Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
1972, június 11. DUNÁNTÚL! NAPLÓ Az év végéig ©70 lakást adnak át Kertvárosban Június végére elkészül a 135., de beköltözés csak októberben Az építők alapozó gépsor üzembe állítását tervezik A hazai búzanemesítés sikereit gondjai Beszélgetés dr. Koltai Árpád kandidátussal, a Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet tudományos fcmunkatársával Magyarország a búzaövezetben fekszik, s ez már eleve kizárja azt a kérdést, hogy lehet-e nálunk mellékesen kezelt növény a búza. Valamikor „szent” növényünk volt, ma mar csak egyik fő növényünk - vetésterületben még ma is csak a kukorica veszi fel vele a versenyt - s jelentősége anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznánk, állíthatjuk, ,a jövőben sem fog csökkenni. Az acélos magyar búza valamikor fogalom volt, belőle lehetett sütni a világon a legjobb rétest. Ez Máról holnapra új lakótelep nőtt ki a földből Pécs déli peremén, a megyeri Kertvárosban. A napokban hatvon lakást beköltözésre kész állapotban már át is adtak az építők, de ez csak amolyan kóstolóféle volt, mert máris átadásra kész újabb hetvenöt, s az év végéig még további 535-öt vehetnek birtokukba a boldog tulajdonosok. Pécs legifjabb lakótelepének építését idegőrlő huzavona előzte meg. A tényleges munkakezdés tavaly ősszel kezdődött, s az eddig tapasztalt dinamizmus sok mindenért kárpótol. Az igazság azonban az, hogy most sincs üröm nélkül az öröm: hiába készek ugyanis a lakások május vége óta, jó, ha októberben sor kerülhet a beköltözésre ... Még mindig húz a tavalyi év 1971 az építők fekete éve 'volt. A fentebb már említett huzavona, illetve o Pécsett immár krónikus közművesített területhiány miatt, melyet súlyos munkaerőhiány tetézett, messze elmaradtak a tervezett lakásszámtól. Ez az elmaradás az idei év első felét is determinálta : az előközművesítéssel kapcsolatos elképzelések ugyanis jórészt papíron maradtak, 1972. január 19-én, amikor 130 emberrel megkezdődött az első kertvárosi panelházak ösz- szeszerelése, a közműépítés terén még mindig ijesztőek voltak az adósságok, s ennek a továbbgyűrűzése eredményezte a mai helyzetet is. Hatvan lakás lezárva áll — de miután nincs gáz, s a jelek szerint nem is lesz hónapokig, beköltözésről szó sem lehet. Mindezt annak ellenére el kellett mondani, hogy a pillanatnyi helyzetkép összegészében biztató. Az a szerelési ütem, melyet a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a területen eddig produkált, valóban csak alapos előkészítés, s keménykezű munkavezetés mellett lehetséges. Egy-egy ötszintes épület felállítása három-négy hét alatt történik meg, s valamelyest csökkent a szakipari részlegek ráfordítási ideje is Éves szinten 670 lakást kell a Kertvárosban felépíteni, illetve átadni, s erre minden remény megvan. Az éves programmal tehát nem lesz baj — feltéve, ha semmi sem okoz majd zavart a rendkívül nagyiramúnak ígérkező évvégi hajrában. Új szervezés, új technológia A Kertvárosban produkált ütem, a már eddig is alkalmazott újdonságok, s az a figyelem, mellyel a vállalat felső vezetése a legkisebb eseményt is követi, azt bizonyítja, hogy a BÉV nemcsak hogy teljesíteni akarja lakásépítési kötelezettségét, de a lehetőségek határain belül maximálisan hatékonnyá is akarja tenni azt. A lakásépítés olyan volument képvisel a vállalat össz-tevé- kenységén belül, hogy gazdaságossága vállalati létkérdés. Ezzel függnek össze a Kertvárosban megvalósított újdonságok, illetve kísérletek, mint amilyen a tárolásmentes panelszerelés is. Azt még nagyon korai lenne mondani, hogy megvalósult a trélerekről történő építés, az azonban tény, j hogy a négy daru, s a szállító- I kocsik ma jóval kisebb idő- i kieséssel dolgoznak, mint korábban. A munkaszervezés egy másik központi kérdése az alapozási munkák további gyorsítása. Ma egy panelház alapozása és fogadószintjének kialakítása tovább tart, mint az összes többi munkák, s ez azt jelenti, hogy a panelszerelőknek szinte mindig várniuk kell. Elkészültek egy rendkívül hatékonynak ígérkező alapozógéplánc tervei. A segédgépek, kiszolgáló egységek többsége már a vállalat birtokában van, s a vezérgépek beszerzéséhez is rendelkezésre áll a szükséges deviza. Egy nyugatnémet betonszivattyú, egy angol univerzális daru és a magyar PEVA zsalurendszer alkotják majd a géplánc döntő láncszemeit. A startot augusztusra tervezik. Az építőipar hatékonysága fokozásának legegyenesebb útja a koncentráció fokozása. E téren már tavaly is jelentkeztek az eredmények. Nézzük, az idei számokat. A BÉV 1971 január—májusában 264 munkahelyen dolgozott — idén 157 ez a szám. Az egy építkezésre eső átlagos érték tavaly 3,8 millió forint volt — idén közel öt. Növekedett valamelyest az egy építkezésre eső munkáslétszám is. Tavaly 75 fő volt átlagosan minden munkahelyen — idén 85. Az erők, eszközök fokozatosan a Kertvárosban koncentrálódnak — máris több mint négyszázan dolgoznak a területen. A különböző szakmák hatékony és tervszerű együttműködését nagyban akadályozza azonban az a tény, hogy éppen a szakipari részlegek küzdenek súlyos létszám- hiánnyal. Több mint kétszáz munkásra lenne a vállalatnak azonnal szüksége, köztük nagyszámú festőre, fűtésszerelőre. Bölcsőde, óvoda A régi Kertváros áldatlan állapotai ismertek. Bölcsőde nincs, a két kis óvoda már-már elviselhetetlenül túlzsúfolt. Mi lesz hát akkor, ha szeptember —októberben a Csőszerelő Vállalat befejezi a gázvezetékek építését, s végre beköltözhetnek a lakók? Az óvoda és a bölcsőde létkérdés — ezt minden illetékes érzi, ezért is született az a határozat, hogy a leggyorsabb utat válasszák. Egy hatvanszemélyes bölcsőde és egy 150 férőhelyes óvoda épül — könnyűszerkezetes elemekből. A BÉV a terület előkészítését megkezdte — a kivitelező pedig az Országos Szakipari Vállalat lesz. Az átfutási idő hat hónap — egyszóval remény van, bár azt hiszem, olyan felelős vezető nem sok akad, aki azt mondja: tűzbe teszem érte a kezem, hogy mire megjönnek a lakók, ezek az épületek is állni fognak . . . Még egy pillantást magára a látványra. Az ötszintes — Szigeti útról jólismert — panelépületek ma még meglehetősen egyhangú képet mutatnak, az év végén azonban megkezdődik majd a tízszintes épületek szerelése is, ez talán majd feloldja az egyhangúságot. Legifjabb lakótelepünk a szó legszorosabb értelmében gombamódra női, kár hogy csak távolról korszerű ízig-vérig ez a látvány. A teherautók úttalan utakon vergődnek, s nem sokkal jobb sors vár majd az első lakókra sem. Még akkor sem, ha mire beköszönt az esős ősz, valóban elkészülnek a salakútok ,,, Békés Sándor Negyvenhárom esztendő a kereskedelemben Áuth Keresztéitől az önkiszolgálóig Sátori József kereskedelmi ellenőr olyan mint egy jó riporter, Az első pillanatban produkál néhány meghökkentő pillanatot, aztán már nem lehet másfele figyelni. A hobby-gyűj- teményét mutatja: 500 féle különböző ital. A leglátványosabb a BOLS „Aranyvíz” az üveget fel lehet húzni, megcsendül valami ismeretlen melódia, s a szeszben aranyszemcsék hullása közben táncolni kezd egy piros, tüllruhás balerina. Az egri bikavérrel töltött mini-lopó tartalmát azért inkább meginnám. Ezt a választások idején könyörögte ki az egyik pesti boltban. — Ugyanis déltől szesztilalom volt. A 10 féle Napóleon konyakból nyolcat összeszámlálok itt a Petőfi utcai lakásban, mely ital- választékban messze felülmúlja az ország bármely csemege üzletét. Skót wishkyk, francia likőrök, magyar pálinkák, orosz vodkák mellett még régi süvegcukrot is látok, egy kiszáradt szerecsendió mellett. A másik szobában baba-vásár. — A lányom szobája, ö is a kereskedelemben fog dolgozni, Nagyon fiút akartam, de hót mondom: ha nem fiú lesz, akkor Zsuzsi lesz és az apja szak- náját tanulja. Kérdem: hány éves? Tréfásan kitér: nem akar korával hencegni, s azzal sem, hogy a fel- szabadulás óta párttag, negyed százada dolgozik a szocialista kereskedelemben, tagja volt 1947-ben a forintvédő bizottságnak, a termelőszövetkezetek szervezése idején pedig hónapszámra a falvakat járta. Kilónyi irathalmazban lapozok, amíg az 500 féle ital közül előveszi az 501.-et. Tojáslikör. Olyan kort idézünk amikor még nem a cseresznyepálinka és konyak volt az ital-divat hazánkban. — Maszeknál (persze minden kereskedő az volt) tanultam. Az Aulh Keresztélynél. Pécs öt, elit kereskedője közé tartozott. Volt a Köves, a Klobucsár, aztán a Póli csemege, ott ahol most is van a nagy Csemege. Segédként a Lobi Leó déligyömölcs, cukorka és édesség nagykereskedőnél dolgoztam, a Siklósi úton. Ezután a Lusztig Lászlóhoz kerültem. Nagyon jó kereskedő volt. Nem kellett neki a sárga csillagot hordania, mert tagja volt a frontharcosok szövetségének, Aki az első világháborúban részt vett, utcaseprő vagy tisztviselő, naponta be- j köszönhetett az üzletbe: nyáron fél liter bor, télen pálinka volt i a fogadjisten. Tíz évig dolgoztam itt elsősegédként... — Mii jelentett az? _ j — Mint most a boltvezető- helyettes. Az összes könyvet én vezettem. Volt egy főkönyv, a ' vásárlóknak pedig kiskönyvük, j 1-én aztán összegeztem. Azt j mondták nem eszem meg nála ; 5 deka sót, 10 évet nála voltam, j aztán egyik napról a másikra elvitték. — Az inasévekről, az akkori inasokról mesében . , . _ Régnél hatkor kezdtek, j fé'ó rás ebédidővel este nyolcig dolgoztak. Szombaton kilencig. Iskolába hetente kétszer jártak, j de előtte s utána dolgozniuk kellett. Két évig csak árut hordtak, s csak a harmadik esztendőben lehetett a vevő elé állni. — A mostaniak? Aranyéletük van. Szakmailag többet tudnak, mint a régiek, de a vásárlókkal való foglalkozás, a kereskedelmi technika, az nem megy. Százból talán harminc állja meg a helyét, s igazi kereskedő talán öt, ha lesz. — Mi az alapvető különbség a maszek és a szocialista kereskedelem között? — Az elején rontottunk el mindent. Az a tévhit uralkodott, hogy ezt a szakmát nem kell tanulni, a Kati nénit hozzuk el a főzőkanáltól, a régi kereskedők meg menjenek a nehéziparba. Amikor rájöttünk, hogy ehhez rátermettség kell, kezdődött a kapkodás, de akkor meg a fizetéssel volt a baj. Nagyon kevés volt. Azt hitték, hogy a szabadkasszás boltokban úgyis megvan a mellékes, pedig hát! Erre nem szabad spekulálni. Most végre rendeződtek a fizetések, Nem könnyű szakma a miénk. Fizikailag és szellemileg egyaránt nagy követelményeket támaszt. — A hagyományos kereskedelemben a vevő és kereskedő kapcsolata döntő volt. Annyi árut tudtam eladni amennyire szimpatikus voltam a vevőnek. Az áru minősége és választéka csak ezután következett. Most az önkiszolgáló rendszerrel nagyon felgyorsult a kiszolgálás, de a vevő és a kereskedő teljesen eltávolodott egymástól. Ebből ered a lopás is. A vevő egy pillanatig sem hiszi, hogy embertársát lopja meg. Azt hiszi, hogy a vállalatot. Pedig hát az eladóknak kell megfizetni mindent. — Aztán még a csomagolás- technikában óriási különbség van. A mi csomagolásunk elmarad a szocialista országok legtöbbjétől, a nyugati országokról, nem is szabad beszélni. — Nagyon elkanyarodtunk az élettörténetétől, hogy alakult a Lusztig deportálása után? — A Köztisztviselők Szövetségének egyik boltjában dolgoztom. A Király utcai boltban voltam első segéd és kirakatrendező. Nagyon szép kirakatokat rendeztünk, egyszer lejött Pestről Stotz főellenőr, vigyázzba álltunk amíg végignézte az üzletet, a kirakatnál aztán nagyon megenyhült. — Most is vigyázzba áll a bolti személyzet, ha ön bemegy a boltba? Sátori József ellenőr csak legyint, persze nem is a vigyázz- ban állás a fontos.. . Volna azonban más is. Megsárgult iratok között két szabadjegyet találok. Aláírás a polgármester és a szovjet városparancsnok. 1945. augusztus 7., szeptember 9. — Olyan sovány voltam, mint egy agárkutya, de az ingemet teletömtem pénzzel, hogy akkora hasam volt, mint most. Áruért mentem Budapestre. A Lánchíd roncsain még hullák lógtak, de nekünk árut kellett szerezni. Várták a vevőink. Kocsival húztuk a pályaudvarig, A vevőkért mindent meg kellett tennünk. Lombosi Jené azonban ma mór a múlté. Egykori nyugat-európai vevőink ma is gyakran bekopogtatnak a regi acélos búzáért, eredménytelenül. A Bánkúti 1201-es fajtával - melyet tavaly zártak ki o köztermesztésből — 1931-ben a búzanemesítés egycsapásra a világ élvonalába került. E fajta egykor a világ valamennyi te- nyészkertjében megtalálható volt, ma már azonban csak egy tenyérnyi területen tartják fenn tiszta vérben - mint a Hortobágyon a magyar szilajmarhat —, hogy megőrizzék az utókornak, ilyen volt a világ egyik legjobb búzája, amelyet magyar tudósok nemesítettek ki. Pedig a Bánkúti búza ma is termőképes és tud annyit, hozamban is, mint a mai modern fajták, 1950-ben Martonvásá- ion holdanként 25 mázsás termést adott, de a földön feküdt. Gyenge szalmája nem teszi alkalmassá a kombájnaratásra, s ez pecsételte meg sorsát. A hazai búzanemesítés múltja tehát dicsőséges, közelmúltja a nagy világkonkurrencia és sok egyéb ok folytán már kevésbé az. Vajon milyen a jelen, s mit ígér a jövő? Tudnak-e a magyar nemesítők méltó modern fajtát a Bánkúti helyébe állítani, képes-e felzárkózni a hazai nemesítés újra az élvonalba? Ezek a kérdések önkéntelenül is megfogalmazódnak az emberben, ha egy magyar búzanemesítőval találja magát szemközt. A napokban Baranyában járt és a belvárdgyulai tsz-ben folytatott martonvásári búzakísérleteket mutatta be a szakembereknek dr. Koltai Árpád kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Marton- vósári Mezőgazdasági Kutató- intézetének tudományos főmunkatársa. Ez alkalomból folytatott beszélgetésünk során a kutató rövid áttekintést adott a búzafajtakérdés helyzetéről o világ és hozai viszonylatban, a bemutatón résztvevő szakemberek és lapunk olvasói számára. Igen sok jó búzalajta van a világon, amiből válogatni lehet, melyek számításba jöhetnek nálunk, miben jelölné meg a kutató a fajtakiválasztás alapelveit? — A fajtakiválasztás nem is olyan egyszerű dolog. A potenciális termőképességen kívül egyik legfontosabb tényezője a termésbiztonság. A mi Bánkúti fajtánk ezt a képességét 40 év óta tartja, s ha nem dűlne meg, ma is egyik legjobb fajtánk lehetne. Ugyanez mondho- tó el jelenlegi vezérfajtánkról, a Bezosztája 1-ről, vetésterülete 1970-ben érte el a rekordot, ekkor az ország búzaterületének 80 százalékán ezt a rajtát termelték. Részaránya azóta fokozatosan csökkent, s nagyfokú lisztharmat érzékenysége miatt most új fajtát keresünk helyébe, de a Bezosztáját végleg eldobni nem szabad, egyik legértékesebb fajta ma is. — Fontos kiválasztási szempont a tájhatások érvényesülése, mert sziken, homokon' nem megy az intenzív fajta. Ez indokolttá teszi a jelenlegi fajto- választásunk - ma 15 hazai és külföldi fajtából választhatnak üzemeink - bővítését. A fajta- választék bővítését sürgeti a veszteségmentes betakarítás is, ami az aratási idő széthúzásával érhető el. Korai, középkorai és középkései búzafajták beállításával az optimális aratási idő megnyújtható. Az egyes fajták aratása közti jelenlegi 7—8 napi időköz, újabb fajta beállításával 20 napra növelhető. A skála bővítése mellett szól a rezisztencia kérdése is, minél több új, betegségekké* szemben ellenálló fajtát kell beállítani. — A fenti szempontoknak mennyiben lelelnek meg a jelenlegi külföldi és hazai falták, milyen arányban folynak a kutatások. Hogy értékeli az eddigi eredményeket? — A fajta persze önmagában j nem old meg mindent, de kel- | lő választéka csökkenti az üzemek gondját. A nagy eredmények ellenére a búza fajtakér- I dése megoldatlan még nálunk, de világszerte is. Nyugat-Eüró- pa kivételével az egész világon extenzív növény a búza, még az Egyesült Államok búzaövezeteiben is az, ahol az 1965-ös túltermelés óta — nem tudtak a feleslegekkel mit kezdeni, s a farmereknek azért fizettek, hogy ne vessenek annyit — nem cél a nagy hozam, csak az olcsó előállítás. Amerikában nincs búzafajta kérdés, olyan búzáik vannak az övezetekben kb. mint a mi Fertődink. Az ENSZ és különböző szervezetek által finanszírozott mexikói kutató központ, felismerve a törpe búza jelentőségét, megoldotta a trópusi, szuptrópusi övezetek búzaproblémáját, természetesen úgy, hogy a fajtával együtt o termesztéstechnológiót is átadta. Indiában régen 7 mázsás volt az átlagtermés, ma c mexikói búzával, öntözött viszonyok között, helyenként elérik o hektáronkénti 40 mázsát is.- Míg a többi földrészen emberi munkaerő nélkül exten- zíven folyik a búzatermesztés, Európában a búza intenzív növény. Sorravéve az országokat, számunkra a Szovjetunió a legfontosabb, mert dacára annak, hogy távoli fajták az övék, de a miénkhez hasonló klimatikus és egyéb körülmények között termesztik. Ezért a szovjet fajták adaptálása könnyű. Az ő fajtáikhoz továbbra is reményeket fűzünk, főként a kraszno- dári fajtákhoz, ezek a Bezosztája 1. és 2., az Auróra, a Kav- kóz, a Rannaja. Másik fontos kutató központjuk Mironovszka, innen származik a nálunk is termesztett Mironovszkaja és Jubilennaja fajták. Jugoszláviából az újvidéki fajták, mivel olasz alappal dolgoznak és nem télállóak, nálunk nem jöhetnek különösebben számításba, a Pannónia és Bácska fajtájuk legfeljebb Baranyában, illetve a déli határrészeken bírja a telet. Ennél többet jelenthetnek a zágrábi fajtáik. Az olasz Tajták közül a Libellulót emelném ki, ma az országunk búzaterületének 15 százalékán termelik, főként délen. Előnyei a koraiság mellett, hogy legbő- termő&b fajtánk, igaz, takarmánybúza, de minősége étkezésre is alkalmassá teszi. A francia, a német, a spanyol és skandináv búzafajták nem hazánkba valók, bőtermő, intenzív kombájnbúzák, de nem télállók, túl igényesek, honosításukkal hiába próbálkozunk.- És milyen a hazai nemesítés jelenlegi helyzete, melyek a várható eredményei?- Szegeden Leilei János és Barabás Zoltán búzanemesitők dolgoznak, már fajtájuk is var, a Kiszombori 1-es, Baranyában is termelik, a terület 2 százalékán - egyetlen hibája, hogy nem minőségi fajta. A GK F 31- es fajtára - Beke Ferenc nemesítése — hozzávetőleg ugyanez mondható el. Martonvásár főként fajtafenntartással foglalkozik, de feladatának tartja a búzanemesítést is. 1970 őszén ismerték el előzetesen - mint Fuzárium rezisztens fajtát az MV 69 30-ast, ami ma már MV 1-es búza néven fut. Két fajtánk pedig ez év őszén kap előzetes elismerést.- Nem könnyű a nemesitők helyzete, mert a sütőipar egyre magasabb minőségi követelményeket támaszt, az alacsony szalmájú fajták viszont, amelyek szárszilárdak és nem dűlnek meg, nem minőségiek és nem télállók. Tizenkét, tizenhárom ev kell ahhoz, míg egy fajta előzetes elismerést kaphat és kikerülhet a köztermesztésbe, addigra azonban rendszerint már nem versenyképes. A minőség azonban azon túl, hogy örökletes tuladonság egyúttal évjárat kérdése is, a búzában is, akár a bornál, vannak gyenge és jó évjáratok. A felsorolt fajtáink egyelőre ígéretek, nagyüzemi kipróbálásuk megkezdődött, az országban 25 üzem állította be a kísérleteibe Baranyából, Siklós és Belvárdgyula, főként ez utóbbi tsz igen nagy gonddal és sikerrel, • Rné no I % »
