Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Közművelő színház — élő színház KORUNKBAN a tudomány termelerővé válik és a tudományok benyomulnak o közmű- \ velődésbe, szinte forradalmasítva a korábbi leszűkítettebb értelmezésű, operatív feladatokra kárhoztatott „népművelést". Ma az olyan, egykor zártkörű, tudományos intézmények, mint pl. a múzeum és a levéltár, kitárják kapuikat, keresik közművelődési feladataikat: tömegeket szervező és váró közművelődési intézmények lesznek. De közeledni kell egymáshoz a közoktatásnak és a közművelődésnek is: sürgetővé válik a permanensen művelt ember eszménye, az iskolában és azon kívül — a gyermekkortól a haláláig. Hogy találják meg helyüket e folyamatban, illetve e struktúrában a művészeti intézmények? A közművelődés leszűkítettebb korszakában alapvető terminológiai vita volt arról, hogy ezek az intézmények — így mindenekelőtt a színház — részeik-e magának a népművelésnek, vagy másféle kategóriát képviselnek. A közművelődés modern értelmezése szerint egyértelmű, hogy ezen intézmények részei a közművelődés állandóan áradó lüktető, ható folyamatának. Az urbanizáció jelenlegi fokán és a szocialista művelődés tudatos célrendszerében elmúlott az arisztokratikusan működő művészeti intézmények kora. És ez nem a színvonal csökkenését, hanem éppen a demokratikus művészet igazi diadalát jelenti: a tömegek átgondolt nevelésének, szórakoztatásának igazi vállalását. Nyer, és csak nyerhet vele a hivatásos művészet, művészeti intézmény — jelen esetben a színművészet és a színház — is, hiszen legjobb eredeti forrásaira lel rá: a befogadó, értő közönségre; a színházbajáró és a színház művészeire a társadalom elismerésével tekintő közönségre: a színház, tehát élő, közművelő színházzá válik. Mi teszi a színházat élő színházzá? A színház elsődleges feladata volt és továbbra ez marad: a jó előadások produkálása. Olyan előadásoké, amelyek izgalmasan és érdekesen vallanak az emberiség, illetve magyarságunk múltjáról és jelenéről. Úgy érzem, hogy a Pécsi Nemzeti Színház az utóbbi két évben többségében megfelel ennek az elvárásnak — elsősorban a magyar drámaírók megnyerésével. Segíti ennek az élő színháznak a kialakítását a többtagozatúságból eredő előny (a prózai és balett együttes mellé éppen a közelmúltban sorakozott fel igen biztatóan az operaegyüttes is). A másik nagy vonzóerő maga a társulat: hiszen a színházban a közönséget elsősorban a sie- retett színész hívja be. A Pécsi Nemzeti Színház társulata meglehetősen egységes, színvonalas jártékstílust valósított meg az elmúlt évadban. Művészeink színházi produkciókon kívül (amelyek közül egy-egy jelentős alakítás sokáig bennünk él) számos előadói esttel, stúdióprogrammal is jelentkeztek a Kamaraszínházban, a művelődési házakban, a felsőoktatási intézményekben és így tovább. Ebben az évadban sikerült felújítani a városi művelődési központban a Felolvasó színház új formáját; tervszerűbbé vált a . Jelenkor íróinak bemutatása is. — ÜGY VÉLEM, hogy ezeknek a stúdióvállalkozásoknak a sorát —, amelyek új színt adnak a művészi arculatnak és személyes kontaktust eredményeznek előadó és közönség között — folytatni kellene. És szeretnénk, ha a színház művészei a jövőben odaillő, speciális műsorokkal jelentkeznének a város intim szabadtéri helyszínein (Tety- tye, turista udvar stb.). E megállapítás nemcsak a prózai színészekre vonatkozik. A pécsi nagy- és kiesegyüttesekben örvendetesen szerepelnek a színház zenészei. Az operatársulat szólistáit is várnánk, hogy ária és dalestekkel lépjenek pódiumra a város közművelődésében. Fel kell oldani bizonyos színházi izolációt is. Művészeinknek keresniök kell a más művészeti ágak képviselőivel való kapcsolatot — koncerteken, kiállítás nyitásokon, irodalmi esteken stb. E személyes kontaktus — az élő színház vonatkozásában — elengedhetetlen egy város kulturális életében, még akkor is, ha művészeink egy része (éppen a vezető gárda), valóban igen leterhelt. A színháznak azonban — s elsősorban egy vidéki nagy városban — nemcsak jó színészekkel megoldott izgalmas előadásokat kell produkálnia, hanem színházi életet is. Az élő színház ügye^azon áll vagy bukik, hogy a színház és a köz- művelődés összefogásával megvalósul-e a megfelelő körű és színvonalú közönségbázis biztosítása. Az országos átlaghoz hasonlóan Pécsett is meglehetősen szűk az állandó színházbajáró réteg — és elsősorban sajnos a munkásságra jellemző ez a megállapítás. A mai 7500—7600 bérlettulajdonos szilárd bázist jelent, de még nem pedagógiai felelősséggel kiépített és bővítendő közönségbázist, amelyen minden színház működésének alapulnia kell, ha igényt tart a közművelő, élő színház megnevezésre. Meg kell újítani a közönségszervezési módszereket, ha nemcsak az egyébként szükséges anyagi biztonságot kívánjuk biztosítani, hanem figyelni akarunk a közönségtoborzás mellett a közönség befolyásolására, nevelésére is. A színházbajárók számát az újtípusú közönségnevelés mellett a rétegbérletek (egyetemi, ifjúsági, nyugdíjas, zenei stb.) meghirdetésével, a közönségszervezők megfelelőbb tájékoztatásával (műsor, egyes színészi produkciók stb.) és o szocialista brigádok megkeresésével (kulturális vállalások) növelhetjük. Helyeseljük azokat a terveket, amelyek egy végzett népművelő közönségszervezői beállítására vonatkoznak és azokra a felmérési próbálkozásokra, amelynek keretében szociológiai szinten lehetne szembenézni a város néhány nagyüzemében a dolgozók színházi elvárásaival. A jó bornak is kell cégér, a jó színháznak is kell jó propaganda: sajtó, rádió, tv, személyes találkozások. AZ ÉRTŐ közönségnevelés lehetőségei is kirajzolódnak már városunkban. Az 1973-as munkatervi évben a Pécsi Nemzeti Színház és a közművelődési szervek tervezik egy új színház- barátok körének létrehozását. Ajánlatos lenne, hogy a színházművészet problematikája, de az egyes színházi produkciók irodalmi és színházi elemzése is belekerüljön a TIT és művelődési otthonok ismeretterjesztő tematikáiba. Harmónikusabbó kell tenni az együttműködést az egységes színházművészet két ága — a hivatásos és műkedvelő — terület között. Műkedvelő csoportjaink tagjai potenciális színházbajáró közönséget jelentenek és a színházbajárás természetes propagálói. Csoportjaink színvonalas előadásokat produkáltak eddig is, és sikerrel vettek részt a különböző műkedvelő fesztiválokon. Örülünk, hogy ez évben Pécsett rendezhetjük meg — hivatásos és öntevékeny összefogással — az Úttörő Színjátszók I. Országos Találkozóját. Helyeseljük azokat az elképzeléseket, hogy a színház rendezői patronálják a jövőben a kiemelt művészeti csoportokat. Szép terv az is, hogy a színház lehetőséget adna rangos műkedvelő csoportoknak arra, hogy legjobb műsoraikat stúdióelőadásként mutassák be a Kamaraszínházban. A színházak közművelődési szerepe végezetül a közművelődési és oktatási szervekkel és intézményekkel (tanács, KISZ, SZMT, iskolaigazgatók, szakfelügyelők, művelődési otthon igazgatók, egyetemek) kiépített kapcsolatokon múlik. S ebben külön kiemelem az iskolákat, hiszen iskolásaink alkotják a jövő közönségét. Színházunk gyer- mekszínhózának nagy érdemei vannak e területen. így válik, így válhat a Pécsi Nemzeti Színház (s minden vidéki színház) művészi eredményei mellett az egységes művelődés igazi részévé: közművelő színházzá, élő színházzá! Yárady Géza népművelési csoportvezető Erdős János kiállítása ÉVFORDULÓ Tarr Imre Erdős János kiállítása a Technika Háza nagytermében meglepetést okozott. A pécsi közönség két évvel ezelőtt láthatta munkáit a TIT Bartók klubban, mesefiguráit és illusztrációit, képzeletbeli városok és tájak motívumaiból összeállított festményeit. Az akkori művek közül néhány ezen a kiállításon is szerepel, de érezhetően csak az. emlékeztetés hangsúlyával, az elmúlt két év folyamán kialakított új világ bevezetéseként. Az áttekinthető, hatásos és elegáns rendezés, az anyag egységessége, a fénysor, a fekete háttérből kiemelkedő fehé- ren-fehér képek sorozata olyan atmoszférát teremt, amely az újdonság erejével lepi meg a belépőt. De ennek az új világnak hitelét nem csak az önmagukban is élvezhető, értelmezhető vizuális erényei adják meg, hanem az előzményekkel meglévő szoros kapcsolat, „az egyenesági leszól mazottság" ténye is. A 1968—69-ben készült mesefigura metszetek lírai-érzelmes jellegét témaválasztásuk adta meg, miközben a formai kivitelezésre hárult a szigorú szer- kesztettség igényének érzékeltetése. A „Múlt", a „Falak”, az „Auróra” című festmények is a téma, a színek, és az ornamentika líraisógát kívánták egyeztetni a racionális képszerkezet fegyelmével. Érzelem és értelem, spontaneitás és következetes szigorúság eredményes összehangolása sokaknak — köztük valószínűleg Erdős Jánosnak is — emberi problémája. A most kiállított fehér képek legfőbb eredménye, hogy ezt az összhangot és képzőművészeti eszközökkel történő kifejezését az előzményeknél sokkal magasabb szinten oldották meg. A Lahti Kamarakórus hétfői nagysikerű hangversenye után csütörtökön este ismét kitűnő finn kórusnak tapsolhatott a pécsi közönség. A Zenélő Udvarok sorozat újabb színhelye, a Hotel Turist zárt, jó akusztikájú, szépen rendbehozott négyszögű udvara rendkívül hangulatos és ideális környezetet biztosított a Jyvöskylö-i Sirkat férfikar szerepléséhez, mely a pécsi Bartók Béla kórus nagysikerű Jyvöskylö-i koncertjének viszonzása volt. Az 1899-ben alakult együttes egyike Közép-Finnorszóg legjelentősebb kórusainak. Tagjai sokféle foglalkozásúak, található köztük pedagógus, mérnök, technikus, erdész, néhány orvos, de valamenayiök közös vonósa a jó énekhong, a közös dalolás szeretete. Az utánpótlással sincs problémájuk, a fiatalok szívesen jelentkeznek a híres kórusba, hiszen a hazai A terem közepén ívelő öbölben kiállított 10 fehér kép teljesen mellőzi az „irodalmias” témát, hogy a tartalmat kifejező vizulási eszközök viselkedését szinte kipreparálva tanulmányoz- hasa alkotójuk utón most valamennyi elmélyültebb látogató. A farkasfogas vonalornamentika —, amely az eddigiekben minden szabad kompozíciós foltot ellepett — megzabolázva, egy-egy kör kiemelt területén éli aprólékos nyüzsgő életét, körülötte a nagyvonalú keretfelületek áttekinthető és nyugodt térviszonylatokat teremte- nek. 0 Sok mellékesnek bizonyuló kelléket, vonalat, színt tudott elhagyni Erdős János, és a megtartottak szívós kiismerése jelentős eredményhez vezette: legújabb festményei és kitűnő nyomatsorzata a tartalom közvetlen, vizuális érzékeltetésének erényével telítődtek. A feszített- ség állapotát képes sugározni a símé” nagy felületen kellően elhelyezett mángorlófa motívum; a spontán lendület* sodró hatását indukálja a nézőben az fellépéseken kívül külföldi vendégszerepléseken is gyakran résztvesznek. Nemrég koncerteztek Norvégiában, Svédországban, Dániában, és ők képviselték a finn amatőr kórusokat a Luzernban megtartott nemzetközi találkozón. Magyarországon most járnak először. Pécsi műsorukban is érződött á kórus nemzetközi szerepléseken edzett nagyszerű biztonsága, felszabadult, kulturált éneklése, a szólamok kiegyenlítettsége és zengő hangzása. Ezúttal régebbi és kortárs finn szerzők műveinek hiteles tolmácsolásával szereztek a hallgatóságnak kellemes estét, bár a kórus repertoárja ennél sokkal gazdagabb. Nemrég Cherubini Requiemjének előadására vállalkoztak, és karnagyuk, a kitűnő Einari Kropsu révén gyakran és szívesen énekelnek híres operakórusokat Is. Kropsu ka irókózott háló ívelése; a földi gravitáción túllépő ember térélményét érzékelteti a többszörös burokban lüktető korong. A választott szín: a fehér tartalmi jellege is kétségtelenné válik a sorozatos alkalmazásban. ünnepélyességet, emelkedett légkört áraszt, ugyanakkor őrzi a köznapok semlegességét is. A domborműves irókázás a spontaneitás és a szerkesztett- ség kettősségét képes összeötvözni. A tiszta, nett felületekkel együtthatásban az ipari forma- tervezés világát egyesíti a kézművesség eleven szabálytalanságával. Ezzel a kiállítással Erdős János kibújt a „fiatal-művész- skatulyájából”. Olyan igényes szintre lépett, amelyen a „hogyan tovább" kérdése igen izgalmas — elsősorban a megoldást nyújtó művész számára. Igényessége, következetessége, eddigi eredményei biztosíthatják számára a folyamatos érdeklődést és bizalmat. Csenkey Éva rabban a helsinki opera korrepetitora volt és ott szerzett ismereteit most Jyvöskylö zenei életének színesítésével gyümölcsözted. Irányításával tíz operát mutatott be a Jyvöskylö-i operaegyüttes, az idei tavaszon Mozart: Szöktetés a szerájból c. operája szerepelt a műsoron. Kropsu a férfikórus karnagyaként is igényességről, kitűnő dirigensi készségről tett tanúságot. Alkalmunk volt megismerni az együttes két kitűnő szólistá jót: Antti Köhönent, aki odahaza Sarastrot énekelte, vala mint Aulis Tuimalat. A hangverseny végén a közönség hosszan és melegen ünnepelte a Jyvöskylö-i férfikart és azzal távozott a Hotel Turist udvaráról, hogy ez a varázslatos szépségű hely remek környezetet biztosít a Zenélő Udvarok további koncertjeihez, —nt— Ma van harmincöt éve annak, hogy a spanyolországi Huesca- ban, a fronton hősi halált halt a m jnkásmozgalom harcosa, a magyar Vörös, Hadsereg egykori katonája: Tót Imre. A Mecsek oldalán fölfelé kanyargó Nyíl utca egyik földszintes parasztházában. Pécsett született 72 évvel ezelőtt, 1900. november 25-én. Apja bérkocsifuvarozásból élt, ami nagy gondot jelentett a négy gyermek eltartása szempontjából. Tarr Imrében a közösségi szellem és a másokon való segítés tnár gyermekkorában alakult ki. Játszótársai éppen ezért szerették a csendes, szerény, mindenkinek jótakaró gyermeket. A világháborúban édesapját a harctérre vitték és az alig 15 éves Tarr Imrére hárult a családfenntartás nagy gondja. Félig még gyerek, de a nyomorúság már kiparancsolja az életbe.,, Előbb a postánál, majd a vasútnál próbált elhelyezkedni. Végül az üszógi állomáson, mint vasutas kapott beosztást. Később azután innen került a pécsi főállomásra szertárosnak. Szabadidejét önképzésre használta fel. Szorgalmasan olvasgatott és elméleti, politikai ismereteit a Munkásotthonban egészítette ki. Osztályöntudata egyre sűrűbben nyilvánult meg tetteiben. A naptár 1919. március 21 -ét mutatott, amikor megalakult az első Magyar Tanácsköztársaság. Tarr Imre ekkor búcsút intett a Mecsek alján elterülő városnak: Pécsnek és Budapestre ment. Ott bekapcsolódott az ifjúmunkás mozgalomba, majd önként jelentkezett a magyar Vörös Hadseregbe. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után, Tarr Imre visszatért szülővárosába: Pécsre. Ezúttal itt kapcsolódott be az ifjúmunkás mozgalomba. Munkatársa lett a „Munkás" című kommunista lap szerkesztőségének. 1920-ban pedig a Szocialista Ifjúmunkás Szövetség Baranya megyei Szervezete titkárává választotta. 1921 május elsején, a nemzetközi munkásmozgalom legszebb ünnepén, ő szervezte a Tettyére induló munkásmenetet. 1922-ben letartóztatták, majd a vallatások és kínzások hosszú során kellett keresztülesnie. Három hét múlva azután Budapestre szállították, ahol munkásmozgalmi tevékenysége miatt 2 évre ítélték. Amikor kiszabadult, a győri bíróság perújrafelvételt rendelt el ellene és újabb elfogatási parancsot adott ki. Bátorsága és leleményessége azonban még a rácsok mögött sem hagyta cserben. „Inkább a harcban halok meg, de mégegyszer a kezük közé nem kerülök! Légy jó és becsületes, vigyázz apópkra!” — ezekkel a szavakkal búcsúzott el 1924-ben húgától. Tarr Imre Bécsbe emigrált, majd a Szajna-parti városba: Párizsba került, ahol annak idején már jól szervezett magyar emigrációs csoport működött. Mi sem természetesebb, minthogy ő is tagja lett ennek a csoportnak, de tevékenységére hamarosan felfigyelt a francia rendőrség is. Belgiumba tolon« colták, majd visszatérése után a Párizsban megjelenő „Szabad Szó” című magyar nyelvű lap szerkesztőbizottságának lett a tagja. A nemzetközi munkás- mozgalom érdekében kifejtett tevékenységének elismeréséül pedig 1930-ban a Kommunisták Pártja magyar nyelvű osztályának vezetőségébe választották. Amikor 1936 februárjában kitört a spanyol polgárháború és szabadságharc, frontra utazása előtt így nyilatkozott: „A spanyol szabadságharc rendkívül fontps, mert ha megnyerjük, Európa balra fordul, ha elveszítjük világháború lesz. Ezért semmilyen áldozat nem sok.” Eleinte mint közlegény harcolt a spanyol fronton, majd az önálló magyar zászlóalj politikai megbízottja lett. Hevesi Ákossal, a Rákosi zászlóalj parancsnokával együtt, a zászlóalj élén vezette a rohamot, amikor 35 évvel ezelőtt. 1937. június 11-én Huescánál, egyszerre terítette le őket a fasiszták gyilkos golyója. Pusztai József Zenei krónika A Jyväskylä-i Sirkat férfikar hangversenye é
