Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
I DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. július 23. A küzdelem nyolcadik napján | A jelentkezők 70 százalékát felvették Még mindig támad a viz ■ Megfeszített munka Cunnál—gépek dolgoznak Majiáthpuszta közelében Nyugalom Vejtiben Néha jut csak egy rövid idő pihenőre nehéz munkát végeznek itt az emberek: a búzatáblában, egy- egy magasabb helyen, ahol még földet érnek, percnyi szünet nélkül töltik a zsákokat, s kézi targoncára, „tróglira” rakva térden felül érő vízben cipelik a gáthoz. Húsz-harminc méter a vízben, mindenen keresztül, azután fel a töltésre, ahol a csúszós talajon csak egymást segítve, láncot alkotva tudnak boldogulni. Akinek nem jutott pár a targonca másik végére, két-három félig töltött homokzsákot egybefogva egyedül hordja a gát erősítéshez nagyon fontos „zsák-téglákat”, Majd mindenki mezítláb - a gumicsizma itt már nem sokat segít. A földkitermelö hely környéke sündisznóhoz hasonlít: elégett fáklya-csonkok me- redeznek, sűrűn egymás mellett — mutatva, hogy itt éjjel sem jutott idő a pihenésre . . . Kegyetlen, kemény férfimunka. Csak a tempó lassúbbodik, ahogy fogy az erő — de a homokzsák-áradat, a hangya-sze- rűen küszködő emberek soia nem torpan meg. Néhány napja még gyárban, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, hivatalban dolgoztak - harkányiak, siklósiak, sellyeiek — és természetesen cúniak a nehéz körülmények között dolgozó emberek ... A zsilipnél a legveszélyesebb a helyzet. A buzgárt, amelyet már háromszoros zsákfal vesz körül, pénteken este a búvárok belülről fóliával fedték le — a víznek azonban az sem elég: újabb és újabb támot kell adni, s még így is, kisebb-nagyobb csorgásokkal szökni próbál . . . Itt. ezen a néhány száz méteres szakaszon még bajt okozhat az ár. Erős a szivárgás, újabb és újabb buzgárokat fedeznek fel, s a töltés egyre kevésbé bírja ezt a rendkívüli terhelést. Az ár felőli oldalon vékony keresztek a vízben: a kereszt vízszintes szára a víz magasságát mutatja, ezen figyelik szinte percről percre, apad-e a nagy felületű víztömeg. Szombat reggel óta már több a reményf a vízszintes „keresztek” néhol már másfél-két centiméterrel a víz színe fölött vannak . . . A mohácsi munkósőrök pénteken este érkeztek ide. Rádióval végig települtek a veszélyeztetett szakaszon, hogy egy másodpercet se késsen a jelzés, ha valahol sürgős segítségre van szükség ... A gátról, a tocsakos föld-zsákokról farkasszemet nézünk a vízzel. A baj okozója, a Dráva, innen vagy öt kilométerre folyik. A közbülső területet megszerezte magának,.. * Majláthpusztára szombaton délelőtt ment be tizenhárom odavalósi ember. Egyikük, a Vejtinél már megkezdhették a kiürített homokzsákok mosását, szárítását. tudna kiszabadulni ebből a vízzel telt, mély kátyúból. „Százlábú” terepjáró jön szembe, búvárokkal a fedélzetén: ellepi a . kerekeket o víz, vergődik, imbo- lyog a bivalyerős monstrum — de végül győztesen kerül ki a : küzdelemből. A parton ijesztő a kép. A sok vizet látott embernek is elborul az arca, amint végigpillant a négy-Ötszáz méter hosszú szakaszon - amelyen néhol már a harmadik sor homokzsák-védfql erejét próbálgatja a víz. A töltés ragacsos massza, itt-ott a búzatábla felé csörgedező patakokkal, s a labilis zsákfalat is állandóan erősíteni kell, mert néhol már itt is utat talált magának a víz . . . A gát innenső oldalán is, a mélyebb részeken térdig ér már az átszivárgott víz. Hihetetlenül 1972. július 22., szombat. A rádió- és sajtójelentések számottevő apadásról számolnak be, a drávai ár lassan lekerül a lapok első oldaláról. A gátak mentén azonban megfeszített erővel folyik tovább a munka — az apadás ellenére változatlanul támad a víz uz elázott, óriási erőpróbának kitett töltéseken. Cúnnál, a faluvégen „révka- lauzt” fogadunk: Zsoldos József majláthpusztai fiú vezet keresztül bennünket a gát felé vezető utat tarkító „tengerszemeken". Saját terepjáróinkra vagyunk utalva, ezzel a kátyúval, s helyenként combközépig érő vízzel már csak a különlegesen erős terepjáró gépkocsi, a traktor, no és az ember tud megbirkózni. Más út nem vezet, baloldalon jó félméternyi vízben áll a búzatábla, jobbfelől pedig alig hagyott valamit a kukoricából a víz. Távolabb az egyik mélyedésben Dutra segít egy teherautónak, egyedül sehogysem Majláthpusztánál lokalizációs gát építése vált szükségessé Mecseki Ércbánya Vállalat dolgozója, utoljára akkor volt itthon, amikor még békésen, a maga medrében folyt a Dráva. Most a megyei gáttól vagy jó másfél kilométeres szakaszon térdig-derékig vízben jutott el a házához. A többiek is azért mentek, hogy elhozzák még a legfontosabbakat, a kiköltözéskor otthon maradt holmikot, aprójószágokat — mert néhány házban már ott is az ár „vendégeskedik” ... Nincs könnyű dolga a riporternek sem, ha a helyszínre akar ' jutni. A pusztára vezető úttól jobbra, a megyei gát erdőbe fu,ó részén ugyancsak szükség van a homokzsákokra, a víz nem elégszik meg az elfoglalt területekkel, még tovább akar jutni.- Tegnapelőtt még itt dolgoztak az asszonyok a másik oldalon, kapálták a facsemeték közét — mondja Bődé István, a majláthpusztai rész gátőre -, aztán mondják nekem, hát hol itt a víz, mutassam meg nekik, merre van? Azt mondja erre nekik a főmérnök: „asszonyok nem kell menni sehová, holnap reggel itt lábat is moshatnak." Kinevették — aztán nézze csak, csütörtökön nemhogy eljött idáig az ár, este már erősíteni kellett ezt a gátat is . . . Az út mellett, az árok túlsó oldalán markológépek, az úton billenős kocsik hosszú sora várja, míg előbbre jut, míg földdel rakják tele az előző kocsit. Lázas sietséggel folyik a munka: ha mégis ki tudna szökni a viz J a megerősített töltésen, meg | kell akadályozni, hogy ebben az irányban visszajöhessen, Mé- terről-méterre nyúlik, hosszabbodik az új lokalizációs töltés... * Vejtiben — ahol alig harminc órával ezelőtt még kritikus volt a helyzet - szombaton délben már nyugalom van. Pakolnak, másfelé készülődnek a gépekkel, védelmi anyagokkal rakott „árvízvédelmis” kocsik - s a már kiürített, feleslegessé váh zsákok, mint a győzelmi zászlók, sűrűn egymás mellé terítve száradnak a napon. Az emberek már barátkoznak az ádáz ellenséggel. Néhányon mosakodnak, fürödnek az árban, s vagy száz méterre, ahol még víz alá fut a kövesút, megjelent az első élelmes ember is: féltengelyig bele- kocsikázva a vízbe, családja segédletével buzgón mossa a Trabantját . ., * A küzdelem még nem ért véget, a gyors intenzív munka ellenére is érhet meglepetés bennünket. Csendes, nyugodt vasárnapot, Dráva-menti emberek ! D. Kónya József Mintha nem lenne elég a vízből, ismét eső csapkodja a kiáradt Drávát. Erb János felvételei Az Egészségügyi Szervezők I Tudományos Egyesülete e!ső kongresszusát Pécsett rendezi meg augusztus 31—szeptember 2. között. Korábban nem önálló ágazatként, hanem a közegészségtan keretében foglalkoztak az egészségügyi szervezéssel, amely mintegy 8 évvel ezelőtt vált külön tudományos ágazattá. Akkor alakult meg az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesülete. A Magyarországon először sorra kerülő kongresszus egyebek közt fő témaként foglalkozik a kórházvezetés, kórházszervezés, valamint a korszerű egészségügyi ellátás időszerű kérdéseivel. Érthetően nagy érdeklődés előzi meg a háromnapos tudományos előadássorozatokat, amelyek hét szekcióban hangzanak majd el. Valamennyi szocialista országból érkeznek vendégek a kongresszusra, eddig a hazai és külföldi jelentkezők száma 500—600 között van, de várhatóan ez a szám még emelkedik. A kongresszust a Pécsi Orvostudományi Egyetem elméleti és I. számú klinikai épülettömbjében tartják meg. & tanács önerői nem tudja uispJaas a iináekat 1972 végére, 1973 ele'ére további ISO gyermek óvodai felvételére nyílik lehetőség Pécsett 1972—73-ra befejeződtek az óvodai felvételek. A bizottságok elbírálták a jelentkezéseket. fellebbezéseket, minden szülő megkapta az igenlő, illetve a nemleges választ. Gábriel József, a Pécs megyei Város Tanácsának művelődésügyi osztályvezetője, Kabar Ferenc osztályvezető helyettes és Fenyvesi Mihályné óvodai felügyelő tájékoztatták munkatársunkat. * Kedvező, hogy az óvodákkal kapcsolatban megváltozott a társadalmi vélemény, melynek lényege, hogy az óvoda nem gyermekmegőrző, hanem fontos nevelőintézet, melynek kedvező hatása kihat az iskolás évekre. Ez, valamint a foglalkoztatottság állandó növekedése, hogy mind több családban dolgozik a két szülő, de legtöbb esetben a nagyszülők is, megnövelte az óvodai igényeket. E hirtelen növekedést csak részben tudjuk kielégíteni. 1965- ben az óvodáskorú gyermekek ötven százalékát tudtuk felvenni, ami kielégítette az igényeket, mert nem volt több jelentkező. Idén a gyermekek mintegy hetven százaléka kerül óvodákba, de ez sem elégíti ki az igényeket. — A felvételek számszerűségéről is kérek tájékoztatást. — Pécsett mintegy hatezer az óvodáskorú gyermekek száma és közülük 4300-at tudtunk felvenni. Az óvoda nem kötelező oktatási és nevelési intézmény. Az említett igénynövekedés miatt a felvételeknél az alapfeltételen túl, hogy mindkét szülő dolgozik, további differenciálásra volt szükség. Ezek a következők: gyermekét egyedül nevelő nő vagy férfi, többgyermekes család, t»ehéz lakásproblémával küzdő családok és ala- csonykeresetűek. — A bizottságokhoz 454 ‘fellebbezés érkezett. Ezekből 220- at elutasítottak helyhiány és indokolatlanság miatt. A többi gyermeknek biztosítottuk a helyet azon az áron, hogy a régebbi típusú óvodákba száz helyre mintegy száznegyven, az újabbakba pedig százhatvan gyermeket vettünk fel, ami jelentős többletmunkát ad az óvónőknek, a személyzetnek. — Az igények és lehetőségek nem fedik egymást. Van kilátás javulásra? — Az építőipar még nem tudta elkészíteni a Szigeti úti óvodát, mely reméljük rövidesen elkészül. Egy újabb, száz gyermek befogadására alkalmas óvoda építéséhez pedig még hozzá sem kezdett. Ha ez utóbbi meglenne, sokkal kisebb lenne a gond. A tanács eddig is nagy erőfeszítéseket tett. A Nagy Jenő, a Honvéd, a Hajnóczy, a Karikás Frigyes, a Geisler Eta utcákban, a 39-es dandár úton, az Építők útján nevelési, oktatási célokat szolgáló helyiségeket alakítottunk át óvodákká és ezzel 400 újabb helyet biztosítottunk az apróságoknak. A kertvárosi új lakótelepen az év végéig 150 személyes óvoda épül, de addig is átmeneti megoldás, sál biztosítjuk az itteni gyermekek elhelyezését. Remélhetőleg hamarosan megkezdődik a Szalai András utcában és a harmadik kerületben is egy-egy száz gyermek befogadására alkalmas óvoda építése* melyek 1973 végén, vagy 1974-ben segítenek a gondokon. Idén külön nehézséget okozott, hogy a Sörház utcai óvodát meg kellett szüntetni, mert az épület életveszélyessé vált. Itt száz kisgyermeket tudtunk fogadni. Ez részben csökkentette a felvételi lehetőséget és növelte a többi intézet zsúfoltságát. Mindent összevetve 1973 szeptemberére kedvezőbb feltételeket várhatunk, bár ugyanakkor számolni kell a^zal is, hogy közben számos anyának lejár gyermekgondozási szabadsága és óvodai igényekkel jelentkezik. Ez ismét más helyzetet teremt. — Távlatokban van kilátás e társadalmilag fontos ügy megoldására? — Az 1950-es években állapították meg az óvodai építési normákat, mely azt jelenti, hogy ezer lakásra hetvenöt óvodát férőhelyet számítanak. Ez a norma véleményünk szerint elavult de nem valószínű, hogy a közeljövőben megváltoztatják. Ezért más úton kell megkeresni és megtalálni a megoldást. A tanács, mégha bármekkora erőfeszítéseket is tesz, önerőből képtelen a jelenlegi és a növekvő igényeket kielégíteni. A megoldás útja, hogy üzemek, intézmények önállóan vagy társulva, vállaljanak részt dolgozóik gyermekeinek óvodai elhelyezésében, létesítsenek gyermekintézményeket. Erre vannak kedvező példák, de ugyanakkor figyelemre érdemes, hogy nagyüzemek és intézmények nem tartanak fenn óvodát, nincs is szándékuk egyelőre ilyen létesítményt létrehozni, jóllehet erre lehetőségük lenne. A helyes úttal ellentétesen előfordul olyan törekvés, hogy vállalati óvodát felajánlanak a tanácsnak további működtetésre, vagy helyiségeket kínálnak, hogy csupán azokból létesítsen gyermekintézményt a tanács. Erre a tanácsnak nincs elegendő anyagi fedezete, ezt csak az üzemek, intézmények anyagi hozzájárulásával tudjuk biztosítani. — Közelebbi javulásra nincs kilátás? — Kismértékben van. Most munkálkodunk azon, hogy ez év őszén, de legkésőbb a jövő év elején megteremtsük újabb 150 gyermek óvodai feltételét. Addig is kérjük a szülőket, hogy legyenek türelemmel, feleslegesen ne ostromolják az óvodák vezetőit, mert nekik sincs további felvételi lehetőségük. Kászon József Nemzetiségi filmnapok Mohácson Három egymást követő hétfő este rendezik meg Mohácson, a Bartók Béla kertmoziban a nemzetiségi filmnapokat. A német, délszláv és magyar műsoros filmnapokon a rendezők — a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat és a Mohácsi Művelődési Központ vezetői — a város nyári kulturális programját szeretnék változatosabbá tenni. Az új kezdeményezéssel, a folklórbemutatókkal kísért filmelőadások alkalmat adnak a nemzetiségi lakosság népművészetének bemutatására. Az első műsoros est holnap, július 24-én lesz, ekkor a német nemzetiség dalaival, táncaival ismerkedhet meg a közönség. A Mohácsi Nemzetiségi Táncegyüttes baranyai német táncokat ad elő, fellép a sombe- reki sramli zenekar, valamint Lichmesz János és Schnellenberger Erzsébet, akik német í népdalokat énekelnek. Az előadás után vetítik a Hogyan fogtam el az őrnagyomat című NDK-filmvíg játékot. A július 31-i délszláv esten Bunyevácz Anna délszláv népdalait, Antonovics Antal harmonikaszólóját, a Mohácsi Délszláv Együttes zenekarát hallhatják a nézők, majd a Mohácsi Nemzetiségi Táncegyüttes délszláv táncokat mutat be. Vetítésre kerül A völgy törvénye című jugoszláv színes film. A záróestre augusztus 7-én kerül sor. Ekkor, a magyar esten lesz Keleti Márton Fuss, hogy utolérjenek ... című új filmjének ősbemutatója. A film főszereplője: Cini, azaz Zalat- nay Sarolta. A műsorban fellép a Mohácsi Nemzetiségi Enyüttes tánc- és zenekara, Pest Zsuzsanna pedig a székely nép- költészet legszebb gyöngyszemeit szólaltatja meg. Egészségügyi szervezési kongresszus "esz Pécsett
