Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

197!. november 7. DUNÁNTÚL! NAPlö Mit építsen a fsz-brigád? Csökkennek a beruházások — I27 brigád 2100 taggal »ítőkapacitásuk 400 millió forint Épí Evek során olyan jelentős építőkapacitás jött létre a tsz- ekben, amit egy kézlegyintéssel elintézni már nem lehet. Ta­valy a baranyai termelőszövet­kezetek 435 milliós építési be­ruházásából 375 milliót maguk a tsz-ek valósítottak meg, vagy­is közös gazdaságaink az épít­kezések kivitelezésében úgyszól­ván önellátók lettek. A nagy-építkezések befejeződtek A saját kivitelezések aránya az idén tovább nőtt, s egyide­jűleg az építőbrigádok száma is emelkedett. Tavaly 117 bri­gád dolgozott a tsz-ekben, szá­muk most 127, s e brigádok­ban dolgozó tsz-tagok és alkal­mazottak száma meghaladja a 2100-at. A termelőszövetkezetek közel 3 milliárdos bruttó árbe­vételének 23 százalékát adta a melléküzemi tevékenység, és ezen belül minté'gy 13 százalé­kát az építő tevékenység hoz­ta. A brigádok szétaprózódtak, számuk jóval meghaladja a tsz- ek számát, tehát van olyan szö­vetkezet, ahol több építőbrigád is működik. Munkájuk oroszlán- részét saját építkezéseik képe­zik, hisz mindössze 61 millió forint értékű munkát végeztek idegen megrendelésre, a töb­bit saját maguknak építették* S az elmúlt években ez iga­zán nem volt nehéz, hisz a szö­vetkezeti telepépítkezések nagy korszakát éltük. Az építés gra­fikonja 1967 óta ívelt felfelé, 1969-ben a megye termelőszö­vetkezetei már 400 millió forint értékben építkeztek, 1970-ben ez a szám elérte a 435 milliót Ez volt a csúcs. Idén az építés­beruházások görbéje már lefe­lé mutat, a terv 394 millió fo­rint volt, a tényleges megvaló­sulás várhatóan 386 millió. Új beruházás már az idén alig indult be, az 1972-es prognó­zis pedig még kisebb beruhá­zási igényt jelez. Egy egész sor telepet jövőre befejeznek. Ezek az áthúzódások azonban mindössze 160 millió forintot tesznek ki, néhány apróbb új létesítmény — Babarc takar­mánykeverő özemet índft be. Lánycsók és Nagynyárád közö­sen akarja elkezdeni egy ki­sebb sertéstelep építését — ezt az összeget^200, maximum 220 millió forintra emelheti. Ha nein indul be 1972-ben a szentlőrin­ci baromfifeldolgozó és a mo­hácsi sertéshús-feldolgozó épí­tése — mindkettő társulásból létesül — akkor ezzel a 200— 220 millió forinttal kell reálisan számolni, s ha ezzel szembe­állítjuk a tsz-ek közel 400 mil­liós építési kapacitását, láthat­juk a különbséget, mint felsza­badult építőipari kapacitást. Forgóalap gondok Felmerül a kérdés: mi legyen ezzel a jelentős szabadkapaci­tással? Miben kösse le ezt a tsz, mit építsen a szövetkezeti építőbrigód? Ez jelentős kér­dés ma, mert a jövőt tekintve az volna a jó, ha ez a kapaci­tás nem veszne el a mezőgaz­daság számára. Nyilván min­den üzemnek szüksége van egy olyan állandó építőrészlegre, mely a karbantartásokat, fel­újításokat elvégzi. Ezért érthe­tő, ha a termelőszövetkezetek ragaszkodnak brigádjaikhoz. Ezt a tevékenységet, mint ed­dig Is, jól kiegészíti a községen belül jelentkező háztáji, taná­csi építési igények kielégítése. Minél nagyobb azonban egy építőbrigád kapacitása, annál nagyobb gondot okoz a követ­kezőkben e kapacitás lekötése. Nem a piac, nem a megrende­lés hiányzik, hisz éppen, hogy túlságosan is elégtelen a nép­gazdaság építőkapacitása. A probléma az, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályzók nem ösztönzik a tsz-t idegen meg­rendelés vállalására. Míg a sa­ját rezsiben végzett építőmun­ka adómentességet élvez, ad­dig az idegennek — akár a szomszédos tsz-nek — végzett munkára 10 százalék adót vet­nek ki, s ha az idegen munka ráadásul nem is mezőgazdasá­gi jellegű, akkor a jövedelem- adója 15 százalékkal emelke­dik, plusz erre még 6 százalék építésszerelési adót is fizet a kivitelező. Az adóteher mellen forgó- olap gondok U felmerülnek. Négyezer vagon konzervet készítenek Szigetváron 54 millióért vásárolnának kertészeti gépeket e mezőgazdasági nagyüzemek — Annak elfenére, hogy szó- razság volt és a friss zöldség jóval drágább, mint tavaly, a zöldségkonzervek árai nem fognak emelkedni - jelentette ki Bemáth Béla, a Szigetvári Konzervgyár igazgatója. — Ez lesz az első év, amikor átlépjük a négyezer vagonos termelést, összes értékesítésünk 2405 va­gon, ez 610 vagonnak több a tervezettnél, ezen belül az ex­portarány 70 százalékos. A gyár Jelenleg b két mű­szakban dolgozik, lecsót, za- kuszkát gyümölcsízeket gyárt. Igaz, hogy óriási nyersanyag ki­eséseik voltak, paradicsomból 250 vagon hiányt akozott a jég­verés, paprikából a leszerződött nyersárurvak csak 43 százalékót kapták meg — a baranyai part­nerek most kötbért fognak fi­zetni a gyárnak, mivel papri­kájukat a magasabb szabad­piaci árakon értékesítették — s ez veszélyeztette a zakuszka gyártási terv teljesítését Idő­közben azonban az Alföldről si­került beszerezni a zakuszkához szükséges paprikát, $ december 31-ig félezer vagonnal szállíta­nak a szovjet vevőnek. A konzervgyárat tehát nem rendítette meg az idei év, mert amit vesztett a paprikán, ubor­kán és a zöldbabon, azt meg­nyerte a zöldborsón és a gyü­mölcsféléken, amelyekből az al­ma kivételével rekord mennyisé­get vásárolt fel. Az idei termése tehát „sínen van”, nagy kérdés, milyen lesz a jövő év. Tekintettel a megye zöldségtermesztésének jelenlegi hullómvöTgyére, a kilátások ivem kecsegtetők. — Az ötezer vagonos gyári kapacitás 100 százalékos lekö­tésére 1975 előtt nem is gondol­hatunk. A konzervzöldségterü- let nem emelkedik, körülbelül az idei szinten marad. Javulás csak a gépesítés fejlesztésétől várható. Most felmértük a tsz- ek zöldségtermesztő gépek Irán­ti igényét Ez 54 millió forint, ami azt mutatja, hogy a kedv megvolna. A gépek is beszerez­hetők. A Szentegáti Állami Gaz­daság például 200 hold kon­zerv paradicsomot vállalna, ha megkapná a komplex gépsort Hasonló ajánlatot tett a sza­badszentkirályi tsz is. Mozsgó, Dráva Szabolcs, Szabadszentfci- rály zöldbabszedő, Himesháza és Kocsola uborkaszedő és osz­tályozó gépeket vásárolna. A zalátai tsz egy új holland pa­lántanevelő fóliaházat kíván megvenni, ahol 100 holdra tudna paprika palántát előállí­tani. Mindez nagy előrelépést jelent, ám a gépesítési prog­ramot igen bizonytalanná teszi az, hogy ma még nem tudni milyen állami támogatást fog élvezni az ágazat A gyár pénzügyi helyzete nem engedi meg, hogy a gépesítést finanszírozza. Az új fajták be­szerzésével díjtalan szaktanács- adással, vonzó szerződéses ajánlatokkal igyekszik tartani partnerei körét. Áthidaló meg­oldásként javasolni fogják a termelőszövetkezetnek a részes művelés bevezetését, amely az Alföldön igen szép eredménye­ket hozott. Mivel a Nemzeti Bank ilyen cí­men a termelőszövetkezetnek nem ad forgóalaphitelt — az építőipari vállalatok ezt meg­kapják — kénytelen saját pénz­eszközét mozgósítani a munka­bérek és egyéb felmerülő költ­ségek finanszírozására, s ezt csak utólag fél-, egy év múlva a számlázáskor kapja meg a megrendelőtől, amikor az ob­jektumot átadta. Ilyen célra a termelőszövetkezetek döntő többségének nincs pénze. Óvatosan! Az építókapacitós lekötése ma még nyitott kérdés. A meg­kérdezettek — a legnagyobb bri­gádokkal rendelkező üzemek­nek tettük fel a kérdést — kö­zül egyetlen egy adott határo­zott választ, Újpetre, amely nyolcvan fős, évi 23 milliós ter­melésre képes brigádját jövőre is fenn kívánja tartani. Oly­módon, hogy kapacitása 50 szá­zalékát üzemen belül, másik felét idegen munkák elvállalá­sával köti le. — Rné — Dr. Fijtai Miklós tóiba utazóit A Kubai Forradalmi Kormány meghívására szombaton reggel hivatalos baráti látogatásra Kubába utazott dr. Ajtói Mik- | lós, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az MSZMP Központi 1 Bizottságának tagja. Társasá­gában utazott Marjai József j külügyminiszter-helyettes, dr. ! Sza'ai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, dr. Tétényi Pál, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárhelyettese. A kül­döttség búcsúztatására a feri­hegyi repülőtéren megjelent dr. Timár Mátyás, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Várkonyi Péter, a Tájékoztatási Hivatal elnöke, Udvardi Sándor, külke­reskedelmi miniszterhelyettes, dr. Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizott­ságának titkára, dr. Jánossy Lajos, az MTA olelnöke és dr. Osztrovszki György, az OMFB elnökhelyettese. A látogatás idején tartja ülé­sét a magyar—kubai aazdasá- gi és műszaki-tudományos együttműködési bizottság, amelynek magyar elnöke dr. Ajtai Miklós, kubai részről dr. Carlos R. Rodriguez állammi­niszter, a Kubai Kommunista Párt titkárságának tagja. Zoháki jelentés Gátak mögött a tűz Nem a fejtések, a vágatok égtek — Hétfőn termelünk — mondotta szombaton délelőtt Gálfl István a tűzzel harcoló Zobák-bánya főmérnöke —, s ennek az optimista kijelentésnek ötödikéről hatodikára virradó éjszaka meg is teremtődtek a műszaki előfeltételei. A tűz gátak mögött! A tűz gócát jelentő 12 méter hosszú guritót habanyaggal elzárták, s szombat délelőttre befejeződött az I. szinti keresztvágaton is a védelmi gátak építése. A lángok a vágatok bizto­sító-, illetve bélésanyagát pusz­títják — a fejtésekre a tűz nem terjedt át. A védekezés nagy hőségben, esetenként ve: szélyes mértékű metán-, illetve monoxid-koncentrációban fo­lyik — baleset azonban nem történt. \ A Körzeti Bányaműszaki Fel­ügyelőség vezetője, dr. Koncsag Károly munkatársunk kérdései­re válaszolva mintaszerűnek és rendkívül eredményesnek minő­sítette a védelmi munkálatokat. Mint arról tegnapi lapszá­munkban beszámoltunk: pénte­ken a korareggeli órákban ön­gyulladásos bányatűz keletke­zett a Mecseki Szénbányák Zo- bák-bányaüzemében. Az első jelentések egyszerű gurítótüzet jeleztek, aminek elfojtása alig több, mint rutinfeladat Dél­Negyvennyolc lány a vájártanulók kollégiumában Piros szegni az ágyon A fiúknak megmondták, hogy a negyvennyolc kislány a felső emeletet kapja meg. De majd lesz rá mód, hogy találkozzatok velük a klubesten, közös kirán­duláson, teadélutánokon vagy éppen a moziban. Fogadjátok őket jó szívvel és tisztességgel. Ezek a lányok érzékenyek, sok­kal inkább, mint bármely más lány ti zen öt-húszesztendős ko­rában. Heine-Medtfl ... Parafízls - hallottatok erről? Nem sokat. Nektek szerencsétek volt. És ké­sőbb már volt Salk, azután Sa­bin ... Bizisten, némelyiktek olyant művel itt a kollégium­ban, hogy az ember a falnak szalad tőle, de most viselkedje­tek rendesen I Zsebrádió az alsó folyosón: „Citrom ízű banán — Nincs o banánfán..." Fönt az emele­ten feketepu lőve rés, fekete pan­talló* — csípőre eresztett széles bőröve* — lány fejét ingatja a zene ritmuséra és dúdol. Az egész lépcsöház mozog, méh­kas. A fiák — szakmunkásta­nulók - lent csoportosan, pá­rosával vagy magányosan, zsl- va jognak, érthetetlen vidám bangkáosz. Fönt a lányok mun­kaközi szünetet tartanak, vihán- colnak, egyikük lekiált: „Clnil Kész, kivasaltam." A hangra boglyas fejű, jóképű nyurga fiú néz fel, int hogy majd megy érte. A lányok munkatermének aj­taja nyitva. Bent sorbon varró­gépek, villanyárammal műkö­dők. Próbabábukon színes kis­mamaruhák. a munkaasztalokon tenyérnyi szoknyák, ez utóbbiak csak tandarabok. Az obiakon túl messze Ken­derföld épületkockái, még messzebb hegyvonulat valahol Sikonda irányában.- Hogy kerültek Me a kislá­nyok? A választ s néhány ténybeli adatot a komló-kökönyösi szak­munkásképző intézet igazgató­helyettesétől, a kollégium igaz­gatójától, neveiótanómóktől, gondozónőktől kapom. — A fővárosban zsúfoft a Marczibányi téren lévő intézet. Nálunk van hely a kollégium­ban, mert a vájártanulóképzés jelentkezők hiányában... Ezt On is tudja. Szeptember köze­pén érkeztek meg a lányok. Itt francia női szabó mesterséget tanulnak. Két helyiségből álló klubtermünket rendeztük be munkateremmé. Első, másod és harmadévesek. A legfiatalabb tizenöt esztendős, a legidősebb huszonhárom. Mi mindent meg­tettünk és meg is teszünk azért, hogy a lányok valóban ottho­nuknak vallják az intézetet. De ne felejtse le: a „mi" alatt nemcsak a nevelői, gondozói kart, hanem az intézet vala­mennyi liútanulóját értjük. Mert, őszintén szólva, féltünk. A beszélgetésből kiderült, így hát az utolsó szót én javítom ki: nem félelemről, féltésről volt szó. A lányok — akiknek zöme 1950-1955 között született és gyermekbénulásban megbete­gedett — még nem kaphattak sem Salk, sem Sabin vakcinát. A budapesti Intézetből — ahol azonos sorsú társaik között él­tek — most átkerültek egy egész­séges közösségbe. És ez a kö­zösség ráadásul fiúkból áll. A helyváltoztatás nem okoz-e be- feléfordulást, lelki törést, amely megkeseríti hétköznapjaikat? B. K. ErdTigetről került az in­tézetbe: — Hogy vagytok a fiúkkal? — Amikor megérkeztünk, lent a kapunál vártak bennünket. Csomagjainkat kiszedték a buszból és felhozták. St. N. a tanulószobában ren­dezgeti könyveit: — A fiúk sikálták fel szobá­inkat, felfényezték, ők rakták be az ágyakat, szépen egyfor­mára igazították a takarókat. Minden ágyon találtunk egy szál piros szegfűt és egy kis cédulát. Az volt rajta, hogy „Szeretettel köszöntünk új ott­honodban". Soha nem hittem volna, hogy ilyen kedvesek is tudnak lenni... A tanárnő: — Tegnap moziban voltunk. Van két kislány, akik csak toló­kocsival tudnak mozogni. Négy fiú tolta le egyiket a Május 1- mozihoz, aztán visszajöttek a másik lányért, őt is levitték, a mozi emeletére pedig ölben ci­pelték fel a lányokat. Hazafe­lé ugyanígy fordultak kétszer. Ugyanis csak egyik kocsi hasz­nálható utcára. A kollégium igazgatója: — A fiúk vallják, hogy a lá­nyok életet hoztak az intézetbe. Hát nem furcsa? De az. Vagy talán nem is. Jogos hitük abban, hogy teljes értékűek a közösség valamennyi tagjával, benső érzésükből táp­lálkozik. De ezt elvárják az „egészséges” környezettől is kölcsönösségi * alapon. A fiúk szolgálatkészségét a lányok a maguk módján honorálják: Pest megyei lány mondja: — Kivasaljuk a gyerekek pan­tallóját, gombot varrunk kabát­jukra, sőt, múltkor a Cinit elkí­sértük a cipőboltba, mondtuk neki, a választást bízza csak ránk, nekünk jobb az ízlésünk. Cini lakkcipőt vásárolt az el­ső teadélutánra, amelyet a Zrí­nyi Miklós közösség és a lányok Angela Davis közössége közö­sen rendezett. Énekeltek, akiket a betegség kocsihoz, vagy más segédeszközhöz kötött, táncol­tak azok, akiket a betegség nem tudott teljes mozdulatlan­ságra ítélni. Es mintha... — Úgy láttuk, mintha egy ki­csit jobban mozognának, lehet, l hogy csak mi látjuk így, de mintha jót tenne a lányoknak a mozgás, a tánc. Visszatért az életkedvük, csinosabbak, job­ban adnak magukra... — mondják a nevelők. És mi mindent ki nem talál­nak a fiúk? Süteményevő-ver- senyt rendeztek a klubdélutá­non, aztán cumit húztak a pep- sisüvegre, azt is gyorsan kell kiszippantani, de úgy, hogy a „starténál előbb a gumi véqét kell kiharapniuk a versengők­ének. Kérdezem a lányokat: mihez kezdenek, ha megszerzik a szak­munkás bizonyítványt?- Megyek haza szüléimhez, otthon varrók, kérek engedélyt majd. — Lehet, hogy itt maradok Komlón, a hegyek miatt is na­gyon szép hely ez - mondja a szabolcsi kislány. Másfél hónapja, hogy meg­érkeztek. A Carbon Vállalat faliszőnye­geket és függönyöket ígért a szobákba. Kossuth-bánya gép­üzemének szocialista brigádjai pedig könyvespolcokat, virág­tartókat hoztak, kovácsoltvas­szerű díszítőelemeket, ottjártam- kor pedig nagy csomagban író­szereket, füzeteket küldtek és azt is megígérték, hogy a se­gédeszközöket megjavítják, csak szóljanak, ha van valami kí­vánságuk. Itt járt a városi ta­nács elnöke, elnökhelyettese. Amit tudnak, megadnak, segí­tenek. Volna mit. Lányokról lé­vén szó, mosógép kellene meg centrifuga, meg hajszárító, és senki ne higgye, hogy ez itt luxus, hiszen a szobák 48 lakó­jának mozgásképessége korlá­tozott. És hát, az intézet végül is fiúk fogadására készült fel, nem lányokéra, következéskép­pen az ágyakon lévő durva pokróc... Van a megyében paplant gyártó vállalat is, talán módot találnak arra, hogy ol­csón átadjanak a lányoknak paplant, mert az intézet költ­ségvetése eléggé szűkös ... Mindezeket sebtében jegyez­tem fel, amint végigjárom a szo­bákat. Az ágyakon hajasba­bák ... egyik szekrényben ba­baruha lóg a ruhaakosztón, szoknya, blúz, egyebek, kivasal­va, csipkével díszítve . . . Fala­kon fényképek, azt mondja: „Omega Frédi a régi!", aztán cigarettásdobozok színes gyűjte­ménye és egy szögre akasztva a tiki-taki. — És ez hogy kerül i_de? A lányok összenevetnek. — Csak úgy itt van. Nem akarunk mi vele bosszantani senkit... Engem ugyan nem idegesít, de ha úgy lenne, akkor se bán­nám, Tőlük megtagadni? — Semmit.' Rab Ferene előtt 10 óra felé azonban már világosan látszott: több kedve­zőtlen körülmény összejátszása eredményeképpen a tűz tovább­terjedt, s megállítása csak az erők totális mozgósítása útján lehetséges. A tűz egy gurítóban lobbant fel, mely egyébként már teljesítette feladatát, s ép­pen feladás előtt állt. Ebben a bányatérségben két fejtés üzemel, közte a széngyárnak nevezett 10-es telepi koncentrá­tum, melyet a legkorszerűbb hidraulikus biztosítóelemekkel láttak el, s mely az utóbbi öt év legproduktívabb munkahe­lyének mondható. A széngyárral az F/10 jelű fejtés szomszédos, melyben ugyancsak értékes hid­raulikus tárnok vannak, de amely egyébként már kimerüló- ben van. E hatalmas fejtés- koncentrátumot egy II. szintről lenyúló gurítón át 1000 m* levegővel látták el percenként — ami elengedhetetlenül szük­séges volt a munka zavartalan­ságának biztosítása érdekében, de amely levegőmennyiség nagymértékben „felelős” a tűz gyors tovaterjedéséért. A lán­gok elérték az I. szinti szinkli- nális keresztvágatot, s megkö­zelítették az F/10-es fejtést. A védelmi munkák egész éj­szaka folytak. Gálfi István szom­baton 11 órakor azt jelentette a KBF vezetőjének, hogy mint­egy 80 ember van a bányában — légzőkészülékkel, metán-, il­letve szén monoxid mérőkkel el­látva. A metán mennyisége vál­tozó, de a veszélyes szint alatt van, s ugyanez mondható el a monoxidról is. Egyedül az F/10- es légszintjén mértek 3,5 szá­zalék metánt — aholis egy bá­nyamentő raj járt a reggeli órákban. A mentőrajokat egyébként mindenütt techniku­sok, mérnökök vezetik, Baj ed­dig nem történt. Beszéltem bá­nyászokkal, valamennyien azt hanasúlyozták, hogy a körülmé­nyekhez képest eddig minden jól sikerült. Különösen áll ez a péntek délelőtti riadóra. A tűz tovaterjedése láttán a főmér­nök elrendelte a bánya kiürí­tését, s miután mindkét légak­nát elöntötte a metán, közel öt­száz embert kellett a szállító- aknán át kiemelni. A monoxid- dal szennyezett területeket biz­tonsági őrökkel zárták el a ki­vonulók elől, s precízen meg­szervezték a kasbaszálíás moz­zanatát is. A kivonulás közel két órát vett igénybe — de még fejfájásra se panaszkodott sen­ki. A péntekről szombatra virra­dó éjszaka egyébként három fő területen folyt a munka. A tűzgócot rejtő guritót habdugó­val zárták le, megkezdték a szinklinális keresztváaaton a gátépítést, illetve a habképzést, s mindezekkel párhuzamosan folytatták az FTO-es fejtés sze­parálását. A habdugós védelmi eljárás sikert hozott, egyedül a keresztvággton nem sikerült ki- glgkítani megfelelő tömöríéqű hgbduqót, gmi a naqyereiű át­húzó légárammal magyarázha­tó. Szombat délelőtti helyzet. A tűz góca teljesen elzárva, az F, 10-es védelme nagymértékben megerősítve, a keresztvágatoit pedig tervszerű visszavonulás. Egy, már korábban kiépített vé­delmi gátra „támaszkodva" is­mét megkezdték a habkéazést. A generátorral nyugat felé vo­nultak vissza, ahol maid egy újabb gátat emelnek. A hab tehát két gát között védi maid a vágatot. Ez a vágat egyéb­ként nem tudni, mennyi kárt szenvedett. A gátak mögött 80 fokos a hőmérséklet - egysze­rűen nem lehet, mélységben fel­derítést végezni. A védelmi munká1', s az őr­járatozás természetesen vasár­nap is folytatódik. A már meg­épült gátak mögötti térségeket iszappal öntik el. Hétfőn reg­gel, ha csak nem jön közbe va­lami váratlan esemény, már le­szállhatnak a termelő-csapatok is. Békés Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents