Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

4 DUNANTOll NAPLÖ 1972. május 7. Megkezdődtek az Alba Regia- napok Ismét felcsendült szombaton az Alba Regia szignál a fenn­állásának ezredik évfordulóját ünneplő Székesfehérvárott, s magasba szökkent a város kék piros címeres lobogója, jelezve, hogy megkezdődött az ősi vá­ros hagyományos tavaszi ün- , nepségsorozata, oz Alba Regia napok, A kilencedik Alba Regia na­pokat — amelynek az ad kü­lönös jelentőséget, hogy a vá­ros idén ünnepli alapításának ezredik évfordulóját — a város j tanácsának ünnepi ülése nyi- I tolta meg. Az ülésen megjelen- ! teket a Schönherz Zoltán ált. j iskola nyolcvan tagú kórusa köszöntötte Békefi Antal—Bo- rovy József szerzeményével, az „üdvözlégy Alba Regia” című, a város' fennállásának ezredik évfordulója tiszteletére írt kórus­művel, majd Gubics István, a j Városi Tanács általános elnök helyettese köszöntötte a részt- j vevőket. Ezután dr. Tilinger Ist­ván, a Székesfehérvár város | Tanácsának elnöke méltatta az Alba Regia napok jelentőségét, Hangsúlyozta, hogy az idei, ki­lencedik alkalommal megren- í dezett Alba Regia napoknak j különös hangsúlyt ad az, hogy az ősi város az idén ünnepli j millenniumát. A harminc napig í tartó program során 25 ren- : dezvényre kerül sor. Ebből há- i rom politikai-társadalmi, nyolc tudományos, öt pedig művészeti j rendezvény lesz. Az Alba Regia napok első művészeti eseményeként szom- | baton este megkezdődött az 1 „A“ osztályú magyar standard j táncbajnoksáa. Kimagasló pécsi sikerek a dunántúli színházak találkozóján 13 díj közül 8 került Pécsre Vöröskeresztes Világnap Tegnap ünnepélyes ered­ményhirdetéssel és díjkiosztás­sal zárult be Kaposvárott a dunántúli színházak hatodik találkozója. Négy estén át négy különböző stílusú mai magyar dráma részese lehetett a ka­posvári közönség és a szakma, az ország különböző vidéki és fővárosi színházaiból ide sereg- lett színházi vezetők, dramatur­gok, rendezők, színészek és új­ságírók népes csoportja. Dél­előttönként pedig program sze­rint három szakmai tanácsko­zás zajlott le a héten. Az első­ről, a színházak körzetesítésével kapcsolatban már beszámol­tunk. A második témát Színház és közművelődés címmel pénte­ken vitatták meg. öt előadás, vitaindító és négy korreferátum hangzott el, köztük Pécs képvi­seletében Várady Gézáé. Kor- referátumában az új közönség- rétegek megnyerésére, a szín­ház közönségkapcsolatainak el­mélyítésére irányuló törekvése­ket ismertette a pécsi Városi Tanács népművelési csoportve­zetője. A tanácskozáson sok szó esett a színházi élet gyakorla­tának felülvizsgálatáról és en­nek okairól. Nyugtalanító jel­zéseket kapott a színház: kö­zönségkapcsolata meglazult, fehér foltok mutatkoznak nem­csak az ellátottságban, tehát nemcsak földrajzi értelemben, hanem a színházjárók rétegei­ben is. Ezen a jó színház—kö­zönség kapcsolat segíthet, ami­hez mindenekelőtt jó színház szükséges. Másrészt a közmű­velődés javíthat sokat a szín­ház és közönség viszonyán: is­kolákban, művelődési otthonok­ban, és nem kevésbé a megyék Szolnok fennállásának 900. évfordulójára új MÁV állomásépületet kap. Az 1974. augusztus 31-re elkészülő korszerű épületben kapnak helyet o forgalmi helyiségek, az Utasellátó vendégláíóipari kombi­nátja, a posta és egy ezer személyre főző MÁV üzemi konyha, valamint üzemi étterem. A nagycsarnokban 11 pénztár lesz. A szolnoki pályaudvar 2,5 milliárd forintos beruházási költségeiből a korszerű állomásépület mintegy 110—120 millió forintba kerül. kultúrpolitikájában. Sokat tehet érte az amatőr színjátszó moz­galom is, amely megfelelő mű­vészi nívón — önmagával és sa­ját közönséggel — a színházi nevelés bázisa lehetne. A találkozó négy produkció­ját (Kaposvár.• Szent György és a sárkány; Veszprém: A hely­ség kalapácsa; Győr: Macska- játék és Pécs: Falanszter) teg­nap délelőtt szakmai tanácsko­záson vitatták meg. A tanács­kozást a Színházművészeti Szö­vetség megbízásából Molnár Gál Péter vezette. (Ezzel volta­képpen csak a találkozó köz­ponti rendezvénysorozata zárult le. Ugyanis május 4-9. között mind a négy előadást a kapos­vári körzeti színház másik szék­helyén, Zalaegerszegen is meg­tartják.) Megelőzően klubban, szállo­dában, étteremben, majd a ta­nácskozáson is leggyakoribb téma a Pécsi Nemzeti Színház kirobbanó sikere volt. Színhá­zunk a záró előadáson, pénte­ken este lépett közönség elé Hernádi Gyula Falanszterével. ! A rendkívül színvonalas, kitűnő előadás nemcsak szakmai, de ' meglepő közönségsikert is ara­tott. A zsúfolt nézőtéren az első pillanattól érzékelhető volt a darab, a nagyszerű rendezésű előadás feszült légköre, amely : csak a befejezéskor oldódott, j A megrendült lélektani csendet lelkes, őszinte tapsvihar váltot- : ta fel; a közönség hosszon ün­nepelte a pécsi előadás sze- I replőit. Ez az őszinte elismerés ura'ta I a tegnap délelőtti vita felszó­lalásait is. Többen kifejezték: nemcsak szerencsés, de szín­háztörténetünkben is fontos ta- i lálkozás író és színház között a Falanszter bemutatója. Bár I továbbiakat is láthatnánk e ! Hernádi—Sík kettőstől!... Vá- ! mos László főrendező hosszan ; elemezve a produkciót kiemel­te. hogy a ralansztert Hernádi j legjobb írói művének tartja, i (filmjeit is ide értve) és a ki­váló előadás - amelynek vola- ' mennyi szereplője pontosan azt 1 nyújtotta, amit az eaész meg­kívánt — méltán európai rangú 1 teljesítmény. Ellenpólusaként, a győriek Macskajáték-előadását ! a vitában, egyhangúlag értéksl- ! hetetlenül rossz, készületien pro- i dukciónak minősítették. A kaposváriak fiaskóját (Szent | György és a sárkány) jó részben i az első lépésnek tulajdonítot- | ták a szakemberek. Az effajta költői drámák színrevitelének | nálunk valóban nincsenek meg­felelő előzményei még; a ren- I dezö szép és imponáló törek- I vese különböző okokból nem j tudott megbirkózni az egyéb­ként nagyszerű irodalmi-drámai anyaggal. A veszprémiek A hely­ség kalapácsa bemutatója sike­res, jóízű, harsány népi-vásári komédia volt. Egészében a találkozó jól megfelelt a várakozásnak, si- ! kerrel teljesítette nemes külde­tését: fórumot adni a mai ma­gyar drámáknak; találkozni, be­szélgetni, vitatkozni színházmű­vészetünk fejlődésének szolgá- I latoban. Egyetlen nagy hiányos­sága azonban megoldásra vár még. Az, hogy ne csak a vezető szakemberek, de a négy színház művészei is aktív részesei legye­nek a négynapos találkozásnak. BefejeTéstjj kiosztották a ta­lálkozó díjait. A 8 tagú zsűri (Abody Béla, Sózó László, Já­nosa Lajos, Molnár Gál Péter, Ráday Imre, Rostás Károly, Vá­mos László és Zsurzs Éva) a leg­jobb produkció díját, (egy so­mogyi habán népi kerámia pad­lóvázát), a Pécsi Nemzeti Szín­ház Falanszter eiőadásának ítél­te oda. A díjat Nógrády Róbert igazgató vette át. Az összesen 13 díj közül nyol­cat pécsi művészek, a Falansz­ter szereplői hoztak el. A leg­jobb rendezését Sik Ferenc; a díszlettervezését Pintye Gusz­táv; a jelmeztervezését Vágó Nelly, a koreográfiát Tóth Sán­dor. A legjobb női alakítás dí­ját Majczen Mária (Veszprém) és Tímár Éva, a legiobb férfi alakítás díjait pedig Győri Emil és FLoll István kapta meg. A díjakat — emléklapot, plaket­tet, népi kerámia tálat és pénz­jutalmakat — Rostás Károly, a Kaposvári városi Tanács elnöke nyújtotta át. Wallinger Endre Május 8., — Vöröskeresztes Világnap. Az emberiséget számtalan csapás sújtja, amelyek külön­böző fokú szenvedéseket okoz­nak. Az öt világrészen élő kü­lönböző fajhoz, nemzetiséghez, valláshoz, társadalmi réteghez tartozó több mint 224 millió fia­talt és felnőttet tömörít az az összekötő kapocs, amit a Vö­röskereszt, Vörös Oroszlán és Nap jelent. Ezen szervezetek mindegyike törődik embertár­saival, segítséget nyújt a baj­bajutottaknak, igyekszik min­dent elhárítani, ami veszélyt jelent az emberek számára: nélkülözést, betegségeket, erő­szakot, természeti csapásokat — hogy csak néhányat említsünk a földünket fenyegető veszé­lyek közül. Ez a különböző rétegekből álló emberi erő összetartóan át­hidalja azokat a szakadékokat, amelyeket a nemzetek közötti konfliktusok, vagy egyes orszá­gokon belül szembenálló cso­portok, a javak egyenlőtlen el­osztása és még számos ok miatt keletkeztek. A Vöröske­reszt, a Vörös Oroszlán és Nap kapocs azok között akik szen­vednek és azok között akiket a baj elkerült. Nagy szerepe van például az elemi csapások sújtotta emberek megsegítésé­ben. Dolgoznak az ápolást igénylő sérültek, hajléktalanok érdekében — közvetítő szerepet töltenek be a bajbajutottak és a segíteni kész emberek között. A Vöröskereszt tevékenységét semmiféle határ nem korlátoz­za. A Vöröskereszt a megosztó szenvedélyekkel, gyűlölettel szembeállítja az együttérzést, a segíteni akarást. Tevékenysége alapvetően a béke, a népek közötti közeledés és megértés felé irányul. Nagyon gyakran egyesíti azt, amit a háború szétszakított: például segít a családok egyesítésében. Ezeket a feladatokat égyedül o Vörös- kereszt oldhatja meg semleges közvetítőként. A feladatok amelyeket a Vö­röskereszt, a Vörös Oroszlán és Nap megoldani igyekszik, na­gyon változatosak. A már em­lített tevékenységeken kívül so­kat fáradoznak az elsősegély- nyújtással, a balesetmegelőzes- sel, egészségügyi neveléssel, anya- és gyermekvédelemmel, véradással és betegápolással is. Minden esetben emberi éle­tek megmentéséről, megóvásá­ról, embertársaink egészségé­nek vagy jólétének védelméről van szó. Ezek a feladatok vég­eredményben szoros kapcsola­tot teremtenek azok között, akik végrehajtásuk érdekében egyesítik erőiket. A fiatalok is bekapcsolódnak ebbe a széles szolidaritási lánc­ba. Munkájuk révén így is hoz­zájárulnak a nemzedékek kö­zötti kapcsolatok elmélyítésé­hez. Megyénkben is fáradhatat­lan munkát végez a Vöröske­reszt, aktívái mindenütt ott van­nak ahol segíteni, gyámolítani kell. A Vöröskeresztes Világna­pon öt világrész vöröskeresztes dolgozóit köszöntik az emberek, Montreal, New York, Boston Á pécsi bőrök a tengerentúlon Interjú Bérei Pállal, a Pécsi Bőrgyár igazgatójával Ozletszerző körúton járt Ka­nadában és az Egyesült Álla­mokban Bírd Pál, a Pécsi Bőr­gyár igazgatója és dr. Bartos István, a BIVIMPEX (a bőrgyá­rak közös export-import vállal­kozása) export osztályának ve­zetője. Közel 17 ezer kilométert repültek. Hazaérkezésük után Bérei Pállal beszélgettünk az utazás eredményeiről. — Még o párizsi bőrhéten folytattunk megbeszéléseket tengerentúli ruhagyárakkal. Be­jelentették igényeiket, s most ennek a részletes megbeszélé­sére utaztunk a tengerentúlra — mondotta Bérei Pál igazgató. — Kanadában tíz céget, az USA-ban kilenc céget kerestünk fel, jártunk Montrealban, New Yorkban és Bostonban. Ami a kanadai piacot illeti, az Euró­pában elért magas árat nem tudjuk érvényesíteni, mert a ja­pán és a jugoszláv konkuren­cia itt érvényesül a legjobban. Dömpingárukkal jönnek. Ennek ellenére azok o cégek, amelyek a minőségi finomárut igénylik, vásárolnak tőlünk bőrt. Az ame­rikai piacon is keresettek o ru­házati bőrök, igénylik a magyar bőröket, de itt termékeinket 25 százalékos importvám sújtja. Nem vagyunk versenyképesek. Mivel Európában is jól el tud­juk odni bőreinket, anyagi ál­Virágok — anyáknak Futó találkozás volt ugyan, hirtelen jött, csak úgy napsütés­ben. Réglátott hajdani osztály­társam, kicsit meghízott, ko­pasz lett. Megráztuk egymás kezét, megbeszéltük a fonto­sabb dolgokat, aztán egyszer­esük azt kérdeztem: — Igaz is . . . mondd, te mi­vel kedveskedsz anyák nap­jára? Furcsán nézett tóm, mintha nem lennék normális Egyetemista fiú, később kért rá, hogy ne írjam ki o nevét. — Mikor írtál édesanyád­nak? — kérdeztem. .— Hát. . , . Őszintén szólva, amikor két napot késett a pénz. — és mikoi írsz legközelebb? Eltűnődik, — Mielőtt hazamegyek — Hét végére haza mész? — A, most nem, — Táviratozol talán? Meglepődik. — Minek? — Anyák napja lesz . . . * A Janus Gimnázium 111. C. osztálya angolosai a folyosón várakoznak — még nincs te­rem, a tanárnő sem jön. — Ki tudja, milyen nap lesz holnap után? Tűnődnek, Váratlanul jött a kérdés. Aztán jönnek a vála­szok. — Vasárnap, — Vásár is lesz — mondja a másik. Végül egy bizonytalan hang, a csoport közeléből, — ... anyák napja . . Fellélegzenek, amikor látják, hogy erre voltarrt kíváncsi, De tovább faggatom őket. — Beszéltetek mostanában erről az iskolában? — Nem. — Osztályfőnöki órán sem? — Mostanában nem. Kanyarítok egyet az irányon. — Mi lesz a meglepetés, vagy a köszöntés? Egyöntetű a válasz: — Virágot veszünk közösen az osztályfőnöknek .., — És édesanyátokat hogyan köszöntitek? — Virággal , , * Hetedik „A” német tagoza fosok. Schranz Richárdné az osztályfőnök — a felső tago­zatban az ő dolga az anyák napjáról való megemlékezés. — Mór ötödiktől kezdve min­den évben egy kis műsort ren­dezünk anyák napjára, eljön­nék a mamák és nagymamák, de a papák is. Mindenki készít egy kis ajándék-virágokat, a műsorban pedig mindenki fel­lép. Beszéd is lesz .., Igazi ünnepség. A belvárosi iskola apróságai — elsősök — a napköziben büszkéikednek. — Tulipántot csináltunk — mondja egyikük. A „tulipánt" szép, színes pa­pírból ragasztották az anyu­káknak, — Verset is tudtok? Már szavalja is egy másik, — Ki írta? Csönd lesz, aztán egyiköjük- nek mentőötlete támadt. — Géppel írták , . . Aztán jön az adu, az ellen nincs vita: — Az írért o Kopcsányi rnondjo , , Az óvódások körbeáilrtak, s már zúg is a kórus: . .Morzsára, búzára Visszaszállnék Anyám ablakára . . .” Weöres verset tanultak. Szép. A picik áilnak anyjukhoz a lenközelebb. Kompi* Péter dozatok árán nem akarunk na­gyobb mennyiségeket a tenge­rentúlra küldeni. Ez túlságosan drága lenne. Ennek ellenére a nagyobb bőrruházati cégekkel tartjuk a kapcsolatot, hogy a védővám esetleges feloldásakor meg tudjunk jelenni nagyobb mennyiségekkel. Egyébként üz- ■ Jetet is kötöttünk, a BIVIMPEX a második félévben egymillió dollár értékben 200 ezer négy­zetméter bőrt szállít a tengeren­túlra. — Milyen az amerikai bőr- j ipar? — A New York-i Hilton Szál- i lóban véletlenül elkaptuk a ' nagy amerikai bőrgyárak szo­kásos évi kiállítását. Sok újdon­: ságot nem láttam. Uralkodnak a korrigálás nélküli, tehát fedő­lakkal nem, csak anilin festék­kel festett, tömött, nagyon pu- j ha fogású cipőfelsőbőrre alkal­mas marhaboxok. Ezenkívül egy csomó préselt bőr. Szépek a termékeik. — A bőrből készült ruházat \ tehát Amerikában is reneszán­1 szót éli. — Igen, Nagyon felment a ; kereslet. A nadrágtól az ingig, I mindenféle férfi és női holmi készül bőrből. Főleg velourból, de nappából is. Bemutattuk a pécsi nappát és a magas ár el- j lenére próbaszállításokat kér- j tek. Nagyobb tételek szállításá- ' ra azonban nem vállalkozha­tunk, mert nyersbőreink színol- i dalának minősége, annak hibái j (rühesség, trágyamarás, karco­lások) nem teszik lehetővé a | gyártást. Hizlaldáinkban ugyan­is egyáltalán nem törődnek a bőrök színoldalának megvédé­sével. Más országokban, pél - j dóul Dániában fertőtlenítő fo ; lyadékon keresztül úsztatják a sertéseket, vagy hetente szap­panos vízzel locsolják, hogy szép legyen a bőrük. Egyébként j itt jegyezném meg, magunknak | mondva, nagyon kell vigyázni j a szállításoknál a bőrfelületek ' egyenletességére, hogy a szín j megfelelő legyen. Es természe- | tesen a szállítási határidőre, j Aki egyszer késik, azzal többet nem áll szóba a ruhagyár. — Utazása sórán mi ragadta j meg a legjobban? — A telefon és a lift, Mónt- realból felhívtuk New Yorkot, az valami nyolcszáz kilométerre van onnan, tárcsáztunk vagy tíz számot és 20 másodperc múlva már beszéltünk az illetőve!. Itt a gyárban sokszor még gyá­ri vonalat sem kapok. Egyetlen rossz lifttel sem találkoztam. A szállodában a liftek program- vezérlésüek. Egyben vagy 14 ember is elfér, levegőjük lég­kondicionált és telefon van ben­nük, ha netán elakadna. Mi a 33. emeleten laktunk és 25 má­sodperc alatt jutottunk fel. Az autóforgalom hihetetlenül nagy, csupa óriási kocsi fut. Azért olyan nagyok, hogy karambol esetén ne legyen nagyobb baj. A sebességváltós kizárólag au­tomata, másképp nem győznék a kapcsolásokat. Technokrata társadalom, ahol a technika és o doilárhajszolás a minden. Ebben nem ismernek se istent, se embert. Teljesen hiányoznak az emberi érzések. És nagy a bizonytalanság. A szállodában a zár mellett még egy riglí is van belül, s kérik a vendégeket, ha otthon vannak, saját érde­kükben a riglivel is reteszeljék be az ajtót. A tévében állan­dóan teherautóvezetőket meg kamionvezetőket keresnek. Ke­vés a jelentkező. Veszélyes szakma, a hosszú utakon félnek a támadásoktól. Saját szemem­mel láttam — jegyezte meg in­terjúm végén Bérei Pál —, amint az utcán egy fiú fényes nappal addig vert egy férfit, amíg a szerencsétlen bele nem nyúlt a zsebébe. A fiú eltette a tízdol­lárost és szalutált: thank you, Mister. . . Miklósvárí Zoltán * KÜLFÖLDI VENDEGEK A BUDAPESTI NÉPFRONT BIZOTTSÁGNÁL Az euiópai biztonság hetére Magyarországra érkezett külföl­di delegációk szombaton meg­látogatták a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságát. A láto­gatáson részt vettek a Nemzet­közi Béke Intézet képviselői, továbbá a szovjet, a finn, a csehszlovák, a lengyel és e Német Demokratikus Köztársa­ság küldöttsége. Jelen volt Harmati Sándor, az európai béke és biztonság magyar nem­zeti bizottságának tagja, a szo­lidaritási bizottság elnöke el­nöke és Terényi István, az OBT álelnöke * *

Next

/
Thumbnails
Contents