Dunántúli Napló, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

IMyari programok Vidéki színházak vetélkedője a rádióban Nemzetközi kórusfesztivál Debrecenben A nyár kezdetén mindig ag­gódva latolgatjuk: véget ért-e a kultúra idénye, hogy átadja helyét a kizárólag „könnyű" szórakozásnak, az igénytelen produkcióknak, akad-e kísérlet az igényes művészet folyama­tos közvetítésére? Szerencsére szaporodnak az avatott kezde­ményezések, nő a bele-nem- nyugvók tábora, akik azt vall­ják: a nyár sem „különös" év­szak — legalábbis a kulturált szórakozási igények vonatkozá­sában. Nem készítünk mérleget az idei nyár várható kulturális eseményeiről, csupán kiemelünk kettőt a sokból — amely szín­vonalas szórakozást, művészetet ígér. Az egyik a vidéki színhá­zak rádió-vetélkedője, a másik a debreceni nemzetközi kórus­fesztivál. Meglepetés a rádióhallgatóknak Az első interjúalany Marton Frigyes, a Magyar Rádió fő­rendezője. i- Milyen szándék szülte a vidéki színházak vetélkedőjé­nek ötletét?- A rádiósok számára a nyár főszezonnak számít; a hordoz­ható kisrádiók * elterjedésével a nyári időszakban jelentősen megnőtt o hallgatók száma. Ugyanokkor figyelembe kell venni a színházi évad végét, s hogy bizonyos vonatkozásokban a hallgatók könnyedebb műso­rokat várnak. Ez azonban egyetlen művészetszervezó szá­mára sem jelentheti az igény­telenséget. Ügy gondoljuk, a színházak vetélkedője igényes, egyben szórakoztató műsorso­rozat lesz, alkalmas arra, hogy o vidéki színházakat jobban megismertesse a széles közön­séggel.-Mi lesz a vetélkedő lénye­ge? Kik írják a műsorokat? Ho­gyan döntik el az elsőség kér­dését?- A vetélkedő hasonlít majd e budapesti színházakéra, amely néhány esztendeje oly nagy közönségsikert aratott. A meghirdetők között a Rádión kívül ott találjuk a Művelődés­ügyi Minisztériumot és a Szín­házművészeti Szövetséget is. A műsorsorozat címe: Ez az én színpadom. A vetélkedőt „sem­leges pályán”, az otthonos Fé­szek Klubban tartjuk. Az'érde­kes műsor sugárzására augusz­tus 6-tól vasárnap délelőttön­ként kerül sor, majd egy-egy hétköznap este megismételjük azokat.- Ami a műsorok szerkeszté­sét illeti — az az egyes színhá­zak, színész- és művész-kollek­tívák, illetve'a városok értelmi­ségének dolga, Akad olyan színház, amelynek műsorát é2 szerző állította össze, máshol a műsor egy szerző munkája. A megkötés csupán annyi: a mű­sorok szórakoztató formában tükrözzék az illető megye, vá­ros, illetve színház múltját, éle­tét, érdekességeit. Az első ta­pasztalatok birtokában máris mondhatom, hogy a vetélkedő- sorozat sok kellemes meglepe­téssel szolgál majd a rádióhall­gatóknak. Nemcsak új előadó- művészekkel, hanem új szer­zőkkel is megismerkedhetnek, akiknek a nevével bizonnyal később is találkozni fognak — A produkciók színvonalá­nak eldöntésére a közönséget kérjük fel. Szavazólapon, illetve levelezőlapon a hallgatók dön­tik majd el: melyik három mű­sor tetszett nekik a legjobban. A sorozat végén ennek alapján kapják meg jutalmukat a rész­vevő együttesek. Kortársi kórusművek Az V. Bartók Béla nemzetkö­zi kórusfesztivál programjáról dr. Tar Károly, a Debreceni Vá­rosi Tanács művelődési osztá­lyának helyettes vezetője adott felvilágosítást. — Debrecenben immár szép hagyományra tekinthet vissza a kóruskultúra ápolása. Most ötödször rendezik meg a nem­zetközi énekkari seregszemlét. Mi az idei találkozó központi gondolata? — A felszabadulás után, 1961 óta, kétévenként találkoznak Debrecenben Európa élvonal­beli amatőr kórusai. Célkitűzé­sünk az, hogy rangos, nemzet­közi fórumot teremtsünk a kó­rusmuzsikának, a zenei neve­lésnek. Büszkék vagyunk, hogy Arezzó és Llangollen mellett Debrecen neve is a kóruskul­túra ápolásának központjaként került be a zenei köztudatba. — Debrecenben kétévenként versenyeket és fesztiválokat rendezünk. A versenyek széle­sebb keresztmetszetet adnak az európai kóruséneklésról; a fesz­tiválok szűkebb körben, de mé­lyebben tekintenek a zenei nyelv világába, alkalmat nyújtanak egy-egy kórus teljesebb bemu­tatkozására. Az idei, július 3. és 8. között megrendezendő kórus- fesztivál fő törekvése az, hogy határozottan és egyértelműen a modern kortársműveknek te­remtsen fórumot. Ezért a feszti­vál esti és minősítő koncertjein csak modern művek hangzanak el. Külön érdekességként említ­hetem, hogy három magyar ze­neszerző — Durkó Zsolt, Láng István és Szokolay Sándor — a mostani fesztiválra komponált kórusművet. — Kik vesznek reszt; milyen egyéb eseményekre kerül sor a seregszemlén? — A fesztiválon és a minősítő hangversenyeken húsz magyar énekkar és a következő külföl­di kórusok vesznek részt: a Stara-Zagorai Rodina Művelő­dési Ház Vegyeskaro (Bulgá­ria), a Brno-i Madrigálkórus (Csehszlovákia), a Clemetti- Opisto Kamarakórus (Finnor­szág), a Klaipedai Vegyeskórus (Litvánia), a Gdanski Moniusz- ko Vegyeskar (Lengyelország), a Leningrádi Technológiai Fő­iskola Kórusa, a Masfieldi Cantamus Ensemble Kórus (Anglia), és a Wernigerodei Zeneiskola Vegyeskóru;a (NDK). így a hatnapos fesz­tiválon több európai nemzet kortársművészetébe kapunk az eddiginél mélyebb bepillantást. — A kórusfesztivál alkalmát széleskörű szakmai tanácsko­zásra is felhasználjuk, amely­re 200 szakember jelezte rész­vételét. Emellett képzőművészeti kiállítást rendezünk „In memó­riám Bartók” címmel — több mint 100 képzőművész alkotá­saiból. Befejezésül megjegyzem még, hogy a fesztivál megnyitó koncertjét Kodály Zoltán szüle­tése 90. évfordulójának szentel­jük: a Páva variációkat és a Psalmus Hungaricust Ferencsik János dirigálja majd. i ecnniKa a gyogydbzaLuan Az ágy melletti őrzőberendezés Műszerek és emberek Őrzőberendezések a betegágy mellett 240 másodperc az élet és halál mezsgyéjén A szívmegállások túlélése 19,5 százalékos Középkorú férfi telefonál a belgyógyászati osztály előcsar­nokában. Járóbeteg, szívpana­szokkal. Beszélgetés közben hangtalanul a földre zuhan. A legközelebbi nővér odarohan, melléje térdel. Száját a beteg ajkára helyezi, mesterséges légzést alkalmaz és tenyerével a külső szívmasszázs jellegze­tes mozdulatait végzi. A beteg néhány perc múlva magához tér. Kórtermébe viszik és gon­dos ápolással később gyógyul­tan távozik. Am az esetek többségében az újraélesztés, a szívműködés megindítása nem ilyen egysze­rű. A mind bonyolultabb küz­delemben azonban —, amikor az életet hányszor és hányszor visszakényszerítik a pár perc­nyi „demarkációs vonal” in­nenső oldalára —, az embert egyre komplikáltabb és kor­szerűbb műszerek, jelzőberen­dezések segítik. A 400 ógyos klinikán műkö­dik az anaesthesioiógia és in­tenzív terápiás osztály. Két részlegén, a belgyógyászaton és a sebészeten jobbára szív­betegeket ápolnak, illetve a műtét utáni legsúlyosabb be­tegeket látják el. Olyanokat, akik állandó ellenőrzésre, meg­figyelésre szorulnak. Ennek a tevékenységnek az intenzitását maximálisra növelik a mostani legkorszerűbb elektromos meg­figyelő műszerek. Köztük van a klinika legújabb szerzeménye, az úgynevezett ágy melletti őr­zőberendezés. A sebészeti intenzív-részlegen súlyos operáció után helyezik el b betegeket. Középütt két egymáshoz tarto­zó nagyméretű fémszekrény, huzalokkal, gombokkal, lám­pákkal és egy kisméretű kép­ernyővel. Gombok egytől ötig, számjegyekkel: öt ágyat, illet­ve beteget jelentenek, akiknek a szívműködéséről, pulzusáról, a beteg állapotáról a szüksé­ges kapcsolókkal bármelyik pil­lanatban információt nyerhet­nek a monitoron. Ez a nagyobb teljesítményű úgynevezett köz­ponti őrzőberendezés. Nem messze hasonló készülék, ha­sonló funkcióval, Ez az ágy melletti őrzőkészülék, amely egy beteg ■ ellenőrzésére szol­gál. Első pillantásra megragadja figyelmemet a szüntelen jel­zés: a monitor bal középső pontjáról meginduló és sza­bályos ritmusban hullámokat író apró, élénkzöld pontocska. Két-három másodperc alatt el­tűnik a túlsó oldal közepe tá­ján — hogy az ellenkező olda­lon újra kezdje végtelennek tű­nő útját. Egyenletes „bip-bip" hangjelzés kíséri a ritmikus hullámzást: az élet zöld vonala - az élet hangja. Most az EKG, az etektrokar- diográf van rákapcsolva a monitorra. Hullámvonalának el­változásai fontos információkat adnak a beteg szívműködésé­ről. A tágas üvegfalú teremben rtt-ott egy-egy ápolónő suhan oda valamelyik ágyhoz. Leol­vassa a műszer adatait, ha szükséges, közli az orvossal — közben végzi a saját ápolói teendőit. Olykor negyedperc­nyire átkulcsolja a beteg csuk­lóját: pulzust mór. Kontroll ez is, hiszen az elektród lecsúsz­hat, a műszer torzíthat; az em­ber őrző szeme, figyelme nélkül mit sem érne a legjobb őrző­berendezés akárhány jelzése is. Távolabb, a központi monitor felöl tompított elektromos hangjelzés vágja ketté a csön­det. Dr. Tekeres Miklós ad­junktus a fülembe súgja: „A szívműködés zavarainak észle­lésére állították be a készülé­ket. Ha a frekvencia 40 alá esik, megszólal az elektromos hangjel.. A többcsatornás őrzőberendezés központi műszerfala Megkérem dr. Tekeres Miklós adjunktust, foglalja össze: „mit tud" ez a Hellige-márkájú őr­zőberendezés. — Az egyiket, az egyszemé­lyest, ahol szükséges, a beteg ágya mellé helyezzük. Ez is ész­leli a beteget, vagyis komplex információs anyagot közvetíti számunkra: az EKG-t, a pul­zus, a testhőmérséklet, a lég­zés, a vérnyomás adatait. Ko­rábban ezeket csak külön-kü- lön vizsgálhattuk meg. Előnye még az is, hogy pontosan be­állítható, ugyanakkor a készü­lék melegedése miatt sem tor­zít, megbízható adatokat nyújt — folyamatosan.- A központi őrzőberende­zés annyiban több, hrogy szi­multán ellenőrzésre képes, akár öt ágy is rákapcsolható. Másfelől ez már a beteg ke­zelésére is alkalmas. Például ha, a szívpitvarban ritmuszavcr keletkezik, egy bizonyos reme­gés lép fel. Ilyenkor a meg­felelő műszert ráhelyezve a szívre egy elektromos ütéssel helyrebillenthető a rendszerte­len pitvarműködés. Ezt az ütést a gép az EKG-görbe egy bizo­nyos pontján — alkalmas pilla­natban — automatikusan ve­zérli. Hasonló az eljárás, a szívmegállás egyik formájánál is: amikor a kamra működése leáll és a szívizomzat rendszer­telenül rángatni kezd. Ahogy mondjuk: „elektromosan fibril- lál". Ilyenkor az orvos manuá­lisan alkalmaz elektromos ütést a mellkasfalon ót a szívre; „sokkolja", szabályos tevékeny­ségre készteti a szívműködést. A másik esetben a szív tágult izomzattal áll meg. Elektromos aktivitást nem mutat, úgyneve­zett „elektromos csend” áll be. Ilyenkor a szív külső elektromos ingerlésére van szükség. A vénán keresztül a szívbe vezetett elektromos drótkó- belen keresztül ritmusos elekt­romos impulzusok inger­ük a szívizomzatot, biztosítva a keringést. Mindkét szívmegál­lás esetében szívmasszázs elő­zi meg a beavatkozást. A ke­ringést mielőbb, de négy per­cen belül mindenképpen meg kell indítanunk. A szívmegátlás — mondhatni — mindennapos eset az inten­zív terápiás osztályon. Akinél várható ez, ott a beállított őr­zőberendezés adott pillanat­ban fény- és hangjelzéssel egyaránt figyelmeztet a ve­szélyre. Általában a közelben tartózkodó nővér észleli először a jelzéseket. Azonnal megkez­di a szívmasszázst. Társa ez­alatt riasztja az ügyeletet és miközben az orvos — másfél­két perc alatt — a helyszínre ér, a beteget az esetleges be­avatkozásra is előkészítik. Ér­tékes, az újra meginduló élet szempontjából kimagasló érté­kű másodpercek múlnak ilyen­kor a nővér szakmai felkészült­ségén. Különösen a nem várt és nemegyszer más osztályo­kon bekövetkező szívmegállá­sok esetében. Az újraélesztések egy része sajnos sikertelen, de a küzde­lem, az mindennapos. Az eredmény, a szívmegállá­sok túlélése pedig 19,5 száza­lékos, azaz a pécsi klinikán is eléri a világszínvonalat. Volt már eset, amikor néhány na­pon belül nyolcszor indították meg az abbamaradt szívműkö­dést egy betegnél, aki gyógyul­tan távozott a klinikáról. Az őrzőberendezések vész­jelzéseire naponta olykor nem is egyszer megindul a drámai küzdelem a másodpercekért, azért az alig 240 pillanatért, amely élet és halál mezsgyéjén a visszatérés reményét ígérhe­ti. Egy altatónővér, négy ápoló­nő, és három orvos riasztható egy-egy ügyeleti időszakban. Életük, napi munkájuk ritmu­sa a pillanatrakészség állapo­tában edződik szilárd, töretlen hitté, kollektív akarattá. * A szélső ágyon az orvosnő most veszi le a nemrégen mű- töttt öreg néni arcáról az oxi­génmaszkot. Takarója alól hu­zalok áqa-boga kúszik az ágyak alatt az őrzőberende­zés felé. A monitoron végig­úszó pici zöld pont hullámvo­nala most a szívstimuláló elektródák munkáját jelzi. Enélkül már nem élhetne. Wallinger Endre lluSnju in h nn as NYÁRI DOHOGAS Nemrég köszöntötte a tel* vízió külön összeállítással liléi Endrét hetvenedik születésnap ja alkalmából, a múlt szómba ton pedig a kitűnő író Karinth' Frigyes művészetét idéző mű' sorát láthattuk. „Krétarajz - Karinthy Frigyesről" — ez vol a műsor pontos címe. A krétarajz Illés Endre egyil legsikeresebb, maga-teremtette műfaja. Életmű-sorozatábar vaskos kötet őrzi már kortársai ról, főként a Nyugat első nem zedékéről összegyűjtött íráséi rajzait, köztük Harun al Rasic címen a Karinthy Frigyest idé zőt. A kötet bevezetőjében így f Illés Endre a műfajról: .Szere tem a porló, színes krétákat Szeretem a könnyedséget, aho gyan a kréta végigfut a papi ron. Több írásomat is krétarajz- nak neveztem el. Csak annyi akartam a szóval elmondani hogy nem a rézkarcolók hide? tűjével írtam portréimat, d< könnyen futó krétákkal húztan meg egy-egy vonást, el-eldob va sok-sok rajzlapot, míg úgi gondoltam: végre sikerült el kapnom modelljeim titkát.. Azért idéztem ilyen hossza' san Illés Endre szavait, mer szeretném felhívni a figyelme a könyvre. A Krétarajzok nagy szerű kötet, néhány darabja ki váltképpen igazi gyöngyszem Azt hiszem, a Karinthyről szólt Harun al Rasid is a gyöngy szemek közé tartozik. Ilié: Endre valóban könnyed kréta' vonásokkal — azaz finom iro- dalmi stílusrhűvészettel — vő' zol fel egy portrét, amely mint ha elkapna valamit Karinthy lényegéből, „titkából”. A könyv- ben, ismétlem ... * De nem így a televíziós mű­sorban, amely messze elmarad! Illés Endre krétarajzainak fi­nomságától és amely — egt számomra érthetetlen indítékú „megoldás" következtében már-már karikatúrává „egysze­rűsödött”. A könnyedség he­lyett pedig valami kiszámított merevséget sugárzott. Balzsam­illatot. Úgy látszik, ez az írói eszközökkel megteremtett mű­faj nem adaptálható a képer­nyőre. A műsor legkényesebb pont­ja a bevezető Lepketánc. liléi Endre kritikájának „története”, a Harun al Rasid teljességébe illesztve: remeklés. A képer­nyőn: rossz ötlet A múft vasárnapi KI mit tveff­ban — félénken merem csak megpendíteni — a zsűri aligha­nem elkövette az első jelentő­sebb tévedését. A versmondv— kategóriájában nem a jobbik versenyző jutott tovább. A tévedés már az előző csü­törtökön „a levegőben lógott" Hasonló területen, az irodalmi színpadok kategóriájában. Ak­kor azonban a legutolsó pilla­natban Vámos Lászlónak sike­rűit megmentenie a helyzetet— A vád bizonyítása helyett — noha ez még tetézi a szemte­lenséget — szeretném inkább mentegetni a zsűrit 1. A műsor változatossága érdekében — egyébként érthe­tően .— az egyes kategóriák versenyzői nem közvetlenül „egymás mellett” kerülnek sor­ra, hanem előfordul, hogy az összemérendő két-hórom pro­dukció közé egy vagy több hosszú időtartamú más produk­ció ékelődik. Ilyenkor nehezebb az összemérés, mert a korábbi produkció némileg elmosódhat módosulhat. Megszépülhet — mint vasárnap —, vagy elszür­külhet. Ezt a veszélyt a produk­ciók előzetes megtekintése és a szorgalmas jegyzetelés a mi­nimumra csökkentheti, de tel­jesen meg nem szüntetheti. 2 A rádió meg a televízió a koronatanúja, hogy kicsiny hazánkban jelenleg több — eléggé eltérő — versmondó stí­lus él békésen egymás mellett. Ez nagyon jó, előadóművésze­tünk gazdagságának egyik for­rása. A versmondásokat minő­sítő zsűri dolgát azonban meg­nehezíti. 3. Emberemlékezet óta nem működött ilyen jó zsűri a tele­vízióban. Ha ráadásul abszolút tökéletes és csalhatatlan lenne, el sem tudnánk viselni . . . Stederkényi Ervin um VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents