Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. szeptember 5 Ahová a magyar delegáció ellátogat: Chile iT-Li.— ■ —Valparaiso ©SANTIAGO ^PERU (( BOi>vi& f Jáft'v I OwQuic»mata^ \ ^ —-^PARAGUAY ® Hőerőmű O Vízerőmű £ vaskohászat £ Szt'nesWm ázott ászai • Gépgyárai' ft Vegyipar A Kőolaj finomítás O Építőipar ■ textilipar 6 Fapar 0 Mnpai e fletnisienpaf A térképre pillantva, hosszú, keskeny szalag: 4235 kilométer hosszan nyúlik el észak-déli irányban, a trópusoktól a déli Jeges-tergerig. Felszíne csaknem csupa felföld, az Andoknak a Csendes-óceán felé eső lejtőjén. A múlt század nyolcvanas éveitől az első világháborúig az ország északi részén levő salétrom-sivatag jelentette Chilének a „fehér aranyt", ennek kiviteli vámja fedezte az állami kiadásoknak körülbelül 50 százalékát. Ez az ipar hozta létre a bérmunkások tömegét. A következő korszakban rézbányászata válik világgazdasági jelentőségűvé s ma is ez szolgáltatja Chile exportjának 80 százalékát. Területének alig 10 százaléka van mezőgazdasági művelés alatt, szinte napjainkig a feudális nagybirtok jellemezte az állapotokat. A megművelt föld 52,4 százaléka 625 nagybirtokosé volt, s parasztcsaládok százezrei éltek jobbágyi sorban. Chilében már az 1930-as évek végén létrejött az első népfront-kormány Latin-Amerikában, amely felvázolta az ország legfontosabb gazdasági problémái megoldásának tervét. Gonzáles Videla elnök azonban egy 50 millió dolláros amerikai kölcsön feltételeként kizárta a kommunistákat a kormányból, és illegatitásba kényszerítette a pártot. 1956-ban hét politikai párt, közöttük a Chilei Kommunista Párt és az Egyesült Szocialista Párt létrehozta a Népi Egységfrontot, amelynek jelöltje Salvador Allende, győztesként került ki a múlt évi elnök- választásokból. Háromnegyedéves működése alatt az új kormány hozzálátott a földreform megvalósításához, és az amerikaiak által ellenőrzött rézipar birtokbavételéhez. Ez év július 15-én írta alá az elnök azt a törvényt, amely a természeti kincseket állami tulajdonnak nyilvánítja. A külföldi tárA Chilei Köztársaság és hazánk kormánya 1965 februárjában újította fel nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatait. 1967-ben egy magyar kormányküldöttség látogatása nyomán kereskedelmi megállapodást, műszaki együttműködési, valamint kulturális és tudományos együtmüködési megállapodást írtak alá. Az idén júliusban magyar—chilei kereskedelmi megállapodás jött létre. Peru Az 1 311 000 négyzetkilométer területű, 14 millió lakosú Peru néhány héttel ezelőtt ünnepelte a spanyol gyarmati felszabadulás 150. évfordulóját, és most indítottak küzdelmet az ország második felszabadításáért, gazdasági függetlenségének visszahódí- tásáért. Művelhető földterületének 60 százaléka 1026 nagy földbirtokos tulajdonában volt. Az indián parasztság 85 százaléka földnélküli részes bérlő, úgynevezett peon volt a nagybirtokon. Fontosabb termékei a kiváló minőségű gyapot, a cukornád, a parti övezeteken rizst termelnek. Az ország bányászata világgazdasági jelentőségű, ezt háromnegyedrészben az északamerikai tőke ellenőrzi. A kőolajiparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban angol Mint arról hírt adtunk, Tímár j Mátyás, a Minisztertanács elnök- I helyettese vezetésével magyar delegáció utazik négy latin-amerikai országba. Az alábbiakban bemutatjuk azokat az országokat, ahol a magyar küldöttség látogatást I tesz, és tárgyalásokat folytat a i kapcsolatok erősítése és a gazdasági együttműködés további fejlesztése érdekében. tőkebefektetések vannak. Ólomérc termelése a tőkés világ kilenc százalékával az ötödik helyen áll. Horgany termelésben a negyedik helyei foglalja el. Ezüstbányászata Mexikó után a második, a tőkés világ legnagyobb bizmut termelője. A haladó gazdasági és társadalmi reformok és az ország nemzeti kincseinek visszaszerzése okkor kezdődött meg, amikor 1968. október 3-án hatalomra került a haíadó katonai kormányzat. A Juan Velasco Alvarado tábornok vezette kormányzat első intézkedése az amerikai International Petroleum Company államosítása volt. amely az olajtermelés 70 százalékát ellenőrizte. 1969 júniusában került sor oz agrárreform meghirdetésére, amelynek nemcsak egyszerűen a nagybirtok felparcellázása, hanem egyben mezőgazdasági, ipari vállalatok és szövetkezetek létesítése volt. Halászata, amely első helyen áll a tőkés világban, szintén külföldi társaságok profitvadászatának esett áldozatul. 1970-ben a halászati termékek exportját állami ellenőrzés aló helyezték. A haladó reformok gyors megvalósítására a kormányzat 1971—1975-re ötéves fejlesztési tervet dolgozott ki. Peru a hatvanas évek vége felé elhatározta, hogy fejleszti kereskedelmét a szocialista országokkal. 1968 augusztusában, hosszú idő után a szocialista országokkal kötött, elsőként, éppen hazánkkal írt alá, kereskedelmi megállapodást. A peruiak elsősorban kórházberendezések, gyógyszergyártási kooperáció iránt tanúsítottak érdeklődést, magyar bányaberendezések, vásárlásáról tájékozódtak. Jegyzőkönyvet írtak aló a két ország szervei a Peruban működő, színesfémeket és ásványokat, ezek közül is elsősorban a molibdént felszínre hozó közös vállalat létesítéséről. Ecuador Jövőre ünnepli az ország függetlensége kivívásának 150. évfordulóját. A Dél-Amerika nyugati partjain elterülő Ecuador nevét onnan nyerte, hogy az egyenlítő (equator) szeli ketté. Területe 270 670 négyzetkilométer, lakossága 6 millió, ebből 35 százalék indián, 45 százalék európai és indián keverék, a többi európai és afrikai származású. Rendkívül gazdag ásványi kincsekben, de sem ezek, sem nagy mezőgazdasági lehetőségei nincsenek kihasználva. Az ország területének 70 százalékát erdő borítja, körülbelül 10 százaléka, főként a hegyvidéken, legelő és 10 százaléka áll mezőgazdasági művelés alatt. A művelt területnek több mint fele a nagybirtokosok tulajdonában van. Fontosabb mezőgazdasági terményei: kakó, banán, — a világ banán-exportjának 25 százalékát adja — kávé, rizs, gyapot és gabona. Erdőgazdasága szolgáltatja a balsafát — rendkívül könnyű fafajta: a repülőgépiparban és hajógyártásban hasznosítják — a nyersgumit és a chinin-kérget. Bányászatának legfontosabb terméke a kőolaj. A termelés 80 százalékát angol, 20 százalékát amerikai vállalat ellenőrzi. Arany-, ezüst-, kén-, só-, gipsz- és rézkészletei jelentősek, de a termelés kicsi. Molibdén-, mangán-. ólomérc és szénkészletei feltárás alatt vannak. Feldolgozóipara többnyire kis- és kézműipar. Exporttermékei a banánon kívül a kávé, kakaó, petróleum, gyógyszer- ipari alapanyagok és a rizs. Importjában főleg gépek, szállítási eszközök, acél és acéltermékek, valamint vegyszerek szerepelnek. Néhány évvel ezelőtt hazánk külkereskedelmi forgalma Ecuadorral minimális volt. Általában csak évi 10—20 ezer tonna banánt importáltunk. Az első államközi kereskedelmi megállapodás aláírására 1967-ben került sor. Ez az egyezmény mindkét fél számára biztosítja a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. 1969-ben Quitóban járt kereskedelmi küldöttségünk tárgyalt először arról, hogy járműveket és villamosgépeket szállítunk a délamerikai országnak. Argentina Latin-Amerika egyik legnagyobb területű állama: 2 778 410 négyzetkilométer, lakossága 24 millió, 97 százaléka elsősorban spanyol és olasz származású európai. Az ország neve magyarul Ezüstországot jelent. A század eleje óta, különösen a két világháború idején előnyös konjunktúra, spekulációs árfolyamok haszonélvezője volt. Ez fellendítette a hús-, gyapjú-, és bortermelést. Mezőgazdaságának két legfontosabb exportcikke a szarvasmarha és a gabona. Nagy kiterjedésű erdeinek legfontosabb fafajtája a quebrachofa, amelynek kivonata a tannin bőrcserző anyag: Argentína szolgáltatja ebből a cikkből a világtermelés csaknem 90 százalékát. Feldolgozó iparában legjelentősebbek az exportra dolgozó mezőgazda- sági és állami termékeket feldolgozó üzemek, malmok és húskombinátok. Gazdasági kapcsolataink hagyományosak. A Ganz-MAVAG a felszabadulás óta 280 motorvonat egységet szállított Argentínába. Exportunkban szerepelnek továbbá: baromfifeldolgozó üzemek, gépipari gyártmányok és izzólámpák. Argentin kikötőkben magyar portáldaruk dolgoznak. Az általunk importált legfontosabb cikkek: nyersbőr és cserzőanyagok. Az 1969-ben kötött államközi kereskedelmi megállapodás szerint a két ország az árucsere lebonyolításának megkönnyítésére érvényesíti a legnagyobb kedvezmény elvét, kölcsönösen a legkedvezőbb vám, illeték és adó elbánást nyújtja. „Uralkodása azért rendkívül fontos ’ - írta egy líbiairól egy Észak-Afrikó- val foglalkozó történész „mert a nyílt katonai diktatúra kezdetét jelenti”. Az utalás Septimus Severus császárra vonatkozik, de egy kis képzelőerővel alkalmazni lehet egy másik jelentős líbiaira, Kadhafi ezredesre, a Líbiai Arab Köztársaság diktátora ra. Igaz, Kadhafi ezredesnek az a törekvése, hogy mint az egész arab világ elismert vezetője Nasszer örökébe lépjen, eddig még nem valósult meg. A katonai diktatúrát azonban már megteremtette, és ezt a diktatúrát egy olyan tényező támogatja, melyről Septimus Severus még csak nem is álmodott - a kőolajból származó mesés jövedelem. Kadhafi ezredes, aki 1969 szeptemberében vértelen puccsal szerezte meg a hatalmat az idős Idrisz királytól, nemcsak az arab királyi házak — Marokkó, Szaud-Arábia, Jordánia és a Perzsa-öböl államai - engesztelhetetlen ellensége, hanem a leghithűbb muzulmán és a leglángolóbb arab nacionalista. 1500 mérföldnyi távolból lángot okád Izrelre és Husszein királyra egyaránt. Bár Líbia 680 000 mérföldön terül el, lakosságának száma alig 1 800 000, s többségében, írástudatlan. Néhány évvel ezelőtt» még Líbia volt a legszegényebb ország a 20. szélességi foktól északra. Évi 1000 millió font Amint nyeregbe került, Kadhafi első dolga volt, hogy kiűzze országából az olasz gyarmatosítók utódait, azokat a gyarmatosítókét, akik Líbia szerény infrastruktúráját megteremtették, Rá- kényszerítette Nagy-Britanniát, hogy ürítse ki Tobrukot és az El Adem-i légitámaszpontot, és elérte, hogy az amerikaiak kivonuljanak a Tripoli környékén fekvő nagy kiterjedésű Whee- lus légitámaszpontról. Ezután az olaj- társaságokat vette tűz alá. A társaságok végül is belegyeztek, hogy hordónként 40 centtel megemelik a kőolaj órát. A termelés lelassult, a kőolajból származó évi jövedelem azonban még így is megközelíti az 1000 millió fontsterlinget. Idrisz király, aki idejének nagy részét szülőhelyén, Cirenaicában töltötte, ma száműzött. Tanácsadói annakidején arra ösztönözték, hogy kezdje meg az ország infrastruktúrája reformjának programját. Megkezdődött az új, igen szükséges hidak, utak, iskolák, kórházak és öntözőberendezések építése, bár az is igaz, hogy meglehetősen rendszertelenül. Nem sokkal a forradalom után kikérte egy nemzetközi gazdasági szakértő tanácsát, akinek kivételesen még humora is volt. „Hívjon be minden felnőtt líbiait az elnöki irodába és adjon át neki 300 fontot — mondotta a szakértő. — Tegye ugyanezt a következő és a rákövetkező évben. Honfitársai boldogok lesznek, a kecskenyájak megkétszereződnek, az élet- színvonal emelkedik és hatalmas ösztönzést kap az ország gazdasági élete. Ugyanakkor a tartalékok is növekedni fognak.” Kadhafi szemmellát- hatóan elsápadt. „Ezt nem tehetem" — mormogta. Ehelyett érvénytelennek nyilvánított csaknem minden olyan szerződést, amelyet még a korábbi rendszer kötött és követelte, hogy a fennmaradókat is olyan feltételek alapján módosítsák, amelyek súlyos veszteségeket okoztak a szerződő partenereknek. Büntető cikkelyeket alkalmaztak például olyan esetekben is, amikor például a partner fizetési kötelezettsége éppen a Kadhafi által nemzeti ünnepnek nyilvánított munkaszünet miatt szenvedett késedelmet. A világ legnagyobb előregyártott elemekből készült betonhídját például sohasem fizették ki. Ugyanez vonatkozik a benghazi kikötőhídra, amelyet egy görög vezetés alatt álló nemzetközi konzorcium félig felépített, majd inkább vállalta az 500 000 fontster- linges veszteséget, csakhogy lerázhassa lábáról a líbiai sivatag porát. A félbehagyott építkezések országa A Líbiában működő külföldi vállalatok egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy vezetőik nem kapják meg a kiutazási engedélyt, ha nem mondanak le anyagi követeléseikről. Egy olasz repülőgépgyártó cég mindent maga mögött hagyva felpakolta a gyár személyzetét egy repülőgépbe és egy éjszaka otthagyott mindent, anélkül, hogy a számlák rendezését követelte volna. „Líbiát félbehagyott építkezések jellemzik" - mondotta egy külföldi megfigyelő. Az angol kormánynak is megvolt a maga baja Kadhafival, aki még ma is három kérdésben folytat vitát a White- hall-lal: Líbia Chieftain tankokat rendelt és az alkudozás során lenyomta az árakat, a tankok közül azonban egyet sem szállítottak le, mert Kadhafi később a megállapodás teljes átszövegezesét követelte. 100 millió fontos szerződést kötöttek a BAC vállalattal radar-berendezések és rakéták szállítására, ebből mindössze 32 millió fontot fizettek ki, ennek az összegnek nagyrészét pedig már elköltötték az előállítási költségekre. Kadhafi felmondta a szerződést és visszakövetelte Líbia pénzét. Kadhafi visszamenőlegesen követelte az évi 3,5 millió font Sterlinge* brit segély folyósítását, amelyről Idrisz király a kőolajból származó jövedelemre való tekintettel lemondott. Kadhafi ezt az összeget azon az alapon követelte, hogy az „bér az El Adem-i támaszpontért". Kadhafi önkényes pénzügyi politikájának eredményeképpen senki sem köt szerződést Líbiával anélkül, hogy ne venné számításba a „líbiai tényezőt”, amelynek alkalmazása a gyakorlatban annyit jelent, hogy a rendesnél háromszorta magasabb árakat számítanak, hogy már előre is kárpótolják magukat azért az állandó zaklatásért, amelynek ki vannak téve, illetve azért, ha a partner nem fizet. Ez a módszer, úgy látszik, bevált, és tavaly valamelyest javult a helyzet, de a külföldi vállalatok még mindig kénytelenek fenntartani egy részleget, amelynek semmi más dolga nincs, mint behajtani Líbián az esedékes részletet, még mielőtt a munka következő szakasza megkezdődne. Mi történik a milliókkal? Tekintettel arra a csaknem pszichopata szűkmarkúságra, felvedőtik a kérdés, mi történik a Líbia kőolaj-jövedelméből származó milliókkal? Elsősorban is korszerű tankokat é* repülőgépeket rendelnek, mint például a francia Mirage-ok. A wheelusi légitámaszponton a francia légierő tisztjei oktatják a líbiaiakat a világ egyik legkorszerűbb repülőgépének használatára. A francia tisztek jelentése szerint Líbia képtelen lesz hatékony Mirage vadászegységeket felállítani, hacsak nem alkalmaz külföldi zsoldos pilótákat. A 110 Mirage gép azonban derekas hasznot jelent es nem kétséges, hogy ez vonatkozik a Chieftain tankokra is, ha a problémákat sikerül rendezni. A khartoumi egyezmény értelmében Líbiának évi 30 millió font sterlinget segítséget kellene nyújtania Egyiptomnak, hogy így próbálják pótolni a szuezi-csatorna lezárásából, adódó veszteségeket. Korábban Jordániának is nyújtott segélyt, ezt azonban Kadhafi most leállította. Líbia további segélyeket folyósít Csád Köztársaságnak, Nigernek, Mauritániának és legújabban Máltának is, amelyet Kadhafi viszonylag ártalmatlan „szakértők" forrásának tekintett Az arab országokban azonban meglehetősen hangosan panaszkodnak amiatt, hogy Líbia gyakran ígér nagyobb összegeket tényleges vagy megígért szolgálatokért, általában azonban rendkívül vonakodva fizet, főleg ami a megígért teljes összeget illeti. Márpedig a segélylistán szereplő országoknak nyújtandó segély ösz- szege lényegében semmi a befolyó olaj-jövedelemhez képest, amelyet Líbia dollárban kap, noha a sterlingövezet tagja. Piactényező Ami a belső helyzetet illeti. Líbiában új fejlesztési tervet dolgoztak ki. Annak ellenere, hogy a lakosság túlnyomó többsége nyomorúságos körülmények között él, az ország hatalmas jövedelmének nagyrésze bankokban kamatozik. Líbiának becslések szerint — durván számítva — 500 millió font sterlingje van euro-dollárbon. Tekintettel arra. hogy Kadhafi politikája nagyjából kiszámíthatatlan, ez elkerülhetetlen bizonytalanságot idéz elő a piacon. (The Daily Telegraph) 4 Líbia és a milliók
