Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-26 / 73. szám
1972. március 26. DUNÁNTÚLI NAPLÓ ŐSBEMUTATÓ a Pécsi Nemzeti Színházban Hernádi Gyula: FALANSZTER Egy jellegzetesen pezsgő táncjelenet Hernádi Gyulát elsősorban a Jan- csó-filmek szövegírójaként tartja számon a közönség. Most a pécsi színház mutatta be első eredeti színpadi művét, s ez az esemény nemcsak új magyar drámát, hanem egy jelentős drámaírót is avatott. A Falanszter rokonságot tart az ismert filmnovellákkal írói szemléletben és témában. Hernádi a múlt eseményeiből mindig az adott társadalmi-politikai helyzet valamilyen alapképletét, elvi mintáját igyekszik kiszűrni. Visszatérően az elnyomás-forradalom viszonyait kutatja. Most is ezt teszi. A múlt század 30-as, 40-es éveiben több olyan utópista szocialista telep, falanszter jött létre Európában, de főképp Amerikában, amilyet most a színpadon látunk. Ezt Fourier tanítványai alapították. A falanszter sajátságos forradalmi próbálkozás volt, különféle változatai a szocialista forradalom történelmi csírái, még következetes forradalmi elmélet és vezetés nélkül. Az ellenséges kapitalista környezetben elindultak egy újtípusú társadalom megteremtése felé, de — akkor és úgy — szükségszerűen bomlottak fel, nemcsak azért, mert a külső társadalom nem tűrte zavartkeltő példájukat; belülről sem teremtették meg szocialista létük objektív alapfeltételeit. Tudati, érzelmi, szervezeti oldalról közelítették az új társadalmat, s nem a legdöntőbb, a gazdasági alap felől. Naiv altruizmust szegeztek szembe a tomboló egoizmussal. A falanszter sorsát akkor lehet hitelesen bemutatni, ha a külső társadalommal való viszonyon kívül belső viszonyait, jellegét is nézzük, mert ez is meghatározta. A szerző teljesen tisztában van ezzel, de elvi tisztánlátását még nem sikerült maradéktalanul drámára átváltania. A falanszter belső világának, válságának tényei csak szóban kapnak létet a darabban, sem személyes tartalmú emberi viszonyokban, sem történésben nem jelennek meg. A leglényegesebb; gazdasági csődjük is csak eszmeileg, vitában, tehát színpadiig csekély hatással. Annál erőteljesebben, mert történésben bontakozik ki a környező farmertársadalommal való összeütközés. Ezenkívül a belső és külső tényezők köre között igen laza a kapcsolat, inkább csak párhuzamosak, ami szervi hibája a műnek. A dramaturgiai fogyatékosságokat azért sajnáljuk, mert ugyanakkor a darabban benne lappang egy teljesebb megoldás lehetősége. A külső viszonyok ábrázolása erőteljes és izgalmas, itt valódi drámaiság van, ehhez kapcsolódik a darab nagyszeiű írói találata: a voluntarista-idealista forradalmár, Considérant tragédiája. Olyan „természetes", kitűnő magva ez a drámának, ami nemhogy elbírná, meg is kívánja, hogy ráépüljön, benne sűrűsödjön a közösség tragédiájának minden tényezője. Hernádi vitathatatlan drámaírói képességeit, tragikumérzékenységét ragyogóan bizonyítja a darabnak ez a része, ahol a nagy dráma szintjére emelkedik. . Történelmi mű a Falanszter, de a történelmi művek mindenkor a jelenhez szólnak. „Ebben a drámában egyetlen egy mára utaló jelentés van...: mindenfajta progresszió igenlése és féltése" — írta a műsorfüzetben Hernádi Gyula. Erős általánosításban igaz ez, ám egy műalkotás mindig konkrétabb nyelven is beszél. A „progresszió igenlése és féltése" minden haladó tendenciájú mű közös pártállása, ezenkívül egyedi jelentéskörük is van. Ennek a drámának elég széles. Felidézi a mai Amerika fogyasztói társadalma ellen , lázadó szervezetekkel, kommunákkal kapcsolatos képzeteinket, a beatek, hippik, diggerek, Fekete Párducok stb. küzdelmét; asz- szociációkat indít a néger polgárjogi küzdelmekkel kapcsolatban; elénk tudja idézni a személyi kultusz viszonyainak eufóriás-szorongásos tömegpszichózisát, a voluntarizmus tévedéseit és a keserű kiábrándulás rohamait úgy, hogy felismerteti az ezekben rejlett tragikus fenyegetést. Nem teremt közvetlen analógiákat, pontoskódó allegóriát, aki ezt keresi benne — iépten-nyomon zavarba kerül. A falanszter történetében Hernádi nem a szocializmus előképet ábrázolja, hanem tanulságokat kíván nyújtani a szocialista, s minden szocia- lisztikus tendenciájú forradalom számára. Akkor tenné meggyőzőbben, ha a felidézett veszélyek belső logikáját, emberi-társadalmi tartalmát differenciáltan ábrázolná, nemcsak jelentkezését regisztrálná aforisztikus szinten. A színházi előadásban a kiváló munkát végzett rendező (Sik Ferenc) mindent megtett, hogy — amennyire lehetséges — az ábrázolás felemás volta kiegyenlítődjék, A tényleges drámai szituációk, történés hiányát — főképp p darab első felében — egy sajátos beat-jellegű folklór zenei és táncos elemeivel dúsította fel (Tóth Sándor koreográfiája, Conda János zenéje és a balettkar támogatásával). Olyan gazdag színpadi életet teremtett, mely a megjelenés szintjén jól egyensúlyozta a dráma gyöngébb árverését. Azáltal is, mert a zene és tánc nem betétszerű, hanem szerves folytatója, felváltója, illetve előkészítője a szövegnek: egy népünnepéllyé lett életforma természetes megnyilvánulása. miképp a Fényes szelek-ben volt, de annak utánérzése nélkül. Sík ihlető élményeket kapott Jancsótól, megoldásai azonban eredetiek. Nagyon jól Oldotta meg azt az eszmeiséget érintő feladatot is, hogy a darab többfelé utaló jelentésszintjét a maga összetettségében érvényesíti: nem konkretizálja túl, csak amennyire a költői képmás természete kívánja. A darab jelentéstartományában helyet kopnak azok a tanulságok is, melyek az elvont-romantikus szabadságeszmékkel, a hajlamok gáttalanságának anarchizmusával, ködös közösségideákkal kacérkodók számára összegezhetik a társadalmi szabadság és jólét védelmének felelősségét. A meggondolkoztatás, figyelmeztetés szándéka ezzel kapcsolatban jól érvényesült az előadásban. Általában: a megvalósítás sokhelyütt emelte a darabot és sehol nem maradt alatta. (Nem rendezői, hanem dramaturgiai tévedés volt meghagyni a befejező jelenetet, ezt a melodrámai epilógust. Hisz az érdemi, drámai történés a falanszter felbomlásával maradéktalanul befejeződik.) Az együttes kollektív produkció járói nagy elismeréssel kell szólni, akár legutóbb a Gorkij-bemutató után, de még annál is fokozottabban. Mintha a Pécsi Nemzeti Színháznak mostanában ebben formálódna ki sajátos és eléggé nem becsülhető művészi karaktere: a nagyon egységes szintű és stílusú színpadi megjelenítésben. A produkcióknak — a Falanszternek is — különös szuggesztivitást ad, hogy nem néhány színészi szóló köré épül az apparátus kísérete, hanem egy egységes, világos gondolat, művészi organizmus megtestesülését adja az egész. A vezető szerepeket-egyénisé- geket nem nivellálja, sőt: igényli. Csak nem önálló csillogtatásukkal, felnö- vesztésükkel akar hatni. A Falanszternek Francis Wright, a telepet alapító asszony áll a középpontjában (Tímár Éva játssza). A falanszter belső életét képviseli, belső viszonyaihoz tapad, ebből eredően — nem kerül drámai helyzetbe (csak súlyos, fájdalmas, szörnyű helyzetekbe). Csak átélő alak, végig passzív, aki ezért nem közölheti a közösség sorsát drámai funkcióban. Tímár Éva páratlan színészi kultúrája, vonzó-okos egyénisége révén Francis a hősi-szomorú líra könnyeivel ragyogó alak, mély szánakozásra indít, nem is tehet többet. Félelmes-megrázó jellemével, sorsával Considérant (Győry Emil) az egyedüli ebben a történetben, aki a katarzisig emelkedhet. Győryben ott is lobog az a tiszta, túlfeszített, szükségszerűen kisikló idealizmus, ami e nagyszerű jellemet a pusztítás angyalává teszi. A darab nem ad lehetőséget rá, hogy teljesen azzá váljék, amire született: valódi tragédia hősévé. De ez legkevésbé Győry Emilen múlik. — Terjedelmi okokból le kell mondani, a résztvevők felsorolásáról, de a hosszú névsor mindegyik neve és teljesítményük megjegyzésre érdemes. Az új magyar drámák támogatásának kicsit szólammá kopott elve — úgy tűnik — épp a Pécsi Nemzeti Színházban vált az utóbbi időkben a társulatot átfogó szenvedéllyé. A nemes szenvedélyeknek is vannak veszélyei, de értékek is ebből születnek. Futaky Majna Nemzetközi tudományos kapcsolataink A pécsi tudományos élet hírei között is gyakran szerepelnek olyanok, amelyek cgy-egy kutató külföldi tanulmányútjáról adnak számot, vagy egy-egy nemzetközi tudományos kongresszuson való részvételről tudósítanak. Hogyan alakulnak hazánk nemzetközi tudományos kapcsolatai, milyen keretek szabályozzák — ezekről a kérdésekről érdeklődtünk dr. Gonda Lajostól, a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi kapcsolatok főosztályának vezetőjétől. — Bevezetőben le kell szögeznünk — mondotta —, hogy az MTA nemzetközi kapcsolatai sokrétűek, szerteágazóak, s különösen az utóbbi években erősödtek. Ez összefügg belpolitikai életünk kiegyensúlyozottságával és aktív külpolitikánkkal is. Azt is hangsúlyozni kell, bár természetes, hogy nemzetközi tudományos kapcsolataink ápolását az MSZMP tudomány- politikai irányelveinek szellemében végezzük. Milyen formái vannak a nemzetközi kapcsolatoknak? — A kapcsolatok egyik formáját oz MTA közvetlen együttműködési egyezményei jelentik más országok tudományos akadémiáival. A másik fontos for"- ma a hazánkban rendezett nemzetközi konferenciák, kongresszusok, azaz tudósaink részvétele a nemzetközi tudományos szervezetekben. Végül a tudósok egyéni kapcsolatai, külföldi útjai tartoznak ide. Milyen országok tudományos akadémiájával működik együtt az MTA? — Közvetlen tudományos együttműködési munkatervünk van a szocialista országok tudományos akadémiáival és Anglia, az USA, Franciaország, Olaszország tudományos központjaival, ösz- szesen tizenöt országgal. E munkatervek több évre megszabják a konkrét együttműködés egyes pontjait, tudósok cseréjét, közös kutatási témákat, programokat. A Magyar—Szovjet Történész Vegyesbizottság például ilyen keretek között kutatja a történelemtudományok aktuális problémáit. A tavalyi év decemberében Moszkvában írták alá a szocialista országok tudományos akadémiáinak vezetői a többoldalú együttműködési megállapodást, amely az akadémiák együttműködésének elveit, formáit tartalmazza. Ennek keretében néhány nagyon fontos tudományos téma közös tanulmányozásában állapodtak meg, ilyen például a félvezetők kutatása, a vírusos sejtek és sejtrendszerek biológiájának, a planetáris geofizika kérdéseinek vagy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmének kutatása. Az ilyen jellegű kapcsolatok továbbfejlesztése a közeljövőben várható távlati kutatási tervünk szellemében történik majd. Egy ország tudományos rangját nem utolsósorban mutatja az ott megrendezésre kerülő nemzetközi rendezvények száma, nagyságrendje. Mit mondhatunk ezzel kapcsolatban? — Az 1971-es évben 35 nemzetközi részvétellel tartott kongresszus volt hazánkban. Egyik kiemelkedő esemény az volt, hogy az ICSU, a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa, vagyis a természettudományos nemzetközi társaságok csúcsszerve itt tartotta vezetőségi ülését. De például 1600 külföldi részvevője volt a Nemzetközi Akusztikai Konferenciának, 1000 a Neurokémiai Konferenciának. Az MTA különben közel 120 nemzetközi tudományos szervezet tagja, s több szervezet vezetőségében is vannak magyar tudósok. Végül hadd halljunk néhány jellemző adatot a tudósok egyéni cseréjéről is. — 1971-ben 2927 magyar kutató töltött hosszabb-rövidebb időt külföldi tudományos intézetekben. A kongresz- szusokon itt járt tudósokat is beleszámítva hazánkban tavaly 5981 külföldi tudós fordult meg. Az ösztöndíjak odaítélése egyébként az Országos ösztöndíj Tanács feladata, nem az Akadémiáé, de kutatóink közül tavaly több mint nyolcvanon voltak külföldi intézetekben. A fejlődő országokba inkább szakembereket várnak, ami a TESCO hatáskörébe tartozik. Az. akadémiától mintegy harmincon jártak kint, mindenekelőtt természettudományi területek ismerői, s mindenekelőtt olyan feladatokkal, hogy a tudományágat oktassák, annak eredményeivel, ismertessék meg a fejlődő ország^, Zenei krónika Kamarahangverseny Legjobb produkcióinak színvonalán, rangos előadással ünnepelte százegyedik nyilvános szereplését szerdai esti hangversenyén a MECSEK FÚVÓSÖTÖS, Több mint nyolc éve a Zene- művészeti Szakiskola fiatal klarinétművésztanára, Paláncz Tamás maga köré gyűjtött négy fiatal szaktanárképzőst, ifjú zenetanárt: a fuvolisla Szkladányi Pétert, az oboás Deák Árpádot, a fagottos Várnagy Attilát és a kürtös Tolnay Gábort. Azóta lanka datlan kitartással, szorgalommal és kedvvel dolgoznak együtt s noha vezetőjük azóta a Művészeti Szakközép- iskola zenei vezetője lett, azóta is szívügyének tekinti a kamaramuzsikálást és mindent megtesz a Mecsek Fúvósötös tudásának, felkészültségének gyarapításáért. A szerdai hangverseny is azt bizonyította, hogy e kamaraegyüttest nem a résztvevők egyéni csillogása, hanem az összeszokottság, az igazi együttessé forrottság fémjelzik. A sokévi közös munka, a sok-sok kiérlelt produkció, a koncepciózus művészi vezetés eredményeként jelentős repertoár és stílusismeret párosul játékukban a pódiumjáték megszerzett biztonságával, rutinjával. Szinte egyetlen hangszerként lélegzik, formál, frazeái az együttes. Jelen műsorukat kettős cél szabta meg: a klasszikus és a modern zene egyaránt műsorra tűzése. Haydn A-dúr fúvósötösét, Bozza Variációit és Hindemith Kleine Kammermusik-ját hallottuk ez alkalommal a Mecsek Fúvósötöstől. A Hindemith-mű első két tételét, e jóleső disszonanciákban oly gazdag, szellemes muzsikát találtuk különösen jól megoldottnak, itt éreztük leginkább a felszabadult, jókedvű muzsikálás örömét. Kodály gordonkára írt Szólószonátája Bach szvitjei óta egyik kiemelkedő szépségű csúcspontja az ezirányú zeneirodalomnak. Da lla mvi lógóba n- motivikájában, ritmikájában mélyen magyar és ugyanakkor megdöbbentően modern ez a századunk elején keletkezett remekmű. Előadása hallatlan technikai és még nagyobb kifejezési igényeket támaszt. Nagy elismeréssel és hálával tartozunk SASSY IRINGÖnak a műsorratűzésért és a remek előadásért, egyaránt. Egy munkában és művészi sikerekben gazdag pálya méltó megkoronázásának tekintjük e szép produkciót. Tiszteletre méltó, hogy Sassy Iringó, aki csellisták nemzedékeit nevelte fei, még mo is töretlen energiával vállalkozik egy ennyire nagyigényű mű megtanulására és bemutatására. Játéka érzelemben, kifejezőerőben olyannyira gazdag, annyira a lélek mélyéről fakad, hogy a hallgató alig veszi észre: az intonáció és a hang szépsége már nincs mindenkor arányban az elkép-.. zelés intenzitásával. Nagyon örvendetes, hogy a Szólószonáta a jubileumi Kodály-évben a Pécsi Balett kamara- előadásai után „élő” előadásban is felhangzott, pécsi művész emlékezetes tolmácsolásában. KIRCSI LÁSZLÓ ezúttal is a legújabb zenei törekvések hivatott előadóművészeként mutatkozott be. Flórom olyan, a. legutóbbi években keletkezett, kifejezetten avantgarde művet tűzött műsorára, amelyeknek előadása nem csupán technikailag rendkívül nehéz, de előadásukban nincs is — nem is lehet még — kialakult tradíciója. S ez Kircsi László legnagyobb érdeme, túlmenően már többször méltatott szép oboahangján, világos, muzikális dallamformálásán, kitűnő ritmusán, hogy el tudja fogadtatni a közönséggel ez ugyancsak nehezen követhető zenéket. Tudomásunk szerint Kircsi László az egyetlen magyar oboaművész, oki műsorra tűzte egyidejűleg Bozay Tételpár-ját, Láng' Impulsioni c. művét és Makoto Shino- raha Obsession (Rögeszme) c. alkotását. Különösen ez utóbbi mű hatása volt lenyűgöző, a hallgató sem szabadulhatott a zenei gondolat konok következetességgel végigkomponált — és végigjátszott rögeszméjétől. Simon- fai Mária — hányadszor ismételjük a megállapítást? — ez alkalommal is, méltó, jól felkészült partnerként oldotta meg a zongorakíséretet. Szesztay Zsolt
