Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
1972. január 30. DUNÁNTÚLI N APLÖ 7 Szobrászok lesznek Jeges szél fúj, a tágas portásfülkében éppen esznek. Alighanem szalonnát, nem látom jól. Bemenni nem lehet Várok. A híres-nevezetes Epreskert eperfái felé meregetem a szemem, s az épület sarkánál álló szobor felé. Valószínűleg gipsz. A kapu mellett szélfútta hirdetmény, a Képzőművészeti Főiskola — azaz most már egyetem — hirdetménye, műterem ny;t- vatartásról, zárási időpontokról. A portás szigorúan kinéz az apró ablakon, ott vagyok-e még, közel a kertkapuhoz. Ott vagyok. Az utcán egy féifi vonul végig, fölhajtott gallérral, zordon óbrázattal. Kutyája, egy borjúméretű farkaskutya, beszaglászík a kertbe, aztán bevágtat, egészen a fákig. Nem szól rá senki. A kutya után bámulok, de a kutya efkotródik, őt nem érdekli az Epreskert. Nem tudja róla, hogy nyolcvan éve a képzőművészetié;-s hogy Stróbl Alajos kövenként hozatta ót ide a józsefvárosi Kálvária« térj kápolnát, hogy szinte minden neves szobrászunk megfordult, dolgozott Itt. Ligeti Károly, Kisfalud! Stróbl, Borsos Miklós. Pátzay mester most is bent van, a műteremben dolgozgat, állítólag tegnap azt mondta a fiúknak, rendben lesz az engedély. Én nem tudtam, hogy az Epreskertbe papír nélkül nem lehet belépni. Kár. Az Epreskertet mindenütt emlegetik, emlegetésével tele vannak az emlékiratok, életrajzok. De Hogy mit lehet ott látni... Hadd valljam meg a sajnálatos végeredményt: továbbra se tudom, mit lehet az Epreskertben látni. Nem voltam benn. Ennélfogva nem is láthattam. milyen munkákon dolgoznak riportalanyaim, a Pécsről-Baranyából odaszármczatt hallgatók. Azt tudom majd róluk elmondani, amit engedély- kérincsélés, maszkolás közben elmeséltek. Az is érdekes. A főiskolán nem látták megfelelőnek az időpontot a riportkészítésre. Év közepe van, mondták. * Trischler Ferenc magas, komoly arcú fiú. Még olyankor se mosolyog, amikor valójában mosolyog. Inkább gondterhelt, beszéd közben sose szalad meg a szava. Az a típus, aki, ha nem kérdezik, akár egy órát is szívesen hallgat. És igen szívósnak látszik. Rendíthetetlennek. Bolyból került föl, ahol a szülei ma ts a tsz-ben dolgoznak. Gyerekkorában mindössze annyi történt, hogy „jobban ment a rajzolás, mint a többieknek”. Mikor elvégezte a nyolc osztályt, szobafestő és mázoló szakmát kezdett tanulni az állami gazdaságban. Talán azért mert az iskolában jobban ment neki a rajz, mint a többieknek. . Mint ipari tanuló, örökké jőtt-ment o mesterekkel. Vitte a létrát, a vödröket Tanyákra, pusztákra jártak, ő mindenhová gyalog. — Mindig gyalog mentem - mondja az ő kimért lassú modorában -, mert tetszett az a dimbes-dombos táj. Szerettem mászkálni. és nem gondolt orra, hogy tovább tanul? — Mindig erre gondoltam. így aztán, amikor felszabadult fölült a vonatra és fölutazott Pestre. Elhelyezkedett egy tatarozó vállalatnál, mint szobafestő. Később adminisztrátor lett, hogy nyugodtabban végezhesse esti tagozaton a gimnáziumot Munka utón, esti gimnázium mellett a Dé- si Huber körbe járt, amit a nemrégiben elhunyt Laborcz Ferenc srobrósz- művész vezetett. Szerethette ezt a nyugodt, szívós gyereket, mert ha egyszer nem volt ott, már kereste. — Fgyszer két hétig kórházban voltam. Eljött, és hozott narancsot. 69 ben Trischler Ferenc körepes eredménnyel érettségizett a budapesti- fazekas gimnáziumban. Érettségi után egy héttel volt a felvételi o főiskolán. Felvették. — Azért nem ilyen egyszerű. Meszlópyi János, aki most Fehérváron él, rengeteget segített. Korrigált, biztatott, megnézte a dolgaimat. Nála is laktam egy ideig. Magamtól talán nem mertem volna Pestre se följönni, de Meszlényi bolyi volt, ö bátorított. — Otthon mit szóltak? — Hát mit... Eleinte, hogy ne játssz örökké, gyere segíteni. Na meg, hogy igen, de miből fogok megélni? Tényleg: miből? — Nem megyek állásba, Szerzek va lohol Pest környékén egy falusi házat egyszer, ott fogok dolgozni. De még csak harmadéves vagyok. Palotás Józsefet az óvodában fedezték fel. Már akkor ő volt „a kis művész". Később a Belvárosi általános iskolában, Pécsett, Haraszti Pál szakkörébe, még később Lantos Ferenchez járt az Üttöróházba. Művészeti gimnáziumot végzett Pécsett, kerámia szakosként Addig festő akart lenni. Akkoriban került Rétfalvi Sándor az iskolába, és Palotás fél év alatt „átnyergelt" a szobrászatra. Rétfalvi először kinevette, hogy fél év alatt fel akar készülni a felvételire. Aztán segített neki. A felvételinek azonban az iett az eredménye, hogy Palotást ún. első előkészítőre vették fel, vagyis nem vették fel. Ö Is feljött Pestre. Volt vagonkirakó a MAV-nái, fűtő, telefonközpontos, irodista, miegymás Esténként bejárt az előkészítőre. Egy év múlva megint elutasították. Rögtön be is hívták katonának. Leszerelés után tíz nappal újra felvételizett. Harmadszorra mégiscsak felvételt nyert Szerencsésnek mondhatja magát: végigjárta Olaszországot. A reneszánsz szobrászatot eredetiből ismeri. „Ezt kellene mindnyájunknak megélni, és minél előbb”, mondja. * A másik Pécsett felnőtt, Nt végzett fiatalember Farkas László. Zömök, erős, bozontosképű fiú. Némi elégtétellel rakja oda a maga „rendhagyó” esetét a többi mellé:- Engem az iskolában fedeztek fel. Mindig nagyon ügyetlen rajzoló volA z elmúlt év gazdag kiállítási programja után, már az új év első hónapja is új bemutatkozást hozott. Itt egy pillanatra meg kel' állnunk I A rendszeres jelentkezésre torn. Tízéves lehettem, amikor kézimunka órán plasztilinbái körtét és meggyet kellett formázni. Pirosból a meggyet, sárgából a körtét, természetesén. A többiek kínlódtak, ón ön perc alatt legyártottam egy sorozat meggyet... Bíbor Zoltánná, Haraszti Pál', Erdő- sí András voltok a tanárai, aztáin szintén Rétfalvi a művészetiben. Nekifutásból kibukott az első felvételin. Szinte mór unalmas, de így volt: felment Pestre, beállt kifutó fiúnak. (A stílszerűség jegyében: az Iparművészeti Vállalathoz ...) A következő felvételi másfél év halasztást szenvedett. Farkas László is katona volt. Most hát mindhárman küzdenek azzal a valamivel, omi az anyag #s a szellem határmezsgyéjén terül el, olta lános tudást és egyéniséget egyformán megkövetel, s amit úgy hívnek: művészet. Trischler Ferenc, a „dimbes-dorribos tájak” gyalogos szerelmese konokul is- mergeti a reneszánsz szobrokat a könyveikből, és falusi házat akar szerezni, ahol majd talán kőszobrokat farag és megalkotja, amit szülőfaluiéiból magával hozott: a kétkezi emberek, és « táj egymásratalálását. Palotás József és Farkas László terve készen ál!: ha végeznek, hazajönnek Pécsre. Saép város, mondják, és mégiscsak más az, pályát kezdeni — otthon .., kel! odafigyelni. A következetes szervezés, a bemutatások folytonossága a legjobb propaganda művészi totó éiuekében. Halloma Erzsébet A hét hangversenyei ölömmel nyugtázzuk, hogy a Lisztterem ismét szűknek bizonyult zenekari hangversenyek részére. A Tavaszi-bérlet zenekari hangversenyeire már a Színházban kerül sor, bárcsak ott is élvezhetnők a Liszt-terem kedvező akusztikáját! Régen megérdemelne mór a város zenei élete és zeneszerető közönsége egy minden igényt kielégítő hangversenytermet. Dvorak két nagyformátumú műve, a h-moll gordonkaverseny és az e- moll, „Újvilág"-szimlónia reprezentálta a cseh szimfonikus zenét a Pécsi Filharmonikus Zenekar legutóbbi hangversenyén. Gazdag, melodikus invenciójával mindkét darab a méltán közkedvelt műsorszámok közé tartozik. Az előadás nehézségét mindkét későromantikus alkotásnál a forma széles építkezése okozza, nehéz összefogni a sokrétű anyagot, a hosszadalmas átvezetéseket és a sokszor népdolszerűen világos dallamtémákat, a dinamikai és tempóváltozások csapongásait. Jancsovics Antalnak, a Pécsett először vezénylő karmesternek köszönhetjük, hogy a Dvorak-művek előadása átütő sikert aratott. Jancsovics hisz ennek a zenének a szépségében, erejében és ez a hit magával ragadja a zenekart és a közönséget egyaránt. Cupolongói hevülettel és lendülettel vezényel, nem próbálja a romantikus muzsika végleteit „modernmódon" lenyesegetni. A dinamikai és tempóváltások lehetőségeit maximálisan kiaknázza — a maximális kifejezés érdekében. Dallamformálási érzéke és igénye rendkívüli. Keze-pálcája, sugárzó szemei nyomán a zenekar olyan önfeledten énekel, hogy a hallgató rádöbben: a zenének mégiscsak a rne- lódiö a legfontosabb éltető eleme! Büszkék lehetnek a győriek, hogy két olyan kitűnő karmesterük van, mint Sándor János és Jancsovics Antal. Banda Ede igazi partnernek bizonyult az együttmuzsikálásban. Az ő gordonkájának nemes-szép hangja is szárnyaiban énekel, játéka a melodikus részek kifejtésében a leginkább ólménytkeltő. Kamaramuzsikusi erényeit — húsz éve játszik a Tátraivonósnégyesben! — is élvezhettük a fafúvósokkal kísért szólamában, de méginkább a hangversenymester Vass Ágnessel előadott hegedű-gordonka duó részlet szép együttesében. Az igen alaposan előkészített zenekar játékát azzal dicsérhetjük igazán, hogy bele tudták magukat élni Jancsovics dallamcentrikus zenei világába s a karmesteri elképzeléseket nagyrészt valóra tudták váltani. Pedig ez az elképzelés és dirigálás nem számol ú tényleges korlátokkal, a maximumot nyújtja és kívánja a muzsikusoktól is, és amit elér, az alighanem a legtöbb, amire az adott időszakban a zenekar képes. Ilyen karmesterek keze alatt fejlődik igazán egy zenekar. A jelen, kiegyenúlyozott produkcióból hadd emeljük ki ezúttal a gyakorta elrna- * rasztalt kürtösök biztos és széphangú játékát * Ugyancsak zsúfolásig telt ház előtt került sor a Zongora-orgona-bérlet második hangversenyére. Ez a nagy érdeklődés alighanem a Kárpáti József orgonaestjén bemutatkozó Pécsi „Sopianae" kamarazenekarnak szólt. Szeretettel köszöntjük városunk legfiatalabb művészeti együttesét Nem egészen egy éve alakult ez a kamaralétszámű együttes Kováts András vezetésével. Á tizenegy vonóst ci barokk művekben csembaló egészíti ki. Az együttes legfőbb erényének, egységességének titka, túl a tagok lelkes buzgalmán és a közös muzsikálás szere- tetén, abban rejlik, hogy a résztvevők életkora, felkészültsége és foglalkozása nagyjából megegyezik. Nemcsak működését tekintve fiatal az együttess valamennyien negyven év alattiak, többségükben huszonévesek. Nem művészek alkotják, hiszen valamennyien a pécsi zeneművészeti szakiskolában nyerték zenetanári képesítésüket, jelenleg zeneiskolai tanárok, a Színház zenekarának tagjai, hangversenymesterük a Tanárképző Főiskolán tanít Már az elmúlt nyáron nagy sikerrel szerepeltek az amatőr zenekarok veszprémi találkozóján. Művészi teljesítményüknek megítél lését éppen hovatartozásuknak bizonytalansága nehezíti meg. Műkedvelők között valóban a legeslegjobbak között van a helyük. Márpedig kamara- zenekari munkájukat — egyelőre — „munkaidőn túl”, tehát kedvtelésből végzik, a szélesebbkörű nyilvánosság és elismerés reményével, igényével. De valóban műkedvelőnek tekinthető az az együttes, amelynek tagjai mind szakképzett muzsikusok? Három barokk művet (Albinoni: 8- dúr szimfónia. Vivaldi: A dór concerto és Caól Mimi közreműködésével Bach: D-dúr csembalóverseny) és Britten Simple Symphony c. szellemes, gunyorosan archaizáló művét hallottuk a Pécsett bemutatkozó kamarazenekar előadásában. Kitűnt az együttes ösz- szedolgozottsága, fegyelmezettsége. Intonálásuk, együttjátszásuk alig hagy kívánnivalót. Amiben fejlődést várunk tőlük: a játék rítrtiikussága, amely a barokk müvekben különösen alapvető követelmény és a hangzás tónusa. Nagyon örvendetes, hogy városunkban is alakult egy rendszeresen dolgozó, o hivatásosak színvonalát megcélozó kamarazenekar. Amikor további munkájukhoz kitartást és sok sikert kívánunk, megjegyezzük, hogy művészi fejlődésüket véleményünk szerint két tényező segítené illetve gyorsítaná ; egyrészt ha kiegészülnének a legjobb helyi erőkkel, a vonóshangszerek művészeivel, művésztanáraival, másfelől pedig a résztvevő tagok hangszeres kultúrájának továbbfejlesztésével, esetleg hangszereiknek jobb minőségűre kicserélésével. Halász Béla megbetegedése miatt került sor Kárpáti József orgonaestjére. Ha már a rvagyrabecsült idős pécsi művész fellépésére nem volt lehetőség, jobb szerettük volna városunk másik orgonaművészét, Hollai Keresztélyt hallani, hiszen a műsor pécsi előadókat ígért. Ezzel a megjegyzéssel természetesen nem kívánjuk Kárpáti József orgonálásának művészi értékét kisebbíteni, hiszen valóban kiművelt, átgondolt, technikailag megalapozott előadásban hallottuk Bach c-moll iontázia és fúgá ját valamint Két korálelőjátékát, Frank h- moll, prelúdium, fúga és variációk, to vábbó Liszt B-A—C-H fantázia és lúya c. műveit. Ügy érezzük, a barokk orgonamuzsika zártabb világa Kárpáti József igazi területe, bár az utóbbi nagyszabású romantikus művek felépítésében is igaz művészi élményben volt részünk. Szesztay Zsolt Bajai fotósok Görbe Ferenc építészmérnök. A fotói is ilyenek. Racionális emberi e utalnak, aki a környezet, táj jelenségei között összefüggéseket keres és a legtermészetesebb, hegy képletekre egyszerűsíti a látvány sokszínűségét. Megtisztítja a valóságot, az összevisz- szaságtól és rendszerekbe foglal, vagy éppen a rendet, oz egyensúlyi helyzeteket veszi észre — a jártas ember biz tonságával. A formák korrektsége, tarok téré és az éprtésszerkeszítés módszerre valósul meg a képeken. Néha a megdöbbenésig egyszerű redukált jelrendszert használt, de sohasem lesz szűkszavú. A bajai kálvária-sorozat izgalmas feladatnak bizonyult. A fotósnak itl egy, már meglevő kálvária-élmény új hatását kellett megkeresnie és felépítenie. Görbe Ferenc a képi kompozíció kivágásával, a térbeliség drámai hangulatával oldja meg a feladatot. A vörös szűrövei készült képok dina mizmusa így eleven, vízíószerü, színpadi hatást kelt. A kemény fekete háttér és a pompásan fénylő, vagy rejlő emberi testek, keresztelt ritmusával egy új kálváriát teremtett — tiszta fotós eszközökkel. Horváth Péter fotói harsányak, harsogok (mennyit számít a méret isi), a fiatalság mindent merg bátorságával és igazának gátlástalan bizonyságával. A képek frissek, szenvedélyesek, még a legstotikusabbnak tűnő is tele van feszültséggel, ingerültséggel, aktualitással. Témái dokumentszerű- en, nyers őszinteséggel, keményen jelentkeznek. A tragikomikum és a szépség, a kégli, a magány, a füst, a rohanás és a pop-sztárok. Horváth Péter objektívje a fiatalság szerepét, helyét keresi a világban. Kritikája metsz és talál. „Miért” című képe kihívó portié. A „Sztárok” az idő kérlelhetetlen perckoszorúját hordozzák. A „Karrier” szókimondása megértett élettanulság. Éles ifjúsági jellemrajzai, igazságkeresésének szugqesztív ereje — progresszív művészt állít e-'f-nk. Két alkotó — két világ. De mindkettőt megértettük, magunkénak érezzük és magunkénak valljuk. B Pilöszanovích Irén M Görbe Ferenc: Bajai kálvária
