Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
8 DUNANTŰLI NAPLÓ 1971. szeptember 12. A spanyol fellendülés és árnyoldalai Kétségtelen, Hogy Spanyolország ősi városai, s a spanyol életmód érdekesek. De nem kevésbé az a spanyol politikai, amely - amióta Spanyolország megpróbál ablakot nyitni a világra — megpróbál kitörni többév- tizedes elszigeteltségéből. A spanyol—amerikai kapcsolatok Nézzük mindenekelőtt a spanyolamerikai kapcsolatok alakulását. Az 1963-ban kötött katonai egyezmény ma is érvényben van. Ennek értelmében például az amerikai hadsereg jogot kapott arra, hogy légitámaszpontokat építhessen. (Elvben ezeket közös amerikai—spanyol támaszpontoknak tekintik.) A Cadizi-öbölben haditengerészeti bázist is építettek. A két ország közötti megállapodást először tíz évre kötötték, a spanyolok azonban - még a határidő lejárta előtt - az amerikai stratégiai helyzet rosszabbodását látván, hangoztatták, hogy az egyezményeket hozzá kell igazítani az új helyzethez. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy a spanyol rezsim igényt tart arra, hogy az USA teljes jogú szövetségesként kezelje. A második megegyezést már csak öt esztendőre kötötték és bár a spanyol igényeket bizonyos mértékig figyelembe vették, azt azonban mégsem érték el, hogy a megegyezés teljes értékű szövetségi szerződés legyen. Ennek a megegyezésnek a lejártával olyan ellentétek merültek fel, hogy a megállapodást nem tudták meghosszabbítani. Végül 1970 augusztusában a két külügyminiszter aláírta az új egyezményt. Ez bizonyos előnyöket biztosított Spanyolországnak gazdasági téren, de az Egyesült Államok továbbra is tartózkodott attól, hogy a kétoldalú katonai megállapodást a teljesjogú kölcsönös védelmi szerződés rangjára emelje. Bár a spanyol politikában a spanyol-amerikai viszony az alapvető, a spanyol politika vezetői nem kizárólag Amerikára orientálódnak. Elegendő utalni a Közös Piaccal aláírt preferen- ciális egyezményre, vagy a francia- spanyol katonai egyezményre, amelynek értelmében Franciaország fegyverszállításokkal vesz részt a spanyol hadsereg modernizálásában. Ezeknek a törekvéseknek a lényege: megakadályozni, hogy az amerikaiak melletti elkötelezettség túlságosan egyoldalúvá váljék. Fellendülés és liberalizálás Az elmúlt esztendőkben Spanyolországot a gazdasági fellendülés és oz életszínvonal bizonyos fokú emelkedése jellemezte. Ezzel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy míg az 50- es évek végéig a teljes elzártság és a Falange erőteljes gazdasági kontrollja dominált, napjainkban az o technokrata réteg, amely 1959 óta kemény harcot vív a hadsereg és a Falange megcsontosodott vezetőivel, nem viszolyog a rendszer liberalizálásának jelszavától. A technokraták vezetőjének Lopez Rodot, a spanyol kormány egyik legbefolyásosabb tagját tartják. A liberalizálás kezdete, 1959 óta a spanyol ipari termelés 75 százalékkal nőtt és évenként 200 millió dollárnyi külföldi tőke áramlik az országba. Évenként 375 000 autót gyártanak. A ,,nyitással" egyidőben fellendült az idegenforgalom is. Évenként 20 millió fölött van a külföldi turisták száma. 1970-ben példáut az idegenforgalomból szerzett bevétel 1,6 milliárd dollár volt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem pedig 1971 végéig eléri az évi 800 dollárt. A gyors fellendülésnek azonban vannak árnyoldalai. A nagy konjunktúra anélkül megy végbe, hogy alapvetően megváltoztatná az ország gazdasági szerkezetét. Egyes körzetekben, ahol az ipar, a kereskedelem és az idegenforgalom gyorsan felfutott, nagyarányú a fejlődés. A szegényebb, mezőgazdasági jellegű vidékeken azonban óriási, gyengén fejlett körzetek keletkeztek, ahol a kisbirtokos parasztcsaládok átlagos évi jövedelme alig éri el a 300 dollárt. A 250 ezer munkanélküli mellett rejtett munkanélA Falange mellett, a másik nagyobb hatalmi csoportosulás, az Opus Dei. Ez olyan katolikus világi szervezet, amely a Vatikán engedélyével együttműködhet nem katolikus, sőt nem keresztény szervezetekkel is. Az Opus nem mint szervezet vesz részt a hatalomban, hanem csupán egyes személyek révén. így megtalálhatjuk az Opus Dei képviselőit a monarchista mozgalomban, a hadseregben éppúgy, mint az állami és gazdasági életben. Az Opus Dei ismert tagjai például Lopez Rode, a spanyol gazdaságpolitika legfőbb szervezője, valamint Lopez Bravo külügyminiszter, Az Opushoz sorolhatjuk Carrero Blanco admi rális elnökhelyettest, valamint a hadsereg vezérkari főnökét, Alegria tábornokot. A szervezet egyébként elfogadja olyanok támogatósát is, akik nem tagjai az Opus Deinek, de a rend szabályai szerint élnek. Emberkereskedelem Ausztriában Az izraeli titkosszolgálat schönaui fellegvárában A 17-«s számú úton, kb. félúton Bécs és Wiener Neustadt között, nem messze Trais- kirchentől, Bécs felöl jövet jobbra fekszik a schönaui kastély. A park elvadult, a kastélyt csak hevenyészve állították helyre. Minden elhagyott, titokzatos, egyenesen kísérteties benyomást kelt. A schönaui kastélyt azonban szigorúan őrzik, méghozzá nemcsak a kapu mellett álló kőoroszlánok. Mindenütt feliratok figyelmeztetnek: ,,Tilos az átjárási” Csendőrök és URH-járörök ellenőrzik rendszeresen a parkot, a kastélyt és a többi épületet éjjel-nappal. Ha valaki közeledik a kastélyhoz, őrkutya jelez riadót. És őrök tiltják minden „illetéktelennek”, Jiogy a kastély területére lépjen. A schönaui kastély ma az európai emberkereskedelem egyik legfontosabb állomása. Itt gyűjtik össze Izraelbe való továbbszállításuk előtt azokat a zsidókat, akik keleteurópai hazájukból kivándoroltak és akik mind mondták — „apáik országába” akarnak visszatérni. Itt ismerkednek meg a kivándorlók először az izraeli titkosszolgálattal is, amellyel további útjukon, de magában Izraelben i»t mindig újból és újból találkozni fognak. A Szochnut, amelyet Jewish Agency-nek is neveznek, az emberkereskedelem legnagyobb szervezete. Feladata az, hogy a lehető legtöbb zsidót Izraelbe szállítsa és a bevándorlókat ott letelepítse. A szervezet jelenleg elsősorban a kelet-európai országokra veti ki hálóját, ahol részben a zsidó körök val- lásos-nacionista hangulatát kihasználva, részben valótlan tényeket hangoztatva, Izraelbe való kivándorlásra akarja rábírni a zsidókat. A Szochnut költségvetése az 1971—1972. költségvetési évre nem kevesebb, mint 600 millió dollár. Ennek az óriási összegnek kétharmada az Egyesült Államokból származik. A rendelkezésre álló milliárdok ellenére az izraeli bevándorlás — a Szochnut fő feladata — nem jó eredményt mutat. Noha már az előző évre 70 ezres bevándorlási kvótát irányoztak elő, és a következő években kereken 100 ezer zsidó bevándorlóra számítanak, az idén legjobb esetben is csak 50 ezer lesz a bevándorlók száma. lyeii uutgun levetcenykedik az izraeli titkosszolgálat. Mi mindent nem akar kip.é- elni a zsidó kivándorlókból! Milyenek az életkörülmények volt hazájukban, hol lakott és hol dolgozott, mi a foglalkozása, kik az ismerősei és milyen kapcsolatokkal rendelkezik, tagja-e a kommunista pártnak, vagy ismer-e — elsősorban vezető — párttagokat, mit termelnek abban az üzemben, ahol dolgozott, szolgált-e a hadseregben, és hogyan van felszerelve egysége — röviden: merő gazdasági és katonai kémkedés folyik itt. Elénk érdeklődést tanúsít a Szochnut és az izraeli titkosszolgálat azoknak a zsidóknak a címe iránt, akik szocialista országokban élnek és akikkel a kivándoroltak jó barátságban vannak. Ezeket a címeket összegyűjtik és pontosan regisztrálják. A cionista politikában ennek különösen fontos szerepe van: ezeket a szocialista országokban élő embereket ugyanis propagonda-anyaggal bombázzák, leveleket, sőt csomagokat küldenek nekik — sokszor „barátaik” neve alatt, holott ők többnyire mit sem tudnak a küldeményről. így viszik be szisztematikusan a cionista-nacionalista propagandát a szocialista országokba, többnyire az izraeli viszonyokról szóló ^rózsaszínűre festett tudósításokkal együtt. Mindez csak fokozza azoknak a csalódását, akik hittek a propagandának és valóban kivándoroltak „apáik országába”. küliség is van, amelynek egyik mutatója a fejlett tőkés országokban dolgozó 400 000 vendégmunkás. Az utódlás problémája A „Caudillo”, Francisco Franco idős korára való tekintettel az elmúlt esztendőkben felvetődött az utódlás problematikája. Miután az ifjú Juan Carlos herceget Franco „leválasztotta” apja túl liberálisnak tartott politikai vonaláról, az elmúlt év óta ö a hivatalos utód. Ö tehát Spanyolország jövendő királya, miután változatlanul érvényben van az a törvény, amely szentesíti Spanyolország monarchista államformáját. Bár az utódlás eldöntött kérdés, Juan Carlos személyének támogatásában nem teljes az egység. Ezt bizonyítják, több más jel mellett, a Carlos szémélyét elítélő feliratok, amelyeket több helyen látni a madridi házak falán. Az agg diktátor, hírek szerint, még mindig maga dönt a legfontosabb kérdésekben. Mint ahogy azt korábban is tette, úgy most is felhasználja a maga céljai érdekében a személyéhez lojális különböző politikai áramlatokat és árnyalatokat, nem kis rugalmasságot tanúsítva. Franco, a hitleri fasizmus felett aratott győzelem következtében feloszlatta a falangista milíciát. Később a Falange politikai végrehajtó szervét, a politikai juntát is. 1956-ban a Falange nevét is megváltoztatta Movi- miento Nacional-ra, azaz Nemzeti Mozgalomra. Mindezt azért, hogy leszerelje a Falange hatalmi próbálkozásait. A hadsereg tábornoki karában is csak a monarchista formát maradéktalanul magukévá tevő, konzervatív fa- langisták maradhattak. Úgy hírlik, hogy a francoista szakszervezetekben, a falangista sajtóban és a tisztikar alacsonyabb régióiban van a konzervatívoktól egy bizonyos mértékig bal- raálló csoport, amelyet szociális demagógia és ultranacionalizmus jelleTúl a hatalom felső szféráján meg találhatók az Opus tagjai a gazdasági életben éppúgy, mint a sajtóban és egyebütt. Az Opus maga sem teljesen egyszínű. A lényeg azonban az, hogy a két hatalmi csoportosulás, a Falange és az Opus Dei: a hatalmi harc két legfontosabb eleme. Az Opus Dei és ellenfelei Bár a hadsereg és a Guardia Civil feltétlenül elfogadja Juan Carlost, a tábornoki karon belül vannak bizonyos árnyalati differenciák. A legmerevebbek az úgynevezett „kékek”, az Opus Dei ellenfelei. A „kék generálisok" egyik csoportja közel áll a szo- ciáldemagógiával fellépő „baloldali falangistákhoz”, az Opus elleni harcban. A tábornokok harmadik csoportja, az úgynevezett „modernek". Ezeket bizonyos kapcsolatok fűzik az Opus Dei-hez, az ipari- és banktőkéhez. Franco - a jelek szerint — ezt a szárnyat támogatja, a „kékek”-kel szemben. Az Opus és a Falange monarchista csoportjai mellett a hatalom oldaláról még egész sor politikai tényező jelentkezik, ezek azonban csak másodlagos szerepet játszanak. A spanyolországi rendszer ma a liberalizálás irányában történő bizonyos lépések időszakát éli. Hogy mi lesz az utódlás idején, azt ma még nehéz lenne megmondani. Egy azonban bizonyos: nemcsak a hatalmon belül vannak különböző elképzelések, vannak a hatalom szféráin kívül is. Gondolunk itt mindenekelőtt az elmúlt években egyre szaporodó munkásmegmozdulásokra, sztrájkokra, a munkásbizottsógok tevékenységére, a munkásság harcával szimpatizáló diákságra. Bizonyos, hogy Spanyolország jövőjét illetően komoly mértékben számolni kell az ő véleményükkel, az ő érdekeikkel is. Boros Béla Látogatás Hajnalországba HÍR: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése elnökségének meghívására Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke szeptember közepén hivatalos baráti látogatást tesz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A Hajnali Harmat, a Hajnali Nyugalom Országa néven nevezik Távol- Keleten Koreát. „A hajnalok különlegesek Koreában. Filozófiájuk van, gondolkodásra serkentenek, érzelmeket borzolnak. F.s frissek a hajnalok: ha csendesen fálldogál is a szél, könnyű tengeri levegőt hoz magával a félsziget felöl. A koreai ember olvas a hajnalok üzenetéből. Nyáron a felhők színéből. gomolygásából. A keletről \övö felhő mindig esőt hoz, a nyugati ritkábbon Télen a hajnal a napok meteorológusa: a hajnali hideg déli felmelegedést Ígér. Tavasszal, ősszel a ha/nali köd a koreai ember nyitott olvasókönyve: a gyorsan felszakadó köd jó időt hoz. a ködből kibukkanó, vörösen kelő nap szélcsendet. A hajnalok varázsa Ka reá különlegessége." (Kocsis Tamás útinaplójából.) Ebbe, a tőlünk több mint 12 000 kilométerre lévő országba utazik Lo- sonzci Pál elvtárs és kísérete. Magyar részről ilyen magas szintű küldöttség eddig még nem kereste fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Érthető, hogy közvéleményünk érdeklődéssel fogadta e látogatás sorrakerülésének bejelentését. Korea múltjáról, kultúrájáról, gazdasági fejlődéséről éppen az elmúlt napokban, legnagyobb nemzeti ünnepük, szeptember 9. alkalmából sok szó esett. Több évszázados küzdelem után, a kínai, mandzsu hódítók, a függetlenségét lábbal tipró japán elnyomók ellen, a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott történelmi jelentőségű győzelme hozott fordulatot a koreai nép életében. A japán elnyomók kiűzése után az amerikai imperiolizmus tört a koreai nép függetlensége ellen. Felrúgva azt a megállapodást, hogy a 38. szélességi foknál ideiglenesen kettéosztott országban előkészítsék a demokratikus átalakulás feltételeit, saját befolyásuk, érdekeik biztosítására az ország déli részében egy reakciós bábállamot hoztak létre, megakadályozva az ország békés egyesítésének lehetőségét. Északon a népi demokratikus fejlődés útját választották. Ennek megakadályozása vezérelte az amerikaiakat, amikor 1950-ben agresszív háborújukat a népi Korea ellen kirobbantották. A háború mely három évig tartott, nagy veszteségeket okozott a népgazdaságnak, szörnyű szenvedéseket a koreai népnek. Feljegyezték, hogy az akkor négyszázezer lakosú Phenjanra, a népi Korea fővárosára a háború idején négyszózhúszezer bomba hullott. Tehát egy lakosra több mint egy bomba jutott! Az emberek ezreit gyilkolták le az amerikai katonák. Szincshönt Korea Lidicéjeké.nt emlegetik, ahol egy ércbányában nyolcszáz embert élve temettek el az amerikaiak! A háború, mely fegyverszünettel ért véget, végleges békét ugyan nem teremtett, hiszen a népi Korea határánál most is ott állomásoznak ellenségei, az amerikai katonák és azok dél-koreai szövetségesei, de az ország újjáépítése, a gazdasági felemelkedés terén, a szocialista országok segítségével, dolgozóik szorgalmas munkájával nagyszerű eredményeket értek el. Az ipari, termelés például huszonháromszorosára nőtt, a mezőgazdaság ellátja a lakosság szükségleteit, sőt kivitelre is jut. Új iparágak keletkeztek, folyamatosan növelték a dolgozók életszínvonalát. Virágzanak a tudományok, a technikai fejlődés gyors ütemű, bevezették a kilencéves oktatást, megnyíltak a széles tömegek előtt a kulturális, művelődési lehetőségek. Ehhez járultak hozzá eredményesen a magyar-koreai gazdasági kapcsolatok is. Államfőnk látogatása, mely lehetővé teszi; hogy a két ország vezetői közvetlenül érintkezhessenek egymással, kifejtsék véleményeiket, álláspontjaikat az őket kölcsönösen érdeklő kérdésekről, minden bizonnyal tovább erősíti majd a magyar és a koreai nép barátságát, lehetővé teszi kapcsolataink további erősítését. Reméljük, hogy alkalmam lesz beszámolni Losonczi Pál elvtárs koreai látogatásának olyan epizódjairól is. melyek várakozásainkat minden szempontból igazolják majd! Mitzki Ervin Phenjan, a népi Korea fővárosa
