Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

T971. október 20.

DUNÁNTÚLI NAPLÖ

Nóták és népdalok

Röpül-e a páva?,

A PAVA motívum örök id&ktől sojcrtos része, alkotóeleme a magyar népzene dallamkincsének. Úgyis, mint alapdallam, úgyis mint jelkép.

Ma, amikor a népdal megújulásának, a népdoléneklés új reneszánszának lehetünk a tanúi, a páva szimbólum újabb tartalommal gazdagodik. Százezrek és milliók tudatában kötődik a felszálló, a röpülő páva a népművészet, a népköltészet, még közelebbről: a magyar népdal napjainkban kitárulkozó ékes, szép, tiszta forrású világához.

Alig két esrtendeje, hogy — milliók gyönyörűségére — sorra fölcsendültek a Magyar Televízió Röpülj pávai-versenyének népdalai. Felejthetetlen élménye volt egy (régi, de alig ismert) kincseire most rácsodátkozó egész országnak. Ilyen elemi hatásra senki sem számított S a folytatás: nem-régen immár kilencedszer hangzott el a Röpülj páva !-népdalkörök műsora, legutóbb éppen Pécsről. Tetszik-e vagy kell-e a népdal?... Eldöntött kérdés. Vagyis a magyar népdal szeretetével kapcsolatban semmi problémának

— már amikor éppen halljuk, illetve mikor lehetőségünk nyílik tudni is, hogy ez most népdal. Az sem ismeretlen, hogy éppen a Röpülj pálva!-tv-adá- sok hatására legalább 100 népdaléneklő csoport, népdalkórus alakult vagy éledt újjá országszerte, spontán, szinte különösebb szervezés nélkül. Soha eny- nyien, és ilyen sokszor népdalt nem énekeltek és hallgattak ebben az országban, mint éppen most, az utóbbi két esztendő óta. A Magyar Televízió érdeme, a páva-sorozat és a pávakor adások jelentősége a magyar népdal újra fölfedezésében

— és ezzel a korábbi országos sajtóvita („Kell-e a magyar népdal?”) eldöntésében — elvitathatatlan.

A KÉPIÉT most már egyszerű volna. Kell a magyar népdal — éljen a magyar népdal. De hogyan éljen? Élhet-e valóban? Nem általában, hanem bennünk. A tudatvilágunkban. A fülünkben, a szívünkben a pórusainkban, hazafiasság _ és nemzetiség eszményeinkben. Ugyanazoknak a tömegeknek a tudatában, a tudatos zenei ismereteiben, okik föllelkesülten fújták otthon a képernyő előtt, hogy „Félegyházi utca ligetös, ligetös ..Mert ugyanezek a milliós tömegek ritka kivétellel szívesen elandalodnak a rádióból _ arányaiban a népdaloknál jóval többször — felcsendül érzelgős magyarnótákon is. Miközben kevesek figyelnek arra, hogy ez valami más, nem azonos értékű a „Félegyházi utcával”, vagy a „Megrakják a tüzet", vagy a „Fölszállott a páva" kezdetűvel.

Félreértés ne essék, nem ízlésbeli vitát kívánok. Pedig az is elkelne már! Nem akarom bántani a magyarnóták kedvelőit, ez más ügy. A mostani felnőtt generáció tekintélyes részéről tömeges igény jelentkezik a nótaműsorokra. Ezt nyilván ki kell elégíteni. (Más kérdés, miért ragaszkodunk olykor a legsilányabb, a legsekélye- sebb műdalokhoz?) Másról van szó.

Arról, hogy amíg egyik oldalról a Röpülj páva I és a rádió több igen hasznos népzenei műsora (most legutóbb éppen A magyar népdal hete a rádióban) a népdalokat, zenei anyanyelvűnket kívánja végre megismertetni, megtanítani és magyarságtudatunk részének elfogadtatni (ezzel természetesen ízlést is formálni), addig más rádióműsorok, előadók, szerkesztők és különböző műsor- szolgáltató szervek legalább olyan hatásfokkal torpedózzák igen-igen módszeresen mindazt, amit a magyar népzene terjesztésében sikerült elérni. Akkor is, úgy is, ha bizonyos változáso| kát, bizonyos fejlődést,, igényességet o' műsorpiliti'kában is si- i került már eddig felmutatni. Am szóljanak a példák.

NÉHÁNY ÉVE egy nagyobb szabású magyarnóta est szüne- j tében fölkerestem a műsor 8— j 10 énekesét Azzal a körkérdéssel, hogy megítélésük szerint az est első felében adott műsorblokkjaikban ki-ki hány népdalt és hány műdalt énekelt. .(Kont- . rolljaképpen annak, amit szerény fölkészültségemmel „kistri- gulóztam” magamnak a műsor ! első felében.)

A hatás „lenyűgöző” volt. Két- három kivétellel úgy néztek rám, mint egy idegen bolygóról ide- i tévedt élőlényre. Valamennyien a rádióból, tv-ból jól ismert ; nótaénekesek voltak, egyikük az Operaház tagja ...

Kettő kivételével senki nem [ tudott válaszolni.

Ez szerencsére azóta már a múlté. A legtöbb előadó mamár I a népdalt és a műdalokat külön blokkban énekli. Legalábbis az esetek többségében. S azt, hogy a kettő más-más műfaji és értékkategória, számos ismeret- terjesztő műsor is törekszik elismertetni, tudatosítani. S ebben kétségtelenül érdemei vannak a tv mellett a Magyar Rádiónak is. Három évtizede még Adóm Jenő emlékezetes népdalfélórái jelentették a tömegközlés egyetlen ösvényét zenei anyanyelvűnkhöz. Ma az élő népdal és a Zenei anyanyelvűnk című visszatérő adássorozat népszerű tudományos igénnyel nemcsak a magyar népdal sajátosságaival ismertet meg, hanem a századfordulón elbur- jánzó népies műdalok világát — pontosabbon ennek a zeneileg értékesebb anyagát — is feltárja. Mégis hányszor és hányszor felszisszenhetünk a szerkesztői és előadói hanyagság, igénytelenség példáit hallva! őszintén szólva nehezen megérhető, miért és hogyan engedheti a népzenei és a nótaműsorok szerkesztője, hogy egyik-másik cigányzenekar azt csináljon a műsorában, ami neki tetszik. Szeptember 11-én a Kossuth adón 9.20-kor kezdődő nótaműsorban ismert nevű prímás előadásában hallottam egy fantáziaféle zenekari számot. Ez következetesen a Kállai kettős (népdal!) egyik ismert és az Én vagyok a falurossza (műdal!) ugyancsak ismert dallamából építkezett, ömlengő, giccses,

! „röcögtetó” stílusban.

Azután ott van a csárdás, amibe minden belefér...

I Cigánydalok és csárdások;

| Verbunkosok és csárdások; Katonadalok és csárdások; Ver- j bunkosok és nóták; X. Y. éne- \ kel, Z. népi zenekara játszik.

. Vajon ezekből a műsorcímekből és típusokból — differenciáló részletezés illetve bemondás nélkül — hogyan állapítsa meg az átlaghallgató: mikor hal! népies műdalt és mikor — esetleg nagyon is hasonló stílusjegyek- | kel hangzó — magyar népdalokat? Az ilyen műsorcímek telje- j sen összemossák a két nagyon : is különálló és művészetpolitikai, kultúrpolitikai megfontolá- : sokból is mindenképpen külön- j választandó műfajt. Az egyik népzene — a másik műzene, műdal, magyarnóta, jóllehet a ritmusa mindkettőnek lehet csárdás.

Reggeli műsorismertetésben hangzott el nemrégen: „15.20- kor Nótaszó címmel népzenei (!) műsort közvetítünk . . .” És egy rövid statisztika a rádió műsorfüzetéből :

A szeptember 6—12 közötti műsorban 14 alkalommal szerepelt a fenti jelzett címekkel olyan „népzenei" nótaműsor, amelyik véletlenül sem tisztázta, hogy melyik részben hallunk műdalokat, nótákat, illetve népdalokat. A jelzett népdalműsorok száma: 9, a jelzett nótáké 5 volt ezen a héten. A vegyes, de az esetek többségében erősen összemosódó, vagy ősz- j

szekevert műsortípusok aránya, tehát a legnagyobb. A nótaműsorokkal együtt több, mint kétharmadrész a tiszta népdalműsorok rovására.

ITT A LEGNAGYOBB PROBLÉMA. Eljutottunk oda, hogy sokan ma már rajongva szeretik ugyan, mégis csak -nagyon kevesen ismerik azaz ismerhetik fel a magyar népdalt. Pedig volna rá sokféle alkalom, de a tömegkommunikáció, a műsorszolgáltatás óriási lehetőségei úgy látszik, erősen korlátozottak: leszűkülnek valami érthetetlen, merev, korszerűtlen szemlélet miatt. Pedig ideje volna intézményesen is tenni ez ellen valamit. Mindenekelőtt rendet a müsorpoHtikában. Azon felül ismeretterjesztő előadások kellenének a meglevőkön túl is: olyan ismeretterjesztő népzenei hangversenyek, ahol a műsor- szerkesztők és előadók felelős küldetésüknek tekintik felismertetni népdalainkat. Hogy ne csak gyönyörködtessenek, hanem egyszer végre tudatosan birtokba is vettessük zenei anyanyelvűnket.

És amíg ezt nem sikerül a legszélesebb tömegkulturális igényként elterjesztenünk, addig nem — a legszebb és a legnépszerűbb televíziós népdalműsorok ellenére sem — mondhatjuk, hogy a mi pávánk röpül.

Addig csupán röpdös. Fel-fel röppen. De még nem röpül.

Wallinger Endre

Színházi vezetők

r

országos

tanácskozása

A Művelődésügyi Minisztérium a Színházművészeti Szövetséggel közösen kedden a Fészek Klubban országos értekezletet tartott a színházak igazgatói, főrendezői, pártitkárai, szakszervezetei vezetői és a felügyelő tanácsok képviselői részére. Dr. Malonyai Dezső, a Művelődés- ügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője ismertette az elmúlt időszakban, a színházművészeti munkát elősegítő újabb intézkedéseket, majd Szabó István, a színházi főosztály osztályvezetője bocsátotta vitára a minisztérium tájékoztató jelentését az elmúlt évad tapasztalatairól, s a jelenlegi évaddal kapcsolatos feladatokról.

Megtalálták S«pkay Barna kéziratban maradt regényét

Családi iratok rendezése közben megtalálták a közelmúltban elhunyt Sipkay Barna, József Attila díjas író egyik kéz«

I iratban maradt regényét. Címe: Rongyosszívűek. A 380 lapot Sipkay Barna 1946 őszén írta. Minden valószínűség szerint ez I az első regénye, s az önéletrajzi írásnak, háborús időkből származó naplónak tekinthető. A regény cselekménye 1944 nyarán és kora őszén játszódik. Az író egy felső gimnazista ! diák töprengéseit, testi-lelki ) hányattatásait írta le.

Kimenő a raboknak?

Világszerte börtönreform

Interjú dr. Földvári József professzorral

Dr. Földvári József, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karának büntető- jogász professzora és dékánhelyettese nemrég érkezett haza Freiburgból, ohol három hónapos ösztöndíj révén kutatott.

— Milyen céllal ment Frei- burgba?

— Freiburgban egy nagy nemzetközi büntetőjogi intézet van. Ebben az intézetben a világ valamennyi államának büntetőjogi rendezését, gyakorlatát, irodalmát kísérik figyelemmel. Olyan könyvtáruk van, ami ilyen szempontból valóban egyedülálló a világon. Az én kutatási programom a szabadságvesztés végrehajtása volt. Több oka van, hogy ezt a témát választottam. Az egyik az, hogy nálunk most törvényelőkészítő munkálatok vannak, folyamatban van a büntetőtörvénykönyvnek is bizonyos kiegészítése. Ennek keretében a szabadságvesztés végrehajtását is valahogy módosítani, szabályozni kell. A másik: úgy érzem, hogy napjainkban szerte a világon forradalmi változás megy végbe a szabadságvesztés végrehajtásának módszereiben. Rájöttek, és rájöttünk arra, hogy a végrehajtás a jelenlegi módon semmi eredménnyel nem jár. Évről évre nő a visszaesőknek a száma. Nem akarom azt mondani, hogy a visszaesés emelkedése szükségszerű ösz- szefüggésben van és azt bizonyítja, hogy rossz a végrehajTávoli országok diákjai Pécsett

Idegen ország - idegen szokások, emberek.

Ha több évre elszakad valaki hazájától, a megszokott környezettől, többnyire formálódik, átalakul. Másképp öltözködik, viselkedik. S persze közben véleményt alkot, összehasonlít, latolgat. De valahogy belül, nem tud megváltozni ...

Pécsett, a diákvárosban lassan tíz esztendeje, hogy megjelentek távoli országok első fecskéi Jordániából, Szudánból, Görögországból. Úgymond az első generáció orvosi diplomásai már azóta régen praktizálnak. Elvitték magukkal a tudást — a szakmát —, és az emberekről alkotott véleményt. Ma közel száz külországi diák tanul az orvostudományi egyetemen, a műszaki főiskolán és az építőipari középiskolában. Honnan jöttek? A teljes felsorolás mellőzésével néhányat csak ízelítőül: Szudán, Jemen, Nigéria, Uganda, Libanon, Jordánia, Vietnam, Palesztina, Omán, Guinea, Kamerun, Zambia, Algéria, Jugoszlávia.

Amikor a külföldi diákokkal beszélgettem, valahogy mindenki így kezdte: „Megtudtam, hogy ide jöhetek, s mindjárt elő is vettem a térképet. Mikor megtaláltam az országot s aztán kerestem a városokat, próbáltam kiejteni a nevüket. Addig nem sokat tudtam az emberekről, az életükről, míg ide nem érkeztem. Az első szó, amit kiejtettem, az volt, hogy „tessék”. Legszebben persze az hangzik, hogy kezétcsókolom .. Aztán megjött a honvágy. Most már megszoktam, szinte közömbös, hogy hol vagyok. Idegen ország — és ez sokmindent meghatároz. Barátom kevés van, sokan az utcán megnéznek, megszólnak. Igaz, ez nem a többség, de van ilyen. Talán mert idegen vagyok, talán mert több a zsebpénzem, mint a hasonló korúaknak. Élek — és tanulok. Ez a kötelességem, s mivel nálunk kevés az orvos, legszívesebben azt szeretném, j ha egy év alatt megszerezhet- ; ném a diplomát. A nyelv .. .? ! Csak egy példát. Nagyon meg- )

lepődött az egyik honfitársa, amikor Párizsban magyarul szólítottam meg . .."- Igen ..., szépek a magyar lányok, és mi otthon ugyanúgy szeretjük és csináljuk a rántottcsirkét, mint itt.

Menadi Ahmed és Khiari Bob Algériából jöttek az építőipari középiskolába. Az otthoni lap írta, hogy van arra mód, hogy Magyarországon építőipari képzést kapjanak. Matematika és fizika felvételi után — még otthon vizsgáztak ezekből a tantárgyakból — kiértesítették őket: mehetnek külföldre. Tavaly már nyelvet tanultak, most elkezdték a technikumot.- Albérletben lakunk, ezer- ötszáz forint a zsebpénzünk. Ebből már néha beülhetünk a Nádorba. Talán ez az egyik oka, hogy sokat provokálnak. Múltkor odajött hozzánk valaki és azt mondta: „Mi nem szeretjük az arabokat!” Ffa maga kint lenne Algériában és ott azt mondanák, hogy „mi nem bírjuk a magyarokat", hát az tetszene ... ?

Délután vonnak az óráik. Tanáraikat szeretik. Tizennyolcán vannak itt Algériából, a közösség jó. Tizenkilenc-huszon- egy évesek. Szeretnének egy futballcsapatot alakítani és kihívni a többi iskola alkalmi csapatait. Találtak egy-két szót, amely hasonlít az arabhoz. A zseb például Algériában így hangzik: zsib.- Azért jól érezzük magunkat . ..

Dauda Olayinka Akinola éppen a biokémiai intézetbe készül, az új egyetem folyosóján állítottam meg. Mondtam, hogy mi járatban vagyok.

— Lagosból jöttem Magyar- országra. Másodéves vagyok. Jó idejárni, a potéra.

— Nigéria messze van ...

— Igen. A nyáron azonban nem mentem haza, kétévenként szoktunk hazajárni. Inkább egy lengyelországi túrát tettünk, aztán meg Angliába mentem.

— Ha elvégzi az egyetemet, :

otthon dolgozik majd? |

j — Természetesen. A lehetőségek nagyok ... sajnos. Kevés az orvos.

Kollégiumban lakik, három magyar fiúval. Jól kijönnek, ök a barátaim — mondja. Még tavaly megbeszéltük, hogy idén is együtt fogunk lakni. Ezerhármat kapok — abból gazdálkodom. Nem sok. Bátyám, oki zoológus, a minap írta, hogy sok magyar barátja van. Nigériában sok a magyar...

A vélemények megoszlanak. Azt mondják, hogy aki angol iskolából érkezett, jó alappal jött. A francia vidék — kevesebbet adott. Viszont itt, nálunk kiegyenlítődhet e* a tudáskülönbség.

Aztán elviszik a diplomát, és ha kérdik, biztosan mesélnek majd az itteni emberekről is...

Kozma Ferenc

tásunk. De hogy ebben valami szerepe a végrehajtás módjának van, — az való.

— A büntetésvégrehajtásban milyen csoportosulások vannak az egyes országok között?

— A büntetésvégrehajtást most a dél-amerikai és a skandináv kísérletezések jellemzik. Ez az a két földrajzi terület, ahol a legforradalmibb változásokat hajtották végre.

— Mi ezeknek a lényege?

— Talán oz, hogy a régi biztonsági szemlélet, tehát amikor a szabadságvesztésben a fő feladatot a biztonságban látták, annak biztosításában, hogy bent maradjanak, ne szökjenek meg, — ezt kezdi felváltani a gyógyító jellegű bánásmód, a kezelés szemlélete, a pszcicho- lógiai eszközöknek, módszereknek az eddigieknél sokkal szélesebb körű alkalmazása. Mindkét területen ez a lényeg, s ezt próbálja a többi európai ország is bizonyos fokig átvenni, a maga szükségleteinek, adottságainak megfelelően.

— Végül is: mivel jött haza?

— Különböző meggyőződésekkel. így meggyőződésem, hogy a börtönviszonyokat jobban közelíteni kellene a szabad élet viszonyaihoz. Teljesen észszerűden elképzelés az, hogy az elítélteket egy hermetikusan elzárt légkörben, a szabad élet viszonyainak tökéletesen ellentmondó légkörben, — fel tudjuk készíteni a szabad élet viszonyaira. Ez pedagógiai szempontból is\ teljesen elhibázott feltételezés.

— De hiszen törvényeink eddig is nevelésről beszéltek.

— Igen, de a gyakorlatban ebből kevés valósult meg. A szabadságvesztés eddig nálunk sem csak szabadságvesztés volt, hanem ezen túl, szinte minden emberi kapcsolat megszüntetése. Megítélésem síétfnt jobban elzárjuk őket a társadalomtól, mint az szükséges lenne. Én amellett vagyok, hogy a családtagokkal való érintkezést kellene biztosítani, nagyobb körben adni időnkénti eltávozást, kivéve persze a veszélyes, és többszörösen visszaeső bűnözőket. Ennek nagyon jó eredménye lenne.

r Földessy Dénes

— A Lovai brigád már 1972-»

i ír. A Mecseki Szénbányák 482 I szocialista brigádja közül els’ő- 1 ként a Kossuth-bányai Lovai István aranykoszorús szocialista brigádja befejezte éves tervét. Október 13-ig 992,3 méter vógc- i tot hajtottak ki.

A Pécs! Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtára és az Országos Orvos- tudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ, 1971. október 21—22-én a hálózat orvosi könyvtárosai és orvostanácsodói részvételével tájértekezletet tart a POTE hallgatói olvasótermében. A két napon több előadás hangzik el, majd megbeszélés, vita következik. A résztvevők kirándulnak a Mecsekre, wejd Szigetvárra. Képünkön: a POTE könyvtár hallgatói olvasóterme.

%