Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

DUNANTŰLI NAPLÓ Megóvás, karbantartás, hasznosítás Ma még nem késő... •WemMkügyönk legsúlyosabb gond­|n ma a népi műemlékek helyzete. Nem véletlenül mostanában született neg az a törvény, amely elősegíti vé­delmüket, illetve megóvásukra ösztö­nöz. A törvény azonban csak eszköz. A megvalósítás embereken, állami és társadalmi szerveken múlik. A népi életforma emlékeit megőrző épületek közül ma már csak elvétve szomorkodÖc rtt-ott egy-egy roskatag, zsúptetős falusi ház. (Nemegyszer a faluképből .kilógó”, a városi építke­zések vonaloit hivalkodva lemásoló családi házak között) Többségük eb­ben a formában is híven magán hor­dozza a népi építőművészet eredeti szépségét És persze a „célszerű sze­génység” legyeit is, hiszen mindenütt • szükség adta ráutaltságból a hely­re, a vidékre jellemző sajátos anya­gokból és formában építkeztek. Innen Is a népi műemlékek sajátos nép­rajzi-hal ytörténeti muzeális értéke. Megőrzésükre, az utolsó emlékek mentésére az Országos Műemléki Fel­ügyelőség számba vette, majd ez év tavaszán felülvizsgálta Baranya mű­emlékileg védett, népi építészeti em­lékeit Nyolc kevésbé értékes (vagy le­bontott, átalakított) lakóházat, és 3 gazdasági épületet törölt a jegyzéké­ből. Megmarodt viszont benne — mint nemrégen szóltunk róla — tizenegy fenntartásra, megőrzésre mindenkép­pen érdemes értékes egyedi építmény. A tizenegy közül az egyikről ezt írja c jegyzőkönyv: „Luzsok, Fő u. 59. sz., lakóház. Tu­lajdonos: Simon József. A lakóházat valószínűleg még ez évben szeretnék lebontani és a helyébe újat építeni. Megmentése csak gyors beavatkozás­sal lenne megoldható." Vajon ki mit ért „gyors beavatko­záson”? Éltünk-e vele és milyen for­mában? Legelőször Kiss Gyulát, Vajszló közös községi tanács vb-tltká- rát kerestük meg: — Igen, tudunk róla, intézked­tünk; beszéltünk a tulajdonossal — válaszolta. — Felajánlottuk: adja el ez épületet, mi itt Vajszlón ingyen cseretelket biztosítunk részére. Hatá­rozott választ még nem kaptunk. Az épület védettség alatt áll. Nem ez a gondunk, hanem az udvarban álló r.agy és jó karban levő gazdasági épület. A tulajdonos ragaszkodik hoz­zá. Valamilyen formában nyilván meg­egyezünk majd. A megvétel után leg­első az épület felújítása, állagmeg­óvása ... — Mi a további elképzelésük vele? — A muzeális értékű épületbe fa­lumúzeumot, illetve helytörténeti, nép­rajzi kiállítást tervezünk. A vidékre — a Dráva kiöntésének vidékére — jel­lemző egykori pákász-halász életmó­dot szeretnénk itt bemutatni. Az or­mánysági nép használati eszközeivel, edényeivel és a lakóház eredeti be­rendezésével együtt. Ezek tárgyi anya­ga részben összegyűlt már az iskola padlásán. Gondoskodni fogunk az épület és a benne levő kiállítási anyag gondozásáról, megóvásáról is. A ház és a kiállítás a vajszlói körzeti műve­lődési központ része lesz. A ház igen móllá tag állapotában is szemrevaló, megkapó öreg épület. Középütt jellegzetes falusi füstös­konyha, szabadkéménnyel, kenyérsütő kemencével. Az egykori tisztaszobá­ban kukoricát tárol az új tulajdonos, balra kisebb kamraféle. Valaha itt országosan népi műemlékeink helyze­te. A 11 épület védetté nyilvánítása megtörtént. Állami tulajdonba. véte­lük lenne a legsürgetőbb. Nemrégen a megyei műemléki al­bizottság ülésén javasolták: legalább évente egy épületnél biztosítani kel­lene az állami tulajdonba vételt. Sze­rintünk valamennyi, mind a 11 falusi műemléképület esetében ez a leg­fontosabb. Minden célszerű eszközzel és mielőbb. Ez a biztos. Nehogy az idő, az időjárás megelőzzön... Wollinger Endre Luzsok, 59. sz. lakóház Fesztiváli tanulságok Az a megtiszteltetés ért, hogy meg­hívást kaptam és részt vehettem a kö­zelmúltban két nemzetközi fúvószene­kari rendezvényen: a kolini (Csehszlo vákia) és az usteri (Svájc) fesztiválon. Mindkét fesztivál egyidős a siklósi­val. Kolinban kilencedik, Usterben pe­dig nyolcadik alkalommal rendeztek fúvószenekari találkozót. A két külföl­di fesztivál összevetése a siklósi talál­kozóval igen hasznos volt. A legfőbb kérdés, amire a figyelmem irányult, az, hogy jnilyen úton haladnak ezek a rendezvények a hazai és a nemzetkö zi fúvószenekari mozgalom népszerű­sítésében, a hagyományok megőrzé­sében a színvonal emelésében. Mi történik Kolinban?! Kolin a cseh­szlovák fúvószene fellegvára. Ebben a városkában élt és dolgozott Frantisek Kmoch zeneszerző és karmester, a cseh fyvószene ismert alakja. A kolini fesztivál a hagyománymentésre, a ré­gi és világhírű csehszlovák fúvószene ápolására fekteti a főhangsúlyt. A rendezvény programjában fontos sze­repet kap a látványosság (pl. felvonu­lás és a monstrevitás. A találkozó köz­ponti rendezvényén egy háromszáztagú. egyesített zenekar szerepelt. A meg­szólaltatott művek között új hangvételű mű nem volt. Ahogy viszont az egyes számokat előadták, más-más karna­gyok vezényletével, arról csak elisme­rőleg lehet szólni. Az említett koncer­tet egy téli stadionban tartották, ahol tizennégyezer ember foglalt helyet, nem éppen olcsó belépődíjakért, öt külföldi zenekart látott vendégül a ko­lini rendezőbizottság. Az usteri talákozón csak egy külföl­di zenekar (jugoszláv) vett részt. Vi­szont annál több külföldi (belga, né­met, magyar, angol, francia, japán stb.) zeneszerző jelent meg itt, hogy jelen legyen új művének bemutatóján. A fesztivál három hangversenyén ugyanis egytől-egyig új művek hang­zottak el svájci zenekarok és a Ju­goszláv (ljubljanai) zenekor előadó sóban; igényes, hagyományt tisztelő művek és egészen modem kompozíci­ók egyaránt. Az usteri fúvószenekari rendezvény tehát új alkotások meg­születésének és bemutatásának előse­gítését, illetve megvalósítását tűzte zászlajára. A hangversenyek egy ha­talmas hangversenyteremben zajlottak le, szépszámú hallgatóság előtt. Fel­tűnő volt, hogy a svájci zenekarokban mennyi a fiatal, és hogy a szakszofon (melyet főként lányok fújnak) milyen népszerű hangszer. Milyen tanulságok vonhatók le az érintett megállapításokból és látottak- hallottakból? Vegyük sorjába: 1. Nem­csak hazánkban fordult ismét a figye­lem o fúvószene felé, hanem Európa- szerte. 2. A hazai és a nemzetközi fú­vószenekari mozgalom csak akkor tud-, ja betölteni szerepét, ha gonddal ápolja hagyományait és sokkal bát­rabban, nemzetközi méretekben tá­mogatja új művek megszületését 3. A fúvószenekar, mint együttes ma már a legigényesebb zene tolmácsolására alkalmas. (A zeneszerzők ne fúvósze­nekari műveket, hanem igényes zenét írjanak fúvószenekarra!) 4. A fúvósze­nekari rendezvények „saját lábukon is meg tudnak állni", nem szükséges azokot egyéb rendezvényekkel felhí­gítani, mert nagy tábora, hallgatósá­ga van ennek a mozgalomnak is. 5. A mozgalom sajátos lehetőségeit (összevont zenekari produkciók, ka­marazenélés stb.) jobban ki kell hasz­nálni, az igényességre való törekvés megtartásával. És végül: 6. A siklósi rendezvény jó úton jár, de hogy a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét, az erköcsi és anyagi erők újabb összpontosítását teszik szüksé­gessé. Várnai Ferenc „éltek” rint. .. a hagyományos szokás sze- Je le ni eg üres. A tulajdonos saját házában él. Si­mon József 60 éves magángazdál­kodó ezt a népi műemléket — a hátsó pajta-istálló épülettel együtt \— két fia részére vásárolta. Majd ők dönte­nek .... — mondja. — Eladnák? Nem kapok egyenes választ. Majd a gyerekek, az övék . .. Meg hat nem ezzel, nem az öreg épülettel a prob léma: nézzem csak, a hátsó épületet Az istállóban két szép ló, két tehén 3—4 borjú ropogtatja a takarmányt Masszív, erős vöröstéglás épület, be tonjószollal, betonozott pincével, ta karmánytárolóval. Hát bizony ezért kár lenne . ., Ám, ahogy elnézem, ha erős kerítéssel leválasztanák a műem­lék lakóházat a gazdasági épületek­től, a köz is jól járna, a magánérdek se csorbulna. Úgy néz ki, meg lehetne egyezni. Nem mindegy azonban, mi­kor. A luzsoki népi műemlék zsúptető­zete — esetleg nagyobb hótömeggel — nem biztos, hogy kibír még egy telet Itt mielőbb tenni kellene. Lényegében ezért, ilyen vagy ha­sonló problémák miatt súlyos gond Zenei krónika Wehner Tibor zongoraestje A romantikus zongorairodalomból, Schubert, Brahms, Chopin és Liszt mű­veiből állította ösSze szerda esti höng- versenyének műsorát Wehnér Tibor. Mint azt jelen hangversenye is mutat­ta, Wehner Tibor muzsikálása alapve­tően intellektuális Jellegű, nem csupán az indíték intellektuális nála, de a meg­valósítás is magában hordja az intel­lektus szigorú kontrollját. Mégsincs el­lenmondás a választott műsor és az előadó személye közt: igazán örülhe­tünk, hogy olyan művész előadásában hallhattunk romantikus remekműveket, akinek egyéniségétől távol áll minden romantikus túlzás. Wehner Tibor játé­kában a művekben gyönyörködünk, a sallangmentes, lényegre törő előadás a zene benső elemeit állítja előtérbe. Wehner Tibor, mint minden igaz, te­hetséges muzsikus, elhatárolja magát a manapság gyakori „objektív” elő­adó típusától, az ő interpretálásában a művész személyes állásfoglalása kel­ti életre és hitelesíti a művet, ez teszi élményszerűvé a művek hallgatását. A nyitó műsorszáin, Schubert A-dúr szonátája (op. post.) nyújtotta a leg­nagyobb élményt. Érzelmekben, indu­latokban, színekben, kontrasztokban hallatlanul gazdag e kései Schubert- remek. Gondoljunk pl. az első tétel kódújá­nak indítására, ahol a főtéma harsány akkordtömbjei valami távoli álom em­lékképeként térnek visza. Milyen szép ez a mű, milyen szép a zene — gon­dolja közben a hallgató, pedig nem történt más, mint hogy a művész „csupán” hűen, egyéni átélésével megforrósítva állította elé Schubert zenéjét. Ez a legnehezebb az előadó- művészetben és ha olykor egy-egy re­mekmű előadása során sikerül, úgy valóban nagy élményben részesül a hallgató. Érdekes, kettős problémát vet fel Brahms: Variációk egy Höndel-témá- ra c. művének megszólaltatása. Az egész nagyszabású, virtuóz zongora­művet áthatja a Handel-téma barokk pompája. A kérlelhetetlen, szigorú rit- mikussóg biztosítja a barokk indíték jelenlétét Ugyanakkor egy levegős hajlékonyság élteti a brahmsi dallam­világot, az érzékeny harmóniai fordu­latokat Wehner Tibor kitűnő ritmusú előadásában a mű barokk vonásai domináltak, de Brahms vüágóinok ro­mantikus szépségei közül is egyre több feltárult a variációk, majd a nagyívű, summázó fúga során. A művész gazdag billentéskulturájána, nem hi­valkodó, de fölényesen biztos pionisz- tikus tudására is fel kellett figyelni e rendkívül nehéz zongoramű hallatán. Valamivel fáradtabbnak éreztük a műsor második részét Nem fizikai el fáradásra gondolunk, hiszen Wehner Tibor erővel-koncentrációval bámula­tos nagymértékben rendelkezik, in­kább az előadás élményszerűsége tűnt egy árnyalattal halványabbnak. Cho­pin e-moll noktümjében és b-mo!l scherzójában az előadó ízlése, for­máló készsége és színérzóke tűnt ki. A három Liszt-mű (Canzonetta, Elfe­lejtett keringő, XI. magyar rapszódia) nem tartozik Liszt azon alkotásai kö­zé, melyek alapján joggal soroljuk szerzőjüket a romantika századának legnagyobb alkotói közé. Az előadás sem sejtetett meg többet ezekről o darabokról, de ismételten emlékeztet­nünk kell Wehner Tibor mértéktartó ízlésére és kitűnő zongorázására. Szesztay Zsolt Ü lök az üdülő éttermében, pár perccel múlt fél egy, most tálalnak nekünk, az első csoportnak. Kanalazom a levest, szemem a tá­nyéron, egészségügyi meggondolás­ból szeretném figyelmemet a táplál­kozásra összpontosítani, de sehogyan sem sikerül. Akarva-akaratlanul oda kell hallgatnom arra a monológra, amely a hátam mögül érkezik. Reked­tes női hang duruzsol balladás hang­lejtéssel. Apró szünetektől eltekintve — egyfolytában. Rémes dolgokról duruzsol. — És még az is történt, hogy azon a hatalmas hindu folyón, a Gange- szen, felborult egy nagy hajó. Nem is hajó, komp. Egy nagy komp. Telisteli emberekkel ... At akartak menni az egyik partról a másikra. Zarándokok voltak, valami kegyhelyhez indultak. Nem is sejtették, hogy mi vár rájuk! Hát nem szörnyű?... És még az is történt, hogy Mexikóban egy autóbusz ment a hegyi szerpentinen. Dugig volt Feltételes reflex turistákkal. A kanyarban megcsúszott, elromlott a pedál, puff, be a szaka­dékba. Száz méter magasból! Kép­zelheted! És még az is történt... Lassan oldalt fordulok a széken, lopva szemügyre veszem a beszélőt. Mázsán felüli középkorú hölgy, ma­gasra kontyozott fekete hajjal. Ha­sonló terjedelmű férfiú ül vele szem­ben, nyilván a férje. Csakúgy issza a felesége minden szavát, s közben hab­zsolja az ételt. A felszolgálónő a második fogást hozza. Kelkáposzta főze ék, vagdalt hús. Hátam mögött is módosul a té­ma. A külföldi tömegszerencsétlensé­geket a hazai baleseti krónika váltja fel, megspékelve néhány bűnüggyel, családi tragédiával. — És még az is történt, hogy Nyír- madán egy ötvenkét éves férfi meglá­togatta a szüleit, de előbb tizenöt fiöccsot ivott. Akkor aztán bement a házba, elkezdte ütni az apját, meg az anyját, kikergette az öregeket az ud­varba, ott hajkurászta őket körbe-kör- be , . . És még az is történt, hogy egy fiatalember ellopott egy vadászpuskát, elrejtőzött az erdőben, nappal aludt, éjszaka rabolni járt, amikor a rend­őrök megadásra szólították fel, rájuk lőtt, tizenkét évi börtönt kapott, ható­sági közeg ellen . . . Következik az utolsó műsorszám. Előttem dióstekercs, a hátam mögött iszonyú természeti csapások, rengeteg áldozattal. Kanadai tűzvész, török földrengés,. tájfun a Sárga tengeren, árvíz Pakisztánban. A félórás ebédidő alatt a kövér nő elmesélt kövér férjének minden vérfagyasztó esetet, amiről csak beszámoltak a reggeli la­pok, amiről csak hírt adott o rádió. A férj csak hallgatta és falt. Ugyanígy zajlott le az ebéd más­nap, harmadnap. Bár szörnyen idege­sítettek ezek a borzalmak, mégsem kéredzkedtem át egy távolabbi asztal­hoz, vagy a második turnusba. Elha­tároztam: kitartok, amíg meg nem fej­tem a lélektani rejtélyt. Miért sorolja fel ez a kövér asszony ennek a kövér férfinek minden délben az aktuális rémségeket A titokra a negyedik nap derült fény. A férj egyedül érkezeti az ebédhez. Jön a felszolgálónő, halkan megkér­dem tőle, mi történt? Az történt, me­séli, hogy a délelőtti kiránduláson ki­bicsaklott az asszony bokája, oda- fönt fekszik, borogatja a lábát, nem súlyos, de jobb, ha egy-két napig ágy­ban marad. Hátra pillantok, a férj kedvetlenül bököd! villájával a tányért, turkál az étéiben, szomorúan fintorog, nem eszik. Aha, tehát erről van szó! Amolyan pavlovi feltételes reflex alakulhatott ki nála. Ahhoz, hogy jóétvággyal egyen, hogy biztonságban érezze ma­gát, folyamatosan értesülnie kell ar­ról, hogy a bajok más helyeken tör­ténnek, az elemi csapások más embe­reket sújtanak, másoknak kell kiólt - niok a töméntelen szenvedést! Szegény fickó! Ha sokáig hiányza­nak neki a katasztrófák, ez előbb- utóbb éhen vész! Megesik rajta a szívem, — Bocsánat a zavarásért — szólí­tom meg —, csak ana szeretném fel­hívni a figyelmét, hogy egy hatemele­tes amszterdami szállodában tegnap tűz ütött ki. Hiába vonult fel egy csomó tűzoltó, az épület porrá égett. F elderül az arca, hálásan moso­lyog rám, aztán a tányérja fölé hajol és dobálni kezdi magá­ba a csőben sült holsteini szeleteket. Kürti András

Next

/
Thumbnails
Contents