Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

6 DUNANTOll NAPIG 1971. októberi. Á forrongó Közel-Keleten Hivatalosan állítják, hogy a Szíriái Baath-pártnak ma mint­egy 40 ezer aktív tagja van. Ez a szám csak becsült, az azonban tény, hogy 10 évvel a párt megalakulása után, 1963-ban, amikor a jobbszárny szervezte sikeres katonai puccs után először, jut hatalomra, mindössze 400 igazi, harcos tagja volt (ha túlzás is az, hogy az a mainak csak 1 százaléka, de a fejlődést mégis csak jól érezteti). Ez a szám, még ha igaz is, csak kb. fél százaléka a lakosság létszámának. Hon­nan van tehát az, hogy a kü­lönböző mozgalmak így meg­hajolnak a Baath súlya előtt? Az érdekeltek szerint: hatalmá­nak forrása a hadsereg. Az' 1963-as hatalomrajutás óta a Baath eltávolított a hadsereg­ből minden, nem-baathista ele­met, sőt ezek visszaszivárgását is lehetetlenné tette. Ezt a - kétségtelenül tudatos — lépést azonban végigkísérte egy, je­lentőségét tekintve nem kevés­bé fontos, de mondhatnánk, ösztönös jelenség. A LEGSZEGÉNYEBB RÉTEGBŐL Kétségtelen egy népi hadse­regről van szó, amelynek tagjai nagyrészt vidékről jöttek, a la­kosság legszegényebb rétegé­ből valók. De nemcsak tagjai. A tisztikar nagy része is. Sőt néprajzilag (pontosabban: val­lásuk alapján) nagyjában-egé- szében ugyanazon népcsoport­hoz is tartoznak, akik az or­szág északi és középső terüle­tein is élnek. Míg a gazdagab­bak gyerekeiket általában nyu­gati egyetemekre, főiskolákra küldték, ezek a legszegényebb rétegek, túlnyomórészt parasz­tok, nem rendelkeztek ehhez megfelelő lehetőségekkel, ezért — Szíriái, s itt is az ingyenes - katonaiskolába küldték őket. Lattakiai beszélgető partnerem­től megkérdeztem, itt, Szíriában — véleménye szerint — miért a hadsereg lett az az erő, amely a nemzeti érdekek ilyen követ­kezetes képviselője. Válaszának lényege: a hadsereg tisztikará­nak nagy része nagyon szegény rétegekből került ki, akik ismer­ték a nagy néptömegek valósá­gos életét: nyomorát. Ugyan­akkor kapcsolatba kerültek sa­ját korrupt uralkodó osztályuk­kal, akiket szolgálniuk kellett volna. Ehelyett azonban saját csoportjuk érdekei alapján cse­lekedtek, ami megegyezett a legelnyomottabb, legszegé- j nyebb tömegek, azaz az egész nemzet érdekével. Az elmúlt év­tizedben jelentős számban lep­ték el a hadsereg és az állami adminisztráció fontos pozícióit, s az összlakossághoz viszonyított arányukhoz mérten igen jelen­tős szerepet játszanak az or­szág vezetésében (ehhez a cso­porthoz, vallási szektához tar­tozók száma alig 7 %-a az összlakosságnak). Jóllehet, mint populáció partikuláris, mégis olyan kormányzati formát te­remtettek, amely felszámolta a partikularizmust, amely állomot adott az országnak. Sőt! Az a csoport, amelyet megvetettek ■ műveletlenségéért és szegény­ségéért, erőfeszítéseinek ered­ményeképpen elérte, hogy az utóbbi egy-két év alatt közel háromszorosára(l) emelkedett az iskolába járó gyerekek szá­ma. Az igazságért persze hozzá keli tennünk, hogy ez nemcsak önmagáért, az analfabétizmus elleni harcért történt: jól tud ták, hogy a modern hadsereg — a haditechnika - világos fő­ket kíván a közkatona szintjén is, hiszen látták az egyiptomi hadsereg kudarcát; megértet­— Vegyesboltot épít a bolyi ÁFÉSZ a Park utca és a Bor- j jádi út kereszteződésében. Az üzlet az új lakótelepen élők bevásárlási lehetőségeit köny- nyíti. A tervezési előkészületek megtörténtek. — Kiskerteknek való, kétszáz négyszögöles telkeket parcelláz Orfű környékén az Abaligeti Petőfi Termelőszövetkezet. A közös gazdaság az elkövetke­zőkben 44 holdat kíván értéke­síteni ilyen célra. A hatalom forrása: a hadsereg ték: fellahhal — személy szerint bármilyen bátor is — háborút viselni nem lehet. A Nasszer által emlegetett emberi „együtt­ható” reménytelenül alacsony arányán — 6:1 Izrael javára - akartak elsősorban változtatni. AZ UNIÓ HÍVEI E tisztek tudatosságára jel­lemző, hogy már évekkel Atasz- szi elnök félreállítása előtt meg­kezdték a legfontosabb posz­tok megkaparintását. Hafez el- Asszad, mint hadügyminiszter (az 1966. február 23-i katona: puccs óta) a hadsereg kulcs- pozícióiba saját embereit állí­totta. Asszad és tábornoktársai, a megbukott Atasszival, Zuajen- nel stb. együtt egyébként a Baath balszárnyához tartoztak: csak a szeparatizmussal szem­ben az unionizmust képviselték. Második lépésként, már 1968- ban félreállította a hadsereg legfőbb vetélytársát, a népi mi­líciát (azzal az ürüggyel, hogy leltározni kell a milícia fegy­verállományát, s leltárba vétel után a fegyverkészlet ott is ma­radt), majd pedig, mint had­ügyminiszter, kezébe vette az összes fegyveres erők fölötti pa­rancsnokiás jogát: 1969 tava­szán a biztonsági szolgálat s végül 1970 őszén a paiesztinai ellenállási szervezet Szíriái fel­ségterületen lévő fegyveres ere­je feletti ellenőrzést. Ez utóbbit is elég szokatlan — de abszolút sikeres — módon: a Szíriái had­sereg páncélos alakulatai, a palesztin felszabadító mozga­lom hadserege neve alatt, a po­litikai vezetők utasításának megfelelően, behatoltak Jordá­niába, ahol — miután a had­ügyminiszter nem engedélyezte a légierő támogató hadműve­letét - Husszein csapataitól megsemmisítő vereséget szen­vedtek. E vereség igen nagy vérveszteséget jelentett a szer­vezet számára, de kitűnően szolgálta a hadügyminiszter ér­dekeit. Ezzel máris a katonák jutot­tak túlsúlyra. Persze - mint ez köztudott — nem csak szíriai sa­játosság, hiszen Egyiptomban, Algériában, Irakban, Líbiában, Szudánban, Jemenben ugyan­csak a hadsereg játssza a ve­zetőszerepet (és kényszerítette ki a fordulatot). A következő lépés a volt vezetőtestület tag­jainak félreállítása volt, akiket azzal vádoltak, hogy stratégiá­juk és taktikájuk, valamint a követendő célok és az alkalma­zott eszközök között ellentmon­dás volt. Az Atasszi-féle vezetés hallani sem akart a békés meg­oldásról, az 1967-es ENSZ-ha- tározat megvalósításáról. Ami­kor, mint miniszterelnök, Asszad a Szovjetunióban járt ez év februárjában, ahol értésére ad­ták, hogy a Szovjetunió nem támogat más megoldást, mint a békéset, az új szíriai vezető­ségben megérett az elhatározás ebbe az irányba munkálkodni (noha világosan látják, hogy a békés megoldás mellett mind pro, mind contra, igen súlyos érvek szólnak). Az utóbbiról azt mondják, Izrael nem fog soha visszavonulni, mert az USA min­den eszközzel fékezni akarja a haladó arab országok gazdasá­gi-társadalmi fejlődését, ezért a feszültség-góc fenntartása a Közel-Keleten érdeke. Éppen ezért maximálisan fejleszteni kell a hadsereget, a háborús megoldásra felkészülendő. Ugyanakkor látják azt is, hogy egy országnak, amelynek ka­tonai kiadása az állami költ­ségvetés több mint leiét jelenti, gazdasági fejlődése érdekében is, megoldást kell találni, mert pillanatnyilag a népgazdaság fejlesztése a legfontosabb Szí­ria számára is. KORSZERŰBB SZALUT ÖHALÓZAT A hadsereg fenntartása te­hát óriási erőfeszítéseket köve­tel az országtól. A mostani kor­mány — enyhítve az előző szi­gorú gazdasági intézkedéseit, mindenekelőtt lazítva a szocia- lizálási programon — tágabb teret enged a magántőkének ami jelenleg az ipar termelé­sének csak mintegy 25 °/o-át jelenti. Kidolgozták a 3. ötéves terv (1971-75) irányelveit s a költsévetésnek kb. felét a nagy beruházásokra fordítják: min­denekelőtt a kőolaj-, az elek­tromos energiatermelés és az Eufráteszen folyó gátépítés cél jaira. Emellett a gazdaságfej­lesztési program másik kulcs­kérdése: a szállító-hálózat fej­lesztése, mindenekelőtt kőolaj- vezetékek (közismert, Szíria stratégiai jelentőségét éppen a területén áthúzódó, három ha­talmas, mintegy 1500 km hosz- szúságú kőolajvezeték adja), utak és vasutak építése (csak aki végigment egyszer a Homsz -Damaszkusz, illetve a Damasz­kusz—Palmyra útvonalon, értheti meg ennek jelentőségét): be­kapcsolni az ország különböző részeit a gazdaság vérkeringé­sébe. Különösen fontos a vas- úthálózat fejlesztése, hiszen a jelenlegi hálózat hossza mind­össze 555 km. 1961-ben kezd­ték el szovjet segítséggel a 777 km hosszú Kamishly—Aleppo- Lattakia vonal építését, ami a mai észak-déli irányú vonal mellett kelet—nyugati vasúti ösz- szeköttetést fog biztosítani. A mennyiségi fejlesztésnek minő­ségi követelményeket is ki kell elégítenie: 1. úgy kell a szállítóhálózatot fejleszteni, hogy az mindenek­előtt javítsa (és kiegészítse) a kapcsolatokat Szíria és szom­szédai között, 2. meg kell valósítani az autó- és vasúti összeköttetést az ország nagyvárosai között, 3. biztosítani kell a nyers­anyagtermelő központoknak az összekötését a feldolgozó cent­rumokkal és kikötőkkel, s vé­gül 4. el kell érni a kikötők (első­sorban Tartusz), valamint a da­maszkuszi repülőtér fejlesztésé­vel, hogy ne a libanoni keres­kedelmet gazdagítsa a nagyon jelentős szír kereskedelmi és tranzit forgalom. Az ipar (elektoromos energio termelése miatt), de különösen a mezőgazdaság (az öntözés) szempontjából lesz rendkívül je­lentős az Eufráteszen épülő szí­riai Asszuán, az ugyancsak szovjet segítséggel épülő Tabka- gát megépítése. GAT AZ EUFRÁTESZEN Az Aleppótól keletre forduló E—5-ön közeledünk az emberi civilizáció történetében oly je­lentős szerepet játszó folyóhoz, az Eufráteszhez. Egyszercsak - a sivatag közepén — megpil­lantjuk a méltóságteljesen höm­pölygő folyót. Pontosabban ez nem is folyóvíz, inkább amo­lyan hatalmas, Balaton-hosszú- ságú (80 km), s vele való talál­kozási pontunkon, Balaton-szé- lességű (átlagban 8 km) mes­terséges tó. Mintegy félszáz km-re innen épül az óriási, mintegy 4,5 km hosszú föidgát, amely alul több mint 500, felül majdnem 20 m széles. Ez a ha talmas gát-rekesztette víztükör 12 milliárd köbméter édesvizet zár magába. Éjjel-nappal, 3 műszakban közel 10 ezer mun­kás dolgozik itt: köztük majá­dén ezer szovjet mérnök és technikus, és több tucat, arab országokból - elsősorban Egyip­tomból jött mérnök. A gát 1973 után kezd fokozatosan elektro­mos energiát termelni, s eléri majd az 1Ó00 MW-ot (ami négy­szer több, mint Szíria egész je­lenlegi termelése). A víztükör mellett jobbra és balra: a si­vatag. Az ember itt változtatja meg leglátványosabban a ter­mészetet! A gát megépítése előtt az ország területének csak 1 3 -át művelték meg (s alig 4 %-át öntözték: kb. egymillió ’holdat). Ha ez a - jelenleg terméketlen — vörös agyag meg­kapja az éltető vizet, a gát se­gítségével nyert közel másfél- millió kh. kiváló minőségű, ön­tözhető termőföld — az ötéves terv végére — alapvetően változ­tatja majd meg a szír mezőgaz­daság egész szerkezetét is, hi­szen ezen a területen is a meg­művelt föld 90 %-át ezelőtt 20 évvel még összesen 40 földbir­tokos bírta, vagy a másik gaz­dag folyóvölgyben, az Orontész mellett egy-egy nagybirtokos 50—60 falut mondhatott magáé­nak. Megérthetjük, hogy a rendszer büszke hatalmas alkotására, s jogosan tekinthetjük az egész szíriai gazdasági élet gerincé nek ezt a négy és fél km hosz- szú gátat. (Folytatása a csütörtöki szám­ban.) Benke József i | | PÓDIUM j ? BERLIN: Hétfőn, október j > negyedikén, a Magyar Szín- > 5 művészek Szövetségének kül- 5 \ döttsége utazik az október < ( 4. és 12. között rendezendő < 5 berlini színházi napokra. A > ) küldöttség tagja lesz Kézdi > ) György is. S • BERGENDIEK. Október 6- 5 án, délután fél 6 és este ? r 8 órakor Pécsett, a Liszt- $ > teremben önálló hangver- | \ senyt ad a Bergendi Együt- t ( tes. A műsorban rajtuk ki- í ? vül csak Sándor György ) > „humoralista" lép lel. $ > • i FILM. Breitner Tamásnak, 1 j a Pécsi Nemzeti Színház ze- ( i nei igazgatójának vezényle- ) ? tével vették fel a Mikszáth ? > Kálmán regényéből készülő ) i Fekete város című folytató- s 5 sós televízió-film zenéjét. < í (Képünk: Breitner Tamás.) $ í < > c \ I Komolytalan rovat E leink, Széchenyi és a töb­biek lelcihelödtek, be­szálltak a postakocsiba, előbb megírták végrendeletüket és hó­napokig tartó utazásokat tettek. Utazásuk azonban hiányos volt, mert nem ismerték a Pick-szalá- mit. így legfeljebb egy-egy hid tervét, élményt, szerelmet, képet hozhattak haza. De hova juthat­tak volna néhány rúd jóféle sza­lámival?! Ez a hiány szerencsére póto- lódott. Ismét utazik a magyar, végrendeletet ugyan nem ír, de sokkal jobban felkészül. Az utazásban ma már nincs meg lepetés. Ez is tervszerű. Kell hoz­zá papír, ceruza, meg két lis­ta. Az egyiken az, hogy mi kell, a másikon meg, hogy mi meny­nyibe kerül. A bőröndben meg ott szorong a Pick-szalámi. Maga az út nehéz és Iá­radságos. Egy ilyen igazi uta­zó alig ér rá a tájat figyelni, kell az erő a cucc elsózásához. Legfeljebb végigultizza az utat, bogy kondíciója le ne törjön. Ha odaér valahová, a benn­szülöttek, akik az ilyen kara­vánokat jól ismerik már, canoe- jukban körülveszik őket és az újabban mindjobban elhara­pózott nemzetközi csencs-nyel- ven megkérdezik őket: — Szalámi? Világutazónk erre örült mu­togatásba kezd, hogy véletlenül léire ne értsék és meg is szó­lal: — Zwei, dva, two, Nylon? £s kezdetét veszi az állami Tiki-taki Angolul: clackers, olaszul: clic-clae Hazánkat is elérte a végzet. Gépfegyver kattog az utcákon, tereken, lakásokban (és mun­kahelyeken), kék-zöld foltokkal járkálnak gyerekek és felnőt­tek. A gépfegyvert tiki-takinak hívják. Játékos név, illik iá, hiszen játék. Eredetéről sokat írtak már. Azt, hogy 0 connecticuti elme­gyógyintézet betegei számára találták ki idegnyugtatónak, meg azt, hogy ősi norvég szóra­kozás, meg azt, hogy Észak- Amerikában, Venezuelában, Hongkongban már évek óta is­merik, akárhogy van is, az idén a nyár, az ősz főszereplője lett. Az Europeo c. olasz képeslap in­terjút készített új bolondériánk egyik európai meghonosítójával, Pietro Versiglia játékgyárossal, akinek üzeme előtt éjjel-nappal sorban állnak a tiki-takis do­bozokra váró teherautók, aki könyörgő telefonokat kap újabb és újabb szállítmányokért, mert a tiki-takiból minden mennyi­ség kevés. Pedig tíz-tizenkét milliót készítettek ezen a nyá­ron Olaszországban. Pietro Versiglia elmondta, hogy ez év március 22-én (az időpont na­gyon fontos!) látott egy cikket egy clackers nevű amerikai já­tékról. Két áttetsző golyó lóg egy műanyag lapocskával ketté­osztott madzag végén. A la­pocskánál fogva megrángatott golyók össze-összeütődnek, és kattogó hangot adnak ki, majd mind szélesebb ívben tá­volodnak el egymástól, hogy aztán fönt-lent találkozva egyre erősebben csapódjanak össze, szinte végtelen sorozatban. — Versiglia úr gondolt egyet: re­pülőre ül, és átmegy New Yorkba, megnézi közelebbről. Aztán erre nem is került sor, kiderült, hogy egy ismerőse éppen Amerikában van, elég volt egy telex, és a két golyó máris megérkezett Versiglia úr dolgozószobájába. Néhány na­pig tanulmányozta, látta, hogy nem 37 milliméteresek, mint a cikk írta, hanem 42-esek (ez is nagyon fontos, a túl kicsi go­lyók nem felelnek meg a Cél­nak). A legnagyobb nehézsé­get az okozta, hogy más anyag­ból kellett készítenie, az ame­rikai könnyen tört és szilánk­veszélyes volt. Közben Versiglia úrnak volt még egy nagy izgalma: április közepén Claudia lánya azzal jött haza egy buliból, hogy ott látott egy clackerst. Megelőz­ték volna? — ijedt meg Versig­lia úr, és azonnal beült Citro­enjébe, rohant, hogy megtudja: honnan van a tiki-taki. A vá­lasz: Venezuelából kapott aján­dék. Versiglia úr megnyugodott, és piac után nézett. Kiderült, hogy a nagyáruházak már szer­ződést kötöttek japán cégekkel augusztusi-szeptemberi szállí­tásra. Versiglia úr megint gon­dolt egyet: beindította a gyár­tást, és június 20-án elutazott nyaralni az adriai tengerpartra. A közben elkészült clic-clacok- ból előreküldött egy szállítmányt egy nagykereskedőnek, s ő ma­ga is vitt magával egy párat, Szétosztotta a gyerekek közt, akik napok alatt telekattogtat- ták az üdülőhelyet, felvásárol­ták az előre leküldött készle­tet, sőt júliusban nyaralásból hazatérve elvitték hírét-hangját Rómába, Milánóba, Firenzébe, Cataniába és Palermóba. Svájc­ba és Nyugat-Németországba, északra, keletre, nyugatra, dél­re, mindenhová (sajnos hozzánk is). A siker a legvérmesebb vá­rakozást is felülmúlta. Július vé­gén megindult az olasz export Svájcba, Hollandiába, Nyugat- Németországba. Az olaszok le­körözték a japánokat, mert ahogyan Versiglia úr nyilatkoz­ta: „A játékgyártásban a fris­seség és az olcsóság a legfon­tosabb”. És ők olcsóbban és gyorsabban szállítottak, hogy minél előbb kezünkben legyen az idegnyugtató tiki-taki — és minél előbb belehasogathasson a dobhártyánkba, idegeinkbe. Sz. — Hat pályamű. A Mecseki Szénbányák Kutatási Osztálya a közelmúltban értékelte a ko­rábban meghirdetett pályázati felhívásra érkezett hat pályáza­tot. Az első díjat és a velejáró kétszemélyes szakszervezeti be­utalót VerbőcZi Józsefnek ítélte A komplex rádioaktív karotázs elmélet alapjai című pályamun­kájáért. kereskedelem kifejlesztése némi maszek színezettel. Két hét és megtér magyarunk. Ez az idő épp elég volt arra, hogy misszióját teljesítse. Nyu­godt, megérdemelt fáradtsággal tér meg az édes anyalöldre, legfeljebb még a határon adó­dik némi szorongása, amikoris egy zabszem sem férne el a füle mögött, de a gondviselés és a gyámoltalan, tehát nem vásárló utazótársak segítségével megoldódik ez is. Aminek fo­lyományaként a szomszéd örök- belogadja a cuccot vagy öt kilométeren át. így utazik magyarunk szerte Európában. Megtalálhatod a Hradsin falánál, amint nekidül­leszkedik az évszázados falak­nak és nylont cserél Pick-szalá- miért. Ott koszrog az Eiffel-to- rony árnyékában és kölnivizet cserél szintén Pick-szalámiért, Milanóban pulóvert, a Duna deltájában angolnát cserél, Becsben töltőtollat. Mintha nem lenne mindebből idehaza elégi Szép ez az ügybuzgalom, de még kevés. Ki lehetne ezt ter­jeszteni távolabbi tájakra is. El lehetne még cserélni Egyiptom­ban a gizehi piramist, Japánban néhány gésát (hadd örüljön Itt­hon az asszony!), Indiában ben- gáli tigrist és Mekkában Allah szakállát. Szintén Pick-szalámi- ért. De azért nem ártana néha mással is foglalkozni. A töltő­toll elromlik, az Eiffel-torony marad. A nylon kimegy a divat­ból, Róma marad. Ami meg vé­letlenül nincs idehaza, az egy éven belül úgyis kapható lesz, Szöllösy Kálmán Utazik a magyar!

Next

/
Thumbnails
Contents