Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-04 / 260. szám
A éx DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. november 4. Földváraink 4. Várkapu Dr. Pesti János Mocsolád ás környéke földrajzi neveineK szakavatott vizsgálata során é'- deklődéssel figyelt fel szülőfaluja népének azon kegyeletére, mellyel ősei temetkezési helyét körülveszi. „Sokáig megszólták art — írja —, ki vérszerinti rokonai temetőhelyét elhagyva, máshová költözik. A tősgyökeres mocso- ládiak még ma sem hagyják el könnyen fálujukat. Szemükben „gyütt-ment”, amolyan világ csavargója, ki ezt megteszi. Többen messze földön meghalván, utolsó kívánságukként úgy rendelkeztek, hogy holt tetemüket vigyék haza szülőfalujukba. Ügy tűnik — írja tovább —, nem hiába rendelte el Kálmán és László király a templom körüli cimitériumba való temetkezést, mert a templomot el lehetett hagyni, de az ősök tisztelete helyhez kötötte a nomád életmódhoz szokott magyarságot." Ezek után igen érdekes számunkra, hogy Plano Carpini a tatárjárás idején Magyarországon elesett és övéik által mesz- sze keletre hazavitt mongolok temetőjéről tudósít. Veszelovsz- ky orosz tudós pedig arról számolt be, hogy a kirgizek bizonyos utazó szeme láttára kiástak egy sírt s az elhunyt csontjait letisztítva zsákba rakták, mert „haza kell vinniük a halottat, hogy a távolban élő rokonai elsirathassák". Ezzel összhangban Dienes István honfoglaláskori régészünk a „Magyar régészet regénye” című műben azt írja: „Kétségtelen, hogy a magyarok is hazavitték távol elhalt hozzátartozóikat s gondosan ügyeltek arra, hogy mindenkit szállás helyén, rangjának megfelelően hántoljanak el.” Árpád = Buda Szerintem, ha érvényes ez a „gondosság" az alacsonyabb rangúakra vonatkozóan, bizonyára fokozottan érvényes a nemzetet megtestesítő vezérre, fejedelemre vonatkozóan. Árpádról, honfoglaló fejedelmünkről tudjuk, hogy a duna- parti Budán (Óbuda) temették el. Erről Anonymus is hírt ad s az a templom (Fehéregyháza) is évszázadokig tanúskodott erről, melyet a kegyelet később sírja fölé épített s mely az Árpádok uralma végéig a nemzeti zarándoklások színhelye lett. Ha tehát igaz az, hogy „mindenkit szálláshelyén, rangjának megfelelően hántoltok el" ,Buda nem lehetett más, mint Árpád központi , szálláshelye. Igen ám, de az is tudományos közmeggyőződés, hogy honfoglalóink puszta személynevükkel vették birtokukba szál- lósföldjüket. Ha tehát e földnek neve Buda, úgy nyilván az itt szállást foglaló és ugyanitt eltemetett vezérünk személyneve is Buda. Nem látom, hogy mért kellene és hogy lehetne ezt a gondolatmenetet megkerülni. Márcsak azért sem, mert Buda dr. Györffy megítélése szerint is régi magyar személynév. S ki lehetett az a merész és a hagyományt megcsúfoló főrangú magyar, ki Árpád halála után, de íeszármazóinok uralma idején a továbbra is végtelen becsben tartott emlékmű honfoglaló szálláshelyét és sírhelyét (!) egy más névvel birtokba vette volna? Ismerünk ugyan eseteket, hogy személynévvel foglalt földeket, a korábbi szállásbirtokos magtalan halála után, vagy hűtlensége esetén uralkodóink másnak adtak s az uj birtokos azután a maga nevével.illethet- te azt a földet. Csakhogy Árpád nem halt meg magtalanul, hűtlen sem volt nemzete iránt s leszármazottjai halála utón még 400 évig birtokolták e helyet. így tehát szememben Árpád puszta személyneve a honfoglalás évében: Buda (Put a) s a nyelvfejlődés során nyíltabbá vált alakja e névnek: Bo- da (=Pota), majd Pata. Ezzel teljes összhangban van, hogy Kárpát-medencénkben a Pata névvel foglalták a legtöbb szálláshelyet s e szállásfoglalások emléke e nevekben máig is fennmaradt. Pata nem lehet tehát „egyike az á"amalapitáskori hadvezéreknek”, hanem az Erdélytől Nyitráig, Sárostól Dél somogyig elszórt szállásai arra utalnak, hogy ő volt a honfoglaláskor a főfejedelem. Boda — Árpád birtoka Már tíz év előtt közölt ezen gondolatmenetemet azért láttam most szükségesnek feleleveníteni, mert ezúttal a baranyai Boda földváráról óhajtok írni, arról a Mecsek nyugati lábánál fekvő Bodáról, melyet ugyanazon névvel foglaltak, mint fővárosunk Duna jobb parti részén Óbudát. Éspedig ezt sem valamikor az újkorban, hisz egy, a pécsi Káptalan levéltárában őrzött oklevél szerint 1234-ben már falu áll e földön, sőt, ugyanezen időben említik várát, valamint leánytelepülését „Liqui Buda” néven, melynek a XIV. században egyháza is áll. Boda vára földvár, melyet úgy képeztek ki, hogy három oldalról rendkívül meredek és mély árokkal határolt dombvé- got a dombhát felől 4—5 méter magas földsánccal lezárták, A földvár, bár magas erdő takarja, ma is jól körüljárható s a nép a rajta áthaladó utak miatt Várkapu-nak hívja. Külön kihangsúlyozza e hely jelentőségét, hogy észak felé a harántvölgyek meredek mélysége miatt csak a sánccal lezárt dombháton át van kiút, míg a Somogybái Pécs felé tartó utakat a Harinkó gödör északról délre vonuló riasztó hasadéka is idetereli. Egyébként vajon mi indokolta e hely erődítését? Pécstől, illetve az Arpádtető- től Árpád községig terjedő fejedelmi szálláshelyről nyugatra haladó utak itt divergálnak, illetve itt futnak össze. © Boda község határának déli mesgyéjén halqdt s halad ma is a Pécsről a Dráva-, s azon túl Szlavónia és Itália felé vezető fontos •''hadiút, mely régente az Almás fo'yón túli / \ a Sarkún ffscsrp. ügy óra János vitéz társaságában */• iz.ro i'^ots föi-PQrip tcdck Pöidvar kozvtíUQir* Szép és izgalmas ajándékkal tiszteleg 1973 tavaszán a magyar moziközönség előtt a Pannónia Filmstúdió. Ekkor mutatják be Petőfi Sándor halálának 150. évfordulóién a János vitéz rajzfilm-változatát. Jankovich Marcell, Szoboszlay Péter és Szabó Sipos Tamás terve nyerte el a Művalődésügyi Minisztérium, a Pető.fi Emlékbizottság és a Pannónia Filmstúdió cTtal kiírt r»á- lyázetot a jelentős évforduló méltó fogadtatására. A ^ f'lm, amely mindeddig c legdrágább és legmerészebb vállakózás a maaya^ raizfilm történetében —* elcre'átbcstólag több mint egyórás lesz Gyártási kö'tsége oz előzetes számítások szerint meghaladja a nyolc milliót. Ami számokban ugyan nem rögzíthe- t5,- de ami még!s talán c leo- nanyob próbatétel a endezők számára — az éonen Petőfi elbeszélő költeményének hata’mas népszerűsége. A csodálatos kalandsorozat olyan színesen, elevenen él a könyv lapjain, hngv bizony nagyon nagy fantáziára lesz szükség túlszárnyalásához . . A tervezők most rajzolják Jancsi, lluska, a gonosz mostoha, a francia király, a haramiák, az óriások és a többi megany- nyi ismert alak vonásait. Azt szeretnék, ha alkotásukban elkerülne új stílust meghonosítaniuk, nem pedig ismételnék a klasszikussá merevedett, manapság már édeskésnek számító Walt Oisney-féle iskolát. Magyar és nemzetközi motívumok felhasználásával arra törekednek, hogv minél képszerűdben, plasztikusabban tolmácsolják a formák, színek villódzásával a János vitéz csodálatos fordulatait, nemes gondolatait. János vitézt, mint emberi jóság, kitartás szén szimbólumát soha ki nem hunyó fáklya ékesíti majd a csákója tetején, a francia király koronáját pedig két anoyaf- k" cipeli a fejedelmi méltósáf után . . A Pannónia Fi’m-túdió új produkcióiénak forgatókönyve kétezer alaprajzot tarta’maz. Ebből születik meg maga a film 170 000 filmkockája. A harminc- három főnyi stáb kilenc hónáéig dolgozik a' forgatáson, amikor a sík rajzokból végül is mozgó eleven figurák lesznek. 1972 áprilisára készül el a János vitéz új zenekisérete, ame'y lényegében lesz más, mint Kacsáit Pongrác* és Heltai Jenő népszerű operettjéé, hiszen a rendező, Jankovich Marcell színpadon még sohasem találkozott Petőfi munkájával. P a t a várost, távolabb pedig a drávai átkelő előtt fekvő Pata szállást (Pata, Patruh, Porrog) is érintette. @ Magán Boda falun és Liki-Budón haladt át a középkorban a később „Kaposi út”- nak nevezett útvonal, mely eredetileg a baranyai Koreádon ót a somogyi Pata szálláshoz és Korpádhoz vezetett. (3) A falu földjének északi gyepűién, a Mecsekháton is haladt eay „Hátút”, mely a Várkapu előtt kereszteződött az északra haladó nagy-úttal. (1235: „magna via gemina- tur. .") Mindhárom fontos útvonal már a XIII. századi oklevélben is szerepel, mely szerint II. Endre király Bodát a pécsi püspöknek adia és határát leírja. Ebből nyilvánvaló, hogy az adományozás előtt az Árpádok birtoka volt. De erre utal az is, hogy királyi udvarnokok lakják. Jelentős e szempontból az is, hogy Boda föld déli szomszédja az országszervező István király faluja: Szentkirály. A környék helynevei (az egykori (1235) Ur-ménes-ág, Er- szék, (Ur-székl), o ma is ismert Harinkó, Korod-Egéd, Csontavas) pedig egyenesen arra utalnak, hogy Buda névadója „úr" volt, azaz fejedelem, tehát azonos a Mecsek déli lábánál is nyári szállást tartó főfejedelemmel (lásd: Patacs, Árpád), Árpáddal. Dr. Zsolt Zsigmond Ä versetidi cigányok Négy technikus, egy óvónő, egy tanár Amikor a cigányok Magyar- országon megjelentek, öltözködésük, viselkedésük, nyelvük és hitviláguk teljesen elütött a már letelepedett életmódot folytató népekétől. A lakosság nem szívesen fogadta be őket, A „hatóságok" pedig törvényekkel és kényszerintézkedésekkel próbálták a cigányságot a társadalomba beolvasztani. 1777. október 5-én a „Felséges Királyi Helytartó Tanács”-nak a cigányság „igazgatásáról, rend- behozatósáról" a következő parancsolatokat bocsátotta ki: © Új dolgozóknak kell nevezni a cigányokat © Minden 12 éven felüli cigánygyereket be kell venni a mestereknek, és mesterséget taníttatni kötelesek. Egyetlen cigányt sem lehet elutasítani, aki alkalmas mesterségek tanulására. © 1778. június 30-a után a meglevő kunyhók és földbevájt lakások lerombolandók. © Házon kívül a gyerekek, szülők nem járhatnak meztelenül. Asszonyok nem csavarhatják magukat lepedőkbe. A 8. osztály A második parancsolat jó, de nézzük a végrehajtási lehetőséget. Minden mesterség megtanulásának alapvető feltétele az írni-olvasni tudás. Ennek érdekében viszont gyakorlatilag alig tettek valamit az illetékesek. 115 évvel később, 1893. január 31-én Baranyában a következő a helyzet: általában járnak iskolába 23 községben. Csekély számban járnak iskolába 6 községben. Egyáltalán nem járnak iskolába 56 községben ! A versendi cigányok a „csekély" kategóriába tartoztak, és hogy fogalmunk legyen a „csekélységről", megemlítem, hogy Kovácsevics Fábián délszláv dolgozónak csak egy osztálytársa volt cigány 1905-ben, Dö- römböző Jóska. Tehát összesen 1 cigánygyerek járt iskolába a 2-ik parancsolat megjelenése után 128 esztendővel. Hány tanulhatott volna akkor mesterséget? A következő években sem v>- kat javult a helyzet. 1930-ban a versendi cigányok 71 százaléka analfabéta. 1941-ben 62 százaléka, 1945-ben 56 százaléka, 1949-ben 42 százaléka, 1960- ban 23 százaléka, 1970-ben 12 százaléka. 25 év alatt óriási fejlődésen ment keresztül a versendi cigányság, évszázados elmaradás pótlása van folyamatban. A rendszeres iskolába- járásért sokat tett Dékány István volt igazgatótanító, aki reggelenként kiállt az iskola elé és figyelte az érkező cigánytanulókat. A hiányzókért futárokat küldött. Sokszor mondta „Ha csak itt van ez a cigánygyerek az iskolában, az is már valami". És ebből a „valamiből" 1970-re a következő iskolai végzettség alakult ki: 4 technikus, 1 óvónő, 1 gyógypedagógiai tanár. A legmagasabb fokra D, M. és G. F. jutottak. Az általános iskolában a korának megfelelő 8. osztályt a cigánytanulók a következőképpen végezték el. 1950-ben 13 százalék, 1955-ben 15 száza- ék, 1960-ban 20 százalék, 1970-ben 78 százalék! Csak akkor tudjuk helyesen felmérni fejlődésüket, ha tudjuk, hogy milyen „mélyről” kellett felemelkedniük. KSzesék Versender, az Ady Endre Jtráfcac Iplteltf ádi házat Megszűnt a kóborlás Nézzük meg röviden, hogyan alakult a versendi cigányok foglalkozása napjainkig. Az 1500-as évek elején jelentek meg először hazánkban a cigányoké Kisebb csoportjaik magányosan kóboroltak a már letelepedett életmódot folytató lakosság között. Foglalkozásuk akkor „kóborlás" volt. Kóborlásuk állandó kísérője a gúny és a zaklatottság. Amikor letelepedtek, a környező lakosság részére végeztek ún. szolgáltató munkákat. Sokszor nevük is jelölte, vagy utalt tevékenységükre, „foglalkozásukra". A versendiek közül az elsők „kovácsok" voltak. Szögeket, láncokat, vashárom- lábakat stb-t készítettek. Kovács volt a vezeték-nevük is. Kolompárság, vályogvetés is gyakori tevékenység. Innen származnak a Kolompár, Sárközi nevek. Nem igazi mesterségek voltak ezek, hanem a szószoros értelemben szolgáltatások a lakosság részére. „Alantas" munkákat is végeztek, amit szégyelltek a nem cigányok elvégezni. A felsorolt tevékenységek alkalomszerűen folytak, megélhetést a népes családoknak egyáltalán nem biztosítottak. A „beszerzés" nagy részét az asz- szonyok vállalták. A környező gazdag községekbe valóságos karavánutak alakultak ki a kolduló cigányasszonyok lábanyo- mán. Boly, Szederkény, Nyomja, Szajk, Babarc és Móriaké- ménd jómódú lakossága kimeríthetetlen kincsesbányái voltok a kolduló cigányasszonyoknak. A társadalmi rend, a koldulási lehetőség, a kisebbségi érzés és a műveletlenség a fel- szabadulásig gátolta a cigányság felemelkedését. Az 1<é40-es években rendszeresen csak 5 cigány dolgozott A túlnyomó többség dolgozik A felszabadulás után megnyílt a cigányság előtt is az út olyan állásokhoz, foglalkozásokhoz, melyekről eddig csak álmodozhatott. A munkábaállás nem volt zökkenőmentes és teljesen önkéntes. Meggyorsították a folyamatot az 1950-es rossz gazdasági évek. A koldulás már nem biztosította azt, amit régen. A kitelepítések révén földet és szőlőt is kaptak egyesek. Saját gazdája lett a cigányság kis része. Aztán az állami gazdaságba és a tsz-be léptek. 1970-ben a családfők foglalkozása a következő volt: építőiparban dolgozott 26, állami gazdaságban 17, tsz-ben 10, köz'ekedésben 6, vendéglátónál 3, szociális ellátást kap 10, nyugdíjas 5, egyéb munka 4. Börtönben 1, csavarog 1, nem dolgozik 2, szabad foglalkozású 1. (A dolgozó családtagokat nem számítottam). A munkavállalás szempontjából a versendj cigányság még nagyobb fejlődésen ment keresztül. Képviselőik megtalálhatók a tanári katedrán, a gépkocsi kormánykerekénél, az épülő új falakon, a szántóföldeken és a vendéglőkben. Beleilleszkednek a társadalomba. Fejérdí J.
