Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-07 / 132. szám
6 / DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1972. június 7. V I T A Z A R Ó Mi van a félmilliárdos eltérés mögött? Egy év tévedése: félmilliárd torint. A revizorok az 1971-es évre ennyi eltérést mutattak ki a mérlegeredményekben. A Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatósága megyei hivatalai a hozzájuk tartozó négy dél-dunántúli megye több j mint ötszáz vállalatánál és szövetkezeténél végeztek pénzügyi ellenőrzést. Sasvári Bélát, a területi igazgatóság ipari osztályvezetőjét ez a lélmilliár- í dós eltérés késztette arra, hogy tollat ragadjon. Vitacikkében arra próbált magyarázatot adni, hogy mi lehet a tévedések mögött. A vitaindítóhoz többen is hozzászóltak a Közgazdasági élet hasábjain. Most, a szerzők megállapításait és fogalmazásait felhasználva, ösz- szefoglaljuk a vitát. A szerzők: Besze László főkönyvelő, di. Fenyöházi Ernő gazdasági igazgatóhelyettes, dr. Kisvárt András, Kuba László szervező, Sín- kő Zoltán üzemgazdász és dr. Várszegi Károly egyetemi docens, igazgatóhelyettes. Hozzá nem értés Mi van a félmilliárdos eltérés mögött? — tette fel a kérdést Sasvári Béla. — Szándékosság? Felületesség? Hozza- nemértés? Avagy komplikált túlszabályozás? Az alapvető kihatású hibák Sasvári Béla tapasztalatai szerint az esetek zömében a hozzánemértésböl . fakadnok, s ebben igazat kell neki adni, hiszen megfelelő át- | tekintéssel rendelkezik. Szerinte a vállalatoknál és szövetkezeteknél kevés a számvitelt közgazdasági és jogi tartalma- j ban értő szakember, márpedig ahhoz, hogy a könyvelési adatok közgazdasági és jogi tartalmát, jelentését felismerjék és megítéljék, kettős felkészültség szükséges. A jelenlegi mechanizmusban a központi akarat adminisztra- I tív utasítások helyett közgazda- [ sági szabályzókban nyilvánul j meg. E szabályzók zöme vi- ! szont jogszabályokban ölt testet, vagyis a jogszabályok a gazdasági irányítási rendszer legfontosabb eszközei. Nagyobb | részük pénzügyi, de vannak például egyéb - például munkaügyi — jogszabályok is. Mármost elképzelhető-e komolyan, hogy a jogszabályokat a köz- gazdasági tartalom intencióinak ismerete nélkül helyesen alkalmazzák? A tartalmi ismeretek nélkül a vállalati gazdái- ! kodást helyes irányba orientál- ] ni nem képesek. Ugyanezt fogalmazza meg dr. Fenyőházi Ernő. A hármas — népgazdasági, vállalati, egyéni — érdek összehangolása a vállalati gazdálkodás vonalán bonyolultabb közgazdasági szabályozást igényel, akár közvetlenül történik, akár közvetve. A vállalati életre naponta történő helyes irányú ráhatás csak több, és nemcsak jól képzett, de többoldalú felkészült- i séggel és ismerettel rendelke- I ző szakemberek útján lehetséges. Mélypont a megbecsülésben Ezek tehát a vélemények a számviteli szakemberek felkészültségéről, mint ami döntően közrejátszott a félmilliárd forintnyi eltérésben. A javaslatok: A hiányzó közgazdasági és io- j gr ismereteket gyakorlati ta pasztalatbövitéssel és rendszeres továbbképzéssel meg kell szerezni. Többoldalú számviteli szakemberekre van szükség, el kell tehát érni, hogy a felsőoktatás is jobban alkalmazkodjon ezekhez az igényekhez. Elhangzott ugyanis egy olyan észrevétel, hogy nincs szinkron a felsőfokú képzés és a tényleges kvalifikált szükséglet között. Dr. Várszegi Károly más oldaláról közelítette meg a kér- I dést. Védelmébe vette a fő- : könyvelőket, akik, véleménye szerint, általában megfelelő szakmai' képesítéssel rendeikez- I nek és a továbbképzésre !s j nagy hajlandóságot mutatnak. Baj van azonban az utánpótlással. A számviteli munka különböző okoknál fogva inkáob taszítja, mint vonzza a fiatal- i ságot, s ez a szakma kiöregedését okozza. A számviteli I munka iránti érdeklődés különösen a férfi munkaerőknél mutatkozik. Egyenesen a szak- j ma elnőiesedésének vagyunk i szemtanúi, amely, anélkül, hogy valaki lebecsülné a számvitelben dolgozó nők munkáját, nem válik a szakma előnyére. ! Az érdeklődés hiányának | döntő oka az, hogy a szakma j anyagi megbecsülését egyben a szakma társadalmi megbe- ! csülésének is tekintik. Az anya- j gi megbecsülés terén pedig — ) ezt több hozzászóló is hangsúlyozta — sok a kivánnivclá. A szakma erkölcsi megbecsülésének mélypontját mutatja — idézzük dr. Várszegi Károlyt —, hogy ma már a számviteli munkaerők zöme nincs szakképzettséghez kötve, a nyolc általános iskola elvégzését elégségesnek j minősítik a munkakör betöité- j séhez. Hozzá kell tenni ehhez j azt is, hogy a középiskolai ] számviteli oktatás színvonala j sem az, amilyenre szükség len- | ne, vagy amilyen színvonalat | egykor a felsőkereskedelmi iskolák nyújtottak. A végkövetkeztetés tehát az: jobban meg kell fizetni a számviteli dolgozókat, hogy a szakma vonzó legyen. Hogy ez reális követe- [ lés, azt az is bizonyítja, hogy mind a baráti, mind pedig a tőkés országokban sokkal nagyobb megbecsülésnek örvendenek a számviteli dolgozók, mint nálunk. Dr. Várszegi Károly fejtegetéseiben még egy gondolatsort elindított, amely a szemlélettel j kapcsolatos. A természetes ész- | járás alapján az volt várható, j hogy a számvitel, mint a veze- j tés eszköze, az önálló döntési | jogkört élvező vállalati szférában, jelentőségében növekedni fog. Ennek az ellenkezője tapasztalható. A vállalati vezetés érdeklődése a gazdasági kérdések tekintetében a jövőre koncentrálódik, s a ma problémáiból lényegében csak a korábbi mechanizmusban megszokott termelési kérdések mórodnak számára érthetővé, elszakítva a ma gazdasági kérdéseitől. A számvitelt, mint a vezetés eszközét a vezetők zöme nem ismeri, éppen ezért idegenkedik tőle. Mentőöv nélkül a rendelettengerben Ez a vezetési mentalitás döntő oka annak, hogy a számvitel retrospektiv adatai és prospektiv előrejelzési lehetőségei a vezetést alig érdekli, s a vezető kizárólagos gondjának, s oly okvetetlenkedésnek tekinti, amely időnként megkeseríti az életét, mert a jelzések alapján valamit tennie kellene. A megalapozott előrejelzés, a tervezés stabilizálhatja a vállalati működést, de ennél mellőzni a számvitel múltbeli információit, nem okulni belőlük, súlyos hiba, s menthetetlenül a voluntarista tervezéshez vezet. Ha tehát el akarjuk ezt kerülni, akkor a számviteli munkának — s ebben benne van a statisztika, az operatív számvitel is — visz- sza kell adni a rangját, tekintélyét, s ez a vállalati vezetés egyetértő együttműködését kívánja meg. A rang és a tekintély — ennek az óhajnak is többen hangot adtak a vitában — megilleti a vállalati belső ellenőrzést, a belső ellenőröket is. A félmilliárdos eltérés okaként végül a komplikált túlszabályozás kérdése merült fel. Sasvári Béla szerint az ilyen érvelésekben is van igazság, bár hozzá kell tenni, hogy egyes, valóban szinte tudományosnak tűnő jogszabályok — lásd: vállalati jövedelemszabályozás - nem öncélúságbó! komplikáltak, hanem egy nagyon összetett feladat olyan megoldását szolgálják, amelyek a népgazdaság, a vállalati és egyéni érdekek közelítését feltételezik. A vitában akadt olyan, aki ezzel kapcsolatban keményen fogalmazott. Kuba László szerint a hibák egyik fő oka éppen a túlszabályozás. A mechanizmus stabil közgazdasági 1 szabályzókat ígért. Nehéz ugyanakkor távlati terveket készíteni, ha a biztonságos jogszabályi háttér vetített díszletként pereg. Rengeteg az utasításokat adó szerv, rengeteg az utasítás, kiegészítő és módosító pótlékokkal. Agyonstrapált fö- j könyvelők és ügyviteli rabszol- j gák, akik a mai rendelettengerben mentőöv nélkül lubickolnak. Hiszen egy adóbevallás kitöltése kétszeres időigényű egy jó mérlegbeszámolóhoz képest, j Arról nem is beszélve, hogy a 10—20 fős apparátusokkal dolgozó kis vállalatoknál ugyanazt kell bírni, mint a 200—300 fős közép vállalatoknál. Az or- fűi törpevízmű-társulattól olyan beszámolót kérnek (1 fő másodállású adminisztrátorral), mint a Mecseki Szénbányák igazgatójától. A kis vállalatok és a költség- j vetési intézmények számviteli problémáit egyébként többen is érintették a vitában. Ezeknél is sokrétűek a feladatok, és — Sinkó Zoltánt idézve — a munka összetettsége és mennyisége azonban nem olyan arányban kevesebb, mint amire az intézmény nagyságrendjéből a laikus következtethetne. A különbség inkább ott jelentkezik, hogy itt kisebb számokkal dolgoznak, i de ez nem azt jelenti, hogy kevesebbel is. Mindent egybevetve, a vita során kifejezésre jutott az óhaj: nem egyre bonyolultabb, hanem egyszerűbb és világosabb szabályzókra, mindemellett a szükségletekhez jobban alkalmazkodó számviteli rendszerre van szükség, (me, ezek voltak a „félmilliárdos-vita" hozzászólóinak igen hasznos, útmutatásokkal szolgáló gondolatai. Miklósvári Zoltán Világgazdasági figyelő Á magyar—amerikai kereskedelem A Szovjetunió kereskedelme az USA-val nem nagyobb, mint a szovjet—finn kereskedelem. A két gazdasági nagyhatalom között évente körülbelül 100—100 millió dollárnyi érték cserélődik ki. Nixon moszkvai látogatása kereskedelmi szerződés megkötésével kecsegtetett, ez azonban elmaradt. Vélemények szerint azért, mert amerikai részről a legnagyobb kedvezmény elvét nem akarják kiterjeszteni a Szovjetunióra. Többen úgy vélik, hogy az amerikai javaslat nem tartalmazta a legnagyobb kedvezmény elvét, és úgy képzelte el a kereskedelmi szerződést, hogy változatlanul maradt volna az embargólista. A Szovjetunió minden fejlett tőkés partnerével olyan szerződést kötött, amelybe a legnagyobb kedvezmény elvét is belefoglalták. Az USA-val is szeretne kereskedni, minthogy az amerikai vállalatokra nézve is hasznos lenne — de csak az egyenlőség alapján. Ezek után lássuk, mi á helyzet hazánkkal. Hogyan alakul a magyar—amerikai kereskedelem? Néhány tízmillió dollárra rúg az az érték, ami a két ország között kicserélődik. Az árumérleg magyar részről erősen pasz- szív. Milyen akadályai vannak az árucserének? A legfőbb akadály itt is az, ami a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben. Az Egyesült Államok nem biztosítja Magyarországnak a legnagyobb kedvezmény elvét és ezért a magyar áruk csak igen magas vámmal terhelten I adhatók el az amerikai piacon. 1 Természetes, hogy Magyaror- j szág szintén vámtarifájának legnagyobb tételeit alkalmazza az amerikai árukra. A kölcsönös gátak mellett a kereskedelem nem fejlődik kielégítően, bár az utóbbi években az átlagos növekedés a 10 százalékot elérte. Az Egyesült Államokban a kereskedelmet két csoportra lehet bontani. Az egyik - az állami szervek, amelyek kezükben tartják az engedélyezést, bizonyos értelemben a hitelezést, és végső soron a kereskedelem meggátlásának, illetve segítésének minden eszközét. Ezeknél a szerveknél lassú a fejlődés, hiszen a politikai tényezőket helyezik előtérbe. így érthető, hogy a változás itt Függvénye a politikai helyzet alakulásának. A magánkereskedők na- I gyón szigorúan betartják a kormány döntéseit, de ha szabad utat kapnak, akkor kihasználják a lehetőségeket. Jellemző, hogy j az amerikai kereskedő nemcsak j eladni, hanem venni is kíván, különösen a szocialista országok vonatkozásában, mert megértik a szocialista államok külkereskedelmi rendszerét és fizetési problémáit Az Egyesült Államok gazdasági és a világon elfoglalt helyzete szintén kedvező lehetőségeket kínál. Nagy feltűnést keltett a közelmúltban Peterson i amerikai !•*» 'skedelmi miniszter i könyve (a Változó világ címmel). Ebben elemzi az amerikai gazdaságot és megállapítja, hogy jelentősen megváltozott az amerikai gazdaság helyzete, mind a világon elfoglalt helye. Ez különösen napjainkban érvényes, amikor új hatalmak nőnek fel, elsősorban a Közös Piac és Japán. A világon kialakult rendek végső soron az Egyesült Államok politikai helyzetét is veszélyeztetik. Az amerikai gazdaságnak szüksége van a szocialista országokra, mert jó a fizetőképességük és a piacuk nagy befogadóképességű, ráadásul tartós eladási lehetőségeket kínálnak. A Peterson- féle gondolatmenettel az amerikai gazdasági élet vezetői zömében egyetértettek. Az amerikai belső piac is lehetőséget ad a kereskedelem növelésére. A konjunktúra ingadozásától szinte függetlenül állandóan nő az amerikai belső vásárlóerő és a tendencia tartósnak ígérkezik. Igaz, hogy a keresletet jelentős részben fo- ayasztási hitelekkel segítik elő (az amerikai polgár a jövedelménél 15 százalékkal költ többet). Különösen stabil az élelmiszerek, fogyasztási cikkek és műszerek piaca. Vannak tehát lehetőségek a magyar—amerikai kereskedelmi kapcsolatok bővítésére, ameny- nyiben az USA megadja a legnagyobb kedvezmény elvét és a magyar termelők és értékesítők nagy mennyiségben tudnak I árut szállítani. i I Magyar szemmel a nagyvilágban Egy s más az angol gazdaságról A Magyar Közgazdasági Társaság tagjaként bepillantást nyerhettem az angol gazdasági mechanizmus, az angol tőkepiac, az angol menedzserképzés, általában az angol gazdasági élet jelenlegi főbb problémáiba. Az úticél London volt, s vendéglátóink kérdéseire, amely az első impressziónkkal volt kapcsolatos, azt kellett mondanunk, hogy a ködös Albion helyett napsütéses Londont, s a smogjáról hírhedt London helyett egy tiszta levegőjű világvárost találtunk. Az angolok néhány év alatt kiűzték fővárosukból a smogot okozó tüzelőberendezéseket, s megteremtették a jó levegőjű Londont. Érdemes lenne ebből minden nagyvárosnak okulni. Vendéglátóink a London Graduate Business School vezetői voltak. Ök segítettek bennünket ahhoz, hogy volt hallgatóik, jelentős angol intézmények, vállalatok vezetői útján friss, aktuális és megbízható információkat kapjunk arról, milyen problémák foglalkoztatják jelenleg az angol gazdasági élet vezetőit, az angol társadalmat. Az angol gazdasági élet mechanizmusáról a Business School, (lényegében a mi Vezetőképző Iskolánk angol megfelelője), egyik közgazdász professzora tájékoztatott bennünket. Az angol gazdasági élet, a gazdaságpolitika és az irányítási mechanizmus a versengő pártok változó koncepcióinak megfelelően változott. A szabad piaci koncepciót felváltotta a növekvő munkanélküliség megszüntetését ígérő gazdasági tervezés, a teljes foglalkoztatás koncepciója, az államosítási törekvések, a nagyobb állami beavatkozás és ellenőrzés igénye. Jelenleg ismét a szabad piaci eszme került előtérbe, s a kormány az állami beavatkozás megszüntetésére, az állami támogatások visszaszorítására törekszik, de ezt végrehajtani nem tudja, mert a jelenlegi kormány is rájött arra, hogy a támogatás szükségszerű, s nem képes a társadalmi kiadásokat mérsékelni. Az angol gazdaság jelenlegi legnagyobb problémája a Közös Piacba lépés következményeivel való szembenézés. Tudják, hogy az angol gazdaság számára el- kerülheteten ez a lépés, mert ez a leggyorsabb útja a növekedésnek, de tudják, hogy ennek az ára a fizetési mérleg deficitje lesz. Újra az infláció és a fizetési mérleg lesz a fő kérdés a növekedés és az elosztás problémái mellett. Az előadást tartó professzor véleménye szerint az angol gazdaság növekedési problémája elsősorban a brit nép konzervatív szemléletével kapcsolatos. Véleménye szerint a brit dolgozók 1935-ben élnek, a szakszervezetek 1925-ben, de az egyetemi tanárok 1905-ben. Túl sok o múltban élő ember, és az a fő probléma, hogyan lehet ezt a mentalitást megváltoztatni. Véleménye szerint az angol egyetemek éppoly konzervatívok, mint az angol szakszervezetek, s ezért hosszú távon a növekedés a szemléleti változás függvénye. A Közös Piac várható hatásától érdekes módon az ipari vezetők tartanak a legjobban, bár véleményük szerint a fennmaradás és fejlődés elengedhetetlen feltétele a verseny a Közös Piac tagországaival, mert csak ez képes az angol gazdaságban erőteljesebb vérkeringést elindítani, A pénzpiac, a pénzvilág urai optimistán néznek a belépés elé. Az angol pénzügyi rendszer a világ legfejlettebb pénzügyi rendeszere, s az a reményük, hogy a világ pénzügyeiben elfoglalt vezető pozíciójuk révén a Közös Piacon belül is vezető helyet foglalhatnak el, s ez kedvező hatású lesz az angol gazdaságra. Nagyon érdekes és tanulságos volt Noble kereskedelemügyi miniszter úrtól kapott tájékoztatás. Különös nyomatékot kapott a KelettEurópával fenntartott kapcsolatukhoz való ragaszkodásuk a Közös Piac-i tog ságuk mellett. Véleménye is alátámasztotta a korábbon hallott megállapítást, amely szerint az angol pénzvilág optimistábban néz a Közös Piac-i tagság elé, mint az ipari világ. Ez utóbbi fél a várható versenytől, mert az angol ipar elkényelme- sedett. Az angolok szeretnék hazánkkal is a kapcsolatok továbbfejlesztését, de ez attól is függ, hogy mennyire tudjuk termékeinket vonzóvá tenni. Az angol—magyar kereskedelmi forgalom leglényegesebb nehézségeként az eltérő technikai szabványokat, a magyar áruk rossz árupropagandáját és a nyelvi nehézségeket emelték ki. A hiányos árupropagandát sajnos mi is tapasztaltuk. A konzultáció során felmerült az a kérdés, vajon a Közös Piacba való belépéssel kialakulhat-e a közöspiaci országok szakszervezeteinek közös politikája? A válaszuk az volt, hogy közös szakszervezeti politika kialakításának a legfőbb akadályát abban látják, hogy az angol szakszervezet a belépés ellen foglalt állást. Érdeklődésünk másik területe a menedzserképzés, a vezető- képzés volt. A vezetőképzés Angliában meglehetősen fiatal, s lényegében a második világháború után kezdődött. Ma tizenkilenc felsőoktatási intézmény foglalkozik- a vezetők ún. postgraduális képzésével, de ezenkívül több műszaki főiskola, sőt management-konzul- táns cég hozott létre saját vezetőképző központot. A fő probléma még ma is az, hogy szakképzett oktatókban hiány von. A London Graduate Business School formális képesítést nem ad, mert véleményük szerint olyanra készítik fel hallgatóikat, amit a gyakorlatban kell alkalmazni. A rejtett képességet nem lehet előre jelezni, s két év múlva teljesen közömbös, hogy ki milyen jegyet kapott. A hallgatók az iskola elvégzéséről kapnak bizonyítványt. A postgraduális képzéshez egyetemi, főiskolai, vagy más diplomát, például hites könyvvizsgálói diplomát kívánnak meg. Nagyon figyelemreméltó a nézetük a gazdasági tervezés kérdésében. A gazdasági tervezés koncepciójának élnie kell a vezetőben, ezért a tervezést minden qazdasági területen oktatják, azonban a tervezést „melléktermékként", és nem „főtermékként" fogják fel. Az iskolának 3 programja van: az idősebb vezetők, a fiatalabb vezetők részére szervezett és az ún, sloan program. Az idősebb vezetők programjában túlsúlyt kapnak a különböző vállalati stratégiák, mint a marketing, a pénzügyi és termelési stratágiák, a vezetési technika, a szervezés és az alkalmazkodási készség kifejlesztése a változó környezethez. A fiatalabb vezetők programjában nagy súlyt kap a számvitel és statisztika, mint a gazdasági élet nyelvezete, kifejezési eszköze, az emberekkel való bánásmód, a tőkefelhasználás optimalizációja, a komputer- technika, s a mór említett stratégiák elméleti és gyakorlati kérdései. Néhány jelentős nagy és középvállalatnál tanulmányoztuk a vezetés gyakorlatát. E vállalatok egyes vezetői a megláto- aatott School hallgatói voltak. Naqy előzékenységgel mulatták meg vállalatukat és adtak választ kérdéseinkre. De ez már egy másik írás témája lesz. Dr. Várszegi Károly egyetemi docens igazgatóhelyettes A GÓLYA ÁRUHÁZ GYERMEKKOCSI AJÁNLATA! Sportkocsi 420-950 Ft Mélykocsi 1550-1760 Ft Kombinált kocsi 1630 Ft 1000 Ft-on felül OTP hitelakciót vegyen ién/be! Öt te? .... . Cl
