Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. szeptember 11. Meddig marad forgalomban a régi 5 forintos? Mint ismeretes, a rézből vert 2 forintos, a nikkel 5 és 10 fo­rintos, s korábban az új 50 filléres pénzérmek kibocsátása­kor néhány régebbi pénzérme bevonásáról is intézkedett a Magyar Nemzeti Bank. Mivel a bevonás, illetve kicserélés időpontja körül gyakran kelet­keznek viták, a törvényes ren­delkezéseket az alábbiakban foglaljuk össze: A régi alpakka és a kup- ro-nikkel 2 forintosok 1971. jú­nius 30-ig voltak törvényes fi­zetési eszközök. A korábbi há­romféle 2 forintos közül most már csak a rézből készült két­forintosok elfogadása kötelező. A Magyar Nemzeti Bank és az OTP fiókok, valamint a posta- hivatalok ózonban 1972. június 30-ig még a régi 2 forintoso­kat is átcserélik. A régi alpakka 5 forintoso­kat a jövő év közepén, 1972. június 30-án vonják ki a for­galomból, addig ezeket az ér­méket mindenki köteles elfo­gadni. 1972. június 30. után még egy évig az MNB, az OTP és a postahivatalok kicserélik a régi 5 forintosokat. A régi 50 filléres, amelynek előlapja üllőn ülő, kalapácsot tartó férfit ábrázol, szintén 1972. június 30-ig marad tör­vényes fizetési eszköz, az azt követő egy éven belül ezt az érmét is átcserélik. Forgalom­ban marad a másik fajta 50 filléres, amelyen a budapesti Erzsébet híd rajza látható. Az említett bevonási határ­időkig a pénzérméket mind a közületek, a boltok mind a la­kosság köteles elfogadni. Min­denesetre a lakosság vásár­lását és a pénzkezeléssel fog­lalkozók munkáját megkönnyí­tené, ha a régi érméket minél előbb ki lehetne vonni a for­galomból, ezért hasznos volna, ha a régi 5 forintosokat és 50 filléreseket a közönség minél előbb elvásárolná, vagy átvál­taná. — Üj gyermekkönyvtár. A Vá­rosi Könyvtár új közművelődési gyermekkönyvtárt létesít az új- mecsekaljai 24 tantermes iskola épületében. A szabadpolcos, olvasó asztalokkal és sarkokkal ellátott modern gyermekkönyv­tárban egyelőre 5000 kó‘et sört válogathatnak a kis olvasók. Ké­sőbb 12 000 kötetre fejlesztik fel oz állományt. OSZK-STÜDIÓ. Az Országos Szórakoztatózenei Központ pécsi stúdiójának új tanéve október elsején kezdődik. Kategóriavizs­gára csak az itt tanuló zenészek jelentkezhetnek. A stúdióba pe­dig szeptember 20-ig lehet a telvételt kérni. — Meleg vonatok. A pécsi vasutas fiatalok társadalmi mun­kában vállalták, hogy megépí­tik a személyvonatok előfűtésé- hez szükséges csőhálózatot. Ta­valy a munkát anyaghiány mi­att félbeszakították, az idén vi­szont a fűtési idényre befejezik. Az utasok tehát már meleg vo­natokba szállhatnak be. Negyvenezer dollár a „frizsiderben“ Vagyont érő trófeák, vadak A fácán az olcsóbb vadak közé tartozik. íme, az árjegy­zék. Hajtóvadászat vendégva­dászok (külföldiek) részére, olyan területen, ahol nagy te­ríték várható, naponta és részt­vevőként 3750 forint. Napi 200- as terítékig — tíz fős csoportok esetében —, darabonként to­vábbi 30 forint. Napi 500-as te­ríték esetében darabonként 48 forint, míg efölött darabonként 60 forint. A lelőtt vad a ven­déglátó vadásztársaság tulaj­donát képezi, amit — természe­tesen — szintén értékesítenek. Vegyünk tehát egy közepes mé­retű és közepes eredménnyel zárt vadászatot. Tíz vendégva­dász „nevezési díja" 37 500 fo­rint, a kétszázas teríték után | járó díj 6000 forint, míg a lőtt | vad értékesítéséből befolyó ösz- szeg tisztán 2000 forint — azaz j egyetlen nap bevétele több mint 45 ezer forint... Egyre többen A vadászat, mint üzlet, min­dig is jelentős volt, az elmúlt évtizedben azonban Magyaror­szágon valóságos kincses bá­nyává lettek a vadat rejtő er­dők, mezők. Európa, különösen az iparilag legfejlettebb orszá­gok vadászmezői elnéptelened­tek, a legkorszerűbb, s nem egyszer vagyonokat érő fegyve­reket szorongató úr-vadászok naphosszat nem tudnak leadni egyetlen lövést sem. Nyúl nincs, a fácán kevés, a nagyvad a j legtöbb helyen satnya. A ven- j dégvadászok Magyarországra , áramlása mindezek figyelembe vételével természetesnek mond­ható. Hosszú időn át a nagy­vadas területek vonzották a legtöbb vadászt, az utóbbi években azonban a magyar apró- és szárnyasvad is sláger lett: Észak- és Dél-Európa or­szágaiból érkeznek legtöbben Magyarországra vízi vadászat céljából, ami egyébként még a fácánvadószatnál is olcsóbb szórakozás. Vadkacsa-vodásza- ton 300 forint a részvétel sze­mélyenként és naponta, míg a lelőtt kacsók darabja 30-45 forintba kerül. Ez, persze, csak amolyan pufogtatás, jókedvű előjáték az igazi nagy vadásza­tokhoz. Mert bármilyen hosszú is a nyár, egyszer csak eljön a szeptember, a szarvasbőgés ideje ... Tavaly Is sokszáz külföldi va­dász cserkészett nagyvad után hazánk erdeiben, idén pedig ezreket várnak. Az ilyen vadá­szat persze már komoly dolog, megfelelő előkészületeket, kö­rülményeket igényel. Van olyan [ vadásztúra, mely 10—12 napig is eltart, ennyi napra kall tehát : szállás is, megfelelő ellátás is, egyszóval: a vadászatnak ko moly szálloda-, illetve vendég­látóipari vonzása van. Gemen- cen, Tamásiban, Gyulaj mel­lett, s itt Baranyában is, rep­rezentatív vadászházak, illetve erdei szállók épültek, s az évek folyamán kialakult az a rend­kívül jól képzett hivatásos va­dászgárda is, mely tanácsaival, ! vadismeretével garancia arra, I hogy senki se menjen üres kéz- j zel, élmények nélkül haza. Pár hét még, s Pécsett is megjelennek majd a szarvas- agancsokat szállító külföldi rendszámú kocsik. Az elejtett vad agancsát a vendéglátó tár­saság készíti ki, s ezt követően Budapestre, az Országos Tró­feavizsgáló Bizottsághoz vezet a szerencsés vendég első útja. Törzskönyvezik a trófeát, s ha egészen rendkívüli, vissza is tartják. Nemzeti értéket képvi­selő agancsot ^enki se vihet ki az országból, erről élethű fa- mósolatot kap, s persze sok-sok fényképet... Tévesztett? - l500Ft... A trófeák elbírálása nemzet­közileg elfogadott alapelvek, il­letve követelmények alapján történik. A trófeák mérete, sú­lya, színe, szépségi adatai ha­tározzák meg: mennyit is ér a zsákmány? Nádler Henrik, a budapesti állatkert volt igazga­tója, Európa-hírű vadász, dol­gozta ki a ma is érvényben lé­vő megítélési képlet alap­ját, melynek értelmében a 200 pont feletti, tró­feák minősülnek aranyérmes­nek. Az elmúlt tíz évben zsák­mányolt aranyérmes szarvas- és őztrófeák több mint kétharma­dát Magyarországon ejtették el — érthető tehát az egyre növek­vő érdeklődés. Egy érmes szarvas persze már komoly pénz! ötven-hatvanezer forint körül van a kilövés ára, s még a tévesztett lövésekért is fizetni kell ... A vendégvadásztatás azon­ban csak egyik módja erdőink, mezőink kincsei kiaknázásának. A másik út: a vadexport. 1965 ' óta több mint négyszeresére emelkedett lóttvad-exportunk, s ez a tendencia azóta is folyta­tódik. Az országban 1969-ben kilőtt összes nyúlok 33, fácánok 18, őzek 59, szarvasok 78, s a vaddisznók 57%-át a MAVAD útján értékesítették a vadásztár­saságok, azaz exportálták. A MAVAD (Magyar Vadkereske­delmi Szövetkezeti Vállalat) ma Európa legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása. Az országon be­lül egyre növekvő hűtőház-hóló- zata van, Európa közútjain pe­dig több tucat kamionja jár. A lóttvad-értékesítésben Baranya a megyék sorrendjében valahol a középtájon áll. éves szinten mégis 40-50 ezer dollár között mozog a tiszta bevétel. É.IŐ vadat, minden mennyiségben Ha van ágazat, mely nem küzd értékesítési gondokkal, a vadgazdaság ilyen. A vendég- vadásztatás és a lőttvad-export mellett egyre nagyobb mérete­ket ölt az élővad-exporl, mely üzletnek is egyre jobb. A MA­VAD élővadbefogási és szállí­tási szerződéseket köt a vadász­társaságokkal, melyek minde­nekelőtt fácánt kínálnak eladás­ra. A legújabb hírek szerint Európa fejlett országainak zö­mében megállt a fácán-állo­mány rohamos csökkenése, sőt nem egy helyen némi szaporo­dás is megfigyelhető, s ebben az örvendetes változásban sze­| repe van annak a sok tízezer j magyar fácánnak is, melyet az | elmúlt öt-hat évben hazánkból j ■ kiszállítottak. Most a nyúl a j I hiánycikk a nemzetközi vadpia- j j con, nincs az a pénz, amit j egészséges élő nyulakért meg ] ne adnának, sajnos e téren ! azonban a mi lehetőségeink is egyre korlátozottabbak. Az üz- | leti lehetőség érzékeltetésére i csak egyetlen számot: minden élónyúl utón tisztán 240 forin­tot kapnak a vadásztársasá­gok .. . De hát nem lesz ennek rossz vége? A kérdés jogos, a mér­téktelen vadászás óriási káro­kat okozhat, s okozott is már, hazánk azonban nemcsak ne­mes vadjairól, de szigorú és tu­dományosan megalapozott va- < dószati törvényeiről is híres. Be­szédes adatok bizonyítják, hogy az intenzív, de tervszerű vadá­szat jó hatással van az állo­mányra. A minőség évről évre jobb, s a vadfajok túlnyomó í többsége esetében a mennyi- í séggel sincs baj. A jó vadgaz- 1 da tulajdonképpen nem tesz I mást, csak érvényre juttatja a ! természet akaratát, amikor a céltudatos és körültekintő selej­tezés, illetve kilövetés útján a legszebb, s a legéleterősebb egyedek megfelelő körülmények között való továbbélését és sza­porodását biztosítja. Békés Sándor PODIUM HALHATATLAN LÉGIÓS. Szabó Ottó, a Pécsi Nemzeti Színház j tagja játssza a Halhatatlan lé­giós című új mogyar film egyik őrmesterét. (Képünk: Szabó Ot­tó.) * BAIETT — FILMEN. Eck Imre koreograiálja Palásthy György: Tengertánc cimű Hímjének, Tóth Sándor pedig Keleti Márton: Csalétek cimű filmalkotásának balettbetétjét. Mindkét filmben a Pécsi Balett tagjai táncolnak majd. * BUS KATI. Újabb NDK film­ben kapott szerepet Bus Kati, a Pécsi Nemzeti Színház fiatal művésznője. A film címe: Árpád. A Jelenkor szeptemberi száma Gazdag és változatos tarta­lommal, értékes szépirodalmi és tanulmány-anyaggal jelent­kezik a Pécsett szerkesztett fo­lyóirat új száma. A lírai rovat­ban Ágh István, Fodor András és Mátyás Ferenc új verseit, valamint Weöres Sándor műfor­dításait olvashatjuk. Bertha Bul­csú interjú-sorozatában ezúttal Kolozsvári Grandpierre Emilhez látogatott. Ehhez kapcsolódik Kolozsvári Grandpierre készülő új regényének részlete. Figyel­met érdemel Mészöly Miklós Notesz című ironikus hangvé­telű írása és Tüskés Tibor kép­zőművészeti krónikája. A szeptemberi Jelenkor-szám különlegessége az ezévi Ba­ranyai Irodalomtanítási Napok előadásaiból készült összeáHÍ* tás. A tanulmánysorozat a mo­dern műelemző módszerekről ad összefoglaló képet. Szabolcsi Miklós írása általános tájékoz­tatást nyújt az egyes műelem­zési eljárásokról, Hanklss Ele­mér néhány módszer gyakor­lati alkalmazását mutatja be a kritika és a tankönyvek te­rületén, Halász Előd a mai epikai művek modelljével fog­lalkozik, Bécsy Tamás pedig a mai drámák elemzésére ad példát. Végül M. Rónaky Edit vezető szakfelügyelő összefog­lalását olvashatjuk az általános és középiskolai tanároknak az előadásokhoz kapcsolódó vitá- j á i ól. Á sakk-készlettől a dollárig Ide az oroszlánt is! Nyár, Balaton, embertömegek színes kavalkádja a siófoki vas­útállomáson is. Az egyik sín­páron szerelvény — még tíz perc van az indulásig. Utasok rohamozzák a kocsikat, nagy a tülekedés. Az állomás zaját is túlharsogó hirtelen kiáltás hal­latszik: — Fogják meg! Tolvaj! Egy fiatalember ugrik le az egyik vagonból, futásnak ered, miközben messzire hajít egy fe­hér retikült ... Hiába menekül. Útját állják, közrefogják. — Az én retikülöm! A vagon­ban ültem, mellőlem lopta el a gazember! — magyarázza a tö­megnek izgatott hangon egy fiatalasszony. így bukott le G. Ferenc és J. Mária, mindketten pécsi la­kosok, az utóbbi évek legtöbb lopását elkövető páros. * A fiatalkorú G. Ferenc hal­kan, készségesen és tisztelet­tudóan válaszol a kérdésekre. Senki sem nézné most ki belőle a minden hájjal megkent tol­vajt. J. Mária, aki a fiatalem­ber menyasszonyának vallja magát - „igaz, jegygyűrűnk még nincsen" — szótlan, időn­ként „igent" bólint „vőlegénye" szavaira. „Édesanyám már hosszabb ideje kórházban fekszik, a la­kásban egyedül laktam. A múlt év eleje óta nem dolgoztam, illetve csak elvétve egy-két he­tet. Volt időm sétálgatni, kö­rülnézni és kiszemelni azokat az üzleteket, ahonnan aztán sokféle árut elhoztam ...” „Látogatásainak” színhelye és az ellopott áruk listájának közlése nem férne lapunk egy teljes oldalára. Pécsett a Me­csek Áruház, az Ifjúsági Áru­ház, a Belvárosi Áruház és még sok-sok üzlet látta kárát G. Ferenc ténfergéseinek. Bőr­kabátokat, nadrágokat, eser­nyőket, orkánkabátokat, hajszá­rítókat, kávéfőzőt, pulóvereket, italt, csokoládét és még egy sor árucikket lopott el egy-egy óvatlan pillanatban, amikor az eladók mással voltak elfoglal­va. Ahova betette lábát, onnan lopott holmi nélkül nem jött ki. A Széchenyi téri trafikba I* bement - s ha már itt van —, zsebrevágott egy kis játék­oroszlánt. Legtöbb holmit a Bizományi Áruházban értékesítette. Ké­rem, nem tenné meg azt a szí­vességet, hogy ezt a bőrzakót bevigye a bizományiba és el­adja. Véletlenül nincs nálam a személyim". Gyanútlan fiatal­embereket kért így meg, akik megtették ezt a szívességet... Megismerkedett J. Máriával — aki éppen búcsút intett a szülői háznak, „kötetlenebb életformát választottam" - mondja. A fiatalember felajánlotta: lakjon nála. Most már kettesben indultak „sétálni”. Változott a módszer is. — Bementünk valamelyik áru­házba. Mária kezében egy sportszatyor... Legtöbbször te­le lett pulóverrel, nadrággal, kölnivel... — Mire költöttetek az így szerzett pénzt? — Taxira, cukrászdára, mozi­ra, kosztra . .. A fiatalember a budapesti ki­rándulások egyikére így emlék­szik: — Megérkeztünk, aztán taxi­val elmentünk a Centrum Áru­házba. Ott ingeket, nadrágo­kat loptunk. Arra gondoltam, hogy valami „nagyobb fogás” kellene, ahol nem árut, hanem pénzt tudnánk szerezni. Elmen­tünk a Gellért szálló kerthelyi­ségébe. Leültünk egy asztalhoz. Láttam, hogy a mellettem lévő asztalnál ülő nő kistáskáját nem lenne nehéz megléptetni. Külföldiek voltak — de, hogy milyen nyelven társalogtak már nem emlékszem. Elmentem az asztal mellett és már a ke­zemben is volt a táska. Máriá­val az egyik közeli kapualjbon nyitottuk ki. Gázöngyújtók, rú­zsok meg miegymás volt benne és a pénztárca - 390 forinttal és 91 USA dollárral. Aztán fel­ültünk egy vonatra, Záhonyba utaztunk. Nem Is tudom, miért éppen a záhonyi vonatra. Az indult leghamarabb, nem kel­lett sokáig várni a pályaudva­ron. Ott az egyik pincérnek el­adtam a dollárt. Most már volt több mint kétezer forintunk. Visszautaztunk Budapestre — de mindjárt mentünk is tovább a Balatonra. Komolytalan rovat Zsindely ezik a kaszárnya tetejét Mottó; Zsindelyezik o kaszárnya tetejét, Mind elvitték a legények elejét, Maradt itthon kettő-három nyomorult Rátok lányok még az ég is beborult. (Aránylag régi katonadal.) Most vari az ideje a szőlő- szüretnek, az iskola kezdésének és most tart a haza igényt ar­ra, hogy a sarjadó fiatalság négy centiméteres hajjal tün­dökölve kerüljön sor aló. Régi emlékkel kell kezde­nem. Az antivilágban, amikor rám került a sor, én is meg­jelentem. Voltunk egy hatal­mas teremben öt-hatszázan, csupa pompás, válogatott le­gény és jóllehet ősz volt, egy része jögerben pompázott és a félpucér adjusztirungban vár­tuk, hogy sorra kerüljünk. Már nem tudom, hogy mi­lyen sorrendben mentünk be. de ott minden közügy volt. Minden kijövő az érdeklődés középpontjában állott. Bár minket nem töltött el a fegyverfoigatás iránti hallat­lan buzgalom, de ez a nagy te­rem, meg a kijövőkkel szembe­ni óriási érdeklődés valami fur­csa kapcsolatot teremtett. Ugyanis, aki bevált, az pöckö- sen végigment a termen, ki­húzta magát, arra a kérdésre, hogy — Beváltál? — legyin­tett egyet, mint akinél a kér­dés teljesen felesleges és csak rá kell nézni erre a pompás em- berpéldányra és máris kétség sem merülhet fel. Akadt persze gacsos legény, akire nem tartottak igényt. Ki­jövetelkor már az óbrázatokon rajta volt a reménytelenség, hogy íme most őket a válo­gatott legények közül kilöttyen- tették. A már beváltak és a még sorra nem kerültek óriási hahotába kezdtek és az a sze­rencsétlen ötszáz sorfala között vánszorgott el a kijáratig. Ebben a pillanatban érez­tem, hogy nem maradok élet­ben, ha nekem ott végig kell mennem ötszáz ember haho­tája között. Beválok, ha jég­eső esik is! Be is váltam! Kicsit ugyan csenevésznek talált az orvos, de én a kinti vesszőfutás rémü­letében mutogattam, hogy mi­lyen rettentő izmos vagyok és rábeszéltem, hogy ne nézzen satnyának. Az most mellékes, hogy egy hét múlva simán megátkoztam a lüké fejemet, hogy miért kel­lett nekem ott homoritanom, elég lett volna vánszorognom. Régebben valahogy otthon is más volt a helyzet. A szülők rémülten pislogtak maguk elé ha a gyereket behívták, és ki sóhajtozott, ki jajveszékelt, vér­mérséklete szerint A fiatalok meg buzgón feszítettek és lel­kesen énekelték a fenti nép- dolt. Most fordítva van. A gyere­kek két-hórom évvel előbb vo­nulnak be és csenevészt muta­tóban sem lehet közöttük talál­ni. Egy részét nem nagyon veti fel a bevonulási lelkesedés. Az atléta hajlandó púpost mímel­ni. A szülők meg? A szülők is fordítva viselkednek. Hogy ho­gyan? Hát bonyolítsunk le egy képzelt de lényegében igaz beszélgetést, ami a KIEG.-en zajlik le. Színhely az egyik fő­fejes irodája Halk kopogás: — Tessék! — Jó napot kívánok. A fi­am ügyében jöttem. Ez és ez vagyok. — Valami baj van a gyerek­kel? — Igen. Most kapta meg a sorozásra a behívó levelet. .. — Azt akarják, hogy ne vo­nuljon be? — Dehogy, éppen az ellen kezőjét! Vonuljon be! — Hát miért vonuljon be az a gyerek? — Tetszik tudni, mi mindent megadtunk neki és mégis olyan érzékeny, hogy nem bírunk ve­le. Maguk majd embert farag­nak belőle. Újabb kopogás: — Kérem segítsenek rajtam! A gyerek nem vált be! Egy év halasztást kapott. El akar ven­ni egy negyvenéves asszonyt. Hívják be! Harmadik kopogás: — Kérem elvtársaim! Itt a fiam! Mit tegyek vele! Nem volt olyan kívánsága, amit ne teljesítettem volna. És most itt a hála. Állandóan ordít, go- rombáskodik. Az anyja se bír vele. Vigyék el! Tempora mutantur ........ S zöllösy Kálmán- A strandon egy fekvő, alvó férfi mellett láttam egy táska­rádiót ... Art talán mór mondani sem kell, hogy a tulajdonos soha többé nem látta a rádióját.- És akkor az állomáson? Nagyot sóhajt.- Igen ... ott lett vége ... vége . ,.- Nem gondolták, hogy egy­szer lebuknak? Ffosszasan gondolkodik a válaszon.- Egyikünk sem dolgozott é* kellett a pénz ... * Még korónt sincs vége lo­pásaik teljes feltérképezésének. Az eltelt közel húsz hónap alatt sokfelé vitt útjuk — húsz hóna­pig ebből éltek - ketten. Ami­kor Siófokon elfogták G. Fe­rencet — „menyasszonya" oda­ment a rendőrökhöz.- Fogjanak el engem is, ket­ten vagyunk ... - mondta be­letörődve. A „tolvajduó" Siófokon éne­kelte el hattyúdalát. Garay Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents