Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
1972. március 19. DUNÁNTÚLI NAPLÓ S „A harcos materializmus jelentőségéről’ OTVEN ÉVVEL EZELŐTT, 1922-ben „A marxizmus—leninizmus zászlaja alatt” című folyóirat márciusi számában jelent meg V. I. Lenin tanulmánya „A harcos materializmus jelentőségéről". A mű megjelenését a kor sajátosságai indokolták. Az új gazdasági politikára vaió áttérés ugyanis azt a reményt keltette a hazai burzsoá és egyes kispolgári elemekben, valamint a külföldi ellenforradalmi erőkben, hogy Oroszországban restaurálni fogják a kapitalizmust. Ebben az időben alakult ki egy sajátos polgári ideológiai irányzat, amely a szocialista állam bukására számított. A mozgalom élén egy emigráns polgári értelmiségi csoport állt, amely 1921-ben Prágában kiadta a ..Szrnena veh” („Irányváltoztatás”) című gyűjteményes kötetet, s a Párizsban élő orosz fehárgárdisták ugyanezzel ő címmel adtak ki folyóiratot. Az „Irányváltoztatás” hívei úgy vélekedtek, hogy az új gazdasági politikával megkezdődött a szovjet társadalom gazdasági, politikai és ideológiai elfajulása. A kommunista párt elszánt harcot folytatott a burzsoá restaurátorok ideológiája ellen. Lenin a XI, pártkongresszuson leleplezte a „szmenovehista" ideológia reakciós idealista és vallásos jellegét. A burzsoá filozófia és a vallási ideológia elleni harcban rendkívül fontos szerepe volt Lenin „A harcos matéria-' lizmus jelentőségéről” című munkájának. Megjelenésétől kezdve, az elmúlt fél évszázad alatt mindvégig jelentős hatást gyakorolt a társadalmi gondolatok fejlődésére. Ez a mű programadó alkotása a marxista filozófiának: meghatározza a dialektikus materializmus fejlesztésével kapcsolatos legfőbb tennivalókat, kijelöli a burzsoá filozófia és a vallás elleni harc feladatait. Mély gondolatot tartalmaz magának e tanulmánynak címe is, amely a marxista—materialista ideológia eszmei tartalmát ragadja meg. Azt, hogy a forradalmi dialektikus materialista világnézet nem lehet passzív és szemlélődő, hanem minden történelmi fejlődési . periódusban harcosnak és támadónak kell lennie. A dialektikus materializmus pártossága és osztályjellege megköveteli a nézetek ütköztetését, az ideológiai harcot a burzsoá és kispolgári világnézet minden megnyilvánulási formájával szemben. A tanulmányban jelentős helyet foglal el a filozófia és természettudomány szövetségének kédése. Lenin rámutat annak fontosságára, hogy a harcos materialisták szövetségre lépjenek a modern természettudománynak azokkal a képviselőivel, akik a materializmus felé hajlanak, s fellépnek az idealizmus és a vallás ellen. A marxisták feladatul tűzik ki, hogy figyelemmel kísérjék azokat d modem természettudomány fejlődésével összefüggő elméleti folyamatokat, amelyek során a természettudomány gyökeres átalakulásából különféle reakciós filozófiai •áramlatok születnek. A filozófia és természettudomány szövetségének különösen nagy a jelentősége napjainkban. A jelenkori természettudomány és technika ugyanis rendkívül gyorsan fejlődik és sokoldalúan hat a társadalmi élet minden szférájára: nemcsak a közvetlen anyagi termelést forradalmasítja, hanem a szállítást, a hírközlést, az információ terjesztésének eszközeit is: nagy hatás- sol van a politkárp, az ideológiára, a nemzetközi kapcsolatokra, a hadügyre, oz erkölcsi viszonyokra; behatol a kultúra, a mindennapi élet, a pihenés szférájába; forradalmat idéz elő a világról alkotott általános elképzelésekben, a tudományos és műszaki-technikai gondolkodásban: szükségessé te- szí a társadalmi viszonyok adekvát megváltoztatását, a társadalom szervezetének és irányításának tökéletesítését stb. A filozófia és a természettudomány szövetsége nélkül, a társadalmi gyakorlat és a tudományok eredményeinek általánosítása . nélkül — tanítja Lenin — a filozófia elvesztené valóságos tartalmát és passzív szemlélőjévé válna a társadalom- és természetfilozófiái tévelygéseknek. De a maguk vonalán a szaktudományok is világnézeti támasztékok nélkül maradnának és könnyen a burzsoá ideológia hatása alá kerülnének. A PÁRTOSSÁGRÓL SZOLÓ lenini elvektől vezérelve a haladó tudósok megvédik és fejlesztik, a tudományok materialista alapelveit és harcolnak az idealizmus, az objektivizmus, a relativizmus és dogmatizmus különböző megjelenési formái ellen. Lenin a harcos materializmus egyik legfontosabb feladatának a következetes ateista propagandát, a vallás elleni mindennapon és következetesen átgondolt harcot tekintette. Az egyház reakciós vezetői a szovjet hatalom első éveiben szembeszálltak a szocialista forradalommal, s az „irányváltoztatás"-! valókkal és más idealistákkal együtt széles körben propagálták a vallási ideológiát. Lenin a vollás elleni harcban a dolgozók kommunista nevelésének nélkülözhetetlen feltételét látta, s azt követelte a marxista filozófusoktól, hogy harcos ateisták legyenek. Már akkor nagy figyelmet fordított a korabeli egyházi és vallási taktika megváltoztatására, arra, hogy egyházi körök miképpen igyekeznek a tudományt saját céljaik számára felhasználni. A vallás és tudomány kibékíté- sére törekszenek, a tudás kettős természetégek bizonyítására, arra, hogy a vallás és a tudomány tételei nemhogy kizárnák, ellenkezőleg kiegészítik egymást. Igyekeznek bizonyítani, „elméleti" érvekkel alátámasztani, hogy a tudományos ismeretek jellegüket tekintve átmenetiek, kiegészítésre szorulnak, míg a vallás tételei örök érvényű igazság tartalommal bírnak. Ennek bebizonyítása azonban már csak azért sem lehetséges, mert a vallási dogmák nem a materiális világ, a természet és társadalom fejlődésének objektív törvényeit tükrözik vissza. Egyszerűen arról van szó, hogy megváltozott taktikával próbálkoznak a vallást stabilizálni és annak térhódítását elősegíteni. ÚGY gondoljuk, hogy Lenin figyelmeztetése ma is, a mi viszonyaink közepette is időszerű, mert cikke harci felhívás volt a burzsoázia és kispolgári filozófia elleni hadjáratra. A cikkben kifejtett munkaprogram a párt elméleti tevékenységének alapja lett, s a marxista filozófia további fejlődésének kiindulópontjává vált. Lenin hangsúlyozza, hogy a marxista filozófusoknak harcos materialistákként le kell leplezniük az idealizmust hirdető burzsoá ideológusokat, s egyben fontos feladatul tűzi ki, hogy a kommunisták szövetséget kössenek a nem-kommunista materialistákkal. A politikai szövetség és együttműködés azonban nem ideológiai megbékélés. Ez az, amiről ma is gyakran megfeledkeznek a kispolgári ideológia befolyása alá került politikai és filozófiai kritikusaink. Nem képesek belátni azt, hogy a tömegek belső érettsége, szocialista tudatossága nélkül a szocializmus éppúgy nem lehetséges, mint ahogy nem lehetséges a megfelelő anyagi-technikai alap nélkül sem. Ennek egyik oka az, hogy a kispolgár nem bízik a tömegek tudatának átalakíthatóságában. Ezért megelégszik annak tudomásul vételével, hogy a tömegek vallásosak, hogy a mindennapi, hétköznapi tudat színvonalán állnak. Szerinte hiába is törekednénk arra, hogy őket a „tudományos” gondolkodás színvonalára emeljük. „De miért is lenne szükségük rá?” — kérdik. „A munkás és paraszt csak dolgozzék szorgalmason és ne törődjék a világ dolgaival, a tudománnyal, a filozófiával” stb. „Az sem lényeges, ha közben imádkozik” — szajkózzák. Nem kell bizonyítanunk, hogy ezek nagyon ismerős, bizonyos társadalmi körökben gyakran elhangzó kifejezések. A régi burzsoázia és a mai kispolgárság jelszavai ezek, az ösztönös kispolgáré, aki kritikátlanul átveszi e lózungokat saját'társadalmi és világnézeti bizonytalanságnak alátámasztására. A tudatosságról, a szocializmus építéséről, a szocialista kultúrforradaiomról, az ifjú és idősebb nemzedék szocialista neveléséről való lemondás ez. A tömegek, marxista—materialista neveléséről való lemondás nem más mint a marxizmus negligálása vagy ami ezzel megeqyezó — csak a jelenség másik oldala — kispolgári kisajátítása. A marxizmus azonban nemcsak egyes csoportok ügye, hanem a munkásosztály, az egész dolgozó nép üqye. Ezt nem megismertetni a dolgezókkql annyi, mint lemondani a szocialista forradalom végigviteléről vagy legalábbis azt gondolni, hogy a „forradalmat véghez lehetne vinni kizárólag a forradalmárok munkájával.” (Lenin.) LENIN ILLÚZIÓK NÉLKÜL, szilárdan bízott a dolgozók millióiban, akik példa nélkül álló vállalkozásba kezdtek a szocializmus építésével. Bízott abban, hogy ezen építő munka folyamatában a marxista világnézet győzedelmeskedik. Ugyanakkor szigorúan lépett fel azok ellen, akik konzervatív módon gátolták az új világnézet terjedését, az ifjúság szocialista nevelését. Dr. Kiss István egyetemi tanár. A könyv dicsérete ezdetben volt az eleven-élő beszéd: az emberi érintkezés, gondolatcsere és ismeretsierzés legfontosabb eszköze. Aztán jött a betű, a hang leírt képe-mása. Gutenberg óta a könyv lett a világ egyik tartópillére, az élet forrása, oz emberi együttélés kötőanyaga. Azt mondják, a lövő nem a betűé, hanem a képé. A rotációspapíron, a vetítővásznon, a tévé üvegszemén megjelenő képé. Az emberiség történetében most a képkorszak következik. Keveset beszéltünk, megromlott a memóriánk. Keveset olvasunk: elfelejtjük a betűt, a könyvet. Az élőbeszéd-korszak, a könyv-korszak után — mondják a jósok — most az a kor következik, amikor az emberi érintkezés, gondolatcsere és ismeretszerzés legfontosabb eszközévé a kép lép elő. így lesz-e? Nem tudom. Az emberiség a könyvnyomtatás óta soha annyi papírt nem logyasztott, mint manapság. Válságban van a könyv? Betűk, könyvek, nyomtatványok tengere árasztja el a világot. Könyvespolccal boiitjuk be a lakás falát. Kéifelől plakáterdő kísér bennünket az utcán. Mennyezetig tornyosodnak a hivatalokban az összegyűlt akták. Papírba cső magolva kapjuk kézhez naprakész gondolatainkat. A könyvet nem a kép — a fényképezőgép, a mozgó kép, a képregény, a képernyő, a képtávíró stb. képe — veszélyezteti, hanem a papirosra nyomtatott betűténger. Az írott irodalmat nem a kép fenyegeti, hanem a rossz irodalom. Nem a képtől féltem a betűt, hanem a betűvel való visszaéléstől lélek. Csak a jó könyv van veszélyben. És a jó könyv sorsát a rossz könyv fenyeget/. * Megfigyelték már? A könyv-szeretet mindig halk, csöndes, szelíd és béketűrő. Megérti azt is, aki nem nyúl a könyvért. A könyv-ellenesség: kihívó, agresszív, erőszakos. A könyv védelme: az értékek oltalma. A könyv elleni támadás: a humánumot is fenyegeti. A könyv és az ember bensőséges kapcsolatából mindig új érték születik. Aki haragszik a könyvre, az emberség próbáját sem állja ki. A jó könyv lehetővé teszi, hogy több életet éljünk egyetlen életünknél. A jó könyv ajándéka, hogy mélyebben, hitelesebben, igazabban élhessük azt az egyetlen életet, ami élni adatott. * Mit jelent a könyv az én életemben? A könyvek, mint felém nyúló, óvó karok kísérik végig életemet. Dugó Dani kalandjainak átélésével együtt tanultam meg olvasni. Könyvekből szívtam az ismereteket, amelyek iskolai bizonyítványhoz, tudáshoz, szakmához juttattak. Holnap elsökönyves, fiatal Írókról indítok vitát Pesten, ai írószövetség költői szakosztályában ... A könyvek a lét magyarázatával szolgálnak számomra, fölkavarnak, nyugtalanítanak, izgatnak, megrendi-. tenek. A könyvek kezemhez szelídített tárgyak, amelyekkel dolgozom. A könyv tudásom és kenyérkeresetem forrása. A könyvek munkaeszközeim, amikor más szerző alkotását tartom a kezemben. S a könyv az én műhelyemből kikerülő munkadarab, ha magam írom, ha az én gondolataim öltenek benne testet. A könyv szép tárgy, amit jó kézbevenni, forgatni, szemlélni, polcra helyezni. A könyv fáradságom és bosszúságom forrása. A könyv segít élni, örülni, új napot kezdeni, másokat és magamat elviselni. z ókori görög mitológiai szerint Kháron, az alvilág révésze a holtak lelkét csők okkor szállította át a Styx folyó vizén, ha temetéskor a halott szájába egy pénzdarabot tettek. Amikor lehunyom utoljára a szememet, azt szeretném, ha nyitott könyvvel takarnák el arcomat. IciluU ii'C-J PANEGYRICUS Janus Pannonius, a költő tiszteletére, halalanak 500. évfordulóján zenével és énekkel, táncfantáziákból és párbeszédekből, három felvonásban, tizenkét képben Zenéjét Farkas Ferenc szerzetté, a párbeszédeket Gyárfás Mikiás írta, színre vitte Eck Imre Előadjuk a költő városában, Pécsett, 1972. március 27-en, este fél S-kor * Handel Edit, Hetényí János és Koron- czay László. A darab táncos-technikában is, és előadói stílusban is nagy feladatot jelent a táncosoknak. Ez a darab más lesz, hangulatában, rneg- fogalmazási módjában más, mint amit eddig az én balettjeimben megszokhatott a közönség. Itt minden jelenetben valami „festményszerűség" uralkodik: a kor stílusának formai fegyelme, a reneszánsz mozdulatok mértéktartása, és ugyanakkor árnyalt gazdagsága. Minden jelenet valamilyen Janus Két beszélgetés a darabról. Az .első Pesten, Gyárfás Miklóssal: ■— Irt már baletthez szöveget? — Nem írtam ilyesmit sohasem. Most Eck Imre elmondta, hogy mit koreografál, s ebből annyi maradt meg bennem, hogy én próbáljam a darab konfliktusát szóval megtalálni. Ez a konfliktus rendkívül érdekes, mert Jaíius Pannonius és Mátyás király kapcsolata igen drámai. Végülis az az ember, aki nagyon szerette Janus Pannó- niust, az volt Mátyás. S aki nagyon szerette Mátyást, — ez volt Janus Pannonius, s ezt többször kifejezte ver sekben. De a két ember a történelem különböző játszmái következtében úgy került egymással szembe, hogy Janus Pannonius áruló lett. Ez árulás volt Mátyással szemben, de mégsem volt árulás a magyar művészetben. Ez izgatott oz egész munkában legjobban, tehát az, hogy az uralkodó, aki nagy művésznek, nogy költőnek tartja Janus Pannóniust, s a költő, aki nagy uralkodónak tartja Mátyást, — s mégis konfliktusba kerülnek egymással. — Hogyan szövődik a táncba a szöveg? — Minden jelenetein belül van egy- egy tíz perces dialógus. Ez nem keret, épp az' az érdekes benne, hogy beleolvad a táncba. Tehát tánc, jön a dialógus, s jön az újabb tánc és zene. Vagyis a szöveg zenébe és mozgásba olvad. Éppen ezért a dialógusnak minden felvonásban tulajdonképpen magában kell tartalmaznia azokat az emóciókat, amelyeket előzetesen a zene és a tánc fölkeltett. Ezt prózában, drámai módon fölhevítve tovább kell folytatni, a zene és a tánc újra folytatja és a felvonásvég mindig a zenéé és a táncé. A próza tehát belesimul ebbe a mozgásba, táncba, s onnét a szavak segítségével nem kiemelkedni akar, hanem folytatni akarja azt, amit a tánc és a zene tesz. — Végül is hogyan alakul a király és a költő viszonya? — Az utolsó jelenetben Mátyás érzi, hogy a költő valamit, pontosan nem tudja, hogy mit, de valamit képvisel, ami erősebb minden uralkodásnál, még tán a történélmi helyzetnél is, s ez itt a költőnek a hallgatása. Mátyás visz- szaolvassa mindazt, amit a költő, őt dicsőítve írt róla. Azért, hogy megmentse a börtöntől. De a költő nem tudja megadni a lehetőséget a saját szabadulására. * A másik beszélgetés pécsi, és Eck Imrével történt: * — Különös cím! — A „panegyricus" szó dicsőítő költeményt jelent. Janus Pannonius kedvelt műfaja volt ez — m! most egy egészen más műfajban, az ő költői dicsőségéről szeretnénk megemlékezni, és ezt akartuk jelölni a címmel is. Ennél az előadásnál rendkívül fontos feladat, hogy érzékeltessük az adott kor, a reneszánsz gazdag kultúráját. Gombár Judit pompás, korhű ruhákat tervezett (ezeket nem is akarom „jelmezeknek” nevezni). A környezetet viszont csak jelzésekkel érzékeltetjük: minden jelenetben egy-egy dfszletelemmel, ami mind művészi ötvösmunka: rézből készült tárgyak, amelyeket Nádas Éva tervezett és kivitelezett. — Milyen lesz egy Eck Imre koreog- ralálta reneszánsz balett? — Az előadás kilenc táncjelenete a teljes balettegyüttest foglalkoztatja; mindenki több szerepet is táncol, hogy a Janus körül kavargó itáliai és magyar társadalom sokszínűségét, sokléle hatását ábrázolhassuk. A főszerepeket táncolják: Uhrik Dóra, Bretus Mária, Pannóníus-i hangulathoz kapcsolódik: egy vershez, egy élethelyzethez, vagy a költőnek egy gondolatmenetéhez .,, Az egyes jelenetek lazán függnek ösz- sze, szvitszerű rendben követik egymást. Nem az események logikája, hanem Janus Pannonius egyre gazdagabban megmutatkozó személyisége fűzi össze őket. Janus Por.nóniust Győri Emil játssza, Mátyás királyt Hol! István, Ök nemcsak a prózai dialógusokban szerepelnek, hanem az egész darabban főszerepük van, — Az egész darab megírásakor mi érdekelte legjobban? — Az, hogy egy ember, aki Olaszországban, az akkori legfejlettebb világban, tizenöt évig tanult, s egy nagyon ünnepelt költő lehetett, magyarnak tartotta mq^gát. Hazajött s megpróbált itt megteremteni valamit, Földessy Dénes v
