Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

4 OUNANTÚLI NAPLÓ 1972. június 18. Pécsi Vízmüvek Megnövekedett feladatok és teieteségek „Négyezer köbméter ipari vizet ad az új szennyvíztisztítómul” — mondja Hirdi Ferenc igazgató „A vállalat megnövekedő ter­melési és szolgáltatási volume­ne, állóeszközállományának a dunai vezeték átvételéből és egyéb víznyelő területeknek a IV. ötéves terv során végrehaj­tandó bővítéséből is adódó megnövekedése szükségessé te­szi működésének új alapokra való helyezését... Az OVH el­nöke és a pénzügyminiszter el­ső helyettese a korábbi „Pécsi Víz- és Csatornamű és Fürdők Községi'Vállalat” 1971. decem­ber 31 -i hatállyal történő meg­szüntetésével, valamint 1972. január 1-i hatállyal „Pécsi Víz­művek" néven új vállalat ala­pításával egyetértett. „Az új vállalat gazdálkodik a működé­si területén lévő vízkészletekkel, kezdeményezi valamennyi víz­készlet szakszerű feltárását, ki­termelését, hasznosítását. Mű­ködési területe kiterjed mind­azon területekre, ahonnan a városi vízellátáshoz szükséges vízkészletet beszerzi.” (Részletek Pécs megyei Város Tanácsa 1972. június 2-i határozatából.) Tulajdonképpen egy évtizedes anakronizmust számoltak fel ez­zel a visszamenőleges hatályú intézkedéssel. Mert mi egyéb­nek tekinthetnénk, mint anak­ronizmusnak, hogy az ország harmadik legnagyobb vidéki vá­rosában a legalapvetőbb lét­szükségleti cikk, a víz szolgál­tatásával foglalkozó vállalat — községi vállalat. Most tehát új cégtáblát kapott a vállalat, s ezen a név ugyanaz, amit köz­keletűen eddig is használtunk: Pécsi Vízművek. Hanem ez a névváltozás jelent-e valami újat, főleg több és jobb vizet - hiszen a fogyasztót elsősorban ez érdekli —, erről beszélgettünk Hirdi Ferenccel, a Pécsi Vízmű­vek igazgatójával Először a vállalat, pontosabban a jog­előd múltja felől érdeklődtünk. — Éppen ebben az esztendő­ben ünnepeljük a vállalatszerű , pécsi vízszolgáltatás 80. évfor- dulóját, A városi vízellátás ter­mészetesen ennél régebbi múlt­ra tekinthet vissza, de 1892-ben jött létre az első olyan vállalat, aminek elsődlegesen a vízszol­gáltatás volt a célja. Hosszú ideig aztán olyan vegyes profi­lú vállalat volt ez, ami a víz mellett számos egyéb feladatot is ellátott — ahogyan ezt a vá­ros adottságai lehetővé tették. A közvetlen jogelőd feladatait, tevékenységi körét az 1949-es alapítólevél határozta meg. Az elmúlt közel negyedszázad alatt azonban a város rohamos mér­tékű fejlődése olyan fejlődést követelt meg a vállalattól is, hogy az már sem nevében, sem tevékenységi körében nem fe­lelt meg az alapítólevélben le­írtaknak. — Mi volt az újjászervezés közvetlen előzménye? — 1972. január 1-én átvettük a mohácsi vízkivételi művet és a dunai távvezetéket. Ezzel a 300 millió forint nettó értékű vagyonnal a vállalat állóeszköz­értéke most már meghaladja az 1 milliárd forintot. Ezzel együtt bővült a vállalat tevékenységi köre a vízkiemeléssel, a szállí­tással, az eddigiektől eltérő arányú tisztítással és a megnő- I vekedett szolgáltatással. Az év j eleje óta ugyanis mi adjuk a [ vizet a Pécsi Hőerőműnek es mi látjuk el ipari vízzel a Mo- I hácsi Farostlemezgyárat is. — Mennyi a vállalót jelenlegi J víztermelése? — A kötelezettségünk napi 70 ezer köbméterre szól, ebben benne van a lakossági és az ipari vízszolgáltatás. De általá­ban ezen alul maradunk, mart a nagyfogyasztók igyekeznek ki­használni belső lehetőségeiket, hogy minél kevésbé szoruljanak a városi víz igénybevételére. — Milyen változásokat tesz le­hetővé az új vállalati forma a továbbiakban? — Az eddigi szervezeti forma korlátokot szabott annak, hogy a feladatoknak megfelelően bő­vítsük műszaki és szakmunkás gárdánkat. Az újjászeivezés újonnan megállapítandó bér- színvonalat is jelent (megálla­pítására ezután kerül sor), s ez lehetőséget ad műszaki és szak­munkás állományunk bővítésére és kb. 200 fős törzsgárdánk megerősítésére. Nem ugrássze­rű, hanem inkább folyamatos létszámbővítésre gondolunk és különösen a meglévő állomány, a fiatal dolgozók szakmai szín­vonalának emelését tartjuk fon­tosnak. Nagyobb figyelmet for­dítunk a szakmunkásképzésre és arra, hogy egyéb irányú műsza­ki képzettséggel rendelkező dol­gozóink szakmai képesítést is szerezzenek. Munkaerő-vonalon főleg a segédmunkásoknál van­nak gondjaink, erre figyelem­mel kell lennünk majd a bérek­nél. — Jelent-e előrehaladást a vízszolgáltatásban az újjászer­vezés ? — A vállalat dolga: a lehető legjobban gazdálkodni a kiter­melt vízmennyiséggel. Ez adott, aminél többet elosztani nem le­het. Szervezettséggel azonban el lehet érni, hogy felszámoljuk az egyes helyeken mutatkozó krónikus vízhiányt. Fontos mű­szaki intézkedések vannak fo­lyamatban a vízellátás javítá­sára, amelyek az újjászervezés­től függetlenül valósulnak meg. A pellérdi és a tortyogói víznye­rő terület bővítése napi 14 ezer köbméter víztöbbletet jelent, aminek fogadására és elosztá­sára ’ fel kell készülni. Saját anyagi eszközeinkkel is foglal­kozunk víztermelő-kapacitásunk bővítésével. 22 millió forintos beruházási költséggel - ebből 5 milliót az Országos Vízügyi Hivatal fedez — év végére elké­szül az új szennyvíztisztító-mű, amely az első ütemben 4 ezer j köbméter ipari szennyvízből ipari vizet állít elő naponta, s ezzel látjuk el majd a város déli részén elhelyezkedő ipari üzemeket. A szennyvíztisztító­mű kapacitása a későbbiekben az igényektől függően kétszere­sére növelhető. — Természetesen ez is javít­ja a lakossági vízellátást. De terveznek-e még más intézke­dést is erre és hogy áll a víz tisz­títási program végrehajtása? — A város belterületén lévő csőhálózat megérett már a ki­cserélésre. A hálózat rossz ál­lapotának „köszönhetjük", hogy olyan nagy a hálózati vesztesé­günk. A hálózatcserét megkezd­jük és ettől szintén javulás várható. A tisztítási programot illetően azt mondhatom, hogy korábbi várakozásunkkal ellen­tétben még mindig a félüzemi kísérleteknél tartunk, mivel idő­közben nemvárt akadályok me­rültek fel. — Végezetül egy időszerű kái- dés: milyenek a nyári kilátások? — Sajnos, nem biztatóak. A közelmúlt csapadékos időjárása még nem érezteti hatását a mélységi vizeknél, így elsősor­ban az ipari üzemeknél számí­tani lehet a közeli hetekben bi­zonyos vízkorlátozásra. Az erre vonatkozó tervezeten most dol­gozunk — mondta nyilatkozata végén Hirdi Ferenc, a Pécsi Víz­művek igazgatója. Hársfai István. Pécsi középiskolások sikere országos tanulmányi versenyen Hercz János A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium Szakokta­tási Felügyelősége az elmúlt tanévben országos tanulmányi versenyt hirdetett meg az érett­ségi előtt álló földmérő szakkö­zépiskolások részvételével föld­méréstan szaktárgyból. A ver­Csicsvári István senyt két fordulóban bonyolítot­ták le. Az első (iskolai forduló) versenytételeit az iskolák a MÉM Szakoktatási Felügyelőségétől kapták lezárt borítékban. A le­bonyolítást az érettségi írásbe Üknek megfelelően kellett biz­tosítani. A dolgozatokat a téte­Á gyerekeket fel kell nevelni... Csodára várva — Az életfogytiglan súlyo- I sabb büntetés, mint a halálos ' ítélet. Pedig erről nem szabad | beszélnünk: a halálraítéltek is J körömszakadtáig harcolnak a kegyelemért. Csak ülök itt a konyhában, várom a reggelit, várom az ebédet, várom a va­csorát, várom, hogy hazajöjjenek, várom az újságot. Este az asz- szony a gyerek segítségével betesz az agyba, reggel fel­öltöztetnek. Sokszor "semmi .ér­telme, egy percet sem alszom, hallgatom a feleségem szuszo- gásat, meg forgolódását. Alig 30 éves, s már negyedik eszten­deje így vagyunk. S mennyi van vissza? — Húsz? Lehet, hogy ötven is. Az egész csalá­dunk messze túlélte a nyolcvan esztendőt. Életfogytiglan ... Harminc­két esztendősen életfogytiglan rokkantságira ítélve, örök „sza­badság" — végleges rabság. ÉPÍTTETŐK MGYEtEM! 112,5X175 cm-es hullámpala a 8. m. AGROKER Vállalatnál Raktárról minden mennyiségben kaphatói M. J.-né 1939-ben Budapesten született. 8 éve jött Pécsre, férj­hez. 1969 óta rokkantsági nyug­díjban van. Hétszáz forint — Már 14 éves koromban dolgoztom, még a sztahanovis­ta oklevelet is megkaptam. — A KISZ-ben, úttörőben sokat se­gítettem. Idegkimerült vagyok. Utoljára a pécsi pincegazdaság, ban dolgoztam: címkézés, va­gonkirakás. Nem volt jó helyem, pedig tudok én dolgozni. Csak hiába, ideggyönge vagyok. Ez a kislányom nyolc éves. Több nem lesz! Ez is elég gyenge. Nem tudok elmenni sehova, nincs bátorságom. Az idegklini­kán kezeltek villannyal, alta­tással. Azt mondták, használt. Az a baj, hogy ahogy gondolok valamit már csinálom is — azért megy nálam gyorsan a munka is. Ha nem piszkálnak, elvagyok. Hiába, az idegrend­szeremet nem lehet kicserélni. Csipeszeket gyártok. Húszezret egy hónapban — akkor 600 fo­rintot keresek. Férjemnek is megvan a pénze — kettőnknek a rokkantságival együtt 3500 összejön. M. J.-né 32 éves. * B. J. 38 esztendős, teljesen J ősz, már negyedik éve rokkant­ságiban van. — Egy keddi napon hazajöt­tem, semmi baj, reggelre meg nem láttam. Előtte napon 40 kilós idomokkal falaztam, egy idős ember volt mellettem. Én emeltem az összes követ. 1968. április 8-án volt, azt hittem, ahogy jött majd elmúlik, de másnap már csak az orvosig tudtam elbotorkálni. Hatvanhét százalékot megha­ladó rokkantságot állapítottak meg: két évenként felülvizsgál­ják, javult-e. Legutóbb több mint 3 hétig volt kivizsgáláson a idegklinikán, rosszabbodott az j állapota; 129 forinttal emelték I a rokkantságit Most 1373 forin­tot kap, Akarja mutatni a nagy halom iratpaksamétát, melyet mar rongyossá rendezett, de úgy tűnik, ő is nagyon únja mar, hamar letesz róla. Az udvar, a lakás takaros — kőműves kezenyoma látszik min­denütt. — Itthon azért eldolgozgat? — Ezt még régen csináltam, nem tudok semmit dolgozni, eb­ben a kezemben nincs erő — mutatja a balkezét, mely már teljesen kifinomodott. A mási­kon kéreg nőtt a sétabottói, mely most a zsámoly mellett támaszkodik. — A kutyával játszok nap­hosszat Eldobom a követ, az okos kis boxer meg visszahozza. A lakásról beszélünk: egy kis lyuk, a tanács most adott a Steinmetz téren egy újat. Tizen- ötezerhatszázat kell befizetnie, a család utolsó erőtartalékát adják oda. Muszáj — 10 éve várják, már 13 éves a lány. — Feleségemnek akkor kel­lett dolgozni mennie, amikor én megrokkantam. Próbáltam éjjeliőr állást vállalni, de fé­lek, összeesek, aztán reggel úgy találnak ... Tudja az ember né­ha mór azon van...! Dehát a gyereket fel kell nevelni! Neki | nem szabad éreznie, hogy az apja fiatalon nyomorult. Idézek egy levélből: „Mé­lyen tisztelt Kádár elvtárs! Alul­írott Tóth Jenő nyugdíjas bá­nyász (33 esztendős) először is elnézést kérek, mivel panaszom­mal önt bátorkodom zavarni . . 13 év 230 nap föld alatti bá­nyaszolgálati idő után 1971. március 6-án rokkantsági nyug­díjba kerültem egészségem el­vesztése miatt. 1679 forint rok­kantsági nyugdíjat kapok. Szeretném megemlíteni: pana­szom nem a megállapított rok­kantsági járandóságomra vo­natkozik. Már négy éve 600 forintos albérletet fizetek. A kö­vetkező hónapban mór negyed- magommal leszek egy kis kony­hahelyiségbe zsúfolva. A. I. kér. Tanács ígérte a lakást ez év júniusára, majd augusztusra, aztán decemberre . .. Szeretném | megemlíteni mélyen tisztelt Ká- j dór elvtársnak, hogy ez a 600 j forint, melyet albérletbe fize­tünk, nagyon hiányzik az élel­mezés szempontjából valamint a ruházatnál is ... Kérem, szíveskedjen ügyem­ben segítségemre lenni, hogy még a tél beállta előtt, az új­szülöttre tekintettel, megkaphas­sam az ígért lakást. A dátum: 1971. november 30.” A válasz gyorsan megérke­zett. Utasítást tartalmazott, mi­szerint sürgősen ki kell vizsgál­ni Tóth Jenő ügyét, s amennyi­ben valóban szükséges, segíteni kell rajta. Még nem történt meg. Legutóbb az illetékes ügyin- j tézőtől, én június végére kaptam ígéretet. Ezért is szerepel egye­dül Tóth Jenő névvel a riport­ban. Az apró konyhában beszélge­tünk. Egy fekvőhely, kályha és egy fotel van a lakásban. — Mozdulni sem lehet most, négyen vagyunk. Itthon az asz- szony, beteg a csecsemő. A lakásigénylésről már csak nagyon keveset szólunk. Ennyit: a bányához 1966-ban, a ta­nácshoz 1968-ban adták be az igénylést. Hát azóta mindkét helyen jónéhányan kaptak, akik kevésbé voltak rászorulva. Ö nem fogalmazza ezt meg, s nem is helyesel. Eszembejut­nak régebbi találkozásaim Tóth Jenővel. Az üzemében rende­zett KISZ taggyűléseken mindig ott volt. Egy nyári vasárnap dél­előtt csak ő és a titkár jelent meg a 130 tag közül. Aztán a társadalmi munkák: a bányá­ban letette a lapátot, a kül­színen fogott egy másikat, ment a telepre utcát építeni, min­denhová, ahol szükség volt rá. — Sokan azt hiszik jó itthon lenni. Kikészíti az embert ide­gileg az állandó szabadság. Csak sétálok, meg gondolkodom, így vagyok: 3 súlyos betegség. Én még most is azt mondom, a baleset miatt van minden. A 8-as döntőgurítóban voltunk, a II. szinten. Akkora kő zúdult le 80 méterről, mint a fejem. Elő­ször egy támfát talált, csak úgy reccsent, aztán gellert kapva en­gem vágott oldalba. Csak a csillében tértem magamhoz. Ez­után még dolgoztam, de min­dig éreztem a vesém, a dere­kam, gerincem. Fekete ruhában, fehér ingben, nyakkendőben. Mintha készülne valahová. Pedig már semmi, de semmi dolga. Csak a csodára vár, mint Baranyában sokszá- zan, fiatal nyugdíjasok. Lombosi Jenő Uzsoki Zoltán teleket kiadó főhatóság értékel­te, az eredmény alapján hívta meg a tanulókat az országos döntőre. A versenyen részt vettek a Ko­marov Gimnázium és Szakkö­zépiskola negyedik osztályos földmérő tanulói is. Az országos döntőbe jutott tanulók fele (7) közülük került ki. Már ez az arány is komoly sikernek szá­mított, hiszen az országban négy ilyen középiskola működik: Békéscsabán, Miskolcon, Szom- j bathelyen és Pécsett. A döntőre Székesfehérvárott, a Felsőfokú j Földmérési Technikumban került sor. | A versenymunka — az egyéb- 1 ként sokrétű — számítási fel­adatok elvégzésében való jár­tasságot, de az önálló gondol­kodást, a versenyzők kombinatív készségét követelte meg. Az eredményre egy kicsit várni kellett. A várakozás alatt a tanulók újabb erőpróbán — az érettségin — bizonyították tudásukat. Osztályuk szakmai átlaga: 3,7. Az országos tanulmányi ver­seny eredményéről a napokban kapott értesítést az iskola. Az első három helyet a Komarov Gimnázium és Szakközépiskola tanulói szerezték meg. Helyezési sorrendben Hercz János, Csics- vári István és Uzsoki Zoltán. Az eredményhirdetésre Buda­pesten a Hotel Ifjúságban ke­rül sor, ahol ünnepélyes kere­tek között vehetik át a győzte­sek az elismerő oklevelet és ju­talmat. Az I. helyezett 2000, o II. 1000, a III. 500 Ft-ot kap. Külön elismeréssel kell meg­emlékeznünk Bornemisza Imre mérnök szaktanár oktatói mun­kájáról, aki négy éven keresz­tül a szaktárgy ismeretére taní­totta őket, és a döntő résztve­vőit a versenyre felkészítette. HIRLAPARUSITÓ PAVILON SZIGETVARON Az első hírlapárusító pavilon elkészült Szigetváron. A közel 60 ezer forintos költséggel lét­rehozott, korszerű, alumínium­ból és üvegből készült hírlap- pavilont Szigetvár főterén, a Zrínyi téren állították fel az Oroszlán szálló előtt. Az új hírlapárusító helyen a hazai és külföldi hetilapok és folyóiratok mellett különféle ér­tékcikkeket, képeslapokat, vala­mint Totó—Lottót lehet vásárol­ni. A világpiaci konjunktúra hatására Ötszáz forinttal többet fizetnek a határidő előtt átadott szarvasmarháért A szarvasmarha hosszú idők óta a világpiac egyik legkere­settebb cikke. A tartós konjunk­túrán belül most újabb idősza­kos konjunktúra jelentkezett, az emelkedő árak kedvező lehető­ségeket kínálnak a hazai állat­tenyésztőknek. Az Allatforgalmi és Húsipari Tröszt o várható nyereségből osztozni kíván a termelőüzemekkel is, olymódon, hogy a határidő előtt átadott szarvasmarháért augusztusban, szeptemberben és októberben már az előírt felárakon túl 500 forinttal többet fizet darabon­ként. A határozat természetesen hangsúlyozza, hogy csak a ha­táridő előtt átadott állatokra vonatkozik ez az összeg. A ter­melőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy ezt az extra felárat megkapják, meg kell valósítaniuk c gyorsított hizlalási módszert. Ehhez bizto­sítékot nyújt az Univerz I. elne­vezésű magyar szabadalom koncentrátum, amelynek rendkí­vül magas fehérje értéke bizto­sítja a hizlalási idő egyhónapo* lerövidítését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents