Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
6 / DUNANTOLI N APLÖ 1972. |omiórt. Lázár Ervin EZ2 elépett -egy kiskölyök nevetségesen pici far- mernadrógbon, fehér rövidujjú trikója elején egy hóromárbocos kalózhajó pompázott, kékkel volt ugyan kivorrva, de nem lehetett más csak kalózhajó. A kocsmatöltelékek tekintete elsurrant a srác feje fölött, szakadatlan folyt tovább az elszórt rikkantásokkal, szemérmetlen röhejekkel elegy zsongás. Pedig a fehér trikós kölyök vonzotta a szemet, a füst megritkult körülötte, szégyenlősen a mennyezet felé sompolygott, meg be a kocsma sötét zugaiba, a füst észrevette a gyereket. Körülnézett. Arcán a hadvezérek harciassága és e titkos küldetésben járók óvatoskodó ravaszsága. Valamit forralt. Az asztalok fehér kővel lerakott utat hagytak a söntéspultig. Egyetlen fekete kő árválkodott közöttük, közelebb a bejárathoz, az út tengelyétől kicsit jobbra. Nogyon szerény, nem hivalkodó fekete kő. Ki törődött a létezésével? Ki vette addig észre? Nyilván senki. A gyerek azonban alaposan megnézte, előre dőlt, olyan félguggolásfélébe ereszkedett (ennek nagy mesterei a gyerekek), a kezét a térdére támasztotta. Szemvillanásig tartott az egész, mert a kölyök észrevett valakit a bejárat felől közeledni és villámgyorsan az egyik oszlop mögé ugrott. A férfi láthatta a kalórhajóval ékes gyereket, nemcsak a mozdulatot, ahogy az oszlop mögé ugrott, de a kukucskáló fejet is. De úgy látszik tudta a szabályokat. Mert kitartóan az ellenkező irányba nézett, erőlködött, hogy szemmeresztgetése tökéletesnek tűnjék, somikor riadtságot mímelve újra meg újra végigpásztázta tekintetével a kocsmát, az oszlop mögül diadalmas vigyorral kandikáló fejet levegőnek tekintette. , Alacsony, harminc körüli, hízásra hajlamos, de még korántsem kövér, mosolyra kész arcú férfi volt. — Hol ez az AI Capone? — tanócstalamkodott az ajtóban mintegy magának téve föl a kérdést, de ahhoz megfelelő hangerővel, hogy maga a diadalmas AI Capone is tudomást szerezzen rejtőzködése tökéletességéről. A kérdés utón kettőt lépett Mind ez ideig csak kettejük magánügye volt a kisded intermezzo, a kocsma rájuk sem hederített. De a második lépésnél minden merőben megváltozott. A kölyök ugyanis elóugrott rejtekéből és lenyűgöző diadallal elrikkantotta magát: — Benne vagy! Föl a kezekkel! A férfi szerencsétlen arccal lendítette magasba o kezét s nem lehetett tudni, ábrázata bizonytalansága fogságba esésének, vagy annak az egyszerű ténynek tudható-e be, hogy nem tudta, mibén van benne. Föltartott kézzel végignézett magán, rendellenességek után kutatott, először a bal, aztán q jobb lábán siklott végig a tekintete s akkor már fészket vert benne a gyanú. Jobblába ugyanis a fekete kövön állt — A csapda — kiáltotta AI Capone, miközben arcára egy csapdával vadászó indián törzs összesített ravaszsága sűrűsödött A férfi sziszegett, fájdalmasan mozgatta a jobb lábát. Fel is emelte volna, de ■ csapda szemmel láthatóan nem engedte. ( < A kocsma már figyelt A kissé bizonytalan tekintetek gyújtópontjában állt a felemelt karú férfi és a harcias AI Capone. A hátrébb ülőknek kissé fel kellett emelkedniök, hogy AI Caponét is láthassák. A férfi fájdalmas ábrázata láttán AI Capone arcára némi szánalom költözött. Lehajolt, megtapogatta a csapdát és guggoltóbó! felnézett a felemelt karú áldozatra. L- Fáj? — kérdezte. — Nagyon — mondta az áldozat — Ripityára zúzta a bokámat. Elengedhetnél. — Fizetsz hadisorcat? — Egy málna hadisarcot kapsz. — Helyes — mondta AI Capone még mindig guggolva — leengedheted a kezed. • A Központi Sajtószolgalat 1*71. M tórce-novella pályázatán magosztott harmadik dijat »fort elhozzál és. Szakszerű mozdulatokkal kiszabadította a csapdába szorult lábat. A férfi sántikálva odébb állt A gyerek még mindig a csapdát fogta. — Vigyem? — kérdezte — vagy húzzam fel újra? — Nem bánom — mondta a férfi — legalább más is megtudja, mi a magyarok istene. em volt idejük leülni, mert egy malaclopós ' úr jelent meg a bejáratnál. — Figyeld — suttogott AI Capone. A férfi figyelt és figyelt az egész kocsma. A malaclopós észrevette a ráirányuló figyelmet, zavarodottan megállt, végigsimítoft borostás egérarcán. Netán azt hihette volna, régies malaclopója váltotta ki ezt a közfigyelmet, ha nem törzsvendégként érkezik, aki napjában többször is megfordul itt a legkisebb feltűnés nélkül.. Segélytkérően nézett a sön- téspultoak támaszkodó pincérre, aki olyasforma ember volt, mint ő, szikár, borostás arcú, csak kissé idősebb és persze nem malaclopót, hanem fehér pincérkabátot viselt. A pincér jóságoson, biztatóan ránevetett, de a malaclopós figyelmét nem kerülte el a mosolyában bujkáló ravasz cinkosság. De azért megindult befelé s második lépésénél fel- rivallt a kocsma. — Benne vant A malaclopós megmerevedett, rhost már végleg nem tudta mire vélni, mi történik. — Csapdában vagy — mondta egy apró, fellüktető csendszigetben AI Capone és a malaclopós jobb lábára mutatott. Az lenézett a lába alá, meglátta a fekete követ — Milyen csapda? — A gyerek. . . tudja hogy van? — mondta mentegetőzve o férfi AI Capone asztalától. Az agárképen ekkor egymillió ránc gyűrődött, szétívelt, harmonikus rovátkák. A vadidegen is láthatta: mosolyog. Szatyor Győző ORMÁNSÁG — Ojjé — mondta —, kiszabadítanál? AJ Capone szolgálatkészen felugrott, kibogozta a csapdába szorult lábat s most a malaclopóstól kérdezte meg: — Visszategyem? — Világos — mondta ó — tedd csak vissza. Sokáig nem jött senki, csak a pincér járt fel s alá a rendelésekkel, de a veszélyes helyet valamennyiszer nagy ívben elkerülte. Aztán mégis elérte a végzet, mert egy figyejmetlen hátralépésnél (a szomszédos asztalt rendezgette) belecsúszott a sarka a csapdába. A kocsma megint felrivallt A malaclopós arcán, ha lehet, most még több /ánc gyúródott s a tűzkeresztségen átesettek jogán odakiól- tatt o kisfiúnak: — Ne engedd ki, csak ha fizet egy fél pálinkát A gyerek a málnája fölül az apjára nézett — Mit bámulsz, tied a csapda. — Most lépjen le, aki nem akar fizetni. Csapdában van a pincér — rikkantott valaki. — Hó, engedj el ‘ gyorsan — mondta, már szinte nem is tettetett rémülettel a pincér — meglógnak a pénzemmel. — Fizetsz neki egy fél pétinkét? — kérdezte hivatalos hangon AJ Capone. p- Fizetek — mondta sietve a pincér, mine AI Capone kiszabadította. A pincér jobb lábát szemmel láthatóan húzva, odasántikált a pulthoz és azt mondta a csaposnak: — Egy felet az úrnak. Az ezerróncú boldogan a fiú felé emelte a poharat és azt mondta: — Egészségedre Hüvelyk Matyi. De már jött is a következő áldozat, egy daliás ár, látszott, most lépett ki az autójábój, nemcsak abból, hogy lóbálta a slusszkulcsot. Lélegzetvisszafojtva figyelték s mikor a slusszkulcsos könnyedén átlépett a csapdán, csalódottan felmorajlott a nép. Aztán egy völlig érő hajú huligán jött Bele- trafált A hangorkántól megmerevedett, kicsit meg is ijedt De aztán nagyon könnyedén rájött, hogy csapdában van, majdnem olyan könnyedén, mint a malaclopós. Aztán egy szenesember, egy katona, egy rézóraláncos, meg egy fülessipkás léptek a csapdába. A katonát AI Copone kénytelen volt elsősegélyben részesíteni, mert valószínű, eltörte a bokáját a icsopda. Az injekció azonban használt, a katona viszonylag peckes léptekkel jutott el a pultig. Aztán egy kövér, duplotokás, kopasz úr jött, ő volt az első, oki bal lábbal lépett bele. Amikor a tömeg felvisítótt az őrömtől, ő is megállt „Csapdában van", mondták neki, de o kövér úr lebiggyesztette a száját azt mondta: „Marhák” és tovább ment A pincér arcán méla undor vibrált amikor az asztalához ment és oda se nézett, amikor megkérdezte: „Mi tetszik?" A duplatokájú úr kétségtelenül rontott o mulatságon, de mikor újabb gyanútlanok estek áldozatul, látszott az orcán, szégyelli magát bánja már, hogy nem hagyta magát megfogatni a csapdával. A ztán fölállt a férfi meg a gyerek. AI Capone 1 az ajtóban megfordult és a csapdára nézett. — Itt hagyjuk? — kérdezte az apját — Miért, arany?. — Az — suttogta titokzatosan a gyerek — meg ezüst. — Akkor hozd. AI Capone visszament, fölmarkolta o csapdát. Mikor az apjához ért, jobbkezéből a baljába tette, hogy megfoghassa oz apja kezét. így mentek el kézenfogva. AJ Copone kissé görnyedten lépkedett — Ni csak — mondta valaki — úgy megy az a gyerek, mintha cipelne valamit — Hát persze, hogy cipel. Nem látja, egy csapda van nála — mondta szomorúan a malaclopós. Bárdosi Németh János: Embertől emberig FelQlmúlhatatkin az ember »illámként kering az űrbe« csillagokat súrolva beszél a Földdel ^páratlan amit tud tudásánál csak a bámulatom több és mégis sir bennem a lélek madár-csipogása embertől emberig mikor ér el nem az egy a sok a sokaság arcra borulva mikor kiált ki belőle a lélek sírva világgá? Lovász Pál: Szóbajnok Amerikában, szánokversenye* egy bajnok két napig egyfolytábaa (beszéli Bizottság mérte, nem azt, hogy mit, hanem hogy mennyit mondott, Nyertes lett, — Így került nyakába dagadt hangszalaga: győzelmi pántlikája Ténagy Sándor: Hívlak hívlak hogy megkétszerezzük magányunkat gyöngeségünket tisztességünket hogy átléphessem veled elszalasztott életem küszöbét megmaradt percem küszöbét ’ hogy megörvendeztessünk iolyót ligetet szántóföldet amikor befogadjuk tekintetünkbe lélegzetünkbe hogy elinduljunk a vágyakozás világtájai felé kigondolt álmainkkal a gyermekkor lyukashúszfilléresérel a zsebünkben hívlak gyere egyszerűen csak azért hogy veled legyek velem legyél SZILVESZTER, 1971 ,,A Magyar Televízió legújabb kísérleti műsora" megjelölés nyilvánvalóan kissé ironikus célzattal került a cím alá, hiszen rendkívülit, a megszokottól eltérőt sejtet, valójában pedig ez a szilveszteri műsor már jól felderítétt terepen, s ott is kitaposott ösvényeken haladt. A kísérletek a korábbi években folytok, s a mostam műsor egyenes folytatása az előző évinek. 1969- ben Vitray Tamás főszereplésével az élő adósformával folyt a kísérlet, á következő évben Szepesi—Vitray vetélkedő volt a keret, s ebben helyezkedett el o vegyes színvonalú kabaré. A legnagyobb sikert a paródiák aratták: némi erőfeszítéssel még visszaemlékezhetünk a Külpolitikai fórum, « Tv-híradó, o Strózsák háborúja, a Tv Galéria, a reklámok s egyéb műsorok ügyes kifigurázására. A mostani szilveszter ennek a „továbbfejlesztése" volt. Annyi o különbség, hogy a tévériporterek szerepe és a keretjáték tovább'zsugorodott, o paródia pedig a középpontba került. Nymodon a korábbi tapasztalatok alapján sikerült összehozni egy szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott, józon- középszerűen szórakoztató mammut- műsort A keret ezúttal már nem is volt keret, inkább csak bevezető. Az „emeletes" ötlet, a „közvéleménykutatás'' és á III. csatorna avatása jól mutatja a több éves kísérletek irányát: a közönség, a „közvélemény” feltétlen kiszolgálását és a televízió közvetlen munkatársainak, riportereinek fokozatos háttérbe szorítását. Az élő elem hangulatkeltő bevezetéssé rövidül, aztán jön o non stop „dobozolt” szórakoztatás. Az előző évben még volt Lánchíd menti éjféli köszöntő a keretjáték lezárásaképpen, most már ez is a stúdióban maradt. A masinériát csak azért részletezem, mert ezt a „közvéleményt" feltétlenül kiszolgálni akaró törekvést kicsit o televízió egész múlt évi fejlődési irányára jellemzőnek, s így a szilveszteri műsorban szinté jelképesnek érzem. Az ünnepek körül olvastam a Népszavában a televízió egyik rendezőjének nyilatkozatát, amelyben arról beszélt, hogy a televízió fél a közönségtől. Lehet, hogy ez túlzás, de talán mégsem egészen alaptalan, A szilveszteri műsor is azt sugallja, hogy a televízió mintha egyre inkább lemondana — még ilyenv rendkívüli esetekben is -— o közönség közvetlen befolyásolásáról, a személyes hatás eszközeiről, s fokozottabban objektivizálódnék. Pedig érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ha már a karácsonnyal, mint ünneppel, alig tudunk mit kezdeni, nem kellene-e az év fordulóját tartalmasabb ünneppé „fejleszteni". A tartalmasságon nem feltétlenül a komolykodást és semmiképpen nem o merevséget értem, de nem biztos, hogy o közvélemény fellázadna, ha o televízió az esztendő utolsó napján nem csak és kizárólag a mulattatással szórakoztatna. A maga’ műfajában jól sikerült ez a szilveszteri műsor, o paródiák többsége szellemes és mulattató volt, jókat lehetett nevetni, de kérdés, hogy csak ezt az egyetlen szórakoztatási módot bírja-e el ilyenkor a közönség. Talán nem lenne merénylet a közvélemény ellen, ha az ilyen műsorokba időnként értékesebb gondolatok és nemesebb érzelmek is keverednének. Egyáltalán qem arra gondolok, hogy klasszikus drámát, teljes operát vagy nagyzenekari hangversenyt kellene közvetíteni, néhány klasszikus költemény, emelkedettebb rövid zenei mű azonban talán nem keltené közfelháborodást S talán az sem lenne baj, ha a televízió, riportereinek jelenlétével is vállalná az ünnepibb hangulat kialakítását. Megvallom, bennem ez a szilveszteri műsorkoncepció azt a benyomást kelti, mintha a televízió így gondolkodnék: ez az ország szilveszterkor mulatni és feledni és enni és inni akar csupán, tíz óra felé ez az ország már spicces, éjfél felé részeg, olyan műsort adjunk tehát, ami nem zavarjo a mulatságát. i A műsor elején rendezett „közvéleménykutatás" igyekezett meggyőzni, hogy az ország azt akarja, amit később láttunk. Egyrészt kételkedem e kö^véleménykutatás hitelességében, másrészt nem hiszem, hogy a televíziónak azt kell nyújtania, omit a közvélemény kíván. Mindig egy kicsivel többet.., Szederkényi Ervin . Csapda*
