Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

1972. március 19. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Életeleme: a közéletiség Tóparti beszélgetés Palkó Sándorral Most inkább szikla-kertre emlékez­tet. Valamikor ez a dombhajlat ho­morúra lejtett. de az alapozásból ki­került földet — pedáns ízléssel — lép­csőzetesen terítették el és hogy a víz el ne mossa, szürke és vaskos bazalt­kövekkel rakták ki a parcellák „hom­lokzatát”. A parcella-lépcsők már a kapunál kezdődnek, a felfordított csó­nak utániba fűmag kerül, föntebb meg kikelt már a saláta, de lesz itt hagy­ma, később paprika-palánta is. Az évekkel ezelőtt ültetett kis gyümölcs­fák is szépek már. Tavaszt vár ez a kis kert - a tomácos vikendház alatt — éppen úgy, mint a többi kis tenyér­nyi virág- és veteményes ágyás, itt kö­rös-körül az orfűi és Pécsi-tó mentén. Hogy mit kezdjen az ember itt a ta­vak környékén március elején, azon csak laikus módon én tűnődöm. Mert hol itt, hol ott látni egy-egy nyitott vi- kendházat, kitárt ablakokkal, kerti- szerszámokkal mozgó telek-tulajdono­sokat, motorral, autóval érkező pecá- sokat Az Ady Endre utca 26. szám alatti vikendházba vagy hivatalos, illetve - elnézést, Palkó Sándor nyugdíjba vo­nult megyei tanácselnöktől — úgy hívattam meg magam.- Elhintettem egy kis pétisót, ha minden Jól megy, pázsit lesz itt, ez a a helye a nyugágynak. Az üvegverandás vikendház a ta­vak irányába néz. Két kis szoba, kony­ha, plédekkel, két heverővei, könyvek­kel — közöttük horgász-szakkönyv, szépirodalom, lexikon, szakácskönyv, verseskötet, hivatalos dokumentációk — mindenből egy kevés, az otthoni könyvtárból. Vagyis, amire egy köz­életi embernek szüksége lehet még itt a vikendházban is. A konyhában csö­römpölve esik szét a kávéfőző, persze forró.., megégette az ujját, ha jól hallom szitkozódik is. — Honnét származik ez a kampós- bot? Csavart rózsafagyökérből készült, szép kis darab, a fogantyútól lefele kis fém emblémák, ausztriai „szuve- nir”-boltok filléres származékai. — Húszéves koromban gyalogtúrá­kat tettem külföldön. Emlék. — £s ez a furkósbot? — Azt még az elnökhelyettesek vet­ték nekem. Emlék. Barnára patinásodott lopó zsinóron függ a falon, aztán fametszetek, szép kulacsok, krómozott, minatűr bányász­lámpa, néhány cserépedény és egy nem működő hűtőszekrény. Otthonos, kellemes belvilága a vikendháznak. üveg szekszárdi vöröset bont. — Adnék kisüstit is, de nagyon erős, hatvan fokos. Igaz is. Maradunk a szekszárdi mellett. Palkó Sándor a parlament kereskedelmi bizottságának elnöke. Aztán: a Mecsekvidéki Intéző Bizott­ság (Baranya—Tolna megyei hatáskör­rel) elnöke is. — £ két munkakör mennyi idejét foglalja el? — Attól függ. Lehetne ezt formáli­san is csinálni. Esetleg — mondjuk kéthavonta meghallgatni a miniszteri beszámolót. Azonban, bármennyire is alapos, még is csak egyoldalú tá­jékoztatást jelent. Ezért mi magunk, a bizottság tagjai is megszerezzük az információt különböző forrásokból és az előbbivel összevetve tudunk haté­konyabban dolgozni. Itt van például ez az örökös — évek óta tartó vita a kereskedelem és az ipar között, ame­lyen - enyhén szólva - már az egész ország nevet. Az egyik azt mondja rendelne, de nincs mit, a másik pe­dig „termelne”, de nincs rendelés. Ennek véget kell vetni. Március vé­gén a belkereskedelmi és a könnyű­ipari miniszterek közreműködésével igyekszünk majd hathatós megoldást találni. Mondja, hogy a lapok, a rádió, a televízió számtalanszor szóvátette, hogy például a konfekcióipar figyel­men kívül hagyja az orvosok, szocioló­gusok megállapítását, miszerint gyer­mekeink magasabbak, nyúlánkabbak, mint az előző korosztályok, viszont - ahogy megállapították — „keskenyeb­bek”. Az ipar nem hajlandó eltérni a szabványmérettől. Panaszkodnak a fiatalok, hogy télikabátoknál nagyon szűk a választék. Másik tapasztalat: idegenforgalom­ra vonatkozik. Kevés a szálloda, vi­szont az üdülők kihasználtsága meg­hökkentően gyatra. Ez vonatkozik Har­kányra is. Vagy ott van a Baradla- barlang Aggteleken, épült szálloda is, de amióta az IBUSZ-tól a tanácsi szer­vek vették át a látogatók, vendégek, kirándulócsoportok szervezését, a foi- galom erősen lecsökkent, a szálloda majd hogy nem üres - a ráfizetés kö­zel hárommillió.- Ezek a tények, megállapítások számtalan csatornán jutottak el hoz­zánk. Tulajdonképpen minden illeté­kes szerv tudja és ismeri e hiányossá­gokat és esetleg történnek intézkedé­sek is a magamódján, de az ered­ményről már senki sem győződik meg. A Kereskedelmi Bizottság feladata, hogy a döntések végrehajtását figye­lemmel kísérje, hogy aztán ezek a problémák végre-valahára lekerülje­nek a napirendről.- Milyen tervei vannak a Mecsek­vidéki Intéző Bizottságnak?- Munkánk céljának mottóját így fogalmazom meg: „Ne legyünk ide­genek saját hazánkban”. Igazán szép dolog, hogy évente tíz és tízezrek utaznak külföldre, de abban már nem vagyok biztos, hogy a hazai tájakon — sokan — olyan otthonosan mozog­nak, mint mondjuk Bécsben. Ismerek pécsi orvost, aki már nem egyszer lát­ta a párizsi Louvre-t, de még nem lépté át a Pécsi Képtár küszöbét. Azt is tudom, hogy számtalan pécsi leg­följebb a Mecsek — város fölötti - te­rületéig jut csak el, ha egyáltalán el­jut. Ott van aztán a gyönyörű Óbá­nyai völgy, amelyet több szekszárdi keres fel, mint pécsi. Persze az igaz­sághoz tartozik az is, hogy a kevés­bé ismert szép mecseki tájakat csak úgy lehet vonzóvá tenni, ha a kirán­dulók számára bizonyos kényelmi kö­rülményeket teremtünk, megjavított utakat, kisebb kereskedelmi egy­ségeket, ivóvizet, egyebeket biz­tosítunk. Persze csak a leg­szükségesebb mértékig, hogy azért a kirándulóhely ne veszítse el termé­szetes arculatát. Nem ártana néhány kihalóban lévő kis hegyi települést üdülő-faluvá kinevezni. Megnőtt az emberek szabadideje, ki kell menniök a természetbe, ahol tiszta levegő és csend van. Kiállók a verandára egy pillanatra. Délben érkeztem Orfűre, útközben - az árnyékos hegyoldalakon — láttam, hogy megült még a hó. Itt viszont be­süt a nap, kellemes, szép idő van. — Elég gyakran járom a hegyet, múltkor átmentem Sikondára. Meg az­tán itt is van munka, hol ásni kell, fákat metszeni, de ez a mozgás és a csend nagyon jót tesz nekem is. Sok bajom volt a szívemmel, mostaná­ban, hogy van időm pihenésre, rend­bejöttem. Néha főzök valamit, az is pihentet.- Mikor épült a vikendház?- Körülbelül hat esztendeje. Vala­mikor, Kispesten - ahol nevelkedtem - asztalos apámtól eltanultam néhány szakmai fogást, aztán most hasznát vettem, amikor az ablakokat, ajtó­kat beépítettük. Sajnos korán meghalt, de onyám él, 83 esztendős, most már beteges, orvosi tiltás miatt nem me­rem lehozni, pedig biztosan örülne szegényke, ha meglátná ezt a kis há­zikót, meg a környéket. Megszakad a beszélgetés, hallga­tunk, eltűnődve ülünk az asztalnál. Aztán mondja: — Tudod, nem panaszkodhatom, szép nyugdíjam van, de... lehet a nyugdíjas „kenyér” sok, vagy kevés, egy biztos: édes soha nem lesz. Az idő múlik, pedig mennyi de mennyi tennivaló van még ... Rab Ferenc Képzőművészeink kislexikonja Platthy György festészetében a dekoratív formákká átfogalmazott valós látvány érzékelhe­tő. Kompozíciói átélt élményeiből, a városkép, a táj, a dolgozó ember min­dennapi világából indulnak et. Művé­szi képzelete, festői és rendező, szer­kesztő igénye a látott motívumokat át­formálja, új képi valósággá alakítja, azon a fokon, ahol a természettel még élő kapcsolatban marad. Régóta ta­nulmányozza s jól ismeri környezete népművészetét. A folklór s o népi vi­lág szemléleti hatása művészetében mégis kevéssé érezhető s talán in­kább a felület dekoratív térkitöltésé­ben mutatkozik meg. Az utóbbi évek­ben hosszabb időn át tanulmányozta és ábrázolta o bányászok életét, fá­radságos munkáját. Csendélet-kom­pozícióin a színek és formák dekora­tív elrendezése foglalkoztatja. Életének főbb adatai: Szül. 1910. A Képzőművészeti Főis­kolán 1933-ban végzett, tanárai Benkhardt Ágoston és Csók István voltak, 1932-ben a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület tagja lett 1933- ban Sopronban Glatz Oszkár művész­telepét vezette, itt volt első jelentős kiállítása is. 1940-től Kassán és Ung- váron szerepeltek művei, 1942-ben Pesterzsébeten. A dél-dunántúli művé­szeti életben 1949 óta vesz részt, ön­álló kiállításai voltak Pécsett és Egerben, 1952-től napjainkig többíz­ben. 1959-ben a felszabadulás 15. év­fordulójára hirdetett pályázaton III. díjat, 1962-ben művészeti ösztöndíjat nyert Pécsett. A Tanárképző Főiskola tanszékvezető művész-tanára. Pécs, 1968. o, v. 100x120 cm Nemzetközi könyvév mely az „Olvasó Az utóbbi évek könyvsikereit is­mertető kiadvány jelenik meg már­cius folyamán Pé­csett. A kötet, népért”-sorozat má­sodik száma, a megyei, városi és a szakszervezeti könyvtár közös mun­kája. * alapelveket, amelyek megvalósításá­val a könyv valóban betöltheti felada­tát a ma és a jövendő emberiség életében. * Mintegy 500 könyvkiadót tartanak nyilván Franciaországban, az ifjúsági könyvkiadásban 50 kiadó van érde­kelve. Ezek 1970-ben 2282 gyermek- könyvet adtak ki, 40,6 millió példány­ban. A seliyei könyvtár a végrehajtott bő­vítés nyomán a megye második leg­nagyobb körzeti könyvtára lett. * Az UNESCO párizsi központja egy 5 perces fekete-fehér és egy 20 per­ces színes filmet készíttetett a nemzet­közi könyvév propagálására különbö­ző nyelvekre szinkronizálva. (6. sz. Bulletin) * A 'nemzetközi könyvév első emlék­bélyegét az Egyiptomi Arab Köztár­saság bocsátotta ki január 25-én, az embléma rajzával. * Az UNESCO adatai szerint a fordí­tások számát tekintve a Szovjetunió áll az első helyen a világon, ahol évente mintegy 4000 külföldi művet adnak ki sokmíllio példányban. Az UNESCO múlt év augusztusa óta havi Bulletint ad ki a könyvév híreiről, terveiről. A decemberi 5. szárn közli a Könyv Alapokmányát, mely I— X. fejezetben foglalja össze azokat az * A Pécs-Baranyai Könyvtárközi Bi­zottság legutóbbi ülésén részletesen foglalkozott azokkal a feladatokká!, amelyeket a nemzetközi könyvév so­rán kívánnak megvalósítani. * Az egyik legnépszerűbb sorozat a Szovjetunióban a 200 kötetre tervezett „Világirodalmi Könyvtár”, melyből ed­dig 70 kötet jelent meg, egyenként 300 000 példányban. * Egy párizsi lap körkérdése siralmas eredményt hozott: 80 megkérdezett közül csak 51 tudta, hogy a Nyomo­rultak szerzője Victor Hugo, s csak 10 tudta, hágy a Bovarynét Flaubert írta ... A nemzetközi könyvév égisze alatt rendezik meg április 8-11. között Bo­lognában az olasz gyermekkönyvek 9. kiállítását, melynek keretében szá­mos díjat ítélnek oda a legszebben illusztrált könyvek készítőinek. (6. sz. Bulletin) Borsy Károly A 4C?f> KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM örömmel és megelégedéssel lát­tuk a múlt pénteken, hogy a Múzeu­mi séták sorozatában Pécsre látoga­tott a televízió, s bemutatta a Modem Magyar Képtárat. A tizenöt éve ala­pított Képtár a Janus Pannonius Mú­zeum egyik büszkesége, de értékjel­zője egyben a megye és a város fej­lett képzőművészeti kultúrájának. A szép gyűjtemény feltétlenül megér­demli, hogy a televízió felhívja rá a szélesebb közvélemény figyelmét. A gyűjtemény történetének felvá­zolásán és néhány fontosabb alkotás illusztrálásán kívül a rövid műsor többre nem vállalkozhatott, de nem is volt rá szükség. A bemutatásra elég volt a negyedóra, s a műsor egészé­ben jól sikerült. Rapcsányi László a képzőművészetekben már hosszú idő óta járatos, jól tájékozott riporter biz­tonságával irányította a beszélgetést Gegesi Kiss Pállal, a gyűjtemény ala­pítójával csakúgy, mint Hárs Évával, a múzeum igazgatójával. A beszélgetésekből kibontakozott, miként alapozta meg a Képtár anya­gát Gegesi Kiss Pál, felesége. Forgács Hann Erzsébet műveinek adományo­zásával. (Az adás után jutott tudo­másunkra, hogy az elmúlt napokban a teljes Forgács Hann-hagyaték a Kép­tár birtokába került.) Az alapítvány jellegéhez igazodva a későbbiekben újabb, értékes adományok gyarapítot­ták a kollekciót. A két háború közötti képzőművészet alkotásait tartalmazó jeles magángyűjtemények, többek kö­zött Tamás Henrik, Tompa Kálmán, Kunvári Bella és legújabban Dénes Zsófia gyűjteményei kerültek a Képtár anyagába. Ugyanakkor élő képzőmű­vészeink legjobbjai is több alkotásu­kat felajánlották. A műsorban felvil­lanó képeken is ízelítőt kaphatott a néző a Nagybányai Iskolától a Nyol­cakon, az aktivistákon és az Alföldi Iskolán keresztül napjainkig, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Gyarmathy Tiha­mér, Korniss Dezső, Martyn Ferenc és mások művészetéig ívelő gyűjtemény­ről. Hárs Eva a gyarapodás szerencsés( mozzanatait és a Megyei és Városi, Tanács áldozatkészségét egyaránt ki- [ emelte, s nem hallgatta el végül a további fejlődés egyik legfőbb felté­telét: a megfelelő s a gyűjteményhez méltó épület szükségességét. * Négy arc, négy emlék, négy vers... címen emlékezett vasárnap este Zelk Zoltán négy híres kortársára: Kassák Lajosra, József Attilára, Babits Mi- hályra és Radnóti Miklósra. Ezt a mű­sort is elismerés illeti: kiemelkedett az irodalmi adások átlagából. Mindenek­előtt Zelk Zoltán rokonszenves hangú emlékezésének érdeméből. A költő­társak arcképe egy-egy kedves vagy szomorú személyes találkozás felidé­zéséből bontakozott ki szubjektív hi­telességgel és melegséggel. 5 ha­sonló meggyőző erővel beszélt Zelk Zoltán a költeményekről is. A versek bemutatásával külön szép élményt nyújtott a kitűnő előadógárda: Avar István, Berek Katalin, Dózsa László és Kállai Ferenc. A versek többnyire a jó! ismert köl­tők kevésbé ismert arcát mutatták. Kü­lönösen megragadó volt Babits Mi­hály Tizenhárom párvers-ének kom­mentálása, s ennek a költeménynek az előadása is kiemelkedett: Avar István az erős mezőnyben is rendkí­vülit nyújtott. A szép összeállítás Zelk Zoltánon kívül a szerkesztő Ascher Gabriella érdeme, és elismerés illeti Török Ilo­na „hagyományos" stílusú, minden különösebb mutatvónyosságtól és technikai játékoktól tartózkodó ren­dezését is. * ICMZ.CI IIIU vcycici vására. A sorozat kezdetén kifejeztük aggodalmunkat, sikerülhet-e vajon egy hatalmas terjedelmű regényt öt folytatásba belezsúfolni. Nem lesz-e ebből valami vad szágu'dás és gyen­ge tartalmi kivonat. Az aggodalom, sajnos, nem volt alaptalan. Amitől féltünk, bekövetkezett — mondhatnánk Mikes Kelemennel. Amit láttunk, bi­zony csak halvány árnyéka a regény­nek, olyan, mintha nem Thackeray nagyszerű művét, hanem a Száz híres regény kivonatát vitték volna filmre. Nagy kár!..." Sz. E. «

Next

/
Thumbnails
Contents