Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

1972. február 20. DUN ANTOLI NAPLÓ 7 „A szemem A bécsi és pesti színpadok ünnepelt drámai színésznője A lexikonokban o Péchy Blanka cím­szó utón ezeket az adatokat kapjuk: „(Pécs. 1894.. szept. 21.) színésznő, előadóművész, műfordító, író. Érdemes művész, SZÓI-díjas.“ Hogy kit és milyen életművet rejte­nek e fogalmak, az részben Ismert, részben megismerhető. Műveiből ma; színház- és irodalomtörténetünk meg a történelemírós lapjairól - holnap. Péchy Blanka azonban nemcsak író, színművész, előadóművész. Sorsdöntő korszakok közvetlen részese, a magyar irodalmi, művészeti élet félévszázadá­nak közeli tanúja is. Élete, művészi pályafutása, sorsának emberi tragiku­ma mélyen összefonódott korunk vilá­gával. Ennek a világnak a szépítése- jobbítása jelentette és tölti ki ma is életét. Ezt (és még sok mást is) nekünk tudnunk, Ismernünk kell abban a vá­rosban, ahonnan elindult. Ahol nevét, amely lelki, érzelmi hovatartozást je­lez, - elfeledtük. • A pécsi diáklány Szülővárosának akkor még nincs leánygimnáziuma... A csillogó hajú, fekete szemű, feltűnően szép lány, Greiner Blanka a pécsi ciszterek ma­gántanulója. Apjának boltja van a hajdan Pálya utcában, majd Zsolnay utcában. Ide kísérgette haza akkori, majd későbbi élete egyetlen nagy sze­relme, a három évvel idősebb reál­iskolai tanuló: Magyar Lajos, aki nem sokkal az érettségi után már a város meginduló ellenzéki napilapja, a Pé­csi Hirlap munkatársa. Rövidesen Bu­dapestre kerül a tekintélyes polgári radikális laphoz, a Világhoz. A kislány pedig — dacolva a családi és társa­dalmi előítéletekkel — a színi pályát választja. Mivel a Magyar Királyi Or­szágos Színművészeti Akadémián ti­zenhat év a legalsó korhatár, nagyon siet, hogy mihamarabb odakerülhes­sen. Két osztályt végez 1911-ben, ősz­szel Pesten érettségizik miniszteri en­gedéllyel, másnap fölvételi vizsgát tesz a Színművészeti Akadémián. Három évvel később kitör az I. vi­lágháború. Az augusztus elsejére ki­tűzött esküvőjük elmarad, mert Ma­gyar Lajos már úton van a sajtóhadi- szóllás felé. Októberben ott házasod­nék össze, dispenzócióval. Este 10 órakor. Utána a feleség Pestre, a férj Przenv/5lbe utazik. Csaknem a háború őrzi Pécs egének olaszosan kék színét" Péchy Blanka végéig marad a sajtóhadiszállóson. 1917-ben megszületik egyetlen gyer­mekük: István. Péchy Blanka a háború első hónafjjában kezdi pályáját a Víg­színházban, két év után jelentéke­nyebb szerepkörrel és fizetéssel átszer­ződik a Magyar Színházba. Karrierje emelkedik, de magánélete sivár, a mind nyomasztóbb háború közepette. Csaknem mindig férje nélkül. Mindketten őrzik a nagy tervekkél, szép.vágyakkal teli pécsi évek emlé­két. Olyan nosztalgiát éreznek Pécs iránt, amilyet csak az örök és eszmé­nyien szép emberi kapcsolatok emlék­helye ébreszthet bennünk. Péchy Blanka Regény című megrá­zó erejű dokumentumkönyvében is számtalan ilyen utalással találkoztam. Különösen megragadott az a néhány levélsor, amit 1927-ben írt Sangháj felé utaztában a Szovjetunió kínai saj­tóattaséja, Magyar Lajos: .......Tudja, Ked ves, amikor leírtam: Pécs, meleg lett a szivein táján. Eszembe jutott a Zsolnay Vilmos utca, az alacsony ház ott, a Balokányi tóval szemben és na­gyon szép és drága és tiszta emlékek muzsikája zendűlt fel bennem, ß hajó gyorsan halad a Jangcén, az éjszaka holdvilágos, a partokon, távoli parto­kon szegény kínai parasztok, halászok vályog kunyhóiból gyér világosság, valahogy érezni a nép nehéz küzkö- dését, hadihajók, imperializmus, ag­rárforradalom, de néha nagy érzés visszagondolni a gyöngyvirágos Me- csekaljára.** Bajza utca 1. Nyolcemeletes társasház. A portás leveleket nyom a kezembe. Vigyem mór föl, ha úgyis megyek. Akihez igyekszem, kedves mosollyal, szívélyesen fogad. Tartása egyenes, mozdulataiban, mozgásában ritmus, harmónia van. Pedig nemrégen gyó­gyult fel combnyaktörésből. Átadom a leveleket — köztük egy meghívót a Magyar PEN-Klub közgyűlésére. Amíg ennek a programját átfutja, körülpil­lantok. Derűs, világos szoba, üdén zöld nö­vényekkel, szépvonalú antik bútorról. Az ablaknál íróasztal. Rajta írógép, körőskörül jegyzetek, könyvek. Kar­nyújtásnyira nyelvészeti szakkönyvek halmaza. A falon festmények, rajzok. Az íróasztal feletti falrész kisebb iro­dalomtörténeti kiállításnak is beillene. Jászai Mari, Bartók Béla, Heltai Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc dedikált fényképei. Csak Ady képén nincs dedikáció. Sze­mélyesen nem ismerték egymást. Egy ódon asztal mellett ülünk. Pé­chy Blanka orosz vodkával kínál. Koc­cintunk, egy parányit ő is kortyol. ,.Szóval, Pécsről..." — mosolyog rám. Most látom — szája szegletén, ál­lón —, hogy finom arcélű vonásai mennyit megőriztek egykori híres szép­ségéből. Igen, mondom, beszélgeti szeretnék a művésznővel, hogy megír­hassam. „Jó — válaszolta — beszélges­sünk, de intervjút nem odok, mert nem szeretem, ha más jelenik meg. mint amit mondtam. Volt rá eset.” ______________________________—--------------------­Var ga Márta magasfokú zonaorá- zási készsége ezúttal Is kitűnt, nem óz ő hibája, hogy a hangversenyzongora mellett időnként vékonynak tűnt a fu­vola hangzása. A barokk hangzás- világ megteremtésére a csembalókísé­ret sokkal alkalmasabb. A pécsi Nevelők Háza Kqmarakóru- sa nemcsak hazai, de nemzetközi vi­szonylatban is rangos helyet vívott ki magának. 5zerdo! hangversenyük má sodik részében bizonyultok méltónak — saját magukhoz. Ekkor modern - Milhaud, Kokkonen, J. N. David, Kő­cser és M. Mamiya — kórusműveket énekeltek. Párkai István vezényletével. Ezeket a rendkívül nehéz intonációjú műveket tisztán, vliógos értelmezés­ben, elhitető erővel adták elő. Bemu­tatóként hangzott el Kocsár Miklós Nagy László versére komponált Liliom­dala. Invencióban, költői Ihletben A színésznő Sajnos, egyetlen alakítását sem is­merhettem, csupán a kritikákra és önvallomására hagyatkozhatom. „ ... A szelidebb, inkább befelé élő, bennsőségesebb nőalakok színpadi megjelenítésére alkalmasabb, mint bárki" — írták róla pályakezdetén. Már színlakadémista korában is kap szerepeket a Nemzeti Színházban. Egyszer a Pécsi Nemzeti Színházban is fellép a Tanítónő főszerepében. Vizs­gaelőadásain majdnem mindig Bajor Gizi a partnere. A Vígszínházban szépen foglalkoz­tatják. Gyakran egyik napról a má­sikra ugrik be óriási vezetőszerepek­be. Még Varsányi Irén főszerepeibe is. Partnerei Hegedűs Gyula, Csortos Gyula, Szerényt Zoltán, a Vígszínház emlékezetes gprdája. A Magyar Szín­házban az a váratlan öröm éri, hogy Jászai Marit hívják meg A kőszívű em­ber fiai színpodi változatának Barad- layné szerepére. A Nemzeti Színház­ban sokat statisztált mellette, most együtt játszhat vele. Beöthy igazgató ró osztja a rokonszenves papkisosz- szony szép színészi feladatát Alakítá­sa feltűnést kelt. Jászai Marié mellett a kritikák az ő játékát méltatják kü­lönösen meleg hangon. Jászai Mari - a Nagyasszony -, minden idők legnagyobb magyar tra- gikája barátságba fogadta a tehet­séges, és nagyon komoly növendéket. Ez Jászainál - akit nyers és szigorú modoráért „Mari bácsinak” aposztro­fált a színészvilág -, szinte egyedül­álló. Barátságuk közös előadóestek, utazások, szereplések emlékével is gazdagodva a Nagyasszony haláláig tartott (Jórészt ez a személyes kap­csolat késztette az írónőt a Jászai- életmű kutatására és szellemi hagya­tékának megörökítésére.) Magyar Lajost, tizenkilenc augusz­tusában letartóztatják. Ezzel Péchy Blanka művészt paiyafutasa is derék­ba törik. Azonnal kitették a Magyar Színházból. Rövid életű kísérleti szín­padokon lép fel, és nagyon sokat pó­diumon. Ekkor kezdi el Ady költésze­tének megismertetését. Ez sem veszély­telen. Többször megfenyegetik: — az ellenforradalom nem könnyen bocsájt meg a szocialista forradalmár Magyar Ldjos feleségének. * Amikor férje fogolycserével a Szov­jetunióba távozik, törvényesen elvál­nak, de kapcsolatuk soha nem szakad meg, noha később mindketten újabb házasságot kötnek. Ezután már visszaszerződteti a Ma­gyar Színház, de változatlanul mellő­zik. Az igazi nagy sikerrel külföldön találkozik. Életének e nagy fordulatá­ról így ír a „Regény"-ben közölt nap­lórészletben : „1928. szept. 21. ...Ma azért írok, mert újjonganom kell színészi sorsom tüneményes fordulásán. Utoljára újév napján keseregtem, amikor megvon­tam az elmúlt év vigasztalan mérle­gét: alig játszottam (noha Beöthy szép szerepekkel hitegetett). Nem sok­kal ezután Pestre jött Molnár Feri. So­kat voltunk együtt. Előző este Heltai- éknál vacsoráztunk. A jókora asztal- társaság előtt Így nyilatkozott rólam:- Jellemző, a pesti színházi viszo­nyokra, hogy ilyen színésznőt nem ját­gazdag alkotás, amely szerencsésen egyesíti a merész és nehezen énekel­hető akkoráikat a magyar kórusiskola hagyományos széphangzásával. Bár énekkaroknál szokatlan, de ki­tűnő gondolat volt a vendégkarmes­ter szerepeltetése. Párkai István kiváló felkészültségű, nagyszerű technikájú dirigens, a modern kórusmuzsika egyik kiemelkedő rangú ismeiője és elő­adója. Az előadáson egyáltalán nem lehetett érezni, hogy csak kevésszámú próba áll az együttes és alkalmi ve­zénylője mögött. Az énekkar számára nyilván igen hasznos lesz a végzett munka. Szünet előtt is a Janequin-kórusdalt kővetően csupa nagyigényű, eddig Magyarországon még aligha énekelt művet mutatott be a kamarakórus. Schutz halálának 300. évfordulójára szatnak a direktor urak. Tanulj néme­tül és hagyd itt őket. — Az idegen nyelv ballasztjával tán még nehezebb lesz szóhoz jutnom — aggályoskodtam. — Nem mindegy neked, hogy mi­lyen nyelven nem játszol? Szót fogadtam .. A csoda megtörtént. A kor egyik leghíresebb rendezője és színigazga­tója, Max Reinhardt szerződteti bécsi színházába, a Josefstädter Theaterbe. Az élő holttest Lizájában hatalmas kritikai és közönségsikert arat. Hason­ló visszhangot keltenek alakításai más darabokban. Két nagy szerepét (Som- merset Maugham Szent láng, majd a Kenyérkereső című színműveiben) nemcsak Reinhardtnál, hanem Pesten, a Vígszínházban is 6 alakítja először. Felváltva játssza őket magyarul és né­metül. Meghívja pesti vendégszerep­lésre a Belvárosi Színház is. És szíve­sen tesz eleget az Ady-estekre szóló meghívásoknak, amikor csak teheti. Becsből 1935-ben visszatér. Szere­pekre szerződik a Víg-, o Pesti, a Bel­városi és a Magyar Színházhoz. Itt Heltai hatalmas sikerű Néma leventé­jében ő formálja meg Beatrix királynő szerepét. Törzs Jenő a levente, Bajor Gizi Zilia. A két elválaszthatatlan ba­rátnő csaknem egy negyedszázad után ismét égyütt játszhat. Bajor Gizi a negyvenes évek súlyos- időszakaiban is megbízható barátnak bizonyult. A felszabadulás után a fűtetlen és ab­laktalan Magyar Színház színpadán meginV együtt vannak, a kétszózadik előadása felé haladó Néma leventé­ben. Ekkor már Péchy Blanka is a Nemzeti Színház tagja. Neve Megkérdeztem, hogyan került nevé­be a „chy”. Sem egyéniségével, sem politikai nézetével nem tudtam össze­egyeztetni ezt. Szó szerint idézem vá­laszát: „Az én növendékkoromban nem úgy volt, mint most, akkor nem kerül­hetett színlapra idegen hangzású név. Aki színpadra lépett, annak művész­nevet kellett fölvennie. Ig^ lett osz­tálytársnőmből, Beyer Gizellából is Ba­jor Gizi. Én szülővárosom nevét vá­lasztottam. Természetesen Pécsinek ír­tam. Régi névjegyeimen, diplomám­ban is így van. A lipótvárosi elökelos- ködő vigszínházi direkciónak azonban jobban tetszett a „patinásabb” írás­forma, tehát ipszilonnal szedette a ne­vemet. Nem egészen jogtalanul, mert művésznevet bárhogyan lehet írni, de én -sohasem szerettem elfogadni azt, ami nem illet meg. Szóltam tehát Jób Dániel rendezőnek, hogy ágy nyomas­sák a nevemet, ahogyan én írom. Megvetéssel válaszolta: »Ez hasonlít magárai« ... Akkoriban a szigorún vett becsületesség nem erénynek, ha­nem kicsinyességnek, sőt smokkságnak számított. Szégyenkezve elhallgattam. A felszabadulás után fontolgattam, hogy visszatérek a „esi" hez, de azt hitték volna, hogy „vonalas" akarok lenni. Maradtam tehát a kényszerű, hazugságnál.” (Folytatjuk) Wallinger Endre emlékeztek meg a nagy korabaiokk német mester két művének előadásá­val. Nem juthatott elég idő e művek kicsiszolására, mert az előadás ritmi­kus biztonsága, intonációja, kifejező ereje elmaradt a tőlük megszokott magas színvonaltól. Vonatkozik ez kü­lönösen a szólisták énekére. Zavaróan hathatott a hangszerkíséret elmara­dása is. A gyönyörű Monteverdi-misé- ben már lényegesen kevesebb volt a bizonytalanság, az áprilisi Kamara- kórus-fesztiválon már bizonyára teljes szépségében, a kórus legjobb képes­ségeinek színvonalán fog megszólalni e hatalmas alkotás. Kivételesen szét kell választanunk a körvezetői munkát az elhangzott pro­dukcióktól. Minden elismerést megér­demel Tillai Aurél az ismeretlennek számító kórusremekek felfedezéséért, stílusos elképzeléséért, eleven erővel telített szuggesztiv előadásáért. Siesztay Zsolt Kamarazene-est JÓ ESTÉT NYÁR. JÓ ESTÉT SZERELEM Az elmúlt hét új műsorai sem feled­tették Fejes Endre előző heti tévéfilm­jét; még mindig erről beszélnek, vi­tatkoznak az emberek, a könyvesbol­tokból százszámra fogynak a jó érzék­kel újra kiadott mű példányai. A film nagyobb feltűnést keltett, mint a ko­rábban bemutatott Fejes-darabok, a Hazudós, a Vigyori. a Mocorgó vagy 0 Kéktiszta szerelem. Ügy látszik, a Jó estét nyár.. — tíz esztendővel a Rozs­datemető után - ismét az érdeklődés középpontjába állította Fejes Endre művészetét. Az érdeklődés indokolt és megala­pozott, s okai is hasonlóak a Rozsda- temető megjelenésekor kialakult hely­zethez. Mindkét mű időszerű társadal­mi problémák művészien sűrített, nyugtalanító és felelősséget ébresztő drámai felvetésével kényszerít állás­foglalásra. A Rozsdatemető annak idején éles vitákat kavart: érvek és indulatok csaptak össze hitelessége és érvényessége körül. A Jó estét nyár... ilyen vitákat aligha fog kiváltani; eb­ből a szempontból a két mű megjele­nése között eltelt időszak sem teszi lehetővé az összehasonlítást. A Rozs­datemetőnek még ellenállásokat kel­lett leküzdenie, a Jó estét nyár... esetében viszont már nem az ábrázo­lás jogossága, hanem a feltárt jelen­ségek iránti érzékenység az érdeklő­dés legfőbb forrása. Fejes Endrét élete, tapasztalatai és írói világa egyaránt a munkásosztály­hoz fűzik. Műveinek főhősei legtöbb­ször fiatal munkások. Az írót azonban nem a szocializmusban alapvető osz­tály tagjainak nyugodt hétköznapjai, hanem belső konfliktusai érdeklik. Hő­sei — a Rozsdatemetőben csakúgy, mint a Jó estét nyár(.. .-ban - a le­hető legélesebb drámai helyzetből in­dulnak vagy oda jutnak. Hóbetler Ja­ni „érthetetlen módon” gyilkosságot követett el, a Rozsdatemető ennek a gyilkosságnak az oknyomozása. A.Jó estét nyár. .. elvileg szintén oknyomo­zás, noha más a mű szerkezete. Itt a gyilkosság a végére kerül, de itt sem ez a lényeges, hanem az okok, az odáig vezető út. A gyilkos mindkét esetben egyben áldozat Is. Ez Fejes Endre dramatur­giájának lényege. A gyilkosságot nem lehet jóvátenni, a gyilkost nem lehet felmenteni - és mégis: azyiro nyilván­valóan és leplezetlenül rokonszenwet és együttérzéssel ábrázolja hőseit, egy pillanatra sem lehet kétséges, hogy Hóbetler Jani és a Fiú mellett áll. Mégsem arról van szó azonbon, hogy minden felelősség a környezetet terheli. Fejes Endre jól tudja, hogy személyiség és környezet millió szál­lal, elválaszthatatlanul összefonódik. Müveinek éppen az a céljuk, hogy drámaian kiélezett határhelyzetekkel a nézőt vagy az olvasót is rákénysze- rítsék egyén és környezet, a hősök és egy adott időszak társadalmi közege összefüggéseinek végiggondolására. A Jó estét nyár... alapja egy új­sághírben megjelent valóságos ese­mény. Fejes könyvében és a tévéfll- men azonban elgondolkodtató és fe­lelősséget ébresztő, művészien megfo­galmazott történetet kapunk. Nekünk kell magyarázatot találni a rokonszen­ves Fiú elhibázott életére. Hozzánk fordul, amikor a rendőrhöz szól: „Ret­tenetes ez az egész. Ki érti ezt? En elmegyek most magával, elmondok mindent a rendőröknek, a bíróságnak, akáihol az uraknak, a népköztársa­ságnak." Nem lenne jó a mű, ha a magyará­zatot könnyen és egyszerűen meg le­hetne fogalmazni Azért jó a könyv és a film egyaránt, mert újra és újra számba kell vennünk mindent, szem­besítenünk a látottakat önmagunkkal és tapasztalatainkkal A film külön érdemeit, alkotóinak és résztvevőinek egyéni hozzájárulá­sát a közös sikethez, most nem sorol­nám. A vállalkozás és megvalósítás egyaránt elismerést érdemel. Nem csupán szórakozást nyújtott hanem hasznos és nemes művészi élményt. Köszönet érte o televíziónak. Szederkényi Ervin k Filharmónia szerdai kamaraest- jén pécsi művészek jutottak az őket megérdemlő széleskörű nyilvá­nossághoz. Barth István műsora első részében két barokk (Leclair és Händel) szoná­tát adott elő. Előadásmódjával rámu­tatott, hogy milyen lényegi összefüg­gés van napjaink aleatórikus kompo- zíciós technikája és régmúlt századok lejegyzésmódja között, mely utóbbi szabad teret hagy az előadónak a kottakép improvizatív feldíszítésére. Kitűnő fuvolaművészünk nagy kedvvel és a stílusban jártason élt e lehető­ségekkel. Ki kell még emelnünk a szép lassú Hándel-tételcket. Frank Martin Balladája és Hinde­mith Szonátája Barth István előadásá­ban megérdemelt nagy sikert aratott. A szerkezet világos felépítésével, ele­ven, színes megszó'oltatásával a két ritkábban játszott századunkbeli jelen­tős zeneszerző közelebb került közön­ségünkhöz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents