Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-02 / 232. szám
6 DUNANTOll NAPIG 1971. októberi. Á forrongó Közel-Keleten Hivatalosan állítják, hogy a Szíriái Baath-pártnak ma mintegy 40 ezer aktív tagja van. Ez a szám csak becsült, az azonban tény, hogy 10 évvel a párt megalakulása után, 1963-ban, amikor a jobbszárny szervezte sikeres katonai puccs után először, jut hatalomra, mindössze 400 igazi, harcos tagja volt (ha túlzás is az, hogy az a mainak csak 1 százaléka, de a fejlődést mégis csak jól érezteti). Ez a szám, még ha igaz is, csak kb. fél százaléka a lakosság létszámának. Honnan van tehát az, hogy a különböző mozgalmak így meghajolnak a Baath súlya előtt? Az érdekeltek szerint: hatalmának forrása a hadsereg. Az' 1963-as hatalomrajutás óta a Baath eltávolított a hadseregből minden, nem-baathista elemet, sőt ezek visszaszivárgását is lehetetlenné tette. Ezt a - kétségtelenül tudatos — lépést azonban végigkísérte egy, jelentőségét tekintve nem kevésbé fontos, de mondhatnánk, ösztönös jelenség. A LEGSZEGÉNYEBB RÉTEGBŐL Kétségtelen egy népi hadseregről van szó, amelynek tagjai nagyrészt vidékről jöttek, a lakosság legszegényebb rétegéből valók. De nemcsak tagjai. A tisztikar nagy része is. Sőt néprajzilag (pontosabban: vallásuk alapján) nagyjában-egé- szében ugyanazon népcsoporthoz is tartoznak, akik az ország északi és középső területein is élnek. Míg a gazdagabbak gyerekeiket általában nyugati egyetemekre, főiskolákra küldték, ezek a legszegényebb rétegek, túlnyomórészt parasztok, nem rendelkeztek ehhez megfelelő lehetőségekkel, ezért — Szíriái, s itt is az ingyenes - katonaiskolába küldték őket. Lattakiai beszélgető partneremtől megkérdeztem, itt, Szíriában — véleménye szerint — miért a hadsereg lett az az erő, amely a nemzeti érdekek ilyen következetes képviselője. Válaszának lényege: a hadsereg tisztikarának nagy része nagyon szegény rétegekből került ki, akik ismerték a nagy néptömegek valóságos életét: nyomorát. Ugyanakkor kapcsolatba kerültek saját korrupt uralkodó osztályukkal, akiket szolgálniuk kellett volna. Ehelyett azonban saját csoportjuk érdekei alapján cselekedtek, ami megegyezett a legelnyomottabb, legszegé- j nyebb tömegek, azaz az egész nemzet érdekével. Az elmúlt évtizedben jelentős számban lepték el a hadsereg és az állami adminisztráció fontos pozícióit, s az összlakossághoz viszonyított arányukhoz mérten igen jelentős szerepet játszanak az ország vezetésében (ehhez a csoporthoz, vallási szektához tartozók száma alig 7 %-a az összlakosságnak). Jóllehet, mint populáció partikuláris, mégis olyan kormányzati formát teremtettek, amely felszámolta a partikularizmust, amely állomot adott az országnak. Sőt! Az a csoport, amelyet megvetettek ■ műveletlenségéért és szegénységéért, erőfeszítéseinek eredményeképpen elérte, hogy az utóbbi egy-két év alatt közel háromszorosára(l) emelkedett az iskolába járó gyerekek száma. Az igazságért persze hozzá keli tennünk, hogy ez nemcsak önmagáért, az analfabétizmus elleni harcért történt: jól tud ták, hogy a modern hadsereg — a haditechnika - világos főket kíván a közkatona szintjén is, hiszen látták az egyiptomi hadsereg kudarcát; megértet— Vegyesboltot épít a bolyi ÁFÉSZ a Park utca és a Bor- j jádi út kereszteződésében. Az üzlet az új lakótelepen élők bevásárlási lehetőségeit köny- nyíti. A tervezési előkészületek megtörténtek. — Kiskerteknek való, kétszáz négyszögöles telkeket parcelláz Orfű környékén az Abaligeti Petőfi Termelőszövetkezet. A közös gazdaság az elkövetkezőkben 44 holdat kíván értékesíteni ilyen célra. A hatalom forrása: a hadsereg ték: fellahhal — személy szerint bármilyen bátor is — háborút viselni nem lehet. A Nasszer által emlegetett emberi „együttható” reménytelenül alacsony arányán — 6:1 Izrael javára - akartak elsősorban változtatni. AZ UNIÓ HÍVEI E tisztek tudatosságára jellemző, hogy már évekkel Atasz- szi elnök félreállítása előtt megkezdték a legfontosabb posztok megkaparintását. Hafez el- Asszad, mint hadügyminiszter (az 1966. február 23-i katona: puccs óta) a hadsereg kulcs- pozícióiba saját embereit állította. Asszad és tábornoktársai, a megbukott Atasszival, Zuajen- nel stb. együtt egyébként a Baath balszárnyához tartoztak: csak a szeparatizmussal szemben az unionizmust képviselték. Második lépésként, már 1968- ban félreállította a hadsereg legfőbb vetélytársát, a népi milíciát (azzal az ürüggyel, hogy leltározni kell a milícia fegyverállományát, s leltárba vétel után a fegyverkészlet ott is maradt), majd pedig, mint hadügyminiszter, kezébe vette az összes fegyveres erők fölötti parancsnokiás jogát: 1969 tavaszán a biztonsági szolgálat s végül 1970 őszén a paiesztinai ellenállási szervezet Szíriái felségterületen lévő fegyveres ereje feletti ellenőrzést. Ez utóbbit is elég szokatlan — de abszolút sikeres — módon: a Szíriái hadsereg páncélos alakulatai, a palesztin felszabadító mozgalom hadserege neve alatt, a politikai vezetők utasításának megfelelően, behatoltak Jordániába, ahol — miután a hadügyminiszter nem engedélyezte a légierő támogató hadműveletét - Husszein csapataitól megsemmisítő vereséget szenvedtek. E vereség igen nagy vérveszteséget jelentett a szervezet számára, de kitűnően szolgálta a hadügyminiszter érdekeit. Ezzel máris a katonák jutottak túlsúlyra. Persze - mint ez köztudott — nem csak szíriai sajátosság, hiszen Egyiptomban, Algériában, Irakban, Líbiában, Szudánban, Jemenben ugyancsak a hadsereg játssza a vezetőszerepet (és kényszerítette ki a fordulatot). A következő lépés a volt vezetőtestület tagjainak félreállítása volt, akiket azzal vádoltak, hogy stratégiájuk és taktikájuk, valamint a követendő célok és az alkalmazott eszközök között ellentmondás volt. Az Atasszi-féle vezetés hallani sem akart a békés megoldásról, az 1967-es ENSZ-ha- tározat megvalósításáról. Amikor, mint miniszterelnök, Asszad a Szovjetunióban járt ez év februárjában, ahol értésére adták, hogy a Szovjetunió nem támogat más megoldást, mint a békéset, az új szíriai vezetőségben megérett az elhatározás ebbe az irányba munkálkodni (noha világosan látják, hogy a békés megoldás mellett mind pro, mind contra, igen súlyos érvek szólnak). Az utóbbiról azt mondják, Izrael nem fog soha visszavonulni, mert az USA minden eszközzel fékezni akarja a haladó arab országok gazdasági-társadalmi fejlődését, ezért a feszültség-góc fenntartása a Közel-Keleten érdeke. Éppen ezért maximálisan fejleszteni kell a hadsereget, a háborús megoldásra felkészülendő. Ugyanakkor látják azt is, hogy egy országnak, amelynek katonai kiadása az állami költségvetés több mint leiét jelenti, gazdasági fejlődése érdekében is, megoldást kell találni, mert pillanatnyilag a népgazdaság fejlesztése a legfontosabb Szíria számára is. KORSZERŰBB SZALUT ÖHALÓZAT A hadsereg fenntartása tehát óriási erőfeszítéseket követel az országtól. A mostani kormány — enyhítve az előző szigorú gazdasági intézkedéseit, mindenekelőtt lazítva a szocia- lizálási programon — tágabb teret enged a magántőkének ami jelenleg az ipar termelésének csak mintegy 25 °/o-át jelenti. Kidolgozták a 3. ötéves terv (1971-75) irányelveit s a költsévetésnek kb. felét a nagy beruházásokra fordítják: mindenekelőtt a kőolaj-, az elektromos energiatermelés és az Eufráteszen folyó gátépítés cél jaira. Emellett a gazdaságfejlesztési program másik kulcskérdése: a szállító-hálózat fejlesztése, mindenekelőtt kőolaj- vezetékek (közismert, Szíria stratégiai jelentőségét éppen a területén áthúzódó, három hatalmas, mintegy 1500 km hosz- szúságú kőolajvezeték adja), utak és vasutak építése (csak aki végigment egyszer a Homsz -Damaszkusz, illetve a Damaszkusz—Palmyra útvonalon, értheti meg ennek jelentőségét): bekapcsolni az ország különböző részeit a gazdaság vérkeringésébe. Különösen fontos a vas- úthálózat fejlesztése, hiszen a jelenlegi hálózat hossza mindössze 555 km. 1961-ben kezdték el szovjet segítséggel a 777 km hosszú Kamishly—Aleppo- Lattakia vonal építését, ami a mai észak-déli irányú vonal mellett kelet—nyugati vasúti ösz- szeköttetést fog biztosítani. A mennyiségi fejlesztésnek minőségi követelményeket is ki kell elégítenie: 1. úgy kell a szállítóhálózatot fejleszteni, hogy az mindenekelőtt javítsa (és kiegészítse) a kapcsolatokat Szíria és szomszédai között, 2. meg kell valósítani az autó- és vasúti összeköttetést az ország nagyvárosai között, 3. biztosítani kell a nyersanyagtermelő központoknak az összekötését a feldolgozó centrumokkal és kikötőkkel, s végül 4. el kell érni a kikötők (elsősorban Tartusz), valamint a damaszkuszi repülőtér fejlesztésével, hogy ne a libanoni kereskedelmet gazdagítsa a nagyon jelentős szír kereskedelmi és tranzit forgalom. Az ipar (elektoromos energio termelése miatt), de különösen a mezőgazdaság (az öntözés) szempontjából lesz rendkívül jelentős az Eufráteszen épülő szíriai Asszuán, az ugyancsak szovjet segítséggel épülő Tabka- gát megépítése. GAT AZ EUFRÁTESZEN Az Aleppótól keletre forduló E—5-ön közeledünk az emberi civilizáció történetében oly jelentős szerepet játszó folyóhoz, az Eufráteszhez. Egyszercsak - a sivatag közepén — megpillantjuk a méltóságteljesen hömpölygő folyót. Pontosabban ez nem is folyóvíz, inkább amolyan hatalmas, Balaton-hosszú- ságú (80 km), s vele való találkozási pontunkon, Balaton-szé- lességű (átlagban 8 km) mesterséges tó. Mintegy félszáz km-re innen épül az óriási, mintegy 4,5 km hosszú föidgát, amely alul több mint 500, felül majdnem 20 m széles. Ez a ha talmas gát-rekesztette víztükör 12 milliárd köbméter édesvizet zár magába. Éjjel-nappal, 3 műszakban közel 10 ezer munkás dolgozik itt: köztük majádén ezer szovjet mérnök és technikus, és több tucat, arab országokból - elsősorban Egyiptomból jött mérnök. A gát 1973 után kezd fokozatosan elektromos energiát termelni, s eléri majd az 1Ó00 MW-ot (ami négyszer több, mint Szíria egész jelenlegi termelése). A víztükör mellett jobbra és balra: a sivatag. Az ember itt változtatja meg leglátványosabban a természetet! A gát megépítése előtt az ország területének csak 1 3 -át művelték meg (s alig 4 %-át öntözték: kb. egymillió ’holdat). Ha ez a - jelenleg terméketlen — vörös agyag megkapja az éltető vizet, a gát segítségével nyert közel másfél- millió kh. kiváló minőségű, öntözhető termőföld — az ötéves terv végére — alapvetően változtatja majd meg a szír mezőgazdaság egész szerkezetét is, hiszen ezen a területen is a megművelt föld 90 %-át ezelőtt 20 évvel még összesen 40 földbirtokos bírta, vagy a másik gazdag folyóvölgyben, az Orontész mellett egy-egy nagybirtokos 50—60 falut mondhatott magáénak. Megérthetjük, hogy a rendszer büszke hatalmas alkotására, s jogosan tekinthetjük az egész szíriai gazdasági élet gerincé nek ezt a négy és fél km hosz- szú gátat. (Folytatása a csütörtöki számban.) Benke József i | | PÓDIUM j ? BERLIN: Hétfőn, október j > negyedikén, a Magyar Szín- > 5 művészek Szövetségének kül- 5 \ döttsége utazik az október < ( 4. és 12. között rendezendő < 5 berlini színházi napokra. A > ) küldöttség tagja lesz Kézdi > ) György is. S • BERGENDIEK. Október 6- 5 án, délután fél 6 és este ? r 8 órakor Pécsett, a Liszt- $ > teremben önálló hangver- | \ senyt ad a Bergendi Együt- t ( tes. A műsorban rajtuk ki- í ? vül csak Sándor György ) > „humoralista" lép lel. $ > • i FILM. Breitner Tamásnak, 1 j a Pécsi Nemzeti Színház ze- ( i nei igazgatójának vezényle- ) ? tével vették fel a Mikszáth ? > Kálmán regényéből készülő ) i Fekete város című folytató- s 5 sós televízió-film zenéjét. < í (Képünk: Breitner Tamás.) $ í < > c \ I Komolytalan rovat E leink, Széchenyi és a többiek lelcihelödtek, beszálltak a postakocsiba, előbb megírták végrendeletüket és hónapokig tartó utazásokat tettek. Utazásuk azonban hiányos volt, mert nem ismerték a Pick-szalá- mit. így legfeljebb egy-egy hid tervét, élményt, szerelmet, képet hozhattak haza. De hova juthattak volna néhány rúd jóféle szalámival?! Ez a hiány szerencsére póto- lódott. Ismét utazik a magyar, végrendeletet ugyan nem ír, de sokkal jobban felkészül. Az utazásban ma már nincs meg lepetés. Ez is tervszerű. Kell hozzá papír, ceruza, meg két lista. Az egyiken az, hogy mi kell, a másikon meg, hogy mi menynyibe kerül. A bőröndben meg ott szorong a Pick-szalámi. Maga az út nehéz és Iáradságos. Egy ilyen igazi utazó alig ér rá a tájat figyelni, kell az erő a cucc elsózásához. Legfeljebb végigultizza az utat, bogy kondíciója le ne törjön. Ha odaér valahová, a bennszülöttek, akik az ilyen karavánokat jól ismerik már, canoe- jukban körülveszik őket és az újabban mindjobban elharapózott nemzetközi csencs-nyel- ven megkérdezik őket: — Szalámi? Világutazónk erre örült mutogatásba kezd, hogy véletlenül léire ne értsék és meg is szólal: — Zwei, dva, two, Nylon? £s kezdetét veszi az állami Tiki-taki Angolul: clackers, olaszul: clic-clae Hazánkat is elérte a végzet. Gépfegyver kattog az utcákon, tereken, lakásokban (és munkahelyeken), kék-zöld foltokkal járkálnak gyerekek és felnőttek. A gépfegyvert tiki-takinak hívják. Játékos név, illik iá, hiszen játék. Eredetéről sokat írtak már. Azt, hogy 0 connecticuti elmegyógyintézet betegei számára találták ki idegnyugtatónak, meg azt, hogy ősi norvég szórakozás, meg azt, hogy Észak- Amerikában, Venezuelában, Hongkongban már évek óta ismerik, akárhogy van is, az idén a nyár, az ősz főszereplője lett. Az Europeo c. olasz képeslap interjút készített új bolondériánk egyik európai meghonosítójával, Pietro Versiglia játékgyárossal, akinek üzeme előtt éjjel-nappal sorban állnak a tiki-takis dobozokra váró teherautók, aki könyörgő telefonokat kap újabb és újabb szállítmányokért, mert a tiki-takiból minden mennyiség kevés. Pedig tíz-tizenkét milliót készítettek ezen a nyáron Olaszországban. Pietro Versiglia elmondta, hogy ez év március 22-én (az időpont nagyon fontos!) látott egy cikket egy clackers nevű amerikai játékról. Két áttetsző golyó lóg egy műanyag lapocskával kettéosztott madzag végén. A lapocskánál fogva megrángatott golyók össze-összeütődnek, és kattogó hangot adnak ki, majd mind szélesebb ívben távolodnak el egymástól, hogy aztán fönt-lent találkozva egyre erősebben csapódjanak össze, szinte végtelen sorozatban. — Versiglia úr gondolt egyet: repülőre ül, és átmegy New Yorkba, megnézi közelebbről. Aztán erre nem is került sor, kiderült, hogy egy ismerőse éppen Amerikában van, elég volt egy telex, és a két golyó máris megérkezett Versiglia úr dolgozószobájába. Néhány napig tanulmányozta, látta, hogy nem 37 milliméteresek, mint a cikk írta, hanem 42-esek (ez is nagyon fontos, a túl kicsi golyók nem felelnek meg a Célnak). A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy más anyagból kellett készítenie, az amerikai könnyen tört és szilánkveszélyes volt. Közben Versiglia úrnak volt még egy nagy izgalma: április közepén Claudia lánya azzal jött haza egy buliból, hogy ott látott egy clackerst. Megelőzték volna? — ijedt meg Versiglia úr, és azonnal beült Citroenjébe, rohant, hogy megtudja: honnan van a tiki-taki. A válasz: Venezuelából kapott ajándék. Versiglia úr megnyugodott, és piac után nézett. Kiderült, hogy a nagyáruházak már szerződést kötöttek japán cégekkel augusztusi-szeptemberi szállításra. Versiglia úr megint gondolt egyet: beindította a gyártást, és június 20-án elutazott nyaralni az adriai tengerpartra. A közben elkészült clic-clacok- ból előreküldött egy szállítmányt egy nagykereskedőnek, s ő maga is vitt magával egy párat, Szétosztotta a gyerekek közt, akik napok alatt telekattogtat- ták az üdülőhelyet, felvásárolták az előre leküldött készletet, sőt júliusban nyaralásból hazatérve elvitték hírét-hangját Rómába, Milánóba, Firenzébe, Cataniába és Palermóba. Svájcba és Nyugat-Németországba, északra, keletre, nyugatra, délre, mindenhová (sajnos hozzánk is). A siker a legvérmesebb várakozást is felülmúlta. Július végén megindult az olasz export Svájcba, Hollandiába, Nyugat- Németországba. Az olaszok lekörözték a japánokat, mert ahogyan Versiglia úr nyilatkozta: „A játékgyártásban a frisseség és az olcsóság a legfontosabb”. És ők olcsóbban és gyorsabban szállítottak, hogy minél előbb kezünkben legyen az idegnyugtató tiki-taki — és minél előbb belehasogathasson a dobhártyánkba, idegeinkbe. Sz. — Hat pályamű. A Mecseki Szénbányák Kutatási Osztálya a közelmúltban értékelte a korábban meghirdetett pályázati felhívásra érkezett hat pályázatot. Az első díjat és a velejáró kétszemélyes szakszervezeti beutalót VerbőcZi Józsefnek ítélte A komplex rádioaktív karotázs elmélet alapjai című pályamunkájáért. kereskedelem kifejlesztése némi maszek színezettel. Két hét és megtér magyarunk. Ez az idő épp elég volt arra, hogy misszióját teljesítse. Nyugodt, megérdemelt fáradtsággal tér meg az édes anyalöldre, legfeljebb még a határon adódik némi szorongása, amikoris egy zabszem sem férne el a füle mögött, de a gondviselés és a gyámoltalan, tehát nem vásárló utazótársak segítségével megoldódik ez is. Aminek folyományaként a szomszéd örök- belogadja a cuccot vagy öt kilométeren át. így utazik magyarunk szerte Európában. Megtalálhatod a Hradsin falánál, amint nekidülleszkedik az évszázados falaknak és nylont cserél Pick-szalá- miért. Ott koszrog az Eiffel-to- rony árnyékában és kölnivizet cserél szintén Pick-szalámiért, Milanóban pulóvert, a Duna deltájában angolnát cserél, Becsben töltőtollat. Mintha nem lenne mindebből idehaza elégi Szép ez az ügybuzgalom, de még kevés. Ki lehetne ezt terjeszteni távolabbi tájakra is. El lehetne még cserélni Egyiptomban a gizehi piramist, Japánban néhány gésát (hadd örüljön Itthon az asszony!), Indiában ben- gáli tigrist és Mekkában Allah szakállát. Szintén Pick-szalámi- ért. De azért nem ártana néha mással is foglalkozni. A töltőtoll elromlik, az Eiffel-torony marad. A nylon kimegy a divatból, Róma marad. Ami meg véletlenül nincs idehaza, az egy éven belül úgyis kapható lesz, Szöllösy Kálmán Utazik a magyar!
