Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
1972, május 7. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 , Közepes adottsággal kiváló eredmények Országos első lett a pogányi Tavasz Tsz Pécs közelében, de igen kellemetlen domborzati viszonyok között, 11 aranykoronás, meglehetősen gyenge földeken gazdálkodik, nem egészen 3 ezer holdon a két falu Pogány és Kökény lakosságát magába foglaló pogányi Tavasz Tsz. A megye egyik legfiatalabb szövetkezete, tavaly ünnepelte megalakulásának tíz éves évfordulóját. Az elmúlt évi gazdálkodási eredménye és az előző három évi fejlődési dinamizmusa alapján a speciális kategóriában — maga mögé utasítva olyan tsz-eket, mint például o közismert sasadit -, 10 787 ponttal megszerezte az országos elsőséget, elnyerte a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet és a Minisztertanács vándorzászlaját. közös vagyonának 80 százaléka is tehermentes, tehát tiszta vagyon. Ez a tsz is főként saját erejéből fejlesztette üzemét, s az elmúlt évben már bankhitel felvétele nélkül gazdálkodott. A gépesítés, a korszerű technológiák alkalmazása terén is élen jár a szövetkezet. És ami szintén közös vonás és talán döntő körülmény ebben a szövetkezetben is: ismeretlen dolog a vezetők fluktuációja. A tsz vezetőgárdája a megalakulás óta irányítja a gazdaságot és hivatása magaslatán teszi ezt. Ezt a tsz-t nem hagyják ott a szakvezetők sem, odakötődnek és kibontakoztatják képességeiket. Jól szervezett üzem, hol minden döntés átgondolt, megalapozott, noha a gyengébb termőhelyi adottság gyakoribb változtatást, kockázatvállalást tesz szükségessé. És a vezetőség a tagság teljes bizalmát élvezi. A tsz csak 10 éves és nagyon lentről kezdte. Az 1964-es egyesülés előtti időben Kökény a megye legrosszabb termelőszövetkezete volt. Ma a két faluban 491 embert tart el a szövetkezet. Tavaly az egy 10 órás munkanap értéke meghaladta a 108 forintot, az 1 tagra eső éves jövedelem pedig 19 580 forint volt. Pogány ma országos hírű tsz, nem a kiváló cím tette egycsapásra azzá, hanem értékes tenyészállatai, kitűnő ipari termékei azok a produktumok, amelyeket eddig felmutatott. Adottságai alapján csak egy átlagos üzem szintjét nyújthatná, hogy mégis kiváló lett, az annak köszönhető, hogy lehetőségeinek úgyszólván maximumát képes nyújtani. — Rné — Rendelkezés a munkások továbbképzési rendszeréről A munkások továbbképzési rendszere fejlesztésének általános elveiről S2ÓIÓ múlt évi kormányhatározat nyomában napvilágot látott a munkaügyi miniszter ezzel kapcsolatos rendeleté. A rendelkezés főképpen a szakmunkásokra terjed ki, azonban a betanított és a segédmunkások továbbképzésére is felhívja a figyelmet. A továbbképzés alapvetően vállalati feladat, hiszen az a munkahelyek igényéből fakad. É^nen ezért a vállalatok kötelesek gondoskodni a munkásaik továbbképzéséről. Vállalati feladat a továbbképzési terv elkészítése, a továbbképzés szervezése, lebonyolítása, a feltételek megteremtése csakúgy, mint a megfelelő erkölcsi-anyagi ösztönzés kialakítása, hogy vonzóvá tehessék a továbbképzést a munkások számára. A dolog érdekessége, hogy Pogány végeredményben a hagyományos kategóriában indult Lippóval egy területi besorolásban s mint most utóbb kiderült, hasonló eséllyel is. Azonban időközben Pogányt jelentős, 30 százalékot meghaladó ipari tevékenysége miatt mezőgazdasági-ipari termelő- szövetkezetté nyilvánították. Az új terminológia szerint ide tartoznak azok a szövetkezetek, amelyeknél az ipari tevékenység aránya a bruttó termelési érték 30—50 százalékát teszi ki. Nos, Pogányban ez az arány 38 százalékos, s ez abból adódik hogy ipari üzemében évi 20—22 millió forint értékű sertés önitatókat gyárt az ISV és az agárdi AGROKOMPLEX által tervezett nagy iparszerű sertéskombinátokba belföldre és exportra. Ez a legutóbbi Országos Mezőgazdasági Kiállításon III. díjat nyert termék mintavédelmet élvez, igen keresett cikk, négyféle típusban készítik, tavaly 60 ezer darabot gyártottak s az idén már Csehszlovákián kívül Bulgáriába és Lengyelországba is exportálják. E tevékenysége folytán került Pogány a speciális kategóriába, ahol a területi kategória mór nem számít. Ettől függetlenül épp olyan sokféle követelménynek kell maximálisan megfelelni az elsőség eléréséhez. Amit a termőhely nem tud megadni azt pótolni kell a leleménynek, az okos és felelősségteljes vállalkozásnak, a szakértelemnek. A növényi hozamokban Pogány sosem veheti fel a versenyt a lippói tsz-szel, nem is lenne szerencsés a kettőt összehasonlítani, de a 18,7 mázsás tavalyi búzatermésük magasabb a szövetkezetek országos átlagánál. Állattenyésztési eredményeik azonban kiválóak. Csak míg Lippó kifejezetten árutermelő üzem, a pogányi tsz tenyésztéssel foglalkozik. Korszerű bábolnai mintájú baromfitelepén kanadai Shaver és amerikai Dekalb szülőpárokat nevel, összesen 25 ezer darabot, s a tenyésztojásokai a Bolyi Állami Gazdaságnak adja el, évi 5 millió darabot. Ezen kívül a tsz, mint a KA—HYB társulás tagja hibridsertés- tenyészanyagot állít elő. Ez a hibridsertés magas vágóipari értéke miatt nagyon keresett, tavaly 103 hazai nagyüzemnek szállítottak már KA-HYB tenyészkanokat, darabonként átlag 9—10 ezer forintos, tehát igen magas áron. Ezen kívül több országba exportálnak KA- HYB sertést: a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Jugoszláviába, sőt az NSZK-ba is. Az állomány nem nagy, de rendkívül értékes. Az országban egyedül Pogányban tenyésztik az Egyesült Állomokból importált ún. négysonkás Lacombe sertésfajtát, amit tiszta vérben tartanak fenn és a hazai állomány feljavítására használják. Az ipari üzem mellett az állattenyésztés jelenti a legfőbb bevételi forrást, tavaly 17,5 millió forintot hozott az ágazat. Ehhez jön a háztáji 6 milliós bevétele. A halmozatlan termelési érték Pogányban is meghaladja az 50 millió forintot, nem sokkal marad el lippó mögött. Más tekintetben is fellelhetők közös vonások, a vagyoni helyzetben például, A pogányi tsz Vasas-bányán nem történik se Egy sima hétköznap Vasasbányán. Hiába kérdem az aknaudvaron jártomban-keltem- ben: mi újság? Csak vállukat vonogatják a bányászok. Mi lenne: dolgozunk, mint máskor. Az ablézolás (műszakváltás) közbeni beszélgetések jutnak eszembe: volt valami különös? Semmi. Megszakadt a főte, de sicht végére felfogtuk, a Rudi leverte a kezét, ja és kaptunk valami kis célprémiumot... Vasas-bányán mór nem újság a rekonstrukció, lassan megszokják az ideiglenes aknatornyot a régi légakna helyén. Az sem különös, hogy hús- ,vét óta lángokban áll egy fejtés. Láttak már Vasason nagyobb tüzet is, bár a főmérnök azt mondja: — A gát fehéren izzott belül, még az iszapoló csövünk is elégett. 150—200 csille pernyét több tonna mésztejet nyomattunk már a gát mögé. Gátolunk, iszapolunk - mindig a legsürgősebb pontokra összpontosítjuk az erőket. Ki kell ezt a területet iktatni, megadta amit vártunk tőle. Közel 3Ó0 ezer tonna szenet lefejtettünk itt. Szóval nincs különös. Igaz, elnyerték az Élüzem címet, április 18-án Vasas-bánya elsőízben termelt 210 vagon szenet, s most elsőízben működik egy olyan koncentráció, ahol a bányászok még nem is láttak csillét. De hót a vasasiak ezt nem tartják „annyira" különösnek. A külfejtésben valósággal szétszedik a hegyet - a bányából kiszállított meddőből meg másikat építenek. Két ilyen vulkánra emlékeztető hegyorom között kapaszkodik az út fel az aknára, a külfejtés krá- terából meg az útról aprónak tűnő sárga dömperek másznak fel a szerpentinen. A főmérnök irodájában kiderül, hogy 10 tonnás Rábák azok a kis játékok ott a hegyoldalban. Az Élüzem cím elnyeréséről beszélgetünk : — Az elmúlt évben 527 619 tonna szenet termeltünk, de a tervünk ennél magasabb volt. Ennek ellenére elnyertük a címet. Minden más mutatót teljesítettünk. A szén megengedett hamutartalma 36.9 százalék volt, mi ennél jobb minőségi szenet termeltünk, (gy aztán a tervezett 243 forint 90 fillér helyett 245 forint 70 fillér , tonnánkénti árbevételt értünk j el. Az önköltség 260,13 forint | helyett 247,02 forint volt, bal- eset pedig hosszú évek óta először esett a megtűrt 1600-as szint alá. A fejtési teljesítmények 6,3 tonna'műszakra emelkedtek. Az idei tervünk pedig már közel 7 tonna műszak ... Gergő György főmérnök szinte eláraszt a számokkal, pedig jobban érdekelne, hogyan sikerült a beilleszkedés az új munkakörbe? Amikor 1970-ben kinevezték, még voltak akik emlékeztek a cserkészkalapos lóvezető gyerekre Pécsbányán, Azt mondták ügyesen lovazott, meg főmérnökhelyetlesnek is | jó volt, hiszen a főmérnök so- I kát betegeskedett, s mindig jól helyettesítette. — Hát igaz... 25 éve Pécsbányán kezdtem a bányamunkát takarítógyerekként, 16 éves voltam amikor a Hajek hozta az új márkát — csillés lettem. Aztán hogyan-hogyansem szak- érettségi, egyetem, 1961-ben meg kineveztek főmérnökhelyettesnek. A Vándor Feritől nagyon sokat tanultam. Ritkaság, hogy egy üzemvezető ilyen önzetlenül bevezesse az embert mindenbe, mint ő. Igaz, bízik is bennem. Két hónapja beteg, de nyugodtan itt hagyta az üzemet, pedig amikor egészséges szinte éjjel-nappal itt van. A Vándor Feri nem éppen mai gyerek, de gondolkodásában fiatalabb mint bármelyikünk. — Ezt az Élüzem címet nem volt könnyű ám elnyerni. A múlt év elején akármihez is j kezdtünk, semmi sem sikerült. \ Két napos, meg két hetes fej- j ] téseink voltak. Egy negyed esz- | tendő alatt 12 fejtést kellett átépíteni, Volt olyan, hogy a lég - ] vágat is, szállítóvágat is szén- j ben volt, a fejtésben pediq | csak követ találtunk. S most? Az első szint D-i koncentrációból napi 800 tonna szenet termelünk. Akkora az mint egy borsodi üzem. Az elővájások- ban markolókkal rakodunk, és kaparok, gumiszalagok viszik el a kőzetet, szenet. A vágatokban nincs is vasút beépítve i — szóval egy korszerű kis bánya. — Persze van feladat bőven erre az esztendőre is. A második félévben már 240 vagon szenet kellene naponként termelni . . . Szontan József főmérnökhelyettes félbeszakítja beszélgetésünket: a főmérnököt várják, a jövő havi munkahelyeket és fel- ] adatokat beszélik meg o mű- ‘ szakiakkal. A rekonstrukcióról úgyis Szontag József tud a legtöbbet - az ő kezében futnak össze a 100 milliós munka tennivalói. A légaknából kiépítették a régi aknaszerelvényeket, s nemsokára megkezdődik az akna ótfalazása. Nagyon örülnek, hogy a csúszós, korhadt gerendák kiszerelés? közben nem történt baleset. Egy kicsit ugyan a nagy óvatosság miatt késik is a munka, de hát a biztonság a legfontosabb. Miközben az egykori légakna helyén, az ideiglenes aknamé- [ lyítő torony tövében beszélgetünk, mellénk szegődik Vokó János, bányaműszaki felügyelő. |- Ez -egy igazi családias üzem. Nem kell itt kétszer kiadni utasítást, elsőre is megcsinálják. De nem azért, mert j a bányahatóság utasítása - saját maguk és az üzem érdekében. Felettünk monoton egyhangúsággal gördülnek a csillék. Egyszer egy bányász azt mond- i ta a kötélpályára: olyan ez mint egy nagy rózsafüzér, ha 2000 csille elmegy felettünk, megvan a napi miatyánk . . . Lombosi Jenő — Mészáros Imre kiállítása a Tanárképző Főiskolán. Teqnap, j szombaton délben Soltra Elemér | festőművész megnyitó szavaival új kiállítás nyílt a főiskola klub- I jóban. Ez alkalommal Mészáros Imre mutatkozott be grafikáival. A IV. éves biolóqio-raiz szakos tanárjelölt 31 alkotását vonultatta fel — bemutatva eddiqi munkásságát. — A kiállítás két hétig tekinthető meg. — PIK-újság. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat „üzemi híradó" címmel házi újságot jelentetett meg. Pécs jelene és jövője E gy kép jut eszembe. Vasárnap, Koradélelőtt, verőfény, Egy jólöltözött férfi leszalad a Kodály Zoltán utcai házak egyikének lépcsőjén, kitárja a garázsajtót, s kihajt vadonatúj kocsijával az utcára. Dudál, s már jön is az asz- szonyka a gyerekekkel. Csomagok, színes labda. A férfi elébük siet, a legrövidebb úton, — „toronyiránt”, át az aprócska parkon. S ugyanezen az úton jön az egész család: magabiztosan, jókedvűen — semmit se nézve ... A Tudomány és Technika Házában egy héttel ezelőtt kiállítást nyitott a Városi Tanács végrehajtó bizottsága — Pécs jelene és jövője címmel, s ez a kis történet most a nagyszerű makettek, csodálatos épület-kompoziciók és szívet- gyönyörködtető park-tervek láttán jutott az eszembe. Szép ez a város, s még sokkalta szebb lesz, de sokszor valahogy olyan érzése van az embernek: túlságosan is természetesnek, magától értetődőnek vesszük mindezt. Ez a kiállítás páratlan a maga nemében. Páratlan, mert rendkívül igényesen rendezték meg, s páratlan azért is, mert Pécsett — sajnos — nem nagy a hagyománya az ilyen „előrebeszélés- nek". Ez a kiállítás már megvalósított, most épülő és csak a tervek, az álmodozás szintjén létező épületeket, városnegyedeket, városképi együtteseket állított egymás mellé, s ezzel nemcsak színessé, de izgalmassá is vált. Vajon mi valósul meg mindebből? — kérdezi a lelkes szurkoló várakozásával a látogatók többsége, s ezzel el is érték a rendezők legfőbb célkitűzésüket: a célokkal való azonosulást, Információ és érvelés, mozgósítás és polémiára való felhívás ez a kiállítás. Eszembe jut, mekkora vihart kavart a hír: Balatonfüreaen kivágják a tóparti fasort, vagy ezt megelőzően micsoda vita támadt Pesten az újjáépítés alatt álló Vigadó körül. Mi legyen, milyen legyen? — Százak vagy talán ezrek mondtak véleményt, az ügy betört a sajtó hasábjaira, eljutott a Parlamentig, Micsoda nagyszerű fellobbanásai voltak ezek a viták a nemes töltésű lokálpatriotizmusnak, s micsoda segítség azoknak, akiknek dönteniük kellett! Pécsett nem divat a vita. A volt hadapródiskola átépítésének megkezdése előtt elhangzott ugyan néhány gyengécske ellenvélemény, de ez esetben ez csak azt bizonyította: az emberek többsége nem tudja, mi történik körülötte. Az ami felváltotta a régit összehasonlíthatatlanul értékesebb, s szebb is —, de hát ki tudta akkor, az új egyetemi tömb megkezdésekor, hogy minek a számára készítenek helyet a faldöntő brigádok? Péntek dél van, a kiállítási terem azonban most sem üres. Diákok, öreg nyugdíjasok, mesz- sziről jött idegenek nézegetik a képeket, vitrineket, s hogy milyen izgalmas, mindenkit érdeklő dolog is a jövő megidé- zése, mi sem bizonyítja jobban, hogy itt van Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnöke és dr. Vértes Tibor, a végrehajtó bizottság titkára is. Nem hivatalból, nem kísérettel — egyszerűen csak azért — mert pécsiek. Nézelődnek, vitába keverednek egy idegennel. Pécsnek 2000-ben 190—210 ezer lakosa lesz. A növekedés nemcsak azt jelenti, hogy új lakótelepek születnek, de azt is, hogy át kell alakulnia a réginek is. A Budai városrész makettje előtt állunk. 5254 lakás épül itt —> de ehhez 1902 lakást kell lebontani. Tizenkilencezer ember kap új otthont — de ez azzal jár, hogy a táj egész képe változik. Szép lesz? Ez az egyetlen járható út? — kérdezi magában az ember, s közben — jól lehet észre sem veszi —, „városatyává" lesz. Érvel, lelkesedik, vitatkozik. Persze praktikus oldala is van ennek a kiállításnak. A lakosság egy jelentős része ma olyan körülmények között él, melyek nem tarthatók fenn soká. A város vezetői és a tanácstagok fogadóóráin a kérdezők túlnyomó többsége a szanálások helye, üteme iránt érdeklődik, vaav a szociális intézmények bővítését sürgeti, de nagyon jelentős rétegeket foglalkoztat az a kérdés is: milyen lesz a város úthálózata, jövőbeni közlekedési rendje? Mindezekre a kérdésekre a kiállítás szemléletes és pontos választ ad, úgy is felfogható tehát ez a rendezvény, mint egy újszerű, igényes, minden eddiginél tömegesebb fogadóóra. P écs ma — népességét te• kintve — a harmadik leg- nagyob vidéki város. Nemcsak megyeszékhely, de regionális központ is. Kiemelt felsőfokú központ funkcióját a jövőben tovább erősítik, s ez továt}t}jVOJ, komoly fejlődést feltételez, illetve igényel mind a váfos közintézmény-hálózata, mind a város által reprezentált szellemi kapacitás vonatkozásában. A kiállítás beszédesen érzékelteti ezt a szellemi gazdaságot is: Pécs ma mérnökök, tudósok, művészek százainak ad otthont. Jóleső érzéssel távozik az ember a kiállítás megtekintése után. Szép ez a város, büszkék lehetünk ró. De a látottak akaratlanul felvetnek egy kérdést is. Nem túl kevés-e az, amit adunk magunkból, ahhoz képest, amit várunk? A lokálpatriotizmus nem elavult, nem korszerűtlen érzés. A fejlődés pénzkérdés, de nemcsak az? Egyedül kevés a pénz. Egy várost ugyanis csak lakói szeretető, bölcsessége és áldozatkészsége tehet igazán széppé és naggyá. Békés Sándor Az újpetrei Petőfi Tsz nyerte meg a területi gazdálkodási versenyt A Duna- és Karasica-menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének 1971-es gazdálkodási versenyére 32 tag-termelőszövetkezet nevezett be, Már hagyomány, hogy a szövetség minden évben meghirdeti a taq-termelőszövetkeze- tek gazdálkodási versenyét. A verseny célja, hogy még nagyobb gazdasági eredmények elérésére serkentse a tsz-eket, szélesítse a szocialista-brigád- mozgalmat, a munkakörülmények további javítására ösztönözze a gazdaságokat, A termelőszövetkezetek eredményei, a versenybizottság javaslata alapján a szövetség elnöksége és a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága megállapította és jóváhagyta a szövetség 1971. évi gazdálkodási versenyének sorrendjét. A versenyt és a győztesnek járó 15 ezer forintot, valamint az oklevelet az újpetrei Petőfi Tsz nyerte meg. Második helyre a som- bereki Béke őre, a harmadik helyre pedig a mohácsi Új Baráttá Tsz került. A szövetség elnöksége értékelte a termelőszövetkezetekben dolgozó szocialista brigádok vállalásainak teljesítését is. A legjobb öt szocialista brigád — a turonyi tsz gépesítési, az újpetrei tsz sertéstenyésztő, a lippói tsz baromfinevelő, a pogányi és a bolyi tsz gépesítési brigádja 1000—1000 Ft pénzjutalomban és elismerő oklevélben részesült. A Tsz Szövetség az elmút esztendőben másodízben hirdette meg a tagtermelőszövetkezetek munkavédelmi versenyét, amelyet ezúttal a hosszú- hetényi tsz nyert meg, Második a kisharsánvi, harmadik pedig a nagykozári termelőszövetkezet lett. A különböző versenyek díjait a közel:ö"öben ünnepélyes keretek között adiák át a legiobb eredményt elért termelőszövetkezeteknek és szocialista brigádoknak, (Mécs) V é * i
