Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-19 / 67. szám

6 DUNÁNTÚLI N APLÖ 1972. március 19. Amerikai katonák külföldön U. S. NEWS AND WORLD REPORT U. S. News and World Report cik­ke megállapíthatja, hogy Amerika 2,6 millió egyenruhás polgárnak egyhar- mada az 1972-es év beindulásával külföldön állomásozik, vagy idegen vi­zeken hajózik. A tengerentúl állomásozó ameri­kai katonák legnagyobb része Euró­pában és Délkelet-Ázsióban van. Az Egyesült Államok haderői változó ké­pet mutatnak. Területenként a követ­kező fontos változások történtek az elmúlt évben: Az Egyesült Államok katonai had­ereje Dél-Vietnamban az elmúlt év­ben a felére, 171 000-re csökkent, ez 172 700-zal kevesebb, mint jegy évvel ezelőtt. A létszámcsökkentések ren­dezésekor nem egészen 363 000 fő tartózkodott Dél-Vietnamban. Febru­ár 1-re valószínűleg 139 000 fő lesz, jövő őszre pedig 45 000-re is lecsök­kenhet, az ellenséges harci tevé­kenység szintjétől függően. A közeli Thaiföldről, ahol sok a háborús légitámaszpont, 1971-ben 6400 amerikai katonát vontak ki. A vietnami partmenti vizekről el­vezényeltek egy amerikai repülőgép- anyohajót és csak egy maradt állo­máshelyén a háborús övezetben. Ez az átirányítás annyit jelent, hogy kb. 6000 amerikai tengerészt vontak ki Vietnam térségéből és 13 000 ma­radt ott. Miután az Egyesült Államokkal szö­vetséges Dél-Korea hadereje megnö­vekedett, 9000 főnyi katonaságot von tak vissza az itt állomásozó amerikai haderőből is, beleértve a két, régóta Koreában állomásozó hadosztály egyikét. Ezzel az Egyesült Államok ott állomásozó katonái az 1968. évi 64 000 főről a jelenlegi 43 000-re csökkent. A Fülöp-szígeteken az amerikaiak katonai ereje körülbelül 2000 fővel csökkent, jelenlegi száma 18 000 fő. Japánból, ahol szintén csökkent az Egyesült Államok katonai támogatá­sa iránti igény, körülbelül 9000 kato­nát vontak ki 1971-ben és így jelen­leg 30 000 amerikai repülő és tenge­rész állomásozik az országban. A csendes-óceáni szigeteken levők két nagy támaszpontról szintén nagy­mérvű visszavonások történtek. Okinawán jelenleg 45 000 főnyi amerikai hadsereg tartózkodik, mivel tavaly 7500 embert vontak ki az ame­rikai fennhatóság alatt levő Guan szigetről, 10 000 ember pedig ott ma­radt, főként a légierő bombázó köte­lékeinek támaszpontján, illetve a ha­ditengerészet Polaris tengeralattjáró­bázisán. Másutt a Csendes-óceánon a 7. flotta állománya nagyjából változat­lan, körülbelül 52 000 fő. Európában és a Földközi-tenger tél - segében eközben történtek jelképes csökkentések, bár volt szó nagyobbak­ról is az év folyamán. A legnagyobb egységeket eddig Nyugat-Németor- szágból vonták ki, 5000 katona tért haza az Egyesült Államokba. Még ez­után is maradt itt 215 000 katona — ez az Egyesült Államok haderejének legnagyobb létszámú kontingense egyetlen tengerentúli országában. Hivatalos közlés szerint Angliában, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban változatlan maradt az amerikai katonák száma. Belgium­ban viszont a Brüsszel melletti NATO- főhadiszállás megerősítése kapcsán ezerrel növelték az állományt. Az erős költségvetési nyomás elle­nére változatlan állományban - 21 000 fő, 35—45 hadihajó - maradt meg a Földközi-tengeren állomásozó 6. flotta. Egyéb tengerentúli térségekben is történtek kisebb létszámú csapatkivo­nások különféle okokból az év folya­mán. A panamai csatornaövezetben állo­másozó amerikai csapatok létszámát például 12 000-ről 11 000-re csökken­tették. Kubában, a Guantánamon ál­lomásozó amerikai csapatok létszá­mát 4000-ről 3000-re, a Puerto Ricá­ban áliomásozókét pedig 8000-ről 6000-re csökkentették. Ezenkívül egy Etióp’ában működő amerikai informá­ciós állomás létszámát 1600-ról 1500- ra faragták le és a Marokkóban ál­lomásozó katonák számát 2000-ről 1700-ra csökkentették. Volt némi létszámnövekedés néhány amerikai tengerentúli támaszponton oz év folyamán - főként az Ausztrá­liában és az Indiai-óceán parányi szi­getén, Diego Gardán épülő új ame­rikai haditengerészeti támaszponto­kon. Annak ellenére, hogy 1971-ben ez Egyesült Államok összességében nagy­méretű csapatkivonásokat hajtott vég­re a tengerentúli bázisokról, a kül­földön állomásozó amerikai csapatok létszáma körülbelül 200 000 fővel több, mint. a vietnami háború kiszélesítése előtt. Érdekes kísérlet folyik Moszkva dél­nyugati részén. Tipizált elemes 15 emeletes házakból kialakított lakóte­lepet építenek. A házak magassága, építészeti arculatuk, tervezésük és mű­vészi kiképzésük is különböző. Építési határidejük jóval rövidebb, Az egységesített ipari konstrukciók alapján épülő házak tervei a Moszk­vai Építészeti Kutató és Tervező Inté­zetben készültek. Az intézet által összegyűjtött demográfiai adatok le­hetővé tették Moszkva évi lakásszük­ségletének kiszámítását, a lakóházak és a mellékhelyiségek optimális mé­retezését. Az új házak valamennyi lakásához 3-4 négyzetméteres erkély, 8—10 négy­zetméteres konyha, nagy előszoba, mellékhelyiség és fürdőszoba tartozik. A lakásokba, kombinátokba készülő bútorokat építenek. A tervekben nagy és kisebb méretű lakások szerepel­nek, a szobák száma azonban meg­egyezik. Számos ház földszintjét üzle­tek és más közérdekű helyiségek fog­lalják el. Ezen építészeti kísérlet során töké­letesítik a konstrukciókat, a szerelési módszereket és a belső kiképzés vál­tozatait. 1972-től Moszkva házgyárai áttér­nek a tipizált elemek gyártására. 1975- re minden igényt kielégítő építőanya­gokból Moszkvában 40 százalékkal többet gyártanak. Ezalatt 27 millió négyzetméter új laktér épül a szovjet fővá rosban. A Szovjetunióban az elkövet­kező években a lakásépítésben az alapvető irányzat továbbra is a nagyblokkos építkezés ma­rad, fokozatosan térve át az egységesített alkatrészekre es elemekre. Most az építőipari üzemek és vállalatok felújítása folyik, de hamarosan egységesített ipari szerkezetekből épített há­zak jelénnek meg Moszkvá­ban, Leningrádban, Kijev- ben, Szeveromorszkban, Frun- zében, Taskentben és a Szovjetunió sok más városá­ban is. BUNTE ILLUSTRIERTE A kínzókamra még mindig jói működik Látogatás egy olaszországi várban, ahol Lucrezia Borgia és Szent Ferenc menedéket talált Nina Savó az egyetlen amerikai, akinek Olaszországban vára van. Az erődítmény mintegy kilencven kilo­méterre fekszik Rómától északra. A Crusado a keresztes lovagok men- helyéül szolgált a keresztes hadjá­rat idején. Itt húzódott meg egy ide­ig Assisi Szent Ferenc, valamint a botrányairól közismert Lucrezia Bor­gia is itt élt egy évig, miután nem kevésbé hírhedt fivére, Cesare, a vá­rat hadisarcként átvette. , A tulajdonosnő férjével Jimmy Sa­vó amerikai filmszínésszel élt az erő­dítmény falai között. A házaspárnak sikerült 27 helyiséget középkori stí­lusban berendeznie és átrenováltat- nia. Amikor o férj 1960-bon meg­halt, még 40 helyiség várt restaurá­lásra. Ehhez azonban Ninának nem volt kedve, így hát fájó szívvel el­határozta, hogy eladja a várat. Áru­ba is bocsátotta, de nem akadt ér­deklődő. Nina Savó erre összecso­magolt és hazament az Egyesült Ál­lamokba. A középkori csendhez szokott Ni­na Savó azonban nem tudott hozzá­edződni az amerikai civilizáció zűr­zavarához, néhány év múlva vissza­tért Olaszországba, s azóta is ott él, a várban. Férjem álma az volt, hogy a vár falai között művész- és kulturális te­lepet létesítsen, ahol a művészek ki­állíthatják alkotásaikat, szabad vi­tákat folytathatnak művészeti kérdé­sekről — meséli Nina Savó egy szín­pompás aranyozott burkolatú biliárd­asztal előtt állva, amely valamikor Fülöp Lajos francia király tulajdona volt. A többi teremben lovagi felsze­relések láthatók, olajfestmények dí­szítik a falakat, s a lándzsák, kar­dok és számos egyéb tárgy azt a benyomást kelti, mintha múzeumban volnánk. Nina Savó Rómában született és az egyesült államokbeli Columbia egye­temen tanult. Férjével akkor ismer­kedett meg, amikor egy New Vork-i újságnál kezdő riporter volt és azt a feladatot kapta, hogy interjúvolja meg a színészt. Mosolyogva emléke­zik vissza megismerkedésük körülmé­nyeire: — Férjem azt mondta, ha jó lesz az interjú, elvesz feleségül. Van-e olyan fiatal lány a világon, akit öt­perces ismeretség után egy férfi bá­tor kijelentése nem villanyoz tel? A kezdő újságíró minden lelkesedései beleszőttem az írásba, s bár azóta több mint harmincéves újságírói múltra tekintek vissza, bátran állítom, ez az interjú volt életem legsikerül­tebb írása. Jimmy pedig szavatartó ember lévén, valóban megkérte a ke­zemet. Nina Savó a várat édesanyjától örökölte. Amikor Nina és Jimmy át­vette a várat, nem volt a legjobb ál­lapotban. A házaspár azonban fel­áldozta minden megtakarított pénzét és keresetük nagy részét — Jimmy to­vábbra is vállalt szerepeket, Nina pe­dig a New York-i lap állandó olasz- országi tudósítója volt — hogy rend­be hozzák a várat. Első dolguk az volt, hogy a földszin­ten lévő Száz lovag csarnokát művé­szettörténeti képtárra alakítsák át. A díszterem, amelyben elférne száz lo­vag, teljes harci felsze/eléssel, a mint­egy 25 helyiséget magába foglaló lakosztály területe alatt áll. A Savó család kedvenc helyisé­gét, az úgynevezett La Bohémé szo­bát, Puccini Bohémélet című operá­jának díszletei alapján rendezték be. A szoba az erődítmény egyik tor­nyában van, eszményi kilátással a festői tájra. Ha előkelő vendég ér­kezik, mindig ebben a szobában szál­lásolják el. Sophia Loren és Gina Lollobrigida már több ízben vendé­geskedett náluk, s mindig örömmel térnek vissza a bohémszobába. A modem várúrnó mosolyogva jegyzi meg, hogy a kellemetlenkedő vendégek számára még mindig ren­delkezésre áll a kínzókamra, oz egy­kori várurak vallatószobája. Néhány inkvizíciós eszköz őrzi benne a sötét évszázadok emlékét. Van a várban egy úgynevezett öngyilkos ajtó is. Ha valaki kilép rajta, mintegy 400 méter mély szakadékba zuhan. Ezt az ajtót Lucrezia Borgia építtette a folyosó végére. Udvözief Jemenből Mostani üdvözletemben Yemen gazdasági történetével szeretném megismertetni a kedves olvasókat, Arabia felix. A boldog (gazdag) Arábia, ez volt a nme ennek az or­szágnak az ókorban. A gazdaságot három tényező eredményezte. A gazdaság első forrása a tömjén volt. Ezt a füstölésre használt gyantát a hadrawai völgyben és Dhufarban termelték. A termelés nagyon kifize­tődő volt, mert az ókorban mind a vallási szertartásoknál, mind a la­kásokban az illatosító füstölést széles körben alkalmazták. A tömjén drá­ga volt, mert a kereslet nagyobb volt mint a kínálat. A gazdaság másik oka az úgyne­vezett Tömjén út volt. A távol-keleti fűszereket (teát, borsot, szegfűszeget, szerecsendiót) illat és füstölő szere­ket (szántál fát, tömjént és mirhát) az indiai és ceyloni partoktól hajóval a dél-arábiai partokra szállították. Így Adenbe is szállítottak nagy mennyi­ségű árut és innen tevén, a Yemenen áthaladó karavánutakon továbbítot­ták azt a Földközi-tenger partjaihoz. Ezt a karavánutat Tömjén útnak ne­vezték. Ez az út a főniciai tengerpar­ton találkozott, a Kínából kiinduló Selyem úttal és a két karavánút áru­it, innen újból hajóra rakva, juttat­ták el az akkori kultúrközpontokba, az ókori Rómába, Görögországba, Karthágóba. Míg egy szállítmány megérkezett rendeltetési helyére, évek teltek el. Nagy volt a távolság, las­san haladt a tevekaraván és nagy volt a kockázat is. Rablók és önké­nyes uralkodók veszélyeztették az ér­tékes rakomány továbbjutását, de a busás haszon serkentette a kereske­dők vállalkozó kedvét. A harmadik tényező, amely a gaz­daság alopja volt, a fejlett öntözéses mezőgazdaság volt. Yemen területén az időszámításunk előtti II. évezred­től egymást váltó, illetőleg egymás mellett uralkodó, nagy királyságok voltak. Sába, Má in, Quantaban, Hadramwt és Himyar uralkodói ha­talmas duzzasztó műveket, gátakat es öntöző berendezéseket építettek. A földtörténeti Jura-korbeli, magas he­gyekről az elmállott porhanyós törme­lék a síkságokon terült el és a táp­anyagokban gazdag öntözött terüle­tek, szántás nélkül, negyven napon belül bő termést hoztak. Augustus római császár i. u. 24-ben megtámad­ta és elfoglalta, sőt elpusztította Ada- na-t (Aden), amely az ókorban a pusztítást nem heverte ki. Az indiai szállítmányok hajósai, biztonságosabb kikötőket keresve Dél-Arábia tenger­partjain, elszakadt Adentől. így a Tömjén út iránya megváltozott és Ye­men területén kívül futott le. A Töm­jén út óriási kereskedelmi hasznától a yemeni királyságok elestek és las­san szegényedni kezdtek. A csökkent jövedelem miatt nem fordítottak elég gondot az öntözőrendszerek karban­tartására. Végül i. sz. a VI. században talán a víztárolók iszapos feltöltődé- se miatt, talán hatalmas felhőszaka­dások következteben, a gatak atsza- kedtak, amelyeket később soha rend­be nem hoztak. Az újkor hajnalán a hajósnépek Afrikát megkerülve eljutottak a Távol- Keletre és szállítmányaikat az Arab félsziget érintése nélkül tengeren jut­tatták el Európába. Ezzel a nemzet­közi útnak számító Tömjén út, helyi forgalmat lebonyolító utacskává tör­péit. Befejeződött Yemen gazdasági ha­nyatlása. E nagy kultúrájú ország gaz­dasági fejlődésében megállva, magát elszigetelve, de függetlenségét év­századokon keresztül megvédve, élte titkos, sajátos életet. A gátszakadások­kal egridőben terjedt el a mohame­dánizmus, amely a Yement érintő utolsó nagy kulturális befolyás volt Yemen felett megállt az idő, és ennek köszönhető, hogy a mohamedán kul­túra legtisztább formáját, a szakértők szerint Yemenben találhatjuk meg. A Szuezi csatorna megnyitása Egyiptom és Aden felvirágzásához ve­zetett. Yemen kívü lesett a gyarma­tosítók érdeklődési területén, mert sem gazdasági, sem kereskedelmi, sem stratégiai jelentősége nem volt. Csak a törökök kísérelték meg, több íz­ben az ország elfoglalását. Valóban o síkságokat el is foglalták, sőt min­dent el is pusztítottak, de az irdatlan hegyek között a független Yemen to­vább élt. A hegyek felé vonuló ide­geneket előbb megsemmisítették, vagy megfélemlítve visszaűzték a vad hegyi törzsek lakói, mielőtt szándékuk felől érdeklődtek volna. Az elzárkózás évszázadokon keresz­tül bevált politikáját alkalmazta Ye­men utolsó uralkodója is. Nem vette figyelembe, hogy a modern rohanó élet áttör a feudális szeparatista ural­mon. Nem csak az idegeneket nem látta jó szemmel, hanem az idegen­ben tanult modern gondolkodású ye- menieket sem szívesen tűrte meg ha­zájában. 1962-ben megdöntötték ural­mát és kikiáltották a Yemeni Arab Köztársaságot. A forradalom utón Yemen gazda­sági és kulturális fejlődése megindult. Gondjuk akad bőven. Kőolajuk nin­csen, feltárt geológiai kincseik nem jelentősek, ipara fejletlen. Yement a szomszédos, olajban gazdag arab or­szágok vették szárnyaik alá. Szaud Arábiába, Kuwait komoly pénzösszegek­kel járul hozzá Yemen fejlődéséhez és rádiót, televíziót, kikötőt, iskolá­kat és ipartelepeket építenek, kór­házakat tartanak fenn. Ezenkívül a Szovjetunió, Németország, Kína és az Egyesült Nemzetek Szervezete is részt- vesz Yemen megsegítésében. így ha­zánk is az elsők között sietett a ye­meni nép segítségére, természetesen lehetőségeinkhez mérten, szerény ke­retek között. Yemen a Csipkerózsika álmából ébredő ország. Mi, akik megismertük és megszerettük Yemen szorgalmas és tehetséges népét,- kívánjuk, hogy országuk újból Arabia Felix legyen. Dr. Czirbusz György A É Lakóházak sorozatban

Next

/
Thumbnails
Contents