Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-21 / 275. szám
4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. nőve r>boi Ct. Erdők... ösvények... patakok... völgyek... A Haraszticsoport fehérpostása Panaszolja, hogy elég sokat elszív naponta, talán lemondana róla, de ehhez akaraterő Is kéne. Van egy barátnője •— Mátra vidékén lakik — írta egyszer, hogy rendszeres gyalogtúrákat vesz, húsz-huszonöt kilométert is okár. Vallja, dohányzás ellen ez a legjobb orvosság, mert bár felfrissül, de kissé el is fárad, nem kívánja a cigarettát, bűn is lenne az elraktározott tisztalevegőt füsttel kiűzni az emberből. Szabados Mihólyné— a Megyei Pártbizottság archívumának vezetője — rövidesen nyugdíjba megy. Termetén semmit, csak arcán hagyott nyomot az idő. Az udvarra néző kis szobá- j ban íróasztal, modern vonalú, nyers színű, aztán egy kisebb I asztalkán kávéfőző, fél tasak Amigo-kávé, a sarokban páncélszekrény, a szemközti falrészből pedig nyílik maga az archívum. — Hol is hagytam abba? ,Igen. A gyaloglásnál ... erdők ... ösvények ... patakok ... völgyek... Ez szép. A gyalogtúrának hagyománya van családunkból*) ...csakhogy a természet szépségében nem mindig volt okom gyönyörködni. Elég csak a németországi deportálásra gondolnom ... De viszont a harmincas évek elején sokat kirándultunk a Mecsekre, munkásmozgalmi összejövetelek... szavalatok ... politikai előadások ... megismertem sok kitűnő kommunistát... aztán megismertem sajnos egy besúgót is ... jött a lebukás ... három napig tartó kihallgatások ... verések ... Akkoriban kereskedelmibe jártam ... Fiatal diáklány hogyan kerülhet a mozgalomba? Gondolom; talárt cíaládi „örökségként”? — Nem mondhatnám. Az én apám tulajdonképpen nem is „politizált". Én magam kerültem olyan körökbe, amelyből az út egyenesen a mozgalomhoz vetetett Mindig Pécsett éltem, illetve Hosszúhetényben, kivéve néhány esztendőt, amelyet Pesten töltöttem el. Onnét származott egy ismeretségem: később nagyon jó barátnőm lett. Érdekes módon gazdag családból származott, de világnézete miatt eltanácsolták a pesti középiskolákból, úgy jött Pécsre, s hozta magával a „kapcsolatot" is. Bonyolult dolog ez, a lényege annyi, hogy itt a Haraszticsoportnak én lettem a fehérpostása, vagyis az illegális anyagok a címemre érkeztek és én adtam tovább. Sajnos akinek tovább kellett adnom — a már említett besúgónak — D. Andrásnak, aki aztán le is buktatott bennünket. Ennek az em- bérnek később nyomaveszett... I Telefonon beszélnek, hívják a I Párttörténeti intézetből K-vonalon. Magamra hagy, aztán néhány perc múlva visszatér. — Megnézhetem az archívumot? — Természetesen. Kinyitja a vasajtót, bent a falnak merőlegesen talán nyolctíz — variálható — fémállvány áll és a polcokon dossziék tömege, majdnem a mennyezetig. Szinte kínos rend van, sehol egy porszem, sehol egy fölösleges holmi. Egyébként aztán semmi különös látnivaló nincs. — ... Igen, de ez történél- ! mürrk egy „darabkája". 1945-ig j visszamenőleg őrizzük itt a párt- j iratokat, öt év elteltével min- I den idekerül az irattárból és itt tudományos-technikai fe'do’gozás alá vetjük. Az iratokról tematikai címszavak, illetve kronológiai sorrend alapján leltár készül és így szinte egy perc alatt megtalálható bármi. Ki is próbálhatjuk, ha kránja. — Rendben van. Mondjuk, nézzük meg, 1951-ben mi került napirendre a Megyei Pártbizottság valamelyik ülésén? | Húszéves a magyar farostiemezgyártás Nézem az órámat, háromnegyed perc múlva mór előttem az irat: 1. A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium gyászjelentése a tatabányai szerencsétlenségről. 2. Tag- és tagjelöltfelvételek értékelése. 3. Beszámoló a megye TSZCS-fejlesztésének helyzetéről . .. Valóban történelem. — Gyűjtünk persze más jellegű anyagokat is, főleg a nyugdíjasok segítségével. Nagyon értékes munkásmozgalmi dokumentumokat sikerült megkapnunk például Rumszauer bácsitól is. Igaz, nagyon ragaszkodott az iratokhoz, de aztán végül is megegyeztünk. A Városi Levéltár egyik munkatársa fotómásolatot készített, ezt visszaadtuk a tulajdonosnak, az eredetit pedig behoztuk. Hazai József pedig a Mecsekszabolcsi Bányász Szakszervezet 1899. évi tevékenységével kapcsolatos emlékeket juttatta el hozzánk. Egy helytörténeti tudományos munkaközösség állította össze a „Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetének” iíletve II. kötetét, a másodiknak egyik szerzője már Szabados Mihály- né is, úgyszintén a III. kötetnek is, amely körülbelül a tavasszal jelenik meg. — Nagyon szép munka ez — mondja — és főleg értékes, hiszen a megye munkásmozgalma sokkal jelentősebb volt, mint azt manapság hinnénk. — Milyen gyermekkora volt? Széttárja a kezét, elmosolyodik: — Mint a mesében: szegényes, de csodaszép. Apám állt a család központjában, hallatlanul szerettük és tiszteltük. Egészen kevés ideig kereskedő volt, de aztán tönkrement és attól kezdve mindvégig segédmunkásként dolgozott a Sopianában. Rendkívül sokat olvasott és meglepő módon tudott számol- rti. Én már kereskedelmibe jártam, amikor otthon, hózidolgo- zat-írás közben a vállam fölött beleolvasott a feladványba és fejben gyorsabban kiszámolta a végeredményt, mint én papíron. — Minek hívta önt? — Kispajtásnak. De anyám, bátyám csak Nuskának. Egyikök sem él már... Ólmos, nyirkos idő van kint. — Bátyám írta utolsó levelében feleségéhez, Sopronkőhidáról: „Hogy szüleim és én nem éljük túl a fasizmust, az most már majdnem valószínű. De Nuska egészen biztos, hogy életben marad. Hiszen ismered őt!” Ezt írta. Szüleim is meghaltak a táborban, bátyám pedig — erre szemtanúk vannak — egyik reggeli sorakozónál kidőlt a sorból, éhes volt, elájult, egy német katona odalépett és agyonlőtte. És hogy én mégis megmaradtam? Nézze, mondok valamit. A táborban, közvetlen nőtársaim közül nem is egy elvesz- L'"i a fejét, csak a halálra gondolt, egyik pé'dául kitört, azt kiabálta: „Elpusztulunk, hát kezdjük minél előbb!” — és én hirtelen feldühödve arculütöt- tem. „Mindenről, csak a halálról ne beszéljetek...!” Élni n' -rtam és élve is maradt-m. Persze . . . szerencsém volt. Valahogy a szerencse soha sem hagyott el. Képzelje el, Pécsről négy és félezer embert deportáltak, közöttük több száz házaspárt és csak tíz-tizenkét házaspár találta meg egymást a háború utón. Én közöttük voltam. Férjem hazatért, én is megúsztam a tábort. Kell ennél nagyobb boldogság? Huszonöt éves boldog házasságunk volt, sohasem veszékedtünk. Sajnos már négy esztendeje majdnem egyedül vagyak, férjem négy éve holt meg. Azért „majdnem", mert húgának 7 esztendős kislánya, Csilla, nap-rrtint nap felkeresi, a marna korábban megy a Bőrgyárba, a kislány negyednyolckor átszalad a nagynénihez —, akit „mamának”, „nagymamának” szólít, együtt reggeliznek, délután, Iskola után jön haza, beköszön. Elmondja ó német leckét, a nagynéni Segít neki, Ninds magányérzete. — Körülbelül kétezer könyvem van. Szépirodalom, lexikonok, politikai, filozófiai művek. Aztán rádióm, bekapcsolom, mindig o hangulatomhoz Hlő zenét keresek. Vogy Bachot, Mozartot, vagy ha úgy van kedvem beat-zenét. — De ha nyugdíjba megy, valami kiesik a hétköznapokból, az a nyolc-kilenc óra, amit itt töltött el,.. — Nem érzem a koromat. És az is biztos, hogy nem vállalok el „négyórás” munkát. Egész ember vagyok, annyit is szeretnék dolgozni, mint más. Valószínű, hogy a helytörténeti ku- I tatásnál maradok, és különben is ... angolra iratkozom a TIT- j nél, mert a kislány, Csilla, majd a német után angolt tanul, ha középiskolába lép. És nekem addigra ismernem kell a nyelvet, hogy segíthessem. Ennyi áz egész. Rab Ferenc Magyarországon az első tábla farostlemez 20 esztendővel ezelőtt, 1951. november 21-én a koraesti órákban készült el Szegeden, a Cserepes sori kísérteti üzemben. Két évtizeddel ezelőtt Szegeden dr, Fáy Mihály vezetésével egy 14 tagú csoport olyan ipari terméket állított elő, amelyet előttük hazánkban senki más. Ezzel megteremtették a farostlemezgyártásnak, mint iparágnak hazai alapjait. Az első lemez elkészítése óta ez az iparág rohamléptekben fejlődött, kialakult a legkorszerűbb technológia alap'án a nagyüzemi farostiemezgyártás, melynek fellegvára — mint az köztudott — Mohácson található. A szegedi kis üzem maroknyi gárdája a más vállalatoktól kiselejtezett gépek átalakításával, fáradtságot nem ismerő kutató tevékenységgel kezdte meg a munkát, és állították elő az első hazai farostlemezt. Ók válla'koztak elsőnek a világon orra, hogy az addig iparilag igen alacsony értékűnek tartott, de gyorsan növő fákból — fűz- és nyárfából — farostlemezt állítsanak elő. A szegedi kísérletek bebizonyították, hogy hazánkban is megvannak a feltételei a farostlemezgyártásnak. A lefolytatott kísérlet tapasztalatai alapján a Szegedi Farostlemezgyár területén 1955- ben létesült is farostlemez előállítására alkalmas üzem, de még mindig kísérleti jelleggel. A feldolgozók azonban hamar felismerték a farostlemez fel- használásában rejlő előnyöket és egyre növekvő mennyiségben igényelték azt. Mivel a belföldi termelőkapacitás a szükségleteket kielégíteni nem tudta 1954-ben megkezdődött a farostlemez .importja, mely azóta is tart. Egy önálló, középnagyságú üzem felépítésének előkészítése hazánkban 1952-ben indult meg. A gyár építését 1955. november 21-én kezdték meg Mohácson. Az első nagyüzemi keményfarostlemez 1959. április 1-én készült el a mohácsi gyárban, Ezzel megkezdődött Mohácson az évi 10 ezer tonna kapacitásra tervezett üzem termelése. Ezt követően a fejlődés meggyorsult: az eredeti tervhez képest közel ötszörösére emelkedett a farostlemez termelés, és megkezdődött a lemezek felületnemesítése is. Csak néhány, a fejlődést szemléltető fontosabb ipartörténeti adat: 1961. óktóben 1. Az évi 20 ezer tonna kapacitású 2-es számú üzemben megkezdődött a termelés. 1964. május 8.: Az 5 ezer tonna kapacitású 3-as számú üzemrész megkezdte a lakkozással felülnemesíiett farostlemezek e'őállítását. 1965. március 29.: A 3-as S’ámú üzemegységben az új laÁ-ozó- gépsor munkábaállításával 500 ezer négyzetméterrel bővült a termelés. 1965. május 14. A felépült 4-es számú üzem megkezdte a laminálással való fe- lülnemesítést évi 2 millió négyzetméteres kapacitással. 1967. február 6. Nyomdagépet helyeztek üzembe, megindult a lakkozott lemezek faerezet-'nyomóssal való díszítése. 1967. április 15. A 2-es számú üzem kapacitását újabb 5 ezer tonnával növelték. 1968. március 15. A 3-as számú üzemben megkezdték a csempeutánzatú és perforált akusztikai lemezek termelését. Ez a fiatal iparág fennállása óta 447 ezer tonna farostlemezt adott a népgazdaságnak, mintegy 80 fajta színben és mintában. A pótanyagnak induló farostlemez saját magát reprezentáló alapanyag lett. Felhasználási köre bővült. A mohácsi gyár jelenleg is három kiemelt országos programban érdekelt. Kulcsfontosságú szerepe van a lakásprogram, a járműprogrom és a bútoripari program megvalósításában. A farostlemez egyre keresettebb cikk a magánépítők körében is. AZ igények naplóinkban is emelkedő tendenciáia. az Lm- portlehetőségek korlátozott volta, valamint a felhasználási területek bővítése szükségessé tette egy úi 60 ezer tonna évi kapacitású üzem építését. Az új mohácsi gyárban előállítandó farostlemez alapanyagát az iparilag kevésbé hasznosítható cserfa szolgálja majd. Az új gyár építése folyamatban van. A tervek szerint a több mint fél milhn-d to'1'-’*-'* be- sal épülő gyár 1973 első felében kezdi meg a termelést. A hazai faipar egyik legjobban automatizált qyóra 3—6 millin', lier vastag, 214:550 centi-, méteres táblaméretű keményfarostlemezt készít majd. Mit hoz a jövő? — nehéz jósolni. Egy biztos: o termelés mennyiségét napról napra fokozni kell, mert jelenleg még számos ismert felhasználási területre sem jutott el a farostlemez. A farostiemezgyártás úgynevezett kapcsolódó iparág is. összefügg a többi iparág fejlődésével. Egy példa: beláthatatlan távlatokat nyit egyebek között a hazánkban mindinkább meghonosodó könnyű- szerkezetes építési mód is. Mécs László A csapatzász’ó Dunaszekcsőre került 1875 júliusában alakult á du- naszekcsói Tűzoltó Egylet - Pécset és Mohácsot is megelőzve. A közel százesztendős múlt méltó megünneplésére tegnap dél- : után került sor a községben: A | két megyei tsz-szövetség csapatzászlaja az egész évi jó j munka alapján Dunaszekcsőre került. A körzeti művelődési házban megtartott zászlóátadási ünnepségen részt vett Vértes Tibor, a Baranya megyei Tanács titkára, a megyei Tűzrendészed Bizottság elnöke, dr. Kovács Mihály alezredes, a BM Tűzrendészet Országos Parancsnoksága képviseletében, Dukics Károly, megyei tűzoltóparancsnok-helyet- i tes, dr. Hazafi József, a Bard* I nya megyei Pártbizottság mun- | katársa, valamint a tsz-szövet- ségek, járási hivatalok képviselői és az önkéntes tűzoltó testületek vezetői és tagjai, i Botz Lajos, a dungszekcsói közös községi tanács elnöke megnyitója után, Beszik Lajos elnökhelyettes méltatta a község önkéntes tűzoltóinak munkáját. A megemlékezést követően dr. f '.hafliauser Ist;űrt a Me- I gyei Tanács végrehajtó bizottsága mellett működő tűzrendészed bizottság értékelését tar- i tóttá meg. Ezek szerint az idei verseny három kategóriában folyt — a községek lélekszámá- nak megfelelően. Az első kategória győztese Vejti, a második kategória győztese Egeróg lett, míg a legnépesebb községek | közötti versenyt Dunaszekcső | önkéntes tűzoltói nyerték meg. I Az összesítésben mutatott kiváló teljesítményük alapján megkapták egy esztendőre a két tsz-szövetség vándorzászlaját. Miután az eddigi őrzők — a pécsváradi önkéntesek - átadták a csapatzászlót, Vértes Tibor az okleveleket és a jutalmakat osztotta ki a győzteseknek és a helyezetteknek. Nyúlátvétel! Értesítjük tagjainkat, hogy a bejelentett szerződött és szabad nyulak átvétele központi telepünkön, Móra Ferenc utcában, a vált Oxigénpajtánál lesz. — 1971. XI. 22-én PT3“’ ú—Í2 óráig. Átvételi ár: 23,— Ft. KARASiCA GYÖNGYE MG. TSZ, Szederkény. Újabb tízezer lakás 1975-ig Tíz évvei ezelőtt Baján kezdeményezték a KISZ-lakásépítési akciót Azóta a Dél-Duna-parti városban 360, országszerte pedig jóval több mint 10 ezer KlSZ-lakást adtak át zömmel fiatal házasoknak. Ebből az alkalomból szombaton országos lakásszövetkezed tanácskozást rendeztek Baján, a Bács-Kiskun Megyei Tanács Járási Hivatalának dísztermében. A tanácskozáson résrt vett Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója, dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Erdélyi Ignác, a Bács-Kiskun Megyei Pártbizottság titkára, Madarász László, a Megyei Tanács elnökhelyettese és Terbe Dezső, a megyei KISZ-bizottság első titkára. Ott voltak Baja város és járás párt és állami vezetői is. Főcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára vázolta az ifjúsági lakásépítési akció eddigi eredményeit. A többi között elmondotta, hogy az akció keretében eddig 12 599 lakás épült. A KISZ-szervezetek tagjai közel 43 millió forint értékű társadalmi segítséget nyújtottak. Elmondta, hogy a KISZ és a SZÖVOSZ közös lakásépítési I akciója keretében a negyedik ; ötéves terv végéig további tízezer lakást szeretnének felépíteni, 1 ülést tarlóit az MSZMP Siklási járási Bizottsága Tegnap Siklóson — a párt- bizottság székhazának nagytér, mében - ülést tartott az MSZMP Siklósi járási Bizottsága. A választott testület ülésén részt vett Egri Gyula, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság elsőtitkára, Földes András- né, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője. Peti József, a PTO vezetője tájékoztatót mondott a párt KB 1970. februári üléséé a nőpolitikái kérdésekben hozott határozatok végrehajtására tett intézkedésekről. azok tapasztalatairól. A pártbizottság második napirendi pontként személyi kérdésekben döntött. Dr. Szabó József elvtársat, a Járási Párt- bizottság elsőtitkárát — érdemei elismerése mellett, más fontos területre történő beosztása miatt - tisztségéből felmentette és dr. Jerszi István elvtársat vá lasztotta meg a Járási Pártbizottság első titkárának. „Örökzöld“ sirámok... S ajnos, ez a téma minden esztendő első téli napján — az utcán hever. Pontosabban: takar. Az első hó minden hiánnyal örömteli látványt nyújt a gyermekeknek, a Mecseket járó természetimádóknak, a vadászoknak, pincejáróknak, sízőknek ... ... De tessék csak megkérdezni a gépkocsivezetőket - akik közbevetöleg - újságot is olvasnak és emlékeznek a „Téli felkészülés" cim alatti Ígéretes nyilatkozatokra. Hogy például: ennyi meg ennyi teherautó hordja a homokot... salakot., < ipari sót... Meg aztán a hó- kotrók így, a hótolók úgy, a hó- lapátolók amúgy ... És tegnap délelőtt 11 órakor a Hunyadi út elején a mentőautót tolták a járókelők, aztán toltak trabantokat, moszkvicso- kat, Zsigulikat, s ahogy körülnéztem a város lejtős utcáin, ugyanez a látvány tárult szemem elé. Munkatársam Siklásról érkezik be délelőtt, mondja, autók sokasága rostokol az országúton, némelyik keresztben áll, közlekedési dugó keletkezett, több kocsi árokba csúszva... Szóval itt a tél. Alig két- három centis hóval. Szívesen játszadozhatnék a hasonlatokkal, hogy például a technika már rég embereke' küldött a Holdra - igaz, arra' felé az „útvonal” nem síkos, talán még a Tejutat is takarítják - s nálunk ebben a kis országban és még kisebb városban, annak is néhány lejtősebb utcájában megbénul a forgalom a három centis hótól. Nem is értem. Miért kell minden évben - szinte megrögzött türelemmel - nyilvánosságra hozni a takarítatlan utak okozta sirámokat? Köztisztasági Vállalat ... Közúti Igazgatóság ... De hiszen ők sem a Szaharában, hanem itt töltik el a téli hónapokat I Fel sem tételezem, hogy hóvakságban szenvednek s amiatt nem látják a behavazott síkos utakat. De hát akkor hol a baj? Már-már ott tartunk, hogy a mi arcunk pirul, mi „restelkedünk”, hogy minden év első havas napján kötekedünk a két vállalattal. Meg is fogadom, hogy erről a témáról jövőre egy sort sem írok. Ugyanezt a kis glosszát jövő novemberben egyszerűen megjelentetjük. Mért a helyzet addig sem változik. R. F.
