Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-18 / 298. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. december 18. Pódium \ TAMBURA. Újévtől kezd < ve mohácsi tamburazenekar ) í játszik Pécsett, a Tettye kis ; !> vendéglőben. A zenekart i < Pápai Jenő vezeti. HÁROMSZOR HÚSZON- ÖT. Vidéki színházaknál igen ritka, hogy egyszerre \ három darab érje meg a ) huszonötödik előadást. A Pécsi Nemzeti Színházban { most a Macskajáték, a j! Montmartre-i ibolya halad- t ta meg a huszonötödik elő- 5 adást, és hétfőn, december í 20-án a Vadnyugati szél is \ eléri. < * SZOL A NÓTA. Az Orszá- f gos Rendező Iroda karócso- ' nyi Szól a nóta című műso- rá ban, amelyet Budapesten az Erkel Színházban mutat­nak be, pécsi szármarósú fiatal énekes: Pere János is fellép. A műsorban Kovács Apollónia, Madarász Kati, Gaál Gabriella, Radnay György és Németh Marika lesznek a partnerei. (Képün­kön: Pere János.) Értesítjük T, Ügyfeleinket, hogy o BARANYA-TOLNA MEGYEI MEUÉKTERMÉK ÉS HULLA­DÉKGYŰJTŐ V. BONYHÁDI TELEPE 3. SZ. BÉLYEGZŐ ELVESZETT, A BÉLYEGZŐ TÉGLALAP ALAKÚ KERETBEN VOLT. A BÉLYEGZŐT ÉRVÉNYTELENÍTETTÜK, AZ AZZAL ELISMERT BÁRMELY ÜGYLET SEMMIS. Száz év a magyar mezőgazdaságban Magyarországon a kiegyezés I teremtette meg sok egyéb mel­lett a rendszeres statisztikai fel­mérések lehetőségét is. Mező- gazdasági terméshozamokról megbízható adataink 1871 óta vannak. Itt az alkalom tehát, hogy kereken száz esztendő fej­lődésén pillantsunk végig. A kö­vetkezőkben sok adatot idézünk majd, de mindegyiket hektárok­ra vonatkoztatva, hogy egy ki­csit gyakoroljuk az immár or­szágosan bevezetett újfajta mértékrendszert. (Egyébként 1 hektár egyenlő 1,7 katasztrális holddal, tehát aki akarja, visz- szaszámolhatja az adatokat.) BÚZA - LÉPCSŐFOKOKON A hazai búzatermés az első felmért időszakban — 1871 és 1880 között — 7,4 métermázsa volt hektáronként, évi átlagban. A következő évtizedben már 11.8 métermázsára ugrott és innen kezdve lényegében 70 esztendeig folyamatosan, de csak apró lépésekkel emelke­dett A századfordulóig érte el a 12,3 mázsát hektáronként a század első évtizedében válto­zatlan volt, az első világháború időszakában valamicskét csök­kent, majd a húszas években 60 kilóval, a harmincas évek­ben újabb 80 kilóval növeke­dett. Mai társadalmi rendsze­rünk első teljes évtizedében — 1951 és 1960 között, 14,9 mázsa volt a búzatermés hektáronkén­ti, évenkénti átlaga. Ekkor kez­dődött új szakasz. Az 1960 as évtized első felében már 18,6, a második felében pedig 24,3 mázsa volt az eredmény. A vizsgált időszakban a legna­gyobb termés 1969-ben volt: 27,1 mázsa hektáronként Az idei termés ezt is meghaladja, azonban 1971 már a százegye­dik esztendő lenne, tehát ezt az évet figyelmen kívül hagy­juk. Hasonló a helyzet a növény- termesztés más ágainál is. Az árpa például 1871 és 1880 kö­zött 8,2 mázsát termett, a kö­vetkező évtizedben 10,6-ot A második világháborúig 13,5 mázsára emelkedett a hozam, ami a felszabadulás után to­vább nőtt. A húszmázsás átla­got itt is a hatvanas évek má­sodik felében haladtuk meg és a rekord ugyancsak 1969 volt 23.8 mázsával hektáronként A kukorica az első vizsgált évtizedben 9,2 mázsát fizetett hektáronként a következőkben pedig 12,2-t. Itt nagyobbak vol­tak a kilengések, az emelkedés nem egyenletes, a múlt rend­szer legnagyobb eredménye a második világháború előtti év­tizedé 18,7 mázsával. A húsz­mázsás hotárt már 1948-ban átléptük és az előző évtized második felében a harminc má­zsásat is. (1966-70: 32,2 má­zsa.) A rekord szintén 1969: 37,9 mázsával. ÉLES HATAR A cukorrépa „őshozama" 148,7 mázsa volt hektáronként, ami a múlt század nyolcvanas éveiben 181 mázsára emelke­dett és évszázadunk első évti­zedében haladta meg először a 200-at. Innen már vissza is csúszott, mégpedig az első vi­lágháború utáni időszakban. A második világháború még sú­lyosabb visszaesést okozott, és csak 1951-ben haladták meg a hozamok ismét a 2 vagont, ek­kor 229 q volt az átlagtermés. Élesen különböző szakaszok határolhatok el tehát a száz esztendőn belül. A múlt század nyolcvanas éveiben „jöttünk le a fáról”, ekkor ért véget ná­lunk — a kialakuló kapitalizmus jegyében — a mezőgazdasági középkor. Agrár-termelésünk az akkori világszínvonal körül moz­gott, hiszen 60—70 esztendővel ezelőtt még Dániában vagy Hollandiában sem voltak az akkori eredményeinket messze meghaladó termésátlagok. A mezőgazdasági termelés forra­dalma Európa fejlettebb része­in az első világháborút követő évekre jut Ebből mi a nagybir­tok-rendszer és a Horthy-rend- szer kettős szorítása miatt kima­radtunk. Amikor másutt szágul­dó tempóban fokozódtak az eredmények, akkor a mieink legfeljebb csak cammogtak elő­re. Ennek az elmaradásnak igazi felszámolásához csak az elmúlt évtizedben láttunk hoz­zá és a módszeres munka lát­ványos eredményei néhány esz­tendővel ezelőtt születtek meg. A megtett út magyarázatára álljon itt még egy számsor: a múlt században műtrágyát mér­hető mennyiségben még nem használtak Magyarországon. Századunk első évtizedében hektáronként és hatóanyagban számolva 1,7 kilogramm volt a : felhasználás, tehát egy szekér - képletesen szólva — egy egész I falu műtrágya-szükségletét ha­zaszállíthatta. A tizes években 1,8, a húszas években 2,9 kilo­grammra emelkedett a felhasz­nálás. amely a második világ­háború előtti évtizedben az in­dulási állapot alá, .1,6 kilo­grammra esett vissza. A máso­dik világháború után jól mér­hető emelkedés következik, de a tíz kilogrammot csak az öt­venes évek második felében ér­tük el. Viszont 1965-ben már 63, 1969-ben 125, 1970-ben pe­dig 146 kilogramm volt a mű­trágya-felhasználás hektáron­ként és hatóanyagban számol­va. TÖRÉSEK, REKORDOK Ha már belejöttünk, beszél­jünk az állatlétszámról is. Itt az adatok messzebbre nyúlnok vissza, mert az ország állotlét- számát hamarabb Kezdték számlálgatni. már csak az adó­kivetés kedvéért is. Az első adat 1857-ből szár­mazik. Ekkor az országban - természetesen a mai területre számitvo — egymillió 587 ezer szarvasmarha volt. A kétmillió darabot 1895-ben múlta felül az állomány, de akkor még csak 63 ezer darabbal. A múlt rendszerben 1942 volt a rekord, amikor 2 millió 365 ezer szarvas- marhát számoltak. A második világháború után kereken csak egymillió darabbal kezdhet­tünk, de öt év alatt ez az állo­mány megkétszereződött A re­kordot 1953-ban mérhetjük, amikor a létszám nem többel, de ezer darabbal meghaladta az 1942-est Innét visszafelé csúszunk, 1965-ben már kétmil­lió alá estünk, majd további apróbb csökkenésekkel a tava­lyi egymillió 933 ezer darabbal zárhatjuk a sóit A sertésállomány 1857-ben 1 millió 616 ezer darab volt, a fejlődés azóta tiszteletre méltó. A múltszázadi rekord a sertés­létszámnál is 1895-ben szüle­tett, hárommillió 182 ezer da­rabbal. A két világháború kö­zött előbb kétmillió alá csök­kent az állomány, majd 1938- ban 5 millió 224 ezer darabbal állította fel az 1945-ig terjedő időszak rekordját A második világháború utáni állomány csak százezerrel haladta meg az egymilliót, de már 1947-ben megközelítette a három-, 1949- ben fölülmúlta az ötmillió da­rabot. A felszabadulás utáni re- j kordot 1965-ből jegyezhetjük, 8 | millió 218 ezer darabball K o m oly tál a n royal Az Írókat Berzsenyi óta nem sok szál fűzi a mezőgazdaság­hoz. Néha ugyan történik gyér kísérlet, de ettől a mezőgazda­ság termelési eredménye nem nő ugrásszerűen. Általában lobb, ha azokat lelkesítik, akik a munkát végzik, A cikkünkben szereplő Író me­rőgazdasági előképzettsége gyéren sikerült. Gyerekkorában olvasta Weöres Sándor gyer­mekversét a mályváról, de azon csodálkozott, hogy kis betűvel írták. A mályváról ugyanis azt hitte, hogy régi magyar lánynév. Azonfelül megfelelő különbséget tudott tenni a fejes-, az uborka- és a francia saláta között. Még volt egy mezőgazdasági lellegű kalandja. Kezdő újság­író korában vidékre került. Egy­szer a mezőben látott álldogál­ni egy gólyát. Egy valódi, eleven gólyát! — lé, gólyái — Mit bámulsz — lörmedt rá egy gólyát már eleget látott kollégája — azért van, hogy ott álljon! Ez némi kételyt hintett el a lelkében. Eredetileg az volt a meggyőződése, hogy azt a ma­darat nem erre az egyetlen célra hozta létre a természet, de a kolléga a mezőgazdasági rovat vezetője volt és ezért szaktekin­télynek számított. A sorsa azonban végleg vi­dékre vetette. Megnősült és él­te a maga mezőgazdaság nél­küli életét. Mint az ikebana A végzet egyszerre csapott le. Az após — tudós férfiú — a napi nagy szellemi erőfeszítés után hátizsákot öltött és elvo­nult a természetbe, hogy fel­frissüljön. De ez nem elégítette ki. Vásárolt hát vagy háromszáz négyszögöl szőlőt és nekiállt el­méletileg elsajátítani a mező- gazdasági tudományt. Sok köny­vet vett, mert alapos és lelki- ismeretes ember volt. Volt ott könyv a szőlőtermelésről, a met­szésről, a trágyázásról, a gyü­mölcsfákról, sőt az esetleges termésbetakaritásrál is. Az író jó vő volt. Szerette fe­leségét, sógorait, apósát és anyósát is. Öt is szerették. Ezen a téren többet produkált, mint amit egy embertől egyáltalában el lehet várni. Tehát a mező- J gazdasági - munkák területén is méltán építhettek rá. A mező- gazdasági könyvekbe ugyan be­leolvasott, de nem sok ered­ménnyel. Az ábrákat szívesen nézegette, de ábrák helyett ed­dig az ábrázolás problémái kö­tötték le, de szívesen segített. Először a fejtrágyázás került sorra. Az após megmagyarázta: Veszel egy kanál pirosat, egy kanál fehéret, majd egy kanál természeteset. Az író csak a természeteset ismerte, azt is a szagáról. Ment is vidáman a trágyázás. Egy kanál ilyen, egy kanál olyan. A botrány később a fe­hérnél tört ki. A pincében, ahon­nan a fehéret hozta, kétféle fe­hér volt. Egy ami a trágyázás­nál nélkülözhetetlen, egy, ami az építkezésnél. Amikor valami kis kulibát kellett építeni, az építési fehér nem úgy viselke­dett, mint ahogy az elvárható \ volt tőle. Csak fehér volt, de ' semmi hasznos építési sajátos­ságot nem mutatott föl. — Te jó isteni — döbbent fel az após — te melyik fehérből vette/? A nyomozás további során ki­derült, hogy a szőlőnek nem ártott meg a mészhidrát, de a háznak nem használt a mútrá- gya. A tanulság levonódott. írónk­ra csak a kisebb szakképzettsé­gű munkát szabad bízni, a vegy- tanilag megalapozottabbat nem. Erre rövidesen alkalom nyílt. Kacsolni kellett a szőlőt. A sző­lőnek kacsa volt, írónknak lel­kesedése, ebből rossz már nem is kerülhetett ki. Mégis került. De adjuk át a szót magának a szerzőnek: — Kezembe adták az ollót és én nekilendültem. Olyan ener­giával irtottam a kunkorikat, hogy öt méter után már kiizzad­tam az ingemet. Csak az volt a csodálatos, hogy mindenki kilo­méterekkel megelőzött, tn még a sor harmadánál jártam, ami­kor ők már a másik soron jöttek visszafelé. — Valami baj van? — kér­dezték tőlem aggódva. — Az aggodalomra volt okuk. A szőlő az én alapos kezem munkája nyomán a továbbiakban ka­paszkodásra alkalmatlanná vált. Űk voltak az okai, nem tették hozzá, hogy csak a fölösleges kunkorikat vágjam le. — És ha megmondják, tud­tad volna, hogy melyik a fölös­leges? - kérdeztük. — Nem — ismertem be őszintén. — En azt hittem, hogy I a szőlő gerincesebb annál, sem- j hogy kapaszkodjék. Ezután mint szőlőszakmun- I kást kiiktatták és a gyümölcs- ' termesztésben hasznosították. Több lelkiismeretességet, na­gyobb magyarázatot öltek bele és több volt a szemléltető ok­tatás. — Ezt a három ágat vágd lel Ezt, meg eztl Ez a három szá­raz! Vigyázz, hogy a másikhoz hozzá se érjI Ezt Is lelkiismeretesen meg­tartotta. Csak száraz ágat vá­gott le és ott, ahol mutatták. Sajnos az ág jellemtelen volt, nem akkor törött el, amikorra előre volt irányozva. Ezért két hétig táppénzen volt A Finommechanikai Vállalat nagyon fontos KósiOfékekot állít elS o Szov­jetuniót behálózó mikrohullámú tóvközlölónc berendezéseihez. Ez a készülék o szükség-óramforróst bekapcsoló „figyelóegység", amely anélkül kapcsolja be óramkiesés esetén a szükség-áramforrást, hogy azt a televíziós adások vételénél, vagy telefonbeszélgetéseknél észrevonnék. Jelenleg az új bérén dezés mérése illetve laboratóriumi ellenőrzése folyik A sorozatgyárta* 1972-ben kezdik meg 1972-ben jubileumi sorozat Tízesztendős a Ki mit tud? 1972-ben jubilál o Ki mit tud? Tíz esztendeje, 1962. tavaszán indult el nagyszerű, tömegeket mozgósító útjára a népszerű ve­télkedő sorozat, amelyen tehet­séges fiatalok tízezrei álltak a pódiumokra; a legtehetsége­sebbek pedig a tv-kamerák elé jutottak. Ez év őszén ismét elhangzott a rendező szervek fölhívása A megyék művelődésügyi osztálya' országszerte az elmúlt hetekben összesítették a beérkezett ne­vezési lapokat Eszerint: Pécsett 21 amatőr művészeti csoport és 83 szólista; Baranya megyében pedig 25 együttes és 97 szólista, összesen Pécs-Ba­ranyából 580 fiatal nevezett be az 1972. évi Ki mit tud? verse­nyekre. Pécs—Baianyában legtöbben (87-en) a vers- és próza mondás, valamint (103-ah) a vokális ze­ne kategóriában jelentkeztek szereplésre. Az utóbbi kategó­riában népdal, operarészlet, kamara kórus-művek, pol-beat és folk-beat számok, táncdalok és sanzonok előadásával lehet a közönség, illetve a bíráló bizott­ság elé állni. Vokális zenében csaknem valamennyi stílusnak és műfajnak vannak képviselői Sajátos módon a tánedalének- léssel nevezők száma (52) több, mint az összes többi szólóéne­kesé és a ka mára kórusoké együttvéve. Az előadási darab megválasztása már nem ilyen változatos. Táncdaléneklésben A család rájött, hogy az óra­béres szakmunkás olcsóbb. Azóta a nem szakképzettséget kívánó mezőgazdasági munkák­ban jelentős előrehaladást tett. Kiválóan hord téglát, szép és nem túl mély gödröt ás, nagyon sikkesen hord vizet, egyenesen tartja a szőlőkarókat és a gyü­mölcsöt is le tudja egészen ér­telmesen szedni. Odáig, amed­dig felér. Szeretne létrára is menni, de azt nem engedik. Már majdnem megengedték, de volt még egy utolsó dobása. Itt kizárólag a jószándék okozta a vesztét. Az anyósnak névnap­ja volt és őt küldték ki a szqjő- be, hogy hozzon egy mezei vi­rágcsokrot. Hozott. Szép csokrot. A csok­rot szép zöld aprólevelű növény keretezte. Az anyós megköszönte, majd elsápadt. — Honnan hoztad ezt a zöl­det? — A szőlőből. Ugye, milyen dekoratív? Mint az ikebana. — Azt nem tudom mi az ike- 1 bana — mondta az anyós —, de ez az egresbokor. A három közül a kettői Es elájult. — Pedig milyen nehezen jött ki! — sóhajtott egyet a vő, aki tulajdonképpen semmi haragot I nem érzett az egresbokor iránt. Szép, apró, csipkés levelei vol­tak. Szőllösy Kálmán i a jelentkezők fele a „Pák, vi­rágok, fény...“ című népszerű táncdalt szeretné elénekelni. A versmondöknál Radnóti VII. ec- logája, József Attila A Dunánál és a Marná című verse; Kaffka Margit Petikéje és Várnai Zseni Katonafiamnak című költemé­nye a legnépszerűbb; legtöb­ben ezekkel a versekkel kíván­nak részt venni a Ki mit tud?- on. Visszaesett ugyanakkor at egyéb kategória (a pantomim, paródia, bűvészet stb.) iránti érdeklődés. A Ki mit tud megyei opera­tív bizottsága elkészítette a vá­logatók, elődöntök és a döntők tervét, menetrendjét Ez külön­bözőképpen alakul a megyé­ben és Pécs városban is. December második felében megyeszerte megkezdődnek é* január 15-ig lezajlanak a kör­zeti vetélkedők. Ezeken a járá­si szakemberek döntik el, kik jutnak tovább az 1972. január 23.-februór 20. körött lezajló járási vetélkedőkre. (Ezek helye és időpontja: Siklóson 1. 23.J Pécsváradon I. 30.; Mohácson II. 6.; a sásdi járás és Komló vetélkedőjét közösen tartják meg február 13-án; végül Szi­getváron II. 20. a járási Ki mit tud? időpontja.) Ezt követően tartják meg Pé­csett február 27-én a meglehe­tősen népes táborral jelentkező versmondók és szólisták megyei elődöntőjét, Pécs városban három váloga­tót rendeznek 1972. január má­sodik felében a szólistáknak. Január 15-én a Ságváriban és január 30-án a Doktor Sándor Művelődési Körpontban a vers­mondók és a vokális zene, nép­dal, opera stb. versenyzői, ja­nuár 29-én Meszesen, a József Attila Művelődési Házban a táncdalénekesek vetélkednek. Februárban zajlanak le Pé­csett a kerületi elődöntők. Feb­ruár 5-én Meszesen az I. kerü­let; február 12-én a Doktor Sándorban a II. kerület és, feb­ruár 19-én a Ságváriban a Ili. kerület fiataljai között dönti el a bizottság, kik, illetve melyik együttesek képviselik majd a kerületet a városi dönfőn, ame­lyet március 4-én tartanak meg A megyei döntő időpontja: március 5. Mind a városi, mind a me­gyei döntőn a szakzsüri mellett részt vesz a Magyar Teleyizió és az országos szeivek háromtagú bizottsága is. A járási vetélke­dőkön, a megyei és a kerületi elődöntőkön, valamint a két döntőn azonos, szakemberek­ből álló bizottság bírálja el a produkciókat. A bizottságban mind a hét szakágat 2—2 pár­tatlan, elfogulatlan (tehát a szereplőkkel semmiféle kapcso­latban nem álló) zsűritag kép­viseli. Az országos válogatókat 1972 április 1—15. között rendezi meg a Magyar Televízió, Akik itt 'tó­vá bb jutnak, azok már szere­pelnek a középdöntők tv-adásg- in (május 1.—június 30; között). Az országos döntő időpontját július 10-ig jelöli ki a Magycr Televízió. W, L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents