Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-06 / 262. szám
1*71. november 6. DUNANTOM NAPLÓ Az N—553” sikere Beszélgetés Pórszász János professzorral, a POTE Gyógyszertani Intézetének igazgatójával A gyógyszerkutatás legegyszerűbb, mondhatni klasszikus módszere az empíria. így fedeztek föl számos, ma is használatos értékes gyógyszert — többek között a kinint, efedrint digitáliszt stb. A tapasztalaton alapuló, úgynevezett empirikus módszernél fejlettebb az a kutatási törekvés, amelynek során a növényekben található hatóanyagokat izolálják, szerkezetük tanulmányozása után megkísérlik annak kémiai szintézisét, modellezését. Ezután következik a vegyület gyógyhatá- sának farmakológiai módszerekkel történő meghatározása, így derítették föl az indián nyílméreg, a kuróré kémiai képletét, majd ennek modellezése után állítottak elő több különféle kuráré-hatású anyagokat. A mesterségesen előállított mérgek gyógyszertani hatása A szervátültetések mérlege Hány újszíves él? Pórszász János professzor az.egyik új műszer beá'lításán munkálkodik Decsi László a központi idegrendszer működését tanulmányozza műszerek segítség ivei — Szokola« felvételei — többnyire felülmúlja az eredeti indián méreg hatását. Hasonló utat jártak be a gyógyszerkutatók, amíg eljutottak a magas vérnyomás csökkentésére is alkalmas, úgynevezett ganglion- bénító szerek előállításáig. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében jelentős gyógyszerkutatások folynak. Az intézet jelenlegi igazgatója, Pórszász János professzor több jelentős magyar gyógyszert fedezett íöl. Most azért kerestem föl, hogy megkérjem, beszéljen eddigi munkájáról és tájékoztasson az intézetében folyó kutatások állásáról, és a kilátásokról. A központi idegrendszerre ható gyógyszerek — A gyógyszerkutotás ma már túljutott a klasszikus empirikus módszereken. Ma legracionálisabb módszere a munkánknak az élettani, illetve az élettani hatást képező biokémiai folyamatok tisztázása. Ezért tehát azokat az élettani, biokémiai jelenségeket kell tisztázni, amelyeket befolyásolni ókorunk — mondja a professzor. — Ebből a szempontból különösen exponált kutatási terület a központi idegrendszer működését szabályozó gyógyszerek kutatása. Az intézet ilyenirányú célkitűzését indokolja az o biológiai tény, hogy a szervezetbe került gyógyszer- vegyület, valamilyen formában, közvetlenül vagy közvetve, befolyást gyakorol az idegrendszerre. Úgy tudom, a professzor úr kutatási területe a központi idegrendszerre ható vegyületek hatásának vizsgálata és az ilyen gyógyszerek előállítása. Milyen gyógyszerekről van szó? — Ilyenek többek között az ontiepilleptikumok, az izomre- laxansok, az ideg- és elmegyógyászatban használt tran- giullensek, a Parkinsonizmusra ható készítmények, sőt ide tartozik a magas vérnyomás racionális terápiája is. Nyilvánvaló tehát — mondja a profesz- szor —, hogy ezen kóros folyamatokat fenntartó, vagy előidéző mechanizmusok ismerete nélkül új, hatásos gyógyszerekhez jutni nagyon nehéz. A problémát úgyis eléggé nehezíti oz az objektív körülmény, hogy oz ilyen jellegű vizsgálatokat csak állatokon végezhetjük, melyeknél az emberhez hasonló betegségeket csak utánozni lehet. Új magyar gyógyszer születik Professzor úr a közelmúltban előállított egy „N—553" jelzésű gyógyszert. Kérem beszéljen ennek a készítménynek előzményeiről és jelentőségéről. — A neurológiai kutatások hosszú idő óta próbálkoztak előállítani olyan készítményeket, amelyek számos idegrendszeri betegség tüneteként fellépő kóros izomtónus fokozódását erdeményesen csökkenthetik. A kutatások két irányban folytok. Az egyik kutatócsoport kikísérletezett bizonyos kuráié- hatású vegyületeket, amelyek kiválóan alkalmasak voltak az izom-ideg összeköttetés bénitá- sára. A másik gárda pedig az izomtónus kóros fokozódásának csökkentését a központi idegrendszerre ható nikotingörcS- gátló hatású, vagy centrális ganglion-bénító készítményektől várta. Sajnos az izomtónus csökkenését egyik készítmény sem oldotta meg maradék nélkül. — Az idő tájt munkatársammal az előállított aminóketonok gyógyszertani vizsgálatát végeztem. A csoportban több nikotin- görcs-gátló hatású vegyületre bukkantunk. Ezek közé tartozott az „N—553”-nak nevezett anyag is. A vegyület részletes farmakplógiai vizsgálata, amelyeket sok száz egéren és több emlős állaton végeztünk, azt mutatta, hogy a mi vegyüie- tünk az eddig ismert hazai és külföldi készítményeknél erősebb nikotingörcs-gátló hatással rendelkezik. Laboratóriumi vizsgálatok eredményeként o szert klinikai vizsgálatoknak is elávetették. A Budapesti Orvos- tudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinikóján sikerrel vizsgázott az új magyar gyógyszer. Bebizonyosodott, hogy a gyógyszer alkalmazása mindazon betegségeknél indokolt, ahol a harántcsíkolt izmok tónusa kórosan fokozott. Úgy tudom — jegyzi meg a professzor —, hogy a készítményből jelentős exportot bonyolít le a magyar gyógyszeripar. Az „N - 553” szerkezeti képlete Jelenleg a vérnyomást szabályozó gyógyszerek kutatásával foglalkozik a prolesszoi úr.' Megkérem, mondja el, hol tartanak a vizsgálatok, várható é az e'jbhi izomrelaxanshoz -hason'á sil:er? Kérdésemre a professzor őszintén beszél kutatásairól. Nem titkolja a tapasztalt, illetve a bekövetkezhető sikertelenséget, ami a kutatómunkának mindig velejárója, még akkor is, ha valaki olyan rutinszerű tapasztalatokkal rendelkezik a kutatószakmában, mint a professzor. — Jelenleg a vérnyomást fenntartó szimpatikus központok élettani sajátosságaival és azokra ható gyógyszerek kutatásával foglalkozunk mondja. Meg kéll változtatni a mo ekulaszerkezetet — Ez ideig arra a következtetésre jutottunk, hogy a 'eg- több eddig ismert gyógyszer nem a központi, hanem a perifériás idegrendszerre hatva fejti ki a magas vérnyomást csökkentő hatását. Közismert — magyarázza a professzor —, hogy az ember normális vérnyomását idegi- és vegyiszabályozás biztosítja. A vérnyomást szabályozó idegi központ o nyúltvelőben van, amelyre jelentős befolyást gyakorolnak az agyvelő magasabb egységei — a hipotala- musz és az agykéreg. A vérnek az erek falára gyakorolt nyomása — a vérnyomás két tényezőtől függ; egyrészt a gerincvelőből kilépő szimpatikus rostoktól, másrészt az ogyideg paraszimpatikus rostjaitól. Szimpatikus hatásra fokozódik, paraszimpatikus hatásra pedig csökken a vérnyomás. Probléma, hogy az értónust fenntartó szimpatikus központok működését jóformán egyetlen vérnyomást csökkentő gyógyszerünk nem befolyásolja számottevően, csak igen nagy, megközelítően halálos adagokban — mondja a professzor, majd így fólytat- ja: — Eddig egyetlen olyan ve- gyületet találtam, amely gátolja az érszűkítő tónust, de ennek is az |] hibája, hogy igen hamar hozzászokás fejlődik ki. Mi a terve ezzel, a nevezzük mP-104" sz. vegyüléttel? — Nem tettem félre és nem is mondunk le annak a lehetőségéről, hogy fogunk találni olyan vérnyomást csökkentő szert, amely a központi ideg- rendszerre hatva fejti ki kedvező hatását anélkül, hogy a beteg megszokná. Ezért tervezem a molekula szerkezetének megváltoztatását, mert remélem, hogy így sikerül olyan anyaghoz jutni, amely eredeti kedvező hatását megtartja, de a megszokás jelenségét nem mutatja. Az intézetben folyó kutatások eredményeiről az elmúlt években számos külföldi és hazai kongresszuson, tudományos tanácskozáson számoltak be. amelyek igen nagy érdeklődést és visszhangot keltettek. Injekciótól haragéi dühroham — Ahhoz, hogy jobban megértsük miről van szó, megkérem a tanár urat, tájékoztasson egy kicsit részletesebben ezekről az ingert-áttevő anyagokról.- Az elektronmikroszkópos vizsgálatok tárták föl, hogy az idegsejtek érintkezési helyein megvastagodások képződnek és ezekben a kis hólyagocskák- ban olyan kémiai anyagok gyűlnek össze, amelyeket ma már igen jól ismerünk. Tudjuk, hogy a központi idegrendszerben az acetilkolin, a vegetatív idegrendszerben pedig az adrenalin, ill. egyéb más hormonszerű vegyület teszi át az ingerületet egyik rostról a másikra. Modern kísérleti módszerek segítségével az agy egészen kicsi területeire sikerült mikroinjekciót vezetni. Az acetilkolin, az adrenalin és más kémiai Onyagokkal félelem, j Az új szívesek doyenje Louis Russel immár negyedik éve él, a baleset következtében elhunyt 17 éves néger fiú, Robert Brown szívével. Russel ,,új életének" évfordulójával kapcsolatban merült fel az a gondolat, hogy öszeállítjuk az embereken végzett szervátültetések mérlegét, ebből idézünk néhányat. SZÍV. 1967. december 3. óta 200 szívátültetést kíséreltek meg emberen. Mintegy 40 újszíves él. AGYSZÖVET: egy clevelandi orvosnak, Robert White-nak sikerült egy kutya agyát átültetni egy másik kutyába. Az orvos meggyőződése szerint nincs lehetőség az emberi agy átültetésére. FOG. Ez a legősibb szervátültetés! forma; az első fogátültetést 1222-ben végezték. A szervezet néhány (többnyír* négy) éven belül kiveti az átültetett fogakat. AGYALAPI MIRIGY. A világon egyetlen egy esetben, 1969-ben prágában végeztek agyalapi mirigy átültetést — sikerrel. TÜDŐ. Az első tüdő átültetés óta (1963. június 11-én végezte dr. Hardy) mintegy 3Ő tüdőátültetést hajtottak végre. Az eddig elért maximális túlélés - tíz hónap. MÁJ. Kilencven alkalommal végeztek májátültetést. Maximális túlélés - egy év. VESE; 1971. március 1-éig 5826 veseátültetést végeztek emberen. Hosszú távon a siker 60-90 százalékos. Nem ritka a tíz évnél hosszabb túlélés. HERE Voronoff sikertelen próbálkozásai óta ezzel nem kísérleteztek. harag- és dühreakciókat idéztek- elő az állatban. Tehát arról van itt szó, hogy az agysejtek érintkezési felületein, a szinapszisokban a képződő vegyianyagok mennyiségétől függ, hogy az emberben lélelem, vagy düh, esetleg örömérzések támadnak?- Kétségtelen, hogy a kísérleti állatok agyába juttatott néhány mikrogrammnyi acetilkolin konkrét magatartási reakciót okoz, de ezen az agyon belüli és egyáltalán minden idegi működés, pszichés magatartás alapját képező kémiai folyamatok ma még eléggé ismeretlenek előttünk. Még alig ismerik az egyes funkcionális rendszerek közötti összefüggéseket. A magatartási reakciók elsődleges szervezéséért, illetve szabályozásáért felelős agyi egységek — a hipotalamusz és c limbikus rendszer kutatását végzi az intézetben Karmos és Nagy doktornő. Köztudott, hogy az agyvelőnek ezek a régiói jelentős szerepet játszanak a szexuális és más érzelmi állapotok szabályozásában. Az idegsebészek már régóta tudják, hogy a hipotalamusz táján végzett operációk hipomániát, sajátos hangulat- változást idéz elő a nem altatott betegen. Állatokon oz agy ezen területeinek ingerlésével izgalmi tüneteket lehet kiváltani — mondotta Decsi doktor. Felborzolódik az állat szőre, pupillája kitágul, haragvó, ingerlékeny, az addig jámbor szelíd jószágból, veszekedő természetű állat lesz. Mindezt a mik- roinjekció váltja ki. — Ezeknek a kísérleteknek az a célja, hogy a közvetlen kémiai ingerlések jó modelljei lehetnek egyes kóros lelki idegrendszeri folyamatoknak, amelyeknek gyógyszeres befolyásolását próbáljuk elérni. Takács László Betegség-e a magas vérnyomás? Naponta tízezrek fordulnak meg hazánkban - köztük sokan szűrővizsgálat céljából egészségesen -, akiknek karjára fel- csatolják a vérnyomásmérő mandzsettáját. A mérések eredményei leletcédulára kerülnek, miközben a titokzatos törtszá- mok gyakran okoznak fejtörést, aggodalmat akkor is, amikor valójában semmi ok sincs rá. Ezért szükséges röviden felvázolni fiatalnak és felnőttnek egyaránt mindazt, amit minden civilizált embernek — aki szükségképpen gyakrabban fordul meg, egészségesen vagy betegen, orvosi rendelőkben — a magasabb vérnyomásról tudni érdemes. Sok különböző korú emberen végzett vérnyomásmérés átlagértékéből arra a következtetésre jutottak, hogy a vérnyomás általában akkor tekinthető normálisnak, ha a tört felső részében szereplő (ezt hívják szisz- tolésnak) nyomás annyival több száznál, ahány éves az ember. Tehát, durván szólva, a 20 évesnek 120 a normális szisztolés értéke, a 70 évesé pedig 170. A tört alsó részében szereplő szám általában akkor tekinthető normálisnak, ha a 90 higany- millimétert nem haladja meg A LEGNAGYOBB MIKROSZKÓP. Oj, nagy teljesítményű elektro- mikroszkóppal gazdagodott a Szegedi Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézete. A korszerű japán berendezéssel milliótzoros nagyítás érhető el és segítségével egyes molekulák belső szerkezetét is tanulmányozhatják. Hazánk legnagyobb felbontóképességű mikroszkópjával elsősorban az izmok működését vizsgálják a szegedi intézetben. Képünkön: Dr. Guba Ferenc professzor és Zsebik Pál technikus az új berendezés mellett Mindezek után annak eldöntése sem okoz különös nehézséget, hogy mikor beszélhetünk magasabb vérnyomásról. Nyilvánvalóan akkor, ha a mért vérnyomás jelentősen és ismételten a normális érték felett van. Nem tekinthető tehát magas vérnyomású embernek a 70 éves akkor sem, ha vérnyomása 170, vagy 180 higanymillimétert mutat, viszont ugyanez az értéit a 20 évesnél már, magasabb vérnyomást jelent. A magasabb vérnyomás - különösen fiatal korban — nem maga a betegség, hanem mindössze tünet, amely arra utal, hogy valahol a szervezet szabályozórendszereiben hiba van. Szükségképpen következik ebből, hogy a fiatalkori magasabb vérnyomás olyan intő, vagy figyelmeztető jel, amely feltétlenül orvoshoz irányítja a fiatalt. Idősebb korban mindenekelőtt a 40—50 év után észlelt magasabb vérnyomást szokás „magasvérnyomás betegségnek" hívni, egyszerűen azért, mert az idősebb nemzedéknél az esetek elsöprő többségében nem áll semmilyen szervi megbetegedés a magasabb vérnyomás mögött. Ezért magát a tünetet nevezzük ilyenkor betegségnek. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy az idősebb kori magasabb vérnyomás egyáltalán nem olyan veszélyes, vagy félelmes betegség, mint amilyennek sok meber hiszi. Egészen különleges és ritka esetektől eltekintve, amikor a vérnyomás-emelkedés kiemelkedően nagyfokú, a felnőttkori magasabb vérnyomás viszonylag veszélytelen és ártalmatlan jelenség. Elentétben a közhiedelemmel, a felnőttek hosszabb- rövidebb ideje fennálló magasabb vérnyomása egyáltalán nem okoz mindig és szükségképpen panaszokat. Joggal kérdezheti ezek után bárki: vajon akkor miért nevezik a magas vérnyomást betegségnek? Azért, mert több éves, évtizedes fennállás után hajlamosít a nagyerek érelmeszesedésére. Ilyen hajlamosító tényező a magas vérnyomás mellett még; az elhízás, a túlzott zsírfogyasztás mozgásszegénység mellett, a mozgásszegénység egymagában, a cukorbetegség, stb. Minden esetben, de különösen, ha a felsorolt hajlamosító tényezők társulnak a magasabb vérnyomáshoz, feltétlenül indokolt a magasabb vérnyomás gyógyszeres csökkentése, de egyidejűleg olyan életmód és táplálkozási szokások elsajátítása, sőt szükség esetéri a vér zsírtartalmát csökkentő gyógyszerek szedése, amelyek csökkentik az érelmeszesedés valószínűségét. k Ahol az új gyógyszereket kutatják
