Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

1972. május 24. DUNÁNTÚLI NAPLÖ 3 A községi krónikaírás első évének félideje előtt Páratlan forrásérték a jövő számára A Baranya megyei Tanács 44/1971. V. B. sz. határozata alapján a megyében ez év ja­nuár 1-től kezdve intézménye­sen bevezetésre került a króni­kaírás. A munka beindulásától már csaknem 5 hónap telt el, ezért érdemes számot vetni ar­ról, hogyan zajlott le a közsé­gekben ez az idő, melyre első­sorban a szervezés, a munka beindulása volt a jellemző. A községi tanácsok vb-titkárainak nem volt könnyű dolguk, ami­kor ki kellett választaniok a megfelelő személyeket, hisz olyan krónikaírókat kellett ta- lálniok, kik jól ismerik a falu életét, jó a kapcsolatuk a fa­lu politikai, gazdasági és kultu­rális életének vezetőivel, ugyan­akkor széles a látókörük, kellő ítélőképességgel, kritikai érzék­kel rendelkeznek. Az első ta­pasztalatok után le lehet szö­gezni azt, hogy' a községi ta­nácsok vb-titkároi gyorsan fel­ismerték a króníkaírásban rejlő lehetőségeket, ezért nagy körül­tekintéssel végezték a szervező munkát, s egyaránt bizto­sították a krónikaíráshoz az anyagi és erkölcsi segítséget. A Baranya megyei Levéltár dolgozói, mint a községi króni­kaírás elméleti irányítói meglá­togatták a tanácsokat és a kró­nikaírókkal személyes beszélge­tések sorón vitatták meg a fel­merült problémákat. Ezeken a megbeszéléseken arról volt szó, milyen legyen a krónika formá­ja, tartalma. Igen sok értékes javaslat hangzott el, melyek azt mutatják, hogy a falvakban ezt nem mechanikus munkának, esetleg szükséges rossznak tart­ják, hanem a jövő számára ké­szülő igen hasznos forrásmun­kának, amelynek az igazi hasz­nát talán csak a jövő generá­ciója fogja látni és felhasznál­ni. Nem egy községben már évek óta készülnek krónikák, több he­lyen lelkesen és jogos büszke­séggel mutatták az értékes, nagy gonddal készült munkái­kat, hatalmas fényképgyűjtemé­nyeiket, melyekben a falu el­múlt évtizedes, sőt egyes helye­ken sok évtizedes történetéi örökítették meg. Gondoljuk meg azt, milyen értéke van ma már egy 50 éves faluképnek, egy régi, ma már nem létező épü­letnek, vagy lejegyzett, sehol másutt nem dokumentálható eseménynek, vagy adatnak. Mi­lyen könnyű ott egy beszámoló visszatekintő részét megírni, ahol az adatok krónikaszerűen együttvannak, milyen könr.yű ott tervezni, ahol a korábbi sok évvel ezelőtti, vagy évtizedes tapasztalatokat lejegyezték (po­zitív és negatív tapasztalatokat egyaránt), milyen könnyű lesz falutörténetet, tsz-történetet, vagy iskolatörténetet írni, ahol majd könnyen hozzáférhetők lesznek az adatok. Ügy gondoljuk, a tanácstitká­rok legnagyobb érdeme ennek a felismerése. Bizonyítja ezt az is, hogy szerény anyagi lehető­ségeik ellenére csaknem minde­nütt tiszteletdíjat is biztosítottak a krónikaírók részére. Sok he­lyen fényképezőgépeket vásá­roltak és azonnal hozzákezdtek a falu mai képének a megörö­kítéséhez. Vannak azonban olyan köz­ségek is, ahol még nem oldot­ták meg megnyugtató módon a krónika megszervezését, nem találtak erre megfelelő személyt, vagy zökkenők mutatkoznak a munka beindulása körül és el­maradtak a folyamatos bejegy­zésben. Ez viszont komoly veszé­lyeket rejt magában, hisz a krónika alapja az események­kel egyidejű bejegyzés. Utólag nem lehet krónikát írni. Kik írják a községek, nagy- i községek krónikáit? A legtöbb 1 a pedagógus, művelődési ház [ igazgató, tanácstitkár, tanács­elnök, párttitkár, tanácsi dolgo- \ zó, mezőgazdász, könyvelő, munkás, bányász, nyugdíjas ■ stb. Különböző foglalkozásúak, ! különböző a műveltségük, de égyben megegyeznek: vala- | mennyien lelkesek, a szűkebb ! hazájuk nagy szeretete vezeti őket munkájukban. A levéltár dolgozói betekin­tettek több 1972. évi krónikába is. Máris meg lehet állapítani, értékes, használható munkák lesznek. A kezdeti bizonytalan­kodás, apróbb buktatók, kisebb hibák előfordulnak, de a gya­korlat, a rendszeres munka so­rán egyre csiszolódnak, értéke­sebbé válnak ezek a jövő szá­mára készülő pótolhatatlan for­rásmunkák. Különösen ott megy jól a munka, ahol többen írják a krónikát, ahol a közös tanács­hoz tartozó tagközségek króni­kaírói össze tudnak ülni, hogy megvitassák a problémákot, hisz ezek legtöbbször közösek is, mivel nemcsak tanácsilag tartoznak együvé, hanem közös a tsz, az iskola stb. Egyébként is az élet minden területén nap mint nap találkoznak, logikus tehát az, hogy ilyenkor meg­vitatják a krónikaírás közben felmerült vitás kérdéseket is. Beindult tehát o munka, ilyen szinten az országban először Baranya megyében, örülnünk kell, hogy kezdeményezők vol­tunk ebben, hogy itt ismerték fel először a krónikaírás hatal­mas jelentőségét, a krónikák ér­tékét a mindennapi életben, és páratlan forrásértékét a jövő számára. Bezerédy Győző levéltáros Szocialista brigádok o az állami gondozottakért A Vili, baranyai gyermeknap alkalmával a pécsi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet gyerme­keit ismét felkeresték azok a szocialista brigádok, amelyek kapcsolatban állnak az intézet­tel. Május 20-án tíz gyerek ré­szére a Kesztyű Ktsz bábelő­adást rendezett, utána a gyere­keket meg uzsonnáztatok. Ma a Geisler Eta utcai Fodrász Szö­vetkezet „Radnóti Miklós szocia­lista brigádja" ismét, mint álta­lában ünnepek előtt, rendbe­hozza aígyerekek haját. Május 27-én a Vasas Ktsz szo­cialista brigádja 20 gyereket egész napos kirándulásra visz saját autóbuszával. A Gázmű­vek szocialista brigádja hat óvodást állatkerti sétára visz ugyanezen a napon. Az Ércbá­nya Vállalat most alakuló szo­cialista bngádja 10 gyerekkel látogat el az állatkertbe má­jus 28-án. Toyább kell lépni... Pedagógus kerestetik Láttam én egy jegyzőkönyvet, volt benne az égvilágon min­den, csak jó nem, „A gyerme­keknek úgyszólván nincsenek játékaik ... Kifogásolom az éle­lem hiányosságát és egyhangú­ságát ... Többszöri kérésemre sem kaptam feladatokat...” Aztán kaptam én levelet, abban még rosszabbak voltak. „Mecsekjánosiból már a Nők Lapja riporterei is sírva me­nekültek ...” Ez már hatott, régen sírtam. Rég menekültem. De ami ki­vitt Mecsekjánosiba, az volt, hogy állítólag nem beszélnek az ottlevő hároméves gyerekek. Mégiscsak beszélnek Az hírlett, oroszlánbarlangba készülök. A Mecsekjánosi Cse­csemőotthon — százhetven ál­lami gondozott kisgyerek ottho­na — nem szívesen várja a vizsgálódó idegent, azt mindot- ták, s nem sok jóval kecseg­tettek az intézet vezetőjével való találkozáshoz sem. „Ideges em­ber” mondták dr. Horváth Mar- cellről, „nem tud az emberei­vel bánni... Vizsgálatok vol­tak ellene... Megállapították..." Engem a gyerekek érdekeltek. Milyen környezetben élnek, mi­lyen az élelmük, vannak-e já­tékaik, barátságosak-e s ho­gyan néznek ki? Mert az az érzésem, hogy el­sősorban az a fontos. Maszatosképű „banda" má­szik felfelé a lépcsőkön. Két­évesek bandája. Feketék, fehé­rek, jópofák. Srácok. „Bácsi!” kiáltozzák, amikoi meglátnak, s ez ugyan nem valami nagy szó­kincs, de mindenesetre cáfolat Értelmes kis arcok vesznek kö­rül, barátkoznak velem — szak­nyelven úgy mondanák, hogy „szociabilisek”. Az intézet vezetője — dr. Horváth Marcell — készsége­sen körülvezet a házon. Meg­mutat mindent, meggyőződhe­tek, hogy a levél és a jegyző­könyv — óvatosan fogalmazva — szubjektív ihletésű. Megnéz­tem a gyógyszerelést, a játéko­kat, a tisztaságot, a környe­zetet, az ebédet (nemcsak ma­gam, erősítésül velem volt a megyei gyermekgyógyász-főor­vos, s a Megyei Tanács egész­ségügyi osztályának munkatársa is) s tulajdonképpen parádés rendet tapasztaltunk. Valami azért van A csecsemőotthon — egész­ségügyi intézmény. A nevelés — sajnos — elsikkad ó napi tenni­valók között, nem kap olyan hangsúlyt, amilyent megérde­melne. Három éves korukig ma­radnak itt a gyerekek, ez a bölcsődés kor pedig nevelési lehetőségek tárháza, s nagyon is fontos egy kisgyerek életében. Első tapasztalatait, a beszédet, ebben a korban szerzi és sajá­títja el. Vajon miért sikkad el a neve­lés? Egyszerű a magyarázat — nincs megfelelő szakember. Ja­nuár elsejétől létezik ugyan státus — pedagógiai státus — de nem mindenki alkalmas erre a speciális feladatra. Itt irányítani kellene egyrészt a gyerekekkel való foglalkozást, foglalkozni kellene a gondozó­nőkkel is, némi pedagógus­gondolkodást sajátíttatni el ve­lük, s ki kell dolgozni azokat a módszereket, amelyek segít­ségével a kis nebulók mind töb­bet ismerhetnek meg a világ dolgaiból. Egészségügyi intézmény lévén — a testi fejlődésen van a hangsúly. Ezzel nincs is hiba, a gyerekek egészségesek, jól néznek ki. De náluk — az ál­lami gondozott csecsemőknél — különösen fontos a pszichés fej­lődés, hiszen valamennyien lelki sérültek. Kórházban hagyott, börtönben született, felbomlott A művelődés szerepe a szocializmusban Nyári egyetem lesz Szegeden i családok magára hagyott kis­j gyermekei kerülnek ide. Hiá- { nyoznak a személyi kapcsolatok, i amelyet legjobban az a vizsgá- [ lat példáz, amelyet a gyermek- i ideggondozó végzett hatéves ! gyerekek között. A mackó-csa­lád játékban a csecsemőott- í honban nevelkedett gyermekek megjelölték a mamát, a gyere­ket, esetleg a papát, a család védelme alatt nevelkedettek pe­dig az egész mackó-rokonságot felvonultatták, a család ismerő­seivel együtt. A fő szempont jelenleg: ne szenvedjenek további károso­dást. De tovább kell lépni: pe­dagógus kerestetik. Talpraesett, ügyes ember, aki megfogalmaz­hatja saját feladatait, s értel­mes céljának tekinti ezt a szép munkát. Kétszobás szolgálati la­kás várja a jelentkezőt Mecsek- jánosiban — és százhetven ál­lami gondozott kisgyerek. Óvónő is kevés van Hatvanhét gondozónő — kö­zülük mintegy harminc szakkép­zett — dolgozik az otthonban. A többieknek tanfolyamot szer­veztek, munka mellett képezik magukat. Kilenc gyerek jut egy gondozónőre egy műszakban, ami azt jelenti, hogy egy gye­rekkel egy nap egy óra huszon­hat percet foglalkozhatnak. Ez idő alatt kétszer meg kell etet­ni, háromszor tisztába kell ten­ni, legalább kétszer megmos­datni — a gondozási műveletek tehát elveszik az időt. A na­gyobbaknak komolyabb foglal­kozásokat is előírnak, erre a munkára óvónő kellene — jelenleg egyetlen óvónő dolgo­zik a csecsemőotthon Petényi osztályán. Tavaly jelent meg az egészségügyi intézmények mun­ka- és bérügyi kézikönyve, amelyben megtalálható: a cse­csemőotthonokba óvodás cso­portonként egy óvónői státus jár. Mecsekjánosiban hét ilyen korú csoport van — hat óvónő hiányzik . .. Legalább hármat várnak a j gyerekek Jánosipusztán. Kampis Péter BUDAPESTI j||r NEMZETKÖZI VÁSÁR Pártunk vezetői a vásáron Szinte a tudósító ölébe hullottak az események tegnap a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A délelőtti órákban felkereste a BNV-t Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagjai, Óvári Miklós, a KB titkára, valamint dr. Horváth István, a KISZ első titkára. A vendégek megtekintették a Magyar Tudományos Akadémia, a könnyűipar, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság, az élelmiszeripor, a kohó- és gépipar bemutatóit, majd a látogatás utolsó állomása a Szovjetunió pavilonja volt. Ugyancsak tegnap kereste fel o vásárt Kutokov, az ENSZ főtitkárának helyettese is. Hétfőn estig 343 347, kedden pedig újabb 130 ezer látogató kereste fel a városligeti vásár­várost, köztük többezer bara­nyai és pécsi. Hajnalban hosszú gépkocsi-oszlopok közlekedtek Budapest felé a 6-os úton, a vásárnyitást követően egy órá­val azonban már nagyon ottho­nosan mozogva közlekedett Stettner Jenő, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet elnöke a pavilonok között, ter­mészetesen a könnyűipari pavi­lon volt számára a legfonto­sabb. A kora délutáni órákban ta­lálkoztam dr. Kovács Károllyal, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem gazdasági főigazgatójával. Mint kiderült számára is, de főleg nekünk pécsieknek igazán jó vásár a BNV. Az Idegklinika részére vásároltak az olasz Montedel Galileo cégtől egy 12 ezer dollár értékű, egyszerre négy ágyra használható beteg- őrzőberendezést. Az egyesült államokbeli Haw- lett Packart cég a pécsi egye­tem számára nagyon fontos or­vosi komputert adott el, ugyan­csak 12 ezer dollárért. Egy japán cég az Elméleti Intézet adatfeldolgozásához mór-mór nélkülözhetetlen szá­mítógépet ajánlott fel — a fő­igazgató szerint ennek megvé­telét is tervbe vették. Végezetül a BNV keddi napja egyben a POTE klinikai központi labora­tóriumának a teljes automati­zálást is jelenti. Ugyanis a teg­nap vásárolt svéd berendezés teljessé teszi a laboratórium automatizálását. A POTE vásárlásai azonban számunkra bármennyire is óriá­si jelentőségűek, mégis csak egy cseppet jelentenek a BNV üzletkötéseinek áradatában. Tegnap például a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat szer­ződést írt alá, a szovjet Tech- masimport Vállalattal, melynek értelmében 4’,5 millió rubel ér­tékben hűtőberendezéseket szál­lítunk a szovjet ABC áruházak számára, ezzel egyidőben szü­letett az az üzlet, mely 500 ezer márka értékű nyugatnémet fél­vezetők szállítását jelenti — számunkra. A műszeripari, híradástechni­ka, számító- és irodagépipari, erősáramú — illetve automati- kaipar tegnapi szakmai napján megalapozott üzletkötéseket azonban még csak felbecsülni is képtelenség. Lunahod és Zsiguli Combi Tizennyolcadszor vesz részt a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Szovjetunió, mely idén a leg­nagyobb külföldi kiállítója a vásárnak. A szovjet pavilon a jubileumok jegyében kínálja a látogatóknak és a szakemberek­nek a szovjet termékek széles skáláját. Lépjünk beljebb! Atá- | gas előtérben a látogatót tab­lók, fotók és a szovjet könyv­kiadás termékei fogadják. A szovjet nép félévszázados jubi­leumát ünnepli annak, hogy megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. A sokrétű kiállítási anyag méltó­képpen reprezentálja a 15 test­véri köztársaság eredményeit. A kiállítási csarnokban nagy választékban láthatjuk a szov­jet tv-készülékeket; köztük a Raduga 701 típusú színes tele­víziót. A szovjet óraipar közis­merten igen fejlett. Több tucat­nyi karóra, asztali és falióra vonja magára a figyelmet. Egyébként a külföldön is igen népszerű órákból eddig több mint 40 millió darabot expor­tált a Szovjetunió. A látogatók nagy érdeklődés­sel veszik körül az üvegvitrinek­ben elhelyezett nemes szőrmé­ket, vadászfegyvereket. A szov­jet üvegipar remekei, a külön­böző mintázatú étkészletek nagy népszerűségnek örvendenek. Nem hiányoznak a kiállított ter­mékek közül a szovjet élelmi­szergazdaságot méltán repre­zentáló borok és vodkák, de a A hagyományos és immár ki- I lencedszerre megrendezésre ke- í rülő pedagógiai nyári egyetem mellett ez év június 19—30. | között első ízben megszervezik Szegeden a közművelődés ak­tuális kérdéseivel foglalkozó j Művelődéselméleti Nyári Egye- j temet is. A nyári egyetem azt a célt tűzi maga elé, hogy a I gyakorló népművelők, a közmű­velődést irányító szakemberek j — neves külföldi és hazai ku­tatók előadásaiból — mégis- | merjék a kultúra és a művelő- j dés filozófiai, politikai és pszí- j chológiai problémái-; a műve­lődés szociológia-; szociál- j pszichológia-; a művészeti Ízlés I és nevelés-; a kommunikációs ! elmélet-; és a felnőtt nevelés- | sei kapcsolatos kutatások leg­újabb eredményeit. A fő téma: A művelődés szerepe a szocia­lizmusban. A részvételi díj az alapszol­gáltatásért személyenként 1400 forint. Ezért ellátás, étkezés, autóbuszos városnézés, szabad­téri előadásra jegy (Verdi Otel- ló-ja a bolognai színház elő­adásában), valamint az előadá­sokból szerkesztett gyűjtemény­kiadvány jár. A jelentkezéseket június 15-ig fogadják el a TIT Szeged 280-90, 171-9052 sz. el­nevezésű csekkszámlán. A kiegészítő programban a szegedi ünnepi hetek számos kiemelkedő rendezvénye, vala­mint kirándulás is szerepel Hódmezővásárhelyre és Csong- rád—Köröstorokra. A Lunahod—1 makettje a BNV-n grúz konyak sem. A művész! dísztárgyak ezüstből, borostyán­ból készültek. Látogatók százai állják körül a szovjet tudomány és technika reprezentánsát, a Lunahod—1 makettjét, miközben a holdbéli tájra kalauzolja a látogatókat a dinamikus fénytabló. A re­pülőmodellezők nagy érdeklő­déssel nézegetik a TU típusú repülőgépek makettjeit, a szov­jet repülőgépipar büszkeségét a Ml—6 jelzésű helikonter mo­delljét. Természetesen nem hiá­nyozhatnak a szovjet kiállításról a mezőgazdasági aépsK, trak­torok, gabonakombájnok, s az útépítő gépek sem. Szintén a szabadtéri kiállításon helyezték el a szovjet személygépkocsi­ipar termékeit: az új Volga, Moszkvics, Zsiguli-kombi autó­kat. A szovjet jubileumnak egy magyar vonatkozása is van. A hazánk történelmében megha­tározó jelentőségűvé vált ma­gyar-szovjet gazdasági kapcso­latok első jelentős dokumentu­mát 1947. július 15-én írták alá Moszkvában. A megállapodás, mely a „Kereskedelmi és Ten­gerhajózási Szerződés" nevet viselte, mindkét irányban 30 millió dollár értékű szállításra vonatkozott. Az eltelt 25 év alatt a forgalom volumene jelentősen megemelkedett. Idén az áru­csere 1,7 milliárd rubelt tesz ki, az egész ötéves terv időszaká­ban pedig meghaladja majd a 9 milliárd rubelt. A kereskedel­mi kapcsolatok mellett egyre nagyobb jelentősége van a szakosításnak, és a kooperáció­nak a legkülönbözőbb gazda­sági területeken. Togliattiban most folyik az új Zsiguli-model! sorozatgyártásának előkészítése, ezzel egyidejűleg folynak a tár­gyalások'hazánkkal a pótalkat­részek szállításáról. Szoros ter­melési együttműködés alakult ki az Ikarusz és a Likinói gépkocsi­gyár között is. Még egy példa: a Ganz Művek és a leninprádi- Elktrosziia gyár tudományos és műszaki területen együttműkö­dik. A szovjet pavilonban kiál­tott termékek példázzák az' a folyamatot, amelyek a kétől '*ilű együttműködési és szakos,táti megállapodás eredményei. Salamon Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents