Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-25 / 226. szám
6 dunantül napló 1971. szeptember 25. A forrongó Közel-Keleten Kalandozások Anatóliában Isztambul ázsiai részéből az E—5-ös úton indulunk tovább Ankara felé. Közben — miután a fővonal alig néhány km-re fut a Fekete-tengertől — felrándu- lunk a szokásos turista utakról kissé távoleső, de látnivalókban és természeti szépségekben rendkívül gazdag, mintegy félezer km hosszú, nyugat Feketetengeri partvidékre. A teljesen kopár európai rész és Isztambul hangos, forgalmas kavalkádja, ember-erdeje után szinte önmagában is felüdülés a sok fa, az ember-nélküli vadon s a hihetetlenül kék Fekete-tenger bársonyos homokja. Bursza A Márvány-tenger keleti öblét érintve /zm/ínél térünk visz- sza a fő útvonalra, Izmitnél, az ősi Nikodémiánál, amely hajdan — nagyságban és ragyogásban — Rómával, Antiochiával és Alexandriával vetekedett. E na- ' gyón jelentős mai ipari centrum elég keveset őrzött meg ragyo- j gó ősi múltjából. A múltat kutatva tovább rohanunk, s Izmit- től alig 100 km-re találjuk az ősi Nikaiát (ma Iznik), amelyet még Kisázsia görög gyarmatosításának kezdete előtt alapítottak az i. e. X. sz. elején thrák „emigránsok". A helység Asia római provincia egyik legjelentősebb városa lesz, amely már történetének korai szakaszában rendkívüli nevezetességre tesz szert: itt tartják 325-ben a Jézus istenségét kimondó híres zsinatot. Antik műemlékei nagyrészét a sorozatos földrengések sorra elpusztították, s ma már csak a 787-es zsinat templomának maradványait találjuk a pes nagyságú községgé adálódott helységben, gy órai nehéz szerpentin- ázás fáradalmait bőségesen pótolja a törökök szent vá: a, a ma 300 ezer lakosú Búr- í látványa, amelynek varázs- tos szépségét egyetlen más — talam látott — török városé- oz sem tudom hasonlítani. Ma- a a város egy több mint 2300 n magas hegy lábánál — lejtőién terül el, s körülötte hatalmas „gyümölcsös-erdő", és az utak mentén, s a városban mindenütt j ciprusok és minaretek magas, karcsú sziluettje. A várost még Bithynia királya alapította az i. e. III. sz. végén (akitől nevét is kapta), s a XIV. században az Ottomán dinasztiát alapító Oszmán Gazi szultán megteszi az új birodalom első fővárosának. Száz év múlva azonban, a hazánk felé nyomuló törökök új fővárost keresnek (Edirne, majd Konstantinápoly), de a vallásos törökök számára — érzelmileg mindig Bursza marad a főváros. Szépségben és nagyságban az isztambuli Kék Mecsettel vetekszik az itteni Zöld, amelyet I. Mohamed szultán építtetett. De XIV. századi a Nagy Mecset is, amelynek építését még I. Murad rendelte el (amelynek legnevezetesebb ereklyéje egy VIII. századi Korán). Legősibb azonban az éppen ezt építtető Murad szultán mecsetje, amelynek bizánci és gótikus építészeti stílusa — hogy úgy mondjuk — meglepő. Mintegy 300 km-re a „szent” várostól — az anatól'a! fennsík egyik legkopórabb, egyedül kősziklákban gazdag vidékén — találjuk az ókori Phrygia ősi fővárosát, Gordiont. Nemcsak a phryg előkelők monumentá'is, kőbevésett lakóházak homlokzatát utánzó — de a fűépítészet jellemző díszítőelemeit tartalmazó — gazdag szúlasírjai miatt érdemes felkeresni e nagymúltú várost, hanem a környén páratlanul gazdag természet! szépsége miatt. A so< .zár méteres sziklafalak övezte egykori kiszáradt folyóvölgyek kurgánjai közt bolyongva — mindannyiunk által jól ismert — két nagy phryg királyra gondolunk. E „két királyok", apa és lia az i. e. Vili. században vbógoztatták fel államukat, s „tehetségűket'' mi Az órás és órái ,Az ital tett tönkre" — Hamis aláírások A modern Ankara sem bizonyítja jobban, minthogy az apa, Gvdiosz kötötte azt a — nevében má'g fennmaradt — történeti „csomót", amelyet csak félezer évvel későbo Nagy Sándor tudott „megoldani", míg f.c, Midász gazdagságáról a görög világban olyan mondák keringtek, mint a mitológia isteneiről: amihez csak n/tiIt, tüstént arany- nyá változott. így nem csodálhatjuk, ha 26 évszázad után egy nagy magya1 is „Midász király sarjának” val'olta magát s a Gordion körüli „susogó nádak i mezejében" já jo a költőre gondoltam, akinek az arany-gaz dag, szamárfüles Midász volt az őse. Ankara Midász mesés gazdagságú, ősi fővárosából indulunk a modern Törökország politikai központjába, am:'y — mint főváros — csak két év múlva ünnepli 50 éves jub leumát. Ankara a világ egyik legős'bb települése. A hettita Aokuvó-toi a görög— római kor Ankyrá ján át máig mintegy 4 évezredes múltra tekint vissza; s a mai miihós nagyváros félszázada még csak egy poros, 20 ezer lelket számláló, istenhátamögötti kis vidéki település volt, amikor a „törökök atyja", Atatürk az ország centrumában fekvő Ankarát fővárosává tette. Ezt a metamorfózist s gyors fejlődést a mai j Ankara városképe az első pillantásra elárulja. Ankara egyszerre modern világváros és minden ázsiai nyomor központja is. A várost kb. 6 km. hosszúságban — az Atatürk-emlékműtől a köztársasági elnök rezidenciájáig és az Atatürk-házig — észak—déli irányban átszelő Atatürk bulvár bármelyik európai nagyváros büszkesége lehetne (a követségi épületek tucatjai, felhőkarcoló-szerű szállodák és bankok sokasága, egyetemi épületek, az Opera, Augustus- templom, a paloták és lakóházak harmonikus együttese). 600 méterre az Atatürk-emlékműtől és bulvártól emelkedik a Citadella, amelynek környéke — kelet felé, ameddig a szem ellát — minden létező emberi nyomort megtestesít (s itt él a főváros lakosságának kb. fele). A hozzávetőlegesen 400 négyzet- kiolméter területű város másik nagy ütőere az Atatürk bulvártól nyugatra, félkörívben húzódó Samsun—Konya körút. Ezen kívül még néhány fő ütőér vezet keresztül a városon, amelyeken a legfontosabb központok köny- nyen és jól megközelíthetőek. Atatürk A főváros emlékművei szorosan összekapcsolódnak Atatürk nevével. Az első látnivaló — az említett két emlékművön kívül — az Anit Kabit/ az Atatürk Mauzóleum. Az impozáns építmény szinte erődítményszerűen emelkedik-uralkodik a város fölött egy kb. 1 négyzetkilométer park központjában. Az itt elhelyezett múzeum bemutatja a nagy államférfi, a modern Törökország megalapítója életét, tevékenységét. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a 12 éves fiú már maga veszi kézbe sorsának irányítását: katonaiskolába iratkozik, ahol egyik professzora a kitűnő tanuló kis Musztafát — ő maga is Musztafa; családnév ekkor még nem létezett — a Kemál (Tökéletes, Kiváló) névvel ruházza fel. A szaloniki középiskola után a fővárosba kerül katonai akadémiára, ahol 1905-ben, 24 éves korában vezérkari tisztként fejezi be tanulmányait. Az „ifjútörök" mozgalomhoz csatlakozik, de látta, hogy ezek forradal- misága nem elég az új Törökország megteremtéséhez. Szakított a soknemzetiségű, teoretikus Oszmán Birodalom középkori koncepciójával. Kemál és csoportja lemondott a balkáni és arab népek feletti uralomról, s egy új, polgári, világi, nemzeti Törökország megteremtését tűzte ki célul. Ezt közel fél évtizedes háborús-polgárháborús küzdelemben meg is valósította s 1922-re, mint a modern történelem egyik legnagyobb hadvezére elérte, hogy az ország egész területét megtisztította az utolsó ellenséges katonától is. Az I. világháboiú legyőzöttjei közül a török nép volt az egyetlen, amely nem fogadta el a Párizs környéki békediktátumot. Hála Kemál hod- vezéri és politikai képességeinek — nem akart többet a 3 millió négyzetkilométeren, több mint 20 milliós birodalomból, mint a törökök által lakott összes területeket; de ezt akarta és ezért kész volt harcolni I — ezt sikerült győzelmesen keresztülvinnie. 1924-re külpolitikailag is megszilárdult Kemál rendszere, s ezután minden erejét a belső társadalmi-gazdasági újjászervezésre fordította. S ez volt a sokkal nehezebb! De Kemál ezzel is megbirkózott — s nem is eredmény nélkül. Csak két „apróságot": Törökországban arab nyelven írtak, törökül beszéltek; azaz volt egy hivatalos és irodalmi nyelv, amelyet nem beszéltek, és volt egy beszélt nyelv, amelyet nem írtak. Az általa létrehívott szakértői bizottsággal kidolgoztatta a latin íráson alapuló török abc-t. A bevezetés idejét a szakértők 5 évben jelölték meg, de Kemál csak 3 hónapot engedélyezett. Egy egész nemzet ült az iskolapadokba — de megvalósították! A másik: 1934-ben a családnév bevezetése mellett törvényt hoztak a méltóságok eltörléséről: Kemál volt az első, aki lemondott rangjáról s ekkor vette fel az Atatürk — „törökök atyja" — nevet. Ezek a reformok elsősorban a szokásokat és az életmódot érintették, a gazdasági struktúrában a változások sokkal lassúbbak voltak, de — a Szovjetunió jelentős segítségével — ott is számottevő sikereket értek el. Nincs Törökország történetében egyetlen olyan személyiség, akinek a török nép annyit köszönhetne, mint neki. Ezek után érthető, hogy nincs az országnak egyetlen olyan városa, ahol a főhelyen ne Kemál Atatürk, a török nép kiváló fiának a szobra állna — vetélytárs nélkül! (Folytatása vasárnapi számunkban) Benke József Hosszú időn ót minden pénzét az italra költötte Zádori László, a Budapesti Órások Szövetkezete komlói 104-es boltjának vezetője —, aki vezető is beosztott is volt egysze- mélyben, egyedül lévén az üzletben. A mértéktelen italozást már ő is megsokallta, ezért ez év tavaszán elhatározta: alkoholelvonó kúrárc megy. Elmenetele előtt az üzletet természetesen át kell adnia, leltárt készítettek. A leltározás során kiderült; közel 6000 forint értékben hiányzik óraszíj. De nem ez volt az egyedüli hiány. A pénztár sem volt rendben. Az órák javításából befolyt összegből mintegy 1600 forint hiányzott. Ezek az összegek azonban még korántsem mutatták azt a manipulációt, amit az órás az üzletben folytatott. Eddig körülbelül 70 tanút hallgattak ki. — Még a múlt évben hoztam be karórámat javításra. Azt mondta, hogy 80 forintba kerül, hagyjam ott és közölte mikor mehetek érte. A megadott időpontban órámért mentem. Hát uram, ez az óra nem javítható meg, sajnos, így visszaadom. Csodálkoztam, hogy miért nem javítható meg, de mit tudtam tenni? Visszavettem. Elvittem egy másik óráshoz. „Ebből az órából kérem alapvető alkatrészek hiányoznak" —, mondta. Amikor közöltem vele, hogy először vittem javítani a másik üzletbe, csak csóválta a fejét. „Kiszedtek ebből alkatrészeket" — tette hozzá. Zádori módszere volt: két, három azonos gyártmányú órából kiszedte az alkatrészeket, abból megjavított egyet. A másik két, három órát pedig visszaadta tulajdonosainak azzal, hogy „nem javítható". Egy másik tanú: — Mindig a bolondját járatta velem. A határidőre bementem, azt mondta, még nem kész és adott egy újabb időpontot. Akkor meg azzal küldött el, hogy nincs alkatrész. Már sokalltam a hercehurcát, kértem, adja vissza az órámat. Jöjjek vissza három nap múlva, addig megkeresi, mert most nem találja. Három nap múlva visszamentem. „Sajnos az átvételi papír hiányában nem találom, hozza be a papírt, azon rajta a szám, úgy könnyebben kikeresem a sok óra közül” — mondta. Vittem a papírt. „Két nap múlva menjek vissza, addigra meglesz" — mondta. Visszamentem, kértem az órát. Ö kérte a papírt. Mondtam, hogy már egyszer odaadtam. „Nekem ugyan nem, papír nélkül meg mit akar?” — kiabálta. így aztán sem az órámat nem kapI tam vissza, sem papírom nem j volt arról, hogy az órámat ja- | vitásra beadtam. Nem találta meg Zádori az órákat? Dehogynem! Miután a ] papírokat .széttépte —, ügyfe- j lei nem tudták igazolni, hogy I javításra beadták óráikat. Az j így „megmaradt" órákat aztán í eladta. De volt más, „különös” módszere is a sokat „akadékoskodó” vendégekkel szemben. — Bementem megérdeklődni, hogy kész-e az órám? Az átvételről szóló papírt már korábban elkérte tőlem. „Magának nincs itt semmiféle órája” ! — mondta és kilökött, kidobott ] az üzletből — vallja egy újabb I tanú. j A „központ felé” azonban i valahogy el kellett számolni az órák hollétéről. Erre is volt i módszere. A javítást és átvé- I telt Zádori hamis aláírásokkal t igazolta. Volt olyan ügyfele is, aki már fél éve járt órája után, de soha sem tudott Zádorival beszélni, mert csak bezárt üzletet talált, az ajtón cédula: „Betegség miatt zárva", vagy „Rögtön jövök" — felirattal ... Az ellenőrzés, az üzlet átvizsgálása során sok-sok „kibelezett” órát találtak. A Budapesti Órások Szövetkezete több szakembere hetekig dolgozott, hogy az ott talált és még megjavítható órákat „üzemképes^ sé" tegyék. Több javíttatót pedig kártalanított a szövetkezet. Zádori az elsikkasztott összegeken felül több tízezer forint kárt is okozott a szövetkezetnek. Hogyan vélekedik ő a dolgokról?- Egyrészt elismerem, hogy néhány órbából kivettem alkatrészeket, de sok óra azért hiányozhat, mert elvitték tőlem. Alkalmi ismerőseim, akikkel ittam, zárás után még eljöttek hozzám az üzletbe egy kis ivászatra, beszélgetésre. Lehet, hogy azok vitték el az órákat... Hiába, engem az ital tett tönkre. Akkor is amikor rászoktam, meg akkor is, amikor le akartam szokni róla és alkoholelvonóra jelentkeztem. Ha nem jelentkezem, akkor talán nem tudódik ki a dolog .. . Garay Ferenc ÉPÜL HAZANK LEGNAGYOBB MELEGHÁZI KERTÉSZETE. Az Inotaí November 7. Erőmű szomszédságában épül hazánk legnagyobb üvegházi kertészete. A Sárszentmihályi Állami Gazdaság hozza létre 80 millió forint befektetéssel. A holland licenc alapján Bulgáriában gyártott vasszerkezeteket a gazdaság szakemberei állítják össze. A 6 hektáros üvegház-komplexumot és a hozzá kap- | csolódó 10 hektáros fólia-kertészetet az erőmű látja majd el hőenergiával. A képen: szerelik a vasszerkezeteket K 0 m o! y t a I a n royaí TÓCSENKA, AZ EB (Avagy nem is olyan könnyű emeleten kutyát tartani!) A Kormost nem ismerik, ugye? Kutya, illetve puli. Na már most, néhány hónapja a hazai pulitársadalom kiválóságának fellendítése érdekében valamelyik állami gazdaságból beállítottak egy pulimenyasszonnyal. Kormos nem habozott és mindazt a kötelességét teljesítette, ami várható volt tőle, hogy az állami gazdaság juhnyájának őrzésére hivatott négylábú terelő személyzet létszámát növelje. A puli gazdája a minap valamiért hazatelefonált a gyerekeknek. A kicsi jelentkezett:- Édesapám! Csudára játszanak a kutyák!- Kutyák? A Kormos. Bár annak is több esze lehetne! — Nem kutya! Kutyák! Itt van a kormos kisfia is.- Te jó ég! — mondta az apa. Ugyanis teljesen megfeledkezett arról a népnagyo- mónyról, hogy ilyenkor a kutyaférfiú fölöttébb terhes és áldozatkész közreműködését megjutalmazzák egy kiskutyával. Estére hazaért. Kormos és fia a legteljesebb egyetértésben ette egymást. Amikor az apró gombolyag meglátta az apát, kétlóbra állt, de előbb eleresztette nemzője fülét. Mellesleg körülötte négy hatalmas tócsa.- A Bogáncs csinálta! - árulkodott az apróbb gyerek.- Ez Bogáncs?! — Tócsagyártó! Legyen Tócsenka! Egyébként gyorsan eladni! Óriási siránkozás, hogy ők ketten, a kétfiú megveszi.- Veszitek a csodát! - dü- hösködött az apa. — Kutyafarmunk pedig nem lesz!- Kifizetjük az árát! Kitűnő lesz a bizonyítványunk! Ez utóbbi részben nyomós érv volt, részben pedig félórái agitálás sem járt semmi eredménnyel. Az apa látta, hogy a direkt zicher nem jó.- Jó, a kutya a tiétek. Etetitek, takarítotok is utána. Állatkínzás, éheztetés, elhanyagolás nincs! Vállaljátok?- Vállaljuk! Vállaljuk!- Na jó. Akkor ott a mosogatórongy! Tessék kitakarítani a négy tócsát! A két gyerek villámgyorsan föltakarított, és azután nekiálltak megállapodást íréi, mert bármit elvégeztek, csak a másik ne végezzen kevesebbet. Mindenesetre csoda kutyához jutottak! Annyit evett, mint egy ló, nyelte a heti zsebpénzüket. Amit meg tócsákban produkált, fantasztikus volt. A kutyatulajdonosok egyáltalában nem voltak irigylésremél- tóak.- Hé, Apró! Ott egy tócsa! — mondta az apa.- Ez a ronda dög! Fölrúgom !- Hogyhogy? A saját kutyá- toka?! Az szerződésszegés!- Édesapám, nem is olyan szép kutya ez! — Ez a világ legszebb kutyája! És milyen étkes! — Minden pénzünket eleszi - jajgatott mind a kettő. — Ja, nem olcsó dolog a kutyatartás! A kutyaadó is rövidesen esedékes. Kutyatápszer is kell különben gyenge lesz a csontja. (Ez utóbbitól őszintén szólva az apa sem tartott. Az előjelek szerint lócsontja lesz.) Az egyik gyerek délelőtt járt iskolába, a másik délután. Keserves hete volt mindkettőjüknek. Tócsa itt, tócsa ott. Nem könnyű dolog belátni az elvesztett csatát. Elkeseredetten állták. — Hé, férfiak! A kutya elvitte a takarítórongyot. Hozzátok be! — Laci, te vagy a soros! Hol a fölmosórongy? Egy hét múlva lerakták a fegyvert. Az apa készségesen beleegyezett, hogy eladják a kutyát. Még így is volt két keserves hetük, míg vevő akadt. — Ezen csak mi nyertünk! — mondta a feleségének. - Gondolom soha többé nem állunk az előtt a helyzet előtt, hogy újabb macskát, kutyát, sündisznót, kígyót, békát fogadjunk be családunk zárt közösségébe. Mert ha csak eszükbe is jut, máris kötjük a szerződést az állattartásra. Remélem attól óvakodnak, mint a tüzes vastól! Igaza lett, óvakodtak! Szöllösy Kálmán
