Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-06 / 262. szám
s DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. november 6. I A műtét 50 percig tartott Két lány ahogy a „szabadságot“ értelmezi« Harmincöt év után újra lát... A belső szobába ment, mert ott az alacsony ablak zsalui be voltak csukva. A félhomály nyugtatólag hatott, arcának j szúró, égető fájdalma enyhült. | Rákönyökölt az asztalra, fejét 1 kezébe temette és ujjait lassan végigsétáltatta szemén ... A konyhában felesége és anyósa beszélgetett. Az ajtó nem záródott rendesen, így minden szót jól hallott: ,,Ne tedd | tönkre az életedet, egy ilyen nyomorék mellett. Sose fog ez már látni. így meg, miként keresi meg a kenyeret? Nyűg lesz csak, egy életen át... Hát csak azért mondom, váljatok el szép > csendesen. Fiatal vagy, s ta- l lálsz biztos magadnak valót. : Majd őt is megsegíti az isten .. Nem volt olyan sok, amit össze kellett rakni a batyuba, így hát könnyen ment a csomagolás. Másnap reggel — 1936 nyarán — Katona József, huszonhárom évesen, alig egyhónapi házasság után elvált feleségétől ... * A kapu kissé nehezen nyílik, a hosszú, vöröstéglával kirakott véraridáról apró, szénfekete kutya ugrik elő. Ugatására a kert felől, a hátsó udvarból egy félig kötött kendő tűnik fel — idős asszony kukoricával telt szakajtót hozott. — Ne féljen, nem harap! Mondom, hogy kit keresek. Leteszi a kukoricát, meghúzza kötényét, igazítja a kendőt. — Kerüljön beljebb! A konyhában jó meleg, a tűzhely mellett cigaretta parázslik. Hellyel kínálnak. A fiatalasszony borért szalad. Az első pohárka után — józamatú otelló, itt termett kint a lugason — elnyomja a cigarettát Katona József. Sötét szemüvegé F leveszi — talán így köny- nyébb a múltat idézni... ötliteres cukrosdobozban akart meszet oltani. Nem sokat. Egy hete akkor, hogy megvolt az esküvő, s úgy tervezte, kimeszeli a folyosót. Szép fehérre .. . Nem tudni, mivel volt a baj, de amikor a dobozt megpiszkálta, nem hosszú, karom- nyi bottal ... a robbanás elvakította. A mész végigfröccsent az arcán, be a szemébe. Pillanat volt az egész, nem volt idő félreugrani, nem volt idő már semmire sem. A jobb elégett, a bal szem kevesebbet kapott. .. Pár hét múlva már ki tudta nyitni, már látott vele. Izgató, erős fényt. Ezért aztán, leginkább a belső szobát kereste, s ott üldögélt napestig — a gyógyulásra várva. A vassal megpiszkálja a tüzet, dob rá egy hasábot-— Azóta nem igen hallottam a feleségemről. Úgy tudom, Szerbiában él valahol. Mariska néni a második felesége. Még Budapesten ismerkedtek meg két évre rá. Felment az öreg mesteréhez — a I cipész szakmát tanulta —, s ott I ismerte meg a szomszédbeli varrólányt. Vissza, már együtt jöttek ... Előbb a fiú született, majd a lányka. Felnevelni, szakmát adni mindkettőnek, nem volt könnyű. Az a kevés kis munka, amit el tudott végezni... Mariska néni dolgozott szinte kettejük helyett. Cigarettát vesz elő, erős dohányos. Az ücsörgés közben mi egyéb szórakozás jutott volna! — Egyre fogyott o látás, egyre ment el a fény. Hatvanban végképp megrokkantam. Nekiment a falnak, a széknek, az asztalnak. Még a kocsmába is a felesége kísérte, este meg érte ment. Lassan teltek az évek. Nehéz, igen nehéz ülni egy helyben, amikor aratnak kint a határban, amikor etetni kéne o malacokat, erősíteni a kilazult létrafokot... Felesége is betegeskedik, s még csak egy pohár vizet sem tudott az ágyához vinni... * Két hét a négyszázágyas klinikán. Két nehéz hét. Félelemmel, várakozással, fohászkodással. Február 23-ón volt a műtét. Először csak egy bolhacsipést érzett. Nem fájt egyetlen Injekció sem. Lassan teltek a percek, szíve a torkában dobogott ... Ha ismét látna . . . Végigmenne a főutcán egyedül. Meglátná a gyermekeit, az unokáit... Vajon milyen a fia? Hasonlít-e rá? S a lány? Milyen a kert, a ház, a szoba? Magasak-e a fák? No és a barátok? Hogy elszállt az idő! Egy tükör is kellene ... Felriadt — Ne rettenjen meg, bácsikéin. Most egy nagy fényességet lát majd, de ne mozduljon ... A szaruhártyo a helyére került. Kiáltott-e, vagy csak gondolta, hogy azt mondja? Nem emlékszik rá ... — Adjunktus úr! Látom magát! Még három hétig feküdt bent Amikor először bejött az asszony, alig tudtak beszélget- ni. Folyvást csak sírt és simogatta ... Legközelebb a három unoka fényképét hozta el, eztán a fia jött egy magnetofonnal. Felvették rá a legkisebb gyermek énekét, talán így hamarabb meggyógyul a nagypapa. Anita azt dalolta, hogy újra itt a nyár... * Dr. Halda Tamás adjunktus: — Józsi bácsi szerencsés volt. Siklóson vizsgáltuk felül a csökkentlátókat és a vakokat. A vizsgálat célja: a vaksági segélyek megítélése volt. Józsi bácsinál észrevettük, hogy fény, érzése még megvan. Ez azt jelenti, hogy egy sötét szobában, i legalább hat méterre helyezett gyertya fényét, annak jobbre- balra mozgatását észre kell venni ... A műtét során az első alkalommal a kötőhártyát pótoltuk nyálkahártyával, aztán már á szaruhártya átültetés simán ment Többet is csinálunk ilyent egy esztendőben. Itt azonban a lényeg az volt, hogy a beteg, aki 1936 óta nem látott — ismét visszanyerje a fényt... Ez sikerült. — A műtét ötven percig tartott ... * Havazott amikor hazaérkeztek a kórházból. A hideg miatt le kellett kötnie a szemét, no meg a gyógyuláshoz is idő kell. Másnap reggel az ablakhoz állt, úgy gyönyörködött a csodálatosan fehér, csillogó hótakaróban, a főutcában, a jövőmenő emberekben. Harmincöt év... Járta a szobákat, a konyhát. Simogatta a bútorokat, a szekrény intarzia-kirakott ajtaját nézegette. Kinyitott minden fiókot, kipakolta a ruhákat, az abroszokat, forgatta a vázáikat... Nem tudott betelni. Mindent szeretett volna egy nap alatt meglátni, amire eddig nem jutott idő. — Férfi létemre sírtam. Ha ír rólam, akkor írja bele azt, hogy Katona József nem felejti el, amíg él, február 23-át. Áldja meg az Isten az orvosakat... Nehezen váltunk el. A marasztalás elől igen nehéz kitérni. Már a kiskaput nyitotta, amikor Mariska néni szaladt a kertből pár szál bimbózó rózsával. — Nem olyan szép, de ha vízbe teszi, kinyílik ... Kozma Ferenc Komszomolisták a KISZ-bizottságon A megyénkben tartózkodó Komszomol-küldöttség vezetőit Alexandr Birjukovot és Vlagyimir Malinyikovot tegnap délután fogadta Petóházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei bizottságának első titkára. A szívélyes beszélgetés során o vendégek elmondották, hogy Moszkva Októberi kerületéből, különböző gyárakból éf kutató intézetekből érkeztek — tagjaként annak a 300 fős csoportnak, amely ba- rátsógvonattal érkezett Magyar- országra. A moszkvai fiatalok érdeklődéssel hallgatták a pécsi, illetve baranyai ifjúság életéről adott képet, majd ők is ismertették eredményeiket. A moszkvai vendégek öt napot töltenek Baranyában. 20 éves a Villamosipari Szövetkezet 1951 elején alakult a Pécsi Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet. Az elmúlt 20 esztendő eseményeire emlékeztek tegnap délután a szövetkezet dolgozói a KI5ZÖV székházában rendezett ünnepségen. Magyarcsik Gyula, a szövetkezet elnöke ismertette az eredményeket, vázolta a jövő feladatait. Utalt arra, hogy a IV. ötéves terv során legalább a duplájára kell emelni a lakossági szolgáltatást — a háztartási gépek javítását. Az ünnepségen tizennyolcán 1 kaptak Kiváló Dolgozó kitünte- ! tést. Az OKISZ vezetősége a j Szövetkezeti Ipar Kiváló Dalgo- j zója kitüntetést Kiss Lórántnak, a szövetkezet egyik alapítótag- I jónak ítélte. Komolytalan roya< A CSEND DICSÉRETE Pályajavítás . . . Lassú jel ... Kétoldalt sóder, vízikavics, meg homok. Tiki-taki. Valami váltón megy át a vonat. Egy megállóhoz érünk. Lassít, akkor: Ssssss. ., Majd mintho lerogyott volna a kerék, ezt mondja: Takk . .. — Azon az ablakon bejön a füst! — szólal meg egy mély férfihang « hátam mögötti fülkéből. Én állatokat számolok. Eddig feltűnt az út mellett hat fogoly, öt kutya, két kecske és egy ló. — Hova lettek a fácánok? — kérdem magamtól. Tiki-taki . . . — Na, gyere ide te huligán! — hallom, majd előbukkan a huligán. Szőke csepűhaj, két valószerűtlenül kék szem és vagy kétéves, élemedett korú kis legény. A huligán megáll előttem, legyökerezik, de sajnos egy pillanat alatt elvonszolják. — Ez a vonat kettőre odaér Villányba?! — kérdi valaki in- dignálódvq. Joggal. Fél egyre ott kellene lennie, de csak ballag. Ssssss . . . takkk ... — mondja a kerék és ismét megáll a vonat. — Hadd késsen — mondom magamban. — Ráérek. Pedig nem is érek ró. De mindegy. — Miért vetted fel azt a meleg inget — mondja egy türelmetlen asszonytárs a beosztottjának, és én magamban igazat adok neki. Valóban miért | kellett annak a mafla férjnek, honfitársamnak ilyen szép őszi időben magára szednie azt a meleg nyavalyát. Neked felebarátom, akivel most egy közösségben élek, meg a huligánnal, a sört ivó, rejtvényt fejtő lánnyal, a füsttől félő férfitársammal, a futó fácánnal, akit végre megláttam, a lassú vonattal, a pályajavító munkásokkal és ezzel a barnába fordult baranyai ősszel. Vették észre, hogy ősszel a legszebb Baranya? Mennyire más lenne most minden, ha valamelyik ’ fiatal kezében megszólalna a táskarádió, ami odarángatná a fülemet, a szememet, az agyamat, hogy semmi mást ne vegyek észre ebből a világból, csak őt, Ray Chariest, vagy Sammy Daviest mindent felülmúló hangerővel és minden mást kizáró, semmi mást el nem tűrő lármájával. Mert eddig csend volt. A csend ugyanis nem a hang hiánya. Eddig a vonaton csend volt és ez sokféle hangból, zajból, zörejből állt össze. Ez a csend az élet csendje volt, a hétköznapoké, amiben olyan jó volt úszni, élni, lélegzeni, pihenni, hozzátartozni. A vasút ezt már szerencsére megértette. Eltiltotta a rádiót, az ördögmotollát, a tiki-takit. Hála és dicsőség érte a vasútnak. Szőllősy Kálmán I „Mint Marci Hevesen..." Csak a vermut és a cseresznyepálinka Két barátnő kirándulásai — Hova lett a pénz? Ettünk, ittunk, szórakoztunk és még aznap délután elköltöttünk kétezer forintot. Vásároltunk is .. . — Mit ittatok? — Én csak a Wermuthot szeretem. — Én pedig csak a cseresznyepálinkát Két fiatal lány válaszolgat a kérdésekre. Mindketten a nagyatádi cérnaüzem dolgozói voltak. Augusztus elején otthagyták munkahelyüket és azóta ... A szigetvári rendőrkapitányságon hallgatták ki őket. — Hogyan kerültek Szigetvárra? Margit és Irén a munkahelyükön ismerkedtek meg egymással. Mint mondják, azonos érdeklődési körük és körülményeik révén barátnők lettek. — Szerettünk szabadon élni és szórakozni járni. Szüleik viszont sokat korholták a két lányt az éjszakai presszózósok miatt. Addig-ad- dig, míg mindketten elhatározták, hogy elköltöznek hazulról és albérletet keresnek. Beköltöztek Nagyatádra. Irénnek még volt annyi ideje, hogy szülei takarékkönyvéből hatezer forin+ot kivegyen. — Ezért édesanyám megszidott, de nem jelentett fel — mondja. Most már nem volt, aki szó- monkérje esti csavargásaikat. Minden este megtalálhatók voltak a szórakozóhelyeken, presz- szókban, éttermekben. Az elvitt pénzből a legdivatosabb hokikat vásárolták. A hatezer formt néhány hét alatt élfogyott. Valami utánpótlásról kellett gondoskodni — mondják. Meglopták szállásadójukat — 1500 forintot vittek el tőle, — Nagybátyám Szigetváron lakik, gondoltam meglátogatjuk — mondja Irén. — Marg'ttal vonatra ültünk és Szigetvárra utaztunk. Látogatásuk után érkezett a feljelentés a rendőrségre: „Hiányzik tízezer forintunk . — Éjszaka nagybátyáméknái aludtunk. Akkor találtuk meg a pénzt egy kis dobozban. — Kereken tízezer forintot? — Nem, még volt benn« pénz, de úgy számoltunk, hogy Margitnak is öt, nekem is öt... Elvittük. A tízezer forinttal végigjárták a ruházati boltokat és bevásároltak. Irénen divatos, sárga színű midi kabát van. Margit összébb húzza barna bőrkabátját. A lábán csillogó lakkcipő. „A jól sikerült" látogatás után Kaposvárra utaztak. — Már nem emlékszem, melyik étteremben voltunk, de ételt rendeltünk, italt és még megvendégeltünk egy lányismerősünket is — mondja Margit. Ez többszáz forintba került. Kaposváron gondoltak egyet és a legközelebbi vonattal Budapestre utaztak. — Miért? — Munkát keresni — mondja Margit Mert a nagyatádi munkahelyüket már rég „elfelejtették". — De Budapesten csak a „Déliig” jutottunk — mondja Irén. — Ott az étteremben rendeltünk ételt, italt... — A következő vonattal haza- indultunk Nagyatádra — szál közbe Margit — Akkor fogtak el bennünket... A tízezer forintból már aKg ötszáz forint maradt — Néhány napig éltOnk. mint Marci Hevesen — mondja Irén és jót kuncog hozzá. — Élveztük a szabadságot — véli Margit — Szükségük volt a topott pénzre? Mindketten egyformán vallják: amikor szüleiknél laktak, keresetükből — havi 1800 forint — nem kellett hazaadniok semmit, mind magukra költhették. „Sőt még otthonról is kaptunk, ha kértünk.” — De mindig veszekedtek va- lünk, ha későn mentünk haza™ A lopott pénzen vásárolt „szabad élet” útja a fogdába vezetett — Azt hiszem, nem jjehdof- tuk meg jól a dolgot — tShődik Margit — Neked Is jókor jut ez eszedbe — vágja rá Irén. Amikor visszandulnak a fogdába, szemrehányóan néznek egymásra ... Garay Ferenc A tulajdonképpeni építkezés- | tői még messze vagyunk, a felüljáró építéssel kapcsolatos útelzárás, forgalomelterelés azonban már most komoly gondot okoz a szakembereknek. A cél nyilvánvaló: a nagy munka minél kisebb megrázkódtatást okozzon a város életében. A gondok egy része a panelszállítás köré csoportosul. Egyre erőteljesebb ütemben épül a Megyeri kertváros, ahová je- jelenleg a Rózsa Ferenc utcán át utazik az anyag. A tervezett terelőút a Légszeszgyár utca lesz, amelyre a hatalmas panelszállító járművek nem éppen eszményi körülmények között hajthatnak ró, marad egy sorompó is, a terelőúton való közlekedésüket pedig nehezítik a kanyarok és a forgalom. Ha a felüljáró építésének idején nem lehet kikerülni a te- relőutat, ami előreláthatóan túlságosan is zsúfolt lesz, a szállításnál jelentkező nehézségek a városrész építésénél éreztethetik hatásukat. Szükséges tehát olyan, útvonal, amin zavartalan lehet a szállítás, amit a felüljáró elkészülte után is felhasználhatnak, s ami tehermentesítheti a belvárost is az átmenő .forgalom egy részétől. E célt is szolgálja a déli ipari út. ami nagyjából a város tengelyét alkotó 6-os úttal párhuzamosan, a Pécsi víz vonalában halad majd, s aminek a Basamalom és a Bolgár Néphadsereg útja közötti szakaszán a földmunkák nagyrészt el is készültek már. Az első elgondolás szerint a Basamalomi út jelentette volna ennek az útszakasznak a 6-os úttal való kapcsolatát. Ezt elvetették. Az új elképzelésnek megfelelő terveket már készíti a Mélyépítő Tervező Vállalat. Eszerint a Felszabadulás útjáról még a Nagyhídi út élőt? ágazik le az új út, ami felüljáróval keresztezi a villányi vasútvonalat, s a Nagyhídi úttal párhuzamosan haladva, csatlakozik a Basamalomi, majd a déli ipari útba. A mintegy 4 km hosszú, 7 méteres burkolat szélességű út előrelátható költsége megközelíti a 30 millió forintot. A Megyeri kertváros és Siklós felé úgy szállíthatják az új úton a panelokat, hogy azokkal a 6-os útra nem is kell kimenni: az üzemből a Ságvári Endre utcán át jutnak ki a járművek a Fel- szabadulás útjára, tehát sorompót nem érintenek. Ugyanakkor a Budapest felől Harkányba, Siklósra utazók Pécs belvárosának érintése nélkül közelíthetik meg úticéljukat. A déli ipari út első szakasza 1972 végére készül el, s a Bolgár Néphadsereg útjába való becsatlakozása a felüljáró építésével kapcsolatos útkorrekció szerint történik. A Nagyhídi úti szakasz átadására 1973 első felében kerül sor. H. I. i 1 1973-tó!: Panelszállítás a síeli ipari úton
