Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
1971. szeptember 21. DUNÁN TÜLI NAPLÓ 3 Hetvenöt éves a Tatabányai Szénbányák Á bánya, a város és az emberek A XV/C aknában a széntermelés 98 százaléka emberi kéz érintése nélkül kerül felszínre Amikor az ózdi és diósgyőri vaskohók táplálására már nem volt elegendő Borsod szene, a geológusok úgy gondolták, ott kell keresni, ahol már találtak. A XVill. százaüban ugyanis Vértes- somlyó környékén már bányásztak „égő követ”. A geológusok nem csalódtak. Egy 5,8 méter vastagságú 5260 kalória fűjtőértékű széntelepre bukkantak a Sikvölgyben. 1896-ban három szomszédos község — Alsó-, Felsőgalla és Bánhida határának találkozási pontján megnyitották az l-es lejtősaknát. Karácsony estéjén gördült ki a tatabányai szénmedence első csille szene — ma már 140 millió tonnánál tartanak. Vészesen fogy a szénvagyon A Magyar Általános Kőszénbánya R. T. az akkori legmodernebb berendezésekkel igyekezett a bányát felszerelni, s a termelést mielőbb felfuttatni. Az első esztendőben 158 bányász 36 ezer tonna szenet küldött felszínre, 1904-ben már több mint 3 ezer bányász, 3 millió tonnánál több szenet bányászott. 1897-ben a MÁK 3 millió 400 ezer forintnyi tőkével rendelkezett, amely egy éven belül 6 millióra nőtt, A tatabányai szénmedence már a század első évtizedeiben számos tekintetben az ország legmodernebb ipari bázisa volt Itt vezették be a magyar szén- bányászatban először a széles- homlokú frontfejtést, s amikor hazánkban még legtöbben a gőzenergiára esküdtek, Tatabányán villamos erőművet építettek. Az eocén szénmedencében a szénen kívül mészkő, márga, pala és agyag is bőven volt — a MÁK nem is késlekedett a lehetőség kihasználásával. Rövid időn belül több melléküzemet szervezett, így bri'kettgyár, mész- mű, cementgyár, alumíniumkohó, karbidgyár, téglagyár, erőmű, sőt még mezőgazdasági üzem is működött. Úgy tűnik a Tatabányai Szénbányák a jó hagyományok lelkes folytatója, hiszen a jelenlegi 26 üzeméből mindössze 11a széntermelő bányaüzem, bár a 12. a palahányó is szenet termel. Ez a KGST országok között az egyetlen közös vállalkozás. Lengyelek s magyarok a palahányák szenét hasznosítják. Külön fejezetet érdemel a VIDUS, amely a vállalat 14 ezer dolgozója közül 1000-et foglalkoztat Ez az a bázis, mely néhány év alatt lehetőséget teremtett arra, hogy Tatabánya kapcsolatba kerüljön szinte a nagyvilággal. Ma már a világon sokfelé ismerik a tatabányai víz- és szennyvíztisztító, valamint dúsító berendezéseket és eljárásokat, melyek rövid idő alatt svéd, angol és osztrák cégekkel kötött kereskedelmi kapcsolatokat eredményeztek. A bánya. A tizenegy üzem közül a XV/C üzemet sikerült a legjobban megismerni. A Kör- nye-bánya melletti üzem 100 méter mélységű. Széntelepei 4 —7 méter vastagságúak, itt működik a Pécsett is jólismert Gul- lick önjáró fejtésbiztosító. A szén jövesztése marótárcsával, a szállítás ka párákkal, gumiszalaggal és nagyteljesítményű mozdonyokkal történik. A napi 1300 tonna széntermelés 98 százalékához emberi kéz alig ér, amíg a felszínre kerül. Tatabánya évi 3,2 millió tonna szenet termel, amelynek fele magas kalóriaértékű barnaszén, a másik fele pedig égőpala. A tatai medencében is vészesen fogy a szénvagyon — a medence keleti felében még 25—30 méteres széntelepek is léteztek, mostanában azonban már csak 4—7 méteres telepeket művelnek, ezek alja is csak égőpala. A város Az első írásos emlékek szerint a bányatelep lakossága a századforduló körül közel járt a 10 ezerhez. AIsógalla-Bányatelep elnevezéssel vasúti megállóhelyet kapott, ezenkívül posta, jegyzői és anyakönyvi hivatal is működött. Az 1901-es esztendőben él készült a MÁK központi irodája. A vállalatnak saját temploma, két iskolája és óvodája, egy csendőrlaktanyá- ja, egy élelemtára és raktára, egy vendéglője, munkáskaszinója, kórháza és halottasháza, két mészárszéke és vágóhídja volt. A tisztviselők, az altisztek és munkások számára 226 lakóház, négy laktanya és két barakképület szolgált szállásul. A fejlődés a következő években tovább gyorsult, a lakóházak száma megkétszereződött. Természetesen az akkori társadalmi rendszerhez igazodó volt Tatabánya fejlesztése, öt templom, három csendőrlaktanya és mindössze két munkásfürdő épült. Érdemes egy kicsit az időben előreugrani: az utolsó negyedszázadban 5,5 ezer lakás épült a városban, s ma már közel 70 ezer ember él az ország 10. legnagyobb városában, Komárom megye székhelyén. A régi Népház mellett 10 kultúrotthon, korszerű bányász gyógyfürdő épült... Azt hiszem az új intézményekről teljes képet úgysem tudok adni, ehelyett inkább a város „vagyonát” próbálom felmérni: 17,5 ezer rádió, 16 ezer televízió, 1800 személy- gépkocsi, 2720 motorkerékpár van a város lakóinak tulajdonában. Az emberek Egy korabeli feljegyzés szerint osztrák, orosz, német, olasz, román, szerb, cseh, lengyel, bolgár, holland szegénylegények, sőt kisázsioi nincstelenek, alaszkai aranyásók is települtek Tatabányára. A soknyelvű nemzetség mégis jól megértette egymást akkor is, amikor sztrájkolni kellett, s akkor is, amikor a csákányt kellett megszorítani. Érdekes, hogy amilyen sok helyről gyűlt össze a munkássereg, annyifele is rajzott szét a 20-as évek nyomorúságos magyar bányászsorsa elől. Néhány esztendeje a Francia Bányászati Kutató Intézet főgeológusa járt a XII A üzemben. Az egyik fejtésben a csapatvezető francia nyelven je- j lentette a fejtés munkamenetét. Szó, szót követett — hol tanult franciául a magyar bányász? Mondja, hogy melyik bányában dolgozott, s ki volt a főmérnök. Na az az én apám — válaszolt a francia mérnök. A csapatvezető egyike a kevesek íek, aki visszatért Magyarországra. A tatabányaiak persze most is járják a világot. AJ emberek kezdik megszokni a gondolatot, hogy nyelveket kell tanulni, mert soha nem lehet tudni: Irakban, Marokkóban vagy a világ más részén kell-e a Tatabányán tervezett berendezések felszerelésében segédkezni. A bányászok sorsának változását könnyű érzékelni. Az utóbbi években azonban ismét sokasodnak a gondok, miként az ország más bányavidékein is. A Tatabányai Szénbányák saját erőből próbál segíteni munkásai gondjain. Találomra kimásoltam néhány pontot az új kollektív szerződésből: ötven éven felüli férfiak, s negyvenöt évnél idősebb nők keresete nem csökkenhet, ha a vállalatnál 15 évnél régebben dolgoznak. Vagy: a többgyermekes anyáknak nem kell, hogy éjszakai műszakban dolgozzanak — fizetésük azonban nem lehet kevesebb, az éjszakai pótlékot az alapbérben továbbra is megkapják. Idénypótlékot fizetnek nyáron, amikor a szabadszombatok miatt kevesebb a bányászok keresete. A tatabányai munkarend ugyanis a nyárra koncentrálja a szabadszombatokat, télen pedig, amikor a szén jobban kell, szombatonként is dolgoznak. A rokkantvájárok műszakbérét 75 forintról 83-ra emelték. Az éjszakáson kívül a délutánosok is pótlékot kapnak. A jövő biztonságát azonban attól a döntéstől várják, amely az új bányanyitást tartalmazza. Fock Jenő, miniszterelnök tv- nyilatkozatában elmondotta, hogy csak az lehet kétséges 1972-ben, vagy 1973-ban kezdődik az új bánya építése a mány-nagyegyházi szénmedencében. L, J. Uj, ötszintes épülettel bővül a Mecsekvidéki Pincegazdaság pezsgőgyára. A legalsó szint az érlelő pince, a földszinti részen készáru raktárt, illetve cimkézöt rendeznek be, az első emelet a technológiai szint, ide kerülnek többek közt a mosógépek, töltőgépek, hűtőberendezések, a második emeleten szociális létesítmények lesznek, mig a harmadikra a laboratóriumok kerülnek. A 17 millió forintos bővítés többlet-termelést is jelent. Az üzembehelyezés után az évi egymillió helyett 1 300 000 palack pezsgőt gyártanak. Az épület december végéig készül el, de a gépek átszerelését csak márciusban kezdik, hogy ne zavarják a téli szezonmunkát. A képen: jobbról az új épületrész. Egy év alatt három halott Sok oz engedély nélküli homokbánya Az elmúlt esztendőben három halálos baleset történt az engedély nélkül működő homokbányákban. Az országos adatok ismeretében valószínűleg még sötétebb képet kapnánk, hiszen az említett három ember a Pécsi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség fennhatósága alá tartozó homokbányákban vesztette életét. Tolnában, Somogybán és Baranyában 150 külszíni bányaüzem — homok-, kő-, s tőzegbánya - működik. Ezek közül 33 nem rendelkezik a szükséges okmányokkal: tanácsi engedéllyel, bányaművelési tervvel, felelős műszaki vezetővel, vagy éppen a bányahatóság hozzájárulásával. Ezekben a bányaüzemekben többnyire a biztonságos munkavégzés elemi szabályait sem tartják be. S a helyzet a valóságban még súlyosabb, mint azt a tragikusan végződött balesetek tanúsítják, ugyanis jónéhány kisebb- nagyobb sérülést igyekeznek titokban tartani, vagy éppen riem is gondolnak arra, hogy valahol, valakinek felelősséggel tartoznak a bányák üzemeltetői. Az elmúlt napokban számos engedély nélkül működő baranyai homokbánya közül (ilyenek a mágocsi Új Hajnal, a vajszlói Zöld Mező, a kapos- szekcsői Kossuth, a kishajmási Hegyalja, vagy a dunaszekcsői Egyetértés Termelőszövetkezetek által működtetett bányák többek között) találomra meglátogattuk a bogádi Virágzó Tsz homokbányáját. A szövetkezet elnöke, s helyettese is, a bányahatóság képviselőjének a legnagyobb készséggel ismerte el: a bánya engedély nélkül működik, de csak saját célra, s a legritkább esetben fejtenek homokot. A szemle egészen másról tanúskodott. Egészen friss művelési nyomok mutatták, hogy talán a látogatást megelőző naSzerelők készenlétben Riasztják a tűzoltóságot, s néhány kurta perc alatt az élénkpiros kocsi, villogó kék lámpával, üvöltő szirénával rohan a helyszínre. Megdermed a kocsisor, utat enged mindenki a mentésre igyekvő tűzoltóautónak ... Engedelmesen utat enged a DÉDASZ kocsija is, és a KRESZ reguláihoz, a {prgalom szeszélyeihez alkalmazkodva a lehető leggyorsabban igyekszik eljutni a helyszínre — ugyanoda, ahova a tűzoltóautó is rohant, és ahol a tűzoltók már nagyon várják őket, mert bizonyos esetekben addig nem tudják megkezdeni az oltást, mig a szakemberek nem áramtalanítják a vezetékeket... Abszurd eset - de az élet gyakran rácáfol a leglázasabb fantáziára is. A DÉDÁSZ pécsi, készenléti brigádjának szakemberei mindenesetre, félkézből sorolnak tucatnyi példát — amikor a hihetetlen gyorsasággal helyszínre érkező tűzoltók kényszerűségből várakoztak, míg ők valahogy kikecmeregtek a helyszínre. Legutóbb például a málomi lőtér közelében égett a búza — a tűzoltók szemeláttára - mert oltani addig nem lehetett, mig nem áramtalanítják a tábla fölött futó nagyfeszültségű vezetéket ... Nekik még annyi sem jár, mint az utcasöpró gépeknek: egy szál sárga lámpa. Normál időben — normál idő az ő terminológiájuk szerint vihar és vadgalambmentes, mert általában ez a két fő „hibaforrás”, — négyen vannak szolgálatban, Két szerelő kora reggel kezd, a másik kettő késő „Megpofozott angyalok ii estig dolgozik. URH rádióval felszerelt gépkocsival járják a várost, s hívásra - pontosabban: utasításra házhoz mennek. Szárnyas angyalok és* piszkos csibészek. Angyalok akkor, ha a hibát bejelentő telefonáló még haza sem ért a szomszédból, s ők már ott vannak — a kevésbé hízelgő jelzőket akkor kapják, ha egy vagy többórás késéssel érkeznek a helyszínre. Ez pedig gyakran előfordul, lévén Pécs száznegyvenezres város, - és lévén a DÉDÁSZ-nak két-két erre alkalmazott szerelője. De a fogyasztó nagy úr - a DÉDASZ-nál ők jelentik a „kedves vendéget” 0— fütyül az áramszolgáltató vállalat gondjaira, neki csak az fontos: legyen világosság. És ha hosszú ideig nem lön világosság, káromkodik, dühöng — amiben persze igaza is van — és jogos bosszúját azokon a szerelőkön tölti ki — akik legfeljebb annyit tehetnek az egészről, hogy nem tudnak százfelé szakadni. Ez aztán nap mint nap kellő „változatosságot" jelent a készenléti brigád szerelőinek, akik a simábban nyelhető sértésekkel szemben már immunisak, s csak akkor szalad fel a pumpa, ha valaki az átlagnál feljebb hangol. — Én nem hiszek az idegorvosoknak — mondja Varga Imre kicsit rezignálton, nyolc év készenléti szolgálat tapasztalataival a háta mögött. — Miért? — Hiányos a statisztikájuk . . . A várost jobban ismerik, mint a taxisok, nekik a vezetékek útvonalát is látni kell, tudni, hogy melyik ház honnan táplálkozik árammal. A legizgalmasabb persze a belváros, egy krimi szálait könnyebb kibogozni, mint a pécsi villanyvezetékek „jövését-menését”. És ha már a kriminél tartunk: gyakran az utcanevek, házszámtáblák is szellemi tornagyakorlatokat igényelnek a szerelőktől: Csoroni- ka dűlőből például több van, 31-es jelű épület három is található a város legkülönbözőbb pontjain, az ürögi úton három házszámból kell kitotózni, melyik is az igazi. Az elkészült, átadott utcákat, új házakat csak jóval később kereszteli el a tanács, szó nélkül, illetve anélkül, hogy erről értesítené a DÉDÁSZ-t... A várost persze azért is nagyon kell ismerni, mert a bárgyú „tréfacsinálók" már az ő telefonszámukat is tudják, s esetenként megpróbálkoznak azzal, hogy nemlétező számra hívják a szerelőket. Az idétlen- kedők persze rögtön leteszik a kagylót, ha valaki kapásból közli velük, hogy a bemondott cím Pécsett nem létezik . . . Az ünnep nekik dupla büntetés. Különösen a karácsony, a meleg hangulatú színes égőkkel — amelyek sorra borítják sötétbe a házakat, „angyalszerepet" kényszerítve a szerelőkre, a szeretet ünnepén. Bálint Károlynak, aki már 14 év óta teremt világosságot a lakásokban, volt már „rázós" szilvesztere is: szilveszter délután- riasztották, s az új esztendő első napja is eltelt már, mire végére jártak a hibának.,. Van, aki borravalót akar adni, van aki pofozkodik — a „kedves fogyasztó” ugyanis nem mindig kedves ... Négy szerelő, négy sztori. — Tűzhöz riasztottak, a Kossuth Lajos utcában égett a csemege egyik reklám-betűje. A tűzoltók két kocsival vonultak ki — és vártak rám. Amikor áramtalanítottam az égő reklámot, az egyik tűzoltó szépen felment a létrán és elfújta a tüzet. Mindig csak ilyen tűzvészhez kellene menni . . . (Sipos János) — Kihívtak egy házhoz, nem világít a csillár. Megcsinálom a hibát, mondom az asszonynak, kapcsolja fel. Ö nem kapcsolja, mert akkor pukkan. Bekapcsoltam én, nem pukkant. Lezuhant úgy, ahogy volt, mert éppen csak a zárlatos vezeték tartotta. Azóta nem nyúlok velencei csillárhoz... (Varga Imre) — Nagyon „mélyreható" emlékem van. Egyszer vezetékszakadáskor szereltünk és olyan mély hóba estem, hogy kötéllel lehetett csak kihúzni . . . (Bálint Károly) — Nem fizetett a páciens, ki kellett kapcsolnom az órát. Én kikapcsoltam, az illető meg bezárt a lakásba. Másfél órai ücsörgés után a rendőrség szabadított ki .. . (Bergics Antal) Szerelők. Munkahelyük Pécs, és a nagyon alapos szakmai ismereten kívül még egyet meg kellett, hogy tanuljanak. Az emberekkel bánni . .. K. Kónya József pon is kockáztatta ott valaki az életét — a legszabálytalanabb módon aláfejtette a homokfalat, arra számítva: a szükséges mennyiség majd utánaomlik. Jónéhány példa van arra, amikor tényleg utánaomlott. Nemrég ült a bíróság előtt az egyik simontornyai költségvetési üzem vezetője, mert az irányítása alatt működő bányában a leomló homok kocsistól, lovastól maga alá temetett egy szabálytalanul bányászó munkást. Vagy a fazekasbodai eset: az engedélyt egy 1896-os bányatörvény alapján adták ki, amelyet számos újabb követett, elég csak a legutóbbit, az 1960- ast említeni, amelyben a művelési előírás már nem úgy szól, hogy 70 fokos kifelé dőlésben is engedélyezhető a homokbányászás. Egy ember lelte halálát. S mindez elkerülhető lett volna, ha a tanácsi engedélyt a bányahatóságnál is jóváhagyatják. Nos, a bogádi szemle még egy tapasztalattal szolgált. Kiderült ugyanis, hogy a termelő- szövetkezet a homokbányán kívül egy agyagbányát is üzemeltet, amelyhez úgyszintén nincs engedély, sőt, amelyről még nem is hallott a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség. Évente százezer téglát gyártanak az itt bányászott agyagból, ottjártunkkor négyméteres egyenes fal magasodott a bánya talpa felett. Mecsekjánosiban ennél alacsonyabb agyagfal omlott az esküvője előtt álló lányra, aki néhány vödörrel szeretett volna kaparni az agyagból. Bekerítetlen szakadékok, bárki idegen beleeshet. Vízzel feltelt gödrök — nincs nyár, hogy gyermekhalálról ne olvasnánk, akik elhagyott homokbányák tavaiban-vízbe fúltak. Baranyában, Tolnában, Somogybán 33 engedély nélküli bányáról tudnak — a működtetőket időnként megbüntetik. A büntetés 3000 forintig terjedhet — többnyire a szövetkezetek fizetik a vétkes helyett. Sajnos, a 33 „veszély-bánya” a valóságban sokkal több, hiszen egyetlen alapos körültekintésre máris szaporodott egy- gyel ez a szám. Rengeteg ilyen fehér folt — völgyekben, horpa- szokban eldugott bánya lehet, amelyet a bányahatóság alig- alig képes felfedezni, ha a tanácsok, s a községek vezetői nem segítenek. Természetesén a legjobb az lenne, ha az üzemelők rádöbbennének: sem időben, sem pénzben nem kerül sokba, hogy a bányák engedéllyel üzemeljenek. Olyan engedéllyel, amelynek előírásait betartva veszélytelenül dolgozhatnak az emberek. A bogádi termelőszövetkezet vezetői valószínűleg csak anyagi áldozattal ismerhették meg a veszélytelenebb bányászási lehetőséget - de mégis sokkal olcsóbban, mintha egy munkás élete lett volna a tanulság ára. Lombosi Jenő
