Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

W7J. Jomiér 9. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 A biofizika a kiemeli Tudományok között # V­Pécsi kutatók * a KGST kiemelt- programjában A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1971. júliusában, a Bukarest­ben megtartott 25. ülésszakon komp­lex programot fogadott el, amelyben helyet, kapott a szocialista országok tudományos együttműködésének ' kér­dése is. Tíz tudományágat emeltek ki, amelyekben a legszorosabb együtt­működést, közös programot kell ki­dolgozni. a tíz tudományág között a biológiai tudományok közül a biofizi­ka szerepelt. A közelmúltban a Szov­jetunióban ültek össze az érintett or­szágok képviselői, s megállapodtak az együttműködés konkrét programjá­ban. Hazánkat dr. Tigyi József akadémi­kus, a Pécsi Biofizikai Intézet igazga­tója képviselte az utóbbi tanácskozá­son. Interjúnk első kérdésével azt pró­báltuk tisztázni, milyen szervezeti for­mában történik a biofizikai együttmű­ködés, s milyen stádjurnban van jelen­leg az ügy.- Minden szocialista ország egy-: egy meghatalmazottat küldött a meg­beszélésekre — válaszolta dr. Tigyi Jó­zsef. — A meghatalmazottak tanácsa vezeti végső soron az egész tudomá­nyos együttműködést. A KGST tavaly nyári ülésszaka után összesen öt ülés volt, amelyeken a megbízottak azt vi­tatták meg és szögezték le végül, hogy a biofizikán belül melyek legye­nek azok a fő irányzatok, amelyek meghatározzák a közös kutatási fel­adatokat. öt ilyen tudományos terü­letben, öt főtémában állapodtunk meg. A program tehát készen áll, má­jusban Bukarestben ülünk össze is­mét, addigra a program a legapróbb részletekig tebontva, az egyes kuta- \ tokkal is megbeszélve, egyeztetve ke­rül majd az asztalra. — Mivel magyarázható, hogy a biofizika ilyen kiemelt helyet fog­lal el az együttműködési prog­ramban? — A biológiának ez az, ága mind közelebb kerül az egzakt természet- tudományokhoz. Kutatásához azonban egyre inkább feltétel a magas mű­szerezettség, a nagy anyagi ráfordí­tás. Fontossága az egyik döntő ok, a másik pedig, hogy a kutatást valóban csak szoros együttműködéssel, lehet ökonomikussá tenni. — Melyik tehát a biofizikának az az öt irányzata, amelyet az el­fogadott kutatási program ki­emel?? — Az első ezt a címet viseli: A bio­lógiai rendszerek , szabályozásának biofizikai alapjai. Itt lényegében azoknak a bonyolult mechanizmusok­nak a kutatásáról van szó, amelyek szabályozzák az embernek a környe­zethez való alkalmazkodását. Elég, ha a számtalan altémát egybefoglaló hét főtéma közül a fehérjeszintézis tanul­mányozását említem. A második pont: az izomrövidülés molekuláris folyama tainak és az izmok energiagazdálko dósának kérdései. Az izomműködés jobb megismerése számos olyan kér­désre adhat választ, amelyek más tu­dományokra, s végül a gyakorlatra is nagy hatással lehetnek. Ez a kutatási terület egyébként a pécsi intézet régi területe is, s eredményeink megtiszte­lő elismerését jelenti, hogy ennek a főtémának a felelőse Magyarország, azon belül is elsősorban a pécsi Bio­fizikai Intézet. A harmadik főterület a membránműködés fizikokémiai és ener­getikai alapjainak - 'tanulmányozása, másképpen mondva, a sejtfalak és a* sejten belüli részecskék határhártyáh nak vizsgálata, az anyagcserének mint az. élet egyik alapjának jobb megis­merése. Negyedik fötémónk a bioló giai kutatások automatizálása, ötödik a sugárbiofizika.-- Hogyan történik konkrétan a kutatások koordinálása? — A koordinációs központ Puscslnó- ban van, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Biofizikai Intézetében, amelynek vezetője Kajusin professzor, aki tavaly nyároh kétízben is járt Pé esett, Az öt főterületnek, mint már említettem, egy-egy ország a felelőse, az adott téma koordinálása tehát a megbízott ország feladata. Konkrét formája énnek egyrészt a kutatási szerződések, másrészt az együttes ku­tatás. Az előző azt jelenti, hogy meg­állapodnak, ki melyik részén dolgo­zik egy adott témának, majd évente egyeztetik az eredményeket, tehát nem kell megvárniuk a nemzetközi tu­dományos életben szokásos fő infor­mációs forrást, a publikációt. De ezen belül közvetlen kapcsolat is elképzel­hető, sőt, kívánatos, az eredmények menetközben: megismerése, egymás kutatási eszközeinek használata stb. A másik forma, az együttes kutatás még szorosabb és kötetlenebb érint­kezést jelent, mondjuk egy-egy téma­rész megoldására elutaznak a kutatók egymás intézetébe, ott végzik el a kí­sérletet, vagy akár otthagyják, illetve akármelyik ponton bekapcsolódhatnak más kutatók és folytathatják a vizsgá­latokat.- Ennek igen nagy a jelentő­sége az önök számára ■.. — Igen nagy. Induljunk ki saját „ön­ző" szempontjainkból, s gondoljuk el, mit jelent az, hogy a pécsi intézet ku­tatói minden adminisztratív nehézség nélkül használhatják az összes szocia­lista ország megfelelő intézeteinek be­rendezését, megismerhetik — szinte születésük pillanatában — egymás eredményeit. Máris sor került egy pus- csinói és egy pécsi kutató cseréjére. A pécsi intézet négy témában érde­kelt, többek közt sugárbiofizikai kér­désekben Is. A pusösinói intézetben van ennek a féltekének egyetlen ha­talmas teljesítményű szinkrociklotron- ja, egy olyan részecskegyorsító beren­dezés, amely nélkül bizonyos vizsgá­latokra nem is gondolhatnánk. Máris elvégezték a szovjet kollegák egy ál­talam előkészített izom besugározta- tását, s a vizsgálat eredményeit ép­pen most dolgozom fel. De ez csak egy példa a sok, már meglévő és majd megvalósuló közül. Ma, amikor oz integráció a tudományban is a to- vábfcy előrehaladás feltétele lett, a magunk szakterületén rendkívüli je­lentősége van ennek az immár a meg­valósulás útjára került együttműködési programnak. H. E Képzőművészeink kislexikonja Horváth Olivér • ]l osszú kitérővel, nehezen járt életút küzdelmei után Ju- ■ * tott el a rendszeres alkotómunka eredményt termő ciklusához. Korábbi műveiben nem kereste az általáno sabb érvényű művészi igazságok kifejezését, inkább a konkrét élmény képi megfogalmazására összpontosította figyelmét. Munkaábrázolásokat, városképeket, tájrész-* leteket festett s a megfigyelés egyre inkább a lényeg­kereséshez, a tartalmi elmélyüléshez vezette. Alkotó igé­nyét többé nem elégítette ki a leíró ábrázolás, a kifejezés új festői megnyilatkozásait kereste. A szimbólumok felé orientálódott s magateremtette, sajátos jelképreriddeT he­lyettesítette a valóságos élmény, tárgyi világát, eszmei tar­talmát. Ez a szimbólumkeresés Horváth Olivér töprengő, Önmarcangoló, a nehézségekből kiutat kereső egyénisé­géből fakad, amely végül is festőibb képi látáshoz, ra eionálisabb fogalmazó, szerkesztő komponáláshoz vezette. Életének főbb adatai. » 4 Szül.: 1915. Légrád. A Képzőművészeti Főiskolát 1939- ben végezte el, Kandó László növendékeként. 1959 óta éi Pécsett, a Tanárképző főiskola művésztanára, az oktatás­ügy kiváló dolgozója. 1946 óta nyolc egyéni kiállítást ren­dezett a Dél-Dunántúlon. Részt vett több országos kiállí­táson, a dél-dunántúli szervezet hazai és jugoszláviai tár­latain. Több müve állami tulajdonban. Régi- új. 1968, hegyes technika. 60x80 cm 1972 nemzetközi könyvév „Ma/d ha tanácsot tart a föld népsége magával Es eget ostromló hangokon összekiált, S o zajból égy szó válik ki dörögve: »-igazság!-« S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az tesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ." (Vörösmarty: A Gutenberg-albumba 1840.) \/örösmarty Mihály jövőbe mutató ’ szavai száz esztendő elmúltával valósággá váltak: 1945-ben „tanácsot tartott a föld népsége magával” — s megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete. A második világháború szörnyűséges pusztításai, az ember- mivoltot megtagadó fasizmus rémtet­teit követő döbbenet mintha feléb­resztette volna az emberiség, a né­pek vezetőit: zöld asztalnál keressék az igazságos rendezés útjait és közö­sen tegyenek meg mindent az egész emberiség politikai, gazdasági és tár­sadalmi felemelkedése érdekében. Az ENSZ keretében — az alapok­mánynak megfelelően — számos olyan szerkezet működik, melyek a világ egy- egy különösen fontos problémájának enyhítésén, megoldásán fáradoznak. Ilyen pl. az Egészségügyi Világszerve­zet (WHO), az Élelmezési és Mező- gazdasági Szervezet (FAO), a Meteo­rológiai Világszervezet (WMOj stb., de legkiterjedtebb az 1945. novembe­rében alakult UNESCO (United Na­tions Educational Scientific and Cul­tural Organization), magyarul: Egye­sült Nemzetek Nevelésügyi, Tudomá­nyos és Kulturális Szervezete. Alap­szabály szerinti feladata: a béke és nemzetközi biztonság erősítése az or­szágok közötti nevelésügyi, tudomá­nyos és kulturális együttműködés fej­lesztésével. E nemes célok elérése érdekében az UNESCO a tehetősebb tagállamok segítségét igénybe véve jelentős ér­tékű támogatást nyújt az egyes orszá­goknak a kulturális élet úgyszólván minden ágában. Támogat kutatókat és kutatásokat, ösztöndíjakat. ad, se­gítséget nyújt kulturális értékek meg­mentésében és nagy erőfeszítéseket tesz az analfabétizmus felszámolása érdekében. Az ENSZ említett nagy szervezetei időnként egy-egy nagyobb, átfogóbb feladatra hívják fel a világ figyelmét, „évet” hirdetnek, mely időszakban ha­talmas, világméretű összefogássá! igyekeznek a feladatok, problémák megoldását elősegíteni. Az UNESCO 1972-t nemzetközi könyvévnek nyilvánította és felkérte a tagországokat, hogy az év folyamán minden lehető eszközzel segítsék, tá­mogassák a célkitűzések sikerre vite­lét, amely célkitűzéseket négy pont­ban foglalták össze: © A könyvírás és e fordítások ösztönzése, . (J) A könyvkiadás, könyvterjesztés és a könyvtárak fejlesztése. (5) Az olvasási Igény növelése. © A könyv szerepének növelése az oktatásban, a nemzetközi megértés és békés együtt­működés jegyében, A nemzetközi könyvév emblémáját Michel Olyff belga grafikusművész ter­vezte és az UNESCO felkérte a tag államokat, hogy minden alkalmas mó­don terjesszék és használják fel, mint pl. 1972-ben megjelenő kiadványokon, folyóiratokban, plakátokon, záróbélye­geken, levélborítékokon stb. A tagállamok» lelkesedéssel tették magukévá a könyvév vázolt célkitűzé­seit és máris számos megmozdulásról szerezhettünk tudomást. A sajtóban, rádióban, televízióban számolnak be a könyvév eseményeiről, kiállítások és kongressztisokerendezésével teszik em­lékezetessé és rangossá a meghirde tett gondolatokat. Hazánkban a magyar UNESCO- Bizottság égisze alatt folynak a könyv­évvel kapcsolatos szervezési munká­latok. Itt adjuk hírül, hogy a Magyar Posta 1972. első negyedéve folyamán 3 forintos értékkel külön emlékbélye- get bocsát ki a nemzetközi könyvév alkalmából. December végén olvas­hattuk a lapokban llku Pál művelődés­ügyi miniszter nyilatkozatát, aki töb bek között a következőket mondotta; „Nagy feladatot ró közművelődé­sünkre néhány kiemelt évforduló, országos akció is. így például köz- művelődési intézményeink, külö­nösen könyvtári hálózatunk be­kapcsolódik a nemzetközi könyv­év rendezvénysorozatába, amely mintegy előkészíti a magyar könyv­kiadás fél évezredes jubileumát 1973-ban.'’ , A nemzetközi könyvév UNESCO- programjában egész éven keresztül számos rendezvény szerepel. A sort a január 22-február 5. között Újdelhi­ben megrendezésre kerülő könyvkiál­lítás nyitja meg. A további rendezvé­nyek, kiállítások, kongresszusok között büszkén adhatjuk hírül, hogy kettőre is MagydVorszóg kapott megbízást. Augusztus 26—szeptember 2. között oz IFLA, a Könyvtáros Egyesületek Nem­zetközi Szövetsége Budapesten *ende- zi meg 38. világkongresszusát, majd ezt követően szeptember első felében a FID, a Dokumentáció Nemzetközi Szövetségének 37. világkongresszusá­ra kerül sor ugyancsak Budapesten, Látjuk, halljuk, tapasztaljuk, begy hazánkban is, külföldön is évente ha­talmas mennyiségben jelennek meg könyvek, folyóiratok, különféle publi­kációk. Miért van hát szükség mégis nemzetközi könyvévre, mikor úgy lát­juk, hogy szinte elöntenek bennünket a nyomtatott betűk milliói? Nos ma-* gyarázatul idézzük a könyvévet meg­hirdető dokumentum néhány monda­tát: „Különösön nagy a könyvhiány o fejlődő országokban, a kőnyV-» éhség pedig - az írástudatlanság határainak visszaszorulásával és • a tanulási lehetőség kiterjedésé­vel — egyre nő. ... A könyvek ma még távolról sem jelentik általá­nosan a napi élet elengedhetet­len tartozékát a fejlett ipari or­szágokban sem... Különböző vizsgálatok egyértelműen azt bi­zonyítják, hogy a nem-olvasók a népesség nagy százalékát képvi­selik. Művelt emberek gyakran pa­naszkodnak arról, hogy alig ma­rad idejük olvasásra, mások a nem csupán szórakozást nyújtó könyvekkel szembeni bizalmatlan­ságukról számolnak be. A közér zéshez, hogy a kultúra valójában keveseké, hozzáadódik a választás nehézsége is, hiszen egyre na gyóbb tömegű olvasnivaló áll ren delkeiésre. Az eredmény az, hogy az emberek tétovázva mennek be égy könyvesboltba s vonakodnak belépni a könyvtárba ," C gondolatokban sok igazság van, de olyan is, amely csak cv tőkés társadalmak kiadói profithajhászó könyv dömpingjének a velejárója. Ha­zánkban az emberek nem tétovázva tépnek a könyvesboltokba és nem vo­nakodnak könyvtárba sem belépni. Élénken bizonyítják ezt azok az ada­tok is, amelyek a költészet napja, az ünnepi könyvhét és a téli könyvvásár évről évre nagyobb eredményeit do­kumentálják. Ezen túlmenően közis­mert az a — bár lassan javuló — bi­zarr helyzet, hogy nyomdaüzemeink kapacitása nem képes lépést tartani népünk tudásvágyával, könyvéhségé­vel. Könyvtárhálózatunk és az olva­sottság foka világviszonylatban is pél­damutató eredményeket ér el. Mind­ez azonban nem tehet elbizakodottá bennünket, van mit tennünk a könyv­évben, hogy még tovább erősítsük a minden tudásunk alapja, a könyv iránti széretetet, megbecsülést. A rá­dió, a televízió, a film csak színező! legyenek ismeret- és tudásvágyunk­nak, ne engedjük, hogy pótolják, -ha­nem inkább fokozzák szeretetünket a könyv, vágyunkat az olvasás iránt. Ajándékozzunk egymásnak, vásárol­junk magunknak és főleg olvassunk minél több könyvet a nemzetközi könyvévben, hogy ezzel elősegítsük a nemes célkitűzések sikerét hazánk­ban is. Borsy Karolj l t l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents