Dunántúli Napló, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
T rubadur Verdi operájának bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban A világ operaszínpadain egyik legtöbbet játszott, legnépszerűbb mű Verdi Trubadut; című operája. Az olasz nemzeti egység megvalósításáért operáival, népdalként terjedő áriáival, forradalmi kórusaival küzdő Giuseppe Verdi műveiben az 1850- es évektől észrevehető változás jelentkezett. A korai művek a Nabucco, Ernani, Macbeth utón keletkező operák Verdi művészetében új korszakot jelentettek. A Rigolettoval induló és az Aidáig tartó, második nagy alkotó korszak a további stíl új- keresés mellett kiforrott művek egész sorát hozta, melyekben az áriák megrövidültek, a drámai helyzetet tömörebben ecsetelik, a kórusok dramaturgiailag indokolt esetben lépnek fel és szerepük mindenkor cselekvő jellegű, a zenekar szólam- és hangzásbeit kidolgozása érettebb, szerepe önállóbb, drámaibb. Mindezek a jegyek fellelhetők az 1852-ben keletkezett Trubadúr című operában is, melynek színhelye Spanyolország földje, ahol a XV. század elején pártviszályok, belső harcok dúltak. Itt élt Luna gróf, az ország egyik leggazdagabb várura. Vele áll szemben szerelmi vetélytáisa, egyben politikai ellenfele. az opera főhőse, Man- rico, az ismeretlen lovag, azaz Trubadúr, valamint szerencsétlen sorsú nevelőanyja, Azucena. Manrico szerelmét, küzdelmét, tragikus halálát festi izzó drámai színekkel Verdi zenéje. A Trubadúr Verdi első operája, melynek kottaanyogát az 1853 januárjában a római Apolló- színházban tartott és még a Rigoletto sikerét is túlszárnyaló bemutatója után a világ valamennyi operaháza hetek alatt megrendelte, azóta is játssza,- sőt — legyünk őszinték: elcsépelte. Ügy véljük, aligha találunk olyan operakedvelőt, aki ne látta volna már a Trubadúrt, Pécsett is több ízben előadták. Éppen ezért előzte meg különös várakozás az új Trubadur- bemutatót, melytől — joggal — mindenki valami újat, a színház prózai darabjainál tapasztaltakhoz hasonló korszerű játékmódot várt. Hogy ez bekövetkezett, és egy Ízig-vérig modern, a ma embere számára is izgalmas előadást láthattunk, az elsősorban a vezénylő Breitner Tamás és a rendező Horváth Zoltán érdeme. Az operaszínpadnak, az operajátszósnak a ma emberéhez való közelítése csupán úgy volt lehetséges, hogy Horváth Zoltán teljesen figyelmen kívül hagyta az eddigi, megcsontosodott és agyonkoptatott előadási hagyományokat. Logikusan felépített rendezése egyrészt a négy hős tragikus, emberi sorsát állította előtérbe, ugyanakkor a tömegjelenetekben nem egy leleményes ötlettel az . igazi értelemben vett hatásosságot szolgálta. Pintye Gusztáv egyszerűségében is kifejező, pillanatok alatt változtatható, kor-- szerű színpadtere remek lehetőséget nyújtott számára, hogy szinte filmszerűen pergő, a drámai lendületet csupán egyetlen szünettel megszakító, izgalmasan modern játékot tárjon a közönség elé. A világítás sohasem öncélú kifejezőeszközeivel élve, mint pl. az utolsó börtönjelenetben, sikerült tovább fokoznia a drámai hangulatot. Rendezése legfőbb erényeként engedte áradni, előtérben maradni, főa Trubadúr igen jelentős énekkari feladatát. Külön dicsérete} érdemel a férfikórus. A szólóénekeseket tekintve a Trubaduf nagyrészt kettős szereposztásban került a közönség elé. A premieren éneklő gárda élén a Leonórát megszemélyesítő Szabadíts ludit élményt adó teljesítményt nyújtott. Kiváló szopránénekesnőnk a tragikus sorsú lány alakját szívből jövő, egyszerű eszközökkel és mély átéléssel formálta meg. Erőteljes volt és meghitt, töretlen fénynyel ragyogó, drámai vivőerejű hangja átívelt a zenekar legforróbb érzelmi áradásán is, de éppúgy megtalálta a szükséges piono-éneklés árnyalatait. Szabadíts Juditban kitűnő Verdi- hősnőt ismertünk meg, hisszük, hogy lesz alkalma ezen az úton tovább haladnia. Manrico szerepében az első estén Réti Csabát hallottuk. E szerep minden együttesünknek Berczefí Tibor, aki.-Ferrando szerepében nyújtott érett alakítást A szombaton este hallott másik szerep- osztás valamivel halványabb volt — a tavaly Don Jóséként már hallott brassói operaénekes. Florin Farkqs drámai hangvételű Manricoja és Mikes Ibolya részleteiben szépen megoldott Leonórája elismerést érdemel. C. Tóth Pál azonban egyelőre még nem tudott megbirkózni Luna gróf, képességeit meghaladó szerepével. Molnár Miklós Fef- randoja muzikálisan, jó színészi játékkal éietrekeltett tagja volt az együttesnek. Mindkét alkalommal Mészöly Katalin énekelte Azucenát. Fiatal kora ellenére, nemes zengésű hangjával, imponáló biztonságú, démoni erejű játékával hitelesen ábrázolta Azucena roppant művészi feladatokat igénylő' figuráját. Bárdos Anna, Gurszky János, Vincié János járult még hozzá a Trubadúr előadásának megérdemelten forró közönségsikeréhez. Dr. Nádor Tamás „HONNAN TUDJUK?" A hatodik adással befejeződött pénteken a kitűnő tudomány-népszerűsítő sorozat, amely a laikusok számára is érthető képekkel, kísérletekkel és fogalmakkal igyekezett betekintést nyújtani az atomfizika „rejtelmeibe". A vállalkozás egyáltalán nem volt könnyű: még akkor sem, ha olyan „főhőst" sikerült megnyerni az ügynek, mint dr. Jánossy Lajos akadémikus. Köztudott ugyanis, hogy a nagy tudósok nem mindig rendelkeznek olyan pedagógiai érzékkel, amely a tudomány-népszerűsítéshez elengedhetetlenül szükséges. Sőt, egy tudományág elmélyült kutatójánál fokozottan fennáll a veszély, hogy képtelen szabadulni a szaktudományos terminológiától, s akár csupán alapfogalmakat is a nem szakember számára megmagyarázni. Azt is lehetne mondani, hogy a tudomány-népszerűsítés külön, „műfaj", amelynek legkiválóbb- jai nem azonosak a legeredményesebb kutatókkal. Ritka szerencse persze, ha a tudományos szaktekintély kiváló pedagógus, született tudomány- népszerűsítő is egyben. Dr. Jánossy Lajos feltétlenül azok közé tartozik, akikben elevenen él a meggyőződés, hogy az elvont tudományt is meg lehet, meg kell tudni magyarázni hétköznapi nyelven is, ezért volt jó ez a sorozat. A tudomány-népszerűsítés az adások során nem mindig volt azonos színvonalú. Flelyenként dr. Sas Elemér adjunktusra olyan feladatrész is hárult, hogy a tudósok elvoritabb megfogalmazásait egyszerűsítse, tovább magyarázza, biztosítva mintegy a terminológiai szint egységét. Ezt a megoldást végül is helyeselnünk kell, hiszen így lehetett elérni, hogy a nem született tudomány-népszerűsítők tudományos hírnevének vonzóereje és a műsorban kitűzött cél, viszonylag enyhe kompromisszum árán érvényesüljön. A műsor sikeréhez hozzájárult a sorozat jó felépítése, a fokozatosság elvét érvényesítő tiszta, világos tagolása és helyes időbeosztása. Ugyanez jellemezte külön-külön az egyes részleteket is. Nehezebb és könnyebb, sűrí- tettebb és oldottabb részletek, kísérletek, fogalmi megközelítés és érzékletes hasonlatok váltakoztak jó ritmusban. Szemléltetés és magyarázat legtöbbször kifogástalanul kapcsolódott és egészítette ki egymást. Az ol- dottság igényével együttjárt a kitérők, szűkebb tárgytól való elkalandozás veszélye is; az adások belső egységét azonban legtöbbször'sikerült megőrizni. A sorozat egyes darabjainak logikusan egymásra épülő szerkesztése mellett arra is gondot fordítottak a műsor alkotói, hogy egy-két rész kihagyása, kényszerű elmulasztása ne okozzon jóvátehetetlen törést, s a néző az összefoglalások alapján ismét követni tudja a gondolatmenetet. Mégis feltétlenül hasznos lenne a sorozatot — akár többször is, más-más műsoridőben — megismételni. Talán még azok közül is sokan megnéznék újra, akik már látták. A Honnan tudjuk? a televízió legjobb tudomány-népszerűsítő sorozatai mellé sorakozott fel. Fontos, időszerű és nehéz témát választott, s egészében sikeresen oldotta meg a vállalt feladatot 5Z.E. szerepet játszani Verdi zenéjét. Azokat a népszerű dallamokat melyek hiteles tolmácsolása Breitner Tamást dicsérik. Az előadás nagyszerű ritmusát szolgáló dirigensi tempóival, karmesteri vérmérsékletével, színes zenei képzeletével és biztonságot nyújtó összefogó erejével magával ragadta mindazokat akiket irányítóJt: elsősorban természetesen a minden elismerést megérdemlő zenekart valamint kőröst A Károly Róbert vezette és végre megfelelő létszámú énekkar kifogástalan hangzással és biztonsággal oldotta meg becsvágyó tenorista nagy próbatétele, s .ha bár Réti líraibb alkat az eszményi Manriconál, kulturált hangja és őszinte játéka egyaránt kivívta a közönség tetszését A Luna grófot megszemélyesítő Bolla Tibor az együttes legrégibb tagja, az 1961-es bemutatón is már elismeréssel szóltunk mindig biztonságos, kellemes zengésű baritonjáról, a szerelmes férfit és a bosszúálló várurat egyaránt érzékeltető játékáról. Alakítása most még árnyaltabbá és elmélyültebbé vált. Ugyancsak régi, megbízható oszlopa operaSegítőnk és társunk: a tudomány Népgazdaságunk tervezett fejlesztéséhez nélkülözhetetlen, hogy fokozzuk a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés hatékonyságát, eredményeinek gyakorlati felhasználását Újabb feladatainkat csakis a tudományok széleskörű alkalmazásával, a társadalomtudományok eredményeinek figyelembevételével oldhatjuk meg. A tudományok hazai művelői s a kutatásokat szervezők, irányítók munkájának tervszerűségét fokozza most az a hosszútávú kutatási terv, mely kormányhatározatként összegezi és jelöli ki az 1971—1985 közötti időszak legfontosabb kutatási céljait és irányítási feladatait Az életnek e területein is csak ;'gy tudunk biztonságosan és 'i/orsabban előrehaladni, ha ' óinkét nem aprózzuk szét. Éppen ezért a hazai kutatások fejlesztésével együtt növelni kívánjuk alkotó részvételünket a tudományos-műszaki forradalom nemzetközi áramában. Hazánk valamennyi tudományos igényeit sem ma, sem a jövőben nem elégíthetjük ki önerőből, ezért internacionalista külpolitikánkkal és nemzetközi érdekeinkkel szerves összhangban fejlesztjük tovább tudományos kapcsolatainkat, a nemzetközi tudományos munkamegosztásban való részvállalásunkat. Hazánk elsősorban a szocialista országokkal, köztük is első helyen a Szovjetunióval kívánja értékes tudományos kapcsolatait erősíteni. Az együttműködésnek főleg azokat az elemeit fejlesztjük, melyek a szocialista gazdasági és tudományos integráció irányában hatnak. A KGST keretében folyó tudományos-műszaki együttműködésben is új, korszerű formák kialakítására és alkalmazására törekszünk. A kormány nemrég közzétett határozata a tudományos kutatás felelősen értelmezett szabadsága jegyében bátorítja a tudományos vitákat, abból kiindulva, hogy a tudomány művelőinek elidegeníthetetlen joga, megfelelő fórumokon szabadon képviseljék meggyőződésüket, formálják s alakítsák tudományos módszereiket. Ugyanakkor Népköztársaságunk kormánya — fogalmazza meg a határozat — „elvárja a tudomány művelőitől a szocializmus, a társadalmi haladás iránti elkötelezettséget”. Az országos távlati tudományos kutatási terv tovább ápolja és erősíti azt a gondolatot is, hogy a tudomány művelőinek kötelességei vannak a hazával. népünkkel szemben. „A tudósnak fel kell ismerni mindenkor a társadalom reális igényeit, lehetőségeit, ezekkel számolnia kell a kutatási feladatok kiválasztásakor és a kutatási témák vállalásakor.” Társadalmunk tulajdonképpen a szocializmus lényegéből eredően igényli a tudomány segítségét. Hazánkban ugyanis a tudósoknak és a tömegeknek, társadalmunk egészének érdeke, hogy a tudomány eredményei közkinccsé, széleskörű társadalmi gyakorlattá váljanak. Az anyagi javak termelésében mindinkább növekszik a szellemi munka s a tudományos tevékenység részaránya, a tudományos kutatás eredményei pedig szinte mérhetően növelik a nemzeti jövedelmet. Ezért a sikeres kutatások egész társadalmunk érdekeit szolgálják. A közelmúltban kormányhatározatként napvilágot látott országos távlati tudományos kutatási terv tükre tehát annak az egész kibontakozó folyamatnak, mely valójában a szocialista állam, a dolgozó nép s a tudomány mélyülő szövetsége, „a dolgos test s az alkotó szellem" megbonthatatlanná váló egysé- ge. Császárai István ■ ne Borsos Miklós: Kanizsai Dorottya Ki volt Kanizsai Dorottya? Az Új Magyar Lexikon tájékoztatása róla mindössze ennyi: Peré- nyi Imre nádor felesége volt, s a hagyomány szerint a mohácsi csata után ó temettette el az elesetteket. Most a siklósi várpalota előtti parkban, egykori híres kertje közelében állították fel szobrát. Borsos Miklós alkotását, hogy a Várfesztivál idején már mindenki gyönyörködhessen benne. Mint minden köztérre kerülő szobor, ez is , alkalmas arra, hogy egymás mellé társítson történelmi teret és időt, huszadik századi hétköznapokat és ünnepeket, tragikus adatokat szőve egy 600 év előtti emberöltő — minden bizonnyal kiegyensúlyozott — mivolta köré. A számtalan emlék, adat, közelítés nyomán kialakított személyiség, (amely megvan a legtöbb ember képzeteiben), ilyenkor egy konkrét megfogalmazással találkozik szembe, a művész keze nyomán formát öltött egyfajta karakterrel. Vajon az igazság több összetevőjét kovácsolja-e egybe a művész, mint az, aki csak gondolatban, testetlen formában jeleníti meg a történelmi alakot? Szembenéz egymással a mai, a tegnapi, sőt a tegnapelőtti megoldás is. Hitelesebb-e a történéshez közelebb eső tegnapi híradás, mint a mai? A művészt kötelezi saját, sokszor lényével azonos kifejezés- módja, megszerzett eszközei, majdani műve természetes és mesterséges környezetének meghatározó kapcsolatai. A siklósi vár és Kanizsai Dorottya szobra esetében kötelezi az emlékhely rangja, kultúrtörténeti jelentősége is. A konkrét kifejezéshez ezúttal pedig ragaszkodnia kellett, mert Kanizsai Dorottya alakja nem lett szimbolikus jelentőségű a magyar történelemben. Tette az egyszeri mohácsi csatamezővel, az 1526-as országvesztéssel kapcsolatos. Hogyan jeleníti meg Kanizsai Dorottyát ez a részleteiben nem egységes, fáradt nagyvonalúságé bronz-szobor? Nincsenek gesztusai. Mozdulatait egy középpont köré épített anyag szervezte. A nőalak jobb- lábával egy kis halomra lép; a halandóság kikényszerítette válasz ez, a haladás mozdulata, a siVnalmokat-ótlépés, sírhalmo- kat-emelés józanul praktikus és fájdalmas mozdulata. Halott férj, halott király, elveszett ütközet, kihalt országrészek, járványok és ismeretlen veszélyek; ez a túlélő sorsa. Mennyire iszonyú a fizikai tökéletesség tudata. Mennyire teljes vigasz: meg- semmisülten élni és még így is tenni valamit Ezért kevés a gyász szokványos jelképrendszere, a bakacsinba süllyedt arc re- dői, a könnytelen, kardvágós- keskeny szem. A tett érzékeltetése az, amire a forma szomjazik, s bár az ábrázolás korszakos törvényei ma nem ezt teszik az első alakító tényezővé: itt a mozdulat átlényegül. Adóm Tragédiabeli átváltozásaihoz, Orfeusz visszapillantáshoz rokonul a „még” és „már” közötti profán borotvaélen. így a műben megjelenő, előre eldőlt kimenetelű pillanat egy tragikus tetőpont melyet az elbeszélés és egy jellemző szobrászi „dramaturgia” XIX. századi szabályok és előképek alapján állít fel. Mint a Szatmár vidéki sajkás fejfák, úgy idézi ez a szobor a túlvilág felé fordulás fájdalmas követelményét, a hétéves özvegység riasztó magányát a magyarság évszázados magányában. Ö a szálfa erdőben magára maradt egyetlen törzs, 1526 maradékainak bizodalma — „legalább temetetlen nem maradunk" — a királyvesztésnek, országórulósnak ezen az európai horizontú mészárszékén. A portréművész Borsos, a jellemek és belső történések búvára — minden egyéb teljesítménye mellett — időről időre visszatér legeredendőbb eszközeihez és anyagához, az embert test és arc természetes felépí- tettségéhez. E romantikus (más közelítésekben nosztalgikus) emberszemlélet képes teljeset nyújtani, könnyedén, ellentmondások nélkül alakítva a formát, közvetlenül és kézenfekvő módon nyújtva a megfelelő hangulatot A szobor, mindenki számára elérhető tanulságképpen egy tragikus esemény, egy hőslelkű asszony megidézésének felkiáltójeléül szolgál, egészében pedig sugallja a reménytelen helyzetekben is cselekvő emberséget. Aknai Tamás VASÁRNAPI MEUÉKLET
