Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
6 DUNANTÜL NAPLÓ 1971. szeptember 26. tét él, ami engem elbűvöl. Vicky húszéves. Átlagos egyetemista, de nagyon tehetséges balett-táncosnő. Lehet, hogy egy napon nagy színésznő válik belőle. Ki tudja? Mindenesetre az a célja. Pillanatnyilag ő a házunk „szenvedélye”. Kis kommunista. Azt szeretné, ha kis házban élnénk, és ne lennének háztartási alkalmazottaink. Annie tizenkét éves, még nincs saját egyénisége, de lassan kialakul. Egyetlen Chaplin-csemete sem válik szemtelenné tizenkét éves kora előtt. Christopher a család atlétája. Amikor betöltötte tizenkettedik életévét, beismerte nagy komolyan: Apu, énnekem tetszenek Sophia Loren nagy mellei. Remélem Christopher Sophiá- nak ugyanezt fogja mondani húszéves korában is. Willalonga: Az a benyomásom, hogy On szereti a gyerekeket. Chaplin: Imádom őket. Szeretnék még egypárat, de Oona már kissé idős ilyesmihez. Willalonga: Minden évben jön ide egy cirkusz, és On megjelenik az előadáson teljes családjával. Chaplin: A cirkusz az én számomra a leggyönyörűbb látványosság maradt a világon. A cirkusz az én két nagy szenvedélyem szinháza. Oona és én sűrűn átmegyünk Londonba, csakhogy megnézhessünk valamilyen jó előadást a színházban. Willalonga: Cs a film? Chaplin: Be kell ismernem önnek, hogy nem érdekelnek különösképpen mások művei. Nem mentem el megnézni még saját lányomat, Geraldinát sem. Állítólag egész szolidan játszott. WiMalonga: ön nyolcvankét éves. Mit gondol a jövőről? Chaplin: Hát, mit mondjak? Az élet olyan hosszú. Dolgozni fogok, mint ahogy dolgoztam is eddig. Tevékenységbe ölök mindent, amit tevékenységbe lehet ölni, különösen saját szellemem. Egyszer régen a londoni Markit Streeten mentem, amikor egy cigány javasasszonnyal találkoztam. Ezt mondta: „Négy házasságot fogsz kötni, melyek közül három tönkremegy. Boldogan fogod leélni életedet negyedik feleségeddel, aki három gyermeket fog szülni neked. (Itt tévedett a cigányasszony.) Nagy gazdagságra fogsz szert tenni. Hörghurutos tüdőgyulladásban fogsz meghalni nyolcvankét éves korodban." Nem vagyok babonás, de azért az utóbbi időben nagyon őrizkedem a huzattól! „Tevékenységbe ölök mindent, amit tevékenységbe lehet ölni” Chaplin vallomása Charlie Chaplin noha már 82. életévében jár, új filmjét forgatja. Svájci kastélyában felkereste Jose-Luis Willalonga, az ismert újságíró és interjút készített vele. Ebből közlünk egy részletet: Willalonga: ön már tíz éve Svájcban él. Hiányát érzi-e a hollywoodi életformának? Chaplin: Nem. Ez az én valódi életem. Földiepret, körtét, barackot termelek. Minden reggel hatkor ébredek, és Oonóval reggelizek. Ö főzi nekem a kávét már huszonöt éve. Héttől nyolcig újságot olvasok. Nyolc órakor dolgozni kezdek. Ebéd előtt egy órát pihenek. Félórát teniszezek a tenisztanárommal, fél órát pedig úszók. Ebéd után folytatom a munkát. Én nem tudom m: a szieszta. Az nem is nekem való, mivel nem vagyok latin. Az angolszászoknak nem szabad elernyedniük, nem szabad megállniuk, mert ha megállnak, nem tudnak többé dolgozni. Délután hat óráig dolgozom. Akkor iszom meg az első pohár italt, egy pohárka gint. Majd minden este vendégeink vannak. Tíznél nem többen, de nem nagyvilági emberek. Az én barátaim írók, zenészek, akik mór szintén benne járnak a korban. Georges Simenon, Igor Markevitch, a karmester, és James Mason, a színész. Willalonga: Az a hír járja Önről, hogy módfelett fukar. Mit mondhatna erről? Chaplin: Ebben kételkedem. Én egyszerűen tisztelem a pénzt. Tudom mit jelent ha nincs. Jhon Pierpont Morgan a nagy amerikai bankár, egy alkalommal ezt mondta nekem: „Charlie, legésszerűbb a pénzt elfelejteni. Az arra is való, hogy elfelejtsük." Abban az időben már ötmillió dollárom volt. — Én azt gondolom, uram, hogy a pénz olyan dolog, amire mindig vissza kell emlékezni, válaszoltam. Ö ezt nem tudta megérteni, Morgan gazdagnak, én pedig szegénynek születtem. Willalonga: Meséljen erről. Chaplin: Somerset Maugham ezt úta: „Chaplin számára a déli London utcái ezernyi szórakozás, vidám ka- ip--4andok, különös élmények színpada voltak. Biztos vagyok benne, hogy gyötri a honvágy a londoni külvárosok után." Maughamnak bizonyos mértékben igaza volt. Én sohasem tudtam elfelejteni azt az időt, azokat az utcákat, azt a nyomort, azt a keserves életet. Látja, én megborzadok és megvetem egyes gazdag embereknek azt a szokását, hogy megkísérlik a nyomort, a szegénységet, valamilyen irigylésre méltó színben lefesteni. Természetesen mások számára. Én az életemben még nem találkoztam olyan egykori szegény emberrel, aki visszavágyott volna régi nyomorába. Én személyesen a nyomort semmiféle formában sem tartom vonzónak és tanulságosnak. Nem tanultam belőle semmit, esetleg azt, hogy nem tartom a gazdag embereket különbeknek és tehetségesebbeknek. Willafonga: Tehát On szereti a pénzt, de mégsem fősvény? Chaplin: Természetesen szeretem a pénzt. Szeretem, mert költhetem. Nem pedig azért, hogy körülvegyem magam szép dolgokkal, hogy a legjobb borokat ihassam és a legjobb sajtokat ehessem. Willalonga: Önnek ismert okok miatt el kellett hagynia Amerikát. Sajnálta-e, hogy őrről a földről kell eljönnie, amelyen életművét megalkotta? Chaplin: Csupán azt sajnáltam, hogy nem voltam túlságosan megilletődve. Willalonga: On sohasem vette fel az amerikai állampolgárságot. Miért? Chaplin: Míg Amerikában éltem, az amerikai adóhivatalnak fizettem az adót, tehát nem erről volt szó. Oona Amerikában született, de lemondott állampolgárságáról, és ma svájci nő. Willalonga: Én On? Chaplin: Én angol állampolgár vagyok. Willalonga: ön mint született angol megtartotta britanniai állampolgár >áqát. Hogy lehet az, hogy a Brit Korona Ont nem avatta lorddá, vagy nemessé, mint például Laurence Oliviert? Chaplin: Sok ember tette már fel ezt a kérdést: Nekem sosem jutott eszembe, óondolja el: Sir Charlie Chaplin! Hogyan hangzana? Willalonga: Emlékszik-e szüleire? Chaplin: Charlie Chaplin a nevem, mint apámé volt. Walworthban, London külvárosában születtem. Én nem azzal az oxfordi kiejtéssel beszélem az angol nyelvet, amely sokak szerint megkülönbözteti az okost a buta embertől, de angol vagyok tetőtől talpig, biztosan nagyobb angol, mint a mostani kriálynő. Apámmal először az utcán találkoztam, az előtt a ház előtt, amelyben a szeretőjével Louis- szal élt. Sohasem láttam azelőtt, de előérzetem volt, hogy ez az ismeretlen ember csak az apám lehet. Megálltam előtte és bámultam rá. Magához hívott és megkérdezte, hogy hívnak. Válaszoltam annak tudatában, hogy a helyzet meglehetősen teátrális. — Uram, a nevem Charlie Chaplin. Nem szólt semmit, csak zavartan ránézett a hölgyre, aztán kezembe nyomott fél koronát. Ez a nemes lelkű ember mint idült alkoholista halt meg 37 éves korában. Egész életét a londoni külvárosok music- halljaiban morzsolta le, ahol a közönség kellemes baritonjában gyönyörködött. Nyomorban hag/ta törvényes feleségét és két törvényes gyermekét, engem és Sidneyt, aki nem volt az övé, egy szeretőt és vele törvénytelen fiát. Willalonga: Ax ön an,ja is artista volt? Chaplin: Igen, és énekesnő is. Amikor a világra jöttem, a családnak három tagja volt: anyánk, akit apánk már elhagyott és Sidney, az idősebb testvérem, akiről az a legenda járta, hogy valami lord az apja. Akkor a helyzetünk még nem volt olyan szörnyű. Anyánk harmincéves lehetett, nagyon szép nő volt, finom bőrű, hatalmas szép szemekkel és olyan hosz- szú, dús hajjal megáldva, hogy ráülhetett. Magas fizetést kapott, 25 fontot hetente, és gondtalanul nézhetett a jövőbe. Egy este azonban, míg az Aldershotban énekelt, elvesztette a hangját. így, mivel más foglalkozása nem volt, csatlakozott az ipari munkásnők hadához, akik a szörnyű nyomorban puszta létükért harcoltak. Ebben a Viktória-kori időben csak végletek léteztek. Szélsőséges gazdagság és határtalan nyomor. Helyzetünk 'hirtelen rosszra fordult. A háromszobás lakásunkat először kétszobásra, majd azt egyszobásra cseréltük fel a legszegényebb negyedben. Végül mind a hárman a lambethi szegényházba jutottunk. Nem tudja elképzelni, milyen megrázkódtatás volt a mi számunkra látni anyánkat, a tegnap még gyönyörű nőt idős asz- szonnyá válni. De még akkor sem zuhantunk az igazi mélységbe. A hatóságok elválasztottak bennünket anyánktól, és az elhagyott gyerekek szegényházába dugtak. Rövid idő múlva anyánk a Cane Hilli elmegyógyintézetben meghalt. A nyomorból eredő megrázkódtatásokba zavarodott bele. Mindez olyannyira szörnyű volt, hogy még ma sem tudom elviselni, ha valaki előttem könnyelműen beszél a pénzről. Willalonga: Hogyan ismerkedett meg Oonóval, mostani feleségével? Chaplin: Egy reggel telefonált Mina Wallace, egyik barátnőm, aki Hoolly- woodban dolgozott, mint impresszárió. Mina azt mondta, hogy az irodájában ül egyik kliense, aki egyenesen New Yorkból érkezett, és aki biztosan megfelelne a „Shadow and Substance" c. film főszerepére, amelyet akkor készültem forgatni. Oona O'Neill volt a neve, Eugen O'Neill- nek, az ismert drámaírónak a leánya, Apja sötét műveire gondolva őt is egy sötét teremtésnek képzeltem el. Mina megítélése szerint Oonának jelentéktelen színészi tapasztalatai vannak. Megkértem Minát, hogy még aznap este hívjon meg vacsorára. Mikor megérkeztem, egyedül találtam a lányt a szalonban. Elnémultam. Családi körben Előttem egy gyönyörű, ragyogó szépség állt. Valami vadság volt benne, de szemei mosolyogtak. Első pillantásra szerelmes lettem belé. Elragadtatásom megijesztette Minát. Azt mondta, hogy Oona még csak tizenhét éves. Valamennyire lecsillapodott a szívem, mivel azt hittem idősebb és féltem, hogy sok bajom lesz vele. Minél jobban megismertem Oonát, annál jobban meghódított egyszerűségével, őszinteségével, nemes leikével. Amikor elhatároztuk, hogy megesküszünk, Oona tizennyolc éves volt, én pedig ötvenöt. Nagyon féltem ettől a nagy korkülönbségtől, de rájöttem, hogy Oona mentes a fiatalság gyöngeségeitől, hibáitól. Aztán itt volt az ő ír, O’Neill-i önfejűsége, melyet az apjától örökölt. Egyszerűen a fejébe vette, hogy a feleségem lesz. Lehet, hogy nem belém lett szerelmes, hanem abba a bohócba, aki mindig meg tudta nevettetni. Willalonga: Ez volt az On negyedik házassága? Chaplin: Igen. 1917-ben Mildred Harisst, egy fiatal színésznőt vettem feleségül. Pár hónap múlva elváltunk. Mildrednek az volt a szokása, hogy minden szavamra igennel válaszolt, de a következő pillanatban teljesen az ellenkezőjét cselekedte. Tönkrementem mellette. Másodízben Lita Greyt vettem nőül. Mivel ebből a házasságból két nagy fiam származott, akiket mindketten nagyon szerettünk, nem beszélek ennek a házasságnak a részleteiről, de szomorúan végződött. Akkor jött Paulette Godard. Ez a házasság azért ment tönkre, mert ő továbbra is színésznő maradt. Willalonga: Milyon jövőt szánt s-ámos gyermekének, akik ebből a házasságból származtak? Chaplin: Mi többé nem határozunk a jövőjükről. Mi csak egy dolgot tudunk megtenni értük: segítünk nekik, ha eltévednek vagy ha baj éri őket. Erre pedig megvan minden esélyük. Természetesen minden lányom bolondul a „kubai csoda", Fidel Castro és Che Guevara után. Hogyan értsék meg, hogy nekem kellett egyedül harcolnom azért a kényelemért, amelybe ők beleszülettek és élnek. Willalonga: Az On lánya, Josie már huszonhárom éves. Állítólag énekesnő. Chaplin: Úgy gondolom, igen. Egy szőrmegyáros fia a férje, és így természetesen mi is könnyebben elviseljük a zord svájci teleket. Ö a férjével, akit Sistovarisnak hívnak, politikai élePákolitz István: Most is Az igy-úgy összetákolt barikád mégis védett; könnyebben fölismerted cégéres ellenséged. Nagyjából tudtad, honnét várhatók a lövések, Az egymás hegyén-hátán épülő barikádok naponkint jobban összekuszálják a világot A vér nem tengert zúdít, csak békésen szivárog. Ki vaktában lövöldöz, az ördög tüzét fújja; puska-záváron nyugszik az éber strázsa ujja. A Jót, mint mindig, most i* ki kell találni újra.-------------» i. B árdosi Németh János: Egy vonat fut Egy vonat fut a tájon át, cipeli zord füst-oszlopát. Leng a fák csipke-fátyola, utazol, nem tudod hova. Fut veled álom, látomás, kis bakterház, nagy állomás. Sípjelek, fények, alakok, s te nézed, félve hallgatod, hol jársz és mit rejt a homály, mintha itt éltél volna már. Egy üres, süket pusztaság vad szele bús szivedbe vág. All a vonat és sir a szél, az árny a válladra áléi. Fent hold és dermedt csillagok, benned oly borzongás vacog, sikoltanál, de nincs erőd s csak állsz a pusztaság előtt.
