Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
1972. július 23. DUNANTOLI NAPLÓ v Pénzügyi fegyelem üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben A SZOT ÉS A VÖRÖSKERESZT EGYÜTTMŰKÖDÉSÉVEL A helyzet változatlan Négy dél-dunántúli megyében végzett ellenőrzések tapasztalatai Nem szolgál különösebb szenzációval a Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatóságának és hivatalainak szokásos félévi jelentése, amely a négy dél-dunántúli megyében végzett pénzügyi ellenőrzések tapasztalatait összegezi. A pénzügyi fegyelem terén a helyzet nagyjából változatlan, nem irhatok fel újabb tendenciák. Ugyanazok a hibák Ami a baranyai iparvállalatokat illeti, a revizoroknak az elmúlt év hasonló időszakához képest nagyobb összegben kellett változtatniuk a vállalatok által kimutatott eredményeken és alapokon. A hibák forrásai ugyanazok. A legtöbb eltérés a nyereségadóval és a bérfejlesztési adóval kapcsolatos. Most is előfordul az a szabálytalanság, hogy beruházást állóeszköz-fenntartási költségként számolnak el. A bizonylati fegyelmet illetően a legrosszabb a helyzet a közös vállalkozásoknál, ahol alapvető hiányosságok mutatkoznak. A revizorok örvendetes tényként nyugtázzák: nőtt a vállalati belső ellenőrzések hatékonysága, a korábbinál több eltérést tártak fel önrevízióval a vállalatok. Az állami gazdaságoknál és az élelmiszeripari vállalatoknál a számviteli rend jelentősen javult, a termelőszövetkezeteknél azonban továbbra is sok kívánnivalót hagy maga után. Míg az előbbiek az előző pénzügyi revíziók által feltárt hiányosságokat megszüntették, addig a tsz- eknél ismétlődnek a hibák. A területi igazgatóság jelentése megállapítja: a tsz-ek jelenlegi gazdasági és műszaki vezetése nem igényli a magasabb számviteli követelmények által adható információt, kevésbé támaszkodik az új számviteli információs rendszerben kialakított lehetőségekre. Jellemző, hogy például a siklósi járásban a tsz főkönyvelők negyede nem rendelkezik érettségivel és alapfokú számviteli képzettséggel. FIKTIV ügyletek telenül összeállított költségvetés miatt 32 százalék, tervezési hiányosságok miatt 16, és a tervtől eltérő kapacitásnövekedés miatt 17 százalék. íme, ezek okozták a többletköltségeket. A felmérés alapján egyébként egy tehén férőhely 8 ezer, egy sertés férőhely 2500 forinttal került többe a tervezettnél. A revizori jelentés megállapítja: még mindig nincs központilag, egységesen kialakított, viszonylag olcsó és gazdaságos, megfelelő hatékonyságot biztosító, országosan is adaptálható terv. A revizori jelentés foglalkozik a mérleghamisításokkal (Dráva- szabolcs, Zaláta, Egyházasha- raszti), ezekkel annak idején mi is foglalkoztunk. Egves tsz-ek- ben sajnos még mindig elszámolási kötelezettség nélkül vesznek fel reprezentációs összegeket. Egyes szövetkezetek magánkisiparosokkal, magánszemélyekkel kötnek olyan szerződést, amely mögött a társadalmi tulajdon elleni vétség alapos gyanúja merül fel. Zalátán például egy tejbegyűjtőnek 7 ezer forint tejpénzt fizettek ki, holott az illetőnek tehene sem volt. NE ADJUNK MINDENKINEK ÁRKIEGÉSZÍTÉST A kereskedelemben tapasztalt pénzügyi szabálytalanságok közül egyet ragadtunk ki a jelentésből. A bolyi fogyasztási szövetkezet fonodája részére rendszeresen a szükségesnél nagyobb mennyiségben szerzett be anyagot, nagyobb részét to- vábbeladás céljából. A felesleget budapesti fonalboltjukban magánkisiparosoknak adták el és így jelentős többletbevételre tettek szert. A hivatal gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte. Végül egy javaslat a revizorok jelentéséből, a gyermekbútorok állami támogatásával kapcsolatosan. Meg kellene fontolni, hogy minden kistermelő által előállított termék ártámogatásban részesüljön a nagykereskedelem útján. A gyermekbútorokra kapott árkiegészítést centralizáltan kellene felhasználni, hogy a legjobb termelési feltételekkel rendelkező bútoripari vállalatokat ösztönözze az alacsony fogyasztói áron értékesíthető bútorok termelésének fokozására. Az árkiegészítés ugyanis jelenleg — az egyéb gyermekbútor fogalomkörének tágabb értelmezésével — a legtöbb esetben az indokolatlan termelési költségtöbbletek fedezésére szolgál. Miklósvári Zoltán A Csongrád megyei Tanács a vásárlók panaszai alapján megállapította, hogy a kisiparosok készítményeként forgalomba kerültek olyan napszemüvegek, amelyeknek javítását' az OFOTÉRT nem vállalja. E konkrét eset kapcsán a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet felhívta a kereskedelmi hálózatot, hogy csak a vevők megfelelő tájékoztatásával hozIrányelvek az egészségügy javítására A SZOT és a Vöröskereszt részletes irányelveket dolgozott ki együttműködésük szélesítésére. Eszerint az együttműködés egyebek közt kiterjed az egészségügyi felvilágosítás keretében a betegségek, foglalkozási ártalmak megelőzését szolgáló tevékenységre. Fontos feladatként határozták meg szociális létesítmények (fürdők, öltözők stb.) megvalósításának szorgalmazását, a munka- és egészségügyi körülmények tervszerű javítását, elsősegélynyújtó helyek létesítését, illetve elsősegélynyújtók alapfokú képzését, va amint továbbképzését, a véradó hálózat fokozatos bővítéséi, o véradás folyamatosságának biztosítását. Az együttműködés' megállapodás alapján - mind a S70T, mind a Vöröskereszt — lépéseket tesz a csökkent munkaképességű dolgozók egészségi állapotának megteled munkahelyek biztosítására is. zák forgalomba azokat a napszemüvegeket, amelyeknél a vásárlók később javítási igénnyel léphetnek fel — ilyenek többek között a fémkeretes napszemüvegek — s az OFOTÉRT a jayí- tást nem vállalja. A kereskedelem az ilyen szemüvegek további beszerzésénél gondoskodjon arról, hogy a javításról figyelmeztető címkét mellékeljenek a I kérdéses szemüvegekhez. Napszem üvegek — melyeknek iavítását nem vállalja az OFOTÉRT Általánosítható jelenség, hogy e szövetkezetek tárgyévi jövedelmük növelésére az időarányos teljesítményértéknél magasabb összegű állami támogatást vesznek igénybe, s ezzel lényegében a következő év veszteségének forrását teremtik meq. Az egyik pécsi járási termelőszövetkezet 945 ezer, egy másik tsz 778 ezer forint állami támogatást vett igénybe, anélkül, hogy mögötte teljesítmény lett volna. Egyik termelő- szövetkezetünk az állattenyésztő telepét építő építőipari vállalatnak 2,5 millió forintot fizetett ki el nem végzett munkákért, majd — szabálytalanul — 1,7 millió forint állami támogatást vett fel. Ezek az esetek még nem teljesen tisztázódtak. Több éve ismétlődnek azok a fiktív ügyletek is, amikor a kedvezőtlen helyzetben lévő termelőszövetkezetek a meg nem lévő vagy meglévő, de a folyamatos termelés biztosításához szükséges termékeiket, terményeiket a magasabb jövedelem biztosítására, illetve az esetleges szanálás elkerülésére értékesítik és ezekre fiktív tárolási szerződéseket kötnek. A leszerződött termékeket, terményeket aztán saját készletként kezelik és feltakarmányozzák. Drága árat fizetnek érte. Az ilyen fiktív szerződések alapján értékesített terményeket ugyanis —, hogy a szerződést teljesítsék — a következő év bevételéből kénytelenek visszavásárolni, mégpedig az értékesítettnél jóval magasabb áron. Sajnos, ezeket a fiktív ügyleteket maguk a felvásárló vállalatok is elősegítik. Ml OKOZZA A TÖBBLETKÖLTSÉGEKET? A beruházási helyzet közismert. Közismert az is, hogy a mezőgazdasági beruházások kivitelezési összege szinte minden esetben meghaladja a tervezettet. Miért? Az okok feltárására a revizorok 8 állattenyésztési telep kivitelezési költségét elemezték, A kép rendkívül tanulságos. A mintegy 46 milliós többletköltség százalékos megoszlása a következő: árváltozás miatt 35 százalék, a helyElfáradt gépek, köte'ek, alkatrészek Roncstelep Az úthenger ide még eldöcögött. Sok esztendeig a kígyózó utakba taposta roppant erejét. Elfáradt. „Leírták." A bányából az aknatorony szerkezetei autóháton tették meg az utat. Valahol má' ezekre a csövekre sem volt szükség. A lendkerekek és a kopott fogaskerekek is megváltak fuldokló motorjaiktól, bizonyítva : az enyészet mindent morzsoló állkapcsai még a vasat is megeszik. * Roncstelep. Fém pályafutások végállomása. A roncshalmokon a vasak napjai egyhangúak, hétköznap, vasárnap egyre megy. A teherautó megrokkant vezetőfülkéjét műszak végeztével többet már nem mossák le. A munkásszállásról idecipelt lá- basincs vaságyakba sem tér senki pihenőre. A részeg-dőlésű kályha nem ad többé meleget. A megroggyant kötélkerék a bánya mélyéről már nem segítheti napra a műszakon lévőket. A dömper puttonyának feketén tátongó lyukain mázsaszám szóródna ki a kavics, homok. A csálén á'ló tengely sem nyikorog többé az ezernyi súly alatt. A roncsok megszolgált nyugalmát csak a lángvágó sistergése zavarja meg. Megfelelő méretű darabokra metéli az ember a fémet, hogy a kohó nyílása elnyelhesse. Addig is talán álmodoznak a vasak? A vízbefult nyomorék csatornák szárazon sírnak. A sánta tűzhely néhány szál száraz fát áhít. A nagy trafók kevés áramot kortyolgatnának. A kontérekbe „sliktolt” sínek még hátukon érzik a gőzösök, dízelmozdonyok, végtelen szerelvények terhét. A halomnyi szívlapát fényes szénről álmodozik. A jobb napokat látott viharvert írógép még itt is teltkarcsú, finomkezű gépírónőket vár. Akaratlanul árulkodnak a fémek. A rozsdásodó levelesláda tudatja, hogy Csonkáék és a Koláték az első emelet egyben társbérlők, meg azt is, hogy Morei Józsefné, ugyancsak az első emeleten kapott lakást, csak a kettes ajtó az övé. A talán sok izgalmat, tragédiát megért 3115 —4353—2 jelzésű bányamentőkészülék feleslegessé vált. Az elárvult esztergapad panaszolja, hogy számos mestermunka készült a segítségével és mindennap „glancolta" a munkás, most meg kidobták . . . Hát persze, egyszer minden elkopik. * A Kohászati Alapanyag Előkészítő Közös Vállalat pécsi telepére három megyéből — Baranyából, Somogybái és Tolnából — évente 13 és fél ezer tonna fémet hoznak. A Légszeszgyár utcai telepén évente hatezer 500 tonna öntvényt zúznak össze. Az itt tárolt és méretre „adagolt" alapanyagokat folyamatosan Salgótarján, Ózd és Dunaújváros kohóiba szállítják. A vashalmok szomszédságában, hátul a kerítés mellett a törőtoronyban az idő taglója — a három tonnás acélgolyó — zúzza össze végképp a formákat. A torony belsejében pontosan középen a tíz tonnás acéltönkre munkások rakják a motorblokk-öntvényeket. Csak egy gombnyomás, és már 12 méter magasba lendül az óriásgo'yó. Újabb gombnyomás és meg- rázkodik a föld, az acélzsák pozdorjává zúzta a vasat. Az öntvény már mehet is a kohóba, hogy átalakulva ismét életre- keljen. Értő kezek, úabb, hasznos tárggyá formálják. Aztán kezdődik elölről. Hiába, a fémnek, mindig is könnyű volt... Mécs László Az első magyar uránbányászok egyike: Bérezés József C LBÚCSÚZOTT az első “ magyar uránbánya. Kudarcok és termelési sikerek, régi és új technológia harca, reménytkeltő ígéretek és leszámolások — mind hozzátartoznak ennek a bányának az életéhez. Mintegy kétszázan kezdték az első évben a bányószkodást a hegy alatt, hogy felszínre hozzák az első érccel teli csilléket. A régiek közül már alig vannak néhányon, javarészük nyugdíjba ment, vagy más munka után néztek. Bérezés József azonban maradt. Egy éve sem üzemelt az I. számú bányaüzem, hogy otthagyta István-aknát és átpártolt az uránhoz. Végigdolgozta becsülettel ezt a tizenhat esztendőt. A bánya mind kevesebbet adott ki magából, fogytak az érccel teli lencsék és Bérezés József is otthagyott az életéből egy darabot. A bánya ez év július elsejével leállt. S Bérezés József ma az egyetlen vájár a vállalatnál, aki kiszolgált egy üzemet és vállalva az újat, az ismeretlent, a többiekkel átment Pe- tőcre. Tavaly ünnepelte a negyed évszázados bányászjubileumot. Szerényen. Tizenhat éves sem volt, amikor hozták a hírt. Apja halálos bányaszerencsétlenség áldozata lett. Hat árva maradt otthon. S Bérezés József a DGT urainak jóvoltából gyerekként családfenntartóvá vált. István- aknán takarítóként kezdte: majd két éven át tolta a szenet a „döglött” csúszdákba. — A lehetőségek csalták? — Ha valaki megszokta a bónyászságot, mindegy, hogy hol dolgozik. Először nehezebb volt az érccel, de többet is kerestem. Nem volt akkor még kiforrott technológia. Mi voltunk az elsők: ötvenhatban nem volt ötnél több fejtési, és vagy hét vágathajtó csapat. Akikkel kezdi tünk, sokan elmentek. Szilas István már nyugdíjban van a szilikózis miatt. A Heller Rudolfból aknász lett. Eleinte idegenkedtem a nedves fúrástól. Nem volt még tökéletes. Tud!a hogy van: az ember inkább a jól begyakorolt száraz fúráshoz húzott. Ma már, ha akarnák sem fúrnék szárazon. Miért szívnám a port, ha nem muszáj. Végig a 32-esen dolgozott. A vállalat egyik legjobb csapata volt. A fejtési csapatok vállalati versenyében éveken át az elsők között voltak. A ll-es üzemi Gadó csapattal nemegyszer nagy harcban álltak az első helyért. Hajtás gárda volt a 32-es. Nem is csoda, hiszen összeforrott csapattal jó csak igazán együtt dolqozni. Aztán most, hogy leállt az l-es, szétoszlott a gárda is. Néha találkozik a régiekkel. Más helyre kerültek. — Nálunk olyan nem volt, hogy nem megy. Szó nélkül is tudtuk, mi a teendőnk. Most már nehezebb. Kétszer is meggondolom, hogyan csináljak valamit. Akkor? Ügy nem jöttünk haza, hogy ne igyunk meg egy-két korsó sört. Most, mintha mások lennének az emberek. Az elsők között ment át Petőcre. A kezdet volt a legnehezebb. A többiek lenn az l-esben, ő meg Petőcön. Új voit, és szokatlan a bánya ott fönn a hegyek között, ismeretlenek a vezetők a társak is. Nem ment a munka. Más geológiai körülmények, más technológia: eleinte csak veszekedtek Lassan már ott tartott, hogy leszámol. Aztán minden megváltozott. Felköltözött az üzem, jöttek a körletek, csapatok. Most a 37-es csapat szakvezető vájára. Új csapat, mint a bánya is. Majd összekovácsolódnak! Régi l-es üzemi csak ő van közöttük. Itt új a technológia: csavaros főtebiztosítás- sa| dolgoznak — keményebb a kőzet. Éppen ezért, hogy legalább annyit jövesszenek, ötszörös lyukszámot kell fúrniuk. Eleinte idegenkedtek Petőctől. Nem szívesen jöttek az emberek. Pedig az üzem biztosította a pénzt, ha nem is volt meg a teljesítmény az első három hónapban. A megszokottság nagy úr!... Takaros rend. A fotelokon horgolt térítők: az ülőrészen is. Rejtett világítású rekamié. Tetején porcelán figurák. A kombinált szekrényen minipalackok sorakoznak: mindenféle. Perzsaszőnyegek. A kutya néha beszalad — kislányáé lehet. — Mit lehet itthon csinálni? Feküdni. Néha kimenni az erkélyre. Szentkútra járunk. Van egy gyümölcsösöm: öt éve vettem. Szombat, vasárnap nem vagyunk itthon. Ma is csak azért, mert hajnalban esett. Ott csend van. Ami munka akad, rendszeresen elvégzem, így nem is sok. Kinn érzem a legjobban magam. K ÉZÉ BÜTYKÖS. Eres. Tenyere szinte sárgás. Hiába: a sok víz, meg a fúrógép markolata nyomot hagy. — Csak azt érnénk meg, hogy az ember normális körülmények közt mehessen nyugdíjba. Az egész fiatalságát oda áldozza a bányának, aztán amikor már nem bírja, csökkentett munkahelyre kerül. Portásnak, vagy másnak. Ezt nem lehet elviselni. Nézze, én is kezdek már fáradni huszonhat évvel a hátam mögött. Igaz, hogy csak kisebb sérülésem volt. Táppénzen is csak egyszer voltam hosszabb ideig. Hat hónapon át a tüdőmmel kínlódtam. Gazdag életút. És még nincs vége, hiszen Bérezés József most egy új bánya fejtéseiben dolgozik. A negyedszázadnyi bányászkodás elismeréseként egy fióknyi kitüntetése van. Sztahanovista oklevél az ötvenes évekből. Hétszeres kiváló dolgozó. A bányász szolgálati érdemérem miniszteri kitüntetést háromszor kapta meg. Arra számítottam, hogy többen vannak az első magyar uránbányászok közül, akik a vájvégen dolgoznak. Bérezés József egyedüli, aki a „farossal” műszakra jár még. Tisztelet a negyed évszázados szolgálatnak. Salamon Gyula Az egész országra kiterjesztik a külterületi postai kézbesítés új rendszerét A Budapest vidéki, a debreceni és a szegedi postaigazgatóság egyes területein nemrégiben kísérletképpen újfajta postai külterületi kézbesítési rendszert honosítottak meg. A tapasztalatok nagyon kedvezőek, s ennek alapján most a posta- vezérigazgató utasítást adott ki arról, hogy az egész országra kiterjesszék az újrendszerű külterületi kézbesítést. A Postaüqyi Értesítőben megjelent utasításban közölt irányelvek szerint a területi posta- igazaatóságoknak k~ll felmérniük és időrendi sorrendben meghatározniuk, milyen postahivatalokhoz tartozó külterületeken térnek át az új kézbesítési rendszerre.
