Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
OT2. Jftnhn 23. DUNANTOU NAPLÓ 3 A veszteséges termelőszövetkezetek gazdálkodásának főbb tapasztalatai Okuljunk a hibákból! Vaspálya a Fiúméig Gyékény Magyar—jugoszláv közős határállomás Száztízezer utas Korszerűsítés száznegyvenötmillióért Bajai nyár Négynapos ünnep a Sugovica partján „Bajai nyár 72” néven a hagyományos bajai napok rendezvénysorozatát a jövő héten tartják meg. A négynapos program június 29-én kezdődik. Ez alkalomból csütörtökön délelőtt a városi tanácson az ország legnevesebb hidrológusainak részvételével tudományos tanácskozásra kerül sor. Ezen a napon két kiállítás is nyílik: dr. Garamvölgyi József, művelődésügyi miniszterhelyettes nyitja meg a bajai festők kiállítását a Türr István Múzeumban, a településfejlesztési kiállítás színhelye a szakmaközi bizottság épülete lesz A rendezvénysorozat második napján ünnepi tanácsüléssel egybekötött üzemláto gatást tartanak, délután a művelődési központban „Vizen és vízparton" címmel fotókiállítás nyílik. Szombaton kerül sor a helyi Új Élet Halászati Termelőszövetkezet rendezésében a halászati szerszámok bemutatójára, A művelődési központban tartják meg az országos meghívásos táncversenyt. A bajai rendezvénysorozat „elmaradhatatlan" programja a horgászverseny, amelyet vasárnap tartanak a Sugovicán. Ugyancsak vasárnap kerül sor az úttörők országos táv- irász versenyére, az MHSZ modellező kiállítására és bemutatójára, valamint az autós ügyességi versenyre. A kBnélemény élénk figyelemmel kíséri a mezőgai- dasági termelőszövetkezetek gazdálkodását. Nemcsak statisztikai jelentések, hanem a fogyasztók közvetlen, személyes tapasztalatai is bizonyítják, hogy termelőszövetkezeteink — kihasználva a korszerű nagyüzemi gazdálkodás által nyújtott lehetőségeket — évről évre magasabb szinten elégítik ki a társadalmi szükségleteket. SZÉP FEJLŐDÉS E megállapításokat az 1971-es gazdálkodást bemutató számok is tgazolják. A termelés egésze — értékben kifejezve — több mint 13 százalékkal nőtt, ezen belül is kiemelkedett — s rekordot ért el — a búza- és a sertéshústermelés. Növekedett a szövetkezetek közös és tiszta vagyona, a termelés anyagitechnikai feltételei, s tovább növekedett a szövetkezeti parasztság személyes jövedelme is. Mindez azt bizonyítja, hogy termelőszövetkezeteink nagy többsége 1971-ben is képes volt gazdálkodási szintjének emelésére, helyenként kimagasló eredmények elérésére. A termelőszövetkezetek gazdálkodása — az alapvetően kedvező kép ellenére — nem volt problémamentes 1971-ben sem. Nem történt előrelépés a szarvasmarhatartás, a zöldség- és gyümölcstermelés területén, visszaesés következett be a cukorrépa és a dohánytermesztésben. A termelőszövetkezetek kisebb része nem volt képes gazdálkodásának fejlesztésére, sőt egyeseknél visszaesés következett be. Ezek közül került ki hat olyan termelőszövetkezet, amelyek közel 27 millió forint veszteséggel, alaphiánnyal zárták az 1971-es évet SZUBJEKTÍV okok A veszteséggel és alaphiány- nyal zárt , termelőszövetkezetek többsége nem objektív okok miatt került ebbe a helyzetbe. Gazdálkodási felételeik — kivéve az abaligetit és komlóit — kedvezőbbek a megyei átlagnál. Termőföldjük aranykoronaértéke a megyei átlag felett van, a munkaerő-ellátottságuk is jobb annál. Termelésszerkezetük alakulásával sem lehet megmagyarázni a nagy összegű veszteséget. A még kevésbé jövedelmező állattartás aránya ezekben a termelőszövetkezetekben alacsonyabb, mint a megyei átlag. Termőterületük a megye szövetkezeti termőterületének 5 százalékát foglalja magában, ugyanakkor szarvasmarha-állományuk az összesnek alig két, sertésállományuk egy százalékát sem éri el. Egyik veszteséges termelőszövetkezet sem nevezhető — a szerényebb Jövedelmet adó — gyümölcsvagy zöldségtermelő gazdaságnak. Nem magyarázhatjuk a veszteség egyedüli okát a beruházásokkal sem, mert ezek volumene — területegységre vetítve — nem haladja meg az átlagot. A tények tehát azt bizonyítják, hogy helytelen úton járnak azok, akik „objektív" okokkal próbálják a „bizonyítványt" magyarázni, vagy azzal, hogy a nép- gazdasági érdekek egyoldalú érvényesítése eredményezte a kollektívát terhelő veszteségek keletkezését. Miben látjuk tehát a veszteséges gazdálkodás alapvető okát? A döntő ok a termelés — a feltételek messze elmaradó — rendkívül alacsony színvonala, Emlékünnepség Szigetváron Mint jelentettük, Szigetváron érdekes kulturális jubileumot ünnepelnek: 95 esztendős a helyi kórusmozgalom és 15 éves a Tinódi-kórus. Ebből az alkalomból tegnap, szombaton kétnapos emlékünnepség kezdődött, amelynek rangos külföldi vendége is van, a prágai Pedagógus Férfikar. Tegnap a vendégkórus hangversenyt adott II. Szulejmán szultán dzsámijában. Vasárnap országos minősítő hangversenyt és karnagyi tanácskozást rendeznek a városban. Az emlékünnepség kiemelkedő eseménye Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző Szigetvári ének című kórusművének ősbemutatója. valamint a jövedelmeket lényegesen meghaladó pénzfelhasználás. E két alapvető ok forrása a helyi gazdasági, politikai, szakmai vezetési hibákban, a laza pénzgazdálkodásban, a „nagylábon” élésben, felelőtlenségekben rejlik. NÉHÁNY PÉLDA E megállapítást igazoló néhány példa. A veszteséges termelőszövetkezetekben a legfőbb termelési ágazatokban a naturális mutatók jóval a megyei átlag alatt maradtak. így pl., búzából 24, kukoricából 16 százalékkal, a tehenenkénti éves tejhozamból 300 literrel termeltek kevesebbet, mint a megyei átlag. A kedvezőtlenebb termelés és jövedelmezőség ellenére ezek a szövetkezetek többet költöttek, mint előző évben. Ez vonatkozik az általános költekezésre is, meg a tagság részére osztott személyes jövedelemre is. Kevesebbet és drágábban termelni, többet költeni (beruházni, nagylábon élni) és még a személyes jövedelmet is növelni, sehogy- sem egyeztethető össze. Ehhez különösebb közgazdasági tudós sem kell, hogy következményét — a bukást — előre látni lehessen. Igaz, hogy a termelő- szövetkezetek vezetőinek elsősorban a tagak érdekét, növekvő szükségleteinek kielégítését kell szolgálniuk. De nem vezető az, aki a jövő rovására akarja ezt minden áron kielégíteni. Jelentős szerepet játszott a veszteségek keletkezésében a pénzügyi fegyelem hiánya, a laza pénzgazdálkodás, a zűrzavar a számvitelben, a közös vagyon kezelésében. Nem lehet jól vezetni, ha nem biztosítjuk a gazdasági döntéseket megalapozó tisztánlátás feltételeit, a pontos, a gazdasági folyamatokat tükröző számvitelt. A laza pénzgazdálkodást és felelőtlenséget mutatja az is, hogy néhány szövetkezetnél tudatosan meghamisították az előző években a mérleget. A valóságosnál nagyobb jövedelmet mutattok ki és használtak fel. S mindehhez a laza külső és belső ellenőrzés is hozzájárult. ŐSZINTE TÁJÉKOZTAT AST! Bizonyosak vagyunk abban, hogy az évek során még nem egy termelőszövetkezetünk kerülhet nehéz helyzetbe — saját hibáján kívül is. De minden gondból, problémából való kilábolás alapja a szépítgetés nélküli helyzetfeltárás, a valóságos helyzetből való kiindulás, a tulajdonostársak megfelelő és őszinte informálása és az ösz- szefogáson alapuló, az ebből kiinduló, közösen meghatározott és kivitelezett feladatvállalás. Ilyen esetben nem az elmarasztalás, hanem az együttérzéssel párosuló segíteniakarás a közvélemény reagálása, amit már nem egyszer tapasztalhattunk. Sokszor mondjuk és írjuk, hogy a mi vezetőink ereje alapvetően a tömegekkel, az emberekkel való kapcsolatában áll. Biztosak vagyunk abban, hogy ha az érintett szövetkezetek gazdasági és politikai vezetői többször tanácskoztak volna — és főleg őszintébben — a termelőszövetkezeti tagokkal, sok hibalehetőséget szüntethettek volna meg. A cikk bevezetőjében arról a fejlődésről tettem említést, amely a termelőszövetkezetek 1971. évi gazdálkodását jellemezte. Valóban a gazdálkodás eredményeként több, mint egymiliiárd forint bruttó jövedelem képződött, és a veszteség „alig” 27. millió forint. Érdemes-e akkor ezt szó- vátenni, erről írni? Nyilvánvaló, hogy itt nem csupán mennyiségi problémáról — a 27 millió forintnak az egy- milliárdhoz való viszonyáról —, hanem egészen másról van szó. Arról mindenekelőtt, hogy a negatív jelenségekből is lehet tanulni, s ha őszintén beszélünk erről, ha levonjuk a megfelelő tanulságokat, akkor ezzel ó/juk a vezetőket a hasonló hibák elkövetésétől. De szükséges e témáról azért is beszélni, mert a közvélemény tájékoztatást vár a veszteséges termelőszövetkezetek helyzetéről, a szanálási eljárások utáni dolgokról. Megtörtént, vagy folyamatban van-e a hibát elkövetett vezetők felelősségrevoná- sa? Igen. A veszteséggel zárt — és felelőtlenül gazdálkodó — vezetőknek is felelniük kell munkájukért. Ez meg is történt. A szanálási bizottságok javaslata alapján —, amelyet a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága jóváhagyott — többirányú intézkedés történt. A FELELŐSSÉGET VÁLLALNI KELLI Drávaszabolcson —, ahol legsúlyosabb volt a helyzet — a termelőszövetkezet -elnökétől és a pártszervezet titkárától a tagság megvonta a bizalmat, leváltották őket. Ugyancsak leváltották a zalátai termelőszövetkezet elnökét, és ellene hatósági eljárás indult, mert a hatalommal visszaélt. Ezen túl még több szövetkezeti vezetőt vont felelősségre .a közgyűlés. Ugyanakkor intézkedési tervet készítettek s ez alapján — meghatározott feltétekhez kötve — az állam pénzügyi segítséget (hitelt és támogatást) nyújtott a gazdálkodás folyamatának biztosításához. Ezek a szövetkezetek 1972-ben korlátolt jogkörű önállósággal rendelkeznek. Az évközi jövedelem a tagság esetében nem haladhatja meg az előző két évi átlagának a 80, a függetlenített vezetőké predig az alapmunkadíjuk 75 százalékát. Az állam által juttatott pénzt a tsz-ek csak meghatározott célokra használhatják fel. Az állami szervek — szükségszerűen — fokozott ellenőrzést gyakorolnak gazdálkodásuk és működésük felett. A korábbi években szanálásra került termelőszövetkezetek többsége — hasonló elbírálások és megsegítések alapján — viszonylag rövid idő alatt kiláA vasúti térképen vastag, fekete vonal jelzi a „vaspályc” útját Dombóváron, Kaposváron keresztül a magyar-jugoszlóv határ felé. Ezen a szakaszon az utolsó hazai állomás: Gyékényes. Igazi m, kir. állomásépület. Uniformizált, pontosan szabott mint minden régi vasútállomás. Komor méltóságát most enyhíti a pasztellszínű festés, de merev tekintélyét, századeleji szigorú célzatosságát nem tudja eltakarni. Már Széchenyi tervezett erre vaspályát, ezen a vonalon látszott legcélszerűbbnek kiépíteni Budapest közvetlen összeköttetését az Adriával. Elképzelését húsz évvel később, 1868-ban kezdték megvalósítani, négy évvel később — éppen száz esztendeje — már akadálytalanul futhattak a szerelvények a fővárostól Fiúméig. állomásépület, amelynek homlokzatán valamikor még Zákány nevét olvashatták az utasok. És nem is kevesen — egyetlen statisztikai adat 1877-ből: 2160 szerelvény futott át ezen a vonalon. Később, 1895-ben elkészült a gyékényest állomásépület, és Zákányt megfosztották rangjától: attól kezdve már Gyékényes neve szerepelt a menetrendekben, bár földrajzilag talán Zákánynak lett volna több joga a névadáshoz .. . A századforduló előtti években már a budapest-fiumei gyorsvonatnak is tiszteleghetett a forgalmista, az állomás teher- áru forgalma pedig a két világháború közötti időszakban volt a legnagyobb, amikor hihetetlen sűrűséggel szaladtak az állatokkal rakott szerelvények Olaszország felé .. A második világháború hosz- szú időre szétroncsolta ezt a fontos ütőeret: megrongálódott az állomás, s hiába hozták helyre az elpusztított pályát, Dráva-híd hiányában majd két évtizedig nem volt vasúti összeköttetésünk Horvátországgal. A kényszerű szünet után az első szerelvény 1962-ben gördült át az új Dráva-hídon. * Az állomásra kifutó gyerekek soknemzetiségű közönségnek integethetnek. Itt megáll az Ad- riatica expressz, és gyakran jönnek különvonatok Csehszlovákiából, hogy Zágrábon keresztül az Adria partjára jussanak. Magasba nyúló tornyok, tér- világítás, meghosszabbított sínpár, vadonatúj vágányok. Valahol hátul, talán a hatodikon gépkocsikkal megrakott szerelvény, mellette párhuzamosan, zárt vagonsorok zöldséggel, gyümölccsel és megszámolha- tatlan féle más áruval. Tranzit- forgalom. Csehszlovákiából indult vagonok, amelyek Jugoszláviába tartanak, Jugoszláviából indítottak Lengyelország, Csehszlovákia vagy a Szovjetunió felé — és még lehet sorolni a variánsokat... Napi átlagban nyolc-kilenc tehervonat jön-megy át a határon a gyé- kényesi vasutasok irányításávaL Megnőtt Gyékényes rang|a: egy idő óto ezen a vonalon ez az utolsó magyar és az első jugoszláv állomás. A nemzetközi megállapodás értelmében a magyarok és a jugoszlávok itt Gyékényesen közösen végzik a vámvizsgálatokat, az útiokmányok és tehervagonok ellenőrzését, az állategészségügyi és növényvédelmi vizsgálatokat. Koprivnica, a jugoszláv határ- állomás Gyékényesre „költözött". Sokat nyert ezzel a határforgalom: a Jugoszláviából belépő tehervonatoknál például a két helyen végzett kezelés-ellenőrzés összesen, és átlagosan 398 percet vett igénybe. Mcst ugyanezt 275 perc alatt végzik el a közös határállomáson, — vagyis több mint két órát „spórolhatunk" -* tulajdonképpen fél Európa javára... Megugrott a forgalom. 1963- ban 11 000 utast számoltak a határforgalomban, 1971-ben a tízszeresét. A ki- és beléptetett kocsiérték is a duplájára emelkedett ebben az időszakban... * Alig fél esztendő alatt teljesen megváltozott az állomás képe. A forgalom fenntartása mellett dolgoztak, gyorsan es pontosan —, 23 millió forintot költöttek arra, hogy már a kezdet kezdetén életképes legyen a közös határállomás. Mert ez valóban csak a kezdet: jövő'e újabb 22 millió forintot költenek arra, hogy meggyorsítsák a teherforgalmat, egyszerűsítsék a technológiát. Ebben a második ütemben újabb vágánybővítések lesznek, korszerű távközlési és biztosítóberendezéseket szerelnek fel. A rekonstrukció harmadik fázisában - 1975 végére tervezik a befejezést — átépítik az állomás teljes vágányhálózatát, integra dominó rendszerrel végzik az irányítást, az utasok kényelme érdekében magasperonokat építenek, összesen 145 millió forint értékű munkával alakul át a korszerű igényeknek megfelelően a gyékényes! vasútállomás. Az első magyar—jugoszláv közös határállomás avatásának napján, pénteken valaki ezt mondta az állomás-közeli vegyesboltban: „... annyit cseng ma ez a telefon, mintha tudná, hogy ünnepnap van .. D. Kónya József A gyékényesi állomástól nem messze áll még az évszázados A nagy népszerűségnek örvendő szászvári „Jóbarát vendéglő” udvarán kerthelyiséget nyitottak tegnap. A hangulatos hársfák alatt 400 vendég szórakozhat. Fotó: Erb János V ♦ i balt a nehéz helyzetből, s ma már eredményesen gazdálkodik Meggyőződésünk, hogy most sem lesz másként. A méltatlanná vált vezetők helyébe a szövetkezetek új vezetőket választottak. Az elmarasztalt, de a hibák kijavítására alkalmas vezetőknek bizalmat szavaztak, a párt és az áliami szervek támogatását, segítését is élvezik. Azt kérjük, ezzel a bizalommal jól éljenek. Ha az említett dolgokból, akit illet mindenki tanul, akkor majd egy bizonyos idő múlva nyugodtan mondhatjuk, hogy a negatív jelenségek tanulságai eredményes munka forrásaivá váltak. Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője
