Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. november 21. A Pécsi újságíró, magyar forradalmár, szovjet diplomata Magyar Lajos emlékére Régi újságok a padláson Somogy viszi ón előkerült a legrégibb magyar nyelvű újság 45 példánya „T. Törvényszék! Segítettem átvinni a vérözönön az eljövendő nap súlyos terhét. Elbuktam. És a bukás után sem tartok mást mondani, mint ami néhány százada Worsmbon hangzott el: »Itt állok. Nem tehettem más ként.-" Energikus, villogó tekintetű fiatalember állt az ellenforradalmi bíróság előtt 1922 elején. Idézett szgvait azonban mór nem mondhatta el. „Kommunista ízű beszédeket nem hallgatunk!" indoklással beléje fojtottáx már a védő-vádló beszéd legelején. 10 évet kapott, Az indoklás: „Sajtó útján elkövetett izgatás”, súlyosbító körülménynek tekintve „a vádlott magas műveltségét" és ama „cinikus magatartását, hogy cselekménye fölött megbánást nem érez . . .” Magyar Lajosnak hívták. Ez a név keveseknek mond valamit. Pedig ismernünk illene. Különösen itt, szűkebb hazájában, ahonnan elindult hatalmas ívű, hányatott, szép — és tragikus életútjóra. Igaz, ezen az úton nem egyszer a történelem is közbeszólt . .. Többen feljegyezték róla, de egész élete is hites bizonyság orra, hogy pályakezdésétől haláláig mindig ott tartózkodott, ahol éppen történelmet csináltak. Ki volt Magyar Lajos? Magyar forradalmár, szovjet/ diplomata és tudós volt; Kína gazdaság- történetének ^gyik első marxista kutatója és szakírója; a Komintern Kí- na-szakértője, több moszkvai egyetem tanára. Ezenkívül: a nemzetközi munkásmozgalom publicistája, a ROSZTA (a TASSZ elődje), majd a Pravda, az Izvesztyija és több ismert nyugati baloldali politikai napilap óliandó munkatársa. Neve a felszabadulás után mégis hosszú ideig említhetetlen nálunk is. Perdöntő adatok szerint; amilyen alázattal és öntudattal vállalta a pártfegyelem kötöttségeit, úgy annyira komolyan vette a lenini normákat. E ’"'.iSíérint élt. .. f|10,A lidérces évek, évtizedek azonban *f'%tmúltak. Es az ő emléke, életműve iránt is számlólhatatlanul sok még a ; törleszteni való. Szólnunk kell róla. Hiszen Magyar Lajost tanítanunk kellene ... Hogy miért kellene tanítanunk? A választ egész élete, egész életműve adja meg. « Polgári újságíróként indult. Fiatalon, alig 19 évesen a Pécsi Hírlap. majd rövidesen a budapesti Világ elismert, neves publicistája. Az első világháború éveiben több fővárosi és bécsi napilap haditudósítója. Ezek az évek közelítik először a dolgozó milliókhoz, a munkásosztály pártjához. Aktív részese, tisztségviselője a forradalmaknak és szinte naponta vezércikkírója az 19T8-19-es Népszavának. A bíróság előtt világnézeti-politikai hitvallásként vállalja, hirdeti „az eljövendő nap", a proletariátus hatalmában vetett bizakodását. Horthy bíróságának a szemében ez — egy en- tellektüel részéről cinizmus ... Elkerüli a halálbüntetést, de fő vádpontjában maximális ítéletet szabnak ki rá. Ebből másfél évet tölt a szegedi Csillagban. Cellájában német, angol, francia irodalmat fordít; tervezett filozófiatörténeti munkájára készül, megírja négy részes kötetét (amely 1965-ben jelent meg Késői tudósítások címmel), körben oroszul tanul. A Révaiban és Rigában folyó tárgyalások eredményeképpen 1922-ben mór az első fogolycsoportokkal kicserélik őt is. Élete második szakaszát a Szovjetunióban tölti. Minderről — amíg élete nyomon kísérhető — leghitelesebb forrásból tudunk. Első feleségével, Péchy Blankával — aki pesti, bécsi és berlini színházak neves drámai hősnője, a kor ünnepelt színművésze, (1945 után is színművész, előadóművész, majd diplomata és író; a „Szép magyar beszéd" című Kazinczy-díj megalapítója) — mindvégig levelező kapcsolatban állt. Ezt a kapcsolatot — életüket s a kor eseményeit, összefüggéseit — ismerteti Péchy Blanka Regény című c’okumentumkötetében. (1963). Innen, tehát leveleiből tudjuk, hogy Magyar Lajos nyelvtudása (öt nyelven beszélt), rendkívüli intellektusa és sok- oldalú tudományos marxista felkészültsége révén a Szovjetunióban hamarosan fontos beosztásokba kerül. Gyakran utazik legálisan, vagy illegálisan nyugati kiküldetésben, és kifogyhatatlan energiával dolgozik: nagynevű politikai napilapoknak, folyóiratoknak Vezető beosztást kap a Komintern-né! (ma mór tudjuk: Otto Kuusinen, a Komintern közép-keleti osztálya vezetőjének helyettese volt). 1928-ban a hazai ellenforradalmi sajtó szárnyra kapja a hírt, hogy - mivel Sztálin ellenzékéhez tartozott — „karrierje" de- rékbatört. Az igazság: akkor kezdődött el igazán. Bár lehetséges, hogy nem véletlenül küldik éppen Távol- Keletre, Kínába, ahol éveken át sajtóattasé. Pekingben, később más városokban is minden szabad percét könyvtárakban tölti. Kína mezőgazdaságáról készülő nagyobb munkáján dolgozik. Pekingben és Sanghajban ellenforradalmi bandák támadása ellen fegyeverrel védi a szovjet diplomáciai képviselet épületét. Visszatérve Moszkvába, helyszínen gyűjtött anyagai alapján megjelenik A mezőgazdaság helyzete Kínában című monográfiája. Ezt követte az ipar, a kereskedelem, és a háziipar szerepével foglalkozó Vázlatok Kína gazdaságáról című kötete. Mindkét művét a 30-as években Kínában is kiadták. A Szovjetunió távol-keleti intézetének gondozásában megjelent egy kötet Neves szovjet kommunisták — a kínai forradalom résztvevői címmel. Ez a mű hat kiemelkedő internacionalis-^ tónak, köztük Magyar Lajosnak állít emléket. Szerzői: — A. M. Grigorjev és V. N. Nyikiforov szovjet Kína-történészek — Magyar Lajos Kínával kapcsolatos tevékenységéről, életéről több új adatot közölnek. (Egyebek közt halálának évét, amely mindeddig kérdőjeles volt, 1937-ben jelölik meg.). Teljesebb képpel rendelkezünk így ma már róla. Csak éppen le kellene fordítani ezt és szélesebb körben (nemcsak részutalásokkal a szaksajtóban) megismertetni, közreadni. Szovjet életrajzírói méltán írták' „Magyar Lajos — a tudós és forradalmár életével és munkásságával rászolgált arra, hogy emlékezzenek nevére, különösen azokban az országokban, amelyekhez leginkább tartozik — a Szovjetunióban, Magyarországon és Kínában." Életművének feltárása ott, ahol másfél évetizedig -önmagát is felőrölve, életét is feláldozva küzdött a nemzetközi munkásmogzalom ügyéért, megkezdődött. Utóbb szülőhazájában is csatlakozott ehhez a Társadalom- tudományi intézet néhány Kína-kuta- tója. Pécsett a róla elnevezett utcában rövidesen emléktáblát helyeznek el. Mindezzel azonban vajmi kevéssé lehetünk elégedettek. Magyar Lajos születésének 80. évfordulóján különös súllyal vetődik fel mindaz, ami szorosan összefüggő tudományos és politikai munkásságának és élete sok, máig Ismeretlen mozzanatának feltárásában még előttünk áll. Pontosabban előttünk is (vagy elsősorban előttünk): abban a városban, ahonnan életútjóra elindult, amelyre a legtöbb levelében olyan szeretettel emlékezik vissza. Gyakran szóba kerül manapság a kommunista embereszmény-formálás és ennek egyik eszköze a hősök, a pozitív példaképek problematikája. Magyar Lajos életrajzának és életművének teljes feltárása; méltó helyének kijelölése a nemzetközi munkásmozgalom legjobbjai között és a tudományos életben klteljesithet, körvonalazhat egy olyan emberldeált amilyet csak ritkán és kévések élete nyomán állíthatunk önmagunk és gyerekeink elé. Magyar Lajos eszménnyé lehet, mert igaz volt, igaznak bizonyult élete minden helyzetében. Igaz volt, kommunistának, embernek, Internacionalistának és magyarnak egyaránt. Letartóztatása előtt rtent sokkal illegális küldetésben Párizsban jár. Péchy Blankának írott két legutolsó levelének hangjából és néhány sorából érezhető: sejtette, lét vár rá. „Moszkva, 1934. jatt, 1 A, ... Nines kedve ide jönni? Ma Még talán korai ez a kérdés. Lényegiben ez Is e világpolitikai helyzettől függ. At idei tavasz viharos lesz. És főként Keleten nagyon borús az ég .,." „Párizs, 1934. február 20. ... Olvasok, értek mindent, de beszélni elfelejtettem. Most kényszerítem magam ősz fejjél, hói)y még egy nyelvén ugdssak. Mikor lesz mindennek végei Lehet, hogy hamarabb, mint gondolnák...” 1934 őszén visszatért Moszkvába ... A Kirav-gyilkosság után, 1934. decemberében letartóztatják. További éveiről, halála körülményeiről semmit nem tudunk. Törvénysértés áldozata lett Ennyi biztos, és az, hogy utolsó leheletéig hű maradt az eszméhez, amelyért tiszta szívvél küzdött egész életén át. A Csillag Börtönből egyszer így írt feleségének: „Lehet, hogy csalódni fogok az emberekben, de óz ügyben nem ..." Beteljesedett. Hó élne, most lenne 80 esztendős. „Kedves Barátom, attól tartok, hogy ismét néhány kellemetlen percet szereztem Magának. Ezért sietek írni. Gondoltam arra, hogy táviratotok, de aztán megtudtam, hogy a laptudósi- tók nem küldtek innen táviratot arról, hogy közülünk meghalt vagy megsebesült valaki és nehéz is volt az első két napban táviratot kijuttatni. Peking után nem múlt el nyolc hónap és már is „szerencsém" volt a Második rajtaütést megélni, miután 1924-ben „szerencsém" volt véletlenül megélni a berlinit Itt Sanghájban körülbelül tizenöttizenhatezer orosz fehérgárdista él — volt kozákok, Kolcsak-tisztek, pogrom- rendezők stb. - teljesen lézüllve, elszegényedve, élvesztve mindent, többek közt a reménységet is. Egy legyőzött, megsemmisített osztály rothadási terméke. Ez a sötét, züllött csőcselék nem képes már saját iniciativájából hőstettekre vagy akciókra, de mindenre kapható. A nemzetközi koncesszió, ahol a mi házunk van, voltaképpen nem nemzetközi, hanem angol. Az angoloknak nem tetszik, hogy ml az Ő politikájukat és kereskedelmüket állítólag itt aláástuk és amióta á mi országunkkal megszakították a diplomáciai viszonyt, féktelen Izgatást kezdtek itt a konzulátusunk ellen. Sanghájban elég erős banditizmus van és azzal Is minket vádoltak, hogy a betörő és rablóbandákat mi organizáljuk, csak azért, hogy bármily úton-módon, de tönkretegyük az ő minta settlementjü- ket. Ahogy közeledett november hele-------------- \ P échy Blanke fté£énj Című dokumentumkötetéből. A Szigetvári Járási Hivatal egyik dolgozója, Rémes János nemrégen nagy- takarítást végzett édesapja somogy- vlszlói házának padlásán. A sok limlom között egy vastag, borítólap nélküli könyv akadt a kezébe. Lefújta róla a porréteget, beleolvasott. A mai szemnek furcsa typográfia, a szavak szokatlan helyesírása, még inkább a régiesen perdülő mondatok felkeltették érdeklődését. A könyve* átadta a Szigetvári Várbaráti Kör elnökének. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy közel 200 év után a legelső magyar nyelvű újságnak, a Hadi és Más Nevezetes Történetek-nek (a későbbi Bécsi Magyar Hírmondónak) gondosan ösz- szefűzött 45 példánya került elő. A folytatólagosan számozott újságfüzetek 760 oldalon az 1790. év július 1-től 1790. december 17-ig Magyarországon és Európa többi országában történt eseményekről tudósították az akkori gyér számú olvasóközönséget. Amint ismeretes, a magyar sajtó történetében az első újságot II. Rákóczi Ferenc adatta ki Mercurius Veridicus ex Hungária címmel latin nyelven. Benne a külföldi közönséget tájékoztatta a szabadságharc eseményeiről. A lap 1710-ben megszűnt, örökébe a Nova Posoniensia és az Ephemerides Vindobonensis ugyancsak latin nyelvű újságok léptek. Mária Terézia 1777-ben kiadott oktatásügyi törvénye, a Ratio Educations a magyar sajtó fejlődésére is jótékony hatással volt. Ez a törvény ugyanis előírta az iskolai újságolvasást mint rendkívüli tantárgyat. A gyorsan szaporodó német nyelvű újságok utón 1780. január 1-én jelent meg a legelső magyar nyelvű újság Ráth Mátyás szerkesztésében Magyar Hírmondó címmel. Mindössze 320 előfizetője volt A most megtalált Hadi és Más Nevezetes Történetek első száma 1789-ben jelent meg Bécsben. Szerkesztői Kerekes Sámuel és Görög Demeter híres bécsi tanárok voltak. A két szerkesztő kezdetben csak az 1788-ban kitört török háború eseményeiről akart tájékoztatni, de figyelmüket hamarosan kiterjesztették más jellegű hazai és külföldi hírekre is. A hazai és külföldi hírek összegyűjtésére levelezőket szerveztek be a külföldön és itthon lakó írók, tanárok, papok és diákok közül. A lap címét a háború befejezése után Magyar Hírmondóra változtatták. A Somogyviszlón most előkerült példányok legértékesebb tudósításai azok, amelyeket a francia forradalom eseményéiről küldött egy jótollú levelező, valószínűleg Hajnóczy József. Értékesek továbbá azok a cikkek, amelyekkel dike, ez az agitáció mind erősebb lett. Idejöttek Sanghájba a volt generálisok, ellenforradalmi vezérek, kozák at- tamánok, hogy vezessék az akciót. Mi persze november hetedikén feldíszítettük házunkat, fellobogóztuk és kivilágítottuk. Mindenki tudta, hogy „nagy dolgok" készülnek és az angol lapok azt vitatták, hogy mi legyen a mi házunkból - aztán. Elhatározták, hogy iskolát csinálnak belőle orosz gyerekek számára. Fogat-fogért, szemet szemért, bosszú stb. volt a jelszó. Így virradt reánk a nagy nap, az orosz forradalom tizedik évfordulója, a ml győzelmünk tizedik fordulója. Reggel kezdődött már a hallatlan provokálós. A fehérgárdistók gyülekeztek, kövekkel hajigáltak. Mi tűrtük. Kezdték letépni a díszítéseket. Mi tűrtük. Kutyákat vörösbe öltöztetve hajtottak a konzulátus elé. Mi tűrtük. És ami a legjobb: a rendőrség is tűrte. Az őrség csupa fehérgárdistákból állott, akik fegyverzetük egy részét átadták a tüntetőknek. Mindenki tudta, mi készül. A konzul urak is tudták. Eljöttek gratulálni, mert ez így szokás és így muszáj, meg arra gondolhattak, hogy megnézik utoljára a kollégákat. (Persze, nem mind, de jó része.) Mi a gratulációt is tűrtük. Mi tűrtük, amikor kiabálták, hogy a gyerekeket az ablakokon fogják kihajigólni és belőlünk mi sem marad. Este hatkor a fehér- gárdisták összegyűltek a templomokban gyászistentiszteletre. Heccelő, lá- zító beszédek. Hét óra után cárista zászlók alatt mindenfelől a konzultusunk elé gyűlt a tömeg. Egyszáz, kétszáz, háromszáz, ötszáz, nyolcszáz stb. Lehetett vagy kétezer tüntető. Közvetlenül a ház előtt lehetett vagy ötszáz. Volt tisztek, kozókvezérek, volt kadeta lap a magyar nyelv ügyét, a nyelvújítást és az irodalom megújhodását szolgálta. Az újságokban Péczeli József, Virág Benedek alkalmi költeményeit, nevezetes közéleti személyiségek beszédeit, írásait is olvashatjuk. Különös érdeklődésre tarthatnak számot az újság hirdetései, amelyekből szinte összegezni lehet azokat a műveket, amelyek 1790-ben magyar nyelven nyomtatásban megjelentek. A sok érdekes hirdetés közül ízelítőként álljon itt kettő: „Kérettetnek minden érdemes Ha- zánkfijai, hagy akinél néh. Nádorispány Gr. Vesselényi Ferentz, s Felesége Szétsi Mária Gr. Asszonynak Képek, úgy ama borostján koszorúra méltó Magyar Poéta, néhai Gömör Vármegyei Vitz'ispány Gyöngyösi Istváné is, Márssal társalkodó Murányi Vénus név alatt ki adott verseinek első Lőtsei nyomtatványával együtt megvolnának, akár hozzánk Uly tzim alatt: á Mr Mr de Görög auf der Freyung Nro 61. felküldeni, akár tsak tudtunkra adni méltóztassanak, hogy lehet azokat megkapni. Mi minden e részben fejendő költségét ez vagy amaz jó Hazánk- fijának készek leszünk köszönettel megfordítani, s amellett más tekintetben is meg fogjuk eránta háladatos- ságunkat bizonyítani. Költ Bétsben, Júliusnak 16-dík napján 1790.” „A Kassai Distriktusnak Pravioc. Commissáriusa T. Farkas Antal Űr egy hasznos és gyönyörködtető foglalatú Könyvet fordított s botsátott világ eleibe illy tzim alatt: Erköltsi Iskola, azaz Huszonnégy nyájas Históriák, amellyek e világnak furtsa tsalórdságait, sok tartományoknak tulajdonságot s a ben- nök levő Embereknek úgy jó erkölt- seit, mint gonoszra tzéizó indulatjaikat mutatják, Hogy a Fordító Úr nem kötötte magát azon nyelvnek betűihez, mellyen íratott volt elsőben a Könyv, az is jelenségül szolgálhat annak többek között, hogy a 15-dik Históriában ezt dudoltatja egy Doldo nevezetű nő- telen Főnemes Olasz Emberrel: Jobb a Papné, mint a Pap; Mert a Pap tsak pirongot: De a Papné tzirógat, Pagátsát is osztogat. Pesten két, Debretzenben pedig másfél forinton lehet a Nyomtatványt kapni. Költ Bétsben, Augustusnak 13-dik napján 1791." Ez a most megtalált, a magyar sajtó történetére vonatkozó értékes dokumentum arra figyelmeztet bennünket, hogy még nagyon sok. ehhez hasonló érték lappanghat a legeldugottabb helyeken is. Nagytakarítások, selejte- Molnár Imre tok. Dvöltés. Mi tűrtük. Aztán egy adott jelre, kőzápor. Egy ablak épen nem maradt. Az a néhány ember, aki felfegyverezve állt a kapu védelmére a vesztibülben, nyugodtan tűrte a kőzáport. Rendőrségnek híre-pora se. Üjabb kőzápor, aztán egy részeg, té- bolyodott tömeg rohan a kapunak, amely nem valami erős. Egyidejűleg vasdarabok, vasbotok repülnek a szűk vesztibülbe és rengeteg üvegcserép. A tébolyult tömeg kezdi az ajtót zúzni. Ezt már nem tűrtük, mert egyidejűleg golyók repülnek a márványfalú vesztibülbe és pattognak ide-oda. Ezt már nem tűrtük. És eldördült az első sortűz. A tébolyult banda elég józan volt elszaladni. Mi beszüntettük a lövöldözést. Akkor ők újra kezdték és újabb roham. Az ajtó recseg, ropog. Üjabb lövések, revolverből, néhányon vérbe- borultan elvágódnak, néhányon véresen elvánszorognak. A roham elhárítva. Aztán egyszerre automobilokon megérkezik az ő válogatott törzsgárdájuk és most az egész tömeg egyszerre szórja a köveket, vasdarabokat, lövöldöz és rohan az ajtónak. Az ajtó nem bírja tovább, enged, feltárul. A banda előcsapata benn van a vesztibülben, mi néhány lépést hátrálunk, aztán' újabb sortűz és újabb és a banda menekül. Ekkorra lejárt az idő, amit a rendőrség adott nekik a kiirtásunkra. Mi bezárjuk az ajtót, ahogy lehet. A rendőrség megérkezik. A többi nem érdekes már, mint „haditudósítás". Nyolcadikán újabb támadással próbálkoztak, de a rendőrség - a felháborodás hatása alatt, amely még az itteni burzsoák között is kitört (egy részük közt) - és hogy beszüntesse a további világbotrányt, már „védett" bennünket. Semmi bajom, bár egészen bizonyos, hogy a gyomrom pár nap múlva megadja az árát. Legyen egész nyugodt, Kedves, nem fogom magam ok nélkül veszélynek kitenni és maximálisan óvatos leszek." „Haditudósítás Kínából Levélrészlet Magyar Lajostól
