Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
QEORQI DIMITROV Tudományunk helye a világban ipA tadoményiM* Bamesefc i gyokoriot Jeiea igénfcit kell kielégítenie, hanem fel kelt készülnie arra is, begy kfllénbéxé ágazatokban váratlan, áj társadalmi svök- ségleteket Is kielégíthessen.” (Az MTA Elnökségének oi 1972. évi közgyűlésen elhangzott be számolója bál.) A tudomány jelentősége napjainkban vitathatatlan, szinte közhely. A nagy tömegek érdeklődése is megnőtt • tudomány írónt, a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlése, a távlati kutatási terv elkészítése és elfogadása közüggyé vált A magyar tudománynak nagy nevei, kötelező hagyományai vannak. Úgy tudjuk, jó híre is, napról napra születő új eredményei is. Egyik fő bázisa, összefogója az Akadémia, amelynek nagy jelentőségű közgyűlése után dr. Láng István főtitkárhelyettestől kértünk interjút egyetlen fő céllal: próbáljuk érzékeltetni tudományunk jelenlegi helyzetét, helyét a nemzetközi mezőnyben. Egyszóval: helyünket a világban. Színhely az Akadémia Duna-porti czékháza.- Ha a nemzetkód mezőnyben elfoglalt helyünket nézzük, milyen mutatók alapján lehet válaszolni a kérdésről Egyáltalán, mérhető-e a tudomány általános színvonalai- Ezt nagyon nehéz mérni, nincse- Mk elfogadott normatívák. Minden országnak saját problémája, hogyan mérje fef tudományos eredményeit, azok nemzetközi elismertségét. Erre közvetett módok vannak, néhány dologból azért kialakul az általános kép. így például: egy-egy nemzetközi kongresszuson elhangzott előadás visszhangja, fogadtatása. Hogy a nemzetközi társaságokban, kongresszusokon milyen arányban jutnak szóhoz, jutnak a vezetőségbe az adott ország tudósai. Hogy milyen az érdeklődés •gy-egy magyar kutatóhely iránt, ha arra külföldieket hívunk meg. Es fordítva: hány kutatónkat hívják meg külföldi kutatóhelyekre, előadásokra, tanulmányútokra. A közgyűlés adatai szerint hazánkban 1071 kutatóhely van, tudománya s kutatónk és egyetemi oktatónk összesen 23 ezer. Sok ez vagy kévést . - Tízezer lakosra 23 kutató esik nálunk. Ez megfelel az európai szintnek. Ugyancsak az európai szinten állunk abban a tekintetben, hogy nemzeti jövedelmünk 2,6 százalékát fordítjuk tudományos kutatásra. Ami azonban a nagy problémánk — mert elegendő kutatónk van -, hogy az egy kutatóra eső anyagi eszközök elmaradnak a kívánt szinttől. Itt a felszerelésektől kezdve nagyon sokmindenről szó van. Ebből következik, hogy o jövő feladata mindenképpen a minőségi, s nem a mennyiségi fejlesztés.- Van azonban egy olyan vélemény, miszerint az anyagi feltételek szintje nem minden, többet ér az, ami „a lejekben van". A magyar tudomány eddigi eredményei, a meglepően nagyszámú világhírű magyar tudós, a külföldön dolgozó, de magyar származású tudósok Nobel- dijai felvetnek egy olyan kérdést, hogy mitől van nekünk ennyi nagy tudósunkt.,,- Ez valóban így van, külföldi egyetemeken is sok magyar származású, kiemelkedő eredményeket felmutató professzor működik. Ezekből a tényekből azonban nem szabad egy olyan következtetést levonni, hogy a magyar „különlegesen okos" nép. Minden emberi populációban azonos arányban vannak tehetséges és kevésbé tehetséges egyének. Másról van szó. Bár ezt is igen nehéz abszolút számokbcn mérni, a magyar tudomány története és eredményei azt mutatják, hogy nálunk jó tradíciók, kiváló iskolák alakultak ki, s a tehetségek kiválasztódása ezeken a pontokon mindig jól ment. Elég, ha csak a nagy magyar matematikai iskolákra utalok. De az elméleti fizika és a biológia néhány területe ugyanígy a nemzetközi élvonalban van, s ugyanezt a jelenséget mutatja. Tehát én a kiemelkedő magyar eredményeket egy módszertani előnyben látom, abban, hogy a mi tudományunk jobban meg tudta találni a tehetségeket. S figyelembe véve, hogy még hosszú ideig nem tudjuk felvenni a versenyt a fejlett országokkal a tudományos kutatás anyagi feltételeinek tekintetében, a jövőben is nagyon nagy figyelmet kell fordítanunk a tehetségek kiválasztására, felkarolására, a nagy tudományos iskolák továbbvitelére.- A tvdoméayszervezés világszerte az érdeklődés előterébe került. A fejlődés mai ütemében nyilván nálunk h fontos helyet foglal el. Hol tartunk jelen pillanatbant- A tudományszervezés központi kérdése nálunk most a koncentrálás. Tudjuk, hogy o tudományágak és ter rületek teljes skáláját nem tudjuk befogni. Néhány területre tehát oz átlagosnál nagyobb erőket kell összpontosítanunk. Hogy „versenyképesek” maradjunk, a tudományos kutatás gócpontjainak sorozatát kell kieépíte- nünk. A távlati kutatási terv is ezt szolgálja többek között.- A magyar tudomány folyamata szempontjából milyen jelentőséget tulajdonit a most megszületett távlati kutatási tervnek t- Túlzás nélkül kijelenhetjük, hogy új korszak kezdetét jelenti a tudományos élet fejlődésében. Pontosabban: oz első és döntő lépés e téren a párt 69-ben kiadott tudománypolitikai irányelvei jelentették, amelyek mintegy megszabták a tudomány fejlesztésének stratégiáját Ezen belül a távlati terv konkrétan határozza meg a feladatokat s ha komolyan hajtjuk végre, minőségi előrelépést jelent o magyar tudomány történetében. — A nagy tudományos világversenyben, ami kétségkívül létezik, miben látja egy kis ország lehetőségeit?- Négy dologban látom. Az egyik, amiről már beszéltünk, a káderek, a tehetségek maximális felkutatása és segítése. Nem szabad elveszteni egyetlen tudós-tehetséget sem, biztosítani kell számukra a magasszintű munka lehetőségét. A második, nagyon lényeges dolog: o kutatás néhány helyre való koncentrálása, aminek legideálisabb megvalósulása véleményem szerint a kutatóintézetek szervezete. A harmadik: széles adaptációs felvevő terület, tehát a másutt elért eredmények érzékeny követése, a tudomány minden fejlődési lépésének ismerete. Sokunk szerint az egyetemi kutatás erre a legalkalmasabb, mert ott az oktatás amúgyis megszab ilyen jellegű feladatokat. A negyedik nélkülözhetetlen tényező: a nagyon kiterjedt, nagyon intenzív nemzetközi kapcsolatok. — ’ Mivel Ismét szóba kerültek a nemzetközi kapcsolatok, amelyekről már tudjuk azt, hogy a magyar tudomány rangjának is közvetett „mérőeszközei", hadd vonatkozzon utolsó kérdésünk a pécsi kutatók nemzetközi megbecsülésére,..- Csak példákra szorftkozhatom, mert a pécsi biológiai kutatások valóban nemzetközileg elismertek, s lehetetlen lenne valamennyi eredményt felsorolni. A pécsi biofizikai intézet aktív nemzetközi kapcsolatai közismertek. Ernst professzor világhírű biofizikai iskolát teremtett az izomkutatás terén és hosszú évekig volt a Nemzetközi Biofizikai Társaság vezetőségi tagja. Tigyi József professzor o KGST Kutatási Együttműködési Központ Meghatalmazottak Tanácsának tagja. A pécsi élettani intézet. Lissák profesz- szorral az élen, a nemzetközi élvonalban van magatartásfiziológiai kutatásaival, Lissák akadémikus pedig már 1960 óta az IUPS nemzetközi társaság olelnöke. Több nemzetközi társaságban tevékenykedik Flerkó professzor, oz anatómiai' intézet egésze pedig több külföldi intézettel, kutatócsoporttal tart rendszeres, rangos kapcsolatot. A kórbonctani intézetben Romhá- nyf professzor nevéhez fűződik o polarizációs optika módszerének kidolgozása, omely nemzetközileg elfogadott módszer, s a helyszíni tanulmányozás érdekében igen sok külföldi kutató ideutazott már. A kórélettani intézet kutatásai ugyancsok nemzetközi érdeklődést váltanak ki. Donhof- fer és Andik professzorok nemzetközi kapcsolatai igen élénkek. A pécsi idegklinika kutatóinak, Környei professzornak és munkatársainak eredményes munkájára pedig jellemző többek között oz a tény is, hogy a Nemzetközi Neuropathológiai Társaság végrehajtó bizottsága ez évben Pécsett ülésezik majd. Hallama Erzsébet 1973-ban lesz 40 esztendeje annak, hogy a világ megismerhette s a nemzetközi munkásosztály szívébe zárta Georgi Dimitrovot, a lipcsei per hősét, akinek a német fasiszták bírósága előtti rendkívüli bátorsága, hősies helytállása az egész haladó emberiség tiszteletét váltotta ki. Ha élne, ezekben a napokban lenne 90 éves. A sok-sok izgalomtól megviselt forradalmárt már 23 évvel ezelőtt elragadta a halál; életműve, harcos életének példája azonban azóta is elevenen él és hat Nem véletlen, hogy a XIX. század végi elmaradott Bulgária nyomora, kegyetlen elnyomatása tette Dimitrovot és egész családját is forradalmárrá. Három férfitestvére az önkény elleni harcban fiatalon lelte halálát; a népes családból csak ő és leánytestvére, Elena s öreg édesanyja érhette meg a bolgár nép felszabadulásának nagy napját Valóban küzdelmes életútja volt. Gyerekfejjel nyomdász lett, és 15 évesen kapcsolódott be a szakszervezeti munkába. Alig 20 évesen belépett a szociáldemokrata pártba, majd annak kettészakadása után a baloldalhoz csatlakozott. Élete értelmét az a felismerés adta meg, hogy a bolgár nép szabadságáért küzdeni csak úgy lehet ha küzd az egész nemzetközi munkás- mozgalom közős, nagy céljáért, a szocializmusért. Nemcsak hazájában, hanem mindenütt Bulgáriában harcolt egészen addig, amíg 1923-ban el nem űzték hazájából. Már ekkor felismerte, hogy a győzelem biztosítéka csak a haladó erők széles nemzeti és nemzetközi összefogása lehet A külföldi emigrációban megismerte o tőkés országok pártjainak problémáit, a kommunisták harcait, a munkásosztály helyzetét Jugoszláviában, Ausztriában, majd Németországban tevékenykedett. Megrázó drámai erővel az elsők közt hívta fel a figyelmet a fasizmus fenyegető veszélyére, s hősi kiállásával a náci-vészbíróság előtt harcba szólította a haladó erőket, minden lelkiismeretes embert szerte a világon. Alakja, helytállása azért is feledhetetlen, mert neve azokban a győtrelmes években vésődött be az emberiség emlékezetébe, amikor szerte Európában terjedt és pusztított a fasizmus pestise. Szabadulása után Dimitrov 1934 februárjában a Szovjetunióba került, s itt dolgozott a következő évtől egészen 1943-ig a Kommunista Internacio- nálé végrehajtó bizottságának főtitkáraként E funkciójában rendkívül jelentős munkát végzett a fasizmus és a háború elleni harc érdekében. Törhetetlen energiával dolgozott a munkásmozgalom tapasztalatainak általánosításán, jelentős elméleti munkát fejtett ki a fasizmus osztályjellegének feltárásában, valamint az antifasiszta népfrontpolitika kidolgozásában. 1935- ben, a Komintern Vili. kongresszusán ő tartotta az előadói beszédet a fasizmus és a háború elleni harc feladatairól. Ez az emlékezetes beszéd o munkásmozgalom egységének s a széles alapokon nyugvó népfrontmozgalomnak klasszikus programját, nagyszerű elméleti megalapozását adta. Dimitrov a munkásmozgalom más leninista vezetőivel együtt jól látta, hogy a régi „európai polgári demokrácia", tehát a régi Európa képtelen ellenállni a fasizmusnak, de az adott helyzetben a szocializmus nem lehet a közvetlen cél; ezért egy demokratikus egységfront megteremtésére kell törekedni. Cikkeiben, beszédeiben újból és újból hangoztatta, hogy a polgári demokrácia erőinek antifasiszta ellenállása csak a munkásosztállyal szövetségben, a forradalmi erők vezetése alatt vezethet sikerre. Elsősorban a kommunista mozgalom izmosodó erejének köszönhető, hogy a népfrontpolitika a háború kimenetelének végül mégis fontos tényezőjévé vált. Ismeretes, hogy a fasizmus feletti győzelem nagy, új lehetőségeket nyitott meg a népek előtt. Létrejöttek a demokratikus koalíciós kormányok, amelyek a népi demokratikus hatalom kormányaiként nálunk Is és másutt Is a szocialista forradalomhoz való átmenet kormányaivá váltak. Bebizonyosodott, hogy a háború alatt meghirdetett fasisztaellenes függetlenségi front, a kommunista és a szocialista pártok közt létrejött akeióegység s a felszabadulás után a demokratikus nemzeti újjászületés ugyanazon forradalmi politika megnyilvánulásai. Dimitrov tevékenységének utolsó ével így egybeestek a népi demokratikus országok szocialista útra lépésével, a ( szocialista világrendszer kialakulásával. Vannak emberek, akiket nem lehet elfeledni. Ezek közül való Georgi Dimitrov, a bolgár nép és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakjának, a nemzetközi munkásmozgalom egyik legkiválóbb vezetőjének neve. Emléke nem csupán a háború borzalmait, a fasizmus elleni küzdelem oly sok megpróbáltatását szintén átélt ge nerócióé. Tanítása, példamutatása a jövőbe ível; hiszen a szocializmus építésének, a kommunista pártok sikereinek egyik fontos, alapvető biztosítéka ma is a népfrontpolitika helyes alkalmazása. így él és hat, vélik valósággá napjainkban Georgi Dimitrovnak a nemzetközi és a nemzeti összefogásról szóló marxista tanítása. TALLÓZÁS Tavaly ilyenkor már az uborkaszezonról, koranyári lazsálásról számolhattunk be, az idén, úgy tűnik, a melegebb hetekre is maradt még elég érdekesség és izgalom a képernyő előtt, Kezdjük a tallózást Róbert László kitűnő párizsi riportfilmjével. A francia operatőrrel, Jean-Claude Rahagával együtt készített kétrészes beszámoló a műfaj legjobb színvonalán oldotta meg a szinte lehetetlen feladatot: képet adni Párizsról, a mai párizsiak életéről, gondolkodásáról. Bölcs arányérzékre vall, hogy a film lemondott a város teljes bemutatásának igényéről, az idegenforgalmi látványosságok leltározásáról. Ehelyett egyetlen negyedre összpontosította a figyelmet, a forradalmi hagyományú és ma is színes Bastille-ra, s mint cseppben a tengert, az itt élő emberek megszólaltatásán keresztül tárta fel azt, ami Párizsban számunkra a legfontosabb. A képi teljesség feladása lehetővé tette, hogy valóban az ember kerüljön a középpontba, s a környezetet ne kívülről, a látványosság oldaláról, hanem az emberekhez fűződő funkciójában szemléljük. — Az olaszországi riportfilm után Róbert László Párizzsal ismét remekelt .,, Új, négyrészes magyar krimivel - vagy kalandfilmmel - lepett meg bennünket a televízió. A Villa a Lidón nem jobb és nem rosszabb, mint a műfaj kissé nehézkes, lassan bonyolódó, nálunk többnyire a keletnémet importból ismert változatai. Azaz annyival talán jobb, hogy kitűnő, a műfaj igényeit felülmúló színművészeket vonultat fel. Ettől persze a film éppúgy megmarad a maga nem túl magas igénnyel szórakoztató szintjén, mint ahogyan a hazai és világsztárokkal megfilmesített Csárdáskirálynő is csak Csárdáskirálynő marad. A filmben időnként elhangzó didaktikus megjegyzések az ábrázolt személyek és jelenségek „rothadó imperialisto” jellegéről szintén nem sokat segítenek. Olyan lassan, kényelmesen, több- rendbeli oldaladogatásokkal bonyolódik ez a film, mint a magyar futball-' csapat csatárjátéko a szerdai Európa- bajnoki elődöntőn. Az izzasztó és csüggésztő eseményt ritka rossz képi „tálalásban1’ kaptuk. A kamerákat a legkevésbé megfelelő helyre tették, emellett a lencsék is többnyire „rövidlátók” voltak. Nemrég elmélkedtünk arról, milyen nagyszerű lehetőségei vannak a kamerának a „helyhez kötött” nézővel szemben, mennyire kiemelheti a játék esztétikai szépségeit. Nos, szerdán erről szó sem lehetett, ha elrúgták a labdát, nem lehettünk biztosak benne, hogy a kamera egyáltalán utoléri. Az esztétikai gyönyörűsé- gek elmaradásáért persze felmenthetjük a belga televíziósokat: ez nem az ő hibájuk ... A csüggésztő meccs után Telecsete- paté ... címen új műsor mutatkozott be Horváth Adóm rendezésében és Morvát János vezetésével. Az ötlet remek : a képernyő előtt vitatkozni a televízió műsorairól. Az ilyesféle produkció legkényesebb pontja: d lehető legteljesebben megszervezni a spontaneitást. A rendező mellett hallatlanul sok függ a műsorvezetőtől. Az első adás egészében jól sikerült. Horvát János alighanem most kopta eddigi legnehezebb feladatát. Kissé még bizonytalankodott, de előlegezzük a bizalmat; reméljük, „belejön". Igaz, hogy ebben a műsortípusban nem a vita eredménye a fontos és érdekes, hanem maga a vita. Mégsem árt, ha különösen a „védők”, alaposabban felkészülnek, o legmeggyőzőbb érvekkel felfegyverkeznek, s érveiket hatásosabban tálalják. Hiszen végül is az önmagában is szórakoztató vita igen hasznos szolgálatot tehet a közvélemény formálásában. A bevezetőkről szóló témánál például hasznosabb eredményre lehetett volna jutni o „kell, mikor kell, nem kell, amikor nem kell; jó, ha jó, nem jó, ha nem jó” formulánál. A Ki mit tud? csütörtöki kamaraadása nem nyújtott nagy izgalmat, de jó színvonalon mozgott. Legyünk - legalább dunántúli — lokálpatrióták, és emeljük ki a sárbogárdi irodalmi színpad remek, fejlesztésre érdemes műfaját, az irodalmi giccs-paródiót és o pécsi tanárképzősök spirituálé együttesének sikeres szereplését. Sz. E. Dn VASÁRNAPI MEUÉKIET
