Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
6 1972. március 26. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Ianus Pannonius A Jelenkor ünnepi száma Áprilisi számát teljes egészében Janus Pannonius emlékének szenteli a Jelenkor, Az ünnepi számot már januártól kezdve előkészítette a folyóirat: három hónapon keresztül sorozatban mutatta be Csorba Győző új Janus-fordításait, valamint Martyn Ferencnek a költő alakját és világát idéző rajzait. A Janus-szám élén Kardos Tibor tanulmánya méltatja az évforduló jelentőségét, végigkíséri a költő művészi pályáját s megjelöli helyét az európai kultúra történetében. Csorba Győző épig ram ma-fordításainak csokrához ezúttdl egy műhelytanulmány is csatlakozik a Janus-fordítások problémáiról. Hars Éva művészettörténész tanulmánya Martyn Ferenc rajzsorozatát elemzi. Az ünnepi szám második egységében három költeményt és két tanulmányt olvashatunk. Keresztury Dezső, Pákolitz István és Weöres Sándor verssel köszönti Janus Pannonius emlékét. Takács Gyula Ferrara, Padova és Janus címen a költő olaszországi tanulóéveit eleveníti fel, Fodor András pedig a közelmúltban tett ferrarai látogatásának emlékei nyomán ír Janus ifjúkori városának moi életéről. Gazdag válogatást közöl a folyóirat a pécs-baranyai Janus Pannonius pályázat anyagából. A pályázathoz kapcsolódnak Csorba Győző említett műfordításai és Martyn Ferenc grafikái, emellett Gyárfás Endre, Lip- penszky István és Pákolitz István drámájából, valamint Galambost Lásztó elbeszélő költeményéből találunk részleteket. A Janus-szám utolsó egységében hét tanulmány kapott helyet. Bán Imre írása Janus Pannonius középkori magyar utóéletét elemzi. Angyal Endre pedig a költő horvát utóéletének utolsó, közel egy évszázados periódusát ismerteti. Kolia Ferenc a XX. századi Pécs Janus-kultuszáról, kiváltképpen a Janus Pannonius Társaság két világháború közötti tevékenységéről ad áttekintést. Lovász Pál „Attikai éjszakák Janus Pannonius udvarában" címen beszámol a költő születésének 500. évfordulója alkalmából 1934-ben tervezett — akkor azonban elmaradt — emlékünnepségek programjáról. Petrovich Ede Janus Pannonius Péccsel kapcsolatos verseinek elemzése kapcsán több figyelemre méltó adalékkal és feltevéssel gazdagítja a költő itteni tartózkodásáról kialakult képet, s érinti a középkori pécsi egyetem sokat vitatott kérdését. Ehhez kapcsolódik Várkonyi Nándot jegyzete Gabriel Astrik Pécs és Pozsony középkori egyetemét tárgyaló angol nyelvű könyvéről. Végül Tüskés' Tibor a Janus Pannonius-könyvészetről nyújt áttekintést. A szám bőséges illusztrációs anyaga a pécsi-baranyai Janus-pályázat- ra épül. Martyn Ferenc sorozatának tizenegy darabja mellett Bizse János rajzai, valamint Farkas László, Fürtös Ilona, Zs. Kovács Diana és Simon Béla pályaművének reprodukciói díszítik a Jelenkor ünnepi összeállítását. * Mellékletünkben ízelítőt adunk az ünnepi szóm anyagából: bemutatunk néhány költeményt, tqnulmány-részle- tet és reprodukciót. KOLTA FERENC: Janus-kultusz Pécsett a XX. században Egy-egy író, költő utóélete legalább annyira jellemző arra a korra, ameiy emberi egyéniségét és életművét értékeli, mint magára az alkotóra: mln- st«e kor a maga eszményeinek előképét keresi a múltban, és hajlamos rá, hogy az irodalmi örökséget is saját törekvései, érdekei szerint ítélje meg. Petőfi, Arany, Ady, József Attila utóélete érzékletes példa rá. Janus Pan- noniusé is: egy-egy haladó tendenciákat megtestesítő időszakban felfedezi, fordítják, idézik, nagyra értékelik, máskor megfeledkeznek vagy tudatosan hallgatnak róla. A XX. század első két évtizedében Pécsett inkább hallgattak róla. Emlékét sem szobor, sem emléktábla, sem utca, sem intézmény nem őrizte. Pécs ősrégi püspöki székhely, hagyományosan „papi város” volt, vezetői és szellemi életének irányítói gyanakvó szemmel tekintettek a humanista költő-püspök életművére, akinek verseiben vallásos motívumok alig szerepelnek, nagyon is világi vágyak és gondolatok viszont annál inkább. Jellemző, hqgy amikor a 30-as évek elején megkezdődtek egy irodalmi társaság szervezésének előkészületei, és a szervezők azt javasolták, nevezzék el Janus Pannoniusról, a gondolat vezető körökben megdöbbenést keltett, mondván, miért legyen a Társaság névadója „egy olyan püspök, aki obszcén verseket írt". (Lovász Pál szóbeli közlése.) A Társaság 1931-ben mégis Janus Pannonius Társaság néven alakult meg, s pecsétjét az alapszabályok így írták le: „Janus Pannonius püspöki díszben, pásztorbottal és írótollal. A pásztorbot mellett lant és babérág. A pecsét jobboldali részén a Guinque Ecclesiae rajza.” Ezzel kezdődött meg tulajdonképpen a XX. századi pécsi Janus-kultusz. A Társaság elnöke, Surányi Miklós az első rendes közgyűlés megnyitójában (1933. február 3-án) nagyon jellemzően ezt mondotta. „Az a gondolat, hogy a Társaság Janus Panno- niusra, a nagy humanistára és a reneszánsz emberére függeszti tekintetét, történelmileg, irodalmilag és hangulatilag termékeny és hatásos. Valósággal szimbolikus jelentősége van." Vajon milyen szimbolikus jelentőséget láttak a Janus-örökségben? Erre a kérdésre a fennmaradt jegyzőkönyvek és feljegyzések, valamint a korabeli sajtóbeszámolók eléggé egyértelmű választ adnak: Janus életműve számunkra a szellem fegyvereinek magasabbrendűségét jelentette egy veszedelmesen erősödő, agresszív hatalom pusztulást hozó fizikai fegyvereivel szemben. Mátyás uralkodása második szakaszának idegenekre is támaszkodó katonai politikája helyett Janus Pannonius humanista örökségében látták a követésre méltó hagyományt ♦ 1933. október 21-én Surányi Miklós bejelentette, hogy 1934-ben, Janus Pannonius születése 500. évfordulóján a Társaság jubiláris évet fog ünnepelni, amely „Janus Pannonius szellemével lesz tele”. Körvonalazta azokat a nagyszabású terveket, amelyeket a jubileumi évben igyekeznek megvalósítani, majd a következőket mondotta: „A Janus Pannonius Társaság elhatározta, hogy ebben az évben szemügyre veszi a magyar kultúra jelenét, és mérleget készít. Megpróbálunk belevilágítani a holnapba. Szemlét fogunk tartani a magyar irodalom jelen állapota és jövő programja felett. Harcot fogunk hirdetni minden álkultúra ellen. Az igazi európai kultúra városává qkarjuk tenni ezt az évezredes mecseki várost, amelyben Janus Ponnonius a reneszánsz gyönyörű napjait rajzolta a magyar égre.” íme, ilyen mély és nagyszerű tartalmat igyekeztek adni a jubileumi évnek. Sajnos, az 1934. október 3-án rendezett felolvasó ülésen Surányi Miklósnak be kellett jelentenie, hogy a tervekből nem lett semmi. Az anyagi fedezet hiányára hivatkozott, a város nem adta meg a szükséges segítséget. A tervek kudarcának azonban bizonyára nemcsak anyagi okai voltak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy pl. egy utca elnevezésének, vagy egy emléktábla elhelyezésének nem elsősorban a pénz hiánya volt az akadálya, pedig még ez sem valósult meg a tervekből ... Általánossá és hivatalosan támogatottá a Janus-kultusz Pécsett tulajdonképpen csak a felszabadulás után lett. Vázlatosan hadd utaljunk ennek is néhány mozzanatára. 1948- ban a volt Kardos Kálmán utcát, amely a Széchenyi térről a pécsi Székesegyházhoz vezet, Janus Pannonius utcának nevezi el. Még ugyanebben az évben az államosított volt jezsuita gimnáziumnak, a Pécsi Állami Janus Pannonius Gimnázium nevet adják, s azóta ez a középiskola rendszeresen és tudatosan ápolja Janus kultuszát. 1949- ben az államosított pécsi múzeum neve is Janus Pannonius Múzeum lett. Az újabb Janus Pannonius-évfordu- lókról sem feledkeztek meg Pécsett. Halála 480. évfordulója alkalmából az új pécsi irodalmi folyóirat a Dunántúl megemlékező tanulmányt közölt Janus Pannoniusról Kardos Tibor tollából. (Dunántúl, 1952. I. évf. 2. sz.) 1953. november 26-án pedig a költő születésének 520. évfordulóiéról egy irodalmi est keretében emlékezett meg a város közönsége; ezt a November 7. Kultúrotthon és a Társadalom és Természettudományi Társaság rendezte a Pécsi Pedagógiai Főiskola irodalmi tanszékének közreműködésével. Közben megindult Pécsett a tudományos kutatómunka is, egyes Ja- nus-problémákban. A példa kedvéért említjük meg Tóth István tanulmányát, amely a régebbi tévedést helyreigazítva tisztázza a költő születési helyét (Tóth István: Janus Pannonius származása. Irodalomtörténeti Közlemények, 1965. 5. sz. 603-614. I.), valamint Petrovich Ede tanulmányát, amely a költő valószínű sírhelyét állapította meg. (Petrovich Ede: Az egyetemalapító Vilmos pécsi püspök és Janus Ponnonius sírhelye. Baranya megyei Levéltár 1968. évi Évkönyve 161-176. I. Kny.) A pécsi művészeket, költőket is ihleti Janus Pannonius örnks-'-ge. Hadd utaljunk pl. Csorba Győző kiváló műfordítói tevékenységére, vagy Martyn Ferenc Janus-rajzai, Pákolitz István és mások verseire. PÁKOLITZ ISTVÁN: Janus mandulái áj ára Nem tudományos a fölfedezés, csak a pillanat áldó- Röpke szülötte, hogy itt álmodod álmaidat; íme a kert és íme a kertben a mandulafácska, Otsxör-száz tovaszon folyton-sárjadozó: Itt van hát a sírod. De a lényég mégse a nyughely, Szent újjászületést hirdet a mandulafa; Szimbólum és a való így ötvöz múltat a mába, Hirdetve, hogy a mű nem szállt sírba veled; Nem sirod keresem, keresetlen meglelem immár Benned a nem-múlót, azt, ami égig emel; Gyöngyarany és gyémántveretes csiiló szavaidban Életöröm zendül emberi szív ütemén; Csillaglépteid átívelnek a messzi jövőbe, Mandulafád viruló: őrzi örök tavaszod. JANUS PANNONIUS: Vitázik Guarino mentegetőzésével Épp nem sért a komoly szó, sőt kedveljük igencsak, s tréfás hangulatunk nem teszi tönkre ilyen. Aztán meg ragyogó fényt vetve szerény lakománkra, hogyha velünk tudnál lenni, dicső Guarinóm. És hogy szórakozásunkban féket ne veszítsünk, s mértéket tartson bármilyen indulatunk: bőven elég hozzá arcod fensége, nyugalma, s Istenhez méltó küllemed és szigorod. Ám, noha ősz vagy már, illetlennek ne tekintsd, ha elhangzik néhány csintalan ez meg amaz. Hisz — tőled hallottuk — a nagy Cicerót öregen se hökkentette meq egy-egy malacabb finom éle. Szókratésznéi szentebb és komolyabb sose élt még, s ő is játszogatott sok kicsi gyermeke közt. Azt mondják (és nem mese nyilván), a stoikus bölcs, Cato is résztvett flórái ünnepeken. Ekkora példák joggal biztatnak követésre, s mit másnál helyeselsz, tenni ne félj te sem azt. Tenni ne félj, keveredj inkább hozzánk, noha más vagy, és ne írást küldjél, jöjj te, helyette, magad. CSORBA GYŐZŐ fordítása * A Janus-fordítások alapproblémája ... hogy latin nyelvből magyar nyelvre kell áttenni olyan verseket, amelyeket magyar ember írt. A nyelvi idegenséget úgy kell tehát érzékeltetni, hogy az „ihlet közössége" is kiderüljön, s hogy a verset „először” magyar ember írta. Csorba Győző: A Janus-fordítások problémái A rajzsorozat egyenes folytatása Martyn Ferenc korábbi, irodalmi vonatkozású ciklusainak. - Talán sokakban felmerül a kérdés: vajon a hetedik ilyen vállalkozás nem rejti-e az ismétlés, az elfáradás veszélyét? A kérdés csak addig jogos, amíg összehasonlításul elő nem vesszük a már klasszikussá vált Don Quijote-rajzo- kat. Ekkor ugyanis kiderül, hogy a vonalvezetés érzékenysége, a technikai tudós biztonsága, az alkalmazott rajzi módszerek gazdagsága, a kompozíciók tiszta, logikus rendje — a la- nus Pannonius-rajzokon talán még magasabb szinten érvényesül. Ezek a rajzok indulatosabbak, im- pulzívebbek, szenvedélyesebbek, mint a korábbiak. Janus Pannonius életének eseménygazdagságát kellett süríteni, a kor bonyolult, hullámzó politikai hátterét kellett éreztetni, azt a pécsi valóságot, s azt az emberi, amelyről, s akiről hiteles történeti adat is oly kevés, művészi dokumentum pedig úgyszólván alig maradt fenn ... Hárs Éva: Martyn Ferenc Janus-rajza TAKÁTS GYULA: Ferrara, Padova és Janus Amit Janus Pannonius alkotott, azt aligha érthetjük meg Ferrara, Padova és Velence nélkül. Nemcsak a környezet, de elsősorban a szellemi tűz volt az, amely fölnevelte és be is érlelte. Ez teremtette meg a dunai-drá- vai legényben a reneszánsz egyéniséget, az észak-olasz quattrocento világából a készen hazaérkező magyar költőt. Maga vall erről az el nem felejthető, mindent meghatározó, több mint 10 esztendőről. A városok neve mellett Guariro, Galeotlo, Mantegna és Marcello nemcsak elégiákban, dicsősítő énekekben szereplő nevek - mint az antik mestereké is —, de szinte a testi és szellem-testvériség élő alakjai. A nagyszerű mindennapok, a szerencsésen ritka élmények teremtői és átadói a török elől, a „szkíta-pusztaságból” átmentett ifjúnak. Közvetlen ihletők. Egyben olyan reneszánsz egyéniségek is, akik nemcsak művészetükkel és műveikkel, de jellemükkel és életformájukkal, egyszóval kettős stílussal hatottak Janus Pannoniusra. így hatott rá a három város. Az élet, művészet, nyelv, stílus, színek és kövek, melyek között felnőtt líránk első nagy költője ... Bizse János Janus Pannonius sorozatából.
