Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
IfVL föníuj ?1, DUNANTÜLI NAPLÓ Húszéves a Szigetvári Művelődési Központ Bölcsőtől a sírig Jegyzetek a nevelésről Szűk, sikátor utcácskában öreg, sárga falú ház. Módos, rátarti iparosok egylete a múlt század közepétől; falai közé csak tagsági könyvvel lehetett belépni, persze nem akárki fiának ... A felszabadulás után egy ideig olvasóegylet, 1952 májusától művelődési ház. A községé, a majdani városé, meg a járásé. A „hőskorszak” Ma úgy hívják: Tinódi Művelődési Központ. Zágon Gyuláné több, mint húsz éve népművelő Szigetváron, az utóbbi 15 évben a művelődési központ igazgatója. Arra kértem, idézzük fel az első lépéseket — meg a továbbiakat. Szegényesen kezdték, a mai szép, otthonos berendezés csak fokozatosan alakult ki, átalakításokkal és nagyon sok áldozatos társadalmi munkával. Azokban a hetekben a mai igazgató — a járás akkori népművelési felügyelője — is ott takarított, súrolt az asszonyokkal, a mai nőklub törzstagjaival, hogy az egykori iparosegylet szegényes bútorzattal, de tisztán várhassa a szigetváriakat. Milyen programot adtak az embereknek? Bizony, az akkori népművelők élete csupa szervezésből állt. Mindent „meg kellett szervezni”, sokszor a termelő munka közvetlen szolgálatában. Aratásidőben járták a házakat, kutatva: kik az élenjárók, kiket keli serkenteni egy- egy magasztaló vagy éppen elmarasztaló csasztuskával. Ez időből máradt fenn egy népdal „aktualizált” variánsa: „He/, halászok, halászok, / Mit fogott a hálótok? / Nem fogott az egyebet, / Csak egy árva fűkaszát .. (Már amelyik ti. hiába várta a mezőn, hogy munkára fogják.) A dal szövegét a tanácsháza előtti hirdető táblán olvasva örökítette meg az emlékezet, sok társával együtt. A rím és a prozódia nem mindig stimmelt, dehát kit zavart ez abban az időben? A népművelők brigád- műsorokkal járták a falvakat. A néptáncosok, bábozók és színjátszók előadása az egyetlen műsorlehetőséget jelentette a falusi kultúrhózakban. S, ha már olyan szépen összegyűlt a nép, a falu tanácselnöke gyorsan megtartotta 0 soros békegyűlést is . . . Ám ez a korszak nemcsak a csasztuskázásé meg a gyűlése- zésé volt, hanem a kultúra széles körű terjesztésének kezdete is. Húsz évvel ezelőtt alakult meg az intézmény ma is működő képzőművészeti, báb- és díszítőművészeti szakköre, színjátszó együttese, későbbi irodalmi színpada. Erre emlékeztek a napokban az egykori csoportok és klubok alapító tagjai a „15—20 éve látogatták a »kul- túrt«" címmel egybehívott találkozón. Az utóbbi másfél évtizedet számos kitüntetés, serleg, oklevél — jó részét az egykori dalárda jogutódja, a Tinódi Kórus szerezte — és emléktárgy jelzi. Pontosabban: fémjelzi, hiszen a Szigetvári Művelődési Központ országosan is példaként emlegetett kulturális, illetve művészeti nevelő munkát végez. Megkérdeztem, mire, melyikre emlékszik a legszívesebben? Zágonné kettőt említett, az egyik a nők klubja, az egykori díszítőművészeti szakkör: — Sok — a napi több műszakos munkába már-már belefásuló munkásasszony — kezdett itt, közöttünk ismerkedni a kézimunkával, népi hímzéssel és más közhasznú elfoglaltsággal, ismerettel. Közben filmeket néztünk, előadásokat hallgattunk, sok mindent megbeszéltünk. S az a takarítónő, aki előtte talán soha nem hallott ilyesmiről, ma mindig nett, jól öltözködik, ad magára: tud varrni, hímezni, szabadidőt szakítani magának és azt értelmesen ki is tölti. Ez a megtett út, azt hiszem, a legnagyobb öröm ... A másik: 1958-ban iskolán kívüli korrepetálást indítottunk a művelődési házban. Olyan gyerekeknek, akiknek senki nem tud otthon segíteni a tanulásban és a napközibe sem jutottak be. Ma fizikai dolgozók gyerekei tanulmányi megsegítésének nevezik az ilyen törekvéseket. Óradíjas nevelők foglalkoztak velük, s a tanulás mellett a szórakozásukról is gondoskodtunk. A Tinódi vegyeskar „trófeáinak” egy része a jubileumi kiállításon nek a gyerekek otthoni tanulmányi segítéséről, az új, korszerű iskolai nevelési módszerekről, stb.; öregeknek utazásokról, és a gyalogos KRESZ-ről, hiszen „mindenki közlekedik . . .” Műsoros teadélutánok és műsorok szocialista brigádoknak; előadások, műsorok szervezése a járás községeiben — és viszont. Hosszan sorolhatnánk még a húszesztendős intézmény mai tevékenységi körét, a hétköznapok apró munkáját. Mai hétköznapok Miben a vonzerő? Nem látványos rendezvények, nagyon is halk összejövetelek, a lakosság kisebb csoportjainak meghitt és ma már természetes igényű művelődési formái ezek. Mintegy 900 ember, a lakosság 10 százaléka látogatja rendszeresen valamilyen formában az intézményt. „Bölcsőtől a sírig”, ahogyan a művelt ember eszményét megfogalmazták a népművelési konferencián. És az emberek szívesen keresik fel a kultúra otthonát, amelynek vonzereje részben a népszerű és köztisztelettel övezett népművelő, Zágon Gyuláné személyes varázsában, részben az elmúlt húsz esztendő arany- fedezetében rejlik. Az emberek biztosra mehetnek: nem csalódnak. Ehhez gratulálunk ezen a jubileumon. WatHoger Endre A húszéves intézményben ma az általános iskolai tanulók részvételével 14 (különböző művészeti, nyelvi és természettudományi) szakkör működik. A gyerekek nemcsak érdeklődési körüknek megfelelően gyarapodnak ismeretekben: helyesen beszélni, közösségben viselkedni is megtanulnak itt. A tizenéves korúak — jobbára munkásfiatalok — kétféle szakkörben, illetve ifjúsági klubban találkoznak hetente háromszor. A vasárnap délután az öregeké, a nyugdíjasoké. Ez a legnépesebb klub. Ugyanakkor az intézmény húsz év alatt eljutott, s eljut ma is a felnőtt lakosság közbülső rétegeihez is. Ismeretterjesztéssel, szakmai előadásokkal a szőlő- művelésről; ankétokkal: nevelésről, család- és ifjúságvédelemről; nagyszülőknek, szülőkNemzetközi bábfesztivál Békéscsabán Baranyát Pécs és Szentlőrinc képviseli Ma, június 21-én este nyitják meg Békéscsabán a III. nemzetközi bábfesztivált. Ennek a fesztiválnak - mint az előző kettőnek is — sajátos arculata: a gyermek bábműsorok bemutatása, gyermekegyüttesekkel és felnőttek gyerekeknek szóló műsoraival. A III. nemzetközi bábfesztiválon mintegy húsz hazai és külföldi — szovjet, jugoszláv, csehszlovák, francia és NSZK-beli — bábegyüttes lép a közönség és a bíráló bizottság elé. Baranyát a szentlőrinci Százszorszép gyermek bábegyüttes Kipling A kiváncsi elefántkölyök című meséjének bábszínpadi átiratával képviseli. A szentlőrinci együttes ezúttal is sajátos játékstílusban, árnyjátékkal mutatja be produkcióját. Pécs képviselője a csabai fesztiválon, immár hagyományosan a Bóbita bábegyüttes. A tavasszal sikeresen bemutatott bábműsorukkal Szaphir—Ciferov —Marek Vera Nagy akarok lenni című bábszínpadi musicaljével szerepednek. A csabai bábfesztivál vasárnap délben záródik ünnepélyesen. Pécs—baranyai résztvevői ma reggel indultak el Békés- csa bóra. Az életben nem az indexet kérik! kJ evelésközpontú iskolákat akarunk szervezni, ami társadalmi szemszögből jogos igény. A probléma a pedagógiával foglalkozó elméleti szakemberek körében mór ismert. Eddig is megvoltak a szocialista társadalomból fakadó magasabb nevelési célok, követelmények, tevékenységi formák, csak ezideig nem kaptak kellő hangsúlyt a családi, az iskolai vagy akár a társadalmi nevelés szintjén. Ügy tűnik gyakorlatilag többet foglalkoztunk az oktatással, forradalmasítottuk a módszereket, ecjy kicsit talán a nevelés rovására. Ifjúságunk arculata nem formálódott úgy, ahogy szerettük volna, s ahogy azokat a nevelési dokumentumokban rögzített elvek egyértelműen meghatározzák. Ezért hívta fel az MSZMP X. kongresszusa társadalmunk figyelmét a nevelés elsődleges voltára. A nevelés gyakorlótere kétségtelen az iskola. A felszabadulás után megjelent nevelési programok tudtak-e olyan példaképet, eszményképet adni az iskola kezébe — mondjuk az ifjúságnak —, amelyek vezérlőcsillagokként tündökölhetnek minden fiatal előtt. Van-e határozott eszményképe, példaképe ifjúságunknak, tudtuk-e a régi lerombolt ideálokat valami jobbal, valami nemesebbel helyettesíteni? A kérdés világos, de gyakorlati nevelésünk során nem tűnik olyan egyszerűnek. Nem lehet metafizikus személetmóddal kezelni a-nevelést, az oktatást, a képzést sem, mint ahogy nem lehet külön nevelni és külön tanítani sem. A nevelés primátus jellegét nem vitatjuk, elméletileg ez szorosan összefügg az'oktatással és képzéssel is, hiszen egymással szerves egységet alkotnak. Viszont a gyakorlatban ez a korreláció nem érvényesül mindig dialektikus módon, legalábbis nem ezt tapasztaljuk. A nevelés eredménye — egyelőre az iskolán belül — a magatartáson, a cselekvési formákon keresztül mérhető. Ezt realizálják a magatartási osztályzatok és a szorgalmi jegyek. E két kategóriában benne van a közösséghez, a munkához való viszonya valamennyi tanulónak, s benne tükröződik halványan későbbiekben a társadalomba való beilleszkedés feltétele is. A nevelés szempontjából e két kategóriát tehát fontosnak tartjuk. A kérdés az: számítsuk-e be a szorgalmi és a magatartási jegyeket a tanulmányi átlagba, vagy továbbra is járjunk a hagyományos úton. A jelenlegi helyzet azt a veszélyt rejti magában, hogy fiataljaink zöme immunissá válik e két osztályzattal szemben. Különösen a szorgalmi osztályzatok nem válnak a nevelés fokmérőjévé. Ha valljuk, hogy társadalmunk alapja a munka, akkor nem lehet közömbös e kérdés a felnőtt társadalom számára sem. Ha viszont a hagyományos, jelenlegi úton kívánunk haladni, akkor arra is gondolni kellene, hogy a magatartási és a szorgalmi osztályzatok kerüljenek be az „érettségi oklevélbe" is. Ezidáig nem szerepelt az érettségi dokumentumban, nem is volt rubrikája. Ez nem jelenti-e a nevelés lebecsülését, másod- rangú kezelését az oktatással szemben? A z életben, a munkahe” lyeken, felsőoktatási intézményekben nem az indexeket kérik, amelyben talán utoljára még benne szerepelnek az osztályzatok, hanem az érettségi oklevelet. S így, aki kézbevesz egy ilyen oklevelet, nem hinném, hogy a fiatalról teljesen hű képet kapna, azaz egyértelműen tükröződne belőle a közösségi tulajdonsága (a szorgalmi jegyeket még a munkakönyvbe is be lehetne írni). Egy másik problémakörhöz tartozik annak említése, hogy a jelenlegi nevelési program számos tevékenységi formáját az élet túlhaladta. A célkitűzésben megfogalmazott gondolat nem elég konkrét. A szocialista embertípus megformálását a ma közösségi emberéhez kell alakítani. E kérdésen belül konkrétabban kellene megfogalmazni a szocialista embereszményt, a hozzákapcsolódó pozitív tulajdonságokkal együtt. Társadalmunk az iskolát elhagyó fiataltól a nevelés és az oktatás integrálását kéri számon. A szocialista embertípust közelebb kell hozni az élethez, s ez csak neveléssel érhető el, ezért van szükség nevelésközpontú iskolákra. Pály Gábor tanár Arany veretes mini Korán Családi ház a város szélén, a kertben álló szobányi kuckó kizárólag Békés József birodalma. A sarokban cserépkorsó, a falon óbányai kerámiák, dráva- szrtórai, alsószentmártoni, lakácsai szőttesek. A szekrények, polcok zsúfolva könyvekkel, az asztalon aranyveretes miniatűr korán, mindössze kétszer három centis, a heverőn kiterített szultáni oklevelek, arab kézirású jegyzet. A házigazda hobbyja a turkológia, a török népek történetével foglalkozó tudományág. „Törököt fogtam, nem eresztem” — valahogy így járt Békés József ezzel a meglehetősen ritka kedvteléssel. Diákköri hobby volt, s egyre inkább azzá vált. Érettségi után, 1964-ben azonnal felvették az egyetemre. Akkor kezdődött a makacs küzdelem: török nyelvet tanulni. Nem indult ilyen szak. Kényszerűség- ből földrajzra, latinra, majd könyvtárosi szakra iratkozott a történelem mellett, — Négyszer voltam „gólya”, vagyis elsőéves valamilyen tárgyból. Csak egy évig sikerült törö köt hallgatnom. Visszajöttem Pécsre. Vidéki tanítóskodás után érdekes munkát kaptam a Vámosi Könyvtárban. Szerezhettem volna diplomát más tárgyból, de engem elsősorban a török érdekel. Jövő tavasszal nyelvvizsgát szeretnék tenni a magam erejéből, 1974-ben pedig elvégzem a történelemből hiányzó ötödik egyetemi évet. Papír, ceruza kerül elő, aztán jobbról balra írva — török mondattá állnak össze a kacskaringók, pontok. Nehéz, dekoratív írás. Hét alaptípusa van és egy betűnek több alakja is, összesen vagy 600 betűt használnak. A fiatal turkológus könnyedén rajzolja a jeleket, aztán felolvas. Néhány mondat utón már nem tűnik idegennek, sőt egyre ismerősebb. — Rengeteg török szavunk van. Tessék csak figyelni: zse- bende csak elmadir. Magyarul: a zsebemben sok alma van. Kimondva, összetévesztésig hasonlít a mi beszédünkre. IBRAHIM, A MAGYAR Amit Mohamed kimondott, ember ne törje szét — így tartották az igazhívők. Márpedig a nyomtatásnál betűre kell bontani a szavakat. Vallási firtatások miatt még akkor is kézzel írták a török könyveket, amikor a nyomdászat Európában már több évszázada virágzott. Az első török nyomdát 1700-ban indította meg a magyar származású Ibrahim Mitteferika, aki Erdély követe volt a Portán. A hódoltság idejéből származó iratok, Magyarországon és külföldön megjelent török témájú könyvek ritkán kerülnek elő. Békés József „törzsvendég” az antikváriumokban és könyvaukciókon, így tíz év alatt sikerült beszereznie olyan értékes régiségeket, amilyenekkel kevés gyűjtő dicsekedhet. — Ez itt a lúgra, Szulejmán szultán pecsétje. Nevét szülüsz- szel — a legnehezebb és legdíszesebb török írással — rajzolták rá. Az arab nyelvű, pecsétes .török oklevelet magas rangú személyeknek adományozta a szultán az Ozmán Birodalom fénykorában. ‘ Kötetnyi irat 1639-ből. Eszter- hózy Miklós irattárából került dokumentumok arról az érdekes levelezésről, amit Musztafa budai begler béggel folytatott. Az iratokban többek között Pécsre vonatkozó adatokat is talált Békés József. Pontos megfejtésük még hiányzik. Kedvence: Mikes Kelemen törökországi leveleinek 1794-es, szombathelyi kiadása. A miniatűr koránt a századfordulón nyomtatták Törökországban, a másik — alig tenyérnyi — korán pedig Egyiptomból való. BALLADA BUDA ELVESZTÉSÉRŐL A törökkori Pécsnek hetven sétahelye volt tulipánokkal és madarakkal — írja Evlia Cselebi. De ki tudja, igazat írt-e a híres történetíró utazó. Mindenesetre sok, az említettnél fontosabb adatot kellene ellenőrizni, összevetni más forrásokkal. Békés Józsefet nem a törökök érdeklik általában, hanem a hódoltság kora, a 15—17. század. — A hódítók elleni harc, a nemzeti létért folytatott küzdelem a magyar individual legnagyszerűbb jellemzőit hozta felszínre. Ismernünk kell a bennünket leigázó nép történetét ahhoz, hogy magunkról többet tudjunk. Ez. a célom. Fényképek a tavalyi útról. Isztambul, a Jedikula, török utcák, műemlékek, emberek. A topkapi szeráj, ahol a keleti selymek, muszlinok, hímzett kaftánok. drágaköves turbánok között leginkább a miniatúiák kötötték le a magyar turista figyelmét. Az iratok között Szigetvár alaprajza, az 1566-os támadás eredeti terve. Esteledik, Pécsett, a városszéli l-yíz kertjében egy 26 éves fiatalember török balladát olvas Buda elvesztéséről, Csend veszi körül, tisztaságot sugárzó, komoly gondolatokat ébresztő nyugalom. Weszti Márts í «
