Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-15 / 295. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. december 15. / OGAZDASÄGI ELET Mire inti a távlati tervezőket a demográfia? Kevesebb fiatal, több nyugdíjas Miközben egész földrészeken j újabb és újabb százmilliók munkahelyéről kell gondoskod ni, másutt — például egyes európai országokban, így Magyarországon is — a megcsappant természetes szaporulat zavarja a népesség egészséges egyensúlyát. Csökkenő születési gyakoriság Hazánkban a népesség számának emelkedése csökkenő születési gyakoriság mellett valósult meg, és ezért csak az élettartam meghosszabbodásának eredménye lehet. A népesség elöregedése a statisztikai adatok alapján két tényezőre vezethető vissza: egyrészt a születési arányszám csökkenése következtében relatíve nő az idős népesség aránya: másrészt a halandóság óltalá ios csökkenése eredményeként az emberiség felnőtt tagjai magasabb életkort érnek meg, vagyis növekedett az átlagos életkor felső határa. Nincs lényeges eltérés a lakosság kormegoszlásában megyei és országos viszonylatban. Általános tendencia a 14 éven aluliak arányának csökkenése — a születések számának a hatvanas évek elején történt visz- szaesése miatt — és a nyugdíjas korúak arányának növekedése az átlagos életkor kitolódása következtében. A távlati tervezés szempontjából alapvető kérdés a demográfiai folyamatok ismerete, mert ez a távlat nagyon is sürgős feladatokat, rövid határidőket jelent. A 2000-ben munkára jelentkező fiatalok születését holnapra jelzi a naptár, s köztünk élnek a mai, s holnapi öregek, akiknek aránya mindinkább növekszik a lakosság összetételében. Az idő alapvető demográfiai tényező, s a jövőre vonatkozó tervek készítésekor nem hagyható figyelmen kívül az „örö- j költ" időbeosztás sem. Minden j egyén és nemzedék beleszüle- i tik az időviszonyokba, amelyek j .kötelezően” írják elő számára hogy mit_ tesz élete első 20 [ vagy 25 évében - a képzés és katonaság időszakában — hány évet tölt el munkában és hány éves korban mehet nyugdíjba. Előre „tudja” róla a statisztika hogy hány éves korban alapít családot és hogy hány évet fog eltölteni a házasélet keretében, < A népesség fejlődésének olyan lényeges demográfiai jellemző- | je, mint a halálozási arány- I szóm — normális körülményeket J feltételezve — viszonylag nagy I biztonsággal megállapítható , hoszabb távlatra is. fgy a társadalmi képzés (iskoláztatás és katonaság) idejét is figyelembe- véve viszonylag szűk hibahatárok között előre meghatározható, mennyi és milyen minőségű munkaerő áll majd rendelkezésre egy adott gazdasági körzetben. A távlati tervezés egyik alappillére a demográfiai prognózis. így elkerülhetetlen az, hogy ne a jelenből merített tapasztalatok alapján próbáljuk meghatározni, illetve szabályozni a jövőt. A hosszú távú tervezésnél azonban különös gonddal kell megvizsgálni, hogy a múltbeli tendenciák előrevetítése indokolt-e, s hogy hol kell a régebbi tendenciák megváltoztatásával és ezzel kapcsolatban a gazdasági problémák változásával számolni. Magyarország népessége a Hj-nek nevezett variáns előreszámítása szerint 1986-ra 11 031 ezer főre emelked ik az 1971. évi 10 347 ezerről. A növekedés évi átlagos üteme nemzetközi összehasonlításban alacsony, mindössze 0,44 százalék. A munkaerő mennyisége szempontjából azonban nem is elsősorban a_ népesség összlétszáma döntő, minthogy azt a születések és halálozások száma befolyásolja, hanem inkább lényeges a munkaképes korba lépők és nyugdíjba vonulók létszámának alakulása. Lássuk, mi várható e téren? Csökkenő ifjúsági forrás Az 1950-es évek elején hozott adminisztratív rendszabályok a születések számának nagymértékű emelkedését eredményezték. A születési csúcs nálunk 1954-ben jelentkezett: Baranya megyében és Pécsett ekkor 8658 volt az élveszületések száma, s ezer lakosra 9,4 fő természetes szaporodás jutott. Több tényező együttes hatására (a nők foglalkoztatottságának növekedése, a mélyreható társadalmi átalakulás stb.) 1954-től gyorsan csökkent az élveszületések aránya, s az 1960-as évek elején már a népesség egyszerű reprodukcióját is alig biztosította. A gyermek- gondozási segély bevezetése, a különféle társadalmi juttatások növelése stb. 1966-tól kezdődően valamelyes javulást eredményeztek ugyan, de 1969. gazdasági év után az élveszületések számának alakulása ismét csökkenő tendenciát mutat. Az élveszületések számának alakulása nemcsak abszolút számokban mérve mutat kedvezőtlen képet, hanem relatíve i is nagymértékű visszaesésnek lehetünk tanúi. A népszaporulat ugyanis az időszakban csökken a legnagyobb ütemben, amikor a termőképes népesség száma erőteljes ütemben növekszik. Területünkön ma az egygyermekes család terjedt el a legjobban a gyermektelen és kétgyermekes mellett. (Igaz, ez az arány azzal is változik, hogy ma több a fiatal házas, mint húsz éve, s nekik még nem született meg minden gyermekük, de a helyzet mégis elgondolkodtató.) Valószínű, hogy a nők kedvezőbb körülmények között (jobb lakáshelyzet, a gyermeknevelés terheinek köny- nyitése esetén, a segély összegének növelése mellett) több gyermeket szülnének és nevelnének fel nálunk is, mint amennyire ténylegesen vállalkoznak. Nyugdíjas-dömping Világjelenség, hogy a gazdasági és társadalmi-kulturális fejlődéssel párosul az átlagos életkor növekedése, s a tényleges munkaképes kor felső határának eltolódása. A demográfiai öregedés egyre kevésbé távlati jelenség, a vele kapcsolatos kérdések tanulmányozása és megoldása csak akkor tűrhet halasztást, ha a számításból kimaradnak a mai öregek, márpedig éppen az ő esetükben nem lehet szó halasztásról: hatvanéves korban s azon felül érthető módon hangsúlyozódik a jelen, a ma elsődlegessége. Kezdjük a korfa - tehát a népmozgalom — alapjainál. Azzal, hogy az I. világháború időszakában igen alacsony volt az élveszületések száma, következményként jelentkezik, hogy napjainkban viszonylag kevesen érik el a nyugdíjazáshoz szükséges életkort. A háború befejezése után kimutatható élveszületések ugrásszerű növekedése viszont azt jelenti, hogy a hetvenes évek második felétől kezdődően tömegesen lépnek ki a termelésből az 55, illetve a 60. évüket betöltő dolgozók. Kedvező jelenség viszont, hogy a nyugdíjkorhatár és a munkaképesség felső határa nem azonos kategóriák és nem esnek feltétlenül egybe. De ahhoz, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozókat az eddiginél nagyobb arányban tartsuk a gazdaságilag aktív keresők köI zött, megfelelő anyagi ösztönzés szükséges. Egyedüli megoldás: hatékonyabban Foglalkoztatáspolitikai és be- ruhózáspolitikai szempontból is lényeges kérdés az, hogy a fel- rövekvő ifjúságnak mennyire egyenletes a kor szerinti összetétele. Amennyiben a születések számában évenként, vagy periódusonként nagy ingadozások vannak, jelentős feszültségek keletkezhetnek a felnövekvő ifjúság tanulmányi és foglalkoztatási feltételeinek biztosításában. Ha például a termékenység alakulását időközben nem sikerülne úgy befolyásolni, hogy az 1960-as évek elején született alacsony létszámú korosztályok termékenysége a szülőképes korba lépést követően növekedjék, akkor a „demográfiai hullámvölgy" periodikusan megismétlődne, újratermelve az ezzel járó kedvezőtlen társadalmi és gazdasági hatásokat is. Ismert, hogy az emberi tényezők befolyásolják a gazdasági növekedés ütemét és a gazdaság struktúrájának alakulását. A munkaerőhelyzet pedig alapjaiban képes determinálni a gazdasági fejlődés lehetőségeit és útjait. A távlati tervek készítésekor tehát valamennyi gazdálkodó egységnek számolnia kell a demográfiai prognózis adataival, vagyis azzal, hogy az élveszületések kedvezőtlen alakulásából fakadóan fokozatosan csökken az ifjúsági forrás, s ezzel szemben emelkedik a termelésből kilépő (nyugdíjba vonuló) népesség létszáma. A munkaképes korú népesség létszámára mindkét jelenség kedvezőtlenül hat, s ha számításba vesszük a munkaidőcsökkentés várható hatását is, akkor egyértelműen mondhatjuk, hogy a társadalom rendelkezésére álló munkaidő- alap 1975 után jelentősen csökken. (S itt még nem számoltam a társadalmi képzés időtartamának növekedésével.) A munkaerőhelyzetnek ez a változása önmagában is meg- követeli a gazdaság intenzív fejlesztését. Ez a feladat új eszközöket és új módszereket igényel. Mindenekelőtt a csökkenő létszámú munkaerő hatékonyabb felhasználását kell biztosítani, s javítani kell a vezetés j színvonalát. Piti Zoltán Világgazdasági figyelő A szovjet—amerikai kereskedelem TERMELŐSZÖVETKEZETEK, Állami vállalatok, INTÉZMÉNYEK! Újabb elektromos és normál ÍRÓGÉPEK és IRODAGÉPEK ÉRKEZTEK a KAPOSVÁRI ÍRÓDEÁK Papír-írószer szaküzletbe. Telefon: 1320 4. SOMOGY MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VALL. Stans amerikai kereskedelmi miniszter a napokban tért haza szovjetunióbeli körútjáról és nyilatkozott a sajtó képviselőinek a szovjet—amerikai kereskedelem lehetőségeiről és távlatairól. Már megkezdődtek az előzetes tárgyalások a szovjet tisztviselők és az amerikai cégek között Közép-Azsia földgázmezőinek közös kiaknázásáról, valamint szovjet króm, horgany, nikkel, ón, gömbfa és cellulózalapanyag exportjáról — közölte sajtóértekezletén Stans. Az Egyesült Államok gabonán kívül gépeket, berendezéseket, korszerű technológiákat, s talán egy Ford-üzemet is szállíthatna a Szovjetuniónak. A földgázügyletről szólva Stans kifejtette, a Szovjetunió érdeklődést mutatott amerikai cégek közreműködése iránt. A megállapodás — ha létrejön — cseppfolyósított gázt előállító üzem és kikötő építését is tartalmazná és segítségével a két ország közötti árucsere-forgalom évi egy- milliárd dollárra is emelkedhetne. Az ügyletről már tartottak előzetes megbeszéléseket, de a megállapodás aláírása még nyilván sokat várat magára, mert a konkrét tárgyalások még nem kezdődtek meg. Stans beszélt a Szovjetunió óriási földgáztartalékairól és arról, hogy az USA néhány államában milyen komoly a földgázhiány. A Szovjetunió — mondotta az amerikai miniszter — nem utasítja el a közös vállalkozások létrehozásának gondolatát sem. A közös vállalkozás ez esetben azt jelentené, hogy a szovjet hivatalos szervek megállapodást kötnének amerikai cégek konzorciumaival, s ezek nyersanyagot vásárolnának az USA számára berendezés és technológia szállítása fejében. A január 6-án Washingtonba érkező szovjet küldötteknek egyébként módjukban lesz részletesen tájékozódni arról, milyen termékeket tudna a két ország cserélni. Az amerikai üzletemberek remélik, hogy Nixon májusi moszkvai látogatásakor nagyszabású kereskedelmi megállapodást ír majd alá. A széles körű visszhangot kiváltó sajtóértekezleten Stans elmondotta, hogy szovjet megbízottak nemrég felkeresték a Ford Motor Co. detroiti üzemét, hogy megtárgyalják: felállíta- na-e a Ford vállalat egy gépkocsiüzemet a Szovjetunióban. Az üzem felépítésének fejében a Fordnak lehetősége nyílna az ott előállított autókat más országokban is értékesíteni — fűzte hozzá Stans, kitérve a további részletek ismertetése elől. Nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy néhány amerikai gyár szállítási szerződésekhez jusson a Kóma menti óriás teherautó- gyár egyes üzemeinek kiegészítéséhez. Hosszú lejáratú hitel biztosítósa esetén a Szovjetunió folyamatosan vásárolna nagyobb mennyiségű gabonát is az USA- ; tál — közölték Stans-sal. A ga- : bonaáramlás megindításának j csak első lépése a nemrégiben kötött 135 millió dolláros üzlet. Ha Romániához hasonlóan a Szovjetuniónak is tudnának hosszú lejáratú hitelt nyújtani, hatalmas méreteket ölthetne a gabonaüzlet. Stans röviden beszélt még arról, hogy tárgyalások folynak egy tengeri szállí- j tási megállapodás aláírásáról i Modern kereskedelem Mit adnak ei a butikok? Magyarországra is átcsapott a butik-láz. Budapesten sorra nyílnak ilyen kis üzletecskék, és Pécsnek is van már butikja. Hogy ez egy karrier kezdete-e, nem tudjuk, mindenesetre Nyu- gat-Európában, ahol az úgynevezett boutique-boom még a hatvanas évek elején kezdődött, 1967-ben már ezrével működtek butikok, Olaszországban a számuk 4000, Franciaországban 6600, Angliában pedig 11 200. Mit találtak ki a kereskedők? Mi a butik? Az alábbiakban a külföldi lapok cikkei alapján festünk képet a modern kereskedelem üzletecskéiről. „Pénzt kértem a férjemtől...“ A butikok „divatot” adnak el és jelszavuk az, amiről az ipar hallani sem akart: „Keveset, de korszerűt". A butikok a divat apostolaivá váltak. A butikok tulajdonosai felismerték a hiúság erejét és elhatározták, hogy tőkét kovácsolnak belőle. Az ember már természeténél fogva olyan, hogy nemcsak saját lakást kíván magának, hanem ha lehet, kastélyt is komornáva! és konyhafőnökkel. A butik egész tudománya ezen az emberi gyarlóságon alapul. De halljuk magukat a tulajdonosokat is. Nuccia Fattorinak, a híres milánói „Cose” butik tulajdonosnőjének szavai ezek: „Azokban az időkben, amikor a boltokban sohasem találtam meg azt, amit kerestem, illetve szerettem volna, pénzt kértem a férjemtől és butikot nyitottam, amelyben a különböző cikkekből csak egy-egy darabot árusítottam, úgyhogy „sorozat-árusításról” szó sem lehetett. A siker óriási volt, a cikkeket valósággal elkapkodták, úgyhogy egy-két napon belül üres volt a bolt" Miben rejlik a butik-vállalkozások igazi értéke és verseny- képessége? Egyéni elképzelések, önállóság, művészi intenció. Mindez a legkülönbözőbb divatíelfogások megvalósítását eredményezi. Ma már a butikok irányításában teljesen kialakult, sajátos üzletpolitikai elgondolásokat fedezhetünk fel. Az egyik típus: divatos „mini tömegáruk" forgalmazása, ismert modellek gyors „lekoppintásával", olcsó árakkal. Egy másik típus a valóban művészi igényű butik, ahol a vezető kizárólag a saját ízlése szerinti elképzeléseket valósítja meg és semmiféle engedményt nem tesz az átlagízlés számára. „Mi nem csinálhatunk semmi különleges fantáziát a mi butikunkban" — mondja például W. úr, egy jelentékeny butiklánc vezetője, akinek már Frankfurtban is 3 fiókja működik. Ezek a butikok lényegében ugyanazokkal a kereskedelmi problémákkal birkóznak, mint az áruházak. Az árunak „ütőképesnek" kell lennie és ennek megvannak a feltételei. Természetesen a butiknak mindig rugalmasnak kell lennie, legalább is az egyes fiókok közötti árucserére vonatkozólag. A butik vezetője megteszi azt, hogy egy tucat ruhát egy autóba dob, és a legközelebbi fiókba viszi, anélkül, hogy előzőleg adminisztratív papírháborút folytatott volna ... Mások szerint a racionalitás és a tervszerűség ellentmond a butik lényegének. B. asszony például Frankfurtban egy rendkívüli nagysikerű butikot vezet egy kisszámú, „bolondos", de jómódú vásárlókör számára. Itt sincs engedmény az átlagízlésnek, sokszor még a hagyományos ízlésnek sem. Minden árucikk egyedi, exkluzív, minden darab egy „egyéniség”. „Friss és még frissebb“ Számos áruház megkísérelt I butikot berendezni, de ezek álbutikká váltak. A külsőségek butikszerűek voltak, az üzlet- vezetésben azonban megmaradt a hagyományos áruházi jelleg. Ez nem válhatott be, mert a butik lényege, hogy az eladószemélyzet közvetlen kapcsolatban legyen a vásárlókkal, ugyanakkor a beszerzést is közvetlenül és az egyéni ízlésnek megfelelően végezzék. Erre pedig az áruházaknál nincs lehetőség. „Minél inkább fokozódik a koncentráció a ruházatiés a divatszakmában, annál kedvezőbb helyzetbe kerülnek a butikok” — mondják a iiak- emberek. A butikok óriási mozgékonysággal rendelkeznek. Általában másfél-két hónappal járnak a divatáru-kereskedelem előtt, ami elég ahhoz, hogy sikerük legyen. Ezenkívül a butikok előnye az exkluzivitás, amit ma már egyre többen igényelnek. A butikok egyik legfőbb gondja, hogy szüntelenül keresik a „friss és még frissebb" gyártókat. A vásárlók egy része nem szereti a nagy szériákban előállított divatcikkeket. A kis szériákat és az egyedi darabokat viszont csak kis műhelyekben lehet elkészíteni. Sokan „mellékfoglalkozásként” dolgoznak egy-egy mini divatszalonban (egyetemista lányok, különböző iparművészeti, tervező iskolák hallgatói). Gyakran ők készítik a butikok legeredetibb, legszebb darabjait. Párizsban például rengeteg ilyen kis műhely dolgozik, a régi házakban és műhelyekben csodálatos cikkeket gyártanak, egészen miniszériákban, igaz, hogy nem mini áron ... Kellemes vásárlási légkör Rendkívül nagy hozzáértést és nem kevés tőkét igényelnek a különböző butikok beszerzései Párizsban, Londonban és a divat egyik új „fővárosában", Milánóban. Az irányzat napjainkban innen is, onnan is érkezik. Változatlanul a franciák határozzák meg a fő vonalakat, de — egy szakember szerint — most már az a helyzet, hogy az angolok „hozzák ki” az újdonságokat és azután a franciák és az olaszok teszik hozzá azt a „valamit", amitől igazi divatláz támad. Rendkívül nagy gondot fordítanak a butikok egyedi, újszerű, belső berendezéseire, a kellemes vásárlási légkör megteremtésére. Ezt a butikok a berendezés, a választék, az áru- bemutatás szüntelen változtatásával valósítják" meg. A világ legnagyobb butikja Mutassuk be végezetül a világ legnagyobb butikját, amely a londoni Kensington városrészben található. Ez ugyanolyan attrakcióvá vált, mint a Picadilly Circus, a Tower vagy a Buckingham Palace. A butik 1500 négyzetméteres területen a századforduló hangulatát idézi. Fehér márvány és hatalmas falitükrök, sok strucctoll képezik a hátterét a minden régimódi hangulata ellenére rendkívül modern értékesítési tevékenységnek. Az üzletben hosszú sorokban állnak a régimódi kalap- és ruhaállványok, 30—40 egymás mögött, ezeken ruhák, kabátok: mini, midi és maxi fazonok. Minden rész egy cikket egy meghatározott színben | tart. Az egész valahogyan úgy hat, mintha a színek és a halkan szóló régi muzsika szeretné I uralma alá vonni a látogatót. Aztán hirtelen megszakad a romantikus látvány és egy úgynevezett eladósarok következik, ahol az eladónők a legkülönbözőbb, de hasonló színű árucikkeket ajánlják. Az üzletben, amelyet Biba- nak neveznek, jelenleg már 100 eladó dolgozik, reggel fél 9-től este 8 óráig tart nyitva. Az eladónőket minden reggel egy kozmetikusnő készíti ki az üzlet hangulatának jegyében. Saját Biba-kollékciókat mutatnak be, amelyet kizárólag a butikban hoznak forgalomba, A másik üzletág a Biba-tapéták értékesítése. Ezek ugyanúgy az üzlet hangulatához és cikkei közé tartoznak, mint a selyem lóm- paernyők, tollak, kozmetikai cikkek és lakkfestékek. Fehér márványlépcsők vezetnek az alagsorba, ahol a szorosan vett butik-cikkek mellett gyermek- és baby-ruházati különlegességeket árulnak. A butik egyik leghangulatosabb része a fáradt vásárlók számára berendezett budoár-szerű pihenőszoba. Ebből közvetlenül be lehet jutni a butik egyik különlegesen exkluzív és rendkívül drága cikkeket értékesítő részlegébe. összeállította: Miklósvári Zoltán
