Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-03 / 233. szám
8 DUNANTCm NAPLÓ 1971. oktéber 3. Napfényes Korea Tizenegyezer kilométeres repülőút utón pillantották meg először az Elnöki Tanácsunk elnökét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba szállító IL—18 as különgép utasai a koreai táj jellegzetességét: a végtelen aranysárga rizstáblákat. A napfényes Koreában szeptember végén aratják a rizst, melytől ottjártunkkor két hét választott el. Hosszú út állt mögöttünk, ezt azonban két körülmény tette kellemessé. Az egyik a repülőgépünk, melyben oda-vissza 35 óra 25 percet töltöttünk el a 22 ezer 500 kilométeres re- pülőúton, és ez idő alatt szinte otthonunkká vált. Ezt biztosította kényelmes berendezése. Sokan éltek a lehetőséggel, hogy az alattunk elterülő tájban gyönyörködjenek, ha éppen nem ta- karto el azt előlünk a fehér felhőzet. Hiszen oda- és visszafelé is keresztül repültünk a Szovjetunió felett, a keleti határtól Vlagyivosztokig. Láttuk alattunk kanyarogni a Volgát, az Angarát, az Amurt, megcsodáltuk a magasból a Bajkál tavat, repültünk a szovjet—kínai határ felett, ahol az Uszuri folyó tekereg, és a Japán tenger felől érkeztünk meg a koreai félsziget fölé. A repülőgépen állandóan üzemben volt egy konyha, mindvégig biztosította a kiváló minőségű étkezést, a megszokott magyar ízeket, Egy-egy külföldi étkezés után bizony ez a konyha helyrehozta a kimerült gyomrokat... A másik, mely utunkat könnyítette: a szovjet elvtársak vendéglátása volt. Phenjan felé tartva különrepülőgépünk Kujbisev- ben, Omszkban, Irkutszkban és Habarovszkban szakította meg útját. Mindenütt a helyi párt és állami vezetők fogadták a magyar vendégeket, az újságírókat pedig a helyi lapok vezető munkatársai. Szibériában hidegre számítottunk, kellemes őszi időjárás fogadott mindenütt, nemigen kerültek elő a bőröndökből a meleg sálak es fejfedők. Phenjanban 24—26 fokos meleg, ragyogó napsütés várt, ami csak nehezítette ennek az időjárásnak a megszokását, az a 75 százalékos pára- tartalom volt. Itt viszont előkerültek a tavaszi öltönyök, a fehér ingek, és sokszor szükségünk volt a kedvesen felajánlott legyezőkre is. Barátok között Történelme során a koreai nép egyaránt megismerte elnyomóit, ellenségeit és barátait. Az első elnyomók a mongol kánok voltak, őket a mandzsu dinasztia követte, majd a múlt században a franciák és az amerikaiak kíséreltek meg betöréseket a koreai félszigetre. Ezt követték a japán támadások, melynek vége 1910-ben a japán megszállás lett. 1945 augusztusában a szovjet hadsereg szabadította fel Koreát a japán gyarmati iga alól, de szeptemberben az amerikai csapatok megszállták Dél-Koreát, mely végül is az ország megosztásához vezetett. 1950-ben megkezdődött a KNDK ellen a dél-koreaiakkal szövetkező amerikai imperialisták fegyveres intervenciója, mely hároméves háborúba sodorta az országot és csak 1953-ban, fegyverszünettel ért véget. A hadműveleteket beszüntették, de a békét mindeddig nem teremtették meg, rendszeresek a KNDK elleni amerikai és dél-koreai provokációk, változatlan az ország kettéosztottsága. A koreai népben mélyen él a japán elnyomók és az amerikai intervenciós csapatok kegyetlenségeinek emléke. Bármerre is jártunk, mindenütt ezt tapasztaltuk. Megtekintettük Phenjanban a Honvédő háború és a győzelem nevet viselő múzeumot, ahol megörökítették a koreai nép küzdelmét ellenségei ellen. Termeiben őrzik azon hősök képeit, felszerelési tárgyait, akik életüket áldozták, különleges hősiességet tanúsítottak ebben harcban. De láttuk itt napjaink dokumentumait is: lelőtt amerikai repülőgépeket, elsüllyesztett hadihajókat, melyek a közelmúltban sértették meg Korea légiterét, tengeri vizeit. Bármerre is járt Losonczi Pál és kísérete Koreában, mindenütt a barátot megillető szeretettel és megbecsülésA Csollima szobor Phenjanban, mely a munkász-paraszt szövetség, a száguldó előrehaladás és a munkaverseny jelképe sei fogadták őket. Talán a legmeg- kapóbb a Japán tenger partján fekvő Hamhüng városában volt, ahol negyedmillió ember köszöntötte a város utcáin színes zászlócskákat lengetve, népviseletbe öltözve, szivárvány minden színében pompázó legyezőkkel, virágszőnyeggel, magyar és koreai zászlókkal, lampionokkal a magyar vendégeket. És zúgott a „Manszé! — Manszé!" kiáltás, mellyel a koreaiak kedves vendégeiket köszöntik. Amikor a magyar vendégek Kim Ir Szen-nel, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárával, a KNDK Minisztertanácsának elnökével találkoztak, ő is megemlékezett arról az önzetlen segítségről, amelyet a magyar nép nyújtott a háború után romokban heverő országnak, köszönetét mondott a támogatásért, mely segítette a további fejlődést. De az előbb említett múzeumban is őrzik, többek között annak a támogatásnak az emlékeit, melyet népünk, kormányunk az 1950—53-as háború idején nyújtott. Láttuk a magyarországi szolidaritási tüntetéseket megörökítő fényképeket, a magyar kórház néhány felszerelési tárgyát, az adományozott ruhák, takarók egy-egy darabját. A találkozások során a koreai vezetők hangsúlyozták a két nép közötti barátság további erősítésének, az egymás jobb megismerésének fontosságát. Megállapították, hogy Elnöki Ta- ' nácsunk elnökének látogatása során a két nép még közelebb került egymáshoz. A látogatás idején írták alá a gazdasági és műszaki-tudományos kormányközi konzultációs bizottság létrehozásáról szóló egyezményt is. E bizottság feladata lesz felkutatni, melyek azok a tennivalók, amelyekre az együttműködés során kölcsönösen szükség lesz, mely területeken lehet a két ország közötti együttműködést tovább szélesíteni. Barátságunkat tovább erősíti, hogy a látogatás során a magyar vendégek hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság minden fórumon őszintén, következetesen és határozottan támogatja továbbra is a koreai nép jogos követeléseit, beleértve a két országrész békés egyesítését is. Csodálatra méltó eredmények Koreábon járva lehetőségünk nyílt megismerkedni a nép életével is. Elsősorban az építés nagyszerű üteme, az ipar és a mezőgazdaság jelentős fejlődése, a porig lerombolt ország teljes újjáépítése keltett csodálatot bennünk. Láttunk képeket az 1953-as Phen- janról, amikor minden romokban hevert. Koromtól megfeketedett tűzfalak, a házak helyén puszta föld, az utak helyén árkok és bombatölcsérek — ez maradt a háború utón. Az akkor négy- százezer lakosú fővárosra négyszázhúszezer bomba hullott. Korea falvait és városait lerombolták, a hidakat feirobbantottók, a víztárolókat tönkretették, a gyárakat és bányákat elpusztították. Most bennünket egészen más kép fogadott. Új házak, gyárak, tiszta és derűs utcák, modern létesítmények, az aranyló napsugárban beérő rizstáblák. Háromszor is repültünk az ország felett, letekintve szabályozott folyók, duzzadó víztárolók csillogtak a hegyekben, a rizsföldek között. A természet szépségei tárultak fel előttünk, a hatalmas, zöldnövényzetben gazdag hegyek, a homokos tengerpart, a tengerből a partok mentén meredeken kiemelkedő, kúpalakú kicsinyke szigetek. Az ország őrzi régi építészeti emlékeit, az utak mentén a falvak házait még sárkánytetővel építik, még állnak mindenütt a sárkány- tetős pihenők. A fővárosban a Moran- bon Színház és az új Nagyszínház is ebben a hagyományos stílusban épült, restaurálták az ősi motívumokAz Úttörő Palota központi épülete Phenjanban kai ékes egykori városkaput, a Te- dong-kaput, a Moranbon hegy gyönyörű kilátóit. De a fővárosban és az általunk meglátogatott Hamhüng városban már az építkezések többségére a modern irányzat jellemző. Ilyen Phenjanban a hetvenezres stadion, az új TV-torony, a Phenjaog Szálló (ahol a kíséretben lévő újságírókat szállásolták el), a mandszundei kongresszusi palota, a legtöbb óila-mi intézmény székháza, a Kim Ir Szén egyetem, a csodálatos Úttörő Palota, az új cirkusz épülete. Modern létesítmények a Phenjan két részét elválasztó Tedong folyót átívelő hidak is. Modernek az új lakóházak is. A legszebb talán a Csollima sugárút volt, ahol fél év alatt egy modern, új lakótelepet építettek. Mindezek a létesítmények a koreai nép szorgalmát, csodálatra méltó munkáját tükrözik, A Csollima Amikor megérkezésünk után e főváros melletti szunáni repülőtérről a negyvenkilométeres betonúton a vendégeket szállító gépkocsisor végighajtott a széles Rjong Hing és az Ual Hiang sugárutakon, az első, ami szemünkbe ötlött, a város egyik magas dombján felállított Csollima-szo- bor volt. Bárhová is mentünk későbbi programjaink során, ezt a szobrot mindig láttuk, úgy magasodott a város fölé. Kísérőink elmondották, hogy a szobor a mesebeli Táltoslóra emlékeztet, mely abban különbözik a többi lótól, hogy azoktól tizenhétszer gyorsabban száguld. Most is a gyors szányomán. De ezzel párhuzamosan mozgósítanak a társadalmi munkaakciókra is. Kísérőink elmondták, hogy így építették fel, szakemberek irányításával, a főváros főiskolai hallgatói a Tedong folyó egyik legszebb hídját egy év alatt, így épültek a Csollima sugárúton a lakóházak, egy nap alatt egy lakószint! A gyerekek Koreában sok a gyerek, nagyon szeretik őket, sokat nyújtanak számukra. Bármerre is jártunk kedves, vidám gyerekek fogtak körül bennünket. A gyerekek tisztelik és szeretik a felnőtteket, nevelőiket és vendégeiket. A gyerekek mind jólöltözöttek. Az iskoláskorúak általában sötétkék szoknyában, vagy nadrágban járnak, úttörő ingben, vörös nyakkendőt viselve. Fegyelmezettek. Amerre jártunk, mindenütt azt láttuk, hogy ha többen mentek együtt, akkor sorba álltak, énekeltek. Ha gépkocsisorunkat észrevették, anélkül, hogy valaki figyelmeztette volna őket, úttörőköszöntéssel üdvözöltek bennünket. Jártunk a Szu Hung-i mezőgazda- sági szövetkezetben, ahol megmutatták nekünk az óvodát is. A gyerekek az óvoda kertjében vártak minket, ahol kis körrepülőt, csúszdát, hintákat állítottak fel részükre. Énekeltek, egy kis harmóniumon óvodás társuk szolgáltatta a kíséretet. Kézenfogták vendégeiket, úgy mutatták be, ők maguk, otthonukat. Meglátogattuk a Mandzsundeiben működő forradalmi nevelő intézetet Emberek, szokások A koreai emberek egyszerűen, de iól öltözködnek. A férfiak egyszínű öltönyöket viselnek, ezeket műszálas textíliából készítik, ún. vinalon anyagból. Az asszonyok földig érő, mell fölött végződő, egyszínű, (leginkább szürke, vagy sötétszínű), szoknyákat viselnek, felül fehér vászon, vagy selyem mellénykékkel. Ottjártunkkor a könnyű viseleteket kedvelték, hiszen nagy volt a meleg, így a férfiak többsége ingujjban járt. Gyakran megnéztük az utcán az asszonyokat, akik ázsiai szokás szerint kisbabáikat hátukon viszik magukkal. A koreai szokások közül a legnagyobb érdeklődést az étkezés rendje és az ételek váltották ki. Étkezés előtt és után általában nedvesített és illatosított kéztörlőket használnak, ezek átadása a felszolgálók részéről az étkezés megkezdését, vagy végét jelzik. A legtöbb helyen, (szálloda, étterem, fogadások), nők szolgálnak fel, kizárólag a magasabb szintű fogadásokon van férfi felszolgálás. (így volt ez azon az ebéden is, melyet Kim Ir Szén adott Losonczi elvtárs és kísérete tiszteletére.) Az étkezés előtt, és a pohárköszöntőknél ún. Zsenzsen pálinkát isznak, melyet ínszómgyökérből készítenek. Ez egy nem túl erős, kellemes italú pálinka, melynek a koreaiak „különleges” hatást tulajdonítanak. Sokat fogyasztanak halat, szárnyast, kedvelt ételük a tenegeri uborka, melynek a Zsenzsen pálinkához hasonló hatást tulajdonítanak. Számunkra a legnagyobb gondot a tintahal húsának elfogyasztása okozott, melyet nem lehetett elrágni, ezért magunk között azonnal elneveztük „gumihúsnak". * Losonczi elvtárs és kíséretének koreai látogatását összegezve elmondhatjuk, hogy az hasznos, érdekes, sok új ismeretet nyújtó út volt, mely a békét és a barátságot, a magyar és a koreai nép együttműködésének további erősítését szolgálta. A huszon- kétezerötszáz-kilométeres utazás megérte a fáradságot! Mitzki Ervin A Mandzsundei melletti dombon lévő sárkánytetős pihenő, a hagyományos koreai építkezés egyik emléke guldás, a szakadatlan előrehaladás jelképe a Csollima. A lószobor hátán egy könyvet magasra emelő munkás és egy parasztasszony látható, ők jelképezik a két dolgozó osztály ösz- szefogását az új társadalom építésében. A száguldó táltosló egyben a munkaverseny jelképe is. Dekorációban láttuk viszont a meglátogatott üzemekben, a hamhüngi „Február 8” nevet viselő műanyag és műszálgyárban, a Rjongszoni Gépgyárban, de villanykörtékből kirakva és esténként kivilágítva a középületek tetején is. A gyárak dolgozói és vezetői elmondották, hogy a munkaverseny fő célkitűzése jelenleg az, hogy hatéves tervüket rövidebb idő alatt teljesítsék. Erre tesznek vállalásokat a párt legutóbbi kongresszusának felhívása is. Itt azokat a fiú gyerekeket nevelik, tanítják, akiknek szülei életüket áldozták a honvédő és forradalmi harcokban. Az általános műveltség elsajátításán túl nagy figyelmet fordítanak a honvédelmi és katonai nevelésre, a tanítványokat megismertetik a korszerű fegyverek kezelésével. A gyermekintézmények meglátogatása közül a legemlékezetesebb a fővárosban működő Úttörő Palota felkeresése volt. Az 1963-ban épült ki- lencemeletes palotában, ötszáz helyiségben számtalan szakkör működik Van itt színház, hangversenyterem csillagvizsgáló, sportcsarnok és sta dión is. A látogatás az Úttörő Palotá ban a tervezettnél hosszabbra nyúlt hiszen a protokoll előírásai már a) érkezés első perceiben felborultak, c vidám és boldog úttörők vörös nyakkendővel fogadták a magyar államfőt, és kíséretét, szinte mindent meg akartak mutatni gyönyörű' szép birodalmukból. Táncbemutató, bábelőadás, rögtönzött hangverseny követte egymást, mely a látogatás végén az ezerkétszáz személyes színházteremben másfélórás művészi műsorral ért véget. Részlet a Csollima sugárútról
