Dunántúli Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-16 / 140. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxix.évfolyam,no.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972.júniusié.,péntek Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 14—15-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1972. június 14—15-én Kádár lános elvtárs elnökletével kibővített ülést ta rtott. A Központi Bizottság megvitatta és jóváhagyta Komócsin Zoltán elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoztatóját időszerű nemzetközi kérdésekről. Megvitatta és elfogadta Aczél György elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztése alapján az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló jelentést. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a KB osztályvezetői, a megyei pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, a Minisztertanács tagjai, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Fővárosi Tanács elnöke és a központi sajtó vezetői. A második napirendi pont megtárgyalásán részt vett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának illetékes titkára is. I Az igazgató állítólag azt mondta: ez nem munka emberek, ez egy inastól is csúnya lenne, tőből kellene levágni annak a kezét, aki ilyen munkáért nem szégyellj felvenni a 15 forintos órabért - a munkások pedig azt: velünk így nem lehet beszélni, s ha ez így marad, akkor valaki megy innen, vagy mi, vagy az igazgató elv- társ ... Egy közepes nagyságú baranyai üzemben zajlott le jóné- hány héttel ezelőtt ez a szócsata, s ha pillanatnyilag úgy is tűnik, mintha kikiabálták volna mérgüket az érintettek, a csata folytatódik - csak éppen a színfalak mögött. Az igazgató fegyvere a fegyelmi és a felmondás - a munkásoké meg a panaszkodás, feljelentés és - a rágalom. Szerkesztőségünket is felkereste egy „delegáció": ez az ember mindent a feje tetejére állít — mondták —, amióta betette a lábát a gyárba, mindenkit ugráltat, s ami a legfurcsább: éppen a minőségi embereket kezdte ki ... Persze az igazgató se hallgat. Mindennapos az italozás, a raktárból kivett és szétszórt anyagok értékét csak tízezrekkel lehet kifejezni, a munkaidő sokak számára a hivatalos kezdés után jó félórával kezdődik, s legalább egy fél órával előbb ér véget... A panaszáradatot itt önkényesen szakítom meg: nincs értelme tovább folytatni. Bármelyik oldalt hallgatja is az ember, ugyanazt érzi: ha ez igaz, nem lehet eltűrni. Beszéljünk hát őszintén a dolgokról. Nem egyedi jelenség sajnos, ami ebben a gyárban történt — legfeljebb az a ritka, hogy mindkét oldal leplezetlenül feltárta indulatait. A munkafegyelem, s ezzel összefüggésben a vezetők és beosztottak viszonya ma gazdaságunk központi kérdése. üzemeink, vállalataink egy jelentős részénél sajnos arra megy el az emberek idejének, erejének java, hogy egymással, vagy a főnökökkel csatáznak, illetve, hogy igyekeznek minden oldalról biztosítani önmagukat. Az idegesség, az örökös feszültség meggondolatlan megnyilatkozásokat szül, a meggondolatlanság pedig úiabb indulatokat. A panasz- kőrúton járó munkások azt kérték szerkesztőségünkben: írjuk le fehéren-feketén: lehet-e kiabálni egy munkással, illetve mondjuk meg világosan: joga van-e egy munkásnak megvédenie magát a felettesével szemben? A válaszok egyértelműek. — Nincs joga senkinek kiabálni, s ugyanakkor mindenkinek joga van megvédeni önmagát, itt azonban nem lehet megállni. Ezek a kérdések lavinát indítanak el. Jogról kötelesség nélkül értelmetlen dolog beszélni, a kötelességek pedig xúj megvilágításba helyezhetik a jogokat is. A fenti történet munkásszereplői szakmailag tekintélyes, elismert emberek — elég volt azonban a csata néhány „semleges" szemlélőjével beszélgetni, hogy kiderüljön: emberileg már kevésbé azok. Iparosokról van szó, akik magasabbrendű- nek érzik magukat a betanított és segédmunkások tömegeinél, olyan emberekről, akik sohasem riadnak vissza a harctó1, ha filléreikről van szó, de talán még sohasem vállaltak valami kis pluszt annak érdekében, hogy mások is többet kapjanak néhány fillérrel. - Mi öntudatos emberek vagyunk — mondták —, beszéljünk hát mindenekelőtt a munkásöntudatról. Jó hogy van, kell hogy legyen — lehetne nagyobb is, de az már nem lehet közömbös számunkra, kikben buzog a leglátványosabban ez az öntudat. Ennek a cikknek nem célja, hogy igazságot tegyen egy konkrét vitában — ez viszonylag egyszerű dolog, s mint hírlik, a párt- és szakszervezeti szervek segítségével máris sokat tettek ennek érdekében —, általános elveket, tanulságokat szeretne ez a cikk leszögezni, s ezzel összefüggésben hozzásegíteni ahhoz, hogy félreérthetetlenül megfogalmazzuk végre: ki ma a jó munkás, mert enélkül úgyis minden élőiről kezdődik. Jó munkás például az a TMK-lakatos, aki azzal már nem törődik, hogy a rábízott gépen dolgozó emberek képesek-e teljesíteni a tervüket, megtalálják-e a számításukat, legyen bár akkora a szaktudása, hogy az már a mérnökökével vetekszik? Vagy jó munkás az, aki egy másfélméteres kábeldarabért már képtelen lehajolni? Vagy az, aki a művezető szemeláttára küldi el italért a tanulógyereket — én ezt megengedhetem magamnak — mondván. És abban joggal buzog a munkásöntudat, aki a munkakezdést jelző csengőszó előtt egy perccel még leül, de félórával a munkaidő vége előtt már a fürdőben van? Beszéljünk őszintén . .. Valóban, itt az ideje. Ki kell mondani végre világosan: az öntudat becsület nélkül mit sem ér. Megsértődni, felmondani, p'o- naszt tenni vagy lázítani köny- nyű. De mindez csak akkor mond valamit, ha aranytartalékként évek becsületes munkája, hűsége, szorgalma, áldozatkészsége áll az észrevételek mögött. Az igazgatónak nincs joga kiabálni, nincs joga durvaságokat mondani — az igazgató „nem borulhat ki" - soho, semmilyen körülmények között. Ezt is le kell szögezni. A történetben szereplő igazgató, akit tekintsünk egy vezetői típusnak - valóban az, egyre több dinamikus, igényes, s ugyanakkor kiforratlan, sőt sokszor ellentmondásos vezetői módszerrel dolgozó gazdasági vezetőnk van —, viszonylag új ember a gyárban. Lelkes, ha úgy tetszik, idealista, aki azt hiszi: évek mulasztása máról- holnapra bepótolható. Hanggal, fegyelmivel, „szorítással” azonban nehéz messzire jutni. Vállalni a népszerűtlenséget, olycn intézkedéseket hozni, melyek alapjaiban rendítenek meg egy megcsontosodott értékrendet, nagy dolog - de mindez semmit sem ér, ha csak az érződik ki belőlük, hogy valakik e I- I e n irányulnak. Azt is éreznie kell mindenkinek, akit illet, hogy ez egyúttal értük van. Sokat beszélünk mostanában a munkahelyi légkörről, munka- fegyelemről, erkölcsi-anyagi megbecsülésről, de az elvek és a gyakorlat még mindig nagyon sokszor ellentmond egymásnak. Aki felmondással fenyegetőzik, aki jól adminisztrálja magát, aki nem riad vissza egy kis csete-patétól, legtöbbször még mindig messzebbre jut, mint aki csendben, észrevétlenül, de becsületesen, tudása legjavát adva dolgozik, s ez így nem mehet soká. Nem a magyar munkás szorgalmával van baj, s nem is az új gazdasági mechanizmussal. Az a baj, hogy legtöbbször még mindig csak azt nézzük: csend legyen a gyárban, senki se mondjon rólunk rosszat, ami egyúttal azt is jelenti, hogy elmarad az emberi értékek igaz és következetes megítélése. Állítsuk végre a talpára értékrendünket, s ne tűrjük, hogy annak legyen nagyobb tekintélye, akinek nagyobb a hangja, aki dörzsöltebb, s ami még ennél is fontosabb: vessünk végre véget annak a gyakorlatnak, mely szerint ezek az emberek kapnak szinte mindig, s mindenből többet. Történetünk igazgatója jót akart, de kis híján elbukott, mert csak azt látta világosan: kik és milyen jelenségek ellen kell harcolnia. Pedig ebben az esetben ennél sokkal fontosabb annak megfogalmazása, hogy: miért, s kiknek az érdekében. Békés Sándor A Központi Bizottság áttekintette a nemzetközi helyzetet, pártunk és kormányunk külpolitikai tevékenységének időszerű kérdéseit, jóváhagyta a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta tett lépéseket és megállapította : A Szovjetunió, a szocialista országok egyeztetett, következetes külpolitikája és egységes fellépése a nemzetközi helyzetben tapasztalható bizonyos enyhülés döntő tényezője. Az enyhülés folyamatának tartóssá tételét, elmélyítését, az eredményes nemzetközi tárgyalásokat szolgáló törekvések mind erőteljesebbé válnak. A nemzetközi biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítések ma mór egyre inkább cselekvő támogatásra találnak a népek, a haladó erők, valamint a tőkés orAratási nyitány a Bolyi Állami Gazdaságban A Bolyi Állami Gazdaság három üzemében, Sátorhelyen, Károlymajorban, valamint Szie- bert-pusztán 14 kombájn megkezdte a repce aratását. A gazdaság teljes gépparkja készenlétben van, mivel néhány nap múlva már az olasz búzatáblák aratása is beindul. A Vajszló környéki homokos talajon is napokon belül megkezdődhet az őszi árpa és a kenyérgabona betakarítása. szágok azon politikusai részéről, akik készek elismerni a világ realitásait. Távlataiban érezhető majd annak a jelentős együttműködési megállapodásnak a hatása, amelyet csütörtökön írtak alá a Megyei Tanács V. B. üléstermében a Baranya megyei Tanács és a Pécsett működő hat felsőoktatási intézmény között. Bár a tanácsnak eddig is voltak kapcsolatai az egyes intézményekkel, első ízben szabályozzák pontos szerződések az együttműködés céljait, tartalmát Az ünnepélyes aktuson megjelent Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára. Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke bevezetőjében röviden vázolta a megállapodások célját, szükségességét. A tanács abból kiindulva köti a megállapodásokat, hogy látja a Pécsett működő felsőoktatási intézmények szerepét Dél-Dunántúl, sót, az egész Dunántúl szakemberképzésében, s ezeknek az intézményeknek a hatását a megye társadalmi, szellemi és közéletében. Mint Horváth Lajos elmon© A Központi Bizottság nagyra értékeli és támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram eredményes megvalósítását. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldhatók tárgyalások útján, ha az imperialista hatalmak is a béke érdekeit részesítik előnyben a nemzetközi feszültséget és a háborús veszélyt növelő lépésekkel szemben. A moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről vallott lenini tanítások gyakorlati alkalmazását példázzák. A megkötött egyezmények és az aláírt okmányok azt bizonyítják, hogy a tárgyalásos politika — az alapvető érdek- és nézet- különbségek ellenére — alkaldotta, a szerződések keretet biztosítanak ahhoz, hogy a tanács szakigazgatási szervei, valamint a felsőoktatási intézmények egyes tanszékei, intézetei konkrét megállapodásokat kössenek egymással. A szerződésekben foglaltak megvalósulására két év múlva vissza kell térni, s a szükséges módosításokat is akkor kell elvégezni. Az egyes intézmények vezetői a következő sorrendben írták alá az együttműködési szerződéseket: a Pécsi Orvostudományi Egyetem részéről dr. Boros Béla rektor, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara részéről dr. 5zo- táczki Mihály dékán, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pécsi Kihelyezett Tagozata részéről dr. Hoóz István tagozatvezető, a Pécsi Tanárképző Főiskola részéről dr. Kálmánchey Zoltán főigazgató, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola részéről dr. Juhász Jenő főigazgató és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozata részéről Antal György igazgató. más eszköz a feszültség csökkentésére. A Szovjetunió állhatatos elvi magatartásának köszönhető, hogy sikerült megállapodni olyan bonyolult kérdésekben, mint a rakétaelhárító rendszerek és a hadászati támadó fegyverek gyártásának korlátozása, elősegítve ezzel a fegyverkezési hajsza megfékezését. A kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról, o tudományos és műszaki együttműködésről és más fontos kérdésről folytatott tárgyalásokkal, a megkötött kétoldalú megállapodásokkal, az ellentétes társadalmi rendszerű országok együttműködésének új lehetőségeit tárták fel az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. (Folytatás a 3. oldalon) A szerződések tartalmazzák a kölcsönös tájékoztatás szükségességét, az oktató-nevelő munka színvonalának emelését, a továbbképzési és kutatási feladatok támogatását, illetve a kutatási eredmények felhasználását, a megye számára fontos kutatási témák pártfogolását, a szakemberutánpótlás, illetve a szakemberigények kielégítésének elősegítését. Csak néhány lényegesebb pontot kiemelve: a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem segíti a tanácsi gyógyító- és megelőző ellátást, klinikái együttműködnek a területi ellátás intézményeivel, az egyetem közreműködik a megyei szakfőorvosi szervezet kialakításában, részt vesz az ügyeleti rendszerben. Az Állomás Jogtudományi Kar részt vesz a tanács által kezdeményezett vizsgálatokban, közreműködik a tanácsrendeletek, utasítások előkészítésében, a tanácsi káderszükséglet kielégítését elősegíti. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pécsi Kihelyezett Tagozata a többi között elősegíti a vállalati belső mechanizmus korszerűsítését, az irányítás hatékonyabbá tételére alkalmas módszerek kidolgozását. A Pécsi Tanárképző Főiskolával kötött szerződés szerint mindkét fél fokozott figyelmet fordít a képesítés nélküli nevelők képzésére, a főisko'a részt vesz a pedagógusok és népművelők továbbképzésében, az oktatók és hallgatók kutatási programjainak jóváhagyásakor megkülönböztetett figyelmet fordítanak a megye közoktatásiközművelődési problémáit feltáró témákra. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola többek között a területi fejlesztés tudományos feladatainak végrehajtásához rendelkezésre bocsátja laboratóriumait, számítóközpontját. A Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozatának a tanács segítséget nyújt, hogy résztvehes- senek a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya által végzett népzenei kutató-, gyűjtő- és feldolgozó munkában. Ezen kívül a főiskola hallgatóinak kamaraegyüttesei lehetőséget kapnak, hogy a megye területén felléphessenek. Horváth Lajos ös dr. Boros Béta az okmányok aláírása közben A * * Tegnap írták alá a szerződéseket Egyiiitmiiés a Megyei Tanács és a hat pécsi felsiekiatási intézmény között Csata a gyárban
