Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-03 / 233. szám
6 DUNANTOll NAPIO 1971. október 3. Kende Sándor: A nápolyi zöldségárus /V tiszteletreméltó Benito Ippolito 1 * sértődötten árulja a salátát, a sárgarépát, a pálmalevelet és a krumplit. Mögötte a templom fekete fala — és hetven év. A zöldségárusok és a művészek élete kiszámíthatatlan; — Benitóé tehát kétszeresen az. Néha maga mögé néz, ráhallgatózik a templomablakra, aztán tekintetét az égre veti, és irigykedve csóválja fejét, ha gyorsröptü madarakat lót. Olykor-olykor énekel is a zöldségeskocsi mögött, lehunyt szemmel, a sárgarépáinak. Ha zavarják, ilyenkor, rövid indulatszavakat csapkod a vevőhöz, s harangjában tíz százalékkal megemeli az árakat. Este betolja kocsiját a szomszéd mészárosmester kamrájába, s elindul a kikötőpart felé, hogy késedelem nélkül megjelenjék szokott kocsmájában, ahol tisztelik. A főnök rendelés nélkül hozza neki a bort. Az oldódási folyamat az első félliter vörös után kezdődik. Ha kérdezik, felel; — ha nem, akkor kimondatlan kérdésekre ad választ. Közben oldalba bök, legorombít, ha szükségét látja. Úgy tartják, sokat tud az életről. — Az életről?... Magának elmondom, uram. Kizárólag magának, mert megsajnáltam azt a randa, szomorú fejét. — Mindenki másképp akarja az életét, mint ahogyan él. „Ez nem élet”, mondják nyakra-főre, mert mit is mondhatnának más egyebet?... Csak a művészet, urarq, az az igazi! Az pedig én vagyok magam! Én, Benito Ippolito, a golyókkal!... Nem szemfényvesztés, de nem ám! És mégsem kell senkinek, uram, szégyellheti magát a világ ... Egy golyó, kettő, három, négy, öt... de ez még semmi. Hanem énekkísérettel, nemcsak úgy szárazon! És hozzá jól kibabrálok a ritmussal is: ha lassú tempóban énekelek, akkor gyorsabban dobálom a golyókat, ha viszont frissebb tempóban dalolok, akkor meg azértis lassabban hajigálok. No, mindegy: nem magyarázni kell ezt, hanem tisztelni és csodálni, uram... Amikor fiatal voltam és szakállt viseltem még, cirkuszban léptem föl. Később ének helyett szájharmonikáztam, a folyókat emelet-magasra dobáltam, — a közönség azonban alig érintette össze a tenyerét. Fogalmuk sem volt, mit látnak! Megbuktam, szerencsére, örök szégyen, ha ott, a rengeteg csepűrágó között sikerem lett volna! Egy szép napon tehát otthagytam az egész bandát. Kimentem a sátorból, és elindultam gyalog. Nápolyba, uram. Pedig este volt, és zuhogott az eső. Mégis megérkeztem, önállósítottam magam... S jöttek a bámészkodók! De micsoda népség! — nem érdemeltek többet három golyónál. A negyediket elő se vettem, csak hárommal dobálóztam, és alig énekeltem hozzá. Szalaminoszék ugyancsak kitettek magukért. A csoport 10-kor indult a tengerhez, ők fél 9-re jelezték a ,,breakfast"-et, hogy ne kelljen kapkodni. És hát akkor elviselhető a hőség — mondták. Már akinek —, gondolta Izsák, kitekintve a villa kertjébe, léiig még bódultán a hőségtől és a rövid alvástól A másik rekamiéról egyenletes szu- szogást hallott.- Ébredj, Tihi, ne várassuk őket! - Szobatársa hunyorogva kissé bambán nézett rá. Különösen, amikor folytatta: - És nagyon kérlek, ne marhás- kodj tovább. Próbálj alkalmazkodni. Látod, mindent megtesznek... A vendégeik vagyunk. Te pedig megjátszod a gőgös külföldit. Nevetséges vagy. Egyáltalán miért kellett szmokingban feszítened a vacsoránál, amikor mindenki a legkönnyebben öltözött?- Én jó nevelést kaptam. Sajnálom hogy házigazdáim stiiusát nem tudom átvenni!...- Észnél vagy?!... Bejárták a világot, Többet tudnak a mai magyar irodalomról, mint Te és az egész családod együttvéve!... Tihamér nem válaszolt. Fürdőköpenyét magára öltve megindult a függőkért úszómedencéje felé. Szobatársa rosszat sejtő, dühös pillantással kitérte. Egy darabig nézték, aztán simán továbbmentek. — Elővettem hát a negyedik golyót. Megbuktam, szerencsére, így is. Ugyan miféle sikere lehet egy művésznek?!... Akkor fogtam magam és kimentem a rakodók közé, és rögtön négy golyóval kezdtem. — Itt már sikere volt. — Nem volt, uram. Úgy mentek el mellettem, mintha csupasz hirdetőoszlop lennék!,,. Estefelé akkoriban már alig jártak arra: találtam hát én is egy eldugott helyet, bokrok fogták körül, s a bokrok fölött a magasban villany égett. Itt, a bokrok között, egyedül, minden más volt!... Hat, uram, hat golyóval dolgoztam, és mind a hat más színű!... S akkor félszemmel észrevettem, hogy megállt egy hölgy, és rámcsodáikozott. Fekete ruhát viselt, és szőke volt. Előkaptam hát a hetedik golyót! Először életemben, hét golyó, mind a hét más színű! És szájharmonika kísérettel! Kivert a veríték, a tenyerem megizzadt, a lábam reszketett — de azért álltam a helyemen, és egyszer sem hibáztam, egyetlen egyszer sem!... S amikor befejeztem, még akkor se néztem a nőre, hanem vártam, míg magától szólal meg. Olyan hangja volt, mint a csillagoknak... — Benito, a csillagoknak nincsen hangjuk! — figyelmeztettem. — Nincs a maga ócska botfülének!... Azt mondta a nő: „Uram, ha nem zavarom, mondja meg, merre van a kijárat, eltévedtem.” És én ekkor azt mondtam: „Asszonyom, menjen innen, itt nincs semmiféle kijárat!” — „ön goromba ember, uram!” — „Igen. én goromba ember vagyok, asszonyom, és ha nem hordja el magát, akkor magához vágom a golyókat, mind a hetet!" Ihallgatott. Szórakozottan pöc- kölgette a morzsákat a térítőről. — A nők az igazi művészettől sose esnek szerelembe... — folytatta elgondolkozva. — Azoknak kókler kell, aki cilinderben rántottát kever, és kot- kodácsoló tyúkot húz ki belőle ... — És a megboldogult felesége, ő is ... — Pszt! Róla ne merészkedjen csak így beszélni! Ű volt az egyetlen... Különben egy szót sem addig, míg nem kel föl a helyéről! Álljon föl, álljon föl mindenki! — üvöltötte, és az égnek lendített karral vezényelte a tiszteletet: — Felkérek mindenkit, hogy egy néma perccel adózzon Adriana asszony áldott emlékének! A vendéglős kezében megállt a pohár, s a gyéren ülő vendégek föl - tápászkodtak, kényszeredetten mosolyogtak, csak a sarokban ülő nagy fejű, nagy bajúszú és feltűnően alacsony emberke pislogott révülten továbbra is. — Maga is álljon föl, hallja-e, maga, szőrös nokedli! Az emberke riadtan fölugrott. Egy percig kemény csönd falazta be az Pontosan fél 9-kor terített asztal várta őket a lehúzott redőnyű hallban, a lakás leghűvösebb helyiségében. Ámbár a ventillátorok hatósugarán kivül már itt is 30 fokot jelzett a higanyszál. Mrs. Szalaminosz valóban kitett magáért. A hosszú asztalon két malomkeréknyi tálat helyezett el. Egy magasra púpozott gyümölcstál-költeményt és egy hatalmas tál rántottcsirkét, A bájos háziasszony és tinédzserforma kislánya egy szál lenge, kissé áttetsző köpenykében jelent meg. A házigazda és magyar barátja, Izsák, fürdőnadrágban. Tihamért skatulyából húzták ki ezúttal is: vakító fehér ingben, nyakkendőben és homokszin öltönyben ... — Why... - nevetett rá Szalami- noszné -, hát kértem, hogy ne öltözzék! Meg fog sülni, ez nem Közép- Európai Tihamér finom iróniával elmosolyodott: — Madam, a\ beg jour pardon .. — törte a szót, a keveset - én már igy szoktam meg. Légy szives fordítsd!.. Izsák színesen és dallamos lendülettel fejtegette a háziak anyanyelvén, mennyire rendes fiú ez, de hát, istenem, vannak bogarai. A háziasszony asztalhoz invitálta vendégeit. ivót. Amikor Benito engedélyezte a leülést, a nagybajúszú még mindig állva maradt. — Dljön már le, maga süket! Nem hallja?! Vége a kegyeletnek! — Igenis, kérem ... — mentegetőzött az emberke, és engedelmesen, de kissé bizonytalanul csúszott vissza a székére. S Benito folytatta: — Az utcáról nősültem, uram, igenis. Amikor még négy golyó járta csak ... Micsoda nő volt, uram, gondolhatja! Abban az időben tizenhét lány sétált ott, de én őt választottam . .. Nem, ő soha nem tudta meg, hogy művész vagyok; ő, kérem, soha. Még hogy abban az egyetlen nőben is csalódjak, akit tiszta szívből, igazán szerettem! Hanem azt mondtam neki: titkos rangú, nyugdíjképes állami hivatalnok vagyok, és sokat kell utaznom .. . Két hónapig, uram, két hónapig jártam hozzá, és csak azután vettem feleségül ... Hitesen törvény előtt... De nászéjszaka nem volt, uram, nem, nem. A házasságkötés után nem feküdt le velem, mert alapjában úrinó volt... El is kellett akkor hagynom Nápolyt, de többször visszatértem, s ilyenkor mindig elmentem abba az utcába. Néha egy teljes órát is elbeszélgettem a feleségemmel, az utcán: nem sajnálta hites férjétől az időt... Egyszer aztán, amikor már nem is tudom, hogy honnan jöttem vissza, nem találtam őt. — Meghalt — mondták a lányok. S hogy mindenki sajnálja, én is. így lettem özvegyember, majd később zöldségárus.., Nem a legrosszabb hely ez, uram; nem a forgalom miatt, hiszen az ördögnek kell az a sok mocskos vevő! — hanem a templomból kihallatszik a muzsika és az ének. De be nem megyek, uram, és maga se menjen, ha istent ismer, különben úgy jár, mint én. Nem csinálok belőle titkot: egyszer találkoztam az Istennel. Nem hiszi? Nem itt találkoztam vele, ő nem jár ilyen ócska helyekre. Hanem a parton ültem, egyedül. Éjfél körül járhatott; elővettem a szájharmonikámat, de nem jött ki belőle melódia. Ez még nem fordult velem elő! Végre aztán megszólalt, de nem a dal jött ki akkor sem, hanem egy idegen, suttogó hang. Azt mondta: „Halló, itt az Isten beszél. Fáradjon el a karnagy úrhoz, és jelentkezzék a kórusban. Szükségem lenne a maga hangjára." Másnap jelentkeztem a karnagynál. Azt kérdezte, ki küldött? Mondtam, hogy az Isten. Erre hüm- mögött, nem is volt kíváncsi a hangomra, elküldött... Hát azóta nem megyek be a templomba, uram, hanem kívülről hallgatom a zenét és az éneket... 1_J irtelen megunta a beszélgetést, * * de az is lehet, hogy egyszerűen elfáradt. Lehunyta szemét, és hátradőlt a széken. Egy perc múlva elaludt.- Ez maguknak készült, egy kis otthoni íz, meglepetésnek. Egy budapesti családnál tanultam: a rántottcsirke evőeszköz nélkül, kézzel az igazi. Egyébként nincs kínálás, itthon vagyunk, együnk. Please. A család nekiesett. Egyedül Tihamér ült méltóságteljesen, nyársatnyel- ten tovább a helyén.- Nekem légy szives kérj tőlük evőeszközt. Én igy szoktam ... Izsák kínosan nevetgélve próbálta áthidalni a helyzetet. Barátja azonban nyelvi határok védőbástyája mögül újabb megjegyzéseket tett:- Nézd, csaknem kinn a fél mel-. lük... És ez a fruska is hogy illegeti. De milyen formás az anyja is ... Persze még szép, hogy a bikinibugyit magukon hagyták ... Izsák két falat közt nevetgélve sziszegte oda:- A szentségedet! Miért veszed észre?! Itt ez a természetes és egyáltalán próbálj már viselkedni egy kicsit!- Mit mond? — érdeklődött kedvesen Szalaminoszné.- Hogy pompás az a fiatal rántottcsirke. Az anyukája is pontosan igy készíti. .. * Reggeli után a busz alig egy óra alatt a tengerhez száguldott velük. ahol a sivatagi vándorok mohóságával vették birtokba a hosszú plázsra kicsapó hullámokat. Nem messze, a kis öböl háta mögött hatalmas szikla zárta le a kiváncsi pillantásokat. Tihamér női napozói sejtett mögötte. Kezében szatyrával és oldalán Yashicájával egy óvatlan percben nyaktörő útra vállalkozott. Amikor fölért, a szikla tetejéről több száz ruhátlan strandolót pillantott meg. A közelben a szikla alatt két fiatal beszélgetett. Szépek voltak, mint két görög isten. A lány időnként fölpillantott a fiúra, váltottak néhány szót, majd egyszercsak fölemelkedve szoborszép termetét odakinálta a fénynek. Tihamér sebesen kapkodta a levegőt, szívverése fölgyorsult, miközben szorgalmasan kattintgatta a Yashicát. „Ez óriási...” - morogta, és rájuk lőtte az egész tekercset. Azzal lemászott. önelégült somolygással ballagott a fövényen, amikor a válláról egy hirtelen mozdulattal valaki lekapcsolta a gépet. Meglepetésében elakadt a lélegzete. Magas, olajbarna fiú állt mögötte a lánnyal, most már „felöltözve" azaz fürdődresszben. — Kérem, uram, semmisítse meg a filmet — mondta a fiú kifogástalan angolsággal és elszánt nyugalommal. - Akkor visszaadom a gépet. Sorry.. . Hirtelen egyetlen szó nem sok. any- nyi sem jutott eszébe. Csak rázta a fejét. Majd felháborodottan tiltakozni kezdett:- No, no/... You are huligánoki Utonállók, magát sosem láttam, mit merészel, mi közöm magukhoz... - rikácsolta itt-ott angolul is.- Please... A hölgy hozzám tartozik. ön lelotózta a nudista strandon. Ezt, bizonyára megérti, nem tűrhetem! Semmisítsük meg a filmet, és ön visz- szakapja a gépét. És ez -, ha megengedi —, nem volt fair dolog, uram. A szabályokat itt is be kell tartani.,. Ellepte a verejték. — Athén, Akropolis, színes diafotókl - mutogatott a gépre, amelyben a tekercs első fele egész előző napi „termését" őrizte. A fiú hajthatatlan maradt. Izsák a növekvő csődületre ért oda Az embergyűrű közepén egy entellek- tüel arcélű szemüveges úr éppen torka szakadtából üvöltött. Ékes magyar nyelven, némi dunántúli akcentussal: — Vegye tudomásul, én, dr. Tengő Tihamér nőgyógyász vagyok. Érti?!... Naponta száz ilyen nőt látok. Tőlem félti a meztelenségét?I Felháborító! Izsák néhány szóval tisztázta a helyzetet. Bocsánatot kért a fiútól és két mozdulattal kiszedte a filmet. A nevetés lassan hullámzott szét, ellentétesen a lábukat nyaldosó hullámokkal. A görög fiú elköszönt. Átkarolta a lányt. Lassan lépegettek a hullámok szélén, Ízlelgetve néhány ismert és néhány most hallott idegen szót. „Hungarian gulash is paprika: doctor Tihi is tahó ..." WALUNGER ENDRE Arató Károly: Dunántúli feljegyzés Kábul a nyár, ledől a sercegő mezőre — gallyak, ágak között csillog tömör bundája, szőre. Moccanatlan rétek sóhaja villám- gerjesztik magukból az áramot. Kígyóznak papirvékony szellők: zizegő ezüstszalagok. Zihál a levegő - elkékült bokrok lihegve állnak a hegyélen, lopakodó vadmacska-árnyak puha talpakon körbejárnak a sűrűn párolgó vidéken. Jegenyék világítanak! Az ut menti nyárfák ludtollak, földbe szúrva - előttük hömpölygő folyó: tutajként úsztatja a falut, elviszi vándorútra. A síkokon, a messzeségben lázbeteg falak, háztetők - lobbanó, foszfortestü madarak csapongnak az ég rácsai előtt. Békés álarcu táj! Néhány ember rendületlen kaszál, vagy lila arccal zsákokat cipel Mögöttük felpüposodik a homály, holdig nő barlangrajzu díszleteivel. Bencze József: Versek DAC Gyorsan növő szakállamra mondom, álarcom ha van is: itt leotdom. LEHETŐSÉG Elaludt az isten. Igazítsunk a hibbant szirmú virágon. CSAK ERZSÉBET GYERE VELEM... Csák Erzsébet gyere velem udvarunkba kegyelmesen, bimbózik már az almafa, párban mi öljünk alatta, szivünk szépen ott időzzön egész nyáron, egész őszön, s tél ha jön, tán föl se keljünk, lassan hóban ünnepeljünk. MOZAIK Agyam alatt két cipőm is összebújt, ruhám behunyta minden gomblyukát, s feleségem csörtet át a bokrokon, a tilos vadászterületen ÓL Attikai történet
