Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

A PANORAMA BEMUTATJA: / Rainer Barzel: Az első roham nem sikerült Néhány évvel ezelőtt neve még nem volt ilyen ismert kül­földön. Igazán csak az a nagy­szabású roham tette Ismertté, amelyet a kancellári székért folytatott Barzel és amely - nem sikerült. Kvarclámpákkal bronzbar- nára égetett arc, „play-boy” megjelenés — ezt írja róla a nyugati sajtó. 33 éves korában már képviselő volt, 36 éves ko­rában miniszter, 33 éves, ami­kor a CDU parlamenti csoport­jának elnöke, 47 évesen párt­jának elnöke — és 48 éves, amikor úgy találta, hogy a ra­tifikáció elleni parlamenti obstrukció talán meghozza fá­radozásai gyümölcsét és a szö­vetségi köztársaság kancellári székét választások nélkül sike­rül elhódítani, Willy Brandt- tól. Balti-német származású, ap­ja még konzervatív beállított­ságú tanító, s anyja, a jámbor Marla Skobowski a „három Szentség" jegyében (Kirche, Küche, Kinder) él, mint a leg­több német asszony. Barzel maga a berlini jezsuitáknál nevelkedik, s a háborút mint repülőhadnagy fejezi be. 1948- ban a kölni egyetem jogi fa­kultásán doktorál. A keresztény- demokraták balszárnyán kezdi, s 1957-ben a magas klérus tá­mogatásával a legkatolikusabb kerületben, a rajnaiban szerez mandátumot a Bundestagban. A kereszténydemokrata bal- szárnnyal idejében szakít és 1959-ben már Franz Joseph Strauss-szal működik együtt s »A szabadság védelmében” nevű soviniszta, konzervatív tár­saságot alapítanak, amely „él­csapat akar lenni a baloldali értelmiség elleni pszihológiai háborúban". A berlini válság idején kijelenti: „Jobban sze­retnék a hidegháború utolsó partizánja lenni, mint az első ka- pituláns”. Kéri a halálbüntetés visszaállítását, s harcot sürget a szakszervezetek ellen. Az NSZK-ban ebben az időben, ,,kis McCarthy”-nak nevezik. Az idők azonban változnak, s megjelenik Barzel, mint a párt „fiatal" vonalának képviselője, a mérsékeltek programjával. Oly hevesen tör azonban a karrier felé, hogy még az öreg Adenauer is figyelmezteti: „Ne rohanjon túlságosan fiatalem­ber, ez árthat az ön karrierjé­nek:' Barzel kitapasztalja, hogy a két német állam viszonya, az újraegyesítés a legérzékenyebb pont, s e kérdésben igyekszik a párt vonalát meghatározni. Ennek érdekében a keresztény- demokraták közül elsőnek kezd érdeklődni a „keleti politika" iránt, és keresi a kapcsolato­kat a Szovjetunió felé. Willy Brandt azonban megelőzi. Barzel ekkor „stoppal” próbál­kozik és azzal a demagóg kí­sérlettel lép fel, hogy ő és párt­ja „többet tudnak kicsikarni" partnereiktől. Hazárdjátékot játszik, kis híjján győz, de a tar­tós érdekek kerülnek felül és a nyugati szövetségesek se áll nak egyértelműen Barzel mellé. Egyenlőre veszít mm vasárnapi] MEUÉM.ET1 ííi 3 A tízmillió bombakráter fotóriportere Hogyan lövik le a B-52-eseke!? A New Statesmanban Ri­chaid West úgy mutatja be Philip Jones Griffiths fotóripor tért, mint „aki Goya óta a leg megrendítőbb képeket készítet­te a háborúról.” Nemrégen megjelent könyve öt év mun­káját öleli fel: valamennyi képe Dél-Vietnamban készült. Az angol Griffith hazájában elvi okokból megtagadta a ka­tonai szolgálatot, s a háború leleplezését tűzte ki célul viet­nami tartózkodása alatt is. El­térően sok más háborús ripor­tertől, lelke nem kérgesedett meg. Legmegrázóbb képeit az 1968 májusában Saigonban megölt gyermekekről készítette. „Mindegyiknél elfogott a tehe­tetlen düh. Ezekben a napok­ban tanúja voltam annak, amint a dél-vietnami katonák összeszedték a megölt és meg­sebesített partizánokat és egy­más hegyébe dobálták őket egy tehergépkocsira”. Griffith egyik képe egy partizánnőt ábrázol, akit gerincen lőttek és egész nap összekötözött kézzel tartot­tak fogva. Amikor Griffith tilta­kozott emiatt a tisztnél, az így vágott vissza: „Hová siessek vele? Amikor a dél-vietnamiok kihallgatják, amúgy is erőszakot követnek el rajta és kivégzik.' Elmondotta, hogy egy ízben egy egész hetet töltött el egy kín­zásra specializált egységnél, s amit ott látott, az jól megma­gyarázza, miért süt minden ké­péről a kegyetlenség elleni gyű­lölet A kivétel nélkül fekete-fehér képek technikailag remekmű­vek. A más hasonló könyvek közül azonban tematikájuk emeli ki őket. A többi fotóripor­terek, akik az amerikaiak által megszállt területeket látogatták, mint a Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában elesett világ­hírességek: Robert Capa, Larry Burrows és Kyoichy-Sawada, fő­képpen a harci mozzanatokra összpontosították figyelmüket. Griffith felvételei közül alig akad ilyen. Nem mintha kerülte volna e veszélyes helyzeteket: nagyon is szerencsés, hogy ép bőrrel megúszta, mert hatalmas termete még a legrövidlátóbb Hanyatló üzlet a pornográfia? 1969-ben egy konzervatív kormány egy katolikus miniszter kérésére a dán parlament nagy többségével megszavaztatta azt a törvényt, amely megengedi a pornográf kiadványok szabad árusítását. Vagyis megtiltot­ták a tilalmakat. Kárhozat és ször­nyűség terjed az országban. Min­denki láthatja. Meztelen nők. De nem mint Rembrandnál vagy Botti- cellinél. Nem. Mint a toaletthelyi­ségben, amikor lehúzza a nadrágját. Lehet látni a ,»dolgokat” — nők férfiakkal. És férfiak férfiakkal, nők nőkkel ... És hol lehet látni mind­ezt? Az újságos kioszkokban, ahová gyermekeink járnak megvenni a Piff, a kutya és Suzette hete című kiadványokat Néhány esztendővel ezelőtt Dó­riiéban megtartották az első pornog­ráf vásárt, s az első öt napban öt­venezer Jegyet adtak el. Később a kiadók és pornófilmkészítők meg­ismételték. Mint mondják, az volt a pornográfia Waterlooja. ötezer befizető volt. Pedig ezt követően már Live Show-t is rendeztek, élő bemutatóban. Első este három néző, második este csak egy néző. Nem volt harmadik előadás. A rendezők elvesztették pénzüket. Azt mondják azért, mert nyáron kellett volna csi­nálni, amikor1 jönnek az idegenek. Az olaszok, a franciák, a spanyolok. A pornókiadók között pánik tört ki. A hazai fogyasztás lecsökkent, csak a külföldi fogyasztás emelkedett. Mindenesetre az igazságügymi­nisztérium furcsán magyarázta: ,,A vásárnak ez a bukása a mi győzel­münk”. Arra hivatkoznak, hogy az új erkölcstörvény ótc csökkentek a szemérem ellen! vétségek (?), s h?gy,,a kérdést nem kell ,,dramati­zálni . Különben is a pornográf export „csupán néhány ezrelékét teszi ki a dán Exportnak’'. A valóságban azonban nem mé­rik fel, hogy az ifjúság körében milyen mély rombolásokat idéz elő az erkölcsi fékek teljes kiiktatása. A Nouveí Observáteur című francia hetilap art írja: ..Közösségben élni egy két szoba-konyha, fürdőszobás lakásban Dániában nem egy botrá­nyos dolog, hanem megengedett vi­selkedés. A szülők egy napon meq- tl,áják; hogy lányuk ilyen „kollektí­vában él. s már nem is csodálkoz- nak mikor az bejelenti nekik meg­kötött házasságát. Ezek a ..nagy csalódok" nagyon népszerűek a ke­reskedő-negyedekben. A polgármes­ter ugyanis legfeljebb negyedkiló vajat vásárol, a szakállas, farmer nadrágos társaság viszont mindjárt tíz kilóval kezdi . . lövésnek is jó célpontot nyúj­tana. Griffith vérfagyasztó képe közé tartoznak a forradalmi há­ború ellen technológiával har coló amerikaiak: komor pilóták sisakjukon halálfej és kereszt betett lábszárcsontok jelvénye Pilóták, akik soha sem látták áldozataikat, okikre napalm bombát dobnak. A könyv egyik legfantasztikusabb felvétele eg y számítógép, amely az úgy­nevezett Falukiértékelő Rend szer adatai ajapján méri a há­ború eredményeit. . . Griffhn nemcsak a tízmillió bombákra tért mutatja be fényképein, ha­nem azokat is, akik megőrültek a háború borzalmaitól. Azt mondják róla: Amerika- ellenes. Igazabb lenne azonban Vietnam barátjának nevezni, mert könyvében e nemeslelkű nép magasodik megszállói fölé A Newsweek című amerikai képeslap egy vázlatot közöl ar­ról, hogy a vietnami légvéde­lem milyen eljárással lövi le az országot támadó vadászbom­bázókat, illetve a radarzavaró készülékkel felszerelt B—52 óriásbombázót és a hozzá ha­sonlatos EB—66 bombázókat. Húsvét napjaiban jelentet­ték először B—52 bombázó lelövését, amely amerikai for­rások szerint valójában EB— 66-os volt. De még ha így is lenne a dolog - teszik hoz­zá, — semmit nem változtat a lényegen. Az EB—66 ugyan­is olyan elektronikus zavaróké­szülékkel van felszerelve, amely lehetővé teszi, hogy a gép ki­térjen a feléje repülő rakéta elől és egy megfelelő pályával ráforduljon a kilövőállásra, an­nak megsemmisítése céljából. „Ha egy EB—66 pontosan dolgozik, nem lehet lelőni. S hogy ez történt, rossz jel.” így mondják a Pentagonban. Az amerikai pilóták évek óta ugyanazt a taktikát folytatták a SAM rakétákkal szemben. Például hatezer méter magas­ságban repülvén, amikor a ra­kétát megpillantották, hirtelen a föld felé buktatták a gépet és zuhanásba kezdtek, majd egy S-betűhöz hasonló hurkot leírva újra meredeken felfelé repültek. A vietnamiak megfi­gyelték ezt a manővert és jól megjegyezték. Amikor a gép alacsonyabb magasságba ér­kezik, klasszikus fegyverek tüze várja. Most azonban a ráké­Elnökcsinálók „Minden Ezerháromszáz hektáros Kmeh Texasban. Tii-tizenöteier hektáros szomszédai mellett kicsinek számit. De külön repülőterére sugárhajtásé privát gépek ereszkednek le és hell- kopterek, A ranch főbejáratán pedig szemkápráztató gépkocsik fordulnak be. George Christian, — Lyndon John- sonnak, az egykori elnöknek a sajtó­titkára, aki most az austini rádió és televízió állomások igazgatója, — kezeit dörzsöli az elégedettségtől; „Texas fele vagyonát képviselő ren~ dégsereg gyűlt ma össze.” Minden bankár, mágnás, olajkirály, elektroni­kai iparág és repülőgépgyári elnök, nagy biztosító vállalat vezérigazgató­ja, újságtröszt-tulajdonos, ügyvéd­politikus. Aki számit, itt van. Picosa ranch Conally, texasi kor mányzó birtokában van, s a vidám vendégsereg a demokratapárt „erős embereiből”, a nagytőke igazi kép­viselőiből áll, akik azért gyűltek ős*- sze ez alkatomat, hogy a köztár­sasági Nixon elnökkel és feleségével találkozzanak . . . A „demokrata” nagytőke nyugta­lan. A régi favorit Edmund Muskie összeroskcdóban az előválasztásokon* A fiatalok és liberálisok jelöltje, a vietnami háborút támadó McGovern túl nagy sikereket ér el. George Wallace bár gyakorlatilag kiesett a játszmából, túlzottan i* hajszolta a „népszerű” dolgokat és Hubert Humprey az AFL és a CIO nagyfő­nökeinek foglya. E hatalmasságok pedig nem vé­letlenül hatalmasak: üzletemberek és tudni akarják, milyen politika biz­tosíthatja befektetéseiket. Conally vállalkozott. hogy összehozza a „partyt”, Nixon kezdetben kissé elfogédot*- nak látszik, de Conally, a házigazda megkezdi a hangulat „feloldását”. „Kedves barátaim, emeli magasra poharát —■ azt akarom mondán* önöknek, hogy tisztelem az Egyesült Államok elnökét azért a bátorságért, amellyel szembenéz felelősségével. . jól tölti be és jól érti, az Egyesült Államok elnökének szerepét. . , ez *a gyülekezet alapvetően érdekelt meg- ismerni az ő szempontjait bizonyos problémákról, amelyekkel szembenéz az ország és a világ . , Nixon tehát Vietnammal kezdi: „Megértem, hogy határozatom ez amerikai légierő és tengerészet fel- használásáról Eszak-Vietnam ellen jelentős ellenkezésre talált ebben az országban, De engedjék meg ne kém, hogy megmagyarázzam ©nők­nek = . .” Az elnök még végére sem jut. egy őszhajú. piros zakót és kék pantallót bankár, milliárdos, aki számít...** viselő tagbaszakadt úr agrik fel és poharát magasra emelve kiáltja: „Tisztelet az elnök bátorságának . . A kétszáz meghívott hölgy és úr mennydörgő tapssal felel, és az egész illusztris együttes hazafias lendülettel üríti ki „Möet és Chan- donM pezsgővel teli poharát „a viet­namiak egészségére”. Az elnök pedig szellemességnek szánva felel: „Remélem, a pezsgő ki fog tartani .. De ez kevés. Más biztosíték ta kell a tisztelt gyülekezetnek. Az el­nök így folytatja: „Ezt e kormányt keményen bírálják azért, hogy mi e „big busine$s”-ért, a nagy űzlek* emberekért vagyunk, a petróleum- királyokért és a nép ellen... £n most megmondom, miért vagyunk. Mindenekelőtt azért, hogy dolgozzunk Amerikáért és az amerikai iparért, hogy képes legyen szembeszállni m külföldi konkurenciával . . .M Több nem is kellett. Texas demok­rata milliárdosai értették és megér­tették elnöküket, a köztársaságit Több lap azt irta az estélyről: „Ez a demokrata bárók árulása volt'*. Kérdés. Ki árult el kit? Nixon és Conally e ranchon GÉPKOCSIPANORAMA Ái Humanité Dimanche a Polski Fiákról Milyen követelményeknek fe­leljen meg egy nem luxust szol gáló, ám korszerű kocsi? A francia Humanité Dimanche, a kommunista párt népszerű képes hetilapja erre így felel: „Képes legyen öt személy és azok csomagjainak kényelmes szállítására. Elég gyors legyen ahhoz hogy az utazás ne váljék vég­telen maratoni futássá. Elég kényelmes legyen ahhoz, hogy az utasok az út végén ne kimerülteh szálljanak ki belő­le. Elég korszerű legyen, hogy ne kelljen a „következő óv” kocsijának nevezni. Elég gazdaságos legyen a használata és ne legyen túl magas a vételára. Ne kelljen egy szerény jövedelmű család­nak minden hónapban elvisel­ták és a hagyományos csöves légvédelem tüzének összekap­csolásán kívül egy más rend­szert is beiktattak: az elektro­mos hullámokra érzékeny radart itt egy optikai berendezés he­lyettesíti, amelyet nem lehet megzavarni. Az optikai [leren­dezés egy teleszkóp rendszer segítségével összefüggésben van a rakétairányitó rendszer­rel és egy számítógép közbeik­tatásával állandó pályakorrek­ciót hajt végre. Az amerikai légierő az inten­zív bombázások felújítása óta több mint kétszáz repülőgépet vesztett a VDK légterében. Motorban a japánok... A nyár elejei párizsi Szabad­idő és Turisztika Szalon alkal­mából mutatták be újdonsága­ikat, a japán motorkerékpárt gyártó cégek. Üj változatában jelentkezett a 125-ös Yamaha, amely 140 kilométeres sebességre képes. A Tokiói Szalon alkalmával már bemutatták a sokat emle­getett négyhengeres 750 köb­centis, befecskendezéses rend­szerű Yamahát és annak két- hengeres változatát. Ez utóbbi végsebessége 195 kilométer, elektromos önindítóval és tár­csafékkel van felszerelve. A Kawasaki cég^ is új válto­zatokkal lépett színre: a 750 köbcentis Mach-4 utón, most egy 250 köbcentis, háromhen­geres motort állított ki, amely megegyezik a 350 S-2 formá­val. Ezenkívül látni lehetett a cég gyártmányai közül 125-ös túra-típust, kétfejű rotatív el­osztóval, öt sebességes meg­oldással, külön csomagtartó­val. hetetlen pénzügyi terheket ma­gára vállalni miatta.” Az Humanité Dimanche autó- szakértője szerint, a Poiski Fiat. megfelel e követelményeknek. Hozzáteszi, hogy dicsérhető a kocsi légkondicionálása és rossz utakon is jó teljesítményt nyújt. Habár a karosszériáját olyannak látja, amely „nem ragadja meg a szemet”, a klasszikus forma megvédi attól, hogy gyorsan ódivatúvá váljék. Az oldalt összeállította: RÓZSA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents