Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
Dzsaszpál: Sírni csak szabad... A RUHA különválasztja a társadalom osztályokat, megszabja az ember helyzetét és jogait embertársai között A jólszabott ruha előtt kitárul nem egy kapu, mely egyébként zárva maradna. De történhet olyan esemény, amikor sivesen közelednénk az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz, hogy megismerjük és átéljük érzéseiket És olyankor válik a ruha akadállyá, kirekeszt az élményből; és amint a felszálló meleg légáramlás nem engedi földre hullani a papírsárkányt, még ha elszakadt is a zsinórja, épp úgy foszt meg bennünket nem egy esetben a ruhánk attól, hogy megnyerjük a saját társadalmi színvonalunk alatt élő emberek bizalmát Egy ötven év körüli asszony guggolt a piacon; pontosan a kocsiút közepén. Érett dinnyék hevertek körülötte: némelyik a földön, némelyik még a kosárban. Nyilván eladni hozta őket, de kinek jutott volna eszébe alkudni rája*, mikor az asszony arcára húzta a ruhája csücskét, fejét a két térde közé fúrta és zokogott keservesen. A szomszédos bódék fapadjam üldögélő, vagy a közelben ácsorgó emberek nézték az asszonyt és vitatkoztak. Hangjukban megvetés, nézésükben harag; csak nekem szorongatta sírás a torkom, de hogyan is mondhattam volna ki, hogy miért? Elválasztott tőle ruhám börtöne: az ő fájdalma és az én részvétem nem találkozhatott. Egy férfi megvetően köpött mellettem a földre: — Ilyenek a mai nők! — szánokolt. — Tegnap halt meg a fia; alig egy napja! és ez a szégyentelen már itt árulja a dinnyétl — Mindenki azt kapja az istentöt, amit megérdemelt — szólt közbe, szakállábán turkálva, egy másik férfi Egy harmadik meg egy gyufaszállal kotorászott a fülében s így nyilatkozott: — Mit számít a halál ezeknek? olyanok, mint a disznók: csak a zabá- láson jár az eszük. A kenyérért szíjat hasíthatsz belőlük; mással sem törődnek; a kenyér a gyerekük, a feleségűk, a vallásuk, az istenük. ► | y— Az még hagyjon — vágott bele a szomszédos bódéból a fűszeres —,-hogy ezeknek az élet meg a halál egyremegy; de legalább tekintettel lehetnének á mások vallására és szokásaira. Tudjátok, hogy a felnőtt gyerekek halálakor tizenhárom nap gyász kötelező, és hogy aki ennél előbb érintkezik, vagy besrél az anyával, maga is beszennyeződik és csak peniten- ciával szabadulhat a tisztátalanságtól. Ez az asszony meg itt ül a piacon, dinnyét árul és ezrével forognak körülötte az emberek. Ugyan Iri tudja, hogy haláleset történt a családjában, s ezért ó maga is tisztátalan? Akárki vásárolhat a dinnyéjéből, anélkül, hogy tudná, mit tesz; ez egyszerűen tűrhetetlen I Kikérdeztem a járókelőket, és megtudtam egy-két közelebbi részletet. A huszonhárom éves fiú, annak felesége, és két gyerekük: ebből állt az öregasszony családja. Talpalatnyi földecs- kéjük volt a város mellett; az évszakhoz képest főzelékféléket vagy gyümölcsöt termeltek rajta eladásra: ebből éltek. A fiú kicipelt a piacra egy teli kosár dinnyét, s míg az öregosz- szony árult, ő visszafordult, ment újbál dolgozni a földre. Két napja, alig derengett még e hajnal, épp szedte a fiú az érett dinnyét, amikor egy hűvös, harmatos kövön összetekeredett kígyóra lépett; a hüllő hirtelen, mint egy rugó, kipattant és megharapta a sarkát Anyja félőrülten rohant a kuruzslóhoz. Az ráolvasott a harapásra, minden hókuszpókuszt végigcsinált; nagy hangon szólongatta és magasztalta a kígyók istenét Ami lisztet meg egyéb gabonafélét csak találtak a házban, mind odaadták könyörgő-áldozatul. Az anyja, a felesége és a gyerekek szí- vettépő jajgatással borultak a betegre, hangjuk áthasított a kunyhó tetején, de a fiatalember nem szólt, nem is szól már soha többé, teste megfeke- tült a vipera mérgétől. Aki él, az járhat meztelenül, de a halottra szemfedél kell, mégpedig új szövetből. Az öregasszony pénzzé tett minden apró csecsebecsét, rézfityegót, amije még volt hogy meglegyen a szemfedő. Meghalt a leenyérkeresójük. Kevéske maradék élelmüket és pénzecskéjüket a popnak ajánlották fel, köszönetül a temetési szertartásért. Másnap reggel a két kis árva sími' kezdett éhében; a nagyanyjuk dinnyével esitftgatta őket De a menye, akit magas láz vert le a lábáról, nem ehetett dinnyét. Kölcsönt, most hogy már nem volt férfi a háznál, senkitől sem remélhettek; még két- három krajcárt sem. így hőt az öregasszony letörölte a könnyeit, telerakta kosarát a dinnyével, melyet tegnap szedett a fia, és elindult a piacra. Mást nem tehetett Minden erejét összeszedte, úgy mert csak kimenni a piacra; de amikor kiért, ereje elhagyta; nem bírt foglalkozni a vevőkkel. Eltakarta az arcát, térde közé horgasztotta a tejét és sfrt-sírt végetérhetetlenül. Csak tegnap halt meg a fia, és ez a rrémber ma már Itt árul a piacon! Micsoda szívtelen teremtési J Igyekeztem fájdalma mélyére hatolni, és egy másik anyához hasonlítottam, a szomszédasszonyunkhoz, aki e múlt télen vesztette el a fiát Ügy ösz- szeomlott, hogy három hónapig ki sem tudott kelni az ágyból. Szinte elvesztette a józan eszét: pillanatonként félrebeszélt; szünet nélkül patakzottak a könnyei, olyan szörnyű volt a bánata. Éjjel-nappal két orvos állt az ágya mellett, és időről időre jeges tömlőt tettek a homlokára. Az egész város részvéttel kísérte ezt a gyötrődést Félrelökdöstem az utómból a járókelőket Mily sok csalódás, érteimeé- lenség vakítja el gondolatainkat és kerget bennünket elsietett ítéletekbe. Hát tétlenség és pénz híján a tisztes gyász is elképzelhetetlen? Ezen vívódtam magamban, de bármennyit vívódtam is, csak egy vigaszra bukkontam: sírni is csak néhány kiváltságosnak szabad. Rabindranath Tagore: Virágiskola Mikor viharfelhők morajlonak az égőn, és leszakad a júniusi eső, nyirkos keleti szél kószál a pusztán, és veszetten dudál a bambuszok felett, akkor hirtelen — honnan, honnan nem? — egy csapat virág jön, és vad örömmel táncol a zöld gyepen. Anyám, én azt hiszem, a virágok iskolába járnak lenn a földben, A tanterem ajtaja zárva van, és áld korábban akar kimenni játszani a tanító a sarokba kergeti. Mikor leszakad a júniusi eső, szünidőt kapnak. Az ágak összecsapnak az erdőben, levelek suhognak a vad szélben, mennydörgő felhők tapsolnak áriás kezükkel, és a virággyerekek rózsaszín, sárga és fehér ruhában kirohannak. Anyám, én azt hiszem, ott van az otthonuk valahol az égben, ahol a csillagok is laknak. Nem láttad, milyen mohón igyekeznek haza? Nem tudod, miért sietnek annyira? Sejtem, hogyne sejteném, ki után nyújtják ölelő karjukat: nekik is van anyjuk, mint ahogy az enyém te vagy. Kepóciy Margit fordítása Takéts Gyula: Fehér egyenruhában Őrségben alti _. — De hol? — Császárok, kának és bakák s ha róluk szól, kinevetik az unokák. A gyerkőc, hagy értené, miképpen lehetett? Azt tudják csak: kaszát, — mint karddal —, a hegyen.., — Tudás és birodalom) — Kettőre is vigyázott... Az erdőn előtte küszködöm: — Nagyobbat melyikből vágott? — Még nekünk is ismeretlen ... Az utolsók közül való, És elviszi, mint a nagy telet a kis tavaszi folyó: — És hová? — Merre a tudás, világ t_ A holdon járnak már— — Leheti — — — Én Kínán jöttem át haza ... Tatárok... — Rámnéz... Csak nevet s kaszával legyint... — De ezek, hol őrt álltam, azt sa látták I Ötezer Iá, akár a sárkány, lángoltak szembe a vágták... — Ez is, ha jó, csak legyen! — Non s a hold ragyog. Fehér egyenruhában ált mint sivatagjában azok.,. — Elszállnak?... Azt is por fedi! — Mint a semmi része, suhog az egész... Es a kasza is, — hallom —, suhog a kezébe. Tóth-Máthé Miklós: Gusztáv-napra körorvosék nántott- esirkével vártók az állatorvosakat. A körorvosné rácsos linzert sütött és vettek öt üveg Kinizsi sört. Cigaretta kétféle volt: Kossuth, meg Munkás! Az előző évben került abba a faluba a kőrorvos és ez volt az első Gusztáv- nap. Csak az állatorvosakat hívták meg, akikkel egyébként komaságban Is voltak. — Nahát — csapta össze kezét az őllatorvosné éjfél után, amikor már szedelőzködtek — istenien éreztük magunkat! — Gusztikám — szorongatta a körorvos kezét az állatorvos — Aladór- napra repetázunk! VASASNAPI MEllEKlET Aladór-naprc az óllatorvosék kacsát sütöttek, háromféle torta került az asztalra, húsz üveg sör és öt liter tokaji. A cigaretták mellett szivar is volt. Havanna. — Gyújts rá egy havannára — kínálta a körorvost az állatorvos — ilyen menü után ez illik! A körorvos kivett egy havannát, rágyújtott és füstjében már a következő Gusztáv-nap menüje kezdett kibontakozni. És mikor egy év múlva elérkezett, a következőkkel várták az állatorvosékat: liba, pulyka és fácánsült, hatféle ital, köztük két külföldi, az egyik francia pezsgő és nyolcféle torta, meg különfajta markolós sütemények. A körorvos-Guszti vacsora után pipát nyomott az állatorvos-Aladár kezébe. — Füstöljünk egyet — mondta és rámutatott a pipatóriumfa, amit egy év alatt gyűjtött — Azt választhatod, amelyik neked tetszik! Az előszobákon cigányzenekar rendített rá, az állatorvos megtömte a pipát és füstjében már az Aladár-nap körvonalai kezdtek előbondorodni. Amikor is két sültmalac piroslott a meglepett körorvosékra, torta húszféle volt és a sok kisebb-nagyobb sütemény egy ládát töltött meg. Italban Napóleon-konyak nyitotta a sort, de fölszolgáltak kubai-rumot martinit, és még vagy ötféle italkülönlegességből lehetett választani. Sörben csak kezet mostak vacsora előtt. — Burmát! — tartotta a körorvos orra alá a szelencét az állatorvos. — Prüszköljünk öregem, az egészségemre! De ha akarsz, ott van pipa, szivar, vagy kotorj bele valamelyik doboz külföldi cigarettába. Népitáncosok sorjáztak be és csárdást roptak, a külön erre a célra tökölt dobogón. A körorvos szippantott a burnátból, prüsszentése messze hangzott és ebben a prüsszentésben benne csattant a fenyegetés is: No várj csak, te lódoktor, jössz te még Guszti-napra! Mint ahogy mentek is egy év múlva! De már a kapuban földbe gyökerezett a lábuk! Egy akkora disznót perzseltek az udvaron, hogy a hentes törpének látszott mellette. Falusi asszonyok tapasztották a tyúkokat és a falusi vadásztársaság elnöke, a népboltvezető nyolc nyulat vonszolt maga után. Bent pedig egy olyan nagy tortát vakolt be éppen krémmel négy cukrász, hogy nyugodtan kiadhatták volna kollégiumnak tanyasi gyerekek számára. — Istenem I — jajdult fel az állot- orvosné az irigységtől. S mintha ez lett volna a jel: tíz ágyúlövés dördült majd oz egybegyűltek elénekelték a himnuszt — Az anyád! — vakarta a fejét oz állatorvos. — Ne gondold, hogy csak neked telik ilyesmire, te böllér! Lesz még Aladár-nap is! És valóban lön Aladár-nap ;is! Tűzoltózenekar fogadta az érkező körorvosékot, majd fehér ruhás lányok gurították eléjük a bordó bársony szőnyeget. És amikor azon végigbotladoztak, ja meglepetéstől tátva maradt a szájúk. Az udvar közepén egykedvű beletörődéssel egy ökör forgott nyárson. Hatalmas ökör volt, az előző évben első díjat nyert a mezőgazdasági kiállításon. — Ne art bámuljátok! — üvöltötte túl a hatalmas zenebonát az állatorvos. — Felfelé nézzetek I A körorvosék felfelé néztek. Fölöttük e magasban kivilágított repülőgépek köröztek a februári sötétben, majd szép lassan betűkké rendeződtek és az émuló körorvosék ezt a szót olvashatták: ALADÁR. — Nem baj — szorította össze a fogát a körorvos — a következő Gusz- táv-napig még van egy évem! Esküszöm, ezek a bitangok szívszélhűdést kapnak a meglepetéstől! A faluban úgy suttogják, Afrikéba készül elefánt-vadászatra, és ha már ott van, hoz néhány strucctojást isi Elefánt-pörkölttel akarja meglepni oz állatorvosékat és strucctojásból készítenek majd tojáslikőrt, de hogy még milyen más meglepetések lesznek, oz egyelőre titok! Egy azonban biztos, hogy ki fognak tenni magukért! Ha belegebednek, akkor is! R E P E TA
