Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-16 / 296. szám

1971. december 16. DUN ANTOLI NAPLÓ 3 Korszerűbben, hatékonyabban Dr. Szabó János nyilatkozata az építőipar munka- " és üzemszervezésének fejlesztéséről D t. Szabó János, az építés­ügyi és városfejlesztési mi- ; niszter első helyettese nyilatko- j tatában elmondotta, hogy a beruházások sikere szempontjá­ból oly jelentős építő- és épí- töanyagiparban a minisztérium milyen intézkedéseket lát szűk- j % ségesnek a szervezési színvonal javítására. — A párt- és kormányszervek nem telőször hívták fel o figyel­met a szervezés jelentőségére, javításának fontosságára. En­nek megfelelően az ÉVM veze­tői már korábban intézkedési i' tervet hagytak jóvá a miniszté­rium teendőire. E terv végrehaj­tásaként jött létre 1970. áprili- • sában az ÉVM termelésszerve­zési bizottsága, amelynek fel­adata, hogy ágazati szinten megszabja és koordinálja az építő- és építőanyagipari ter­melés magasabbszintű szerve­zettségét szolgáló kutatási, fej­lesztési, oktatási és egyéb fel­adatokat. E bizottság felkérésé­re már több állami építőipari vállalat kidolgozta és előter­jesztette a szervezés javítását célzó többéves távlati tervét. A legfontosabb teendők közé tar­toznak azok az ágazati és vál­lalati intézkedések, amelyek a házgyári építés jobb szervezett­ségét segítik elő. Amíg ugyonis házgyáraink a mai legmaga­sabb technikai színvonalú ter­melést reprezentálják, a ház- | gyári lakások megépítése ma még a kelleténél több munkást köt le. — A minisztérium az ágazat­hoz tartozó egész < területen kezdeményezi, hogy a vállala­tok 1972-re részletes programot dolgozzanak ki a szervezés megjavítására, a belső tartalé­kok feltárására, a korszerű módszerek fokozatos bevezeté­sére. A szervezés korszerűsíté­se ugyanis a műszaki fejlesz­tésnek elválaszthatatlan része. Ezért a technikai és technoló­giai korszerűsítési tervekhez kapcsolva a szervezési színvo­nal emelésének programját is ki kell dolgozniuk a vállalatok­nak. Az ÉVM termelésszervezési bizottsága 1972-ben a főváros­ban és a megyei városokban tanácskozásra hívja össze az építőipari vállalatok legjobb munkásait és műszakijait, akik a vállalatoknál leginkább tá­maszai lehetnek a szervező munka javításának. Mélyreható változásnak kel! bekövetkeznie a vállalati épí­téshelyi, üzemvezetési munká­ban és termelésirányításban is. A szervezési színvonal javítá­sa az építőiparban is az isme­retek gyorsütemű fejlesztését igényli.* A termelésszervezési bizott­ság kezdeményezésére néhány vállalatnál már hosszabb ideje koncentráltan végzik a szerve­zéssel összefüggő kutató és fej­lesztő munkát. E szervezési mintaüzemek módot nyújtanak Véget ért a lehalászás Az eredmény 156 vagon tavi és 8,5 vagon dunai hal Megindult a halexport Vége a halászati szezonnak, befejeződött az őszi lehalászás. Baranya mezőgazdasági üze­meiben az idei halhozam a várakozásnak megfelelően ala­kult, vagyis jónak mondható. Az ez évi terv 154,5 vagon tavi, il­letve kisebb részt dunai hal ter­melését szabta meg, ebből a mennyiségből 114,8 vagon áru­halat terveztek az üzemek ke­reskedelmi értékesítésre. Nemcsak a tervezett mennyi­séget hozták meg a tavak, de a vártnál valamivel jobban fi­zettek. A lehalászások és a leg­utolsó, becslések eredményei alapján — a Tolna—Baranya megyei Halgazdaságot nem szá­mítva — összesen 156,7 vagon hal „termett” o megyében. A legtöbb a termelőszövetkezetek­ben, 85,5 vagon, az állami gaz­daságok 67,2 vagon halat ha­lásztak, a mohácsi Halászati Termelőszövetkezet éves ered­ménye pedig mintegy 8,5 va­gon dunai hal lett A termelőszövetkezetek kö­zül különösen a somogyapáti Aranykalász Tsz tűnt ki 14 vago- nos össztermelésével. Nemcsak mennyiségben, de minőségben is kiváló árut produkáltak a so- mogyapótiak, az általuk előál­lított tavi hal minősége már megfelel a szigorú exportköve­telményeknek. Az idén első íz­ben három vagon halat expor­táltak, s ezzel megindult végre a termelőszövetkezeti halexport Baranyában.------*--------------------------------------­a rra, hogy más vállalatok szak­emberei is tanulmányozhassák és a gyakorlati tapasztalatok alapján saját üzemükben is al­kalmazhassák az új módszere­ket. A korszerű szervezés akkor valóban hatékony, ha minél szélesebb körre terjed ki. A szalagrendszerű építésszer­vezés módszerének bevezetésé­vel például a korábbinak négy­ötszörösére emelkedett a to­ronydaruk kihasználása. Bizo­nyosra vehető, hogy további szervezési intézkedésekkel is je­lentős sikereket érhetünk el, s ezzel nő a munka hatékonysá­ga, tovább erősödik népgazda­ságunk — fejezte be nyilatko­zatát dr. Szabó János, o mi­niszter első helyettese. Saiát kocsival — várakozás nélkül Több mint két hónapja, októ­ber 5-én alakult meg Pécsett a gépjárművezető magánoktatók munkaközössége'. A munkaközös­ség létrehozásával az vo.t a cé , hogy csökkentsék az Autóközleke­dési Tanintézetnél a tanfolyamra való várakozási időt, s akinek sa­ját kocsija van, könnyebben, gyorsabban jusson jogosítvány­hoz. December 1-ig 101-en jelentkez­tek oktatásra a magánoktatókból alakult munkaközösségnél, s de­cember 1-ig 39-en már sikeresen le is vizsgáztak. A munkaközös­ségnél két hétnél tovább senki sem várt orra, hogy sorra kerül­jön. A munkaközösségnek 19 tag­ja van, s nemcsak Pécsett, % ha­nem Szigetváron, Mohácson, s nemsokára Komlón is oktatnak, így o vidékieknek nem kell Pécs­re járniok a vezetést gyakorolni. A munkaközösségnél tanulókat is az elméleti tárgyakra szakokta­tók oktatják, s tanfolyam nélkül is sikeresen elsajátítják a közle­kedési és a műszaki ismereteket. A munkaközösségnél való tanu­lásnak nagy előnye még, hogy aki a saját kocsijával kíván ta­nulni, mindössze 960 forintot fi­zet a 2300-zal szemben. A mun­kaközösség tagjai jeíenleg há­rom kocsival oktatnak, de lénye­gesen hamarabb jutnak jogosít­ványhoz azok, akik a saját autó­jukkal jelentkeznek. Akik saját .tulajdonban lévő autóval kívánnak tanulni, azon­nal megkezdhetik a gyakorló ve­zetést. Várakozási idő tehát ezek számára nines’. S ezeknek a ta­nulóknak, ha nem akarnak, nem kell tizhetes tanfolyamra járni, magánszorgalomból és a munka- közösség oktatóinak tanítása alapján is elsajátíthatják az el­méleti tárgyakat. A munkaközösségnél hétfőn, szerdán és pénteken 17.30-tól 19.30-iq lehet jelentkezni a KPM Autóközlekedési Tanintézete Baj- csy-Zsilinszky utcai irodájában. Együtt kell cselekednünk! (7.) Mindenki a maga posztján Az alkoholizmus elleni küzdelem — az országgyűlési képviselő szemével Sokan „népbetegségnek" minősítik az alkoholizmus figyelemre­méltó terjedését hazánkban. Ha eme vélemény túlzott is, minden­esetre a kérdés egészen magas szintű fórumokon is állandó napirendként szerepel. Az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Állandó Bizottsága az utóbbi években komoly vizsgálatokat végzett. Ennek eredményéről — a bizottság egyik tagja :— Németh István bicsérdi iskolaigazgató, Baranya megyei országgyűlési képviselő — tájékoztatott bennünket. — Az egészségügyi szervek által megfogalmazott egészség- ügyi törvénytervezet került ez év augusztusában a bizottság elé. A tervezetet. megvitattuk, és ez majd mint törvényjavaslat ke­rül rövidesen az országgyűlés elé. Azonbpn ehhez úgy kívá­nunk még hathatós segítséget nyújtani, hogy a bizottság egy albizottságot küld ki, amelynek feladata röviden: megvizsgálni az alkoholisták és elmebetegek ápolására vonatkozó — koráb­ban meghozott — jogszabályok gyakorlati megvalósítását. Az al­bizottság jelentése majd gya­korlati tények alapján szolgál adalékként a törvényjavaslat­hoz. Egyébként, ami az állandó bizottság ilyen irányú munká­ját illeti, az utóbbi tíz-tizenöt évben egy sör intézkedésre adott javaslatot. Ilyen volt pél­dául az alkoholizmus áldozatai­nak fokozottabb gyógyítása, kü­lönböző intézmények létrehozá­sa, vagy például annak idején a tömény szeszesitalok árának emelése, aztán az üzemi bal­esetek megelőzését szolgáló módszerek — közöttük az alko­holszonda — szigorú alkalma­zása. — Mint képviselőnek milyen eszközök állanak rendelkezésé­re választókörzetében, az al­koholizmussal kapcsolatos gon­dok megoldása érdekében? — A képviselő tulajdonkép­pen o parlament által hozott törvények őre. Következéskép­pen o jogszabályok, törvények megvalósításának ellenőrzése, segítése is. Területemhez 42 község tartozik. Bármilyen prob­léma felvetődik, a vb, illetve ta­nácsüléseken, falugyűléseken ezek a társadalmi kérdések han­got kapnak. így merült fel az utóbbi időben öt személy esete. Közülük négy önként alávetette magát az elvonókúrának, de a negyediknél sajnos eredmény­telen maradt a gyógyítás. Az ötödiket viszont rendszeres bot­rányokozásért már rendőri fel­ügyelet alá helyezték.. tek éppen azért, mert a család valamelyik felnőtt tagja túlzot­tan alkoholfogyasztó? — Jelen pillanatban hat ilyen család van, ez tizennégy tanu­lót érint. A gyerekek felkészü­| letlenül jöttek iskolába, otthoni ellátásuk eléggé silány volt, tan­szereik hiányosak. Azonnal be- | avatkoztunk. Az ifjúságvédelmi megbízott — egyik pedagógu- 1 sunk — rendszeresen megláto­gatta a családokat, ezt egyéb­ként az iskolai rendtartás is elő­írja. A szülök szigorú figyelmez­tetést kaptak, másrészt pedig — tekintettel arra, hogy a gyerme­keket kell elsősorban megmen­teni — ingyen kapták tanköny- : vet, tanszereket, az iskola tan- | testületé egyszeri segélyt folyó- j sított számukra, a tanácsi szer­vektől autóbuszbérletet kaptak^ hogy az iskolából bejárjanak a távolabbi lakott területekről. De említhetek más — és nagyon is elgondolkoztató — tapasztala­tokat. A megye népművelési szervei 1971-ben egy reprezen­tatív felmérést végeztek. Az . eredmény: a városi ifjúság — általános iskola alsó tagozatá­ba eljutó — tanulóinak 66,5 i százaléka, a mezőgazdasági te­rületen lakóknak pedig 96,2 szá­zaléka kerül kapcsolatba az al- I kohollal. Ez a szám megdöb- I bentő még akkor is, ha ezek az adatok nem minden esetben a ; közvetlen fogyasztást jelzik — szerencsére —, hanem esetleg , egyszeri „kóstolást”. — Mi lehet ennek az oka, illetve miképpen előzhető ez meg? — Az oka: a felnőttek egyike- másikának felelőtlensége. Több szülő igyekszik bemagyarázni a gyerekeknek, hogy a bor „or­vosság”, mert „melegít", mert „vérképző hatása van”, mert „erősítő és étvágygerjesztő _ Ennek alapján egy sor intézke­dést hoztunk, többek között rendszeres felvilágosító előadást tartünk osztályfőnöki órákon az egészséges életmódról, vagy például a szülői értekezleteken. — Az On hivatása pedagó­gus, 30 esztendeje tanít itt Bi- csérden. Előfordult-e, hogy a kiskorúak körében egyes tanu­lók hátrányos helyzetbe kerül­— Az alkoholizmus elleni mozgalomnak nem célja, hogy teljes elmarasztalásban része­sítse o mérsékelt fogyasztókat. Végül is nem lehet bezárni a . vendéglátóipari egységeket, vagy , megszüntetni a szőlőtermesz­tést, sörgyártást. Hogyan fogal­mazná meg On az italfogyasz­tás ésszerű mértékét, módját, körülményeit? — A körülmények — szerin­tem — befolyásolják a mérté­ket is. Arra gondolok, hogy a hagyományos családi és egyéb ünnepek alkalmával, mint ‘pél­dául névnapok, születésnapok, lakodalmak, karácsonyi, húsvéti összejövetelek, szüreti „népün­nepélyek" egyáltalán nem zár­ják ki az ivást. A jó, oldott han­gulathoz ez is kell. De a baj nem is itt' van. Az alkoholiz­mushoz vezető út szerintem az italboltoknál kezdődik. Az elha­nyagolt, füstös, kultúrálatlan kocsmák —, ahol ugyan nem tudom mi okból, de a konzerv­árun kívül semmi élelmiszer nem kapható — szinte táptalaja az alkoholizmusnak. Az ÁFÉSZ dicséretére legyen mondva, a mi községeinkben már egyre több italboltot alakítanak át igazi vendéglátó helyiséggé, ahal már a szép és tiszta kör­nyezetnek is van mérsékletre In­tő hatása. Ezeken a helyeken — tételezzük fel, hogy így van, illetve így lesz! — a felszolgáló személyzet sem „utazik" a ven­dég zsebére és igyekszenek az ételfogyasztást inkább szorgal­mazni, az ital rovására. Sajnos ezen a területen még nem tar­tunk ott, hogy kivétel nélkül min­den vendéglátóipari alkalma­zott és főleg gebines, az alko­holizmus elleni mozgalomban küzdőtórsunk legyen. Az italbol­tokban, vagy más szórakozóhe­lyeken is felfüggesztett tiltó táb­lák, miszerint „Ittas egyént nem szolgálunk ki!", vagy „Tizen­nyolc éven aluli személyek a he­lyiségben nem tartózkodhat­nak!” —, csupán az ellenőrző szervek, vagy a rendőrség szá­mára íródtak. Ugyanígy látható ez a szöveg is: „Kutyát behozni tilos!” Nem kétséges —• akár próbát is tehet bárki —, hogy egyes helyeken melyik tiltó szö­veget tartják be? Az az érzé­sem, előbb kidobják a kutyát ... Végezetül annyit tennék az ügy­höz: mindenki a maga posztján, aki emberekkel, tömegekkel foglalkozik —, akár pedagógus, téesz elnök, tanácselnök vagy gyárigazgató, de maguk a ven­déglátóipar dolgozói is — a ' lehető legkomolyabban tartsa be az idevonatkozó törvénye- : két, jogszabályokat és valóban 1 társadalmi feladatként kezelje i az alkoholizmus elleni mozgal- í mat. „Ezt az együvétartozást nem tanítják sehol1* Önként vállalt kötelezettség A kérdés — amit talán a világ valamennyi gyere­kének fellesznek —i közhely: „Mi leszel, ha nagy leszel?” És 6 azt felelte, sofőr lesz, mert e fogalom nagytermetű, erős apjával együtt vonult be a gyermek-világképébe, a pa­sával, aki egy malomtulajdo­nos rozzant teherautójával élete régéig gabonát és lisztet szál­lított, és mert a kormánykerék erőt és bölcsességet testesített meg számára, meg is szerezte a jogosítványt és állást. De éppen okkoriban mondják neki: „Kar­rieristának nincs helye a párt­ban ..Egyedüli álma volt e mesterség, ma is az, huszonné- hány esztendő múltán. — Ki mondta ezt? — Itt él Szigetvárott az ille­tő, de nem érdekes. Gondol­tam, majd egyszer megkérde­zem, tőlem féltette-e a pártot a „karrierista" gépkocsivezető­től, de aztán hagytam az egé­szet, A Batthyány út 2. szám alatti ház. amelyben Horváth László lakik, Szigetvárnak tulajdonkép­pen egy új telepén van, leg­alább is az utóbbi 10 eszten­dőben épült be kiskertes, szép családi hajlékokkal. A konyha­ablakból kilátni a szürke beton­óriásra, az álmos-ködös égbolt­nak- nyúló víztoronyra. Az udva­ron kutyaól, mérges kutyával, aztán egy különálló garázs ez­res Skodával, mögötte kert csu­pasz fiatal fákkal, de földben van mór a téli saláta is, amelyet majd tavaszon lefóliáz. Elbibe- lődik a kerttel, de voltak kak­tuszai is, vagy hatvan cserép­pel, többnyire más-más fajta, aztán megunta, többet elaján­dékozott, meg kidobott, van még talán tíz-tizenkét cserép­pel, felesége ehhez nyúlni már nem engedi. — Hogyan kerül az ember a munkásőrségbe? — Ha én most nagy szava­kat mondanék, bár igazak, mégis furán hangzanék ebben a konyhában. Nem tudom, mit mondjak. Talán mert így alakult a sorsom? Mert, hogy az em­ber egyszer jelentkezik, az már' befejezett' tény. — Vannak lényképei? Csalá­di képek? — Van, sok van, vagy né­hány kilóravaló. Nylon-tasakban tartja, kihoz­za a szobából, beteríti az asz­talt. — Nagyon korán, 39-ben halt meg apám. En mindjárt kima­radtam a polgáriból, mert amit anyám keresett a cipőgyárbap, abból nehéz lett volna öcsémet és engem tanítatni. Olyan la­kásunk volt a Bástya utcában, hogy a falrepedésen kiláttunk az utcára, ha csak a csótányok el nem tömték. Aztán mindjárt negyvenöt után sem volt jobb, se ennivaló, se semmi. Szegény anyám is korán itthagyott ben­nünket, 48-ban, és maradtam én tizehét esztendős fejjel, tizen­három éves öcsémmel. — Most én kérdezek magá­tól: még én is kölyök voltam, de szinte görcsös akarattal nevel­tem fel öcsémet, adtom kezébe szakmát és magamnak is. Ha nem állnak mellettem kommu­nisták, végrehajthattam Volna-e tervemet? Azt hiszem, soha. A segítség alatt ne gondoljon nagy dolgokat. Egyszerűen ba­rátaim voltak, olyanok mint Ké­rész Jóska, aztán Bora Nusi, Füge Pista meg a többiek. En a szoedem. pártba léptem be, de mégis a kommunista fiatalok között éltem és dolgoztam. Azt meg már említettem, hogy az egyesülésnél nem vettek át a pártba, rendben van, továbbra is úgy éltem, mint addig. Aztán ötvenhat október 30-án jelent­keztem felvételre. A fényképek szétcsúsztak az asztalon. Katonakori kép, áll o garázsajtóban, teherkocsinak dőlve. Aztán május 1. A fel­vonulás Szigetváron. Portré o feleségéről (járási partbizottsá gon dolgozik), aztán Éváról, kislányáról, (munkósörparancs- nokságon adminisztrátor), aztán a Laci gyerek (szakmunkás- tanuló), megint Éva születés- napi tortával, egy másik kép az após temetéséről, színes fel­vétel — anyós-ágon —- ameri­kai rokonok, egy pince prés­házában magas fiatalember, Horváth László hajdani barátja (karambolozott, meghalt), cser­tői halastó, Balaton, csónak­ban a család, aztán a testvér- öccs kislánya, kisfia, nagymama unokákkal... — Éppen ötvenhatban? — Éppen akkor, — neveti el magát. — Én is azt mondtam magamnak akkor, hogy lassan halálra keresik a kommunistá­kat, te meg éppen most lépsz be. De mindegy. Elhotáioztam, meg is tettem. Mindig is így voltam magammal. . Bejön egy aranyos, hét év körüli kislány: — Szia bátya! Nem mész olajért? — Nem kicsinyem. Most már cspk este. Most beszélgetünk a bácsival ... A rokonkislány kissé csaló­dottan megy el. — Például egyszer volt egy­ben négyezer forintom. „Házat építek!" A feleségem azt mond­ta: „Laci, bolond vagy. Mit kezdesz ennyi pénzzel?” Vettem harmadosztályú téglát, később még o hozzávalót, ezt a telket anyósom vásárolta meg. Kap­tam kölcsönt, aztán felépült, látja. Másfél esztendeje meg már van kocsink is. Igaz, nincs benne több nyolcezer kilométer­nél, mert én kocsizok eleget, havonta lehajtok két-háromezer kilométert a Járási Pártbizottsá­gon, de azelőtt is, amikor még az FMSZ-nél teherautón ültem, ötvenhatban is, a sztrájk idején dolgoztam, a TEFU-telepen jó néhányon fickóskodtak. üzen­gettek, hogy ho kocsira ülök, agyonvógnak. Mondom nekik, csak gyertek. Szabó Jóskával — aki most a konzervgyárban dol­gozik — nagyon jó barátom, mentünk Répcelakra szénsavért, aztán Pestre vittünk zöldséget, hoztunk szalonnát, élelmet, ezt- azt. Szabó Jóska nagydarab ember, nem féltünk mink sen­kiföl. A munkásőrségben is, hogy megalakult, azonnal be­léptünk, első hetekben alig vol­tunk itthon, olyan sok volt a szolgálat. — Ma már könnyebb, nem? — Ahogy vesszük. Szolgálat nincs annyi, de a képzés, tanu­lás, gyokorlatozós erősebb, szi­gorúbb. A különbséget csak az tudja érzékelni, aki elejétől kezdve csinálja. — Fegyelem akkor is voltj — Volt, de hogy is mond­jam? Abban az időben, ha mondjuk lőgyakorlatra mentünk, hideg volt, egy féldecit csak felhajtott oz ember, pedig ak­kor is tiltották. Ma ilyesmi még csak eszébe sem jut az em­bernek. Ugyanez az önfegyelem tapasztalható akár a fegyverek karbantartásánál, de akármi­lyen más feladat végrehajtásál nól is. Pedig mi nem vagyunk „reguláris” alakulat, ezt min­denki önként vállalja. Sokszor még magam is csodálkozom, hogy az ember mennyire meg­változik, amint beöltözik. — „Civilben" is összetarta­nak a munkásörök? — Erre mondok valamit. Én a Járási Pártbizottság titkárá­nak vagyok a gépkocsivezetője, tehát sokat járok-kelek a já­rásban, megyében. De az biz­tos, hogy ha valahol, találkozom munkásőrrel, még ha személye­sen nem is ismerem, de vagy rádudálok, vagy megvillgntom a reflektort, vagy ha várakozom, néhány szót váltunk. Legutóbb Rózsafán is megszólított egy középkorú férfi, beszólt a ko­csi ablakán: „Mi van komám? Hogy megy a sorod?” Egy mo­soly, aztán ment tovább. Ezt oz együvétartozást nem tanítják sehol. Jön magától. Vagy lehet, hogy rosszul mondom? Talán éppen ' ezt o bajtársiasságot szüli o munkásőri szellem. Min­denesetre, nem mindennapi dolog. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents