Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-25 / 226. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ Lo káto ri rá nyitó s ú gépágyú 1971. szeptember 25. „A légvédelmi lövegek felett eljárt az idő” — hangoztatták egyes nyugati katonai szakértők még néhány évvel ezelőtt és figyelmüket teljesen a csapatlégvédelmi rakétafegyverrendszerek felé fordították. Az elhamarkodott, kudarcba fulladt légvédelmi rakétarendszer fejlesztés beszüntetése után felismerték, hogy a légvédelmi lövegek - főként a kis űrméretű gépágyúk felett nemcsak, hogy nem járt el az idő, hanem előretörésük következett be. 3ÚC0 méternél távolabb és 2000 méternél magasabban, tagadhatatlan a légvédelmi irányított rakétofegyverek fölénye o gépágyúkkal szemben. Azonban az alacsonyan támadó légi célok leküzdésében, különösen'akkor, ha későn észlelik a légi ellenséget, egyetlen mentség a gépágyú. A szovjet haditechnikusok fejlesztési kihagyások nélkül jutottak el a csapatlégvédelem csöves fegyverei jelentőségének felismeréséhez. Négycsövű önjáró légvédelmi gépágyús fegyverrendszerük olyan alapvető tulajdonságokkal büszkélkedhet, mint a nagy terepjáróképesség, a páncélvédettség, a magas tűzteljesítmény és a rövid tűzkiváltási idő. A nagymoz- gékonyságú lánctalpas, páncélozott alvázra épített forgótoronyban helyezték el a négycsövű légvédelmi gépágyút, melynek tűzgyorsasága Nymodon eléri o percenkénti 4000 lövést I Számoljunk egy kicsit! 4000 lövés percenként, azaz 67 lövés másodpercenként: ennyi lövés hagyja el a négy csövet a hangsebesség háromszorosával. Ez annyit jelent, hogy egy másodperc időtartamú tűzcsapás nyomán 12 kilogrammnyi robbanó repeszlövedék rajzik a céltárgy felé. Az önjórólöveg körzetéből nézve igen látványos a fényjelző lövedékek mozgása, akárcsak egy tüzijá- ték-rakéta sokcsillagos szipor- kázása. A támadó repülőgép pilótafülkéjéből már kevésbé megnyugtató látványt adna a lövedékraj, ha a fényjelzés onnan is látszana. A lövedékek célban kifejtett hatásának a legszilárdabb felépítésű légijármű sem képes ellenállni, melyet a rombolás mellett még a tűz is hatalmába kerít. Csapatlégvédelmi önjárólöve- günk tüzének pontosságát rá- diólokátoros tűzvezetőberendezés szavatolja. A nagy mérési pontosságú rádiólokátor adatai alapján, az elektronikus lőelemképző, tévedhetetlenül irányítja a négy tűzkígyót a támadó légi ellenségre. A rádiólokátor sötétségen, ködön, vagy felhőn egyaránt áthatoló sugárcsápja már messziről kifürkészi a közeledő légi ellenséget. A négycsövű légvédelmi ön- járólöveg a csapatlégvédelem széles harceszközskálájával együttesen, tehát biztonságosan oltalmazza a szocialista hadseregek szárazföldi csapatait, Ember és harceszköz összhangja kell a páncéfosvadciszathoz A kétmarkolatos kivitel növeli a találati pontosságot Géppisztoly — világszínvonalon Páncélosvadászat — rakétával Az azonos működési elvű, egységes zárrendszerű fegyvercsaládok nagy előnye, hogy a harcosnak a kiképzés során csak egyetlen fegyver működését, alkatrészeinek kezelését és karbantartását kell megtanulnia, a gyakorlatban mégis valamennyi, a fegyvercsaládhoz tartozó fegyvert képes kezelni, működtetni. Ugyanilyen előnyök jelentkeznek a sorozatgyártás terén is. A kényes, nagy pontosságú alkatrészekből csak egy típust kell gyártani, de azt nagy mennyiségben. Az azonos kivitelű, nagy darabszámban készülő termékek gazdaságosak. Ilyen fegyvercsaládot képeznek a Kalasnyikov-rendszerű önműködő fegyverek. A fegyvercsalád első tagja a 7,26 mm-es géppisztoly. Hatásadatai megfelelnek a korszerű harc követelményeinek és nem egy műszaki jellemzője felülmúlja a nyugati lövészfegyverekét. A felhasználós különböző területeire való tekintettel kétféle kivitelben készül: fatusával és behajtható, fém-válltámasszal. Az adogatást mindkét kivitelnél 30 darab lőszert - befogadó íves tárból biztosítják. Az egyes és sorozatlövésre egyaránt alkalmas géppisztoly tüzével egyes és csoportos célok küzdhetők le eredményesen. A tárcsere könnyen és rövid idő alatt végrehajtható. A rövid sorozatokkal végrehajtott tüzelés esetén percenként 100 lövés gyakorlati tűzgyorsasága, míg egyes lövések eseten percenként 40 célzott lövés adható le. A fegyver önműködő, a szükséges energiát a gázelvételi rendszer szolgáltatja. A géppisztoly csövének torkolathoz közeli megcsapolásán keresztül a lőportöltet gázának egy része a gázhengerbe áramlik. Az át- áramlott lőporgáz a zárkerethez kapcsolt gázdugattyú közvetítésével működteti a zárszerkezetet. A géppisztoly földi célok ellen 400 méteres lőtávolságon belül a leghatásosabb. Több géppisztolyos harcos együttműködésével a fegyverek hatásos lőtávolsága földi célok ellen 800 méterig növelhető, míg légi célok ellen tüzük 500 méteren belül hatásos. Géppisztolyunk kiállja az ősz- szehasonlítást a NATO-hodsere- gek bármelyikének lövészfegyverével. A nyugatnémet 7,62 mm-es G3 automata puska például 4,33 kg súlyú és csak 20 töltényes tárral rendelkezik, az angol csapatok 7,62 mm-es FN. 30 automata puskája 3,9 kg súlyú és ugyancsak 20 töltényes tárral szerelték fel. Az amerikaiak 7,62 mm-es M14 automata puskája 4,15 kg súlyú tár nélkül. Nemcsak nehezebbek, de ráadásul kisebb a találati valószínűségük is a NATO-had- sereg kézifegyvereinek — különösen sorozattüzelésnél. A túlméretezett lőszer ugyanis nagy hátralökést ad, ami a másodikharmadik lövésnél már lehetetlenné teszi a célontartóst. Az irányzólövész feszült figyelemmel néz az optikai irányzékra és a lövészetvezető parancsát várja: „Céltávolság 1800 méter! Célsebesség 20 km/óra!” „Tűzkész!” — hangzik a válasz. — „Indítás!” — Az irányzólövész megnyomja az indítógombot és a rakétalövedék vijjogva röppen az indítóállványról. Másodpercenként mintegy 100 méteres sebességgel halad a cél felé, alig néhány méterrel a talaj felett. A gyorsító hajtómű ragadja el a rakétalövedéket az indítóállványról és a másod- í perc tört része alatt néhány méteres magasságba lendíti, miközben repülési sebességét egyre növeli. A sebesség erős növelésének korlátái éppen a kezelő reagálási képességének figyelembe vételéből adódnak. Az irányzólövésznek időt kell adni arra, hogy miközben távcsövével szakadatlanul figyelemmel kíséri a célt, egyben rakétáját is nyomon követhesse. Amennyiben azt észleli, hogy a rakétalövedék kitér az irányzóműszer és a cél által meghatározott síkból, akkor irányzó kis botkormányával parancsjelet állít elő, amely annál erélyesebb, minél inkább kimozdítja a botkormányt középső, semleges helyzetéből. A helyesbítő parancs elektromos jel formájában végig fut a továbbító vezetéken a pályán haladó rakétalövedék fedélzetére. Ott erősítés után sorba „kopogtat" az egyes kormány- szerveken, amelyek a le-fel és a jobbra-balra irányuló mozgásokat kiváltják. Ám csak azzal lesz szerencséje, amelyiknek ismertetőjelét, kódját magánviseli. Ez a kormányszerv befogadja, hallgat rá és elertromágnes segítségével végrehajtja a kormányfelület kívánt mértékű és irányú elmozdulását. A rakétatestet kö- rülóramló levegő szembetalálkozik a kormányfelülettel, nekifeszül és a rakétalövedék engedelmesen máris a kívánt irányba fordul, visszatér az irányzósíkba. Ember és harceszköz tökéletes összhangja szükséges a páncélosvadászathoz. A táv- irányítású rakétalövedék nyújtotta lehetőségek valóraváltása az irányzólövész ujjaiban és szemén, nem kevésbé gyakorlottságán és bátorságán nyugszik. Izgalmas, valódi vadászat ez! A" Halálos „darázscsípés" A „DARÁZS” kiereszti fullánkját Uarcijárművek gördülnek ki az erdőből a tisztásra. Gyorsan halod előre az élen egy kétéltű páncélozott szállítójármű. Szorosan nyomában a lánctalpas rakétahordozó, indítóállványán az „Ezüst Nyil”-lal. A bemérőcsoport megadja az alapirónyt, erre állítják be az indítóállványt. Mellette serénykedik a személyzet, előkészítik a rakétát és az állványt az indításhoz. Feloldják o rögzítést, becsavarják a gyújtószerkezetet. A kidolgozók megadják a szükséges oldalirányt és az állvány emelkedési szögét. A felemelt indítósínen a rakéta ferdén felfelé néz, alatta a harcjárműben helyezkedik el az állványparancsnok és a járművezető, a többiek fedezékbe vonulnak. Az „Ezüst Nyíl” indításra készen. Hosszú út vezet a korszerű rakétafegyverek és ezek között a tüzérségi rakéták megjelenéséig. A tudomány és a technika területein végzett évszázados munka nyomán jutottunk el a kezdetleges rakétáktól napjaink nagyerejű harceszközéig. A néhány kilométertől 40—50 km-ig terjedő hatótávolságú tüzérségi rakéták hatásukkal a A rakétatüzérség „ezüst nyila" megelőző belövésre, a célzás ilyen módon való helyesbítésére sem. Emiatt a cél koordinátáit nagy pontossággal kell bemérni. A harcászati rakétát szilárd hajtóanyagú rakéta motorja a hangsebesség többszörösére gyorsítja fel. majd ennek működése befejezésekor ballisztikus pályán folytatja mozgását. A tüzérségi rakéták hagyományos-, atom- és vegyi töltetű harcifejjel egyaránt szerelhetők. Különösen a nagyhatású atomtöltet ad tekintélyt a rakétatüzérség fegyverrendszerének. .. .Hatalmas dörej töri meg a csendet, hosszú tűzsugár lövell ki a rakéta hajtóművéből. Mint a húrtól elpattanó nyíl, süvítve hagyja el a rakéta az indító- állványt. Az „Ezüst Nyíl” száguld kitűzött célja felé. Néhány másodperc múlva a becsapódási pont és környéke a robbanófej hotásának maradó nyomait viseli magán. A célt megsemmisítették. korábbi évtizedek nagyűrméretű ágyúit is túlszárnyalják. A nagy lőtávolsógú lövegekhez, mint a vasúti ágyúkhoz képest, jelentősen rövidebb idő alatt tehetők tűzkésszé. Mozgékonyságuk azonos a közepes tábori tüzérségével, sőt a vontatott lö- vegekét meg is haladja. A Harcászati rendeltetésű tüzérségi rakéták a röppályán mór nem irányíthatók. A fedélzeti irányítórendszer hiánya azonban egyszerűsíti a kezelést. A könnyebbség mellett persze bonyolultabb feladatot jelent a rakéta célbatalálásónak biztosítósa. Szemben a tüzérségi lö- vegekkel, a harcászati rakétáknál nincs mód a hatástüzet Az „Ezüst Nyíl” - rakétatOzérségünk nagy hatásű fegyvere A szürke hajótest felett ezüstösen csillogó rakéta lebeg, daruk emelik az indítótartályok felé. Hozzáértő matrózkezek irányítják a félelmetes fegyvereket. A rakétás gyorsnaszádok készülnek harci gyakorlatra. Nagy meglepetést keltettek megjelenésükkel ezek a fürge, első látásra parti őrhajóknak tűnő naszádok. Távirányított szárnyaslövedékeik jelentős hatótávolságukkal és nagy találati pontosságukkal előkelő helyezést biztosítanak a szocialista hadseregek haditengerészeti flottájában a gyorsnaszádoknak. A nyugati tengeri hatalmak most fejlesztik csak ki hasonló felszíni hajóikat. A hajók rendeltetése elsősorban a nagyméretű vízfelszíni célok megsemmisítése a parttól távol. A hajók irányítása és szárnyas lövedékeik indításának előkészítése teljesen automatizált. Felépítésük és korszerű fedélzeti berendezésük, elektronikus műszerparkjuk bonyolult időjárási viszonyok között is alkalmassá teszi őket harcfeladataik sikeres megvalósítására. A gyorsnaszádok idegközpontja az elektronikus vezérlőterem, melynek műszerei a beérkező adatok alapján felkutatják a célokat, követik azokat és a kellő pillanatban indítják a szárnyas lövedékeket. A rakétalövedékek indítás előtt a hajófedélzet két oldalán, hermetikusan zárt tartályokban várják a parancsjelet. A cél megközelítéséig a gyorsnaszádtól érkeznek a távirányított parancsjelek. A célközeiben a szárnyas lövedék önirányításra tér át és fedélzeti célkoordinátora teljes pontossággal kormányozza az álló vagy mozgó céltárgyra. A rakétás gyorsnaszódok találó elnevezés alatt vonultak be a NATO-hadseregek „gond- gyűjteményébe”. A két indítótartályos, kisebb naszád, a „SZÚNYOG” közúti járműveknek is becsületére váló 80 km- es óránkénti sebességgel hasítja a vizet. Messzire ható rakétái mellett ikercsövű légvédelmi gépágyúk egészítik ki fegyverzetét. A négy indítótartályos „DARÁZS” csapósmérő ereje érthetően nagyobb, sebességben pedig alig marad el kisebbik társától. I A lokátorirányitásű „légi ostor”
