Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

1971. december 12, KRÓNIKÁS JEGYZETEK A korábbi hetek aléltsága, elég sok ismétlése és koruervműsora után az utóbbi héten — péntektől péntekig számítva — mintha javult volna némi­képp az átlag. Úgy látszik, a tele­víziónál is megkezdődik az évvégi hajrá. Kiemelkedő, emlékezetes nagy produkció nemigen volt, csaknem minden napra jutott azonban egy-két műsor, amit bosszankodás és csaló­dás nélkül, sőt érdeklődéssel, élvezet­tel végig lehetett nézni. Mérceként és viszonyításként nem valami amúgy sem létező „átlag"-nézőre gondolok, hanem arra, hogy a legkülönbözőbb ízlésűek megtalálhatták a kedvükre valót A tévéjátékok közül jól sikerült a múlt pénteki Stoppard-darab magyar előadása. A Szabad, mint a madár-on meglátszik, hogy eredetileg is tévére készült, a Major Tamásra és Tolnay Klárira alapozott előadás Horváth Adám rendezésében színvonalas szó­rakoztatást nyújtott. A Klasszikusok tévéfilmen sorozatá­ban láthattuk kedden A nagy bőgő története címen egy Csehov-mü cseh­szlovák adaptációját. A rendezői fel­fogás itt-ott merészen elrugaszkodott Csehov szellemétől, a finom hangula tok közé némi harsányság, sőt bohó- z'ati jelleg is keveredett, a derűs, ked­ve? történetet így is szívesen néztük. A pécsi nézők számára - akik ta Ián látták az évad elején a pécsi színház Pirandello-bemutatóját — ér­dekes összehasonlításokra adhatott clkalmat a Vígszínház IV. Henrik elő­adásának közvetítése vasárnap, (elvé­téből. A IV. Henrik persze eleve jobb darab, mint a Nem tudni, hogyan, Latinovits játéka pedig kitűnő színé szí teljesítmény, maradandó, szép él­mény. Ügy látszik, a televízióban is di­vatba jött a vadnyugat, nemcsak a pécsi színházban. Nem elég a Colt és muzsika parodisztikus sorozata, emellett szombaton jött még a Bo­nanza, megint csak egy könnyed s kissé bárgyú western, ráadásul úgy ez is sorozat. A szép muzsika kedvelői — ha nem túlságosan sznobok — örülhetnek, hogy péntektől számítva kéthetenként ismét jelentkezik Leonard Bernstein , újabb hatrészes sorozata. A hang­nemeket bemutató első adás tartja a .korábbi jó színvonalat. A sorozat nagyszerű alkalom mindazok számá­ra, akik élvezetes, könnyed módon akarnak ismerkedni a komolyzenével. Ugyancsak a komolyzene szerelme­seinek kedveskedett a televízió ked­den egy szépen kidolgozott, noha kis­sé konzerv-ízű Traviata filmmel, Anna Moffóval a címszerepben. Az előddás élvezését a kezdők és a „nagyközön­ség” számára is előkészítette az elő­ző héten Abody Béla közvetlen, de lassan már fárasztóan modoros be­vezetője. Nagy dérrel-dúrrai, felfokozott ér­deklődéssel ültem neki vagy két hete a Számítógép Magyarországon című sorozatnak. Egyre csüggedtebben né­zem a folytatásokat. Elég unalmasra, helyenként szinte mesterségesen szür­kére sikerült ez a műsor. Ilyesféle tárgynál nincs szükség ugyan különö­sebb mutatványokra, de valamivel több élénkséget, s főként több ripor­teri ügyességet szívesen fogadna a néző. Hiszen a téma lényegében ér­dekes, csak nem valami szerencsésen nyúlnak hozzá. Nem biztos, Hogy a számítógépek működését, széleskörű gyakorlati alkalmazásukat feltétlenül mindig azok tudják a legjobban be­mutatni, akik dolgoznak velük. Az egyenletes színvonalat és a folyama­tos közérthetőséget egyetlen jó svó- dájú, a témában felkészült és tájéko­zott riporternek kellene biztosítania ... Végezetül dicsérem a szombati Be­mutatjuk , sorozatban készült Port- réfiim egy pedagógus-házaspárról adósát, A műsor alkotói kitűnően vá­lasztották ki a házaspárt s a szer­kesztő-riporter, Wisínger István min­den erőltetés nélkül szépen kiemelt életükből egy igen fontos és kostruk- tív vezérgondolatot. A házaspár mun­káján és életprogramján keresztül fény derült a kisebb vidéki települé­sek általánosabb pedagógus-gond­jaira és a gondok megoldásának szubjektív és objektív feltételeire egy­aránt. - Hasznos, ügyes, szép műsor volt!... Szederkényi Enrín Képzőművészeink kislexikona R. Fürtös Ilona A textiltervezés és gobelinszővés ősi technikáját műveli, fiatalságának friss, üde szemléletével. Rusztikus szőnyegein nem a divatos értelemben vett „modern ízlés” geometrikus vo naldíszeit, vagy foltformációit alkal­mazza, hanem olyan motívumokat használ, amelyek a szövés legrégibb hagyományaihoz vezetnek vissza. Mítoszok és évezredes ünnepek vilá­gát, primitív hitek és népi mesterek ábráit, szimbolikus jeleit látjuk új mű­vészi tartalommal telítve, a mai em­ber számára figyelmeztetőn Fürtös Ilona gobelinjein. Színvilága mérték­tartó, a mondanivaló tartalmi célját szolgálja. A „kifejezés" e művek el­sődleges igénye, a díszítő funkció már csupán a használatbavétel ter­mészetes következmény«. Életének főbb adatai: szül. 1941. Pécs. Az iparművészeti Főiskolát 1964-ben végezte eh Azóta Pécsett él, a Művészeti Szakközépiskola textil tervező tanára. Egyéni kiállítása volt 1966-ban Pécsett, 1968-ban Székes fehérváron. 1964—65-ben részt vett a budapesti és moszkvai iparművészeti kiállításon. 1968—1969-ben a Fiatal Művészek Siklósi Szimpozioiijának tagja. Ez utóbbi két évben több bu­dapesti és vidéki kiállításon szerepel­tek művei. 1968-ban Dániában a her- ningi nyári akadémia ösztöndíjas résztvevője volt. Több műve múzeu­mok és közületek tulajdonában. Piros a'mote Rusztikus gobeült tWfc !80* rn e* Néptá nem ű vészét ___________________DUNANTOLI NAPLÓ I I Mecsek Táncegyüttes bemutatója Még egyszer a megszűnő kis mozikról Néhány hónapja szóvá tettük Ba­ranya mozigondjait Elmondtuk: ro­hamosan megfogyatkozott a falusi 16 milliméteres vetítőgéppel működő kis- mozik látogatottsága. Nem ritka, mi­kor elismerten értékes, sőt közönség­sikerű filmek alig 4—5 néző előtt pe­regnek, főleg a 3—400 lelkes falvak­ban. Az ilyen és hasonló kismozik módfelett ráfizetéses üzemeltetésére államunk csak Baranya megyében mintegy 9 millió forint dotációt fizet. (Országosan 240 milliót.. .) Ezenkívül a megye több mint 200 kisközséges vetítési helyiségeinek többsége — ál­lagában, belső környezetében, tisz­taságában — rendkívül elhanyagolt. Korszerűsítésükre a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat csak ott vállal­kozhat, ahol az távlatban is (a láto­gatottság és a falu várható fejlődése alapján) rentábilisnak ígérkezik. Pél­dául Lánycsókon és Dunafalvón, ahol karácsonykor adják át a közönség nek az összesen több mint egymillió forinttal felújított korszerű mozíhelyi- séget. Ilyen azonban kevés van. A valóságos helyzetből következik, hogy az elnéptelenedő falusi kismozi- kat „kihalásos” alapon megszüntetik. Legelsősorban ott, ahol a látogatott­ság már-már a zéruspontra csökkent. 5 lényegében ez a folyamat már az idei évben megkezdődött, A vállalat nemrégen alapos elem­ző munkával felülvizsgálta keskeny- filmes moziparkját. Említett okokból ez év második felében a megye 12 kistelepülésén már leállították a ve­títést. Decemberben további 10 falu: Drávoszobolcs-Kendergyár, Matty, Kis- szentmórton, Nyugotszenterzsébet, Pé- teifa, Felsőmindszent, Naqykozár, Drávaszerdahely, Ipacsfa és Belvórd gyula keskenyfilmes filmszínházát szüntetik meg. Az okok csaknem min­denütt a látogatottság hiányában, a részvétlenségben kereshetők. Hasonló Droblémák persze másutt is adódnak, Töttösön és Poqáriyban például szí­vesen látogatnák a mozíelóadásokat, itt azonban üzemvezető vagy más üzemelési feltétel hiányában szünete! a vetítés. A Baranya megyei Moziüzemi Vál­lalatnál tájékoztattak bennünket, hogy 1972-ben is várhatóan folytatódik a falusi kismozik megszüntetése. Ennek a folyamatnak a méreteit mindig a helyi üzemelési körülmények határoz­zák meg. A vállalat ezután sem tö­rekszik a falusi kismozik felszámolá­sára. Csak azokat a vetítési helyeket szünteti meg, ahol az átiaoos látoaa- tottsáq kevesebb 20 személvnél. Ahol rendszeresen leqalább 30—40-en meg­tekintik az előadásokat, ott ezután is folytatódik a vetítés. Elhatározásuk szerint azonban a keskenyfilmes film­színházak;-* - 52 kitételével - hosz- szabb távon nem feMesztík. A látoaa- tottsáq, az érdeklődés nvaraoodnsá- val a falusi kismozik elhalás! folya­matát késleltetni lehet. A hivatalosan megszüntetett vetíté­si helyeken vándormozi ad műsort o továbbiakban. Egyidőben a vállalat új vetítési helyeket is létesít: szociá­lis otthonokban, munkásszállásokon. gáskultúra, erő, ügyesség, tökéletes technikai felkészültség jellemző itt is az együttes valamennyi táncosának - valóban együttes hatású — virtuóz táncara. Mégsem éreztem itt a többi produkció igazi élményét. Harsány- ságát hidegnek, melodramatikus ér- zelmességét, túlstilizáltságát idegen­nek érzem. És nem megnyugtató a műsorközlés magyarázata sem: e sze­rint az együttes feladatának tekinti a folklór „mellett’ a hangulati ele­mekre épülő táncokat is. Nem értem, hogyan zárhatja ki a kettő egymást; egy cigánytánc esetében (ez a címe is!) különösképpen. így alapvető problémám ebben nem stílus, nem feldolgozás és nem egyéb formai okokból, egyszerűen a koncepcióból adódik. Eltolódott a hangsúly a vir­tuozitás irányába, miközben a tartal­mi tényező — a néptánc lelke - vala­hol messze elmaradt. Az eredmény: formai bravúr — hideg csillogás. A műsor egészének értékeit azon­ban nem csorbította ez a kompozíció. Az egészre teljességében a jó szer­kesztés, a csiszolt, kidolgozott előadás a jellemző. A fiatalok tárctudásán, a produkciók technikai értékein túl, a táncosok művészi igényes­sége tetszik leginkább. Ezek a fiúk és lányok tudnak mosolyogni és szomor- kodni — a láncban feloldódva. Fel­tűnőek ezek a mimikái tulajdonságok, mert a kifejezőerő szerves részei. S hadd említsem itt külön Jakab—Simon Somogyi tükrösét, amely groteszk ele­meivel, ironikus hangvételével új han­got, uj művészi utakat jelez a modem néptáncok előadásában. Előadói mer­tek, és tudtak is e stílus színpadi esz­közeivel élni. Nagyszerű volt ez, csak­úgy mint az est két kimagasló száma, Vass—Simon Variációk egy verbunkra és Jakab—Simon Moreszka kompozí­ciója. Gulyás-Rábai Háromugrósa egy kicsit rutinból „jött”, olykor ha­mis énekkel. (Megérné lejjebb transz­ponálni; ez a tánc a következő 20 év­ben is a magyar néptáncművészet egy korszakát jelzi majd.) Jakab Zoltán zenéje friss, színes, változatos, hangulatos. Nem fukarko­dik hangszerelésében a népdalhar­móniák üde fordulataival, de hangu­latfestő disszonanciáival sem, ahol szükséges. A zenekartól két önálló számot hallottunk, korrekt előadás­ban. Papp György vezetésével a tán­cok kíséretében is jól hozzájárultak az együttes élményhez. W. E. Húszéves jubileumához méltó ünne­pi műsorral lépett közönség elé a Doktor Sándor Művelődési Központ Mecsek Táncegyüttese. Mint ismere­tes, különböző fesztiváldíjak, helyezé­sek (Dijon, Agrigento); külföldi tur­nék 8 országban; kitüntetések és a háromszoros kiváló cím fémjelzik az együttes eddigi útját. Szakemberek az ország legjobb élvonalbeli amatőr­együttesei között említik a Mecsek Táncegyüttest, amely tevékenységével szép és fontos eszmei célt szolgál. Ismertető füzetük szerint: népünk mű­vészetének megismerését, nemzeti tánckincsünk lelkiismeretes tolmácso­lását; a néptánc talaján modern táncművészeti alkotások létrehozását. Műsoruk igazolta ezt a célkitűzést. A táncok, táncképek, tematikus kom pozíciók többsége valóban a magyar nemzeti tánckincsból —, jórészben tá ji. tehát dunántúli és székely - folklórelemekből építkező modern ko­reográfia. Élvezetes, szemet gyönyör­ködtető bizonyítékai ennek az együl tes korábbi műsorszámai is, és a há rom új közül is kettő különösen. Utóbbiak alkotója Somogyi Tibor, az együttes művészeti vezetője. A zene­szerző, a számok többségének kom­ponistája Jakab Zoltán. táncokban. Különösen a befejezésül látott lendületes Pásztortáncban Érezni (másutt is), alkotójuk erőtelje­sen hangsúlyozza a tóneanyag har­sány, szilaj belső hevületét. Szívesen adnak nyomatékot csizmaveréssel, tapssal, bottal a ritmikai hatásele­meknek, ami főleg az erősen szinkó- pás képleteknél érezhető jól - nem kis örömére a közönségnek. A har­sány erőfitogtatás, amely szinte vé Táncol a: utánpótlás Szembeötlő vonása e koreográfiák­nak az alkotói fantázia és a művészi tömörségre igyekvő fegyelmezett kom- pozíciós készség. Sehol, még a vitat­ható hangvételű Cigánytáncban sincs egyetlen fölös, vagy „kilógó” ismét­lés, amely a teljesség érzetét, a kom­pozíció kerek egészét megkérdőjelez­hetné. Az eredetiből merített rnotí vumanyag szikrázóén mozgalmas, di namikus feldolgozása mellett feltűnő a térforma rendkívüli változatossága. A szín, a forma, a táncmotívum és a ritmika változásainak együttes ható sában a térformák egymásutánja, nemegyszer kaleidoszkópszerű kibom lása is igen megragadó ezekben e gig jellemző az együttes legtöbb mű­sorszámára, nem idegen (sőt egyik jellemző tulajdonsága, különösen pósztortáncainknak), és igen jól érvé­nyesült Sajti—Molnár Kunsági botlójá­ban is. Ügy tűnik azonban, némi arányeltolódás forrása is ez a lírai elemekkel szemben. Éreztük ezt Jakab -Somogyi Gyertyafénynél c. kompozí­ciójában is, bár itt alighanem a hely szűke adta zsúfoltság térhatása mó­dosított elsősorban a különben szép, hangulatos kompozíció értékein. Na­gyobb szinpadtéren bizonyára ez is többet nyújtana. Csakúgy, mint a Cí- gánytánc. Ennek előadási és formai értékeit nem vitathatjuk. Briliáns moz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents