Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Requiem egy hadseregért Imponáló az a kutatói szén »edély, mellyel Nemeskürty 1st ván a magyar történelem egy egy vitatott vagy nem kellőkép pen tisztázott kérdéséhez nyúl Munkái - különösen az Ez tör tént Mohács után - jelentős szellemi mozgást váltottak ki nézetek csaptak össze mind ( könyv vizsgálati módszerének helyességét, mind bizonyított igazságának elfogadhatóságát illetően. Nemeskürty - miközben korabeli dokumentumok százaival érvel — nem egyszer merész logikai következtetések re is hajlamos, s talán ezen c ponton ütközik a szabályokat pontosan betartó tudós elem zésekkel. Kétségtelen, hogy e a módszer sok veszélyt rejt ma gában, az „állóvizek” felkava rására, új csapások törésére, : az igazság más irányú megkö zelítésére azonban feltétlenül alkalmas. S ha már ennyire ké pes, mindenképpen komoly fi gyeimet érdemeli Új könyve, a Requiem egy hadseregért szintén olyan problémát ragad ki a magyar történelemből, melyről sokáig hallgattak mind a történészek mind az írók, vagy ha beszéltek is, csak töredékét mondták el a teljes igazságnak. Miről szól a könyv? Arról a szörnyű katasztrófáról, mely a 2. magyar hadsereget érte a Donnál 1943 januárjában. A történtekről elsősorban az idősebbek tudnak, akiknek férjük, apjuk megjárta ezt az értelmetlen poklot vagy méginkább azok akinek hozzátartozójuk odave szett. Sok érintettre sértő volt tehát az a sommás és hamis ítélkezés, mely jóidéig a fasisz ta német hadsereg és a 2. ma gyár hadsereg között nem Iá tott semmilyen különbséget. S helytelen volt az a szemérem is, mely megakadályozta a lehetséges konzekvenciák levonását. Amikor a hadsereg pusztulásának híre eljutott Budapestre, a hivatalos politika szégyenkezett a kudarc miatt, az újságok arra intették az embereket, hogy ne is beszéljenek erről a csapásról. Később úgyszintén kényelmetlen volt egy olyan hadseregről beszélni, mely a szabadságot hozó szovjet csapatok ellen harcolt. Visz- szás történelmi helyzet és szerep I Az igazság kimondása ilyen esetekben legtöbbször fájdalmas, mégis meg kell tenni. Nemeskürty könyve első jelentős lépés ez irányban. A szerző mindenek efőtt a „rablóhadsereg” megbélyegzéssel száll szembe. Sokoldalúan bizonyítja, hogy ez a hadsereg zömében áldozat volt, a fasiszta német hódítás és a koncra éhes, szimpatizáns magyar uralkodó osztály áldozata. Amikor c magyar hadsereg elindult az idegen földre, a német hadsereg még legyőzhetetlennek látszott. Azok, akik itthon sürgették a hadbalépést a Szovjetunió ellen, gyors győzelmet reméltek. s a győzelem után „szolgálati jutalmat”. A faslzá- íódó magyar politika két legyet akart ütni egy csapásra. A 2. magyar hadsereggel többségben olyan embereket küldött a frontra, akik itthon megbízhatatlan elemeknek számítottak. Nemeskürty visszaemlékezések, titkos jelentések, vallomások alapján bizonyítja be ezt az aljas politikai húzást. Közülük kerültek ki azok, akik elsőnek felismerték, hogy voltaképpen áldozatok, hogy semmi keresnivalójuk nincs a németek oldalán, értelmetlen a harcuk egy hazáját védő néppel szemben. Ezt a felismerést hamarosan beigazolta a vereség, majd pedig a visszavonulás golgotája. „Az élő tömeg szerepeljen se- bességcsökkentó ütközőként;” — adta parancsba Jány Gusztáv, a magyar hadsereg parancsnoka, s a németek valóban fel is használták erre a kétségbeesetten visszafelé özönlő magyar katonákat. Szomorú lapja történelmünknek 1943 januárja, szomorúbb, mint Mohács. Ott a harcnak lett volna értelme, csak erő és kitartás nem volt, itt értelmetlen küzdelemben lelte halálát több mint százezer ember. tL S. Gondolatok a hangversenyévad után Színvonalas zenekari kultúra Eseményekben és élményekben rendkívül gazdag évadra tekinthetünk vissza. Rég volt ennyi, változatos, rangban-mű- vészi értékben kiemelkedő értékű hangversenyben részünk! Még arra sem vállalkozhatunk, hogy pusztán felsoroljuk a legemlékezetesebb műsorokat, ezek előadóit. Bővebb választék Nem volt gondoktól mentes az elmúlt évad. A Színház átépítési munkái miatt a Télibérlet zenekari hangversenyeire is az e célra — különben örvendetesen — szűk Liszt-teremben került sor, majd új, ún. Tavaszi bérletet bocsátott ki a Filharmónia, amely azonban nem találkozott a közönség Pécsett már megszokott maximális látogatási igényeivel. Éppen ezért a jövőben ismét egyetlen nagy, kombinált bérletben kapjuk a zenekari hangversenyeket. Tovább bővül viszont a kamaraestek száma, a hagyományos kamarabérleti hangversenyeken kívül, az idén jól bevált orgona-zongora bérlet mellett, értékes új kezdeményezésként vonósnégyes-estek sorozatával bővíti kínálatát a Filharmónia. Szívből kívánjuk, hogy közönségünk éljen is a bővebb választékkal. Sok szimfonikus zenekar szereplése jellemezte az évadot. A Pécsi Filharmonikus Zenekar nyolc hangversenye mellett szerepelt Pécsett idén az Állami Flongversenyzenekar (Ferencsik János vezényletével), két alkalommal a Liszt Ferenc Kamara- zenekar, hallottuk a budapesti MÁV Szimfonikusok, a miskolci és a győri zenekar játékát, bemutatkozott a pécsi Sopianae- kamarazenekar, fellépett a Kl- SZOV-zenekar. A Győri Filharmonikusok vonzó példáját emelném ki; kitartó, céltudatos nevelő munkával vidéki városban is megteremthető a színvonalas zenekari kultúra. „Zenekarunk képes a szfrrvo- nalas munkára" — volt a címe közel egy éve Breitner Tamással folytatott beszélgetésünknek. „Szeretnék elérni egy könnyedebb, .mediterrán’ hangzást, ennek érdekében sokat kell játszanunk Haydntól, Mozarttól és francia szerzőktől” —, mondta akkor a Pécsi Filharmonikusok vezető karmestere. Nos, zenekarunk az elmúlt évadban valóban több esetben képes volt a színvonalas munkára, előrelépésük tagadhatatlan. Még ha talán lassúbb és bzonytalanabb is, mint reméltük. A műsorok összeállításával is magyarázható, hogy csak részben sikerült Breitner Tamás hangzásigényének megvalósítása, hiszen a gazdagabb francia műsorok (pl. a nagysikerű zeneakadémiai francia-est!) mellett Mozart- és Haydn-mu- vek csak elvétve szerepeltek zenekarunk műsorain. Századunk zenéje Komoly eredményeket sorakoztathatunk fel századunk zenéjének méltó színvonalon történt megszólaltatása és a közönséggel elfogadtatása terén. Jól esik felsorolni a legemlékezetesebbeket; Sztravinszkij Le Sacre du Printemps-ja Ferencsik pálcája nyomán, Honegger Dávid király-a a Liszt Ferenc Kórus előadásában, díjoni karmesterrel, Schönberg II. Kamarakoncertje a miskolciak, Berg Hegedűversenye és Sáry Ima- ginario-ja a győriek előadásában, Balassa Cantata Y-ja Sziklay Erika énekével, Breitner Tamás vezényletével, ugyanezen a koncerten Bartók Csodálatos mandarin-szvitje, Károlyi Triphtongus I. című műve Lehotka Gábor orgonaestjén... Reméljük, e tendencia változatlan marad hangverseny-tervezésünkben! Hiányoljuk viszont, hoqy az előző évad emlékezetes, naqyhatású modern bemutatóit (Hindemith: Mithis-szim- fónia, BartÓK: Concerto stb.) nem újították fel; a beléjük fektetett munka és a belőlük kisugárzott hatás fokozottan megtérülhetett volna. Az elmúlt év örömei közé tartozik, hogy városunk kiváló zongoraművésze, Sass Dezső, hosz- szobb idő után ismét nyilvánosság elé lépett. Régebbi hangversenylátogatóink örömmel fedezték fel újra Sass Dezső művészetének éltető elemeit, a fiatalabbak fogalmat alkothattak: milyen jélentós művész él körünkben. Az egész pécsi zenei élet megbecsülését is jelentette Barth István jól megérdemelt kitüntetése, a Liszt-díj. Hozzátehetjük; vannak még zenekarunkban további művészek, akik méltók lennének hasonló „felfedezésre”. Szeretnénk remélni, hoqy az ő megbecsülésük is bekövetkezik. Oboaművészünk, Kircsi László például oly sokat tett az utóbbi években a modem zenéért a legújabb művek nagyszerű előadásával, Gyer- mán István Bartók I. Ffegedű- versenyében oly kiemelkedő előadóművészi erényeket csillogtatott, folytathatnék a sort, hogy ez értékek nem maradhatnak csak a pécsieké. A Janus-megemlékezésekből a balett-bemutató mellett a hangversenyélet is kivette részét, gondoljunk az Antal György vezényelte Farkas- kantátára és a Kamarakórus- fesztivál eseményeire! A zeneművek írására kiírt pályázat azonban ezúttal sem hozott kiugró eredményt. Be kell látnunk, hogy a magyar zenei élet struktúrája szerint vidéken nem zeneszerzők, hanem elsősorban előadóművészek és pedagógusok dolgoznak, az ő eredményeiket igyekezzünk méltón megbecsülni! Az 1972-es év a zene! naptárban Kodóly-év: a nagy magyar zeneköltő születésének 90. évfordulója. Eddig erről Pécsett jószerivel csak az öntevékeny és ifjúsági énekkari mozgalom vett tudomást Ügy tudjuk, az új filharmóniai műsorok is keretet szolgálnak a méltó megemlékezésre. (Amire is közönségünknek, zeneéletünknek és nem Kodálynak van szüksége. Az ő életműve — ragyogó elő adások sorozatának nyomán — országszerte, világszerte él és virágzik.) Gazdag nyár Az évad befejeztével gyűjtöttük össze gondolatainkat. De nem a hangversenyélet szünetelése idején! Az idei nyár ta Ián az első, amelyen nem ma radnak zenei élvezet nélkül Pé esett sem a zenerajongók. Gondoskodnak erről a pécsi zenélő udvarok hangversenyei, a tety- tyei esték előadásai, a nemzet közi ifjúsági tábor nyilvános hangversenyei. És hadd tudják a zenét szerető pécsiek is: a forró júniusi napokon sem tétlenkedik a Pécsi Filharmonikus Zenekar, a Liszt Ferenc Kórus és legtöbb együttesünk, céltudatos, komoly munkával készülnek a jövő évad feladatqira ... Szesztay Zsolt A Kossuth Kiadó könyvei 1973-ban A Kossuth Könyvkiadó megbeszélésre hívta a városi és járási pártbizottságok propaganda és művelődési osztályainak vezetőit, véleményüket kérte az 1973. évi könyvkiadási tervéről. A megbeszélésen számos elismerés hangzott el, ugyanakkor felmerültek új Igények is. A kornak megfelelően mind nagyobb helyet kapnak a megjelenő könyvek között a szociológiai felmérések, tanulmányok. De ezek a könyvek ne bizonyítsák újra és újra a szociológia, szociográfia fontosságát, ezt elismeri mindenki, ehelyett inkább a felmérés, a kutatás módszertanáról adjanak ismertetést Közgazdasági témájú könyvek is jelentős teret kaptak a kiadó tervében. A közgazdasági alapfogalmak tudományos, de ugyanakkor népszerűbb, közérthetőbb ismertetésére és magyaró- zására helyes lenne több gondot fordítani. E témák iránt nemcsak a gazdasági szakemberek érdeklődnek, hanem a közgazdaságban kevésbé képzettek is. A gyakorlati pártmunka eddiginél hatásosabb segítését is kérték a kiadványokkal a megbeszélés résztvevői, akik felelevenítették a néhány évvel ezelőtti jó kezdeményezéseket (pl. A marxizmus—leninizmus olvasókönyve), melyek jól beváltak és maradandó eredményeket hoztak. Bejelentették, hogy jelentős igény van egy új kiadású egyetemes filozófia-történetre, valamint egy retorikai tudnivalókat tartalmozó könyv kiadására is. Körkép Film készül Ségvári Endre életéröl Egy új magyar film forgatásának kezdetéről számoltak be a közelmúltban a lapok: film készül Ságvári Endre életéről, örvendetes, hogy a magyar filmgyártás egymást követően választ témát a felszabadulás előtti évek munkásmozgalmának történelméből, tanulságos emléket állítva kimagasló személyiségeinknek. Ságvári Endre állhatatos küzdelme, sokszor romantikus körülmények között elvégzett forradalmi megbízatásai, az illegalitás körülményei követelte ötletessége; igazán filmre kívánkozó téma, elgondolkoztató, példát adó napjaink ifjúsága számára. Az ifjúsági mozgalomban eltöltött másfél évtizedes megbízatásaim során személy szerint én is sokszor gondoltam arra, hogy „Endri” életét a filmművészet erejével is meg kellene örökíteni. Néhány évvel a felszabadulás után ott voltam Hűvös- völgyben, amikor a volt Nagy Béla cukrászda bejáratánál elhelyezték azt az emléktáblát, mely Ságvári Endre hősi halálának állított emléket, az a megtiszteltetés ért, hogy az ifjúsági szövetségnek azon iskoláján taníthattam, amelyik az ő nevét viselte. Hallgatóinkkal, tanártársaimmal együtt sok emlékét gyűjtöttük egybe életének, találkoztunk rokonaival, és így szinte „személyes ismerősünk” lett. Az ifjúsági mozgalomban hosszú időn keresztül dolgoztam együtt Hollós Ervinnel, akinek „Harminckét nevem volt” című dokumentumregényéből készül most a film. Hollós Ervin nemcsak a felszabadulás előtti ifjúmunkás mozgalom ismerője, hanem ifjúságunk kommunista nevelésének is egyik aktív résztvevője, aki már eddigi regényeivel, dokumentumírásaival, és korábbi filmjével is bizonyságát adta annak, hogy mindenki számára élvezetes formában, a történelmi hűségnek megfelelően, sokszínűén képes elénk állítani elődeink tiszteletreméltó küzdelmeit. Maga a szerző a készülő film célkitűzéseiről a következőket nyilatkozta a sajtónak: — Igyekeztem bemutatni azt a szövevényes harcot, amit a párt, az ifjúmunkás mozgalom a rendőrséggel és a csendőr- séggel folytatott. Sokan elestek, de akik élnek, ma is vallják: életüknek meghatározó, irányadó élménye volt az Ifjúmunkás-mozgalmi munka. Ságvári halála a fővárosban jeladás volt, intés, figyelmeztetés, felhívás a náci megszállás elleni fegyveres küzdelemre. Az írói elképzelés megvalósítását olyan művészek segítik, mint Keleti Márton rendező, Illés György operatőr, Ságvári Endrét Huszti Péter személyesítette meg, a szereplők között van többek között Tahi- Tóth László, Pécsi Sándor, Töröcsik Mari, Bodnár Erika, Latinovics Zoltán, Bessenyei Ferenc, Mensáros László, Öze Lajos, Kerekes Emil, Tordy Géza, Nyári programok fiataloknak Néhány héttel ezelőtt szerkesztőségünkben tájékoztatta Nádor György az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkára a szocia'ista országok ifjúsági lapjainak főszerkesztőit. Az egyhetes magyarországi látogatáson részt vevő újságírókat különösen érdekelték csak a tervek, melyeket a fiatalok üdülésének, pihenésének segítése érdekében dolgoztak ki. Akkor még csak tervek voltak, ma már valóság mindaz amiről hallottunk Számtalan segítség, kedvezmény biztosítja, hogy a nyarat kellemes körülmények között tölthessék el a fiatalok, különösen azok, akik alacsony keresettel rendelkeznek, vagy még diákok. A sajtó útján is tájékoztatták az érdeklődőket ezekről a lehetőségekről. Ragadjunk ki közülük néhányat. Kizárólag a fiatalok részére ifjúsági kempinget állítottak fel Badacsonyban, Balatonszemesen, Bala- tonföldváron, Siófokon, Szombathelyen, Harkányfürdón, Miskolc-Tapolcán, Sopronban. Ezekben 13 forintért lehet megszállni egy éjszakára. (A diákoknak csak Í forintot kell fizetni!) Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács az idén nagyszámban kedvezményes építkezési utalványokat bocsátott ki, elsősorban az ifjúsági kempingekben üdülők számára, értéke 7 forint 50 fillér és a fővárosban nyolc, az országban pedig 297 helyen váltható be, az étlapokon szereplő ételek bármelyikénél. Néhány kifejezetten fiatalokat érdeklő programot rendeznek a nyáron az ország különböző részein: június 27-én kezdődnek a Diósgyőri Ifjúsági Várjátékok, július 23-án Agteleken beat barlanghangversenyt rendeznek, júliusban kerül sor a dunántúli fiatalok találkozójára Pakson, a fiatal utazók V. kempinglalálkozóját Miskolc- Tapolcán július végén rendezik meg. Lehet választani I A Budapesti Művészeti Hetek Az elmúlt héten a Körkép rovatunkban beszámoltunk a kecs. kemqti Kodály ünnepségek terveiről. A fővárosi tanács nemrégiben megrendezett sajtótájékoztatóján arról számoltak be, hogy az idén a budapesti művészeti hetek őszi programjának középpontjában is Kodály Zoltán életművének bemutatása áll majd. A tervezett gazdag programból csak néhányra hívjuk fel ez alkalommal a figyelmet. A megnyitó díszhangversenyen az Erkel Színházban, szeptember 25-én Kodály Zoltán Székelytonó- jának előadását láthatja majd a közönség. A koncertprogramban a legnevesebb magyar hangversenyzenekarokon kívül fellépnek a Bécsi Filharmonikusok, a Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és a Szófiai Szimfonikus Zenekar is. A fővárosba várják Yehudl Menuhint, David Ojsztrahovot k. M. E. ""«Sffl JANUS PANNONIUS - EGY 01 SOROZATBAN Alattvalók és királyok címen új, hat folytatásból álló sorozat indult kedden este a Dó- zsa-évforduló alkalmából. A sorozat hatvan év magyar történelmének feltárását tűzte ki célul, Mátyás uralkodásától a mohácsi vészig. Dózsa paraszt- háborúja tehát nem elszigetelten, hanem a történelmi folyamatba ágyazva jelenik meg a sorozat csúcspontján, s ez feltétlenül helyes elgondolás. . A keddi első adás a Janus Pannonius emlékére címet viselte, s ezzel az indítással a sorozat legnagyobb reneszánsz költőnk halálának évfordulójához is kapcsolódik. Az első rész alapján nem lehet megítélni természetesen az egész sorozatot; másrészt a Janus Pannonius emlékére teljesen önálló, ezárt produkcióként sem vizsgálható, mivel nem tudjuk, mi esz a rész funkciója az egész szempontjából. Néhány következtetésre azonban egyelte« adás is lehetőséget nyújt. Az önálló Janus Pannonius emlékműsorról annak idejéh, tavasszal jeleztük nem túlzottan lelkesedő véleményünket. A mostani bízvást lemondhatott a teljesség igényéről, s ezt meg is tette. A műsor legfőbb jellemzője a képi eszközök funkcionális túlsúlya, a láttafás uralkodó szerepe, amelynek egyértelműen és határozottan alárendelték az auditiv, hallható közlésmódokat: a verseket, az ismertető szöveget és a zenei elemeket. Vérbeli televíziós megoldást választottak tehát a műsor alkotói, mindvégig a kamera (az operatőr) volt a főszereplő, minden más eszköz „őt" szolgálta. A képi anyag túlnyomó részét reneszánsz szobrok, épületdíszek kamerával „mozgatott" közelképei nyújtották, nem felsoroló, leltározó igénnyel, hanem néhány „objektum” ismétlődő, ritmikus hatású megközelítésével, mintegy körüljárásával, belső törvényeinek „szót- lan" láttatásávol. A képi alapba olvadtak bele a Janus-versek, részben Kozák András előadásában, részben zenésftett változatban, a képi alapba ágyazódott Fügedi Erik történész rövid — sajnos tartalmában, előadásmódjában egyaránt kissé bágyadt, színtelen — előadása, de még a Janus- hoz kapcsolódó szöveges információk egy része is képi felirat formájában kapott helyet Talán ezen a ponton ragadhatok meg a „vérbeli tévészerűség”, a „láttassunk mindent, amit csak lehet!” módszerének túlzásai, -veszélyei. A fényképezett szöveges információ egy részét Fügedi Erik élőszóban is megismételte, amit nem érintett belőle, azt néhány mondatnyi kiegészítéssel előadásába foglalhatta volna. Itt tehát „visszaütött” kissé a képszerűségre törekvés. De felvethetjük a túlzott képszerűség egyéb veszélyeit is. Ehhez vissza kell utalnunk a képi szerkesztés ritmikus igényére, amely jól „összefér” a zenével, s vele együtt kiválóan erősíti a hangulati hatást, rosz- szul vegyül viszont a gondolati szférára összpontosító prózai előadással, sőt — a műsor alkotóinak túlzása szerint — a versek gondolati szférájával is nehezen fér össze. Ezért aztán az előadás-részek minimálisra csökkentése mellett — amivel egyetérthetünk —, a Janus-versek nagyrésze is zenés feldolgozásban került előadásra — ami viszont azért is felesleges túlzás, mert ezeknek a megzenésítéseknek a színvonala, enyhén szólva is, kétséges. Ha jól megfigyeltük, a zenés darabok többnyire a Janus-fordítások, „átdolgozását” is megkövetelték; ezt a munkát egy fiatal prózaíró vállalta magára. Az átdolgozás a dalszerzők dolgát bizonyára megköny- nyítette, Janusnak azonban semmiképpen nem használt... Talán ezek a kétes átdolgozások késztették a műsor alkotóit arra az elhatározásra, hogy a latin nyelven író Janus magyar fordítóiról teljesen „megfeledkezzenek”. Korábban legalább a produkció végén fel szokták sorolni, hogy a műsorban elhangzott verseket kik fordították. Lehet, hogy nem jószántukból, hanem mert a szerzői jogi törvény — ha jól tudom - kötelezi erre a televíziót. Most ez is elmaradt... Kétségtelenül erős hangulati hatású, alapjában véve jó úton kísérletező vállalkozást láthattunk. A hangulati-képi-zenei szféra kiemelése mellett azossban a gondolati szférától sem kellene visszariadni. Attól még „tévészerű” marad a műsor, ha néhány, a műsorban végül is dokumentumként beleépülő anyagról kiváltképp műalkotásról — a leqszükségesebb fogalmi információt is megadják valamilyen módon. A közönség több információt, a felhasznált anyag pedig több tiszteletet érdemelne. Különben az érdemes kísérlet öncélú magamutogatássá válik, s az egész műsorból csak a hangulati hatás marad. Végül is a sorozatnak a történelmi ismeretterjesztést kell szolgálnia. Jó, ha erre a legkorszerűbb és „legtévészerűbb” eszközöket használják fel, de rossz, ha ezek az eszközök eltakarják az eredeti célt. Reméljük, a sorozat további részei a helyes egyensúly irányába módosulnak majd, s az első adás az egész szempontjából d hangulati előkészítés „lezserebb” mozzanatának bizonyul csupán. Szederkényi Ervin VASÁRNAPI MELLÉKLET > I i
