Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

Wl. március 8. DUN ANTOLI NAPLÓ 3 A párt a nők helyzetének minden fontos kérdésében állást foglalt Beszélgetés Földes Andrásné elvtársnővel, a Megyei Pártbizottság osztályvezetőjével a 62. nemzetközi nőnap alkalmából 1910 márciusának első napjaiban határozták ei a Koppen­hágában összegyűlt asszonyok, hogy évenként megrendezik a nők nemzetközi napját a békéért, az egyenjogúságért, a nemzetközi összefogásért Ma, a 62. nemzetközi nőnapon megyénkben nem­csak emlékeznek, hanem politikai számvetést, a feladatok felméré­sét is elvégzik az ünnepségeken. Különösen fontos része ennek a számvetésnek annak feltárása, hogy mit tettünk az MSZMP Köz- | ponti Bizottsága 1970 februári, a nők helyzetével foglalkozó hatá­rozatának végrehajtása érdekében. A határozat nyilvánosságra hozása óta két esztendő telt el, elegendő idő annak vizsgálatához, hol tartunk, melyek a legfontosabb soron lévő feladataink? Ezekre a kérdésekre kértünk választ a nemzetközi nőnap alkalmából Földes Andrásné elvtársnőtől, a Megyei Pártbizottság osztályvezetőjétől. — Megyénk pórt, állami vezető- testületei, a gazdasági vezetők, tömegszervezetek hogyan fogad­ták a Központi Bizottság határo­zatát, milyen intézkedéseket tet­tek a végrehajtás érdekében? — A KB 1970. februárban ho­zott nőpolitikái határozatát a közvélemény jól fogadta. Ennek ez a magyarázata, hogy a párt a nők helyzetének minden fon­tos kérdésében állástfoglalt. A X kongresszuson Kádár elvtárs a párt nevében élőszóval is ki­fejtette, hogy a női egyenjogú­ság kiteljesedésé érdekében még nem egészen valósult meg a társadalmi igazságszolgálta­tás. Hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy minden feltétel be­érjen. Emberséggel beszélt a dolgozó nőknek és különösen a családanyáknak kijáró tisztelet­ről. Ez is elősegítette, hogy az utóbbi időben humánusabb lett a légkör, a nők és különösen az édesanyák körül. A párt Köz­ponti Bizottsága határozatának végrehajtása ismertetésével egy- időben elkezdődött, és az 1013- os rendelet révén kormányprog­rammá vált. Az elmúlt két esztendőben, a különböző területeken, a veze­tők részéről a nődolgozók érde­kében több tenniakarást, meg­értést tapasztalhattunk. Rövid idő alatt országos és helyi in­tézkedések egész sora valósult meg. A nagycsaládos, egyedül élő anyák támogatása azóta szinte intézményessé vált. — Milyen fejlődői tapasztalható a határozat megjelenése óta a \ nők közéleti tevékenységének szé­lesedésében? — Először nagyon röviden ar- ról; mit értünk a nők közéleti tevékenységén? Azt, hogy részt vállalnak abban a munkában, ahol a közösség, a társadalom gondjairól, fejlődését érintő kér­désekről döntenek. A nők nagyobb részvételének szorgalmazása a társadalom és az állami élet irányításában, nem öncélú törekvése a pártnak. A dolgozó nők nélkül nem lehet beszélni arról, mit kell az adott területen felépíteni; milyen le­gyen a jövő lakása; vagy mit kell tenni az iskoláért, óvodáért; milyen legyen a kereskedelem, a közlekedés? A szocialista demokratizmus fejlődése sem képzelhető el a társadalom nagyobbik felét ki­tevő nők közéleti aktivitásának fokozódása nélkül. A két év során szinte minden politikai, mozgalmi szervben választásokra került sor. A tiszt­újításkor mindenütt több nő ke­rült a vezető szervekbe. Közel ezer nőt választottak a párt kü­lönböző szintű szerveibe, 746 női tanácstagunk van, több mint 2000 a nők száma a Hazafias Népfrontbizottságokban, a szak- szervezeti tisztségviselők közül 1100 a nő. Előrelépést tükröz a falun is az a tény, hogy pl.: a Mecsek és Dráva menti Ter­melőszövetkezeti Szövetség terü­letén működő termelőszövetke­zetekben 142 nő tagja a tsz ve­zetőségeknek, 248 pedig a kü­lönböző bizottságoknak. Ez a felsorolás is elegendő ahhoz, hogy a nők meg növekedett köz­életi szerepét tényként kezelhes­sük. Most arra van szükség, hogy azok az asszonyok, akik funk­cióba kerültek, éljenek is a ka­pott lehetőségekkel. Egyelőre a munkában, a véleményalakítás- | ban, a döntésekben való aktív részvételük még nem teljes. So- i ronlevő feladat segítésük, kép­zésük, hogy minél jobban ellát- j hassák megbízatásaikat. Oda kell figyelni észrevételeikre, bá­torítani kell, hogy leküzdjék a | közéleti munkában a kezdeti j tapasztalatlanságot. I — A nők anyagi megbecsülésé­nek fokozása érdekében milyen eredményekről számolhatunk be? — Országos és helyi intézke­dések révén eredmények szület­tek a párthatározat megjelené­se óta az „egyenlő munkáért egyenlő bér" aiapelv érvényesí­tésében. Nagy a jelentősége a pedagógusok és az egeszség­j ügyiek bérrendezésének, hiszen I mindkét pályán a dolgozók | többsége nő. Az anyák társa-. < dalmi megbecsülése jut kifeje­zésre a családi pótlék rendezé- j sében. 1971-ben 1273 nő része- I sült megyénkben „Kiváló Dol­gozó” kitüntetésben. Több ter- j melőszövetkezetben a nőhatáro- | zat szellemében rendezték a ' normákat, a vállalatok, üzemek, intézmények többségénél meg­kezdődött a helyes bérarányok kialakítása. Az eltelt két esztendő termé­szetesen még kevés volt ahhoz, hogy akár a gazdasági, akár szociális, vagy szemléleti téren teljes fordulatról szólhassunk. Ehhez még sem az objektív, sem a szubjektív feltételek nem adót- ! tok. De azt mondhatjuk, hogy j a helyi erőforrások révén máris , előre lehetett lépni a nők, a családok anyagi helyzetének ja­vítása érdekében. Úgy vélem, — a népgazdasági intézkedések mellett — ezen az úton kell to­vábbra is minden gazdaságve­zetőnek járni. Ez nem csupán a dolgozó nők, hanem a népgaz­daságunk jól felfogott érdeke is. — Sokat foglalkoztatja a dolgo­zó anyákat a gyermekintézmé­nyek, bölcsődék, óvodák, napkö­zik helyzete. A határozat megje­lenése óta milyen fejlődés tör­tént?- Erre a kérdésre a választ azzal kezdeném; azt kell első­sorban elérni, hogy közös szem­léletté tegyük mindenki köré­ben: az anyaság valóságos tisz­teletét. A gyermek ne legyen fölösleges teher, hanem az öröm és boldogság forrása, a társadalmi fejlődés biztosítéka. Pártunk és kormányunk ezt a gyermekgondozási segély beve­zetésével már kifejezésre juttat­ta. Most a tanácsokon, válla­latokon, termelőszövetkezete­ken, intézményeken van a sor, hogy felismerjék; nemcsak hu­manizmusról, hanem a terme­lés biztonságáról, a munkaerő­vel való megfelelő gazdálko­dásról, az anya társadalmi kül­detése teljesítéséről van szó az óvodai férőhelyek, a gyermek- intézmények hálózatának fej­lesztése során. Az utóbbi időben nem talál­koztunk olyan állami és gazda­sági vezetővel, aki ne ismerné el a fejlesztés szükségességét, akiben nincs meg a tenniaka- rás készsége. A megye ötezer óvodai férőhelye azonban az igényekhez képest nagyon ke­vés. A negyedik ötéves terv so­rán a megyében állami beru­házásból újabb 700 férőhely megépítésére van meg a lehe­tőség. Az igények ezt a lehe­tőséget jóval meghaladják. Megnyugtató helyzetet itt csak akkor teremthetünk, ha a Bőr­gyár, a Vasútígazgatóság, az Orvostudományi Egyetem, a Kenderfonó, a Betonárugyár példáját — ezek a vállalatok 5 és fél millió forintot adtak ilyen célra ’—, követik még sokan má­sok. A tanácsok, vállalatok, az üzemek anyagi eszközei mellett a jövőben az eddigieknél még számottevőbb szerepet tölthet­nek be a szocialista brigádok — ha az óvodák, bölcsődék fej­lesztését" patronáló nemes tár­sa dcrbm mozgalmuk tovább szé­lesedik. Az. is figyelemre méltó, hogy az egygyermekes, jól ke­reső szülők eddiginél nanyv~S anyagi hozzájárulásával is le hét növelni az óvodai férőhe­lyek számát. Egyszóval az álla­mi és társadalmi összefogás mellett a szülői áldozatvállalás sem mellékes. — A Központi Bizottság határo­zata kimondja, hogy a tömag'- szeívczetakben, üzemekben, tár­sadalmi mozgalmakban a nők körében végzett politikai munkát a pártszerveknek kel! koordinál­niuk. Mennyiben sikerült ezt ed­dig megvalósítani? — A Központi Bizottság hatá­rozóra kimondta, hogy a nőpo­litikái munkát pártmunka min­dennapi részévé kell tenni. Eh­hez biztosította a szervezeti fel­tételeket, azzal, hogy a végre­hajtó bizottságokban, a párt­vezetőségekben, választott tiszt­ségviselőként nőfelelősök, a pártbizottságok apparátusaiban pedig nőreferensek dolgozza­nak. Feladatuk, hogy segítsék a párt vezető szervei által kép­viselt központi és helyi nőpoli­tikái célok megvalósítását. Me­gyénkben mintegy ezer kommu­nista asszonynak van ilyen párt- megbizatása. A másfél évvel ezelőtt elkezdett munkát fele­lősséggel, szívesen végzik. Szá­mos esetben a nőket érintő he­lyi intézkedések kezdeményezői voltak. A pártfórumokon java­solnak, érvelnek az asszonyok érdekében. A párt fontos feladata az ál­lami, társadalmi szervek nőpoli­tikái tevékenységének koordi­nálása. Arra kell törekedni, hogy az adott területen min­den egyes szerv, a vezetők azo­nos módon gondolkodjanak a nőket érintő soros kérdések megoldásáról, mindenki a sa­játos eszközeivel, lehetőségei révén, de a legfontosabb fel­adatok megoldásán munkál­kodjék. A pártszervek hangol­ják. össze a különböző társadal­mi szervek és a gazdasági ve­zetők tennivalóit, biztosítsák a társadalmi, anyagi erők össze­fogását, a dolgozó nők művelt­ségének, szakmai képzésének, anyagi, erkölcsi megbecsülésé­nek érdekében. A pártirányításban a nőpoli­tikái munka szükséges koordi­nációja még az elején tart. A Megyei Pártbizottság napirend­re tűzi majd a két év tapaszta­latainak megvitatását. A lá­nyok, asszonyok körében vég­zendő politikai munka felada­tairól, a munka sajátos mód­szereiről nagyon konkrét eszme­cserét folytatunk majd az év so­rán a pártszervek vezetőivel, a nőmunka felelőseivel. Ezt azzal a céllal tesszük, hogy időről időre közreműködjünk a párt nőpolitikái határozatában fog­lalt célkitűzések következetes megvalósítása érdekében. — A közeljövőben melyek azok a legfontosabb, soron levő fel­adatok, melyeket a Központi Bi­zottság határozatának , eredmé­nyes végrehajtása érdekében el kell végezni? — Nehéz lenne az interjú ke­retében felsorolni a KB határo­zatának végrehajtásával kap­csolatos további feladatokat. Amellett, hogy néhány dologra már az előző kérdések kapcsán utaltam, befejezésképpen sze­retném aláhúzni; ahhoz, hogy a nők a hármas társadalmi sze­repüknek eleget tudjanak ten­ni — a dolgozóval, az anyai kö­telezettséggel, o közéleti sze­rep betöltésével kapcsolatos igényeknek megfelelhessenek — addig még hosszú út van visz- sza. Sok konzervatív felfogással, régi gyakorlattal kell még meg­küzdeni a közvéleményben és nem utolsó sorban a nők köré­ben is ahhoz, hogy minden te­kintetben egyenrangú társai le­gyenek a férfinak a közéletben, a politikában, a munkában és a családban egyaránt. Ennek számos anyagi, műveltségben feltételét ezután kell majd meg­teremteni. A leányoknak, az asz- szonyoknak is például tenniük kell azért, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bér" elve maradék nélkül érvényesüljön. A szakmai képzettségük, a tu­dásszint növelése az egyik leg­fontosabb követelmény, ahol az elkövetkező öt évben számot­tevő eredményeket kell elérni. Ehhez a szolgáltatások újabb bővítésére, a háztartási munkát megkönnyítő intézkedések egész sorára van a jövőben szükség. Utoljára, de nem utolsó sor­ban, szükséges a nők politikai képzésével, rendszeres felvilá­gosításával többet törődni. Az elkövetkezendő évek biztos meghozzák megyénk asszonyai­nak, leányainak életében a párt célkitűzéseiben kijelölt és a kí­vánt változásokat. De ehhez a ma munkája nem elég, hanem a társadalom és a nők részé­ről is még több figyelemre, ön- tevékenységre, rugalmasságra és politikai felelősségérzetre van szükség. M. E. Kalocsán és a környező falvakban már „irókázzák” az asszonyok, leányok a húsvéti himes tojásokat. A Bács megyei Homokmegyéi* messze földön híres Egri Károlyné művészetéről. Új szakma: mezőgazdasági üzemmérnök igyefem Zsámbékmi A négyszázéves öreg falak között szeptember óta nem kis öntudattal sétálgatnak a gó­lyák. Ök hatvanon Zsámbék legelső olyan I. éves hallgatói, akiket az a szerencse ért, hogy tanévnyitáskor Gödöllőn az Ag­rártudományi egyetem aulájá­ban tehették le az esküt. A ta­valyelőtti gólyákról még úgy beszéltek lenn a faluban; meg­jöttek az új technikusok. Idő­közben azonban — s ez a kö­rülmény nem kerülte el a zsám- békiak figyelmét — levették a Felsőfokú Technikum táblát a főbejárat faláról, s helyébe ez a hosszú és nehezen kimond­ható, ám annál rangosabb fel­irat került: „Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudo­mányi Kar, Üzemgazdasági- üzemmérnöki Szak, Zsámbék”. Gödöllő tehát egyetemi rangra emelte Zsámbékot, így a mos­tani elsősök — köztük három baranyai' fiatal Horváth Ferenc és Geiger Márta Mohácsról, Lánycsókrói pedig Bencze Má­ria — minden kétséget kizár­tán egyetemisták. Sok társuk­kal együtt ők lesznek a magyar agrár felsőoktatás első végzett üzemmérnökei. Korszerűbb agrárfelsőoktatás Es itt egy kis kitérővel utalni kell arra az örvendetes kor­szerűsítésre, amely a hazai agrárfelsőoktatásban megin­dult. Az NDK-ban már koráb­ban bevezetett kétlépcsős mér­nökképzési rendszerről van szó. Nálunk — noha a gyakorlat már jó ideje, igényelné — az első lépcső hiányzott. Gödöl­lőn, Keszthelyen, Debrecenben, Magyaróváron csak diplomás mérnököket képeztek ötéves képzési idővel. Nagy átfogó univerzális tudással kerültek ki innen a szakemberek, s ahhoz, hogy valamelyik szakág — növényvédelem, öntözés, ba­romfitenyésztés stb. — specia­listák legyenek az egyetem el­végzése, s némi gyakorlat meg­szerzése után újabb egy, illet­ve kétéves úgynevezett szak­mérnöki továbbképzésre kellett beiratkozniuk. A mérnökszak­képzésnek ebben, a korábban kizárólagos formájában 27—28, gyakran 30 éves volt az ifjú, I mire kész szakemberré vált A mai mezőgazdasági üzem ! egy specialistára nem tud eny- nyit várni. Ha a tsz egy fiatalt ma beiskoláz, akkor biztosak | lehetünk, hogy már tegnap j szüksége lett volna rá. Ez az j igény szülte a kormányrendé­letet, melynek értelmében a í mezőgazdasági főiskolákon — | Kaposvár, Nyíregyháza, Sze- j ged, Kecskemét — és egyete­meken — Gödöllő, Keszthely, Sopron, Budopest — megindult az üzemmérnökképzés, növény- védelmi, faipari, tartósítóipari, élelmiszertechnológiai, üzemgé­pészeti, általános állattenyész­tési, baromfi és kisállattenyész­tési, kertészeti és mező-gépé­szeti szakon. A kormányrendelet azt is kimondja, hogy azok a fiatalok, akik az 1971/72-es tanévben e főiskolákon és egye­temi üzemmelnöki szakon ta­nulnak, sikeres államvizsga le­tétele után üzemmérnöki okleve­let kaphatnak. A megmaradt felsőfokú technikumok — Gyön­gyös, Hódmezővásárhely, Nagy­kanizsa, Mezőtúr és Székesfe­hérvár — ezzel szemben to­vábbra is szaktechnikusokat képeznek a mezőgazdaságnak. Tavaly még Zsámbék is Fel- í sőfokú Technikum volt. Az 1961 és 1971 között eltelt évtizedben nappali és levelező tagozaton összesen 600 üzemgazdasági szaktechnikust képeztek itt ki — közülük húszat Baranyának — s a végzettek 90 százcléka termelőszövetkezetbe került. Az azt megelőző évtizedben 1951 — 1961 között Zsámbék termelő­szövetkezeti vezetőképző iskola volt, s így ez a Pest megyei kisközség az utóbbi húsz esz­tendőben pótolhatatlan szolgá­latot tett a termelőszövetke­zeti mozgalomnak. Zsámbék nemcsak fontos, de megkülön­böztetett helyet foglalt el az agrároktatásban, hiszen hosz- szú-hosszú évekig az ország­ban kizárólag itt képezték az üzemgazdászokat, az innen ki­került fiatalok zöme ma ebben a fontos munkakörben dolgo­zik, eltekintve azoktól, akik könyvelők, statisztikusok vagy főagronómusok lettek. Az üzemmérnök helye — Intézetünk célja ökonomi­kus szemléletű mezőgazdasági szakemberek képzése, s ezt tan­tervűnkben a közgazdasági tár­gyak magas óraszámával — üzem- és munkaszervezés, ter­vezés, számvitel és pénzgaz­dálkodás, statisztika és agrár­gazdaságtan, mezőgazdasági kereskedelem és jog — érjük el. így az üzemek nagyon sok­oldalúan tudják hasznosítani a nálunk végzett fiatalok tudá­sát — mondja Domokos Káz- mér, tanulmányi osztályvezető, akivel Reith Adóm kollégiumi igazgató és Börzsei István ad­junktus, — aki egyben az in­tézmény szakvezető helyettese is — társaságában beszélge­tünk az iskola múltjáról s fő­ként a mostani metamorfózisról, amikoris a szaktechnikumból az egyetemi üzemmérnök képzésbe való átmenet nem éppen köny- nyű időszakát élik át. Az előb- j bi témához kapcsolódva Börzsei István, mint érdekességet említi meg, hogy Komárom megye j termelőszövetkezetéi például a l Zsámbékról kikerült üzemgaz- j dászokból frissítették fel az : elmúlt néhány évben könyvelői i gárdájukat. Ebből aztán egy kis vita ala- j kul ki, mint mindig, ha az ke- j rül szóba, hol az üzemgazdász, | illetve most már az üzemmér­nök helye az üzemben? Semmi j esetre sem könyvelő, nem is a | főkönyvelő beosztottja, de nem i küldönce vagy adminisztrátora j a főagronómusnak sem, mint i ahogy azt helyenként sajnos í tapasztalni. — Sok onkétot, vitát tartót- ; tunk e tárgyban kinn az üze- : rnekben, s ma már a gyakorlat­ban is egyre erősebb az a fel- i ismerés, hogy az üzemgazdász, illetve a jövőben üzemgazdász­üzemmérnök kulcsember, aki fontos összekötő kapocs a számvitel és a szakágak között, viszonya ezekhez mellérendelt. Mivel munkája főként a gazda­sági elemzés, a döntések elő­készítése, amelyre kimunkált alternatívákat ad a vezető ke­zébe, ezért alapvető, hogy az üzemgazdász annak a vezető­nek legyen a közvetlen beosz­tottja, aki az egész gazdaság — illetve gazdasági egység — fe­lelős vezetője. Termelőszövet­kezet esetében tehát a tsz-el- nöké. Ahhoz képest, hogy Börzsei István megfogalmazásában ilyen fontos szerep vár a kike­rülő üzemmérnökökre, nagy a hiány belőlük országszerte, $ — ez a privát véleményem — nem túl sokat képeznek ki belőlük évente. Zsámbék csak hatvan elsőévest tud fogadni — Buda­pest kivételével, ahonnan lehe­tőleg nem vesznek fel hallga­tót — az ország 19 megyéjé­ből. A hely vonzó — 25 percre a fővárostól - egy nagy park közepén, a műemlék kolostor falai történelmi levegőt árasz­tanak. Az új szárny - melyet most korszerűsítenek 3 millió forintos költséggel — berende­zése ultramodern. A négyágyas, beépített szekrényekkel felsze­relt szobákból gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, a jóki templom zsámbéki mására, mely helyi érdekesség, hogy megóvják jelenlegi kissé romos szépségében, műanyag sátor­ral fogják bevonni. Az egyetem és a helyi erők társadalmi ösz- szefogásával most ifjúsági park épül az iskola tőszomszédságá­ban. A kollégiumban 200 hallga­tót tudnak elhelyezni. A térítés és az ösztöndíj-rendszer ez év­től kezdve ugyanolyan, mint az egyetemeken. Zsámbékon több a társadalmi ösztöndíjas, mint másutt, és még egy érdekes­ség, az ország egyetemei és főiskolái közül Zsámbékon a legmagasabb a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya, érdemes megjegyezni, mert hihetetlenül hangzik, 85 százalék. 51 százalék leány Ez bizonyítja, hogy eddig népszerű volt ez a képzési for­ma a munkás és paraszt szülők előtt, ■ de most, hogy o fiatal 21 éves korára üzemmér­nök lesz, joggal hihetjük, még népszerűbbé válik, A szakma am'ellett nőiesedett is, az üzem­ben viszonylagos füqgetlensé- get élvező üzemgazdász, üzem-, mérnöki beosztás betöltésére nagy alkalmasságot árulnak e! a nők. Az elsős zsárnbéki üzem­mérnökök 51 százaléka leány, a középiskolából hozott tanul­mányi átlaguk pedig jó rendű. Új szakma, új beosztás az üzemmérnöké, ennek megfele­lően új fizetési besorolásuk is. A kezdő üzemmérnök fizetése 1600 forinttól 2500 forintig ter­jedhet, átlagoson tehát 2000 forint, ami 21 éves 'korban nem lebecsülendő havi jövedelem, — Rné —

Next

/
Thumbnails
Contents